2017. szeptember 23., szombat

Mary Alice Monroe - Nyárutó

Nyári emlékek 3


Amikor ​a nagyanyja meghívja magához Harpert és nővéreit a dél-karolinai tengerparton álló házába, a zárkózott, munkamániás lány csak egy hétvégét akar maradni nála. Ám miután összeveszik zsarnokoskodó anyjával, úgy dönt, az egész nyarat a szigeten tölti. Az új környezetben azonban nagyon elveszettnek érzi magát: sehová sem tartozik igazán, és rádöbben: nem tudja, mit is kezdjen az életével. Ám ahogy telnek-múlnak a napok, a testvéreivel mind jobban egymásra, illetve önmagukra találnak, a nyár végére pedig Harper biztos lesz abban, hogy sorsa a festői szépségű tengerparthoz és a nagyanyja házához köti. Ahhoz azonban, hogy valóra váltsa álmait, sok akadályt kell még leküzdenie. Vajon lesz-e elég ereje, hogy kiálljon magáért, illetve elég bátorsága ahhoz, hogy megnyissa a szívét a családtagjai és egy nem mindennapi férfi előtt, aki mellett igazán boldog lehet?
Mary Alice Monroe szívmelengető regényében folytatódik a Nyári emlékek és a Nyári fuvallat című kötetekben megismert három nővér története, amely jól példázza, hogy a feltétel nélküli szeretet megtapasztalása alapjaiban formálhatja át életünket.


General Press, 2016
Eredeti mű: Mary Alice Monroe – The Summer’s End


A sorozat harmadik része, a várakozásoknak megfelelően Harper története. S ahogy a sorozat ismerői megszokták már, ez nem kizárólag Harperről szól, hanem ő kap nagyobb figyelmet, de ugyanúgy jelen vannak az előző részek szereplői is, és az ő életük is tovább bonyolódik. Lucille kivételével… neki már semmi sem fáj.
Akik az előző két részt már olvasták, azoknak nem idegen az alaptörténet. A dél-karolinai lápvidéken élő Mrs. Muir egy utolsó nyarat szeretne unokáival tölteni mielőtt eladja a családi házat és idősotthonba vonul. A három fiatal nő Mrs. Muir egyetlen fiának három különböző nővel kötött házasságából származik, valójában alig ismerik egymást. Igazából a lányok egyikének sem volt szerencséje a szüleihez, hiszen apjukat jóformán nem is ismerték. Dora anyja egy tipikus déli úrinő (értsd: sznob) aki felnőtt lányát is az előkelő társaság szabályainak megfelelően irányítaná és továbbra is beleszólna az életébe, annak ellenére, hogy Dora épp válófélben van és egy autista gyermek anyja. Carson nem is igazán emlékszik anyjára, hiszen nagyon kicsi volt, mikor elvesztette őt, Harper anyja pedig egyszerűen spermadonornak használta a férfit és rövid úton ki is penderítette, mikor rájött, hogy az ki akarja használni a kiadónál betöltött pozicióját írói álmai megvalósítására. És  úgy néz ki a meghívás mindhárom unoka esetében a legjobbkor érkezett.
Mivel a másik két fiatal nő élete valamennyire rendeződni látszik, most Harperen a sor. Félénk, önbizalomhiányos nő. Kerüli a konfliktust és inkább csendben meghúzza magát, ami nem is csoda ismerve anyja diktatorikus természetét. Harper a saját anyjának dolgozik a kiadóban, aki csírájában fojt el mindent, ami a fiatal nő önállósódásához vezetne és egyszerűen a csicskásának tekinti. Míg egy nap Harper úgy dönt, hogy ő mégiscsak leutazik a nagyi születésnapjára és erőt merítve a frissen felfedezett családi kapcsolatokból, szembeszáll anyjával.
Ez természetesen nem lesz egyszerű és látszólag nem is old meg semmit, mert angol származású anyja csatasorba állítja James nagymamát is, akinek szintén tervei vannak egyetlen unokájával, sőt már a megfelelő férjjelöltet is kinézte a számára egy jó családból származó angol férfi személyében. Csakhogy mire a nagymama megérkezik Harper már megtalálja a szerelmét Taylor McClellan személyében, aki tulajdonképpen Carsonhoz vonzódott az előző részben. Ez a szerelmi történet sem lesz egy sétagalopp.
Harper nem csak a szerelmet találja meg ebben a részben, hanem az életútját is, valamint tisztázódik vagyoni helyzete és fény derül anyja nem éppen úrinőhöz méltó húzásaira is. Igen még annál is több aljas húzása van.
Akik Palack, a delfin miatt aggódnak, megnyugodhatnak, az ő sorsa is rendeződik, továbbá ismét terítékre kerülnek olyan kényes témák mint a poszttraumatikus stressz szindróma, természet- és állatvédelem, a család fontossága és természetesen az autizmus, hiszen Dora fia Asperger szindrómában szenved és különleges bánásmódot igényel.
Nem igazán hoz meglepetéseket ez a harmadik rész sem, ami egyben az utolsó is amit végig elolvastam, mert a negyediket néhány fejezet után félretettem. A sorozat eredetileg is trilógiának indult és vannak dolgok, amiket talán nem kellene túlragozni. De ez nem jelenti azt, hogy másoknak nem fog tetszeni.
Kiszámítható végkifejlet egy komoly témákat is feszegető nyári olvasmányban – körülbelül így jellemezném ezt a történetet. Számomra ez a végkifejlet kicsit sok volt és csicsásra sikeredett. De hát nem vagyunk egyformák… meg az ízlések és pofonok…

A sorozat további részei




 1. Nyári emlékek, General Press, 2015
The Summer Girls

2. Nyári fuvallat, General Press, 2016
The Summer Wind



4. Déli mennyegző, General Press, 2017
A Lowcountry Wedding

5. A Lowcountry Christmas - magyar nyelven egyelőre nem elérhető






2017. szeptember 20., szerda

Susan Wiggs - Megtalált álmok

Bella Vista lankái 1


Mezítláb, egy pohár borral a kezében járja Bella Vista lankáit Tess. Lila levendulamezők, gyümölcstől roskadozó almafák tárulnak a szeme elé, és ismeretlen sóvárgás ébred a szívében. Szeretet és összetartás lengi be az egész birtokot. A szíve mélyén Tess mindig erre vágyott: családra, és hogy részese lehessen egy ilyen világnak. Ám ez a paradicsom rövidesen elvész, ha nem sikerül megtalálnia egy régi családi kincset. A több évtizedes titkokat érintő kutatásban segítségére van féltestvére, akinek eddig a létezéséről sem tudott, és egy bankár, aki inkább a szívére hallgat, mint az eszére. És miközben Tess megismeri a gyökereit, lassan az is világossá válik előtte, milyen jövőt szeretne…


HarperCollins Magyarország, 2017
Eredeti mű: Susan Wiggs – The Apple Orchard, Harlequin, 2013


Túlzás sorozatnak nevezni valamit, aminek csupán két része van? Mert a szerző más sorozataival ellentétben ennek pontosan annyi van.
Nem mondanám, hogy Susan Wiggs nagy rajongója lennék, és azt sem állítom, hogy valamennyi magyar nyelven megjelent írását olvastam volna, de épp eleget ahhoz, hogy ez a történet ismerősnek tűnjön. Zárójelként megjegyzem, hogy a szerző nagyon termékeny, és magyar rajongótábora sem panaszkodhat, hiszen sok könyve jelent meg magyar nyelven is.
A történet hősnője, Tess Delaney San Franciso-ban eredetvizsgáló egy híres aukciósházban. Szereti a munkáját, talán túlságosan is, de meglehetősen magányos, hiszen csak munkatársaival és néhány barátjával érintkezik, családja alig. Imádott nagyanyját nemrég vesztette el, anyja állandóan úton van és rém elfoglalt, apját sosem ismerte. Ez nem újdonság, hiszen a Delaney család nőtagjai csonka családban nevelik fel gyermekeiket, az apa jelenléte nélkül. 
Tess élete gyökeresen felfordul, amikor irodájában Dominic Rossi, egy kis település bankjának alkalmazottja felkeresi, mint sosem ismert apai nagyapja végrendeletének végrehajtója. A dolog pikantériája az, hogy a Magnus Johansen névre hallgató becses nagyapa még életben van, de épp hogy, hiszen balesetet szenvedett és kómában fekszik egy helyi kórházban. Tess számára nem csak a nagyapa a meglepetés, hanem egy féltestvér is.
Szerkezetében és alapötletében ez az egész nagyon hasonlított a szerző Tóparti történetek sorozatának első részére, az Aranyló nyárra. Azt is elmondom(írom) miért, bár fölösleges azok számára akik már mindkét könyvet olvasták.
Mindkét történet három idősíkban játszódik, a jelenben és két közelmúlti időpontban, amikor a szereplők valamelyikével valami fontos történt és ezt fel kell eleveníteni. Mindkét történetben van egy-egy apai részről származó lánytestvér, akinek létezéséről a hősnőnek fogalma sincs. A hősnők nincsenek a legjobb viszonyban az anyjaikkal, nagyvárosban élnek, de vidéken kötenek ki, ott él az illető féltestvér, és mindkét esetben itt találja meg a hősnőt a nagy szerelem és a boldog végkifejlet, amikoris megértik a család fontosságát, és hogy eddigi, nagyvárosi életük mennyire nem az volt, amire titokban vágytak. S mindketten egy-egy problémás férfibe szeretnek bele, mert ugye milyen unalmas lenne, ha legalább a férfi főhős egy közönséges, problémamentes fickó lenne, olyan  szomszéd srác típus. Ami pedig a megtalált féltestvéreket illeti, mindkét esetben a hölgyek a kulináris művészetek kimagasló művelői… és a későbbiekben saját történetük is lesz.
No, de térjünk vissza a Megtalált álmokra, ami az én ízlésemnek meglehetősen túlbonyolított volt, és a családi birtok megmentésére szolgáló Fabergè-tojás vadászat sem tette szerethetőbbé. Ez az egész Fabergè-tojás ügy nagyon erőltetett volt. A történet természetesen fikció, de azért minél közelebb maradunk a valósághoz, annál jobb. Továbbá, hogy a két lány, két különböző anyától ugyanazon a napon született felesleges és érthetetlen hatásvadászat volt, aminek semmi jelentősége nem volt a történet szempontjából, hiszen mindenki számára világos volt, hogy apjuk felesége mellett Tess anyjával is viszonyt folytatott.
A Megtalált álmok három idősíkja az 1940-es éve nácik által megszállt Dániája – Magnus Johansen története, az 1980-az évek – Tess anyjának és apjának a szerelme és a jelen, ami Tessről és megtalált családjáról szól. És titkokról, hiszen nincs a történetben egyetlen szereplő sem, akinek ne lenne valami titkolnivalója.
Teljes egészében kiszámítható végkifejletű történet. Nemcsak a családi birtok megmentése sikerül, hanem Tess újraépíti kapcsolatát anyjával, frissen megtalált családtagjaival és a szerelem is rátalál a vonzó Dominic Rossi személyében. S mivel a sokat emlegetett birtok egy hatalmas almáskert, és a megtalált lánytestvér egy gasztro-zseni, a könyv néhány recepttel is meglepi az olvasót, túlnyomó részük természetesen az almához kötődik.
Mindentől függetlenül egy kedves – bár túlságosan szövevényes, helyenként megható történet volt, különösen, mikor a nácik és háború sújtotta Dániáról volt szó, a zsidók üldözéséről és arról, hogyan sikerült onnan Magnus Johansonnak elmenekülnie egy zsidó kislányt hurcolva maga után. Minden szempontból biztosított a boldog végkifejlet, talán túl sok is van belőle.
Nem hinném, hogy valaha is újra elolvasnám a történetet, de a folytatását, Isabel Johansen történetét kiváncsian várom. Meg az ízlések és a pofonok…



A történet következő része, egyelőre csak angol nyelven:


The Beekeeper's Ball

2017. szeptember 17., vasárnap

Jodi Ellen Malpas - Ez vagyok

Drew története, Ez a férfi 3.5


Azt ​hittem, én irányítok. Nagyot tévedtem… 
Nincs szükségem kapcsolatra. Enyém a Hux, egy dekadens klub, ahol tetszésem szerint minden komisz vágyamat csillapíthatom. Elveszem a gyönyört, és adok is – korlátozások nélkül. Így, amikor Raya Rivers tér be hozzám, s egy rideg, érzelemmentes, mocskos férfit kér, nos… nálam jobban senki nem éli ki bűnös szenvedélyét. 
Raya azonban más. Sebezhető. Valami mély bánatot hordoz, amely keresztülmegy az összes gondosan felépített falamon, és megmagyarázhatatlan módon gondoskodásra késztet. Most a gondoskodás irányít. A jég átadta helyét a tűzforró szükségnek.
Rayának azonban fogalma sincs a másik életemről – a való életemről. Egy elragadó kislány apja vagyok. A két világom egy szupernóva erejével készül összecsapni. Ha Raya egyszer megtudja az igazat, képes lesz elfogadni mindazt, aki vagyok?
A regény az Ez a férfi sorozat része. Önállóan is élvezhető, nem kell hozzá ismerni a többi kötetet, de a Jesse Ward rajongók már alig várják, hogy milyen tanácsot ad Drew-nak a szerelemről.


Művelt Nép, 2017
Eredeti mű: Jodi Ellen Malpas – All I Am, 2017



“Ha a boldogságot egy lánchoz szeretném hasonlítani, azt mondanám, fehéraranyból van, szemeit apró szívecskék kötik össze, és körbefonja csordultig telt szívemet.
S bár e lánc szorosan tart, mégis szabadabb vagyok, mint valaha” *

Ez a történet az Jodi Ellen Malpas Ez a férfi sorozatának kiegészítő novellája. Így határozza meg maga a szerző, de terjedelme miatt esetleg nevezhető kisregénynek is. Nem mondanám, hogy az előzmények hiányában olyan nagyon élvezhető lenne, hiszen kapsz egy sokszereplős történetet, melyben többször is utalások vannak az előző részekben történt eseményekre. Ha rendben vagy azzal, hogy fogalmad nincs ki kicsoda és mik is azok az előzmények amikre hivatkoznak, és csupán egy erotikus történetet akarsz, akkor nyugodtan kezdheted mindját ezzel a novellával.
Drew története. Annak a Drewnak, akit az előző három részben Jesse Ward barátjaként ismertünk meg és aki sokkal kevesebbet szerepelt a történetben, sokkal visszafogottabb volt, mint például Sam, Jesse másik barátja. Ezért sokkal kevesebbet is tudunk róla, mint a többiekről.
Ennek ellenére Drew-nak fontos szerepe volt Jesse és Ava történetének egy pontján, hiszen Coral, Jesse egyik korábbi szexpartnere, Drew-t használja tenyészbikának és terhességével zsarolja a friss házas Jesse-t. Coral most is jelen van a történetben, hiszen ha nincs, ló jó a szamár is alapon most Drew-ra ácsingózik és Georgiára, közös lányukra hivatkozva, próbálkozik újra és újra.
Valahogy nem emlékszem, hogy az előző részek bármely pontján a szerző említést tenne Drew meglehetősen sajátos szexuális preferenciáiról és a BDSM praktikákról, melynek lelkes hódolója, annak ellenére, hogy a Manorban minden szoba teljes felszereltséget élvezett. Akik olvasták az előző részeket, azok mindezzel képben vannak.
Nos, mivel a Manor bezárt, Drew kénytelen más klubba járni. A véletlen hozza össze Raya Riversszel, és ekkor derül ki az olvasó számára, hogy a lányát rajongásig szerető apuka bizony szereti csörgetni a láncokat. S hogy a véletleneket tovább fokozzuk, Raya és Drew hamarosan üzleti kapcsolatban is áll egymással. Egyébként a Hux, ahová mostanság jár, nem a Drew-é. Ez csak  egy újabb fordítói malőr.
Ugye az előző részekben inkább Jesse-n van a hangsúly, de vele párhúzamosan Sam is megtalálja a párját a cukrász Kate személyében, aki mellesleg Ava barátnője. Ez a kiegészítő novella/kisregény olyan volt, mintha csupán azért jött volna létre, hogy legyen már Drew-nak is története, találjon párt magának, legyen boldog és szerelmes. Természetesen epizódikusan megjelenik a történetben Jesse és Sam is. Jesse olyan amilyennek ismerjük: akaratos, és durcás mint egy kisfiú, Sam pedig továbbá is imádattal csügg Kate-en
Minden kavarás és mesterségesen előidézett buktató ellenére természetesen kiszámítható a vége: a két főszereplő szerelmének semmi sem állhatja útját. Sem volt szeretők, sem az elköteleződéssel kapcsolatos ellenérzésük, de még Georgia sem, aki első pillanattól elfogadja Raya-t. És akinek gyermeki ártatlanságból származó szövege meglehetősen kellemetlen perceket okoz apjának.
 “…Sam szemügyre vette a káprázatos házat, és füttyentett egy nagyot. Jesse a kezével árnyékolta a szemét, s egy pillantással felmérte az ingatlant. Georgia felállt a hátsó ülésen, és csodálattal bámulta az épületet.
– Több pénze van, mint neked, apa?
– A gyermek kérdése elég volt ahhoz, hogy az apja golyói egy szempillantás alatt összezsugorodjanak – jegyezte meg színpadiasan Sam.
– Apa golyói? – kérdezett vissza Georgia, mert nyilvánvalóan nem értette, hogy jönnek ide a golyók. – Apa már nem játszik golyókkal, Sam bácsi – jelentette ki határozottan. – És különben is, a golyók nem tudnak összezsugorodni – tette hozzá, és felkacagott. – Gyagyaságokat beszélsz, Sam bácsi!”*
Ki-ki majd eldönti magának hogyan is viszonyul ehhez a történethez, mert ugye ízlések és pofonok. Én még a címét is másként fordítottam volna, például "Mindaz, ami vagyok"-nak. A sorozat rajongótáborának pedig jó hír: 2018 tavaszán jelenik meg a sorozat negyedik része, igaz, egyelőre csak angol nyelven.

* Jodi Ellen Malpas – Ez vagyok, Művelt Nép, 2017

A sorozat előző részei az Ulpius-ház Kiadótól:


1. Ez a férfi, 2014
This Man

2. A férfi alatt, 2014
Beneath This Man

3. Kell a férfi, 2014
This Man Confessed



 Várhatóan 2018 tavaszán érkezik angol nyelven:


4. With This Man


2017. szeptember 15., péntek

Taylor Jenkins Reid - Evelyn hét férje

A hírnév ára


Egy szédítő hollywoodi karrier. Egy mélyen eltemetett titok. A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz. Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?
Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva.
Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.
Szerelmek, végzetek, barátságok és árulások, aztán egy elképesztő csavar – ez a szenvedély és az életbölcsesség letehetetlen regénye.


Lettero, 2017
Eredeti mű: The Seven Husbands of Evelyn Hugo, Atria, 2017


Hollywood, csillogás, intrikák és szemfényvesztés… meg egy díva, aki élete történetét egy szépreményű újságírónak meséli őszintén és kendőzetlenül, lerántva a leplet a film fellegvárának viselt dolgairól.
“Az emberek azt hiszik, az intimitás a szexről szól. 
De az intimitás az igazságról szól. 
Amikor rájössz, hogy elmondhatod az igazat valakinek, amikor megmutathatod magad, megállhatsz előtte pucéron, és az a válasza, „velem biztonságban vagy”. Ez az intimitás.”* – mondja Evelyn és pontosan ezt a fajta intimitást nyújtja tálcán. Elmondja azokat a titkokat, melyeket egy életen át gondosan, hét lakat alatt örzött.
Ahogy a fülszövegből kiderül, Evelyn Hugo, az évek óta visszavonultan élő hollywoodi csillag hajlandó interjút adni, de egy feltétellel: csupán Monique Grantnak, a pályája elején járó újságírónak hajlandó beszélni. Hogy miért most és miért kizárólag Monique-nak? Nos, ha elolvasod a könyvet akkor választ kapsz minden kérdésedre.
Monique maga sem érti miért pont ő, de mint egy sötét bőrű apa és fehér anya gyermeke, hozzá van szokva ahhoz, hogy bőrszíne miatt hozzá másként viszonyulnak az emberek, igazándiból sehová sem tartozik és néha fura, váratlan dolgok történnek vele.
Csakhogy a helyszínen kiderül, hogy Evelyn Hugo nem interjút akar adni, hanem az élete történetét mesélné el egy olyan könyvben, ami szigorúan a halála után jelenne meg. Monique-nak pedig zsonglőrködnie kell, mert a könyvet is szeretné, de az interjút is, hiszen ha dolgavégezetlenül állít be a laphoz, akkor búcsút mondhat állásának. A könyv a hírnevet és az anyagi biztonságot jelentené – kit tudja mikor? –, az interjú pedig a napi megélhetését biztosítaná.
Ez a történet könyv a könyvben, hiszen Monique-kal együtt végigkövethetjük hogyan lett a kubai imigránsok lányából a körberajongott Oscar díjas sztár, a bulvárlapok és a vörös szőnyeg zöld ruhában pompázó szőke dívája.  Ott lehetünk a magánéletében, hét házasságában és egyetlen igaz szerelmi történetében, sikereinél, botrányainál, kudarcainál. S ezzel párhúzamosan, a jelenben, Monique válását is végigasszisztálhatjuk.
Eddig semmi különös nincs a történetben, hiszen ehhez hasonló témájú írás van több is piacon, legyen az fikció, vagy hírességek szellemírók által megírt önéletrajza. Csakhogy ebben a történetben sokkal több van. Minden, már ismert hollywoodi trükkön túl a másságról szól, és annak megítélésén az amúgy is képmutató világban egy olyan korban (20. század második fele és vége), amikor a másság – legyen az bármilyen – bűnnek számított, karriereket, életeket törhetett ketté. Evelyn Hugo pedig nyíltan beszél erről a másságról, karrierjéről, a bulvár hatalmáról és arról, hogy Hollywoodban semmi sem az, aminek látszik. S meglehetősen kritikus saját magával szemben is:
“Figyelj, én vagyok az első, aki kimondja, hogy akkoriban én leginkább két szép mell voltam. Ez volt az egyetlen valutám, a szexualitásom; úgy használtam, mint a pénzt. Amikor Hollywoodba kerültem, nem voltam sem tanult, sem művelt, nem volt hatalmam, nem voltam képzett színésznő. Mi másom volt, mint a szépségem? És ezt kihasználni, erre büszkének lenni, ehhez bizony színészkedni kell. Mert tudod, hogy az egyetlen dolog, ami figyelemre méltó benned, bizony egy rövid életű valami. “*
Sokkal több van ebben a történetben, mint amire a fülszöveg olvasása után vártam. A cselekmény pörög, hiszen Evelyn alig néhány nap alatt egy egész élet történetét meséli el Moniquenak. A filmgyári hamis csillogáson és megszokott intrikákon túl a sztárt, a rivaldafény mögött levő embert is megismerhetjük erényényével és hibáival együtt, és ez nem csak Evelyn Hugora érvényes.
Bár a történet teljes egészében fikció, azért itt-ott fellelhtő egy-egy halvány utalás valós személyekre, vagy a valóságban is megtörtént eseményekre. Szinte teljesen erotikamentes, mégis inkább felnőtt olvasóknak ajánlanám. Meg az ízlések és a pofonok…

* Taylor Jenkins Reid – Evelyn hét férje, Lettero, 2017

2017. szeptember 12., kedd

Anne Tyler - Az ecetlány

Shakespeare újra


Anne Tyler regénye Shakespeare talán legtöbbet feldolgozott A makrancos hölgy című színdarabját meséli újra. A regény a Hogarth Press Shakespeare-projektjének harmadik darabja – Jeanette Winterson Az időszakadék és Howard Jacobson Shylock a nevem című regényei után –, amelyben élő klasszikusok írják meg az ismert nagy drámák modern változatát. 
Anne Tyler műve arra a kérdésre keresi a választ, hogy a tökéletesen modern, és független Kate képes-e feláldozni magát egy – illetve ezúttal inkább két – férfi kedvéért. A válasz legalább olyan sajátos, szokatlan és vicces, mint Kate maga.
A könyvet visszafogott, könnyed humor, üde történet teszi letehetetlenné.


Kossuth, 2017
Eredeti mű: Anne Tyler – Vinegar Girl


A mézesmadzag Shakespeare volt… és A makrancos hölgy, mivel az a Nagy Will egyik legszórakoztatóbb vígjátéka, tehát nem csoda, hogy az idők folyamán a színdarabtól, operán, musical-en és filmen keresztül eljutottunk a modern átíratokhoz is… a nagyon modern átíratokhoz. Emlékszem, az egyik ilyen filmadaptációban Baptista, tehetős páduai nemes tehetős amerikai nőgyőgyászá alakult és a drogos korszaka előtt levő Heath Ledger Can’t Take My Eyes Off You-t énekelte szívszerelmének egy amerikai módi szerint túlméretezett focistadionban – mint olyan főiskolai Petruchio.
Az ecetlány egy teljesen új, eddig még sehol nem látható-hallható-olvasható átírata az ismert Shakespeare-komédiának.  Az eredeti történet rém egyszerű, a lényege az, hogy a Baptista nevű páduai nemesúr kisebbik lánya, a csodaszép Bianca nem mehet férjhez addig, míg nővérét, a szókimondó és akaratos Kate-et valaki nyakába nem varrják. S ezért lefizetik a szintén nemes, de szegény Petruchiot, aki a történet végére betöri az akaratos hölgyeményt.
Nos, ebben a változatban Baptista nemesúr Dr. Battista szórakozott kutatóvá változik, a szépséges Bianca a szőke, üresfejű Berenice(Bunny) lesz – pont olyan mint amilyeneknek a pompon-lányokat ismerjük a hollywoodi limonádékból, Petruchio velencei nemesből Pjotr Cserbakov, ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező, potenciális kelet-európai imigráns, de brilliáns elme, Kate pedig… hát ő a nagy csalódás, mert Shakespeare tűzről pattant hősnője helyett egy életunt, slamp, depresszióra hajló, megalkuvó nőt kaptam.
Mivel napjainkban játszódó történet, teljesen más okot kellett találni Kate kényszerű kiházasítására. Itt jön be a képbe Pjotr – vagy Pjoder, ahogy az amerikaiak folyamatosan nevezik –, aki Dr Battista asszisztense és akinek néhány hónap múlva lejár ideiglenes tartózkodási engedélye, és akivel kapcsolatban minden esetben megemlítődik, hogy mennyire külföldi ő, a beszédmodora, a ruházata, a kocsija és úgy általában mindene. Az önző professzor pedig nagyobbik lányát akarja hozzáadni és ezzel meg is oldódna a vízumkérdés, mert neki viszont nagy szüksége lenne asszisztense jelenlétére további kutatásaihoz. A szórakozott férfiről gyorsan kiderül, hogy nagyon is jól tudja mit akar és hogyan érheti azt el. Nagyon természetesnek veszi, hogy lánya majd örömmel igent mond, hiszen mindent megtesz a családért: egyszemélyben szakács, házvezetőnő, kertész, takarítóbrigád és adótanácsadó. És mert Kate-nek nincs senkije. Annak ellenére, hogy egy iskolában tanít, Kate teljesen antiszociális és kinézetre sem valami vonzó nő.
Hát körülbelül ennyiről szól a történet… mármint a huzavonáról, hogy Kate hozzámegy vagy sem – mert azért Kate tud nemet is mondani, ha nagyon akar. S hogy azért legyen valami tipikusan amerikai is benne, hát a lökött szomszéd srác ellopja a laboratóriumi egereket, hogy majd a szent állatvédelem nevében szabadon engedje őket.
Természetesen happy end a vége, mert hogy is lehetne másként. Sajnálatos módon a szerző megfejelte egy utószóval is a történetet, ami annyira kellett oda, mint döglött lónak a patkó: X év után Cserbakovék idillikus családi élete, mindenki ilyen-olyan díjat kap tudományos munkásságáért – ebből az jött le, hogy Kate mégiscsak visszament az egyetemre tanulni –, és természetesen van nekik egy mini-zsenijük is odahaza.
Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Első sorban azért, mert ismerem az eredeti művet és ez ahhoz képest egy hollywoodi nyáltengerhez volt hasonlatos, néhol pedig már a paródia határát feszegette. Viszont voltak részek, amik igenis szórakoztattak, de olyanok is, amiket nem is értettem miért vannak a történetben. Igen, Kate áldozatot hoz, de nem azért mert ilyen nemes lélek ő, hanem mert egyszerűen annyira manipulálható és buta, hogy apja és Pjotr úgy ugráltatja, ahogy az úri kedvüknek jólesik.
Tulajdonképpen a címet sem értem, honnan, miért “Az ecetlány” – egyébként az eredeti címe is ezt jelenti. Egyetlen ötletem az, hogy Kate annyira magábaforduló és besavanyodott, mint az ecet… mert olyan.
Ha ennek a könyvnek az volt a rejtett célja, hogy Shakespeare-t megszerettesse az ifjúsággal, hááát… nem hinném, hogy ez összejött. Ez nem Shakespeare, mert az alapötleten kívül semmi köze nincs hozzá, de néhol egészen vicces volt, tehát szórakoztatott. Meg az ízlések és a pofonok…