Mr. Mount bűnös élete 3
Ami az enyém,
azt meg is tartom, még Keira Kilgore-t is.
Nem elég, hogy
tartozik nekem. Nem elég, hogy enyém a teste.
Többre
vágyom.
Megpróbálhat
ellenállni, de én sosem adom fel.
Semmi sem
szakíthat szét minket.
Sem ő. Sem az
ellenségeim. Senki.
Az adóssága
egyetlen módon rendezhető, ha megkapom a szívét.
A tiéd vagyok
a harmadik és egyben az utolsó része a Mr. Mount bűnös élete című trilógiának.
Meghan March
erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre
kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a
hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.
Álomgyár, 2019
Eredet cím:
Sinful Empire, 2017
Nem mondom,
hogy nem vártam ezt a könyvet, hiszen a sorozat első része meglehetősen
izgalmas volt – vagy csak jókor talált meg. Nem is számítottam rá, hiszen
hónapokkal későbbre volt jelezve megjelenése, tehát ez is meglepetésként ért.
Mondjuk a kellemesebbik fajtából, mert inkább a csúszás a jellemző a könyvkiadásra. S természetesen reménykedtem abban is, hogy a remek indítás és
a (nagyon) langyos folytatás után ez a rész ismét pörögni fog, lebilincsel és
majd áradozni fogok, hogy milyen nagyszerű is volt.
Nem fogok.
Indulásból el
kell mondanom, hogy ez nyilvánvalóan egy trilógia befejező része, és nem abból a
fajtából való, melynek részeit önálló történetként is el lehet olvasni. Ezek
szorosan kapcsolódnak egymáshoz és minden rész ott veszi fel a cselekmény
fonalát, ahol az előző abbahagyta. Ahhoz, hogy ennek a résznek a cselekménye
érthető legyen, ismerni kell az előző részek történéseit, a szereplőket, és azt
is, hogy ki kicsoda és milyen szerepe van a történetben.
A második rész
pedig ott marad abba, amikor Mount és Keira a sikeres (és dögunalmas)
whiskey-fesztiválról hazatérve autóbalesetet szenved, melynek okozója
tulajdonképpen egy orvlövész, bérelt gyilkos, akármi. Amikor az előző részről
írtam, már jeleztem, hogy minden bizonnyal valaki más mozgatja a szálakat
hátulról, olyan valaki, akire nem gondolok… és lássuk be a főhős sem, bár ő
a helyi alvilág ura – királya, ahogy emlegetik –, és New Orleans a zsebében
van.
Innen
folytatódik a történet, váltott szemszögből (Keira és Mount – a két főhős),
akárcsak az előző részek.
Pozitívum,
hogy ebben a részben minden tisztázódik és minden kiderül. Ami viszont
határozottan nem tetszett, az a módja volt, ahogy a dolgok napvilágot látnak.
Legyünk őszinték, Mount egy gengszter, ha a történetben elszórt
információmorzsákat összegzem, akkor símán negyven fölött van, nem egy érzelgős
kamasz. S most mégis azzá degradálódott. Ez feltételezhetően annak az
eredménye, hogy a szerző nő, és mint olyan fogalma sincs mi jár egy férfi
fejében. Meg, ugye, a történet fikció, és milyen jól fel lehet dobni némi
érzelmes romantikával, hiszen, ahogy a fülszöveg is írja: “Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről,
akiket térdre kényszerítenek”. Lachlan Mountot pedig ténylegesen térdre
kényszerítette a fenenagy szerelem.
Már az előző
részben is ízelítőt kaptam Mount múltjából, akkor nem igazán értettem, hogy az
a nyúlfarknyi időbeni visszatérés mire volt jó. Most többször történik ez meg,
hogy teljes legyen a kép, kicsoda is a titokzatos és kegyetlen Lachlan Mount,
milyen érzelmi csomagot cipel és hogyan lett az aki.
A
visszaemlékezések és néhol ismétlések mellett meg kell említenem a hősnő
hirtelen pálfordulását. Keira, ugye gyanútlanul belesétál egy csapdába, ami
előkészíti a sorozat cselekményét. Berzenkedik a kialakult helyzet ellen, nem
is nagyon szívleli Mountot, sőt azon jár az esze, hogyan szabadulhatna minél
hamarabb. S akkor most csak úgy rájön, hogy ő tulajdonképpen szerelmes
fogvatartójába (Stockholm szindróma?) és pikpak változtat attitűdjén,
parancsolgatni kezd és az átlagnál hisztisebb lesz.
Voltak meglepő
dolgok is, olyasmik, amikre igazán nem számítottam. Az egyik ilyen Magnóliához
kapcsolódik. Akik olvasták az előző részeket, azok már tudják, hogy ő a város
leghíresebb mádámja és egyben Keira legjobb barátnője. Ez a barátság
gyermekkoruktól tart és semi nem tudta lerombolni. Ő kész csalódás volt, mert
milyen barát az ilyen? – nem fogom leírni, hogy mit tett és mit kavart, de
nálam az a megbocsájthatatlan kategóriába tartozik.
A másik meglepetés
annak a személye, aki hátulról mozgatta a szálakat és a balesetért felelős, meg
a további kellemetlenségekért is, mert természetesen nem maradnak abba a fura
történések. Ez sem volt egy brilliáns
megoldás, mert az illető személye az utolsó pillanatig nem is létezett a
történetben, bár sejteni lehetett, hogy Mount múltjához van köze. Motivációja sem volt túl eredeti és meghökkentő.
Megmosolyogtatott a néma, csak morgásokra képes V. Ugye Mount embereinek nincs nevük a történetben, csupán egy-egy kezdőbetű jelzi, hogy most éppen kiről van szó. V Mount bizalmasa, testőre, és az a férfi, akit első pillanattól Keira mellé rendel. Most kiderül, hogy V a morgásnál és SMS írásnál azért többre is képes, ha kommunikációról van szó.
Vér folyt sok,
erotika mintha jóval kevesebb lett volna az első részhez képest és inkább a
visszaemlékezéseken, a leszámolásokon lett volna a hangsúly, ami természetesen a boldog végkifejlethez vezetett.
A sorozat ígéretesen
indult, de ellaposodott, túlbonyolódott. Nem kellett ehhez a történethez három
kötet, egyetlen terjedelmesebben akár élvezhető is lett volna. Nálam egyszer
olvasós marad és a szerző felejtős. Öt könyv után már semmi újat nem tud felmutatni, eddig olvasott történetei egy síkon mozognak: túlzott érzelem és túlzott erotika némi agresszívitással megfűszerezve, csupán a tálalás változik. Tucatjával vannak ilyen típusú
erotikus-romantikus történetek. De természetesen ízlések és pofonok…
A szerző
nevéhez kapcsolódó bejegyzések