2018. június 17., vasárnap

T. M. Frazier – King

King 1

Újabb történettel gazdagodott a Könyvmolyképző Kiadó Rázós könyvek sorozata. T. M. Farzier King sorozatának azonos című első része meghökkentő, izgalmas, lebilincselő. A Blogturné Klub négy bloggerét követve megtudhatjátok mit gondolnak ők erről a történetről, a nyereményjáték helyes megfejtői között pedig a könyv egy példányát sorsoljuk ki.



Nincs hol laknia. Nincs mit ennie. Nincs kihez fordulnia. Doe nem emlékszik a múltjára. 
A hírhedt nehézfiú most szabadult a börtönből. King az az alak, akivel jobb nem szembekerülni, mert vérrel, fájdalommal, szexszel, vagy ezek kombinációjával fizet meg az ember. King jövője azon múlik, hogyan tudja egyensúlyozni az életét. 
Doe történetét homály fedi. 
Amikor sorsuk összefonódik, rá kell döbbenniük, hogy a folytatáshoz meg kell tanulniuk elengedni addigi életüket. 
Romantika és erotika, krimivel fűszerezve – a tökéletes elegy az olvasói szívek megdobogtatásához.


Könyvmolyképző, 2018
Eredeti mű: T. M. Frazier – King, 2015



King az azonos nevű sorozat első része. Több rész is megjelent már a történetből, bár az All the Rage című a sorozathoz van sorolva, de a Goodreadsen semmi nem jelzi hányadik lenne a sorban, tehát a részek száma vitatható, az viszont biztos, hogy hamarosan új kötettel bővül. Angol nyelven, természetesen, mert magyarul per pillanat csupán az első rész érhető el.
Huh, nem is tudom hol kezdjem. Talán azzal, hogy ez nem egy finom, rózsaszín lelkű hölgyeknek való történét, mert bár szerelemről is szó esik benne, ez úgy kiakasztja az olvasót, ahogy elő van írva. Igen, ez valójában egy rázós történet, nem csak úgy oda van írva, mert valahová be kellett sorolni.
Szívesen mondanám azt, hogy ez a fülszövegben említett King és Doe szerelmének története, vagy King és Preppy barátságáé, de ez így nem lenne igaz. Ez több annál, hiszen egy egész, törvényen kívül álló világot ismerünk meg, szereplőikkel együtt: motorosok bandája, drogdílerek, prostituáltak, vagy olyanok, akikről nem is feltételezné az ember lánya, hogy bármilyen törvénytelen dologhoz közük lenne.
King börtönből szabadul. Egy olyan dologért ült, amit nem tett meg, büntetésének semmi köze ahhoz, amiből megél. Ő egyébként tetoválóművész, de nem ez jelenti számára a pénzkereseti forrást. Kicsit ellentmondásos személyiség, hiszen nyilvánvalóan a törvény rosszabik oldalán áll, de ettől függetlenül rendes fickó, aki tisztába van a valós értékekkel, fontos számára a család és a barátok, és mindenek előtt becsületes, az adott szavának súlya van.
És ott van Doe, akinek amnéziája van, nem tudja honnan jött, mi történt vele, csupán azt tudja – ezt is attól a prostituálttól, aki hajlandó segíteni rajta –, hogy hajléktalanságán és nyomorán akkor tud változtatni, ha valamelyik motoros mellé csapódik kitartott nőnek.
A két főhős a King tiszteletére szervezett bulin találkozik össze meglehetősen bizarr körülmények között, és innen kezdődik kettejük története, ami sajnos nem végződik happy enddel a kötet végén, mivel a történet sem fejeződik be. Igen, ez egyike azoknak a méltatlan módon függővéges könyveknek, aminek a folytatását nem győzzük kivárni.
A történet E/1-ben íródott, és úgy King, mint Doe szemszögéből is megismerjük a történetet, s nagyon örültem, hogy ezek a váltott szemszögek nem ismétlik, hanem kiegészítik egymást. Doe előző életéről keveset tudunk meg, hiszen ő amnéziás, csupán a King által felfedezett dolgok utalnak arra, honnan jött és kicsoda ő. Viszont King múltjával tisztába lesz mindenki, mert időben ugrálunk jelen és múlt között. A visszaemlékezések során nemcsak Kinggel ismerkedhetünk meg, hanem Preppyvel is, hiszen kettejük furán induló barátsága nagyon régre nyúlik vissza.
Azt viszont nem kedveltem, hogy az egyik fontos mellékszereplőt elveszítjük a történet során. Nincs nekem bajom azzal, ha a történet nem végződik jól és habos-babosan, viszont ezt a szereplőt kedveltem, sőt nagyon is. Azért sem örülök ennek, mert a későbbiekben a szerző három könyvet is szentel a szereplőnek, amiket nem fogok elolvasni, hiszen tudom már, hogy végződik az  ő története, a poén már le van lőve.
Aki szerette a tavaly ősszel megjelent Kilenc percet, annál ez a történetet is befutó lesz. Nagy fájdalmam az, hogy függővéges és természetesen ott marad abba a történet, ahol a legérdekesebb, ahol egyszerűen pofára ejt és úgy hagy egészen a következő részig, vagy ki tudja meddig.
Nem volt tökéletes, és voltak benne ilyen-olyan dolgok, amelyek zavartak, vagy épp idegesítettek is. Minden vélt vagy valós hiányossága ellenére ez egy nagyon jól felépített történet, jól megformált szereplőkkel, meglepetésekkel és csavarokkal. Kedveltem, és  azoknak ajánlom, akik: szeretik a keményfiúkról szóló sztorikat, nincsenek előítéleteik, nem rettennek meg egy kis erőszaktól, sőt, kicsivel többtől sem, akkor is elolvassák, ha tudják, hogy függővéges… de természetesen ízlések és pofonok…




Keményfiúkról szóló történeteket keresünk!  A rövid leírás alapján ki kell találnotok melyik könyvre gondoltunk és a megfejtést, amelynek  a szerző nevét és a könyv címét kell tartalmaznia, a Rafflecopter megfelelő dobozába kell beírnotok.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.



"Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.
Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat."






06. 17 - Betonka szerint a világ…
06. 21 - Kristina blogja
06. 23 - Sorok között

2018. június 14., csütörtök

Whitney G. - Alapos kétely


Alapos kétely 1-2-3

Whitney G. Alapos kétely című romantikus története nagy sikert aratott külföldön. Sztárügyvédek, balett táncosok, szenvedély és romantika. A könyv turnéjára vár a Blogturné Klub 7 bloggere értékelésekkel, nyereményjátékkal.





A farkamnak megvan a maga étvágya – ami nagy és igen sajátos étvágy. Olyan nőt akar, aki szőke, formás és lehetőleg nem egy kibaszott hazudozó. (Hogy miért, az egy külön sztori.)
Menő ügyvédként nincs vesztegetni való időm párkapcsolatra, ezért névtelen csevegéssel és interneten megismert nőkkel elégítem ki az igényeimet. A szabályok egyszerűek: egy vacsora, egy éjszaka, zéró ismétlés. Ez csak alkalmi szex. Nem több, nem kevesebb. Legalábbis így volt egészen Alyssáig.
Ő egy 27 éves ügyvédnő, könyvgyűjtő és állítása szerint a legkevésbé sem vonzó. Elvileg jogi tanácsokat adtam neki késő esténként, és rábízhattam a heti kalandjaim részleteit.
De aztán bejött a cégemhez egy interjúra. Egy hallgatóknak kiírt gyakornoki pozícióra… És rohadtul megváltozott minden.
Az év egyik legerotikusabb könyve, amiben a forró jelenetek mögött mély lélektani összefüggések bontakoznak ki a múltbéli drámák felszínre kerülésével.
Hagyd, hogy elraboljon!


Könyvmolyképző Kiadó, 2018
Eredeti cím: Reasonable Doubt




„– Egyszer majd visszaütnek a húzásaid, seggarc! – kiabálja, amikor kilépek a folyosóra. – A karma már csak ilyen ribanc.
– Tudom – vetem oda. – Őt két hete dugtam meg.”

Whitney G. (Whitney Gracia Williams) könyvével néhány évvel korábban találkoztam először. Pontosabban az első részével, mert a történet tulajdonképpen három kisregényből áll, melyet a Könyvmolyképző Kiadó most egy kötetben jelentetett meg, s ezt nagyon jól tette, mert nem kell várni a folytatásokra.
Ez egy new adult, erotikus történet, és mint olyan meg is állja a helyét. Csakhogy én már kezdek telítődni az ilyen sablonos alaptémájú történetekkel, ahol a tehetős, arrogáns mocsadék, aki a nőket egyszerhasználatos cikkeknek tekinti, találkozik az ártatlansággal, akibe természetesen beleszeret, és ez pozitív irányú, gyökeres változást okoz torz személyiségének. Ezen túl az történet, amit az alapsztori köré írt igazán szokatlan, izgalmas és szórakóztató is a maga módján, bár én sosem értettem az amerikai iskolarendszert, tehát azt sem, hogyan lehetett a hősnőnek egyszerre két főszakja a főiskolán. Ráadásul két olyan szak, ami még köszönőviszonyban sincs egymással: jog és balett, ami mindkettő egész embert kíván.
A két főszereplő egy jogászoknak fenntartott internetes oldalon találkozik, ahol természetesen mindketten egy-egy azonosítót használnak: Thoreau és Alyssa. Thoreau mögött Andrew Hamilton „menő ügyvéd” áll, aki a harmincas évei elején jár, és az a típusú karakter, akiért mostanság döglenek nők: szexi, karizmatikus és seggfej. És szokás szerint a múltban elszenvedett traumát hozza fel mentségnek viselkedésére. Alyssa pedig Aubrey Everhart, aki jogász anyja meghívóját felhasználva regisztrál az említett oldalra és egy szép, kerek, hamis történetet talál ki arról, hogy kicsoda is ő, messze kerülve az igazságot, miszerint egy alig húszéves főiskolai hallgató, aki egyszerre két főszakra is beiratkozik: a balettre, mert ez az álma, és a jogi előkészítőre, mert ez a szülei álma.
Alyssa és Thoreau egyre közelebb kerül egymáshoz virtuális térben és bizalmas barátság alakul ki közöttük, bár nekem furcsának tűnt, hogy a szupersztár ügyvéd nem veszi észre a dilettánsokra utaló szakmai kérdésekből, hogy valami nincs rendben a magát huszonhét éves ügyvédnek kiadó lány körül. Ez a virtuális barátság egészen addig tart, amíg a karma – amiről már tudjuk, hogy egy ribanc – össze nem hozza őket abban az ügyvédi irodába, ahol Andrew Hamilton társtulajdonos. Ugyanis Aubrey ide jelentkezett egyetemi képzés előtti gyakorlatra.
A dolgok innen bonyolódni látszanak, mert Andrew nem tűri a hazugságot, az ő virtuális barátságuk pedig nyilvánvalóan hazugságra épült, viszont a kettejük közötti szexuális vonzalmat nem tudják túl sokáig tagadni.
Természetesen lesz boldog végkifejlet, melyben mindenki megkapja azt, amire vágyik, de addig is  lesz néhány kemény pengeváltás hőseink között. S nemcsak közöttük, hiszen Andrew olyan kívánatos, hogy a nők szatelitként keringenek körülötte, s valamennyien az ő figyelmére és ágyára vágynak, ő pedig a rá jellemző arroganciával kezeli az ilyen helyzeteket.
Amit pluszban kapunk a hasonló történetekhez viszonyitva, az a mini jogi értelmező szótár, mert a fejezetek végén a szerző beillesztette egy-egy fogalom értelmezését. Elképzelhető, hogy lesznek olyan olvasók, akik ezt hasznosnak találják.
A történet E/1-ben, jelen időben mesélve íródott, és mindkét főszereplő szemszögét megismerjük. A két szemszög szerencsére nem ismétli, hanem kiegészíti egymást.
A műfaj rajongóinak ajánlom, de természetesen ízlések és pofonok...





A női főszereplő balettozik, és a játék is ezzel lesz kapcsolatos. Balett mozdulatok neveit kell kitalálnotok a gifek alapján. A turné blogjain találtok majd egy-egy mozdulatot, és nincs más dolgotok, csak beírni a rafflecopter megfelelő helyére a helyes megoldásokat, hogy a játék végén esélyetek legyen megnyerni a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott 3 Alapos kétely példány egyikét.







06.08. Insane Life
06.12. Könyvvilág
06.14. Betonka szerint a világ...



2018. június 12., kedd

Alessandra Torre - Hollywoodi mocsok





Új Alessandra Torre regény jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadónál. Romantika, szenvedély és egy csipetnyi izgalmat csempész a szabadidőnkbe Cole és Summer románca.







Cole Masten. Hollywood Tökéletes Férjéből Hollywood Legszexibb Szingli Pasija lett, miután szupersztár felesége elhagyta. Most minden partiban benne van, és mindenkit megfektet, akit tud. Los Angeles, vigyázz: új rosszfiú van a városban!
Summer Jenkins. Ez én vagyok. Kisvárosi lány, aki a Georgia állambeli Quincyben ragadt. A csirkés kajáim mennyeiek, a pókerasztalnál ki tudok forgatni egy felnőtt férfit a vagyonából, és az érettségi évében közfelkiáltással választottak meg a Legbarátságosabbnak.
Más világban éltünk. Nem is lett volna szabad találkoznunk. Csakhogy Cole Masten elolvasott egy könyvet az én kis városomról. Hat hónappal később pedig leszállt a magángépével a poros kis repterünkön, és magával hozta Hollywoodot.
Azonnal tudtam, hogy ez bajt jelent. A városnak - és nekem is.
Néha az ellentéteknek nagyon nem kellene vonzania egymást.
Egy nem mindennapi szerelem története.
Kövesd, ha a lelked egy kis kényeztetésre vágyik!


Könyvmolyképző Kiadó, 2018
Eredeti cím: Hollywood Dirt, 2015
Megrendelhető            Beleolvasó





Alessandra Torre nevével több mint két évvel ezelőtt találkoztam először. Akkor olvastam a korábban megjelent Black Lies – Sötét hazugságok című könyvét, ami mai napig az egyik kedvenc olvasmányom, mert egyike a legtökéletesebben felépített történeteknek. Ha még nem olvastad, nagyon ajánlom, hogy tedd meg. Nem fogod megbánni. Amikor felröppent a hír, hogy a Könyvmolyképző Kiadó újabb könyvet jelentet meg a szerzőtől, kétség nem fért hozzá, hogy én azt akarom.
Kezdjünk mindjárt az író üzenetével:

“Quincy egy létező város, ahogy a hetvenhat Coca-Cola milliomos is létezik. Florida (nem Georgia) északi részén terül el, de ezt az apró részletet leszámítva igyekeztem hűen bemutatni. Egy helyi bankár, név szerint Pat Munroe több mint hetven helyi lakost meggyőzött arról, hogy a pénzüket Coca Cola-részvényekbe fektessék; még kölcsönt is biztosított a jegyzéshez. A papírok eredeti ára 19 dollár volt, ma egyenként több mint tízmilliót érnek. Amit a Coke-hűségről írtam, igaz. Ha Quincyben Pepsit rendelsz, lehet, hogy ajtót mutatnak neked...“*

Tehát a könyv egy igaz történetből indul ki, minden más fikció. A Quincy-ben történtekről valaki írt egy könyvet, azt pedig a történetünk főhőse elolvasta és annyira megtetszett neki, hogy azon perc filmet szeretett volna készíteni belőle, természetesen a saját főszereplésével. S tenné ezt Quincy-ben, hiszen hitelesebb helyszínt el sem lehet képzelni.

“Isten hozott Quincyben!
Lakosság: 7800 fő.
A háztartások átlagos jövedelme: Sosem áruljuk el.
Titkok száma: Rengeteg. “*

A csendes kisváros fenekestől felfordul, mikor a filmesek megszállják. Mindenki része akar lenni a produkciónak a maga módján, de amennyiben lehet minél kevesebbet elárulva arról, hogy tulajdonképpen mi is az igazság Quincy milliomosairól, kik lennének ők, mert a közösségben nem látni senkit, aki kirívóan gazdag lenne és kérkedne is vagyonával.
Ide érkezik meg a hollywoodi szívtipró, Cole Masten, aki a közelmúltban elkövette azt a meggondolatlanságot, hogy előzetes bejelentés nélkül érkezett haza és feleségét in flagranti kapta egy másik férfivel. Mondhatni a filmmel kompenzálja válása cirkuszát és magánélete válságát.
És itt él Summer Jenkins. Az a lány aki egy kicsit mindig kilógott a sorból, mert nem volt született helyi, hanem anyjával együtt csak betelepülők. És aki arra gyűjt, hogy egy nap messze maga mögött hagyhassa a csendes városkát, ami neki sosem volt igazi otthona és a jövője sem.
Ez a két ember különös körülmények között találkozik és a többit nem nehéz kitalálni, de a szerző gondoskodott, hogy ne legyen unalmas az út a boldog végkifejletig. Kicsit fura volt, hogy Summer egyből nagyon fontos szerepet kapott a filmben, de hát a történet fikció, jó volt az úgy, még akkor is, ha én ezt túlzásnak tartom.
A cselekmény során betekintést nyerhetünk a filmgyártás világába is, amire – legyünk őszinték – sokan kiváncsiak vagyunk. Talán nem véletlen, hogy a történetet filmre is vitték 2017-ben és a PassionFlix előfizetői számára elérhető. A bejegyzésben megjelenő fotók ebből az alkotásból származnak.
Semmiképpen nem szabad semmi olyasmire várni, mint a Sötét hazugságokban. Ez a történet alapjaiban is más, és ez így van jól. De legalább annyira jó, mint a szerző előző könyve. A történet izgalmas, szórakoztató, néhol még nevetni is lehet rajta, a szereplői pedig kivétel nélkül jól megformáltak és szerethetőek. Az a fajta csodálatos szerelmi történet, melyből szívesen olvastam volna többet is.
Mondanom sem kell, hogy nagyon kedveltem és ajánlom mindenkinek, aki egy lebilincselő szerelmi történetet szeretne olvasni, amelyben annyi érzelem van, amennyi kell, és ahol az erotika pontosan annyira van jelen, amennyire a cselekmény megkívánja. Meg az ízlések és a pofonok...

* Alessandra Torre – Hollywoodi mocsok, Könyvmolyképző Kiadó, 2018






Ha már a filmkészítésről is szó esik a könyvben, akkor legyen ez a játékunk témája is. Mi a filmkészítés menete?
A filmgyártást 4 fő részre osztják, nektek pedig nem lesz más dolgotok, mint a turné állomásain megtalálni ezeket a részeket és a helyes választ beírni a Rafflecopter megfelelő mezőibe.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)





06.12 Betonka szerint a világ…
06.14 Cbooks

2018. június 10., vasárnap

Cate Woods – Bárcsak ismernélek


Percy ​James átlagos harmincas lány, aki eddigi életét parkolópályán töltötte. Várt az álommunkára, a vékonyabb bokára és a nullánál kicsivel több romantikára. Derült égből villámcsapásként éri, amikor megkeresi az elegáns EROS TECH, a világ legmodernebb társkereső szolgáltatása. Az EROS TECH a Föld összes országában megfigyeli az emberek mobilhasználati szokásait, és az adatok csúcs technológiás elemzése után felkutatja ügyfelei számára az igazi lelki társat. Láss csodát, Percy James telitalálatként jön ki egy dúsgazdag kliens részére. De van egy kis probléma: Percy épp együtt él egy hapsival.
Az Amazon 2017-ben az egyik legjobb első könyves szerzőnek választotta Cate Woods írónőt. Fergeteges humorú regénye minden reklám nélkül egyre feljebb kúszott a listán, és végül hatalmas siker lett. Sophie Kinsella, Milly Johnson és Helen Fielding utódjaként emlegetik, de azzal a különbséggel, hogy náluk Cate Woods könyve jóval modernebb.


Lettero, 2018
Eredeti cím: Just Haven’t Met You Yet, 2016


Nem is tudom mit lehetne erről a könyvről írni úgy, hogy ne csupán a negatívumokat soroljam fel. Annyira rossz nem volt, hogy abbahagyjam, de jó se. Ez a szerző első könyve, csak remélni tudom, hogy a következők jobbak lesznek (ha lesznek).
Ugye itt van Percy James, a hősnőnk, akit születésekor Perseus Andromeda Jamesnek anyakönveztek, és aki kielégítő kapcsolatban él Adammal, a tökéletes pasival: nyugis, jó állása van, nem is néz ki rosszul, és ami a legfontosabb Percy szülei (főleg anyja) is kedvelik, a barátnőkről már ne is beszéljünk. Mert barátnők is vannak, abból a fajtából, amelyik mindig jobban tudja mi kell a másiknak. A hölgyek saját gondjaikat nem tudják megoldani, de határozott véleményük van arról, hogy mi a jó Percynek és ezt közlik is vele.
S akkor derült égből villámcsapásként jön a megkeresés, hogy ő valakinek a lelki társa. Valaki másnak. Mert a software kiszámolta azokból az adatokból, amiket ő a közösségi oldalakon osztott meg. Hát így osztogasson az ember lánya információkat magáról!
Percy maga sem biztos abban, hogy mit akar tenni. Harmincan felül van, ezt inkább fiatal nőnek nevezném, mint lánynak, kapcsolata Adammal nem brilliáns, de jó, és épp összeköltözni készülnek, amiért minden ismerős lelkesedik, csupán ő nincs meggyőződve, hogy ez neki jó lesz. Ezért tesz egy próbát a “lelki társsal”, ez pedig nemvárt események sorozatát indítja el. Meg a hazugságokét, hiszen Percy keményen mellébeszél, hogy magát jobb színben feltüntesse, ez pedig szokás szerint bonyodalmakhoz vezet.
Ez egy érzelmileg teljesen instabil fiatal nő tévelygéseinek története a párkeresés útján, aminek szórakoztatnia kellett volna, csakhogy nem tette meg. Túl sok volt benne a nyavalygás a semmiért. Nem találtam viccesnek, hanem inkább abszurdnak és túlzsúfoltnak, mert a cselekmény millió apró kis történést tartalmaz a vezérszál mellett, és nem mindegyiknek látom az értelmét az egészben. Ami pedig furcsa, a sok apró történés és pörgés ellenére – mert azt nem lehet állítani, hogy nem egy pörgős cselekményű írás –, unalmas volt. Ezen még a mindenre kiterjedő, habos-babos boldog végkifejlet sem segített.
Szereplőitől sem ájultam el. Percy maga a csődtömeg, barátnői mindenbe beleszólnak, anyja sznob és valósággal bele van betegedve, hogy lánya még nincs férjnél, ezért teljes gőzzel terelgeti az oltár fele Adammal. Az egyetlen szimpatikus és nagyon eredeti szereplő a nagymama. Őt bármikor örökbefogadnám.
Az biztos, hogy könnyű olvasmány és nem okoz lelki viharokat. Az egyetlen dolog amin elgondolkoztam, az természetesen az, hogy ha engem keresne meg az illető társkereső vállalkozás, akkor mit tennék? És nem is nehéz erre válaszolni: természetesen elmennék az első randira, másképp beledöglenék a kiváncsiságba.
Amúgy a könyv egyszer olvasós-felejtős… meg ízlések és pofonok…


2018. június 8., péntek

Vi Keeland - A beosztott

Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást. 
Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról. 
Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez. 
Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott. 
Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott. 
Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak. 
Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról.
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától. 
Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra.
Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban? 
A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…


Álomgyár, 2018
Eredeti cím: Bossman, 2016


Eredetileg nem állt szándékomban elolvasni ezt a történetet, több okból sem. Nem részletezném miért, csupán egy dolgot említenék: azt hittem egy újabb tartalom nélküli csatakosan erotikus iromány lesz, olyan “dugjunk agyba-főbe” típusú, mert ez adja el a könyvet. A borító sem cáfolja meg ezt a feltételezést, mert kábé így néznek ki a Chippendale-fiúk: talpig egy szál csokornyakkendőben. Kicsit fintorogtam, amikor haverinám lelkesen ajánlgatta olvasásra a maga példányát, de nem utasítottam vissza, egyrészt azért, hogy ne sértsem meg haverinát és lelkesedését, másrészt, ha nem tetszik, ugyis abbahagyom s annyi.
Nem mondanám, hogy zseniális volt, de mindenképpen több, mint amire vártam. Első sorban azért, mert az erotika mellett volt cselekménye – olyan, amilyen, de volt, jobb mint sok hasonszőrű (lelki traumás dögös, gazdag pasi + szuperlány) társai.
Standard felállásban ott a tehetős, dögös pasi, aki valamikor a múltban elvesztette nagy szerelmét, ez természetesen nyomot hagyott benne, főleg, hogy a lány gyilkosát sosem találták meg. De ettől Chase, a főhős – mert róla van szó – idővel tovább lép, mert ugye az élet megy tovább. Hatalmas fantáziával megáldott személy, aki pillanatok alatt talál ki történeteket és a világ legártatlanabb képével eteti be velük ismerőseit, vagy akár idegeneket is. Kimondom: szemrebbenés nélkül hazudik, de nem rossz, ártó szándékkal teszi, hanem szórakozásból és pontosan ezért Chase minden hibájával együtt szerethető.
Ehhez a csodaférfihez jön hozzá a női főhős, Reese, aki már nem annyira szimpatikus, mert egyik pillanatról a másikra hagyja ott munkahelyeit, mert neki most éppen úgy esik jól, aztán majd meglátjuk mi lesz. És azért sem kedveltem, mert kényszeres randizó. Mindegy, hogy kivel-mivel, neki randiznia kell, és párkapcsolatban kell élnie, mert már rég szingli, mert mindenki más ezt teszi, és még hosszan lehetne folytatni a “mert”-ek sorát. De van egy dícséretes tulajdonsága: főnökkel, munkatárssal nem bonyolódik semmilyen fajta kapcsolatba a munkaviszonyon kívül.
Ez a két személy véletlenül összetalálkozik és a fikció ördöge lehetővé teszi, hogy Reese új munkahelye a Chase tulajdonában levő cég lehessen. S bár többszörösen is nagyon hartározottan elhangzik mindkét fél részéről, hogy munkahelyi afférnak nincs helye, agymosottnak kell lenni, hogy ki ne találd, ebből bizony az lesz. S hogy a történet mégse legyen olyan egyszerű, a múltnak is ismét bele kell szólnia, nehogy egyenes és bonyodalommentes út vezessen a valószínűsíthető boldog végkifejlethez.

Természetesen erotika is van bőven a történetben. Aki csupán ezért olvasná, nyugodtan kézbeveheti, nem fog csalódni, mert minden lehető és lehetetlen helyen szexelni fognak és a szerző nem fukarkodik az aktusok leírásával.
Mindig furának tartom, amikor a könnyű műfaj szerzői meg akarják mutatni, hogy azért szorult beléjük szociális érzékenység és a komoly témák sem idegenek tőlük, ezért ezeket közérdekű témákat is belefűzik a történetbe valamilyen módon. Ez esetben a hajléktalanok kérdése a  nyerő, és ezt a témát járjuk körül egyrészt azért, mert Chase volt menyasszonya is nagy szociális érzékenységről tett tanúságot saját családi háttere miatt, másrészt, mert újra és újra előkerül a téma Chase visszaemlékezéseiben.
A történet E/1-ben íródott és főhősei mesélik el, tehát úgy Reese, mint Chase szemszögét is megismerhetjük, de szerencsére a két szemszög nem ismétli, hanem kiegészíti egymást, főként azért is, mert a Chase szemszögéből megismert részek inkább visszaemlékezések. 
A történet mellett szól az is, hogy nincs előzménye-folytatása. Ennyi volt, nem kell várni, hogy valamikor jöjjön a folytatás (vagy nem – mert ez is benne van a pakliban). 
Összességében egy könnyen olvasható, pörgős történet volt, amihez a nyilvánvaló erotikán kívül cselekmény is társul. Senki világát megrengetni nem fogja, de egy-két estére nyugis szórakozás lehet a műfaj kedvelőinek. Meg az ízlések és pofonok…