Kevin Kwan – Kőgazdagok problémái

Kőgazdag ázsiaiak 3

Utolsó részéhez érkezett Kevin Kwan népszerű, dúsgazdag ázsiaiakról szóló sorozata. Meglepetésekkel teli történetben vehetünk búcsút Szingapúrtól, a szereplőktől és Tyersall Parktól.

Kövesd a Blogturné Klub három bloggerét turnéjuk során és szállj versenybe a kiadó által felajánlott nyereménykönyvért

A Kőgazdag ázsiaiak és a Kőgazdag barátnő után az immár méltán világhírűvé vált Kevin Kwan harmadszorra is fergeteges humorral rombolja le a bennünk élő sztereotípiákat a gazdag ázsiaiakkal kapcsolatban. A korábban megismert Sang, Cseng és Young család tagjainak élete ezúttal a családi birtok, Tyersall Park megszerzése körül forog. A hatalom és gazdagság szimbóluma, Nick gyermekkori otthona a nagymama különös és többször is megváltoztatott végrendelete után válik szabad prédává, miközben a családtagok nem kímélik egymást. 

Eközben Astrid és régi szerelme, Charlie a saját küzdelmeiket vívják a boldogságukért, mert exeik igyekeznek megkeseríteni az életüket. Kitty Pong pedig, aki ugyan férjhez ment Kína második leggazdagabb emberéhez, még mindig úgy érzi, hogy le kell győznie mostohalányát. 

Végül azonban mindenki megnyugodhat: a birtok a lehető legjobb kezekbe kerül, a szerelem győzedelmeskedik, és majdnem mindenki boldog.

Kossuth, 2019

Eredeti cím: Rich People Problems, 2017

Megrendelhető   

A Kőgazdagok ázsiaiak sorozat egy írásos szappanopera. Ami azt illeti, nagyon jól megírt, szórakoztató, megbotránkoztató és még lehetne sorolni mi minden. Betekintést nyújt egy olyan világba, mely a nagy többség számára – és különösen a nem kiváltságos európai halandó számára – teljesen idegen. Az ember lánya legjobb esetben bulvárból értesül erről-arról, de mivel ez egy távoli helyhez kapcsolódó történet, a mi világunkat nem igazán érdekli az ő világuk ilyen jellegű történései.

A sorozatból film is készült-készül. Magyarországon sajnos nem mutattak be egyetlen részt sem, de aki kiváncsi rá, minden bizonnyal talál módot a megnézésére. Én nem láttam, nekem elég volt a könyv.

A történet természetesen fikció, egy görbe tükör, melyet a szerző a dúsgazdag és sznob ázsiaiak elé állít. De akár igaz is lehetne, mert miért ne? Nem kell egészen Szingapúrig futni, ha az ember lánya sznobot akar látni, elég csak kinyitni a helyi bulvárlapokat és a hasonlóság kísérteties lesz.

Aki még egyetlen részt sem olvasott a trilógiából, de netán kedvet kapna hozzá, annak elmondom, hogy ezt úgy kell elképzelni, mint az amerikai Dallas vagy Dinasztia televíziós sorozatokat, csak ez a szingapúri társadalom krémjére fókuszál.

A Kőgazdagok problémái a sorozat harmadik, egyben befejező része. Nem igazán olvasható önálló történetként, mert minden könyv ott folytatja a cselekményt, ahogy az előző abbahagyta. És akkor még nem beszéltem a népes szereplőseregről, mely minden tagjának nagyon jól meghatározott szerepe van a történetben. Bár minden kötet elején ott van a főbb szereplők családfája, egy olyan “ki kicsoda”-féleség, mégis nagyon oda kell figyelni, hogy az illető hölgy, vagy úr épp kinek a csapatába játszik és főleg miért. S vannak még családon kívüli karakterek is, nem is kevesen.

Ebben a részben az előző kötetekből már ismert Nagyasszony, a család mátriárkája halálán van, ami arra készteti a népes családot, hogy kicsitől nagyig Tyersall Parkba rohanjon biztosítani örökségét. Mert itt sajnos nem az elmúlás bánata vezeti nagyrészüket, hanem a kapzsiság, az önzés és néhányan megkérdőjelezhető moralitású dolgokra is képesek csak azért, hogy esélyesebbek legyenek.

Mindenki Tyersall Parkot akarja, a hatalmas családi rezidenciát, melynek óriási érzelmi értéke van, s anyagi még annál is nagyobb. A Nagyasszony három lánya is reménykedik, hiszen egyetlen fiútestvérük rég távol él és nem is érdekelt az örökségben, és az esélyes kedvenc fiúunokát, Nicket kitagadták az amerázsiai Rachellel kötött házassága miatt.

A család minden tagja saját magát látja befutónak – legalábbis reményedik – s mindenkinek már kész terve van a jövőre nézve. S miközben a házban s környékén folyik a cirkuszi mutatványnak is beillő nevetséges erőfitogtatás, a haldokló Nagyasszony félig öntudatlan állapotban álmodik a múltról, arról, hogy hogyan indult az élete és miként lett az, aki. Ezek a visszaemlékezések egy olyan háborús időszakra vittek vissza, melyet nem ismertem, és őszintén szólva nem is nagyon érdekelt.

Aki azt hiszi, hogy a Nagyasszony halálával és a végrendelet felolvasásával a történetnek vége, az bizony tévedésben van. Akik ismerik az első két rész történéseit minden bizonnyal már kialakították a saját elképzelésüket arról, hogy ki is lesz az örökös. Én legalábbis megtettem a magam tétjeit és mellényúltam. A végrendelet ugyanis hatalmas csavar a történetben és igazándiból még csak most kezdődik meg a harc Tyersall Park sorsáért.

A cselekmény mellékszálaiként tovább folytatódnak a szereplők magánéleti dolgainak rendezése, olyanoké is, akik nem a családhoz tartoznak, de valamilyen formában kötődnek a történethez, míg el nem jutunk a végkifejlethez, ahol szinte mindenki boldog és elégedett.

Kedveltem a történetet, szórakoztatott – a visszaemlékezés részek kivételével –, mert lényegében rávilágított arra, hogy a rengeteg pénz és sznobéria mögött ugyanolyan gyarló emberek állnak, mint mi, kevésbé szerencsés halandók.

Szövevényes családregény, melyet azoknak ajánlok, akik vonzódnak az egzotikus tájak csillogásához és az idegen kultúrákhoz. Meg ízlések és pofonok…

* A bejegyzésben szereplő fotók a Kőgazdag ázsiaiak filmből származnak

Kapcsolódó bejegyzések:

Kőgazdag ázsiaiak

Kőgazdag barátnő

A történet szereplői híresek luxusmárka-imádatukról, tehát játékunk is ehhez kapcsolódik.

A turné minden állomásán egy-egy ismert nemzetközi luxusmárka logóját láthatjátok.  A ti feladatotok csupán annyi, hogy felismerjétek mely márkához tartozik a logo és beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

05.29 - Betonka szerint a világ…

05.31 - Olvasónapló

06.02 - Ambivalentina

Sarah Morgan – Vakáció Hamptonsban

New Yorkból szeretettel 5

Fliss Knight, aki ikerhúgával együtt egy kutyasétáltató kisvállalkozás tulajdonosa, imádja New Yorkot – egészen addig, míg ki nem derül, hogy volt férje, Seth egy közeli állatorvosi rendelőben helyettesít. Bár tíz éve nem látta a férfit, elég egyetlen találkozás, és a szíve máris ugyanúgy fáj, mint amikor véget ért a villámházasságuk. Ezért amikor kiderül, hogy a nagymamájának segítségre van szüksége a nyáron, azonnal Hamptonsba utazik, hogy elmeneküljön a múltja elől – ráadásul azt füllenti, hogy ő Harriet, a saját ikertestvére! Seth viszont átlát a szitán, úgyhogy tudja: ha Fliss megszökik, az csak azért fordulhat elő, mert még mindig nem közömbös iránta. Elhatározza hát, hogy bár tíz évvel ezelőtt nem látott más megoldást, ezúttal nem hagyja elmenni. Imádni való kutyája, Lulu és némi tengerparti romantika segítségével meg akarja győzni Flisst, hogy ők ketten összetartoznak…

HarperCollins, 2019

Eredeti cím: Holiday in the Hamptons, 2017

Sarah Morgan nevét még azokból az időkből ismerem, amikor volt időm és kedvem Harlequin (most HarperCollins) füzetes regényeket olvasni. Nem is rosszak azok, ha az ember lánya abszolút kiszámítható végű, tömény romantikára vágyik egy testet-lelket kifacsaró nap után.

S aztán a már említett kiadó a szerző terjedelmesebb műveivel is megörvendeztete a zsáner kedvelőit. Előbb jött az O’Neil testvérek trilógia, majd a New Yorkból szeretettel sorozat, mely hat könyvből és egy kiegészítő novellából áll. Ennek a sorozatnak az ötödik könyve a Vakáció Hamptonsban.

Ha nagyon őszinte akarok lenni, nem kedveltem ezt a sorozatot, mert tele volt közhelyekkel, előre borítékolható volt minden és nagyon sablonos történetekből állt. Rendesen hozta a szerző füzetes regényeiből ismert stílust, csupán a terjedelem volt nagyobb. Igazándiből csak azért vettem kézbe ezt a könyvet, mert épp nem volt kedvem valami komolyabbat olvasni elalvás előtt. S nagyon jól tettem.

Nem mondom, hogy megrengette a világomat, vagy a szerző valami hihetetlenül zseniálisat alkotott, lehet, hogy csak jókor talált meg, de ennek a könyvnek humora volt, nem is kevés, és remekül szórakoztatott.

Akik már olvasták a sorozat előző részeit, azok számára nem ismeretlen a hősnő személye. Fliss (Felicity) Knight már az előző részekben is feltűnt epizodikusan, hiszen egypetéjű ikertestvérével, Harriettel egy kutyasétáltató vállalkozást vezetnek New Yorkban, és szolgáltatásaikat ígénybe veszi az a cég is, amit a sorozat első részeiben szereplő barátnő-trió alapított, mikor hirtelenjében valamennyiüket lapátra tették és ott álltak munkahley és egy lyukas garas nélkül.

Az ikrek vállalkozása teljesen más alapokon nyugszik. Harriet, a csendesebbik, állatorvosi tanulmányait hagyta abba, viszont továbbra is imád állatokkal foglalkozni, Flissnek, a harciasabbnak pedig üzleti tanulmányokból van diplomája, tehát adva volt a lehetőség és válalkozásuk sikeres is, bár egyelőre piciny lakásukból működtetik.

S amikor minden tökéletesnek tűnik, felbukkan Fliss múltjából az első szerelem, hogy mindent összezavarjon. Ezzel nem árulok el titkot, hiszen ez még az előző könyv végén megtörtént, mondhatni felvezette ezt a soron következő történetet, csupán azt nem árulta el a szerző, hogy mennyire volt komoly ez a kapcsolat.

A könyv előhangja Fliss és Harriet tizennyolcadik születésnapjáig visz vissza, mikor a két főhős egy Hamptons-i nyaraláson összejön. Nem volt ez nehéz, hiszen Seth Danielnek, Fliss bátyjának barátja, forma együtt lógnak minden nyáron. S ennek a nyárnak következményei lesznek, amik megbolygatják Fliss és a család amúgy sem rózsás életét.

Fliss annyira retteg a Seth-tel és a múlttal való találkozástól, hogy egyenesen Hamptonsig fut nagymamáját ápolni pont akkor, amikor úgy gondolta, hogy vállalkozásukat bővíteni kellene más szolgáltatásokkal is. És miért ne kavarná meg még jobban a dolgokat: ikertestvérének adja ki magát. Kicsit közhelyes, de azért még mindig vicces, hogy azt hiszi közeli ismerőseivel, sőt nagyanyjával is el tudja hitetni, hogy ő tulajdonképpen Harriet.

S mit tesz a fikció ördöge? Seth Hamptonsban állatorvos, s csupán helyettesített a New York-i rendelőben, tehát megtörténik az elkerülhetetlen: Fliss és Seth összetalálkozik, és bármennyire is nehezére esik, de meg kell ejteniük azt a kínos beszélgetést, amely tíz évvel korábbi szakításukkor elmaradt. Természetesen Fliss hibájából, hiszen ő a magábazárkózó és energikus, s harcias megnyilvánulásaival tulajdonképpen bizonytalanságát és gyermekkora traumáit maszkírozza. Meg a bűntudatát, hiszen meg van győződve, hogy a tíz évvel korábbi események tönkretették Seth életét.

Nem lesz fáklyásmenet, amíg a hárítás és ködösítés nagymestere megnyílik és beszél a gondjairól, a múlról, a gyermekkoráról és családjáról, bár Sethnek van némi sejtése arról, hogy az, amit a Knight család a világnak mutatott, nem igazán felel meg a valóságnak. S ugye az ikerek kapcsolata mindig speciális, különösen az egypetéjűeké, Fliss pedig kötelességének érzi, hogy a visszahúzódóbb Harrietet állandóan óvja és megvívja helyette a csatáit. Ezt felnőtt korukban sem tudja elengedni, annak ellenére, hogy testvérének nincs már erre szüksége.

Volt benne jónéhány klisé és közhelyes megoldás, de a humora, a beszólások élvezhetővé tették a történetet, annak ellenére, hogy a végkifejlet már indulásból borítékolható. S volt benne egy belevaló, tündéri nagymama is, meg néhány bolondos kutyus is, mert ugye Fliss profi kutyasétáltató, annak ellenére, hogy odahaza ő inkább a cég menedzselésével folglalkozott.

Nem mondom, hogy újra fogom olvasni valamikor – bár ki tudja? – de ez most jókor jött és egy estére remek szórakozást nyújtott. De ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

O’Neil testvérek trilógia:

2. Tavaly nyáron… emlékszel?   3. Talán majd karácsonykor

New Yorkból szeretettel sorozat

1. Álmaimban Manhattanben   2. Naplemente a Central Parkban   3. Csoda az 5. sugárúton   4. Miért éppen New York?

Katie Fforde – Szerelmes levelek

Nemrég megjelent a Libri Kiadó gondozásában Katie Fforde Szerelmes levelek című regénye, amelynek köszönhetően nemcsak betekintést nyerhetünk egy könyvfesztivál megszervezésébe, hanem egy romantikus szerelem fellángolását is végigkövethetjük. Ezúttal a Blogturné Klub 7 bloggerének véleményét olvashatjátok a könyvről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy saját példányt a regényből.

Laura Horsley a könyvek szerelmese. Sajnos azonban a könyvesbolt, ahol dolgozik, bezár, így a lány búcsúpartit rendez az olvasóklub és a törzsvásárlók számára. A fogadásra betéved egy neves irodalmi ügynök, akit lenyűgöz a lány szervezőkészsége, és rögvest munkát is ajánl neki. A festői Somerbyben kellene tető alá hoznia egy irodalmi fesztivált.

Laura boldogan vállalja a feladatot, ám szinte azonnal nem várt nehézséggel találja szemben magát: a szponzor csak akkor hajlandó támogatni a rendezvényt, ha fesztiválon részt vesz Dermot Flynn, az ír széppróza fenegyereke. Flynn húszévesen robbant be az irodalmi életbe, ám második kötete után eltűnt a nyilvánosság elől. Alkotói válságba került? Vagy más oka van a visszavonulásának?

Laura nagy rajongója a férfinak: ő a kedvenc írója, sőt: plátói szerelmet táplál iránta. Nekivág hát az útnak, hogy a festői ír falucskában becserkéssze a vérlázítóan jóképű "ír vadembert", aki meglepő feltételhez köti a fesztiválon való megjelenését...

Libri, 2019 -  Ulpius-ház, 2010

Eredeti cím: Love Letters, 2009

Megrendelhető

Katie Fforde neve nem ismeretlen a magyar olvasóknak, hiszen az évek során szám szerint 16 könyve jelent meg magyar nyelven, van ami kétszer is, mert annak idején a megboldogult Ulpius kezdte el a szerző könyveinek kiadását, majd a Libri kiadó folytatta, és néhány történet új kiadást kapott.

Nem mondanám magam nagy Katie Fforde rajongónak, de szinte minden magyar nyelven megjelent könyvlt olvastam, a kivételt a novelláskötetek képezik. Könyvei senki világát nem fogják megrengetni. Könnyed, szórakoztató stílusban ír és kitűnően ellazíthat egy rohadtul fárasztó nap után – már amikor az ember lánya nem mászik a falra a bugyuta hősnő miatt. Nem véletlen, hogy szinte minden könyvéből tévéfilm is készült már, az a fajta, ami nyomokban hasonlít a könyvben leírt eredeti történetre. Kettőt láttam, egy életre elég is volt.

A Szerelmes leveleket néhány évvel ezelőtt olvastam és úgy emlékeztem, hogy kedveltem, ezért jött a Libri Kiadós újraolvasás. Meg kíváncsiságból, hogy mi a különbség a régi kiadás és az új között. Röviden: abszolút semmi. Talán az oldalszám eltérő, de ez nem befolyásolja a tartalmat, hiszen a szerkesztésnél-tördelésnél úgy lehet játszani az oldalszámokkal, ahogy úri kedvük diktálja.

Ez nem egy rövid kis történet, hiszen 500+ oldallal állunk szemben, amit – ha őszinte akarok lenni –, háromszázban is el lehetett volna mesélni, ha a szerző rövidebbre fogja a hősnő belső monológjait.

A cselekmény a könyvek világába vitt, hiszen hősnője, a húszas évei közepén járó Laura Horseley imád olvasni, élete a könyvek körül forog, a szerencse mellé állt és egy könyvesboltban kapott munkát. Introvertált típus, magánélete szinte nincs is, nehezen enged fel idegenek között. Kivéve, ha könyvekről van szó. Mert akkor a szégyenlős Laura szervezőzsenivé alakul át, és kisujjából kirázza az épp aktuális dedikálást, író-olvasó találkozót, vagy bármilyen más, könyvekhez kapcsolódó eseményt. Ez a képessége hozza meg a felkérést, hogy vegyen részt egy új és szokatlan vidéki könyvfesztivál megszervezésében, melyen a könyv mellett a zene is szerepet kap. S mivel a könyvesboltot, ahol dolgozik, hamarosan bezárják, s ő munka nélkül maradna, beleegyezik, bár fenntartásai vannak, hogy képes lesz-e elvégezni a rábízott feladatokat. A feladat pedig nem kisebb, mint Dermot Flynnt, az ír próza fenegyerekét meggyőzni, hogy legyen a fesztivál díszvendége, ugyanis ez az anyagi hátteret biztosító támogató feltétele.

Dermot Flynnről tudni kell, hogy még a húszas éveiben robbant be az irodalom világába két könyvvel, s mint egy üstökös, el is tűnt onnan. Visszavonultan él egy ír kisfaluban és sok éve írói válsággal küzd. Nem szereti a közszereplést, köszöni szépen, viszonylag jól elvan a maga kis világában és nem hajlandó ezen változtatni.

Laura imádja a férfi írásait, főiskolás kora óta rajong érte és izgalommal fogadja a kihívást, tehát új barátnőjével Írország felé veszi az irányt, hogy felkutassa a férfit s meggyőzze, vegyen részt a könyvfesztiválon. S egy beszeszelt estén még azt is eldönti, hogy szüzességét a férfival akarja elveszteni.

A történet természetesen fikció, de ettől függetlenül remek betekintést nyújtott abba, hogy hogyan is működik a könyvkiadás, vagy mivel kell szembenézni, ha valakik úgy döntenek, hogy könyvekről szóló, többnapos összeröffenést terveznek összehozni. Bár, gondolom, ez nem minden esetben van így. S természetesen a fáradtságos munkával megszervezett zenés könyvfesztivál osztatlan sikert arat, hála a fikció ördögének.

A cselekmény szerelmi szálát nem kedveltem, mert az én ízlésemnek túlságosan elnyújtott volt, nem beszélve a kiszámíthatóságáról. Mindeki örömére meglesz a boldog végkifejlet. A hősnőt sem kedveltem túlságosan, mert bevallottan szégyenlős, visszahúzódó és szerelmes az íróba, de mikor érdeke úgy kívánja mindezt mesésen félre tudja dobni. Az, hogy valaki rajong egy író műveiért még nem jelenti azt, hogy magáért a személyért is rajongania kell, márpedig Laura pontosan ezt teszi.

Nekem ez a történet az egyszerolvasós kategóriába esik, bár – a sors iróniája – már másodszor olvastam el. A romantikus írások szerelmesei minden bizonnyal kedvelni fogják, mert lényegében nem rossz, csak nagyon kiszámítható és helyenként vontatott. Fáradt estékre egészen jó kis olvasmány lehet, de természetesen ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Tökéletes esküvő

Tökéletes nyár

A szerelem titkos kertje

Vidéki menedék

A könyv főszereplője, Laura Horsley igazi könyvmoly. A feladatotok ezúttal az lesz, hogy a blogjainkon található képek alapján beazonosítsatok más könyvmoly karaktereket (könyvekből vagy filmekből), és a nevüket beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

03. 25. Deszy könyvajánlója
03. 26. Betonka szerint a világ...
03. 27. Szembetűnő
03. 28. Olvasónapló
03. 29. Könyvvilág
03. 30. Kellyés Lupi olvas
03. 30. Spirit Bliss Sárga könyves út

Carole Matthews – A Csokiimádók esküvője

A Csokoládéimádók Klubja 4

A ​Csokiimádók Klubja hölgyeinek javában készülniük kellene az év esküvőjére, ám az élet különféle akadályokat állít az útjukba. 

Lucy komolyan aggódik az anyagi helyzete miatt, és a gondok elvonják a figyelmét a nagy napról. Vajon bölcs dolog, ha olyasvalakitől fogad el segítséget, akinek nem feltétlenül tiszták a szándékai? 

Nadia talán végre elmondhatja, hogy rátalált a szerelem, de más téren egyáltalán nem ilyen rózsás a helyzete. Bizonyos dolgokon feltétlenül változtatnia kell – de mik legyenek ezek? 

Autumn már nagyon várja, hogy végre ismét együtt lehessen valakivel, akivel jó ideje nem találkozott. Nagy reményekkel néz a jövő elébe, de persze a dolgok soha nem a tervek szerint alakulnak. 

Chantal a sok megpróbáltatás után kezdi megtalálni a helyét. Ebben a helyzetben borzasztó sokként éri a rossz hír, mely az egész életét kegyetlenül felforgathatja. 

Minden nehézség ellenére a Csokiimádók Klubjának hölgyei szívük mélyén tudják, hogy bármilyen gonddal-bajjal képesek megbirkózni, mert mindig számíthatnak egymásra.

Arról pedig szó sem lehet, hogy bármi meghiúsítsa terveiket, amikor közeleg a Csokiimádók esküvője!

Cartaphilus, 2018

Eredeti cím: The Chocolate Lovers’ Wedding, 2016

Végéhez érkezett a Csokoládéimádok Klubjának története, és hogyan is lehetne másképp befejezni, mint egy hatalmas happy enddel? Négy barátnő, akiket a csokoládé iránti eltúlzott imádatuk hoz össze, négy könyv, amely az életükről,  a kalandjaikról és émelyítő csokiimádatukról szól.

A sorozat kissé eltér a többrészes történetek sémájától, mert ugye ilyenkor az az álltalában alkalmazott modell, hogy minden történet más-más szereplőt helyez a történet központjába, itt viszont mind a négy hölgy szinte egyenlő szerepet kap és történetük négy könyv során alakul, bonyolódik, míg most, ebben az utolsó részben végre mindenkinek jól alakulnak a dolgai. De a nagy, habos-babos boldog végkifejletig azért még hosszú az út, és ezt járják be.

Ha igazságos akarok lenni, akkor Lucy egy kicsivel több szerepet kap mindegyik részben. Az ő történetét saját maga meséli el E/1-ben, míg a hásik három hősnőé E/3-ban íródott.

Tulajdonképpen még 2018 végén olvastam ezt a történetet, de valahogy ódzkodtam írni róla, mert a sorozat előző része (A Csokiimádók karácsonya) nem lett szívem csücske a túlzásba vitt csokiimádat miatt és még a hatása alatt voltam.

Hogy lehet-e önálló történetként is kezelni ezt a könyvet? Nem is tudom... Igazándiból van elég utalás az előző részekben történtekre, hogy az olvasónak ne legyen hiányérzete, de valahogy nem lenne az igazi, hiszen a négy nő hosszú utat tesz meg, valamennyiük élete tele van olyan apró, vagy nagyobb történéssel, ami hatással van a további cselekményre. Tehát csak akkor teljes a kép, ha valamennyi részt ismeri az olvasó, mielőtt ebbe belefogna, mert tulajdonképpen mindegyik rész az előző folytatása valamilyen formában.

Ebben a bejegyzésben úgy milliószor fog szerepelni a csokoládé szó, hiszen minden körülötte forog, tehát előre is elnézést.

Ugye itt van Lucy, aki anyira imádja a csokit, hogy a társaság törzshelyének számító Csokoládémennyország nevű boltba megy dolgozni – nem mintha valami mesés karriert dobna fel érte, hiszen ő az örök helyetes munkaerő, akit az ügynökség mindig oda küld, ahol épp szükség lenne a szolgálataira. És a munkamoráljával is baj van, hiszen hajlamos minden mással foglalkozni, csak a feladataival nem. Ez lényegesen megváltozik, mikor a csokiboltban kezd dolgozni, de ez sem tart sokáig, hiszen a tulajok már az előző részben eladják a vállalkozást, kinek másnak, mint Marcus Canningnek, Lucy volt vőlegényének. Az ex pedig önös érdekből veszi meg – ő egyébként valamilyen pénzügyi szakember, miből kifolyólag pénze van dögivel –, mert vissza akarja szerezni Lucyt. Csakhogy Marcus Canning még hírből sem ismeri a hűség fogalmát és Lucynak közben egy másik kapcsolata van. Aidennel, akit csak Imádottként emleget, és akivel már az eskűvői előkészületeknél tartanak. Ezt a zavaros szerelmi háromszöget többször is körbejártuk már az előző részekben. Lucynak természetesen nincs maradása a csokiboltban, a barátnők kvartettje pedig más helyeket látogat csokifüggőségük táplálására.

Nadia története jól alakul, hiszen ő már karácsonykor megtalálta új szerelmét a gazdálkodó James személyében. Egyelőre a távolsággal kell megküzdeniük, hiszen James Londontól távol lakik. Hogy a Nadia élete se legyen unalmas, nővére bekavar azzal, hogy kéretlenül is közvetíteni próbál Nadia és a szülei között. Akik ismerik az előzményeket, azok már tudják, hogy Nadiát indiai származású szülei ki- és megtagadták, mikor férjhezment a szerencsejátékos Tobyhoz. Anyira elzárkóztak, hogy unokájukat sem látták soha.

Autumn helyzete sem rózsás, annak ellenére, hogy kapcsolata Milesszal és annak kislányával, Floval remekül alakul. Még mindig hiányzik neki a testvére, aki drogproblémák miatt halt meg, szülei továbbra is saját magukkal és a karrierjükkel törődnek. Ő pedig tovább keresi lányát. Autumn ugyanis 14 évesen teherbe esett, szülei pedig azonnal örökbeadták a kislányt, aki most már maga is 14 éves. És végre jelentkezik Willow. Ha bárki is nagy, boldog egymás nyakába borulásra számít, az nagy tévedésben van.

A legjobban Chantalra jár rá a rúd. Nem elég, hogy válik, mert férjének egy másik családja is van, súlyosan megbetegszik, pánikba esik, hogy mi lesz pici lányával, ha a betegségnek rossz kimenetele lesz. Ő lesz az első, aki férjhezmegy a sármos Tedhez, még műtét előtt.

Nem szeretnék túl sokat elárulni arról, hogy mi történik ebben az utolsó részben, akit érdekel a történet, vagy kedveli a Csokoládéimádók Klubját, az majd úgyis elolvassa.

Megjegyzem, az első két rész számomra sokkal szórakoztatóbb volt, bármilyen hihetetlen kalandokon is mentek át a hősnők, harmadik irritált az eltúlzott csokiimádat miatt, ez a negyedik pedig kicsit olyan volt, hogy akkor most már húztuk eleget, mindenki kapja meg maga történetének boldog végkifejletét, kicsit még fokozzuk a feszültséget egy-két csavarral, facsarjunk ki néhány könnyet, s jöjjön a boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Könnyű, chick lit történet, abszolút hétköznapi nőkről s az ő gondjaikról. Túl sokat nem kell rajta gondolkozni, maximum az veri ki a biztosítékot, hogy mennyire idegesítő és antipatikus tud lenni Lucy. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni (aki erotikára vár, az bele se fogjon!), senki világát megrengetni nem fogja, de azért kiváncsi lennék más történetekre is Carole Matthewstől. S ízlések és pofonok... meg együnk egy kis csokit!

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Nyári ábrándok

Szeress karácsonykor

A Csokoládéimádók diétája

Samantha Vérant – Hét levél Párizsból, Az én francia családom

Hét levél Párizsból

Ha a történet nem lenne igaz, akár mese is lehetne. Mese a negyvenéves Samantháról, aki élete romjain ülve felidézi fiatalkora nagy találkozását Párizsban. 

Mivel nincs vesztenivalója, de van internetje, felkutatja azt a francia férfit, aki húsz évvel ezelőtt hét szenvedélyes szerelmes levelet írt neki, és amelyekre Samantha sohasem válaszolt.

És a románc újra indul.

Samanthának számtalan akadályt kell legyőznie, számtalan anyagi és érzelmi problémával kell megbirkóznia, mire elkövetkezik élete nagy napja: a francia-amerikai esküvő.

Húsz év, hét levél és egy életre szóló szerelem

Tericum, 2015

Eredeti cím: Seven Letters from Paris, 2014

Az én francia családom

Vegyünk egy francia férfit két kamaszkorú gyerekkel, adjunk hozzá egy amerikai lányt, rázzuk jól össze, és voila! Az eredmény egy francia-amerikai család, amelyet a szeretet, a kommunikáció és a jó étel tart össze. 

Samantha alig várja, hogy Franciaországban új életet kezdjen újdonsült francia férjével és annak két gyerekével. Ám alighogy landol francia földön, szembesül azzal, hogy az élet az új hazában messze nem olyan rózsás, mint ahogy azt korábban elképzelte. Meg kell küzdenie a francia bürokráciával, a kamaszodó gyerekekkel, a magánnyal, a honvággyal, a nyelvi és kulturális botlásokkal. 

Samantha nem adja fel, hisz a francia álomban, amely egy szép napon valóra is válik, és hősnőnk megtanulja, hogyan lehet boldog választott hazájában. 

A számos ínycsiklandó francia receptet is felsorakoztató, szívet melengető történet ott kezdődik, ahol a Hét levél Párizsból véget ért.

Tericum, 2017

Eredeti cím: How to Make a French Family: A Memoir of Love, Food and Faux Pas, 2017

Nem kedvelem az életrajzi írásokat és ez volt az oka, hogy a megjelenés után ennyi ideig mellőztem ezt a történetet. S az is hozzájárult, hogy Samantha Vérant neve teljesen ismeretlen volt a számomra, tehát miért is érdekelne engem egy idegen élettörténete? Mert ez a szerző élettörténete, bár saját bevallása szerint itt-ott változtatot a szereplők nevén – minek, ha úgyis a saját nevén ír és ismerősei egyből kiszúrják kiről-miről van szó. Samantha Vérantnak összesen három könyve jelent meg, a harmadik nem jelent meg magyar nyelven, angolul sem volt nagy siker a Goodreads szerint.

Nyilvánvaló, hogy ez a két könyv összetartozik, ezért is írok róla egyetlen bejegyzést. Meg azért is, mert külön-külön nem sok mondanivaló lenne. Ez egy könnyű, chick lit kategóriába tartozó történet – igen, a kettő egy egész történet –, mely szórakoztatni hivatott, miközben elmeséli, a negyvenes, válófélben levő amerikai Samantha hogyan fedezi fel húsz évvel korábbi európai utazásai során megismert férfi akkoriban írt leveleit – szám szerint hetet –, és veszi fel vele a kapcsolatot két évtized után. Erről szól az első könyv, a Hét levél Párizsból, és a szerző az olvasók rendelkezésére is bocsájtja őket.

Samantha reklámmenedzserként dolgozott, éppen elvesztette állását és újra semmilyen kilátás nincs, gyermektelen házassága romokban hever, adósságokban úszik. Gondol egy merészet, véget vet házasságának és hazaköltözik szüleihez, ahol kutyasétáltatásból próbál megélni miközben az internet segítségével újítja fel ismeretségét Jean-Luc-kel, akivel húsz évvel ezelőtt mindössze egyetlen napot töltött Párizsban. Az ő hibája, hogy kapcsolatuk megszakadt, hiszen a férfi hét levetet írt neki, ő viszont egyre sem válaszolt.

S akkor elérkeztünk magához Jean-Luc-höz, a sármos francia férfihez, aki a NASA francia megfelelőjénél dolgozik, abszolút pragmatikus, két lábbal a földön járó tökéletesség, két kamasz gyermek apja, maga is épp válófélben van és nyitott arra, hogy annyi év után ismét adjon egy esélyt a párizsi kalandjuk folytatásának, melyet Samantha visszaemlékezéseiből minden részletében megismerhet az olvasó. Samantha természetesen ismét Franciaországba repül, és újratalálkozásuk alkalmával vidéki utazáson vesznek részt. Kettesben. S döntenek kapcsolatuk új alapokra helyezéséről: összeházasodnak.

A második könyv, Az én francia családom már az új francia családról szól, hiszen Samantha az aki áttelepül az óceánon és új életet kezd a Vérant család tagjaként Jean Luc-kel és két kamasz gyermekével – a gyermekek a férfi egy előző kapcsolatából származnak, anyjuk a történet ideje alatt már nem él, tehát a férfi neveli őket. Őszintén leírja az új élet bürokratikus buktatóit, kezdve azzal, hogy mennyi és milyen dokumentumot kellett beszereznie csupán a házassági engedély megszerzéséért, egészen a tartózkodási engedélyig, hiszen – nagy meglepetésére –, ő Franciaországban bevándorlónak minősül.

Ez a rész elárasztott Jean-Luc népes rokonságával, sok-sok vidéki utazással, kamaszok problémáival és néhány elvesztett terhességgel. És receptekkel, tehát a gasztronómiai élvezetek kedvelői próbálkozhatnak a francia konyha remekeivel.

Őszintén szólva nem volt nagy szám ez a történet. Nem kedveltem a szerző stílusát, azt sem, ahogy eltúlozta azt a húsz évvel korábbi francia kalandot, melyből aztán újjáépítette az életét. Míg az első részben a saját kilátástalan helyzetét hangsúlyozza és szinte állandóan ezt a témát járja körül, a másodikban már a saját fényezése áll a történet középpontjában, azaz milyen remekül megoldja az összes felmerülő problémát. És Jean-Luc már hányingerkeltően tökéletes. Tehát összességében nem kedveltem ezt a történetet.

Viszont el kell ismernem, hogy nagyszerűen leírja hogyan érez egy olyan ember, aki a megszokott környezetétől és családjától távol kezdi újra az életét – és itt most nem a bevándorlók hadára kell gondolni, hanem azokra, akik külföldre mennek dolgozni, vagy netán házasság útján kerülnek a szerzőéhez hasonló helyzetbe. Ír a honvágyról, a más szokásokról, a magányról.

A másik dolog amit többször is kihangsúlyoz: A szeretet nem DNS kérdése. És ez így igaz, annak ellenére, hogy sokan bizony DNS kérdést csinálnak belőle. Samanthát zsenge korban elhagyta biológiai apja, és utána csupán néhányszor tűnt fel az életében, ezek a találkozások mindig csalódást okoztak. Számára az apafigura anyja második férje. Ezért is tudja fenntartások nélkül elfogadni férje gyermekeit.

Túl sok jelentéktelen részlettel teletömött történet az újrakezdésről. Akár jó is lehetett volna, ha valaki más, tapasztaltabb írja meg. Túl sok mindent akart közölni az olvasóval és ennek egy nagy katyvasz lett az eredménye. Úgy gondolom, hogy ezt az egészet egyetlen könyvben is meg lehetett volna írni. Én az biztos, hogy soha többé újraolvasni nem fogom… de hát ízlések és pofonok.