Fekete Tőr Testvériség – sorozatfilm, első évad

   Jelentem: megnéztem a Feketet Tőr Testvériség első évadának mind a hat részét. Szinte egy hónap telt el azóta, hogy leírtam gondolataimat az első részről, s bizony kibírtam, hogy ne ugorjak rá rögtön egy-egy epizódra, amit az megjelent a Passionflixen, hanem kivártam az utolsót is, és egyben ledaráltam. Mondjuk ki őszintén, nem kellett titáni erő az önmegtartóztatáshoz, mert annyira azért nem volt jó az első epizód, hogy körmöt rágva lessem mikor kerül fel egy-egy újabb rész.

   Kezdeném a pozitívumokkal, hogy ne vegyem el senki kedvét a sorozattól, bár kizárólag ízlés kérdése, hogy ki hogyan viszonyul majd hozzá. Azok, akik már előttem megnézték, s gyorsan írtak is róla – igazándiból inkább videót készítettek az ellenőrízhetetlen keleti közösségi oldalra – többnyire szuperlatívuszokban beszéltek róla. Én kritikusabb vagyok. Igen, a filmsorozat rendesen követi a könyv cselekményét, tehát, ha valaki azért ódzkodna, mert már volt előtte számtalan negatív példa, hogy mit csináltak egy-egy könyvből a filmesítés során, az nyugodtan félreteheti aggályait, mert ez a történet nagyon ott van.

   A másik dolog, amit igazán pontoztam az, hogy nehányan még játszani is tudnak. Legyünk őszinték, senki nem várt egy Oscar-díjas szereposztást egy ilyen produkciónál, tekintve a producert. Kellemes meglepetés volt, hogy néhányan a számomra teljesen ismeretlen színészek közül igenis magas színvonalú produkciót mutattak be. Például a Beth karakterét formáló Olivia Applegate, aki számomra eszméletlenül ellenszenves – tudod, mint amikor az illető semmit sem vétett neked, de zsigerből rühelled, magad sem tudod miért –, viszont a színészi teljesítménye kiválló. Ahogyan Mr. X-nek, Butchnak, Haversnek és talán Fritznek is. S ezzel a sor zárult is, mert a Fekete Tőr Testvériség tagjai nem igazán hozták a formájukat, s kábépersacc a nagycsoportos óvodások szintjén állnak, bár Butch és Vishous kettőse azért hozott némi csillogást az akcióba, és V hangja igazán különös és szexi (vajon tényleg ilyen, vagy belenyúlt a technoka?). Zsadist arcán egy idő után zavaróvá vállt az őrület kifejezése. Igen, Z-nek megvan a maga baja, aki olvasta a könyvsorozatot, az nagyon jól tudja, de semmiképpen nem őrült. Viszont tényleg szépen énekel. Nem mondanám, hogy angyali a hangja, ahogyan a könyvben írják le, de határozottan szebben-jobban énekel, mint amire vártam volna.

   Ami Wrath karakterét illeti, így az első évad után úgy gondolom, hogy a fizikai megjelenése hozta meg Robert Maasernek a szerepet, mert színészi teljesítménye semmivel sem volt jobb, mint az évad első epizódjában. Viszont a teste továbbra is egy műalkotás, amit nem szégyell mutogatni teljes natúr szépségében – ha már a Király testéről van szó, akkor Passionflix ide vagy oda, de azért több akciót (és ezt nem a szexre értem) és kevesebb nyali-falit szerettem volna. Nekem Wrath hatalmas csalódás, még egy napon sem szabad emlegetni azzal a karakterrel, aki a könyvben szerepel.

   Ami azt illeti Marissa is nagyon halvány volt, de lehet majd kialakul. S az is lehet, hogy ez nem a színésznő hibája, hanem a rendezőé. S továbbra is állítom, hogy az FTT tagjaira símán ráfért volna plusz tíz év, akkor talán közelebb lettek volna ahhoz, amit Ward a könyvben leírt.

   Éééééééés belibegett/suhant a cselekménybe az Őrző, aki (ami?) teljesen megfelelt az elvárasaimnak, mert pont így képzeltem el a karaktert – bár ehhez nem kell különösebb képzelőerő. S ha Őrző, akkor Omega is, bár neki csupán a bal (jobb?) kezét volt szerencsém látni fehét köpenyében.

   Összességében nem mondanám, hogy el voltam ájulva a sorozattól, annak ellenére, hogy voltak jó dolgok is benne, s olyan színészek is, akik ténylegesen játszani is tudtak és benne voltak a karakterben. S a technika segítségével voltak növekvő vámpírfogak bőven, sőt Rhage is megmutatta a benne lakozó fenevadat akció közben. Tehát nem mondanám, hogy rossz volt a sorozat, mert néhol tényleg igyekeztek. De annyira jó sem volt, mint ahogy itt-ott reklámozzák.

   Nem tudom, ha lesz-e második évad, gondolom ez az anyagiaktól függ, nem a rajongók számától. A Testvérek közül nekem a személyes kedvencem Phury (úgy a könyvben, mint a filmsorozatban – Jesszusom! Az a haj!), s reménykedem, hátha eljutnak az ő történetéig is, mert Lassiterben reménykedni több, mint merész lenne.

   Úgy gondolom, hogy egyszer meg lehet nézni...

Fekete Tőr Testvériség – a sorozatfilm

   Eltelt már néhány hét mióta utóljára a blogba írtam. Más jellegű elfoglaltságaim miatt erre már nem maradt időm, de természetesen olvastam közben, nem is keveset, majd bepótolom a lemaradást. Mármint ami a bloggolást illeti.

   Ma azonban mégsem egy könyvről fogok írni, hanem egy sorozatfilmről, annak is az első epizódjáról. Bár az, hogy nem könyvről írok nem állja meg a helyét, mert a sorozat alapja J. R. Ward Fekete Tőr Testvériség sororzatának első könyve, az Éjsötét szerető.

   Igen, a Passionflix és Tosca Musk sorozatot csinál a népszerű könyvszériából, tele volt vele az internet, mindenki lelkesedett – vagy épp szkeptikus volt –, jómagam is, hiszen rajongója vagyok a Fekete Tőr Testvériség vámpírjainak (ki gondolta volna, mikor első nekifutásra messze dobtam a könyvet, amiért a fél világ sikítozott gyönyörében).

   Az igazat bevallva, a Bridgerton bukása után – mert az egy orbitális bukás, akárhonnan nézzük, mert a filsorozatnak nem sok köze van a könyvekhez – volt bennem egy adag szkepticizmus azt illetően, hogy mennyire fognak belenyúlni az eredeti történetbe. Sőt! A filmezés kezdetéig azt is erősen kétségbe voltam, hogy egyáltalán lesz-e belőle valami (lásd: Jodi Ellen Malpas Ez a férfi könyve, amit szintén a Passionflix harangozott be, aztán nem lett belőle semmi).

   Ha jól tudom az első szezonnak hat része lesz és ebből már kettő elérhető azok számára, akik Passionflix előfizetők. Én úgy gondoltam, hogy nem fogom megnézni addig, míg az összes rész elérhető nem lesz, akkor feláldozok egy estét és fél éjszakát, hadd halmozzuk az élvezeteket (vagy nem – annak függvényében, hogy milyen hatással lesz rám)

   Nem tudtam ellenállni, és az este megnéztem, az első epizódot – a többivel várok, bár nehezemre esik nem azonnal lecsapni rájuk.

   No, de beszéljek magáról a filmről, ami kellemes meglepetést okozott abból a szempontból, hogy igenis, hűen követi mindazt, amit Ward annak idején a könyvében megírt, bár azt is el kell mondanom, hogy igazándiból nem sok minden történt, hiszen az epizód addig tart, míg Wrath másodszor is meglátogatja Beth-t a lakásán – akik olvasták a könyvet tudják miről beszélek. Akik nem, és szeretik a vámpírokról szóló történeteket, azoknak van idejük elolvasni és megszeretni – bár ez személyes ízlés kérdése.

 

   Ami a szereposztást illet... hát nagyon vegyes érzéseim vannak. Mindenkinek megvan a saját elképzelése arról, hogy milyennek képzeli el a szereplőket, amikor a könyvet olvassa. Hát én nem igazán ilyennek láttam őket, és első blikkre azt mondanám, hogy a fiúkra (mármint a testvériség vámpírjaira) ráfért volna úgy plusz tíz év, mert így nagyon kamaszosak. Sőt, Z-re akár több is, Rhage pedig olyan, mint egy elfuserált dzsigoló. Bár azt is el kell mondanom, hogy a testváriség tagjai ebben az epizódban csak pillanatokra jelentek meg, minden bizonnyal a további részekben nagyobb szerephez jutnak.

   Aki olvasta a könyvet az tudja, hogy az Éjsötét szerető Wrath, a vámpírkirály és Beth, a félig halandó története, ezért ők vannak fókuszban. Wrath, olyan amilyen, számomra nem volt elég férfias, elég félelmetes, és a színészi munka sem nyűgőzött le, de az őt megformáló Robert Maaser teste egy műalkotás, és ezt a műalkotást teljes natúr szépségében megcsodálhattam. Kétszer is.

   A Beth-t alakító Olivia Applegate sem volt egy szerecsés választás, legalább is az én ízlésemnek, mert koránál és a karakternél idősebbnek néz ki, meg nekem antipatikus. Viszont játszani azt tud!

   Akit szerintem nagyon eltaláltak, az Mr. X, Butch és Fritz. Ők nagyon ott vannak a karakterben. És személyes kedvencem Bo, a macska, a koromfekete dorombológép.

   Összességében ez egy nagyon ígéretes indítás volt, reménykedem, hogy ilyen lesz a folytatás is. Tehát, ha tehetitek nézzétek meg.