Halasi
Miklóssal néhány évvel ezelőtt találkoztam a közösségi oldal egyik
csoportjában. Akkor hallottam először a Sukitoréról is, a párosan írt erotikus
történetekről. Nem sokkal később mindketten elhagytuk az illető csoportot és szem
elől tévesztettük egymást a tavalyi megkeresésig, mikoris olvasásra ajánlotta
egyik könyvét. Azóta néha beszélgetünk. Nem mondanám, hogy barátok vagyunk,
csupán “ismerjük” egymást, virtuálisan. Ez pedig legutóbbi beszélgetésünk: egy,
a nyilvánosság számára készült bemutatkozás, azt is elmondom, hogy miért.
Kicsoda is
Halasi Miklós (Mykee)? Egy kevésbé ismert magyar író, aki magánkiadással gürizik és így
próbálja írásait a nagyérdeműhöz eljuttatni. Öt könyve jelent meg (hatodik előkészületben), ebből egy
verseskötet. És annyira vágyott arra, hogy valaki végre vele is interjút
készítsen, hogy egy idő után saját magát kérdezte ki. Ha minden önjelölt celeb
nyilvánosságot kaphat, akkor Halasi Miklós is megkaphatja a saját interjúját –
bár gondolom jobban örült volna, ha ezt egy menő irodalmi lap újságírója készíti és
nem én.
Azt is
tisztázzuk indulásból, hogy ennek a bejegyzésnek a szelemi tulajonjoga a miénk,
kettőnké: © Betonka, © Halasi Miklós
– Meséld el
nekem, kicsoda Halasi Miklós, amikor épp nem ír verset, prózát vagy sukit?
– A
hétköznapokban sokféle dologgal foglalkozom: a munkámban weboldalakkal
dolgozom, de nem programozói szinten. Inkább webgazda és -dizájnernek mondanám ezt
a foglalkozást. Felügyelem, javítom és frissítem a céges lapokat. Magánéletben
érdekel a rajz, még gyermekkoromban készült pár "csendélet" vagy épp
lakásbelső – az emberek ábrázolásában nem jeleskedtem. Úgy gondoltam, hogy itt
az idő újra leporolni a régi tudásom és némileg tovább fejleszteni. Ezen kívül
még időnként kapcsolati problémákat szoktam kigubancolni, de ezt is csak közeli
ismerősöknek.
Közben jót
somolygok, mert az eredeti szakmám édesipari technikus, valamint cukrász, de
voltam anno szemüvegeladó is.
– Ennyi minden
mellett mikor van időd írni?
– Mostanában
nagyon ritkán, ezért is készülnek inkább Egypercesek, mint hosszabb írások,
folytatások. Leginkább reggel és délelőtt fog az agyam, ilyen időben kap el az
ihlet, ha megtalál. Ilyenkor gyorsan lejegyzetelem a telefonomba az ötletet és
amikor kicsit békén hagynak, akkor megírom. Sokan este tudnak írni, mert akkor
van nyugalmuk, én ilyenkor már inkább pihenek, az agyam passzív módba kapcsol
és lazítok, olvasgatok a Facebookon. Pedig milyen jó lenne, ha ekkor pörögnének
az agysejtjeim, mert számtalan folytatás készülne.
– Miért pont
az erotika felé fordultál írásaidban? Mert el kell ismernünk, írásaid túlnyomó
része erotikus.
– Talán azért,
mert elég korán érdekelt a téma. A szebbik nem felé már általános iskola
második osztályában kifejeztem a tetszésemet egy kitűző tüskéjével, ami miatt
intőt is kaptam. A következő állomást e témában 11-12 éves korom körül értem
el: ekkor egy-két osztálytársamon keresztül értek a hatások (elsősorban
pletykák formájában). Az első szerelmem szintén erre az időszakra tehető. Ahogy
egyre több (főleg vizuális) élmény ért a környezetemben, úgy indult be a
fantáziám. Akkoriban a fiatal korom miatt még eldugták előlem a felnőtt témájú
újságokat, ezért nem maradt más, mint az iskolai füzetek: írtam pár elképzelt
történetet 14 éves koromban. A vizualitást és egyben az illusztrációt a saját
kezdetleges rajzaim jelentették. Ezért bátran mondhatom, hogy szinte a véremben
van a szexualitás.
– Emlékszel
még az első szerelmed nevére?
– Természetesen.
Fruzsinának hívják és neki vallottam be elsőként. Korábban is tetszettek más
lányok, de ő volt az, akinek megírtam, majd bevallottam. Persze kinevettek a
barátnőjével, de ilyenek a tinik.
– Gyakran leszel
szerelmes?
– Nem gyakran, bár a szikra mindig bennem van és
tudom, hogy akkor csaphat le, amikor nem gondolok rá. A legtöbbször ésszel
élek, de számon tartom, hogy a szerelem váratlanul markolhat a szívembe. A
nőkért viszont mindig rajongok. Egyszerűen oda vagyok értük és mindegyikük esetében
saját magukért. Minden nőben megtalálom azt az egyediséget, amiért imádni
lehet, de épp emiatt észnél kell lennem: látom, kivel milyen lenne az életem és
ilyenkor emlékeztetem magam, hogy ez csak rajongás. Viszont épp emiatt
figyelmeztetem a hölgyismerőseimet: kár féltékenynek lenniük bármiben is, mert
önmagukért szeretem őket.
– Ezek szerint
múzsában nincs hiány!
– Múzsából
sosem volt, bár tény: mindig újat kerestem egy idő után, aki ihletet adhatott.
Jelenleg se múzsa, se írás.
– A Sukitore ötlete anno szintén egy múzsától érkezett:
a Nők Lapja Cafén akkoriban nagy pörgés volt, privát üzenetekben is váltottunk
pár pikáns mondatot, melyek egy idő után érdekes hobbivá, játékká nőtték ki
magukat. A beszélgetések úgy indultak: "képzeld el magad egy helyre,
szituációba, ahová csak szeretnéd, és mondd el, milyen ruhában vagy!"
Ebből formálódtak a történetek. Akkoriban nem volt túl sok időnk komplett
regények írására, amolyan szexchatnek is hívhatnánk a beszélgetéseket, de annál
kicsit több volt.
Ahogy gyűltek az ilyen röpke történetek,
sajnáltam, hogy elvesznek a privát beszélgetések mélyén. Az aktuális múzsámmal
nyíltan kezdtünk írni ilyen erotikus szösszenetet, de csak a felnőtt tartalom
bevezetéséig jutottunk el, tovább nem folytathattuk nyíltan. Kiderült, hogy
sokan olvasták, és várták a merészebb részeket. Ekkor ötlött fel bennünk, hogy
olyan helyen kellene folytatni, ahol nyíltan kiírhatjuk mindazokat a konkrétumokat,
amikről korábban a privát beszélgetésekben fantáziáltunk.
2007-ben még nem létezett ilyen weboldal, a stílus
is szinte ismeretlen volt, a felnőttirodalomban főleg nem készültek ilyen
történetek, ezért létrehoztam a Sukitore oldalt, ahol (persze álnéven)
bármilyen vágyat le lehetett írni, szigorúan legalább kettesben. Tehát nem egy
ember találta ki mindkét szemszöget, hanem többen alkották meg a végső
történetet.
– És mi vett
rá téged, vagy titeket, hogy a nyilvánosság elé is álljatok ezekkel a
történetekkel? Értem ez alatt a kiadást.
– Az első könyvet alig másfél évvel a Sukitore
indulása után adtuk ki, 2009-ben. Ennek egyik oka az oldal és a stílus
népszerűsítése volt. Szerettünk volna, sok emberhez eljutni, hiszen ha többen
írunk, jobban keverednek a stílusok, és még élvezetesebb sztorik kerülnek az
olvasók elé. Ráadásul ahány író, annyiféle vágy találhat egymásra a történetekben.
Tehát mindenki jól járna: az írók a sokféle lehetőséggel, az olvasók a
számtalan olvasnivalóval.
A másik ok, amit manapság sem értenek jópáran: ez
egy teljesen újfajta írásmód volt akkor, és azóta is így van. A női oldalt
valóban nő, a férfit tényleg férfi írja. Megismerhetjük a két nem eltérő
gondolkodásmódját. Nem kell elképzelni a másik nemet: megírja az írótársunk.
Épp emiatt sosem tudni, mi lesz egy történetben, merre fordul a sztori fonala. A
harmadik ok pedig szimplán büszkeség volt: a polcunkon szerettünk volna tudni
egy példányt az életünk eme részéből.
– Mit szólt
ehhez a család, a barátok, a munkatársak? Vagy annak idején nem tudták mivel
foglalkozol szabadidődben?
– A Sukitore indulásáról először nem tudtak a
kollégák, de aztán pár hónapon belül kiderült. Főleg amiatt, mert újabb írókat igyekeztem
találni. A kezdeteknél már tisztában voltam azzal, hogy nekem vállalni kell
önmagam, teljes névvel, hiszen én üzemeltetem az oldalt. Cserében a többi írónk
anonimitást kapott és csak az fedte fel magát, aki úgy gondolta, kiáll a
nyilvánosság elé. Épp emiatt volt nehéz írót találnunk: a tagok nem akarták,
hogy kiderüljön a kilétük. A Facebookon sem szerveztek be másokat, mert akkor a
környezetük elítélte volna. Nekem nem volt más lehetőségem, így az ismerősök
közül mindenki tudta, hogy ezzel foglalkozom, de nem is jutottam át rajtuk.
Úgy éreztem magam, mint egy titkos mozgalom
vezetője, aki tagokat próbál toborozni, de csak falakba ütközik. Mindenki fű
alatt adta tovább a weboldalunk címét, nyíltan senki sem merte osztani. Pár
lelkes írónk segített a falon való átjutásban, de igazán nagy áttörést évekkel
később sem értünk el. Közel tíz év után szinte ugyanott tartunk, mint az oldal
indulásakor. A munkahelyen azóta már elfogadták ezt a hobbimat, szóval nem
mosolyognak meg érte. Talán a könyvkiadások hozták meg a változást odabent.
– Azért még
mindig egy prűd és képmutató világban élünk, soha nem érezted azt, hogy
megszólnak, furán viszonyulnak hozzád, vagy egyenesen ítélkeznek amiatt, hogy te
nyíltan felvállalod azt, hogy többnyire erotikus történeteket írsz? Tudod, az
ilyen "hülye perverz" jelzők, meg hasonlók...
– Szerencsémre
megúsztam az ilyen címkézést. Az ismerősök vagy nem vettek komolyan, vagy nem
tudták hová tenni az egészet és inkább kínosan kerülték a témát, vagy
egyszerűen megijesztette őket az, hogy pontosan tudtam, mit akarok a szexben. A
saját vágyakról nagyon kevesen mernek beszélni. Sokan azt gondolják, hogy ha
megtennék, akkor túlságosan megnyílnának és sebezhetők lesznek, kihasználnák
őket. Ennek oka, hogy legbelül azt érzik, más kezébe kerülne a vágyaik feletti
irányítás, teljesen elvesztenék a testük feletti kontrollt és kiszolgáltatottá
válnának. Pedig ez hozzátartozik az önismeretünkhöz. Mindig tiszteltem az
írótársaimat azért, hogy (még ha álnévvel is, de) belevágtak a Sukitore oldalon
való írásba. Nem egy írónk pont a történeteken keresztül találta meg önmagát,
valamint azt, mire vágyik a szexben igazán. Aki pedig ezt kineveti, nem érett
ember. Büszke vagyok minden írónkra és a könyvekkel ezt is szeretnénk
megmutatni: vállald fel magad, a vágyaidat.
– Csúnya
kérdés, de fel kell tennem. Van ennek piaca? És ez alatt nem azokat értem akik
kedvelik a műfajt és "megszerzik", hanem a tényleges vásárlókat.
– Tágabb értelembe véve a felnőtt könyveknek van
piaca, vegyük alapul a Szürke ötven árnyalatát. Elsősorban a nők körében
népszerű az erotikus irodalom, tehát az, hogy párosan írt történetekről van szó
vagy "hagyományos" regényekről, az elvileg mindegy.
Az utóbbi pár évben a váltott szemszögű írások
egyre népszerűbbek lettek, de nem mindenkinek jönnek be. Főleg az átfedéseket,
ismétlődéseket nem szeretik az ellenzők, melyek megakaszthatják a történet
folytonosságát. Az előnyük mégis ez: a két szemszög közötti eltérések érdekes
apróságokat mutathatnak meg, esetleg hatással lehetnek a végkifejletre. Mivel ez
a "térbeliség" fárasztó lehet egy idő után, emiatt pár rosszul megírt
könyv elveheti az olvasó kedvét a hasonló típusú regényektől. Tehát
egyértelműen szűkebb ez a piac, még az erotikát kedvelők körében is.
Az általános olvasó érdeklődését nem tudom,
mennyire kelti fel a váltott szemszög, a megszokottól eltérő írásmód. Ha az
illető nyitott az új dolgokra, akkor az első könyvek élményeitől függ, mennyire
ragadta meg a figyelmét. Szerintem az olvasók körében egyelőre a hagyományos
vonalvezetés a divat.
– Akkor
átfogalmazom a kérdést: Neked, Halasi Miklósnak, van-e piacod? Sikeresnek
mondhatod-e magad?
– Piac
biztosan lenne, csak kevesen ismerik a Sukitorét. Ez utóbbi miatt nem mondanám
sikeresnek magam vagy az oldalt, hiszen hiába volt a sok erőfeszítés, jelenleg
is kevesen ismernek minket. Ennek egyik oka a korábban említett emberi
zárkózottság lehet, míg a másik ok kézenfekvő: erotikus tartalmú műveket nem
mindenhol lehet hirdetni a korhatár besorolás miatt. Például a Hogy történhetett című könyv hirdetését
tíz perc után letiltotta a Facebook, mert a fülszövege a "szex"
szóval kezdődött. Tehát a sikerességet a mai napig erősen hátráltatja a felnőtt
tartalom, illetve az ismertségünk hiánya.
– Ne
beszéljünk csupán a Sukitoréról, bár első sorban erről ismernek téged.
Nemrégiben versesköteted is megjelent. Jól tudom?
– Igen, tavaly jelent meg Verseim címmel. Ez a kötet elsősorban a "lovagkorom",
azaz a tizenéves éveim végén írt rímeket tartalmazza, az utóbbi időben alig
egy-két verset faragtam.
– Lelőtted a
következő kérdést, ami az lett volna, hogy lesz-e folytatása. Ezért inkább mesélj a terveidről.
– A verses
múltat a könyv kiadásával magam mögött hagytam, mert az ember főleg akkor
rímel, ha depressziós kedve van, ebbe pedig nem szeretnék visszasüllyedni,
remélhetőleg sosem kerül rá sor. Annak idején a szerelmes témák mellett elég
sok szomorú és sötét verset írtam. A Sukitore múltam is lassan magam mögött
hagyom, követem a hagyományos írók útját: egyedi regényeket szeretnék mesélni.
Jelenleg van egy félig kész romantikus regényem Hangulatkeringő címmel, amit
négy kötetesre tervezek, ebből kettő már elkészült, jelenleg a harmadik rész
harmadánál tartok. A Sukitoréra pár mondat erejéig visszatérve: július óta
készítem elő az egyik kedves írótársnőmmel írt kalandregényünket, Krisztint. A
jelenlegi időbeosztásom miatt remélem januárban, de legkésőbb február elejére
elkészülhet. A Sukitore idén, év végén lesz tíz éves. Zárásképp szeretnék egy
újabb, ingyenes válogatást kiadni ebook formátumban, mert számtalan történet
vár még arra, hogy az olvasók megismerjék.
– A közeli-távoli
jövőben az Egypercesekből, és azok felnőtt változataiból, a Szexpercekből talán
összejöhet egy kötetre való, amit szintén kiadnék. Egyelőre ennyi tervem van,
aztán kiderül, mennyi fér bele az időmbe. Az Egyperceseim Örkény novelláihoz
hasonló, rövid írások. Pontosítok: Egyperces
pillanatok címen írom ezeket a szösszeneteket. Azért pillanatok, mert a
legtöbbször egy-egy helyzetet kapnak el, szinte hangulatba ringatva az olvasót.
Novellához méltón, sok történet legvégén van egy váratlan csattanó, ami az
egész sztorit más szemszögbe helyezi, de ettől igazán élvezetes. Apropó
élvezetek: néhány hónapja pár kedves írótársnőmmel összeálltunk, és egy önálló,
Szexpercesek nevű oldalon sztorizgatunk hasonló stílusban, felnőtt témában. Nem
gondolnád, hogy egy-egy ilyen rövid történetnek milyen rafinált csattanói
lehetnek.
– Kérhetem
ebben a sorrendben? Komolyra fordítva a szót: némi ismertség nem ártana, hiszen
egy író nem feltétlenül a fióknak írja a történeteit. Szeretnék sokaknak
kellemes és maradandó élményeket adni a regényeimen, novelláimon keresztül. Jó
lenne, ha a sukitörténetek által a szexualitást olyan általánosságban
elfogadott témává tehetném, mint a napi időjárás-jelentés vagy a hírek, tehát
bátran beszéljenek róla. A sukival bebizonyítottuk, hogy lehet ízlésesen is e
témakörben írni, ami kezdőlökést adhat az olvasónak. Remélem, sokakhoz eljutnak
majd az írásaink. Nagyon köszönöm a beszélgetést, igazán jól éreztem magam!
– Akkor már
ketten vagyunk!
Halasi Miklós
könyvei megvásárolhatóak a Publio kiadónál és a Google Play-en, Szabadon című antológiája pedig ingyen letölthető a www.sukitore.com oldalról