2016. május 4., szerda

Lulu Taylor - Titokzatos szerencse

Két lány, két sors, egy a végzetük.
Daisy Dangerfield egy dúsgazdag család szemefénye. Édesapjának nemzetközi szállodalánca van, és a lány megszokta a felső tízezer fényűzését, az elegáns bálokat, a csillogó gyémántokat, a luxusautókat.
Chanelle Hughes csak a nélkülözést ismeri. Lerobbant, külvárosi nyomortanyán született, és alkoholista anyja sosem törődött vele. Még gyerekként elhatározta, bármit megtesz, hogy kitörjön a szegénységből.
A két lány élete hirtelen fordulatot vesz. A gazdag Dangerfield családban kiderül egy titok, és Daisyt kitagadják. Ettől kezdve csak az a cél vezérli, hogy bebizonyítsa, önállóan is képes elérni az apjához hasonló sikereket. Közben a szegénységben született Chanelle táncosnői karrierje magasan szárnyal, és bejut a gazdagok körébe. Amikor Daisy és Chanelle útjai keresztezik egymást, rájönnek, jóval több a közös vonás bennük, mint gondolták volna.
Lulu Taylor angol írónő Oxfordban tanult irodalmat. Könyveiben fordulatosan és profin keveri a romantikát, a szerelmet, a szexet, az intrikát és a pénz világát olyan témákat, amelyek egy igazán szórakoztató regényhez kellenek.

Kulinária, 2015
Eredeti mű: Lulu Taylor - Outrageous Fortune

Az első könyvem az írónőtől, magyarul ez az első és egyetlen könyve ezidáig, de angolul sem olvastam más semmit tőle.
A frász tört ki, annyira akartam ezt a könyvet, és vertem magam kátrányba az örömtől, mikor meglett. Fölöslegesen, mert annyira azért nem jó, mint ahogy én azt a fülszöveg olvasásakor elképzeltem. Ne értsd félre, nem rossz, el lehet olvasni, csak én többre, másra vártam, a fülszöveg pedig durván ködösít: például "Chanelle táncosnői karrierje magasan szárnyal"... így igaz, a rúdtáncban egy sztriptízbárban.
Felesleges beszélni arról, hogy mit szerettem volna, elmondanám mit kaptam: egy túlságosan részletező könyvet. Ha nem vész el ennyire a részletekben, nem lett volna szinte 400 oldalas a könyv és még nem beszéltem a méretéről… még egy kicsi és üti az A4-et. S nemcsak a részletekben vesztem el, hanem néhány annyira felesleges történésben is – például a szibériai kiruccanás, hogy csak egyet említsek. Az írónő stílusa sem kenegette a lelki világom, mert néha már az infantilitás és giccs határait súrolta. De csak néha, mert azért vannak jó megvillanásai is, de nem én lennék, ha nem mondanám el, hogy bizony helyenként unalmas volt.
Ejtenék néhány szót a történetről is, ami hol két szálon fut, hol egybefolynak a dolgok és annyi véletlen egybeesés és kavarás van, hogy 3 könyvre is elegendő lenne. Például London egyik puccos magánklínikáján pont apuka születésnapján méltóztatik világra jönni Daisy (anyja Lady, apja kőgazdag), míg a szegény negyedben, egy lerobbant állami kórházban ugyanakkor születik meg Chanelle (anyja alkoholista, apja ismeretlen). Ez a történet szempontjábol fontos, mert többször is összefutnak egymással pont a születésnapjaikon, anélkül, hogy ismernék egymást. Az írónő le sem tagadhatja, hogy angol irodalmat tanult Oxforban, hisz a könyvben több klasszikus motívum modern átültetése megtalálható, a Dickens-i nyomor-ábrázolástól G. B. Shaw Pygmalionjáig és Shakespeare álruhát öltő főhőseiig.
A szereplők ábrázolásától sem ájultam el: csak két féle létezik: jó és rossz. Olyan mintha csak a feketét és a fehéret ismerné és tudatosan figyelmen kívül hagyja, hogy a kettő között milliónyi árnyalat van, valamint, hogy a negatív szereplő sem velejéig romlott mert neki is vannak/lehetnek pozitív tulajdonságai és ez érvényes a jókra is.
Mindenkinek arról szól ez a könyv amiről épp akarja, ahogy értelmezi. Lehet családregény, szerelmes történet, habos-babos lányregény, chick lit, szociális különbségeket bemutató stílusleírás, bármi…. Én úgy látom, hogy a lányok részletes, kalandos és hihetetlen élettörténete mellet a pénzől szól. Pénzről, hatalomról, szociális státusz utáni futásról és arról, hogy mire képesek az emberek mindezékért. De mindenképpen túl sok részlet, történés van egyetlen könyvbe beszuszakolva, ahol a végén a gonosz elnyeri méltó büntetését és a jók boldogan élnek egymással, míg meg nem halnak… akár egy tündérmesében.
Mindentől függetlenül egynek elmegy, sőt! nyári olvasmánynak kitűnő – különben egy nyári olvasmányokat ajánló cikkben olvastam róla előszőr. Korhatár nélkül olvasható, szinte teljesen erotika-mentes könyv.