Meghan March – Tiéd vagyok

Mr. Mount bűnös élete 3

Ami az enyém, azt meg is tartom, még Keira Kilgore-t is. 

Nem elég, hogy tartozik nekem. Nem elég, hogy enyém a teste. 

Többre vágyom. 

Megpróbálhat ellenállni, de én sosem adom fel. 

Semmi sem szakíthat szét minket. 

Sem ő. Sem az ellenségeim. Senki. 

Az adóssága egyetlen módon rendezhető, ha megkapom a szívét.

A tiéd vagyok a harmadik és egyben az utolsó része a Mr. Mount bűnös élete című trilógiának.

Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek. Erotikus regényei Amerikában hatalmas sikert aratnak, és már a hazai olvasók szívét és a sikerlistákat is meghódította.

Álomgyár, 2019

Eredet cím: Sinful Empire, 2017

Nem mondom, hogy nem vártam ezt a könyvet, hiszen a sorozat első része meglehetősen izgalmas volt – vagy csak jókor talált meg. Nem is számítottam rá, hiszen hónapokkal későbbre volt jelezve megjelenése, tehát ez is meglepetésként ért. Mondjuk a kellemesebbik fajtából, mert inkább a csúszás a jellemző a könyvkiadásra. S természetesen reménykedtem abban is, hogy a remek indítás és a (nagyon) langyos folytatás után ez a rész ismét pörögni fog, lebilincsel és majd áradozni fogok, hogy milyen nagyszerű is volt.

Nem fogok.

Indulásból el kell mondanom, hogy ez nyilvánvalóan egy trilógia befejező része, és nem abból a fajtából való, melynek részeit önálló történetként is el lehet olvasni. Ezek szorosan kapcsolódnak egymáshoz és minden rész ott veszi fel a cselekmény fonalát, ahol az előző abbahagyta. Ahhoz, hogy ennek a résznek a cselekménye érthető legyen, ismerni kell az előző részek történéseit, a szereplőket, és azt is, hogy ki kicsoda és milyen szerepe van a történetben.

A második rész pedig ott marad abba, amikor Mount és Keira a sikeres (és dögunalmas) whiskey-fesztiválról hazatérve autóbalesetet szenved, melynek okozója tulajdonképpen egy orvlövész, bérelt gyilkos, akármi. Amikor az előző részről írtam, már jeleztem, hogy minden bizonnyal valaki más mozgatja a szálakat hátulról, olyan valaki, akire nem gondolok… és lássuk be a főhős sem, bár ő a helyi alvilág ura – királya, ahogy emlegetik –, és New Orleans a zsebében van.

Innen folytatódik a történet, váltott szemszögből (Keira és Mount – a két főhős), akárcsak az előző részek.

Pozitívum, hogy ebben a részben minden tisztázódik és minden kiderül. Ami viszont határozottan nem tetszett, az a módja volt, ahogy a dolgok napvilágot látnak. Legyünk őszinték, Mount egy gengszter, ha a történetben elszórt információmorzsákat összegzem, akkor símán negyven fölött van, nem egy érzelgős kamasz. S most mégis azzá degradálódott. Ez feltételezhetően annak az eredménye, hogy a szerző nő, és mint olyan fogalma sincs mi jár egy férfi fejében. Meg, ugye, a történet fikció, és milyen jól fel lehet dobni némi érzelmes romantikával, hiszen, ahogy a fülszöveg is írja: “Meghan March erős, érzéki nőkről ír és mocskos szájú alfa-hímekről, akiket térdre kényszerítenek”. Lachlan Mountot pedig ténylegesen térdre kényszerítette a fenenagy szerelem.

Már az előző részben is ízelítőt kaptam Mount múltjából, akkor nem igazán értettem, hogy az a nyúlfarknyi időbeni visszatérés mire volt jó. Most többször történik ez meg, hogy teljes legyen a kép, kicsoda is a titokzatos és kegyetlen Lachlan Mount, milyen érzelmi csomagot cipel és hogyan lett az aki.

A visszaemlékezések és néhol ismétlések mellett meg kell említenem a hősnő hirtelen pálfordulását. Keira, ugye gyanútlanul belesétál egy csapdába, ami előkészíti a sorozat cselekményét. Berzenkedik a kialakult helyzet ellen, nem is nagyon szívleli Mountot, sőt azon jár az esze, hogyan szabadulhatna minél hamarabb. S akkor most csak úgy rájön, hogy ő tulajdonképpen szerelmes fogvatartójába (Stockholm szindróma?) és pikpak változtat attitűdjén, parancsolgatni kezd és az átlagnál hisztisebb lesz.

Voltak meglepő dolgok is, olyasmik, amikre igazán nem számítottam. Az egyik ilyen Magnóliához kapcsolódik. Akik olvasták az előző részeket, azok már tudják, hogy ő a város leghíresebb mádámja és egyben Keira legjobb barátnője. Ez a barátság gyermekkoruktól tart és semi nem tudta lerombolni. Ő kész csalódás volt, mert milyen barát az ilyen? – nem fogom leírni, hogy mit tett és mit kavart, de nálam az a megbocsájthatatlan kategóriába tartozik.

A másik meglepetés annak a személye, aki hátulról mozgatta a szálakat és a balesetért felelős, meg a további kellemetlenségekért is, mert természetesen nem maradnak abba a fura történések. Ez sem volt egy  brilliáns megoldás, mert az illető személye az utolsó pillanatig nem is létezett a történetben, bár sejteni lehetett, hogy Mount múltjához van köze. Motivációja sem volt túl eredeti és meghökkentő.

Megmosolyogtatott a néma, csak morgásokra képes V. Ugye Mount embereinek nincs nevük a történetben, csupán egy-egy kezdőbetű jelzi, hogy most  éppen kiről van szó. V Mount bizalmasa, testőre, és az a férfi, akit első pillanattól Keira mellé rendel. Most kiderül, hogy V a morgásnál és SMS írásnál azért többre is képes, ha kommunikációról van szó.

Vér folyt sok, erotika mintha jóval kevesebb lett volna az első részhez képest és inkább a visszaemlékezéseken, a leszámolásokon lett volna a hangsúly, ami természetesen a boldog végkifejlethez vezetett.

A sorozat ígéretesen indult, de ellaposodott, túlbonyolódott. Nem kellett ehhez a történethez három kötet, egyetlen terjedelmesebben akár élvezhető is lett volna. Nálam egyszer olvasós marad és a szerző felejtős. Öt könyv után már semmi újat nem tud felmutatni, eddig olvasott történetei egy síkon mozognak: túlzott érzelem és túlzott erotika némi agresszívitással megfűszerezve, csupán a tálalás változik. Tucatjával vannak ilyen típusú erotikus-romantikus történetek. De természetesen ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések

Téged akarlak (Mr. Mount bűnös élete 1)

Rád vágyom (Mr.Mount bűnös élete 2)

Vágy és hatalom (Vágy 1)

Vigyél magaddal

Rhys Bowen – Holttest a könyvesboltban

Őfelsége kémnője 2

1932, London. Lady Georgiana vadonatúj bűnügybe csöppen. A királynő megkéri, hogy néhány röpke hétre lássa vendégül Hannit, egy bajor hercegkisasszonyt. Ekkor Georgie még nem sejti, milyen terhet vesz a nyakába. Vigyázat, Hanni nem szokványos kékvérű nőszemély: 

angol nyelvtudását amerikai gengszterfilmeken edzette 

erősen kleptomániás 

odavan a jóképű pasikért

Lady Georgiana számára az események akkor kezdenek felpörögni, amikor Hanni egy holttestre bukkan egy rejtélyes könyvesboltban. Vajon ki az áldozat? És ez csak az első a gyanús halálesetek sorában… Ha Lady Georgiana ki akar mászni a slamasztikából, saját magának kell kinyomoznia a gyilkosságokat.

A sorozat minden kötetete önálló detektívtörténet.

Lettero, 2019

Eredeti cím: A Royal Pain, 2008

Igazándiból még a tavaly reménykedtem abban, hogy ez a történet megjelenik, hiszen a sorozat  első könyve még 2017-ben került a könyvesboltokba. Ilyenkor természetesnek tartom azt az elvárást, hogy évente legalább egy résszel boldogítsa a kiadó olvasóit, kettő még jobb lenne. Ha ténylegesen az egész sorozatot szándékukban áll megjelentetni, s mivel az angol eredeti 13. részének megjelenése várható az idénre, ilyen iramban húsz év múlva is arra várunk, hogy összejön-e végre az ügyetlen Lady Georgie, a sorozat hősnője, és a sármos és titokzatos Darcy O’Mara, akivel már az első résztől fogva kerülgetik egymást.

Kedveltem az első részt, mert más volt mint egy klasszikus romantikus történet, volt benne egy szemernyi valós elem is és vicces volt. Ez a szemernyi valós elem most is megmarad, hiszen Wallis Simpson továbbra is jelen van a történetben, mint ahogy a David néven futó walesi herceg is – a későbbi VII. Edward –, valamint az angol király pár. Az 1930-as évek elején a birodalom trónján épp V. György ült, Mary királynéval. Ők valós történelmi személyek, mint ahogy az amerikai Wallis Simpson is, akinek jelenléte meglehetősen irritálja a kornás főket. Ez a történetben is úgy lesz.

A főszerepben természetesen most is Lady Georgiana lesz, aki Viktória királynő dédunokája – erre egyébként legalább tucatszor történik utalás –, harmincötödik a trónöröklésben, egy vitatható erkölcsű színésznő és egy skót herceg törvényes csemetéje és szegény mint a templom egere. Szószerint. Bátyja nem igazán támogatja, mert nincs miből, még nagyravágyő feleségének is meg kell húznia az övet, Apja halott, anyja pedig saját magával van elfoglalva, ahogyan az elmúlt években is mindig. Tehát Őlédisége magára marad és magának kell a megélhetéséről gondoskodnia

Míg az első részben csak egyetlen hulla okozott galibát, ebben már hárommal is meg kell bírkózni és abból csupán egy az a bizonyos, ami a könyvesboltban és a könyv címében szerepel. S ami igazán nevetséges volt, a Scotland Yard valamint az egész birodalmi rendőrség nem tudott a rejtéllyel megbírkózni, ehhez a királynénak egy huszonegy éves, hebrencs leányzót kell megbíznia a nyomozással… meg azzal is, hogy amennyiben lehet Wallis Simpsont távolítsa el a trónörökös közeléből… de hát ilyen a fikció ördöge.

Ez a második rész nekem kicsit sok volt, bajor hercegnő ide vagy oda. S erről jut eszembe: értem én, hogy 1932-ben járunk, de azért senki nem tudta leellenőrizni, hogyan néz ki az a bizonyos hercegnő?

No, de nem a Hanni miatt volt ez sok, hanem három hulla, szerveződő kommunisták, náci feneyegetés Németország felől, és akkor a szerző ezt még megfejelte egy összeesküvéssel is, ami politikai és diplomáciai botrányt volt hivatott kirobbantani. S erre hősnőnk mind-mind rájön és megoldja a rejtélyt. Ó! Nem egyedül. Segítségére lesz anyai nagyapja, aki visszavonult rendőr, és aki mellesleg egy nagyon okos, kedves öregúr.

Igazándiból egy kedves kis limonádé volt a történet, a kemény krimikhez szokott olvasók ne is várjanak tőle sokat. Bár a hősnő iránt vegyes érzéseim vannak – egyrészt vicces, hogy mennyire idétlen, másrészt idegesítő a nagyképűsége –, minden bizonnyal elolvasom majd a folytatásokat is, amennyiben lesznek. S akkor sem sírom vizesre a párnám, ha Lady Georgie egyetlen további kalandját sem fogom megismerni. De ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzés:

Holttest a fürdőkádban

Mike Menders – Házinyuszi

Hangulatkeringő 1

Milyen egy jó játékos? Bevállalós, merész, kalandvágyó, és cseppet sem szégyellős. Misty, a cég üdvöskéje pont nekem való. Kellően szemtelen, hogy bármikor elkapjam egy menetre. Vagy többre. Munkaidőben vagy azon kívül, és még a swingertől sem fél. Egy valódi házinyuszi. 

A kapcsolatunk titkos, senki sem tud rólunk a cégnél. Pedig nekünk több kell: korlátok nélküli, féktelen szenvedély! 

Hank vagyok. Ez az én történetem.

Magánkiadás, 2019

Mindig nehéz olyan szerző könyvéről írni, akit valamilyen formában ismerek, és aki lelkesen rámbízza könyvét, hogy majd, alkalomadtán írjak róla a blogra egy ajánlót, recenziót, akármit – inkább akármit, mert én kizárólag a saját véleményem írom le az illető történetről és sosem értékelést, kritikát, recenziót.

Mike Mendersszel (alias Halasi Miklós – ezért vajon meglincsel???) még jóval azelőtt összefutottunk virtuális térben, hogy a blogírás kósza ötletként megfordult volna a fejemben. Tudtam róla, hogy erotikus történeteket ír, elvégre ő a Sukitore, a párosan írt erotikus történetek szülőatyja, aztán később nyomtatásban is megjelentek írásai, társszerzőkkel, vagy nélkülük. Néhányat olvastam is belőlük.

S akkor most itt van a Házinyuszi, a Hangulatkeringő nevű trilógia nyitókötete, amit kizárólag ő jegyez, s mely természetesen egy erotikus történet. Ezt jobb tisztázni indulásból: ez NEM pattanásos kamaszoknak szóló történet, hanem kizárólag felnőtt olvasóknak, különösen azoknak, akik nyitottak az erotikus zsánerre. Mert ebben a történetben bőven van erotika, nyíltan és érthetően fogalmazva, úgy, hogy senki félre ne értse azt, ami épp történik. Mindez vulgaritás nélkül, szépen megírva, s egyetlen pillanatig sem fordult meg a fejemben, hogy ez túl sok lenne. Indulásból tudtam, hogy ez egy erotikus történet lesz, akkor elképzelhetően nem kevés forró jelenet és lepedőszaggatás lesz benne.

Miért Házinyuszi? Azért, mert egy munkahelyen kibontakozó… nem is tudom minek nevezzem, mert románc végképp nem. Talán egy bizarr kapcsolat egy férfi és egy nő között, akik ugyanott dolgoznak. S ugye ott az aranyszabály: Házinyúlra nem lövünk! Hát itt megtörténik a házinyúl lövése, bár erősen vitatható, hogy ki cserkészett be kit, és az is, hogy tulajdonképpen ki irányít ebben a kapcsolatban.

A történet központjában Hank áll. Átlagos fickó, kire munkatársai kicsit sajnálkozó lenézéssel tekintentenek, és aki tele van szexuális vágyakkal és frusztrációkkal, melyeknek tárgya a viszonylag új kolleganő, Misty.

Nos, hát a Misty. Tudom, hogy személynév előtt nem használunk névelőt, de Misty egy ilyen névelős fajta. És nem a szerethető kategóriából. De a szerelem – vagy nevezzük  inkább nemi vágynak – öl, s butít, Hank számára csak Misty létezik, mondhatni már rögészméje van, olyan mintha az ördög szállta volna meg. Egyébként a történet későbbi részeiben Misty Démonka néven is szerepel, nem véletlenül. Bár ami azt illeti, részemről akár Ribanckának is hívhatták volna, mert viselkedésében teljesen megfelelt volna annak, amit a megnevezés takar. Ez már a megjelenésén is látszik, hiszen valaki lehet szexi anélkül is, hogy zsebkendőnyi szoknyákban riszálja magát a munkahelyén, ami elméletileg egy olyan hely, ahová komoly ügyfelek járnak üzletet kötni. A szexi és a kurvás közötti különbséget zongorázni lehetne, és Misty határozottan kurvás.

A sikamlós és néha veszélyes játék, amit Hank és Misty játszik munkahelyen és azon kívül határokat feszeget. Bár volt ott egy jelenet ami engem erősen Sharon Stone-ra emlékeztetett az Elemi ösztönben (aki nem látta a filmet, pótolja, az már egy klasszikus!). Ha őszinte akarok lenni, sajnáltam Hanket. Szegény balek teljesen a nő befolyása alá került, aki elmarta a potenciális vetélytársat, egy olyan nőt, akivel Hank esetleg többre vitte volna, mint egy szexuális rögeszme, miközben ő, Misty, mocskos játékot űzött vele, mármint Hankkel.

A történet E/1-ben íródott és Hank szemszögéből mutatja be a történéseket. Végre egy olyan történet, ami a férfi szemszögéből mesél és férfi írta, nem egy olyan nő, aki azt hiszi, tudja mi van egy férfi fejében, hogyan reagálna bizonyos helyzetekben, miközben tulajdonképpen azokat a szavakat adja története hőse szájába, ami ő, a nő, hasonló esetben hallani szeretne.

Ez ez másféle történet volt. Átlagemberekről. Nincs gyerekkori sérelmeit nyalogató döggazdag fazon, sem zseniálisnak beállított ostoba szegény lány, aki majd a történet végére révbe jut s boldogan élnek míg meg nem halnak. A történetnek tulajdonképpen vége sincs, mert ugye ez egy trilógia nyitókötete. 
Volt történet, volt erotika (BDSM és swingerklub is), voltak benne fordulatok és eredeti megoldások (néhány közhely is, de kicsire nem adunk!).

Erotikus írások (felnőtt) kedvelőinek ajánlom!

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

Sukitore –Szabadon

Mondjuk a magunkét… Halasi Miklóssal

Lilith M. Abbey, Mike Menders – Krisztin

Lisa Kleypas – A barna szemű lány

Travis testvérek 4

A ​rendezvényszervező Avery Crosslin lehet a houstoni társaság feltörekvő csillaga, de ő maga nem hisz a szerelemben… legalábbis abban nem, hogy számára is létezik. Amikor találkozik Joe Travisszel, a gazdag agglegénnyel, akit esküvői fotósnak vél, egyáltalán nem áll szándékában hagyni, hogy a férfi levegye a lábáról. Ám Joe olyan férfi, aki megszerzi, amit akar, és Avery nem tud ellenállni egy vonzó déli férfiú és egy forró nyári este kísértésének.

Az egyéjszakás kaland után azonban Avery szilárdan elhatározza, hogy a dolog nem történhet meg többször. A Joe-hoz hasonló férfiak csakis bajt okozhatnak a hozzá hasonló nőnek, és ő nem engedheti meg magának, hogy elvonják a figyelmét, mivel őt bízták meg az év esküvőjének megszervezésével, amelyen a karrierje áll vagy bukik.

De a bonyodalmak ijesztő gyorsasággal szaporodnak, veszélybe sodorva az esküvőt, különösen, miután a menyasszony megdöbbentő titkai napvilágra kerülnek. S mivel közben Joe világossá teszi, hogy nem fogja könnyen feladni, Avery kénytelen szembenézni félelmeivel, amelyek a múltjában gyökereznek, és amelyekről legszívesebben megfeledkezne.

Végül a pattanásig feszült helyzetben Avery élete legkeményebb döntésére kényszerül. Mindent – beleértve a karrierjét és jól őrzött szívét is – kockára kell tennie, hogy megtudja, mi az, ami igazán számít.

Gabo, 2019

Eredeti cím: Brown-Eyed Girl, 2015

A Gabo Kiadó egyedülálló tulajdonsága, hogy nem húzza-nyúzza egy-egy sorozat részeinek kiadását, hanem néhány hónap leforgása alatt valamennyi rész az olvasó kezébe kerül. Ezt a felbecsülhetetlen tulajdonságot ajánlanám más kiadók figyelmébe is. Nem valami lélekemelő, mikor az ember lánya tudatában van annak, hogy az épp aktuális kedvencének folytatására egy évet kell várni – jobb esetben.

A másik dolog, amit említeni szeretnék, az a borító. Akik rendszeresen olvassák a blogomat tudják, hogy nagyon ritka az, amikor én egy könyv borítójával cikizek, s mikor ez megtörténik, nem azért van, mert épp a filmes borítót szeretném, vagy az eredeti csomagolásért hisztériázom, hanem, mert kézzel fogható oka van. Szép, szép a borító, ott is van a barna szemű lány, csakhogy ez a barna szamű lány nem az a barna szemű lány, akiről a történet szól. Ez a lány a borítón inkább Lara Croft, és semmiképpen nem Avery Crosslin. De kicsire nem adunk, amúgy is a tartalom az érdekes nem a csomagolás, ugye?

A barna szemű lány Ms. Kleypas Travis testvérek sorozatának negyedik, egyben záró része is. Nincsenek kiegészítő novellák, nem került elő egyetlen csellengő, bal kézről született Travis-gyerek sem, hogy a folytatás lehetősége felmerülhessen. S ebben a történetben a család pátriárkája, Churchill Travis már halott, tehát még az ő újranősülése sem lehetne támája egy újabb kötetnek.

A szerzőtől a klasszikus romantikusokat szoktuk meg, ez a sorozat kortárs történeteket tartalmaz, és nem mondanám, hogy az újraolvasósok közé sorolnám, bár vannak részei, melyek jobban sikerültek. Ez a rész nem tartozik közzéjük.

A barna szemű lány a rendezvényszervezők elcsépelt világába viszi olvasóját, ugyanis Avery Crosslin egy ilyen céget működtet egyik féltestvérével, Sofiával. Nem fogom részletezni, hogy szegény Averynek milyen nyomorult gyermekkora volt, s hogy a pech-széria hosszan követte élete során. Aki elolvassa a könyvet, minden részletében ismerni fogja Avery múltját, jelenét, jövőjét.

Nos, egy puccos esküvőn, amit épp az ő cége szervez, Avery megismerkedik az utolsó nőtlen Travisszel, Joe-val. S hogy legyen valami érdekes is a történetben, eleinte ellenáll neki. S, hogy némi mesterséges konfliktus is legyen a történetben, Avery-t megsuhintja a siker szele, a naggyá, sőt sztárrá válás lehetősége, amiért fel kellene adnia friss kapcsolatát a fotóművész Joe Travisszel.

Ha őszinte akarok lenni, akkor a történet dögunalmas és több mint kiszámítható volt, felesleges, időhúzásra szánt epizódokkal a Travis família szereplésével, tömény rózsaszín köddel és habos-babos romantikával. Volt benne néhány viccesnek szánt jelenet, némi Travis-féle erőfitogtatás és természetesen erotika. S mivel mostanság minden könyvnek valamilyen formában hatnia kell olvasója szociális és/vagy morális érzékenységére, ez a történet a gazdátlan-menhelyeken levő állatok sorsára tesz finom kis utalásokat… okés, nem is olyan finomak azok az utalások.

Összességében nem mondanám, hogy vizesre sírom a párnám, amiért véget ért a sorozat, nekem még mindig Lisa Kleypas klasszikus romantikus történetei jönnek be jobban, de természetesen ízlések és pofonok.

A sorozat előző részei:

1.      A pártfogó

2.      A kék szemű ördög

3.      Szép szavű idegen

Jennifer Ashley – Gyilkosság a cselédfertályban

Mrs. Holloway nyomoz 1

Jennifer Ashley, új sorozatának nyitó kötete a viktóriánus Angliába röpíti az olvasókat, ahol egy nyomozás izgalmának átélése mellett még a korabeli konyhák világába is betekintést nyerhetnek.

   A történet 1881-ben, Londonban játszódik. A Mayfair negyed egyik úri házába, Lord és Lady Rankin háztartásába új szakácsnő érkezik Kat Holloway személyében. A fiatal alkalmazott korábbi életútja meglehetősen rögös: van egy tízéves, törvénytelen kislánya, akit nevelőszülőkhöz adott, és hetente kétszer látogatja. Ráadásul nőként nem könnyű a férfiak uralta világban megőriznie a tisztességét, s egy molesztálójával szembeszállva halásos balesetet is okozott. Ebből a helyzetből mentette ki egy felettébb jóképű, de meglehetősen kiismerhetetlen férfiú, Daniel McAdam.

Kat a munkába állása másnapján, a kamrában az ír származású, 17 éves konyhalány, Sinead holttestébe botlik. Kat azonnal értesíti Danielt, s ettől fogva kalandos és veszedelmes nyomozásba fognak.

A szereplők színes gárdáját erősíti Mr. Davis, a főkomornyik és Mrs. Bowen, a házvezetőnő, s a szerző remek miniportrékat rajzol a fel-felvillanó kisebb figurákról is.

A történetet számtalan konyhai jelenet és piaci bevásárlás fűszerezi, és bepillantást nyerünk a londoni elit és cselédvilág hétköznapjaiba is. A cselekmény színtere a Csengetett Mylord? miliőjét idézi, de a nyomozás Agatha Christie krimijeire emlékeztet.

Kossuth Kiadó, 2019

Eredeti cím: Death Below Stairs, 2018

Megrendelhető 

Az egyik szemem sír, a másik nevet. 

Sír azért, mert a kiadó, általam nem ismert okok miatt, egyelőre nem folytatja Jennifer Ashley Mackenzie sorozatát, s ez szívfájdalom, mert a szerző megalkotta a kedvenc hercegemet. Őt nem überelheti senki, sem valós, sem irodalmi alkotás hercege, tehát nem repesek az örömtől, hogy ezentúl még epizodikusan sem találkozhatok vele egy-egy újabb Mackenzie történetben. S nevet a másik szemem, mert egy újabb remek történetet olvashattam a szerzőtől. Remélhetőleg nem utoljára, mert a Gyilkosság a cselédfertályban a Mrs. Holloway nyomoz című sorozat első könyve. Hogy a derék Mrs. Holloway milyen hosszan fog nyomozni, arról fogalmam sincs, angol nyelven az idénre tervezett a harmadik rész megjelenése.

A történet hősnője természetesen Mrs. Holloway, aki fiatal kora ellenére – még harminc sincs – meglehetősen jó szakácsnő hírében áll és akiért két kézzel kapnak az előkelő háztartások a 19. század végi Londonban, és akinek története nem ezzel a résszel kezdődik, ugyanis létezik az a bizonyos 0.5 számú kiegészítő novella is, melynek hiánya bizony érezhető volt.

Természetesen a novella hiányában is olvasható és élvezhető a történet, mert történik elég utalás arra, hogy körülbelül mi történhetett akkor, amikor Mrs. Holloway és a fess Daniel McAdam megismerkedett, de nem elég. Kedves dolog lett volna a kötetet ezzel a kiegészítő novelával kezdeni.

A fülszöveg már említi az angol Csengetett Mylord? televíziós szatírát, s nem véletlenül. Azt hiszem a szerző nagy rajongója lehet a sorozatnak, mert a könyvében nagyon sok elemet “kölcsönzött” a Magyarországon is már többször játszott folytatásos paródiából, bár könyve cselekménye időben olyan fél évszázaddal megelőzi a sorozatét.

A szerző a cselekményt Viktória királynő uralkodásának első éveire helyezi, ekkor alkalmazza Lord és Lady Rankin Kat Hollowayt szakácsnőnek, s a fiatal nő egy fura, excentrikus háztartásba csöppen bele. A lady csak akkor hagyja el lakosztályát, ha szórakozni megy, a Lord üzletember volt mielőtt váratlanul magáénak mondhatta a nemesi címet, s ezt a tevékenységét a cím elérésével sem mellőzi. S a házban él a lady nővére is, Lady Cynthia, aki előszeretettel botránkoztatja meg a világot azzal, hogy férfiruhákat ölt, szivarozik és mindent elművel, amit a kor férfiai szoktak. És akkor még ott van a népes cselédség, ahol mindenkinek megvan a maga helye a házi hierarchiában.

Mrs. Holloway nem sokkal beköltözése után az egyik cselédlány holttestére bukkan az kamrában és természetesen nem tud ellenállni a kiváncsiságnak, hogy mi is történhetett a fiatal lánnyal. Az ügy felderítésében segítségére van Daniel McAdam, egy régi ismerős, egy meglehetősen titokzatos figura is. Az egyszerű cselédlány halálát övező misztérium és zűrzavar egyre csak dagad, míg lassan belekeverednek a feniánusok is, s lassan nemzetbiztonsági ügy válik belőle. Aki nem ismerné még a feniánusok kifejezést, ők az Írország függetlenségét szorgalmazók, akik nem rettennek vissza az erőszaktól sem. Úgy is nevezhetnénk őket, mint a mai IRA elődei.

Bár Kat Holloway és Daniel McAdam a főhőse, ez egy sokszereplős történet, melyben mindenkinek van legalább egy titka – Daniel McAdamnak több is, és nem fogjuk megtudni őket –, mindenki különc a maga módján.

Nem ez az első klasszikus romantikus regény, amit olvasok, minden bizonnyal másnak sem, de eddig mindig az arisztokrácia viselt dolgairól volt szó, az ő szempontjukból ismertük meg a történeteket. Most viszont a másik oldal van soron, mert cselédség körül forog minden, s ezzel az olvasó betekintést kap a háztartások működésébe.

Izgalmas, szövevényes történet volt, s bár a két főhős nyilvánvalóan vonzódik egymáshoz, itt nem lesz lepedőszaggatás, és teljesen hiányzik a Mackenzie sorozatból már megszokott erotika. S még abban is különbözik a már említett sorozattól, hogy a szerző ezt E/1-ben írta,  és a mesélő Kat Holloway, a történet hősnője, aki kicsit tényleg olyan mint Miss Marple, csak jóval fiatalabb. Ez a történet nem csak szórakoztató és olvasmányos, hanem betekintést nyújt a viktoriánus kor életvitelébe, s nem utolsó sorban kész gasztronómiai élmény is.

Summa summarum, akarom a történet folytatását, amikoris Mrs Holloway és fess lovagja majd egy újabb ügyben fog nyomozni!

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A tökéletes nevelőnő (Mackenzie fívérek 7)

Az elrabolt menyasszony (Mackenzie fívérek 8)

Mostani mini blogturnénk mindhárom állomásán egy-egy jellegzetes angol étel neveinek összekevert betűt találjátok. Ha sikerül helyes sorrendbe rendezni őket már csak a rafflecopter megfelelő sorába kell beírni a megfejtést ahhoz, hogy esélyetek legyen megnyerni Jennifer Ashley: Gyilkosság a cselédfertályban című regényét.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

EHIKORRSY DDGINPU 

a Rafflecopter giveaway

04.15. - Angelika blogja

04.17. - Olvasónapló

04.19. - Betonka szerint a világ...