Lauren Blakely - Mister O

The Men of Rom Com 2

Csak ​hívj Mister O-nak. Mert a TE gyönyöröd a szuperképességem.

Ó te jó ég, ez jóóó a játék neve, amikor így érez egy nő, és ha a férfi nem végzi el a feladatát, a pokolba vele a hálószobából! Én a lábujjgörbítős, észbontó, lepedőmarkolós eksztázisról beszélek. Amit minden alkalommal nyújtok. 

Úgy vélem, ez a gyönyör szuperhősévé tesz, és az a küldetésem, hogy mindig teljesítsek.
Ám nagy csalódást okozok, mikor egy bizonyos nő arra kér, tanítsam meg neki, hogyan nyerhet el egy férfit. Az egyetlen gond: a csaj a legjobb haverom húga, de túlontúl csábító, hogy ellenálljak, főleg, amikor kiderül, hogy az édes, szexi Harpennek mocskos gondolatai is vannak, és jól akarja használni azokat. Mégis mi baj lehetne abból, ha tartok a nőnek akit titokban kívánok néhány feltétel nélküli csábítás-órát. 

Senki nem fogja megtudni, még akkor sem, ha egy pár mocskos szexüzenetet küldünk egymásnak. Na jó, párszázat. Vagy ha beragad a ruháján a zipzár. Vagy ha olyan tutajos tekintetet vet rám a vonaton az egész családja jelenlétében.

Az a baj, hogy minél több éjszakát töltök vele az ágyban, annál több napot akarok ágyon kívül is vele tölteni. És életemben először nem csupán arra gondolok, hogyan ríkassak meg egy nőt örömében, hanem arra, hogy miként tarthatnám a karomban sokáig, a jövőben. 

Úgy tűnik, Mr. Orgazmus kalandjai csak most kezdődnek.

Művelt Nép, 2017

Eredeti mű: Lauren Blakely – Mister O

Akik rendszeresen olvasnak Harlequin-történeteket (Romana, Júlia, meg ilyenek) – legalábbis sokkal rendszeresebben mint én –, azok kapásból kiráznak kisujjukból négy-öt olyan kiadványcímet (bár ennél lényegesen több van), amik arról szólnak, hogy a főszereplő fickó a legjobb barátja kishúgába szerelmesedik bele. És nem föltétlenül kell Harlequin kiadványokat olvasni ahhoz, hogy beugorjon egy-két hasonló témájú, felépítésű könyv.

A The Men of Rom Com sorozat második része. Ha jól emlékszem, már az első résznél elmondtam/írtam, hogy ezek egymástól független történetek, melyek dögös lepedőművészekről szólnak, akiknek egyetlen álmuk-vágyuk a női nem tökéletes szexuális kielégítése. Na jó! Lehet, hogy nem pont így mondtam el... de tény, hogy a sorzat erről szól. és az is vitatható, hogy hány részből áll. Annyira azért nem tetszett, hogy most levelezésbe kezdjek a szerzővel, vagy az ügynökével és megkérdezzem, akkor mely történeteket is sorolhatjuk a sorozathoz.

“Mondjak három számomra kedves dolgot? A válasz pofonegyszerű. Egy hazafutás a kedvenc softballcsapatomtól, a képregényrajzolás, és természetesen a nők kielégítése.

Nem fogok hazudni. Az utolsó fényévekkel jobb a többinél. Egy nőt úgy a csúcsra juttatni, hogy közben széttépi a lepedőt és csillagokat lát, a Világ Legjobb Dolga.

Kicsit olyan ez, mint a nyári szünet, a karácsony és utazás a Fidzsi-szigetekre, vagy inkább ez mind egybegyúrva. A pokolba! Ha képesek lennénk valahogy hasznosítani a női orgazmuskor felszabaduló energiákat, biztosan egész városokat el tudnánk látni árammal, megállíthatnánk a globális felmelegedést, sőt még talán a világbékét is sikerülne elérnünk. A női orgazmus ugyanis a mindenség összes jó dolgának a megtestesülése, pláne ha én idézem elő. Én pedig már több ezret gerjesztettem eddig! Én vagyok a gyönyör királya, a jótékonyság megtestesülése, egyszer szégyellős, máskor vad szexállat, a célom pedig nem más, mint hogy a lehető legtöbb orgazmusban részesítsem a szeretőimet.

Hogy miként sajátítottam el ezt a lenyűgöző képességet? A válasz egyszerű. Egyszerre tanulom és művelem az orgazmus művészetét. Szakértőnek nevezem magam, mert – és itt most tökéletesen őszinte vagyok – száz százalékig a női kéj beteljesülésének megszállottja vagyok. Csak a teljes kielégülés a cél, és ha képtelen vagy ezt elérni, inkább bele se kezdj.”

(Lauren Blakely – Mister O, Művelt Nép, 2017)

Nos, itt van ez a saját szexuális teljesítményeitől magával eltelt Nick Hammer (Hammer mint kalapács) neves képregény-rajzoló és helyi tévés személyiség, Mister O megalkotója. Ugyanis Mister O egy képregény-figura, egy kicsit olyan mint James Bond (kicsivel többet), aki mindig legyőzi a gonoszt és megmenti a hölgyet, mire a hölgy hálásan omlik karjaiba. Saját képregény-hősével azonosul Nick Hammer, amikor saját szexuális teljesítményét fényezi. Nahát, nahát! Egy férfi, aki kizárólag a női orgazmus szolgája. A történetet is ő meséli el, saját szemszögéből, egyes szám első személyben.

És ugye van egy női főhős is – Harper és nem Harpen, ahogy a fülszöveg méltóztatik írni –, mint említettem, az elcsépelt felállás, hiszen a legjobb barát húga. Nos, Haper nincs megelégedve saját vonzerejével, és – mit tesz a fikció ördöge! – csábítási leckéket szeretne venni pontosan Nicktől.  Ugye nem kell mondanom mi lesz a vége, mert magadtól is tudod? Ennyi a történet... meg sok-sok erotika.

Említettem már, hogy a nagy lepedőművész 21 évesen vesztette el a szüzességét és imádja a mentás-csokis fagyit? És Harry Pottert... És ugye azt sem kell elmondanom, hogy olyan szexi és kívánatos, hogy minden nőről azon perc leolvad a fehérnemű?

Lényegében el sem akartam olvasni ezt a könyvet a sorozat első része, a Kőkemény után, de valamivel el kellett tölteni az időt a repülőtéren, meg fenn a levegőben és ez arra pont jó volt. Agyzsibbasztónak, ahogy valakitől olvastam, mert tényleg semmi extra nincs benne. Szerencsére csak kölcsön kaptam haverinától.

Erotikával jól felturbózott közhelyes történet, az egyetlen pozitívuma, hogy itt-ott jó kis beszólások voltak, amik feldobták a hangulatot. Már az is eszembe jutott a sorozattal kapcsolatban, hogy a szerző terápiás céllal ír és saját szexuális frusztrációit vetíti ki szereplőire… háááát, ha ezzel pénzt is tud keresni, akkor brávó neki.

Egyszerolvasós limonádé, az erotikus irások kedvelői minden bizonnyal rajongani fognak érte. Nekem erősen felejtős volt az egész. De természetesen az ízlések és a pofonok….

 A sorozat részei:

1. Kőkemény

Művelt Nép, 2016

Big Rock

3. Well Hung

Santa Montefiore - Szerelem és háború dalai

Deverill krónikák 1

Sodró lendületű történet szerelemről és családról

Előre megtervezték az életüket. De a szerelem és a háború megváltoztat mindent.
A hullámzó ír dombok közt megbújó Deverill kastély három nőnek ad otthont: a tűzvörös hajú Kitty Deverillnek, legjobb barátnőjének, Bridie Doyle-nak, aki a kastély szakácsának lánya, valamint harsány rokonának, Celia Deverillnek. 

Amikor kitör a háború, mindhármuk élete örökre megváltozik.
Árulás szakítja szét őket, világuk hamuvá válik, s a barátságuknak alighanem vége, hiszen a földgolyó különböző tájaira sodródnak. Egyvalami azonban közös bennük: a heves és megingathatatlan vágyakozás a Deverill kastély, és a hozzá fűződő felejthetetlen emlékek iránt.

Művelt Nép, 2017

Eredeti mű: Santa Montefiore – Songs of Love and War (UK), The Girl in the Castle (USA)

Második könyvem a szerzőtől A ház a tengernél után és még többet akarok olvasni tőle. Reményeim szerint ez be is fog következni, hiszen a Háború és szerelem dalai egy trilógia első része, bár ezt a magyar nyelvű kiadás sehol sem jelzi… sem a kiadó… de még a Moly sem. De attól még az, ékes angon nyelven Deverill Chronicles név alatt fut a sorozat. Hajrá, szurkoljunk, jöjjenek a folytatásai is. És ugyebár két különböző címmel is megjelent, Amerikának nem volt jó az európaiaknál használatos... 

Deverill kastély, Írország, a 20. század eleje… Az az Írország, ami még teljes egészében a Brit Birodalom része, dúl a háború a franciákkal és szerveződik az ír függetlenségi mozgalom, amit manapság mindenki IRA néven ismer, de legalábbis hallott róla. Az angol nemesség, ami már évszázadok óta ott lakik, sosem lehet ír, de angol sem már. Valahol ott vannak a kettő között, mint a senki földjén, az angol-írek. Mint például Deverillék, akiknek története még a 17. századra nyúlik vissza, amikoris elhangzik az ominózus átok, ami a család férfijait sújtja.

“Maggie O’Leary vagyok. Lord Deverill, ön gonoszat tett velem és leszármazottaimmal, mert elvette a földünket, és megtörte a szellemünket. Örök nyughatatlanságra ítélem önt és örököseit a kárhozott lelkek birodalmában, amíg csak jóvá nem teszi a rosszat, amit ellenünk elkövetett.

Maggie O’Leary, 1662”

(Santa Montefiore - Szerelem és háború dalai, Művelt Nép, 2017) 

Vicc vagy sem, Maggie O'Leary átka megfogan és ez ad egy csöppnyi misztériumot a történetnek, ugyanis valamennyi elholt Lord Deverill ott kísért a kastélyban. És hogy még több misztérium legyen benne, néhányan a Deverill nők közül – a kiválsztottak – látják is őket és kommunikálnak is velük. Ennek elenére ez nem egy fantasy regény, bár akár az is lehetne.

A történet fikció, a szereplők is, viszont a háború és az írek függetlenségi törekvései nem. És az sem, hogy abban a korban nagyon sok ír nemzetiségű brit lakos választotta az Újvilágot és a kivándorlást. Ahogyan tette azt Bridie Doyle is, a történet egy pontján, tehát kicsit átugrunk a húszas évek Amerikájába is.

Kitty és Celia Deverill, valamint Bridie Doyle történetét ismerhetjük meg ebben az első könyvben. Gyermekkorukat, barátságukat, családjaikat, szerelmeiket. Egyformán kapunk ízelítőt az arisztokrácia és a köznép életéből egy olyan korban, amikor tombol a háború, nagy a szegénység és a holnapi nap sem biztos senki számára. És egy adott pillanatban úgy néz ki, hogy megtörik majd az átok…

Erről a könyvről nem lehet csak szuperlatívuszokban beszélni. Gyönyörű volt, minden szempontból. Olvastatta magát, csodálatos a nyelvezete, izgalmas volt a történet és szereplői szerethetőek, bár van negatív hős is bőven a történetben. Kár lenne kihagyni, de hát az ízlések és pofonok, ki-ki majd eldönti, hogy tetszett-e vagy sem.

A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:

2. Daughters of Castle Deverill

3 The Last Secret of the Deverills

Jodi Ellen Malpas - Egy éjszaka leplezetlenül

Egy éjszaka 3

Livy ​még soha nem találkozott ilyen ellenállhatatlan szenvedéllyel. A káprázatos Miller Hart elbűvöli, elcsábítja, vétkesen kényezteti. Ismeri a legtitkosabb gondolatait. Sajnos azonban a New Yorki kaland hamar véget ér, a pár a fenyegető veszélyek ellenére kénytelen sürgősen visszatérni Londonba, és Livy egyre mélyebbre merül a férfi piszkos világában. 

A szerelmes Miller akár a saját élete veszélyeztetése árán is mindent megtesz, hogy Olivia biztonságban legyen. De nem az ő sötét múltja az egyetlen, ami tönkreteheti a közös jövőjüket. Livy családi „örökségéről" is fellebben a fátyol, a múlt és a jelen között nyugtalanító párhuzamokra derül fény. A mindent felemésztő szerelmi mámor, és egy halálos rögeszme csapdájában őrlődik, mely mind a kettejüket megölheti… 

Vajon életben van-e Livy anyja, vagy csak a kimerültség és a stressz miatt képzelődött a repülőtéren? Ki Livy apja? Milyen sötét titkokat rejteget még a két fiatal múltja és jelene? Vajon együtt élhet-e Livy és Miller nyugalomban, békében, biztonságban, örök szenvedélyben? Ilyen és ezekre hasonló kérdésekre ad választ a trilógia fordulatos, izgalmas, erotikus harmadik, egyben befejező része.

 Művelt Nép, 2017

Eredeti mű: Jodi Ellen Malpas – Unveiled

Ez a könyv annak az Egy éjszaka trilógiának befejező kötete, melynek valamennyi részét még a tavalyra ígérte a kiadó. Tudom, hogy a könyvkiadásban soha semmi nem biztos, egyes kiadók esetében ez érvényesebb. Tudod, mint Orvell híres mondásában: mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Vannak kiadók akik becsülik annyira magukat, hogy betartsák ígéreteiket, s vannak olyanok, melyek ígéreteinek akkor hiszek, mikor a kezemben a könyv.

Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jóval kezdem, az rövidebb, hamarabb túl leszünk rajta: ez tényleg egy trilógia. Történet vége, pont.

A rossz hír az, hogy szerkezetileg, és nemcsak, egy az egyben lemásolta az Ez a férfi trilógiát. Megtehette, ő írta azt is, saját magát tán csak nem fogja perbe plágiumért. S megmondom azt is, hogy miért gondolom ezt, bár minden bizonnyal mindenki rájött erre, még akkor is, ha elveszett a történet hozzávetőleg 80-85%-át betöltő, pornográfia határait feszegető erotikában. Ez egy erotikus könyv, mindenki tudja, tehát ezen nem kell csodálkozni. De mielőtt ebbe belemennék, még van egy rossz hírem: nagy része dögunalmas.

Akárcsak az első részben, 500+ oldalon húzza-nyúzza a történetet és csak a háromnegyedén túl pörögnek fel az események, amikoris minden a helyére kerül valamilyen formában és minden felmerülő kérdésedre választ kapsz… Nos, majdnem, mert én még mindig nem értem, hogy miért kellett a nagymamát olyan félelmetes fényben feltüntetni, mintha mellékállásban ő lett volna az alvilág ura. Tehát továbbra is homály fedi, hogy a sötét oldal meglehetősen agresszív és rettegett férfiai miért tartottak egy mélynövésű, tortasütögető, idős hölgytől.

Akkor elmondanám miért is gondolom azt, hogy ugyanazt kaptuk mint az Ez a férfi trilógiában, csak egy kicsit másképp. Ugye mindkettő három részből áll, ezt mondani sem kell, mindenki tudja. Mindkettő férfi főszereplője olyan dögös és kívánatos, hogy ilyent még nem hordott hátán a föld és a környezetükben levő nők kivétel nélkül őket óhajtják-sóhajtják fiziológiai szükségleteik kielégítésére, bár a két férfi külső megjelenés szempontjából kicsit sem hasonlít egymáshoz. Néhányan a nők közül a zaklatásban materializálódó rögeszmés ragaszkodásig is elmennek mindkét főhős esetében.  Mindkét főhősnek, rövid, jól megjegyezhető neve van: Jesse Ward és Miller Hart, és mindketten szexuális szolgáltatásokkal szerezték kicsit sem kevés vagyonukat: Jesse Ward zárt körű szexklubot működtet, Miller Hart pénzért nyújt szexuális szolgáltatásokat azoknak a tehetős nőknek, akik megengedhetik maguknak, hogy megfizessék kicsit sem olcsó szolgálatait, és természetesen mindketten lelki sebeket hurcolnak magukkal, mert miért is ne. Mindkét trilógia főhősnője egy-egy alig huszonéves leányzó, aki nem az intelligencia koeficienséről híres, és aki a történet egy pontján terhes lesz, bár nem volt tervbe véve. Mindkét történetben a boldog befejezés előtt csúnya és nagyon csúnya dolgok történnek, a végszó mindkét esetben egy, a férfi főhős szemszögéből megírt fejezet, mert ugye a történet többi részét a leányzók mesélik el. És a Converse… a szivárvány minden színében.

Nagyon szerettem az Ez a férfi trilógiát, mert más volt, mint a megjelenése idejében csúcson pörgő Kriszcsön Grey és számszerint ötven árnyalata, ezt a sorozatot viszont már kevésbé szeretem, és csupán azért olvastam el a harmadik részt, mert kiváncsi voltam, hogy a szerző milyen módon zárja le a történetet.

Idegesített, hogy Miller állandóan édes kislánynak becézi a nála alig pár évvel fiatalabb Oliviát – bár a mentális különbség kettejük között fényévekben mérhető. Az is zavart, hogy Olivia állandóan úgy csimpaszkodott Millerbe/-re, mint csimpánzkölyök az anyjába, és bakker!, még egy vibrátornak is lemerülnek az elemei, de Miller Hart mindig “akcióra” kész volt, hosszan és naponta többször is.

Az erotikus írások rajongói minden bizonnyal kedvelni fogják ezt a történetet, hiszen kapnak erotikát bőven. Tudom, hogy már máskor is elmondtam, de az egész trilógia történéseit meg lehetett volna írni egyetlen 500+ oldalas kötetben, kevesebb mellébeszéléssel, kevesebb fölösleges lelkizéssel és még mindig bőven maradt volna hely az erotikának is. De hát ízlések és pofonok…

 A sorozat előző részei a Művelt Nép Kiadó gondozásában:

1. Egy éjszaka ígérete, 2016

One Night Promissed

2 Egy éjszaka megtagadva, 2016

One Night Denied

Mia Asher - Legédesebb méreg

Laza erkölcsök 2

A szerelem a legédesebb méreg.

Lawrence: 

Az mondtam neki, hogy a testét akarom, nem a szerelmét. 

Hazudtam.

Ronan: 

Egy hazugságba szerettem bele 

Maga volt a szépség és a romlás. 

Csókolni őt, akár egy kellemes dallam. 

Testét birtokolni, vad költemény. 

Szeretni őt, a bukásom. 

De az enyém volt. 

Legalábbis ezt hittem.

Blaire: 

Az egyik férfi a szerelmét kínálja. 

A másik a világot. 

Zuhanok, zuhanok, zuhanok 

S a vége nem látható. 

Ki tudja, meddig még.

Művelt Nép, 2017

Eredeti  mű: Mia Asher – Sweetest Venom, Magánkiadás, 2016

Ugye, amikor az első részről, a Laza erkölcsökről írtam, azt mondtam, ez egy ígéretes téma, nem kellett volna elbaltázni azzal, hogy Blairből ellenállhatatlan, világszépét csinál, akihez képest minden más nő egy silány utánzat. Most, a második – és egyben befejező rész –, olvasása után sem mondok mást. Ez a téma igenis jó, csak a megfogalmazása, a megoldások hagynak kivánnivalót maguk után.

Míg az első részben a történetet kevés kivétellel Blair meséli el, tehát az ő szemszögéből látjuk a dolgokat, a másodikban ugrálunk egyik szereplőről a másikra a szerelmi háromszögön belül… mert ugye itt van egy szerelmi háromszög Ronan, Blair és Lawrence között. Ők pedig felváltva mesélik a történéseket, ki-ki a saját szemszögéből – és ezzel elérkeztem az örök bánatomhoz: nő ne írjon férfi szemszögéből történetet, mert sosem fog férfi módjára gondolkozni, tehát neki tetsző szavakat ad a szájába. Vannak szerzők aki egészen jól tudják ezt elkövetni, vannak akik nem. És ez most a “nem” esete, de a becsület úgy kívánja, hogy elismerjem: ebben a részben egy fokkal jobban oldotta ezt meg mint az elsőben

S akkor ott van a túlságosan is sok véletlen egybeesés esete. Az első rész azzal végződik, hogy kiderül mivel keresi is Ronan a napi betevőre valót, míg majd, egyszer, valamikor befut mint fotós: Lawrence kettes számú sofőrje, ott feszít a limuzin mellett. Semmi gond, véletlenek még vannak, pech, ez az élet. De hogy Jackie, Ronan húga pont Lawrence első és nagy szerelme legyen, aki miatt évekig elzárkózott egy normális kapcsolat elől, már sok. És az is, hogy Ronan nagyon gyorsan, szinte azonnal felcsíp egy nőt, aki – mit tesz a véletlen ördöge – pénzzel és megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik, hogy Ronant a fotós-karrier és a világhírnév fele elindítsa.

Míg az első részben Blair szinte kérkedik rosszlányságával, olyan “rohadtak a szüleim, cikiztek miattuk meg a túlsúlyom miatt, de most majd megmutatom én nektek”-módon, addig ebben a részben kitőr belőle az érzelgősség, az a lány aki talán mindig ott volt belül, vagy szeretett volna lenni, és jön a meghasonlás, a magába fordulás – természetesen miután mindkét férfi faképnél hagyta, majd egy nagyon kierőszakolt önfeláldozás, amikor is Ronan karrierje érdekében kilép a képből, hogy sok-sok év után hazatérjen és megbékéljen a múlttal, új életet kezdjen.

S nem lehetett kihagyni a legjobb barátnő klissét sem, aki mindig mindent jobban tud, beleavatkozik, megmagyaráz és további véletlen egybeesés-helyzeteket teremt, mert ugye a nagy New Yorkban mindenki csak és kizárólag ugyanazokat a köröket frekventálja, tehát úton-útfélen a szereplők egymásba botlanak.

Egy könyvben, kevesebb lelkizéssel, “véletlen egybeeséssel” és erotikával nekem jobb lett volna a történet. Nem az erotikától lesz jó a sztori, bár az eladja, ami azt illeti. Míg az első résznek inkább a megbotránkoztatás volt a célja (bár ki tudja? mindenki azt ért belőle amit akar) ez most inkább a mindent a helyére rakó happy endre hajtott és nem is valami eredetien. Mivel semmire sem vártam ettől a könyvtől, a befejezéstől, csalódás sem ért. De hát ízlések és pofonok, az erotikus írások szerelmesei minden bizonnyal rajongani fognak érte…

A történet első része:

Laza erkölcsök

Művelt Nép, 2016

Easy Virtue

Mia Asher - Laza erkölcsök

Laza erkölcsök 1

Eladom a lelkem, de nem érdekel.

A szerelem önző

A nevem Blaire. 

Én vagyok a rosszlány. 

A másik nő. 

Aki végül sosem kapja meg a pasit.

Én bukom a gazdag pasikra. 

A kurva. 

A gyökértelen. 

Akit imádtok gyűlölni.

Én is utálom magam 

Mindenkinek van egy története.

Készen álltok az enyémre?

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Mia Asher – Easy Virtue, Magánkiadás, 2014

Nem, nem, nem… nagyon nem! Nem lett volna szabad egy ígéretes témát ennyire degradálni és “elkúrni”.

Erotikus könyv, persze, mi más is lehetne… De a fülszövege megfogott, gondoltam lássuk mi van a másik oldalon, mert eddig mindig a “jókislány” története volt, jöjjön akkor egy olyan, amiben egy kitartott nő mesél magáról. Tehát, nyilvánvalóan a történetet főhősnője meséli el, egyes szám első személyben, kivéve, amikor helyenként be-bedob egy kis váltott szemszöget is. Természetesen az épp aktuális fickó mesél főhősnőnk iránt érzett mérhetetlen imádatáról.

Kezdetnek mindjárt megismerkedünk Blaire-rel, főhősnőnkkel és sanyarú, szánalomra méltó gyermekkorával: nemcsak túlsúlyos, hanem szülei miatt is megvetik az korabeliek. Anyja erkölcsi tartása megkérdőjelezhető, apja alkoholista, bár sosem derül ki, hogy miért is kereste Bacchus tásaságát, vagy hogy esetleg a feleség viselt dolgai késztették volna az alkoholizálásra.

S ugye miután túl vagyunk a rút kiskacsa motívumon, Blaire természetesen egy csodaszép hattyúvá serdül és bosszúból legnagyobb ellenlábasa apjával folytat kizárólag szexre és anyagi juttatásokra alapuló viszonyt. Ugye, Blaire ekkor még kiskorú, de ez nem látszik senkit zavarni, majd mikor eléri a nagykorúságot a nagyvárosba kötözik dúsgazdag férfiaknak árulgatni szolgáltatásait.

   Ez eddig rendben is lenne, hiszen erről szól a fülszöveg is, erre vártam. Csak arra nem, hogy az egész könyv a főhősnő páratlan szépségének, tökéletességének, csodálatos testének, utolérhetetlen szexuális teljesítményének fényezése és hozsannázása. Mert ugye Blaire-hez fogható szépséget sosem hordott még hátán a föld, mindenki őt akarja, őt imádja és mikor elhagyja a férfiakat, azok könyörögnek a maradásért, több pénzt, ajándékot, stb. ígérve. Tehát mindenki számára tiszta, hogy mivel is múlatja az idejét a világszép Blaire. És ő sem szépíti a dolgokat. Akkor meg miért kell megsértődnie, ha egy férfinek van mersze közölni vele, hogy többé nem tart ígényt a szolgáltatásaira, vegye a pénzét és húzzon, mint a vadlibák, mert az ő fajtája csak használati cikk, semmi más?

Ugye, azt tudjuk, hogy a történet fikció, de akkor miért kellett egy olyan nagyonis valós és ütős nevet belekavarni a történetbe mint például a Rothschild? Erősen kétlem, hogy valaha is egy Rothschildnek szüksége lett volna arra, hogy havi egymilliót fizessen egy szakadt kis szerencsevadásznak, aranyásónak – nevezd, ahogy akarod. Mert ha valaha is kitartott nőkre fanyalodnának, vannak egy ilyen kis vidéki libánál stílusosabb  nők is.

   Jellemfejlődés? Pontosabban melyik jellemről is beszélünk? A kiéről? Mert ugyan megjelenik a szerelem Blaire életében, mert épp van egy kis üresjárata két vastag pénztárca között, de minek? El is játszadozik Ronannal, de ő csak egy szegény flótás és amikor egy Rothschild az alternatíva, akkor Blaire-nek eszébe jut a hitvallása: “Szeretem a pénzt. Szeretem a mások feletti befolyást. Szeretem, ha imádnak. Szeretem a szexet.” És akkor szegény Ronan hiába teljesített átlagon felül a hálóban, nincs pénze, mennie kell. S itt ugye elpuffogtatta a "kemény fickó = tetkós fickó" közhelyet is, mert Ronan egy s mást felvarratott magára..

Nem a történettel van bajom. Kevesebb részletesen leírt szexszel akár jó is lehetett volna. Nekem az a bajom, hogy világszépséggé emel egy vidéki kis libát és olyan tulajdonságokkal ruházza fel, amitől ő lesz a szupernő, más mindenki csak egy silány utánzat és minden fickónak csak érte lóg kocsányon a szeme. Azzal is bajom van, hogy ugye néha-néha megszólaltatja Ronant, vagy a dúsgazdag Rothschildet és olyan mondatokat ad egy férfi szájába, amit a nők az adott esetben hallani szeretnének… természetesen a feltétlen imádat hangsúlyozása mellett, de teljesen kizárt, hogy ezt a nyálas szöveget valaha is egy férfi szájából valaki hallja. Továbbra azzal is bajom van, hogy a Blaire életében megforduló férfiak nemcsak úgy néznek ki, mint valami félistenek és többségük tehetős is, hanem az állóképességük is egészen rendkívüli, hiszen valamennyien, a történet egy adott pontján azt ígérik neki, hogy addig fogják kúrni, míg kegyelemért könyörög. Ja, hát fantáziátlanok, ugyanazt hajtogatja mindegyik. 

   Tehát a főhősnőt egy kicsit sem szerettem, egyetlen dícséretre méltó tulajdonsága a következetesség és álhatatosság, amivel a pénz után fut. S a férfiak olyanok, amilyenek… semmi extra más, hasonszőrű könyvek dúsgazdag, dögös szereplőihez képest.  És bocsi, a könyv nyelvezete meglehetősen triviális.
   Igazándiból nem is tudom, hogy mit akart a szerző elérni ezzel a történettel:

Megbotránkoztatni? – A közelébe sem voltunk.

Sajnáltatni a szegény kis Blairt, akinek ugye magát kell árulnia a megélhetésért? – Szó sincs róla!  Lenne alternatíva, de ez Blair tudatos választása.

Természetesen akkor maradt abba a történet, amikor akár érdekes is lehetett volna, de kis szerencsével még idén jön majd a folytatása magyar nyelven is, s mivel nem túlságosan termékeny íróról van szó – ezidáig csupán négy könyve jelent meg négy év alatt –, nem valószínű, hogy a közeljövőben majd mást is olvashatunk tőle, de ki tudja.

Nem rajongtam érte, de hát ízlések és pofonok…

A történet folytatása szintén a Művelt Nép Kiadó gondozásában fog megjelenni... valamikor:

Legédesebb méreg

Sweetest Venom

Lauren Blakely - Kőkemény

The Men of Rom Com 1.

Nem elég csak a jó szél, hölgyeim. Az árbóc mérete is számít.
Én pedig mindent beleadok. Nekem tényleg megvan MINDEN szükséges felszerelésem: jó külső, agy, komoly vagyon és egy jó nagy f@sz. 

Alighanem seggfejnek gondolnak. Annak tűnök, nem igaz? Rohadt szexi vagyok, eszement gazdag, pokolian okos, és akkorával vagyok megáldva, mint egy ló. 

De tudják mit? Még nem hallották a történetemet. Talán playboy vagyok, a New York-i pletykalapok annak neveznek. Csakhogy olyan playboy, aki valójában remek fickó. Ezért lettem különleges. 

Az egyetlen gond, hogy apám miatt vissza kell vennem egy kicsit. Konzervatív befektetők akarják megvenni a zászlóshajóját – a Fifth Avenue-n lévő ékszerboltot –, ezért nem csupán kordában kell tartanom a kígyót, hanem elkötelezettnek kell látszanom.

Rendben. Ennyit megtehetek apáért. Elvégre neki köszönhetem a családi ékszereket. Szóval megkérem a legjobb barátomat és üzlettársamat, hogy a következő hétre legyen a menyasszonyom. Charlotte benne van a dologban – azért mond igent, hogy viselhesse ezt a jókora követ. 

Ám hamarosan a nyilvánosság előtti színlelés a hálószobában egyáltalán nem lesz megjátszás, hiszen Charlotte képtelen lesz majd tettetni a lábujjgörbítő, ablak rezegtető orgazmus-sikolyait, miközben új magaslatokba röpítem majd a lepedők között. 

De azt hiszem, én azt nem tudom majd színlelni, hogy érzek iránta valamit…
Mi a csudába sodortam magam ezzel a… kőkemény dologgal itt?

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Lauren Blakely – Big Rock

   Hogy sorozat-e vagy sem, nem tudtam eldönteni… A szerző bármilyen sorrendbe olvasható romatikus komédiák közé sorolja további négy címmel együtt. A Moly magyar nyelven nem sorolja sehová, az angol változat a The Men of Rom Com sorozat részeként említi, ami – szerintük – három részből áll. Lényegében mindegy, nem? Mindenki oda sorolja ahová akarja és olvassa vagy sem.
   Ezt már egyszer elmondtam, de úgy néz ki továbbra is aktuális marad: fura világban élünk, mert ugye pornót nézni snassz és megvetendő, de pornót olvasni szinte kötelező. Tudtam, hogy hozzávetőleg mi várható a könyvtől, s ami végülis rávett, hogy elolvassam, az a sokak által emlegetett humor volt.

Finom és érzékeny lelkű hölgyek itt és most abbahagyhatják az olvasást, mert amit mondani szeretnék ezzel a könyvvel kapcsolatban azt nem lehet finoman fogalmazni. Igazándiból nem is akarom, mert szóból ért az ember.
   Kedves Ms. Blakely!

 Nem ismerem sem Önt, sem a munkásságát, sem a magánéletét, meg a szexuális preferenciáit sem. Viszont vannak anatómiai ismereteim, és tisztában vagyok azzal, hogy a női nemi szerveket nem a ló méreteire tervezték. Azt is tudom – s véleményem szerint minden nő tisztában van ezzel –, hogy a férfiak egoja és a farkuk mérete egyenesen arányos, mert azt hiszik ettől férfiak és nem az Y kromoszómától. Nem tudom Ön mennyire ragaszkodik belső szervei épségéhez, én nagyon… Igazándiból szeretnék Önnel elbeszélgetni, miután fizikailag is találkozott főszereplője méretes-véreres 30 centijével egy, a könyvben Ön által leírt akció keretén belül, és arra lennék kiváncsi, hogy továbbra is fentartaná kvantitatív elméletét a férfi nemi szervek méretét illetően…

Nincs mit ködösíteni s szépíteni, a történet nem igazán eredeti. Osztom azoknak a véleményét, akik egy erotikával jól felturbózott Romana/Júlia történethez hasonlították: fal eljegyzés a régi baráttal és üzlettárssal, hogy apuka eladhassa puccos ékszerboltját egy elméletileg családcentrikus és erkölcsileg fedhetetlen üzletembernek, akiről a későbbiekben kiderül, hogy a szexsovinizmus élharcosa és zsarnokként uralkodik családja nőtagjai felett.

   Nem kell lángésznek lenni ahhoz, hogy előre megjósold mi fog történni, hogy mennyire kiszámítható, hogy a végére a két főszereplő megszereti egymást és valósággá válik mindaz, ami az elején csak megtévesztés volt.

Hogy hol volt benne a mások által sokat emlegetett humor? Fogalmam nincs. Nem igazán találtam humorosnak sem magát a történetet, sem a főszereplő Spencer Holidayt, akinek farkánál csak az önimádata volt nagyobb. Elképzelhetően lesznek olyanok, akik viccesnek és szórakoztatónak találják flegma, lekezelő stílusát, de ő csak egy beképzelt, gazdag köcsög, aki azt hiszi körülötte forog a világ. Sajnos a történetben semmi olyasmi nem történik, ami kicsit is a megvillantaná előtte azt a valóságot amiben a világ nagy része él.

Kiszámítható történet… egynek elmegy s felejtsük-kategória, ha jobb nincs. Pontosan azt kapod, amire a fülszöveg olvasása és a borító vizionálása után számítasz: erotikus történet egy önimádó gazdag ficsúrról. Az idén mintha egy kicsit túlzásba vittük volna a felnőtteknek szóló szórakoztató irodalmat. De hát ízlések és pofonok….

Sorozat-e vagy sem, a szerző következő, magyarul is tervezett könyve a Mister O - valamikor 2017 tavaszán várható. 

Ugyancsak a "bármilyen sorrendben olvasható romantikus komédiák"-hoz sorolja a szerző:

Well Hung

Joy Stick

Full Package - ez 2017-ben jelenik meg angolul

Jodi Ellen Malpas - Egy éjszaka megtagadva

Egy éjszaka 2

Ennek a könyvnek nincs fülszövege magyar nyelven

Művelt Nép, 2016

Eredeti mű: Jodi Ellen Malpas – Denied (One Night 2), Forever, 2014

Az előző részről azt mondtam, hogy vontatott, unalmas és idegesítő, de az utolsó 30-50 oldalban akkorát durran, hogy mindent megbocsájtasz neki. Hát ez a rész nem igazán durrant sehol. Az előző részhez képest pluszban kapott információt egy oldalnyiban össze lehetne sűríteni. A további oldalakat az akarom-nem akarom, elhagylak-nem engedlek, menj innen-nem tudok nélküled élni játékhoz hasonló dolgok töltik ki, múltbeli dolgokra való emlékezés, lelkizés és szex.

Vegyük akkor sorra, hogy mik azok a dolgok, amiket pluszban kaptam az előző részhez képest:

Először is cseppenként, de összeáll a kép, hogy kicsoda is Miller Hart, honnan jön és hogyan lett az aki. Szívesen monanám azt is, hogy hová tart, de ezt még ő maga sem tudja az adott felállásban, és a történések fényében ezt senki még megjósolni sem tudja.

Ha teljesen világosan nem is, de némi képet kapunk arról, hogy mi a William szerepe a történetben és hogyan kapcsolódik a két főhős világához – amiről ugye tudjuk, hogy még nyomokban sem hasonlít az egymáséira. Nem, egyikük apja sem, bár amennyit hazudnak ebben a könyvben akár lehetne is…

Továbbá közvetett információkat kapunk Olivia származásáról, születésének körülményeiről. Olivia továbbra is az az éretlen viselkedésű lány, aki az első részben volt. Na de most komolyan! Dobja a pasija és azzal akarja megbüntetni, hogy a meleg barátját csábítgatja szexre? Vagy pont a fickó bárjába megy más pasikat felszedni, mert tudja, hogy a kamerákon keresztül a fickó láthatja? Már dolgozni sem igazán jár, mindene Miller körül forog - akár el van ájulva a szerelemtől, akár épp ölni tudna a gyülölet miatt. Ez a lány állítólag 24 éves, nem?  

Mindegy, beszéljünk inkábbb a könyvről: betekintést nyerünk abba a látszólag csillogó világba, ami a luxusprostitúció a kívülállók szemében… mert belülről egy bűnszövetkezet, minden tekintetben fertő.

Amit nem tudunk meg, és engem nagyon kiváncsivá tett, hogy kicsoda is tulajdonképpen a bűbájos, vidám nagymami, ha még a kemény William is azt vallja róla, hogy az egyetlen személy a világon, akivel nem húzna ujjat.

S természetesen megint akkor marad abba a történet amikor akár érdekes is lenne: túl sok dolog kerül a napvilágra, túl sok darázsfészekbe nyúlnak bele és ki kell lépni a képből, ha életbe akarnak maradni. S amikor felszállnak a repülőre, na mit lát Olivia???...

Egynek elment, bár voltak részek, amiket egyszerűen átlapoztam. A harmadik részét is el fogom olvasni, mert azért kiváncsi vagyok mit lehet még ebből kihozni, de valószínűnek tartom, hogy jobb lett volna a három részből egyetlen könyvet írni. Pörgős lett volna, kevesebb felesleges lelkizéssel és húzavonával, ami ebben a második részben zavaróan sok volt… és még akkor is marad volna elegendő hely az erotikának, hogy a műfaj kedvelői is legyenek kielégítve.

S a fene ott egye meg a Converse-t… meg az ízlések és pofonok.

Az Egy éjszaka-sorozat részei a Művelt Nép Kiadótól:

1. Egy éjszaka ígérete

One Night: Promissed, 2014

3. Egy éjszaka leplezetlenül - várhatóan 2017 tavaszán lesz elérhető magyar nyelven

One Night: Unveiled, 2015