Mike Menders – Macsóbőrben

Te mit tennél, ha más bőrében ébrednél?

Milyen érzés lehet más bőrében ébredni? Mit tennél, ha új külsővel kellene élned? Felrúgnál mindent, vagy beilleszkednél? Tudod, ki vagy te, és ki akarsz lenni?

Magánkiadás, 2019

Néhány nap múlva, pontosabban szeptember 17-én jelenik meg Mike Menders, alias Halasi Miklós erotikus kisregénye… nagyon erotikus kisregénye. Ez, ugyebár, teljesen új részéről, hiszen, akik olvassák írásait, azok a sukitore-hoz szoktak, a párban írt erotikus szösszenetekhez, a szexpercesekhez, vagy terjedelmesebb regényekhez. A Macsóbőrben rövid (de velős!), terjedelmét tekintve még egy Harlequin-füzetben megjelenő történetnél is rövidebb – bocsánat, már nem így hívják őket, hiszen azóta már kétszer is nevet változtattak. Szóval a Macsóbőrben nem egy terjengős valami, hanem egy óra alatt, egy este alatt el lehet olvasni, annak függvényében, hogy ki milyen gyorsan falja a betűket.

A szerző virtuális tér-beli ismerősöm, néha beszélgetünk, előfordult, hogy vitáztunk is, amikor a bennem levő hisztis díva összetalálkozott a benne levő hisztis íróval, de ettől függetlenül elvagyunk.

S akkor itt van ez az újabb erotikus írás, mely egy abszolút reális témát dolgoz fel, hiszen legalább egyszer mindenki fejében megfordult a gondolat, hogy mi lenne, ha csodaszép teste lenne, ha messzi sugározna belőle a szexualitás, ha döggazdag lenne, ha korlátlan hatalma lenne, s ezt a listát a végtelenig lehetne folytatni. Ez teljesen normális, mindenkinek vannak álmai, vágyai, bár ezt egyesek egészen a pszichózisig viszik.

Indulásból szeretném tisztázni, hogy amit itt elmondok/leírok, az a saját, egyszerű olvasói véleményem, senki ne magyarázzon bele többet, vagy mást.

A történet főhőse az átlag férfi, nem túl sikeres, nem is igazán mutatós, és akkor egy ivászattal töltött este után egy másik testben és egy másik életben ébred fel. A téma nem új, számtalan film játszadozott már el vele, könyvben is előfordult. Nos, ez az átlag ember – neve Péter, ahogy a történet végén kiderül – megéli legféltettebb fantáziáját, amikoris mindene megvan: pénz, hatalom, társadalmi pozíció, ellenálhattalan test, karizma és természetesen bombázó kinézetű készséges nők.

S ezzel elérkeztem az egyik olyan dologhoz, amit nem értek. A kortárs magyar írók nagy többsége többnyire angolszász hangzású név alatt publikál, mert így talán nem utasítják el indulásból írásaikat. Nincs mit szépíteni, az olvasók nagy része ellenérzéssel viseltetik a pályájuk elején levő magyar írókkal szemben – bizonyos esetekben jogosan –, tehát símán elfogadom, ha valaki jól csengő nevet választ magának. De akkor miért kell magyar helyszínt és magyar szereplőket (Péter, István, Ferenc, Ildikó és Veronika) használni a történetben? 

Ugyanilyen ellenérzésem van azzal kapcsolatban is, hogy a fejezeteknek címűk van és nem egyszerűen számozottak, azért, mert ez a megoldás forma a számba rágja, hogy mire számíthatok a következő néhány oldalban.

A történet E/1-ben íródott és maga a főhős Péter/Ferenc meséli el. S mivel ezt egy férfi írta, elképzelhető, hogy korrekt az, ahogyan egy átlagférfi álmait, vágyait ábrázolta, bár volt itt néhány olyan megoldás, amivel már itt-ott találkoztam, még a futurisztikus vendéglővel is, bár nem ennyire fantasy-világba illően. És igen, el tudom fogadni azt is, hogy az átlagos Péter így reagál akkor, amikor egy olyan világban ébred, ami csak az álmaiban létezik: kicsit sután, kicsit bizalmatlanul, óvatosan, de kihasználja az adott lehetőségeket. Én is ezt tenném.

Ezt a történetet annak kell elfogadni ami: egy humoros-erotikus fantázia… és ízlések meg pofonok.

Kapcsolódó bejegyzések:

Házinyuszi (Hangulatkeringő 1)

Krisztin

Mondjuk a magunkét… Halasi Miklóssal

Mike Menders – Házinyuszi

Hangulatkeringő 1

Milyen egy jó játékos? Bevállalós, merész, kalandvágyó, és cseppet sem szégyellős. Misty, a cég üdvöskéje pont nekem való. Kellően szemtelen, hogy bármikor elkapjam egy menetre. Vagy többre. Munkaidőben vagy azon kívül, és még a swingertől sem fél. Egy valódi házinyuszi. 

A kapcsolatunk titkos, senki sem tud rólunk a cégnél. Pedig nekünk több kell: korlátok nélküli, féktelen szenvedély! 

Hank vagyok. Ez az én történetem.

Magánkiadás, 2019

Mindig nehéz olyan szerző könyvéről írni, akit valamilyen formában ismerek, és aki lelkesen rámbízza könyvét, hogy majd, alkalomadtán írjak róla a blogra egy ajánlót, recenziót, akármit – inkább akármit, mert én kizárólag a saját véleményem írom le az illető történetről és sosem értékelést, kritikát, recenziót.

Mike Mendersszel (alias Halasi Miklós – ezért vajon meglincsel???) még jóval azelőtt összefutottunk virtuális térben, hogy a blogírás kósza ötletként megfordult volna a fejemben. Tudtam róla, hogy erotikus történeteket ír, elvégre ő a Sukitore, a párosan írt erotikus történetek szülőatyja, aztán később nyomtatásban is megjelentek írásai, társszerzőkkel, vagy nélkülük. Néhányat olvastam is belőlük.

S akkor most itt van a Házinyuszi, a Hangulatkeringő nevű trilógia nyitókötete, amit kizárólag ő jegyez, s mely természetesen egy erotikus történet. Ezt jobb tisztázni indulásból: ez NEM pattanásos kamaszoknak szóló történet, hanem kizárólag felnőtt olvasóknak, különösen azoknak, akik nyitottak az erotikus zsánerre. Mert ebben a történetben bőven van erotika, nyíltan és érthetően fogalmazva, úgy, hogy senki félre ne értse azt, ami épp történik. Mindez vulgaritás nélkül, szépen megírva, s egyetlen pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy ez túl sok lenne. Indulásból tudtam, hogy ez egy erotikus történet lesz, akkor elképzelhetően nem kevés forró jelenet és lepedőszaggatás lesz benne.

Miért Házinyuszi? Azért, mert egy munkahelyen kibontakozó… nem is tudom minek nevezzem, mert románc végképp nem. Talán egy bizarr kapcsolat egy férfi és egy nő között, akik ugyanott dolgoznak. S ugye ott az aranyszabály: Házinyúlra nem lövünk! Hát itt megtörténik a házinyúl lövése, bár erősen vitatható, hogy ki cserkészett be kit, és az is, hogy tulajdonképpen ki irányít ebben a kapcsolatban.

A történet központjában Hank áll. Átlagos fickó, kire munkatársai kicsit sajnálkozó lenézéssel tekintentenek, és aki tele van szexuális vágyakkal és frusztrációkkal, melyeknek tárgya a viszonylag új kolleganő, Misty.

Nos, hát a Misty. Tudom, hogy személynév előtt nem használunk névelőt, de Misty egy ilyen névelős fajta. És nem a szerethető kategóriából. De a szerelem – vagy nevezzük  inkább nemi vágynak – öl, s butít, Hank számára csak Misty létezik, mondhatni már rögészméje van, olyan mintha az ördög szállta volna meg. Egyébként a történet későbbi részeiben Misty Démonka néven is szerepel, nem véletlenül. Bár ami azt illeti, részemről akár Ribanckának is hívhatták volna, mert viselkedésében teljesen megfelelt volna annak, amit a megnevezés takar. Ez már a megjelenésén is látszik, hiszen valaki lehet szexi anélkül is, hogy zsebkendőnyi szoknyákban riszálja magát a munkahelyén, ami elméletileg egy olyan hely, ahová komoly ügyfelek járnak üzletet kötni. A szexi és a kurvás közötti különbséget zongorázni lehetne, és Misty határozottan kurvás.

A sikamlós és néha veszélyes játék, amit Hank és Misty játszik munkahelyen és azon kívül határokat feszeget. Bár volt ott egy jelenet ami engem erősen Sharon Stone-ra emlékeztetett az Elemi ösztönben (aki nem látta a filmet, pótolja, az már egy klasszikus!). Ha őszinte akarok lenni, sajnáltam Hanket. Szegény balek teljesen a nő befolyása alá került, aki elmarta a potenciális vetélytársat, egy olyan nőt, akivel Hank esetleg többre vitte volna, mint egy szexuális rögeszme, miközben ő, Misty, mocskos játékot űzött vele, mármint Hankkel.

A történet E/1-ben íródott és Hank szemszögéből mutatja be a történéseket. Végre egy olyan történet, ami a férfi szemszögéből mesél és férfi írta, nem egy olyan nő, aki azt hiszi, tudja mi van egy férfi fejében, hogyan reagálna bizonyos helyzetekben, miközben tulajdonképpen azokat a szavakat adja története hőse szájába, ami ő, a nő, hasonló esetben hallani szeretne.

Ez ez másféle történet volt. Átlagemberekről. Nincs gyerekkori sérelmeit nyalogató döggazdag fazon, sem zseniálisnak beállított ostoba szegény lány, aki majd a történet végére révbe jut s boldogan élnek míg meg nem halnak. A történetnek tulajdonképpen vége sincs, mert ugye ez egy trilógia nyitókötete. 
Volt történet, volt erotika (BDSM és swingerklub is), voltak benne fordulatok és eredeti megoldások (néhány közhely is, de kicsire nem adunk!).

Erotikus írások (felnőtt) kedvelőinek ajánlom!

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Sukitore –Szabadon

Mondjuk a magunkét… Halasi Miklóssal

Lilith M. Abbey, Mike Menders – Krisztin