Néhány napja szűk körben dumaparti volt arról, hogy ki éppen mit olvas és a sok
divatos-hangzatos cím között elhangzott Stendhal Vörös és feketéje. Ettől a
pillanattól a beszélgetés teljesen más fordulatot vett, és a klasszikusokat
kezdtük osztani-szorzani, ki melyiket szereti és miért nem a másikat. Hozzá
kell tennem, hogy egyikünk sem bölcsész, író vagy valami hasonló, még irodalomtanár sincs közöttünk… egyszerűen könyvet eszünk reggelire, ebédre és vacsora
helyett is.
Innen az
elhatározás, hogy havonta egyszer egy kedvenc klasszikusomról fogok írni. Hátha
más is kedvet kap az olvasásához vagy épp az újraolvasásához. Ha nem tetszik az
ötlet és csak kortárs szórakoztató műfajra vagy vevő, itt és most abbahagyhatod
az olvasást.
Köszönöm Zsu,
ez az ötlet tőled ered.
James Galsworthy – A Forsyte Saga, Modern komédia
Azért
egyszerre kettő, mert a Modern komédia A Forsyte Saga folytatása, s ha netán
kedvet kaptál, akkor alapból szerezd be mindkettőt. Ezért a könyvéért John
Galsworthy 1932-ben Irodalmi Nobel-díjat kapott, tehát ez nagybetűs irodalom,
és természetesen szerepel az 1001-es listán. A harmadik részt, End of the
Chapter, már nem olvastam, tudomásom szerint nem jelent meg magyarul, ha mégis,
akkor szóljatok.
A viktoriánus
idők felső-középosztályának a világát ismerjük meg: hagyomány, szerelem,
csalódások, ambíciók és az íróra oly jellemző társadalmi kérdések megismertetése.
Teljesen hiteles képet kaphatunk a kor Angliájáról nyomon követve a család három generációját.
A mű hat ciklusból áll (3-3 A Forsyte Saga és Modern komédia), eredetileg ezek különálló
regények voltak egymás folytatásában, az elsőt 1906-ban írta… No ugye, hogy nem
most találták fel a sok-kötetes sorozatokat.
Filmsorozat is
készült belőle, az idősebbek minden bizonnyal emlékeznek rá, nekem a nagyi
mesélt róla. Talán azóta lett egy újabb sorozat is 2002-ben, modernebb, utána
kell néznem hol lehetne azt megnézni…
Hogy
olvastam-e a könyveket? Igen, mindekettőt és nem is egyszer. Hosszú, de akkor
is megérte a rá áldozott időt és nagy valószínűséggel valamikor ismét el fogom
olvasni.
Babits Mihály jellemzése a szezőről: “Alig képzelhető író, Galsworthynál
egyformább, megbízhatóbb, meglepetéseket kizáróbb nívójú. Nemes tónus, de
középszerű érdekesség jellemezte számomra minden művét; a közönség viszont
ugyanezeket a műveket magas szépségű, és mégis könnyű, jó olvasmányoknak
találta.”
(Babits Mihály – Könyvől könyvre,
Nyugat, 1933)
A Forsyte Saga
A Forsyte-Saga
A Viktória-korszak Angliájának nagy regényírója realista kritikával vizsgálja
és ábrázolja a századforduló angol társadalmát. Főművében valóságos mondává,
legendává, „szágává” szövi a Forsyte-család egymást követő nemzedékeinek
történetét. Ez a család a birtoklási szenvedély jelképének tekinthető.
Életeleme a pénz, a vagyon, melyet örökölt és gyarapítani már alig tud, de körömmel-foggal
meg akar őrizni.
A
Forsyte-regényeket az író két ciklusba foglalta össze. Az első ciklus a
Forsyte-Saga, mely három regényből (A tulajdonos, Válóper és Ez a ház kiadó),
továbbá két intermezzóból, közjátékból, összekötő elbeszélésből áll. A
cselekmény 1886-ban indul meg, az öreg Jolyon házában, és elvezet a búr
háborúba, Viktória királynő temetésére, a százegy éves Timothy Forsyte halálos
ágyához. Tanúi vagyunk Bosinney építész, Soames Forsyte és ifjabb Jolyon, a
művész Forsyte szerelmi drámájának. A ciklus első felének izgató nőalakja a
szép és bájos Irene, míg a ciklus végén már az első világháború utáni nemzedék
lép színre, és a nyughatatlan Fleur házasságának története már egy másik Anglia
jellemző vonásait tünteti fel.
Eredeti mű:
James Galsworthy – The Forsyte Saga, 1921
Ulpius-ház,
2006
Magyar
Könyvklub, 1994
Kriterion,
1983
Európa, 1960,
1970
Modern komédia
John Galsworty
az angol irodalom legnagyobbjai közé tartozik. Technikája az impresszionista
festésmódra emlékeztet – a természetet, az emberi világot, hõseinek jellemét
váltakozó képekben, tovavillanó víziókban látja és mutatja meg. Regényei
központjaiban egy-egy nagy szerelem lobog – talán az egyetlen emberi
szenvedély, amelyet iróniája megkímél.
A Modern
komédia szintén három ciklusból áll. A fehér majom a nyugati kultúra bomlását,
a Hattyúdal pedig e kultúra végét jelképezi. Az ezüst kanál a kiváltságos
osztály szatírája, azoké, akik az angol közmondás szerint szájukban ezüst
kanállal születtek
Eredeti mű:
James Galsworthy – A Modern Comedy, 1924
Kriterion,
1985
Európa, 1960,
1970, 1971