Mondjuk a magunkét... Halasi Miklóssal

Halasi Miklóssal néhány évvel ezelőtt találkoztam a közösségi oldal egyik csoportjában. Akkor hallottam először a Sukitoréról is, a párosan írt erotikus történetekről. Nem sokkal később mindketten elhagytuk az illető csoportot és szem elől tévesztettük egymást a tavalyi megkeresésig, mikoris olvasásra ajánlotta egyik könyvét. Azóta néha beszélgetünk. Nem mondanám, hogy barátok vagyunk, csupán “ismerjük” egymást, virtuálisan. Ez pedig legutóbbi beszélgetésünk: egy, a nyilvánosság számára készült bemutatkozás, azt is elmondom, hogy miért.

Kicsoda is Halasi Miklós (Mykee)? Egy kevésbé ismert magyar író, aki magánkiadással gürizik és így próbálja írásait a nagyérdeműhöz eljuttatni. Öt könyve jelent meg (hatodik előkészületben), ebből egy verseskötet. És annyira vágyott arra, hogy valaki végre vele is interjút készítsen, hogy egy idő után saját magát kérdezte ki. Ha minden önjelölt celeb nyilvánosságot kaphat, akkor Halasi Miklós is megkaphatja a saját interjúját – bár gondolom jobban örült volna, ha ezt egy menő irodalmi lap újságírója készíti és nem én.

Azt is tisztázzuk indulásból, hogy ennek a bejegyzésnek a szelemi tulajonjoga a miénk, kettőnké: © Betonka, © Halasi Miklós 

– Meséld el nekem, kicsoda Halasi Miklós, amikor épp nem ír verset, prózát vagy sukit?

– A hétköznapokban sokféle dologgal foglalkozom: a munkámban weboldalakkal dolgozom, de nem programozói szinten. Inkább webgazda és -dizájnernek mondanám ezt a foglalkozást. Felügyelem, javítom és frissítem a céges lapokat. Magánéletben érdekel a rajz, még gyermekkoromban készült pár "csendélet" vagy épp lakásbelső – az emberek ábrázolásában nem jeleskedtem. Úgy gondoltam, hogy itt az idő újra leporolni a régi tudásom és némileg tovább fejleszteni. Ezen kívül még időnként kapcsolati problémákat szoktam kigubancolni, de ezt is csak közeli ismerősöknek.

Közben jót somolygok, mert az eredeti szakmám édesipari technikus, valamint cukrász, de voltam anno szemüvegeladó is.

– Ennyi minden mellett mikor van időd írni?

– Mostanában nagyon ritkán, ezért is készülnek inkább Egypercesek, mint hosszabb írások, folytatások. Leginkább reggel és délelőtt fog az agyam, ilyen időben kap el az ihlet, ha megtalál. Ilyenkor gyorsan lejegyzetelem a telefonomba az ötletet és amikor kicsit békén hagynak, akkor megírom. Sokan este tudnak írni, mert akkor van nyugalmuk, én ilyenkor már inkább pihenek, az agyam passzív módba kapcsol és lazítok, olvasgatok a Facebookon. Pedig milyen jó lenne, ha ekkor pörögnének az agysejtjeim, mert számtalan folytatás készülne.

– Miért pont az erotika felé fordultál írásaidban? Mert el kell ismernünk, írásaid túlnyomó része erotikus.

– Talán azért, mert elég korán érdekelt a téma. A szebbik nem felé már általános iskola második osztályában kifejeztem a tetszésemet egy kitűző tüskéjével, ami miatt intőt is kaptam. A következő állomást e témában 11-12 éves korom körül értem el: ekkor egy-két osztálytársamon keresztül értek a hatások (elsősorban pletykák formájában). Az első szerelmem szintén erre az időszakra tehető. Ahogy egyre több (főleg vizuális) élmény ért a környezetemben, úgy indult be a fantáziám. Akkoriban a fiatal korom miatt még eldugták előlem a felnőtt témájú újságokat, ezért nem maradt más, mint az iskolai füzetek: írtam pár elképzelt történetet 14 éves koromban. A vizualitást és egyben az illusztrációt a saját kezdetleges rajzaim jelentették. Ezért bátran mondhatom, hogy szinte a véremben van a szexualitás. 

– Emlékszel még az első szerelmed nevére?

– Természetesen. Fruzsinának hívják és neki vallottam be elsőként. Korábban is tetszettek más lányok, de ő volt az, akinek megírtam, majd bevallottam. Persze kinevettek a barátnőjével, de ilyenek a tinik.

– Gyakran leszel szerelmes?

– Nem gyakran, bár a szikra mindig bennem van és tudom, hogy akkor csaphat le, amikor nem gondolok rá. A legtöbbször ésszel élek, de számon tartom, hogy a szerelem váratlanul markolhat a szívembe. A nőkért viszont mindig rajongok. Egyszerűen oda vagyok értük és mindegyikük esetében saját magukért. Minden nőben megtalálom azt az egyediséget, amiért imádni lehet, de épp emiatt észnél kell lennem: látom, kivel milyen lenne az életem és ilyenkor emlékeztetem magam, hogy ez csak rajongás. Viszont épp emiatt figyelmeztetem a hölgyismerőseimet: kár féltékenynek lenniük bármiben is, mert önmagukért szeretem őket.

– Ezek szerint múzsában nincs hiány!

– Múzsából sosem volt, bár tény: mindig újat kerestem egy idő után, aki ihletet adhatott. Jelenleg se múzsa, se írás.

 – Mesélj egy kicsit a Sukitoréról. Ugye, az elnevezés párosan írt erotikus történetet takar. S ezt egy olyan időszakban kezdted el művelni, mikor még nem létezett a mostanság oly divatos váltott szemszög. Honnan jött az ötlet?

– A Sukitore ötlete anno szintén egy múzsától érkezett: a Nők Lapja Cafén akkoriban nagy pörgés volt, privát üzenetekben is váltottunk pár pikáns mondatot, melyek egy idő után érdekes hobbivá, játékká nőtték ki magukat. A beszélgetések úgy indultak: "képzeld el magad egy helyre, szituációba, ahová csak szeretnéd, és mondd el, milyen ruhában vagy!" Ebből formálódtak a történetek. Akkoriban nem volt túl sok időnk komplett regények írására, amolyan szexchatnek is hívhatnánk a beszélgetéseket, de annál kicsit több volt.

Ahogy gyűltek az ilyen röpke történetek, sajnáltam, hogy elvesznek a privát beszélgetések mélyén. Az aktuális múzsámmal nyíltan kezdtünk írni ilyen erotikus szösszenetet, de csak a felnőtt tartalom bevezetéséig jutottunk el, tovább nem folytathattuk nyíltan. Kiderült, hogy sokan olvasták, és várták a merészebb részeket. Ekkor ötlött fel bennünk, hogy olyan helyen kellene folytatni, ahol nyíltan kiírhatjuk mindazokat a konkrétumokat, amikről korábban a privát beszélgetésekben fantáziáltunk.

2007-ben még nem létezett ilyen weboldal, a stílus is szinte ismeretlen volt, a felnőttirodalomban főleg nem készültek ilyen történetek, ezért létrehoztam a Sukitore oldalt, ahol (persze álnéven) bármilyen vágyat le lehetett írni, szigorúan legalább kettesben. Tehát nem egy ember találta ki mindkét szemszöget, hanem többen alkották meg a végső történetet.

– És mi vett rá téged, vagy titeket, hogy a nyilvánosság elé is álljatok ezekkel a történetekkel? Értem ez alatt a kiadást.

– Az első könyvet alig másfél évvel a Sukitore indulása után adtuk ki, 2009-ben. Ennek egyik oka az oldal és a stílus népszerűsítése volt. Szerettünk volna, sok emberhez eljutni, hiszen ha többen írunk, jobban keverednek a stílusok, és még élvezetesebb sztorik kerülnek az olvasók elé. Ráadásul ahány író, annyiféle vágy találhat egymásra a történetekben. Tehát mindenki jól járna: az írók a sokféle lehetőséggel, az olvasók a számtalan olvasnivalóval.

A másik ok, amit manapság sem értenek jópáran: ez egy teljesen újfajta írásmód volt akkor, és azóta is így van. A női oldalt valóban nő, a férfit tényleg férfi írja. Megismerhetjük a két nem eltérő gondolkodásmódját. Nem kell elképzelni a másik nemet: megírja az írótársunk. Épp emiatt sosem tudni, mi lesz egy történetben, merre fordul a sztori fonala. A harmadik ok pedig szimplán büszkeség volt: a polcunkon szerettünk volna tudni egy példányt az életünk eme részéből.

– Mit szólt ehhez a család, a barátok, a munkatársak? Vagy annak idején nem tudták mivel foglalkozol szabadidődben?

– A Sukitore indulásáról először nem tudtak a kollégák, de aztán pár hónapon belül kiderült. Főleg amiatt, mert újabb írókat igyekeztem találni. A kezdeteknél már tisztában voltam azzal, hogy nekem vállalni kell önmagam, teljes névvel, hiszen én üzemeltetem az oldalt. Cserében a többi írónk anonimitást kapott és csak az fedte fel magát, aki úgy gondolta, kiáll a nyilvánosság elé. Épp emiatt volt nehéz írót találnunk: a tagok nem akarták, hogy kiderüljön a kilétük. A Facebookon sem szerveztek be másokat, mert akkor a környezetük elítélte volna. Nekem nem volt más lehetőségem, így az ismerősök közül mindenki tudta, hogy ezzel foglalkozom, de nem is jutottam át rajtuk.

Úgy éreztem magam, mint egy titkos mozgalom vezetője, aki tagokat próbál toborozni, de csak falakba ütközik. Mindenki fű alatt adta tovább a weboldalunk címét, nyíltan senki sem merte osztani. Pár lelkes írónk segített a falon való átjutásban, de igazán nagy áttörést évekkel később sem értünk el. Közel tíz év után szinte ugyanott tartunk, mint az oldal indulásakor. A munkahelyen azóta már elfogadták ezt a hobbimat, szóval nem mosolyognak meg érte. Talán a könyvkiadások hozták meg a változást odabent. 

– Azért még mindig egy prűd és képmutató világban élünk, soha nem érezted azt, hogy megszólnak, furán viszonyulnak hozzád, vagy egyenesen ítélkeznek amiatt, hogy te nyíltan felvállalod azt, hogy többnyire erotikus történeteket írsz? Tudod, az ilyen "hülye perverz" jelzők, meg hasonlók...

– Szerencsémre megúsztam az ilyen címkézést. Az ismerősök vagy nem vettek komolyan, vagy nem tudták hová tenni az egészet és inkább kínosan kerülték a témát, vagy egyszerűen megijesztette őket az, hogy pontosan tudtam, mit akarok a szexben. A saját vágyakról nagyon kevesen mernek beszélni. Sokan azt gondolják, hogy ha megtennék, akkor túlságosan megnyílnának és sebezhetők lesznek, kihasználnák őket. Ennek oka, hogy legbelül azt érzik, más kezébe kerülne a vágyaik feletti irányítás, teljesen elvesztenék a testük feletti kontrollt és kiszolgáltatottá válnának. Pedig ez hozzátartozik az önismeretünkhöz. Mindig tiszteltem az írótársaimat azért, hogy (még ha álnévvel is, de) belevágtak a Sukitore oldalon való írásba. Nem egy írónk pont a történeteken keresztül találta meg önmagát, valamint azt, mire vágyik a szexben igazán. Aki pedig ezt kineveti, nem érett ember. Büszke vagyok minden írónkra és a könyvekkel ezt is szeretnénk megmutatni: vállald fel magad, a vágyaidat.

– Csúnya kérdés, de fel kell tennem. Van ennek piaca? És ez alatt nem azokat értem akik kedvelik a műfajt és "megszerzik", hanem a tényleges vásárlókat.

– Tágabb értelembe véve a felnőtt könyveknek van piaca, vegyük alapul a Szürke ötven árnyalatát. Elsősorban a nők körében népszerű az erotikus irodalom, tehát az, hogy párosan írt történetekről van szó vagy "hagyományos" regényekről, az elvileg mindegy.

Az utóbbi pár évben a váltott szemszögű írások egyre népszerűbbek lettek, de nem mindenkinek jönnek be. Főleg az átfedéseket, ismétlődéseket nem szeretik az ellenzők, melyek megakaszthatják a történet folytonosságát. Az előnyük mégis ez: a két szemszög közötti eltérések érdekes apróságokat mutathatnak meg, esetleg hatással lehetnek a végkifejletre. Mivel ez a "térbeliség" fárasztó lehet egy idő után, emiatt pár rosszul megírt könyv elveheti az olvasó kedvét a hasonló típusú regényektől. Tehát egyértelműen szűkebb ez a piac, még az erotikát kedvelők körében is.

Az általános olvasó érdeklődését nem tudom, mennyire kelti fel a váltott szemszög, a megszokottól eltérő írásmód. Ha az illető nyitott az új dolgokra, akkor az első könyvek élményeitől függ, mennyire ragadta meg a figyelmét. Szerintem az olvasók körében egyelőre a hagyományos vonalvezetés a divat.

– Akkor átfogalmazom a kérdést: Neked, Halasi Miklósnak, van-e piacod? Sikeresnek mondhatod-e magad?

– Piac biztosan lenne, csak kevesen ismerik a Sukitorét. Ez utóbbi miatt nem mondanám sikeresnek magam vagy az oldalt, hiszen hiába volt a sok erőfeszítés, jelenleg is kevesen ismernek minket. Ennek egyik oka a korábban említett emberi zárkózottság lehet, míg a másik ok kézenfekvő: erotikus tartalmú műveket nem mindenhol lehet hirdetni a korhatár besorolás miatt. Például a Hogy történhetett című könyv hirdetését tíz perc után letiltotta a Facebook, mert a fülszövege a "szex" szóval kezdődött. Tehát a sikerességet a mai napig erősen hátráltatja a felnőtt tartalom, illetve az ismertségünk hiánya.

– Ne beszéljünk csupán a Sukitoréról, bár első sorban erről ismernek téged. Nemrégiben versesköteted is megjelent. Jól tudom?

– Igen, tavaly jelent meg Verseim címmel. Ez a kötet elsősorban a "lovagkorom", azaz a tizenéves éveim végén írt rímeket tartalmazza, az utóbbi időben alig egy-két verset faragtam.

– Lelőtted a következő kérdést, ami az lett volna, hogy lesz-e folytatása. Ezért inkább mesélj a terveidről.

– A verses múltat a könyv kiadásával magam mögött hagytam, mert az ember főleg akkor rímel, ha depressziós kedve van, ebbe pedig nem szeretnék visszasüllyedni, remélhetőleg sosem kerül rá sor. Annak idején a szerelmes témák mellett elég sok szomorú és sötét verset írtam. A Sukitore múltam is lassan magam mögött hagyom, követem a hagyományos írók útját: egyedi regényeket szeretnék mesélni. Jelenleg van egy félig kész romantikus regényem Hangulatkeringő címmel, amit négy kötetesre tervezek, ebből kettő már elkészült, jelenleg a harmadik rész harmadánál tartok. A Sukitoréra pár mondat erejéig visszatérve: július óta készítem elő az egyik kedves írótársnőmmel írt kalandregényünket, Krisztint. A jelenlegi időbeosztásom miatt remélem januárban, de legkésőbb február elejére elkészülhet. A Sukitore idén, év végén lesz tíz éves. Zárásképp szeretnék egy újabb, ingyenes válogatást kiadni ebook formátumban, mert számtalan történet vár még arra, hogy az olvasók megismerjék.

 – Mi várható Halasi Miklóstól a közeli-távoli jövőben?

– A közeli-távoli jövőben az Egypercesekből, és azok felnőtt változataiból, a Szexpercekből talán összejöhet egy kötetre való, amit szintén kiadnék. Egyelőre ennyi tervem van, aztán kiderül, mennyi fér bele az időmbe. Az Egyperceseim Örkény novelláihoz hasonló, rövid írások. Pontosítok: Egyperces pillanatok címen írom ezeket a szösszeneteket. Azért pillanatok, mert a legtöbbször egy-egy helyzetet kapnak el, szinte hangulatba ringatva az olvasót. Novellához méltón, sok történet legvégén van egy váratlan csattanó, ami az egész sztorit más szemszögbe helyezi, de ettől igazán élvezetes. Apropó élvezetek: néhány hónapja pár kedves írótársnőmmel összeálltunk, és egy önálló, Szexpercesek nevű oldalon sztorizgatunk hasonló stílusban, felnőtt témában. Nem gondolnád, hogy egy-egy ilyen rövid történetnek milyen rafinált csattanói lehetnek.

 – Köszönöm szépen a beszélgetést és ... nem is tudom mit kivánjak neked? Sikert? Népszerűséget? Tengernyi olvasót? Kossuth díjat? Lottó ötöst?

– Kérhetem ebben a sorrendben? Komolyra fordítva a szót: némi ismertség nem ártana, hiszen egy író nem feltétlenül a fióknak írja a történeteit. Szeretnék sokaknak kellemes és maradandó élményeket adni a regényeimen, novelláimon keresztül. Jó lenne, ha a sukitörténetek által a szexualitást olyan általánosságban elfogadott témává tehetném, mint a napi időjárás-jelentés vagy a hírek, tehát bátran beszéljenek róla. A sukival bebizonyítottuk, hogy lehet ízlésesen is e témakörben írni, ami kezdőlökést adhat az olvasónak. Remélem, sokakhoz eljutnak majd az írásaink. Nagyon köszönöm a beszélgetést, igazán jól éreztem magam!

– Akkor már ketten vagyunk!

Halasi Miklós könyvei megvásárolhatóak a Publio kiadónál és a Google Play-en, Szabadon című antológiája pedig ingyen letölthető a  www.sukitore.com oldalról

 Látogassatok el közösségi oldalára is, mely egyben hivatalos szerzői oldala is:  https://www.facebook.com/halasi.miklos.iro/

Trisha Ashley - Karácsonyi szerelem

   Novemberben jelenik meg Tirsha Ashley Karácsonyi szerelem c. könyve a Könyvmolyképző Kiadónál. A könyvben elénk táruló behavazódott tájjal, a készülődéssel, főzéssel, díszítéssel és egy lelkes családdal még az karácsony ellenes Holly Brownt is megérinti az ünnep szelleme. Tartsatok velünk Ti is, ha részese szeretnétek lenni ennek a romantikus, karácsonyi történetnek, és játszatok a könyvért.

   Közeleg a karácsony

   A karácsony mindig is szomorú időszak volt a fiatal özvegy, Holly Brown számára. Ezért amikor felkérik, hogy vigyázzon egy mindentől távol eső házra a lancashire-i lápvidéken, nem képes visszautasítani az ajánlatot, mivel ez tökéletes ürügy arra, hogy megfeledkezhessen az ünnepről. A ház tulajdonosa, Jude Martland szintén távol akarja tartani magát a családi karácsonytól, mivel a legutóbbi alkalommal az öccse megszökött a menyasszonyával. Ám amikor arra kényszerül, hogy váratlanul hazatérjen, azt látja, hogy minden a feje tetejére állt, és úgy tűnik, Holly van az események középpontjában. Amikor pedig a hófúvás elzárja az utakat, senki nem szökhet el. A kénytelen összezártságban Holly és Jude sokkal többet kapnak az ünneptől, mint amire számítottak – és ezt a karácsonyt soha nem fogják elfelejteni!

Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Eredeti mű: Trisha Ashley – Tweleve Days of Christmas, 2010

Megrendelhető

Igen, ismét Trisha Ashley! Az idén nagyon kegyes volt hozzánk a szerencse meg a Könyvmolyképző Kiadó, rövid időn belül két történetet is olvashatunk a szerző tollából (billentyűzetéből??)

A cím magért beszél, még egy kicsi és itt van karácsony, mi más lenne alkalmas az ünnepre való hangolódásra, mint egy jó kis karácsonyi történet.

Hősnőnk a harmincas, de már özvegy Holly – beszélő név, hiszen a „holly” magyarul magyalt jelent, ami szerves része a karácsonyi díszítésnek és pont ez kell egy karácsonyi történethez. Nos, Holly magánséf. Nyáron ezzel foglalkozik, a téli időszakban pedig azzal piheni ki a nyár rohanását, hogy házfelvigyázó. Tudod, mikor a tulaj elmegy egy bizonyos időre és valaki odaköltözik, hogy etesse az aranyhalat, öntözze a virágokat és elrettentse a betörőket.

Erre a karácsonyra Holly nem tervezett munkát. Nem az ünnep miatt, hiszen mélységesen vallásos baptista nagyanyja nevelésének köszönhetően nem is ünnepelték a karácsony csillogó-villogó formáját, csupán a vallási jelentőségéről emlékeztek meg, a karácsony csillogása csupán házassága idejére korlátozódott. Most gyászol. Csupán néhány napja vesztette el nagyanyját, egyetlen családtagját, az egyetlen érték amit örököl, az nagyanyja naplója a második világháború idejéből. Ennek az olvasásával szándékszik eltölteni az ünnepeket.

Mégis igent mond, amikor erőszakos munkaadója azzal nyaggatja, hogy ugorjon be valaki más helyett egy megbízásba, ez pedig a neves szobrász, Jude Martland Little Mummingban található kúriájának a felügyelete. Little Mumming úgyis az Isten háta mögött van, csend és nyugalom veszi majd körül, nyugodtan olvasgatja majd nagyanyja naplóit és még pénzt is keres vele. Tehát egyszerre két történetet is kapunk: az egyik a jelenben, Holly karácsonyi kalandjai a Martland-kúriában, a másik pedig Holly nagyanyjának története a második világháború idejéből, mert a hősnővel együtt olvashatjuk a feljegyzéseket.

Little Mummingban pedig Martlandék és a közösség egy részének felháborodásával szembesül, ugyanis az idén nem lesz megtartva a hagyományos karácsonyi vendégség a kúriában, a házigazda az Egyesült Államokban csavarog és elárulta a karácsonyt. Ugye, itt a második beszélő név: a házigazdát Jude-nak hívját, mint Júdás. Mondjam, hogy az abszolút mindennel felszerelt vegyesbolt tulajdonosnőjét Mrs Comfortnak, azaz Kényelem asszonyság a neve?

Nos, Holly beköltözik a kúriába. Nincs aranyhal, viszont van egy ló, meg egy kutya, sőt még egy kecske is, amiről szó sem volt a szerződésében. És van mocsoktenger, mert a takarítónő csak fizetést felvenni jár, újabban már azért sem.

A körülmények hatására hősnőnk mégis úgy dönt, hogy a kapusházban lakó idős Martlandékat meghívja a kúriába és ezzel elindul a lavina.

Tehát szépen sorban beköltözik:
- Noël (mint karácsony) Martland, a házigazda nagybátyja, felesége Tilda, egy volt tévésszakács és unokájuk, a kamasz és gót korszakát élő Jessica.

+ Becca Martland, egy újabb különc Martland testvér

+ Guy, a házigazda öccse, aki a tavalyi karácsonyi összejövetelen lenyúlta bátyja menyasszonyát

+ Coco Lanyon, a házigazda volt menyasszonya, elkényeztetett liba és üresfejű modell, aki színészi babérokra vágyik és Guy-t üldözi... vagy éppen azt akit...

+ Jude Martland, a házigazda, aki meggondolja magát és hazatér az Egyesült Államokból

+ Michael Whiston, színész, akit a házigazda hoz magával a faluból, mert útban egy összejövetel fele, a navigációs rendszer egy hókupacba irányította a rövidítés helyett.

Ehhez még hozzájön a nyugalmazott kertész, a nyugalmazott dadus és a nyugalmazott lelkész.

Ennyit a nyugodt, eseménymentes karácsonyról. Kint egyre nagyobb a hó és lehetetlen a környékről elutazni. Ez pedig egyre közelebb hozza egymáshoz a két főhőst, hogy majd a történet végére egymásrataláljanak és Holly ne csak a szerelmet találja meg Little Mummingban, hanem egy új családot is.

Bár nem vagyok egy elvakult ünnep-rajongó, ezt a könyvet nagyon kedveltem. Szórakoztatott, de nem volt habos-babos. A karácsonyi készülődés és az ünnepi hangulat mellett élettörténeteket is kaptam és szereplői valamennyien szerethetőek voltak, ki jobban, ki kevésbé. Az egyetlen negatívum az, hogy Holly olyan szenzációsakat főz, de a recepteket megtartja magának.

Felnőttekről szóló történet, de mindenkinek ajánlom, aki részt szeretne venni egy hamisítatlan angol, családi karácsonyi buliban... de természetesen ízlések és pofonok...

   A könyvben Holly nagymamája történetét kutatja, aki a második világháborúban ismerte meg nagy szerelmét. Rengeteg történet szól olyan szerelmekről, amik a világháborúk idején alakultak ki, így a nyereményjáték is ehhez fog kapcsolódni. Minden állomáson találni fogtok egy fülszövegrészletet olyan könyvekről, amelyekben a főszereplők valamely háború idején találtak egymásra. De, hogy kicsit csavarjunk a játékon, most nem a könyv címét, hanem a főszereplő páros nevét - akik között kialakult a romantikus kapcsolat - kell be beírnotok a rafflecopter dobozba!

    Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

   A fiatal tanárnőnek hirtelen nagy felelősség szakad a nyakába: nemcsak a gyerekek nevelőjeként kell helytállnia a vészterhes időkben, de anyjuk helyett anyjuknak is kell lennie. Bár a szokatlan feladat félelemmel tölti el, furcsamód mégis felszabadítólag hat rá: így végre elmenekülhet elnyomó, erőszakos apja uralma alól. 

a Rafflecopter giveaway

11.12. - Könyvvilág

11.14. - Betonka szerint a világ...

11.16. - Szembetűnő

11.18. - Olvasónapló

11.20. - Deszy könyvajánlója

Jenny Colgan - Kalamajka a Piciny Csodák pékségében

Piciny csodák péksége 2

A különleges szigeten élő és immáron elégedett pékként keményen dolgozó Polly visszatér, és újabb kalandokba keveredik Jenny Colgan könyvsorozatának folyatásában. Ha szeretted az első részt, akkor tarts újra Blogturné Klub 4 bloggerével, hiszen utánajártunk hogy megtudjuk, mitől is ilyen finomak Polly kenyerei, és milyen az élet a dagálytól elzárt kis szigeten, ahol Pollynak és pékségnek sok megpróbáltatással kell szembe nézni.

A turné végén te is megnyerheted a 3 könyvet, ha válaszolsz néhány egyszerű kérdésre, amivel teszteljük, hogy mennyire értesz a sütéshez :) Nyugi, nem kell hivatásos péknek lenned, elég csak Polly tanácsait követni, hogy eljuss a megfejtéshez!

Polly ​Waterford élete alaposan megváltozott, mióta először hajtott át Mount Polbearne csak apály idején járható bekötőútján. A nagyvárosi nyüzsgésből elmenekült lány otthonra lelt a félszigeten. Szerelmével, Huckle-lel és fogadott lundájukkal, Neillel nem is élhetnének boldogabban frissen megvásárolt világítótornyukban.

Váratlan események és a kisvárosba érkező és visszatérő látogatók azonban alaposan megbolygatják a közösség, Polly bejáratott és népszerű péksége és a kis lundás család életét. Hogy áll helyt Polly, amikor magára marad, és úgy tűnik, sokadszorra is mindent elölről kell kezdenie? A tenger felett az időjárás kiszámíthatatlan – tudják ezt a halászok, és meg kell tanulnia mindenkinek, aki ilyen helyen akar élni. Sosem lehet tudni, mi az, amit közelebb sodornak, és mi az, amit örökre eltávolítanak a semmiből támadó viharok.

Egyvalami azonban változatlan: Jenny Colgan történetei, akárcsak Polly fantasztikus kenyerei, a legszigorúbb kritikust is leveszik a lábáról. Ha belekóstolt, nem fogja tudni abbahagyni. Pékségünkben csak garantáltan természetes alapanyagokkal dolgozunk, hiszen tudjuk, olvasót a gyomrán…

Libri, 2017

Eredeti mű: Jenny Colgan – Summer at Little Beach Street Bakery, 2015

Megrendelhető

Mikor tavaly a sorozat első része megjelent, azt hiszem el is mondtam, hogy fenntartásokkal fogtam neki, mert amit addig a szerzőtől olvastam (Amanda esküvője, Találkozunk a Cupcake Kávézóban) egy bizonyos sablont követett. Kellemesen csalódtam, mert egy olyan történetet kaptam, amit nagyon megkedveltem és bizony megorroltam a kiadóra, hogy a folytatására ennyit kellet várni. Egyébként a harmadik rész címe Karácsony a Piciny Csodák Pékségében lenne magyarul, belehalok, ha jövő karácsonyig kell rá várni. A sorozat pillanatnyilag csak három részből áll, de ki tudja mit hoz a jövő?

Akik az első részt már olvasták (Piciny Csodák Péksége) azok már tudják, hogy ez a történet nem egyetlen személyről, vagy egyetlen párról szól, hanem egy kis közösségről, ami egy szigeten, Mount Polbreane-en él. Természetesen a történetnek van egy központi alakja is, ő Polly, de ugyanúgy folytatódik a közösség tagjainak története is, ahogy az övé.

Ugye az első részben Polly lényegében idemenekül és a semmiből újjáépíti az életét, talpra áll, szerelmes lesz (nem is egyszer), beköltözik a saját tulajdonú világítótornyába és minden tökéletesnek látszik. Csak hogy ez a tökéletes boldogság úgy esik szét mint a kártyavár, mikor a pékség tulajdonosa meghal, az örökös pedig nem a minőségre, hanem a pénzre hajt, Polly pedig rövid időn belül ismét az utcán találja magát, munka nélkül.

S visszatérünk a kezdeti állapotokra, mert ismét a nulláról kell kezdeni mindent, hiszen még szerelmének, Hucklenek is vissza kell térnie az Egyesült Államokba egyrészt pénzt keresni, másrészt öccse helyett kisegíteni annak terhes barátnőjét, miközben az öcsi önmagát keresi a nagyvilágban. Pollynak nem igazán van kitől segítséget kérnie, mert még többszörös milliomos barátjuk, Reuben is csődbe ment egy kockázatos befektetés miatt.

Új szereplők is helyet kapnak a történetben. Például Dubose, az a bizonyos öcsi, aki az önmegvalósítás újtán tesz egy rövid kis kitérőt Mount Polbearne-be. S megjelenik a képben Selina, Polly első szigeti szerelmének az özvegye, akinek a macskája miatt Polly elveszíti Neilt, a lundát. S miközben a történet szépen halad előre a maga módján, Selinával együtt járunk a terepeutájához.

Igen, Neil itt van, és köszöni szépen, túléli a macskatámadást, de ez elgondolkoztatja Pollyt, aki ismét próbát tesz a lunda-rezervátummal. Ezúttal Neil marad…

“– Egy madárnak semmi keresnivalója az üzletben. A sziklákon kellene ugrálnia, és felcsípni valami lundalányt. 

– Vagy lundafiút – tette hozzá Huckle. – Ne legyenek előítéleteid.” *

Miért szerettem ezt a történetet? Első sorban azért mert egy teljesen hétköznapi emberekből álló közösségről szól. Jó, ott van Reuben, aki hol milliomos, hol nem, de akkor is ez egy teljesen hihető történet volt, akár így egy az egyben meg is történhetett volna valahol, bár azért volt néhány jelent, amit kicsit túlzásnak éreztem. Természetesen Neil miatt is imádtam. Nem bírom ki, el kell mondanom: lesz Mrs. Neil és útban a lunda-gyerek.

A végén pedig ott vannak Polly csodálatos receptjei, lehet próbálkozni. Én még nem tettem meg, mert konyhatündér bloggerina-társaimhoz képest én akkor hozom a legjobb formám a konyhában, mikor pizzáért telefonálok.

A könyv kis jóindulattal önálló történetként is olvasható, de szerintem kár lenne kihagyni az előzményeket. Tehát aki még nem ismeri Polly, Neil és Mount Polbearne lakosainak történetét, az kezdje az elején, mert nem fogja megbánni. De természetesen az ízlések, meg a pofonok…

“– Ne húzz zacskót a fejedre. Ne állj szóba idegenekkel, ne hagyd, hogy a micsodádhoz nyúljanak, de legfőképpen ne húzz zacskót a fejedre! Hányszor mondtam már? És repülj át az úton, ne gyalog kelj át.”*

* Jenny Colgan – Kalamajka a Piciny Csodák Pékségében, Libri, 2017

A sorozat részei:

1. Piciny Csodák Péksége

Libri, 2016

The Little Beach Street Bakery

3. Christmas at Little Beach Street Bakery

Polly a Piciny Csodák Pékségének vezetője új kihívások elé néz ebben a történetben. Szerencsére péktudománya nem hagyja el, és képes arra, hogy újult erővel vesse bele magát a bagettek, és a focacciák világába, hogy a legfinomabb péksüteményekkel szolgálja ki vevőit. Ha már sütöttél te is otthon kenyeret, vagy péksüteményt, akkor gyerekjáték lesz válaszolni ezekre a kérdésekre. Minden blogon egy sütéssel kapcsolatos kérdést olvashatsz, amire akár fejből is beírhatod a választ, de ha nem boldogulnál, akkor segítenek a kiemelt betűk a megfejtésben a bejegyzésekben.

A turné végén megnyerheted a Libri Könyvkiadó által felajánlott 3 könyv egyikét, ami téged is elrepít az angliai kisváros dolgos mindennapjaiba.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

   A pékek gyakran használják ezeket a “dolgokat” arra, hogy termékeik még ízletesebbek legyenek.

a Rafflecopter giveaway

11.06. Könyvvilág

11.08. KönyvParfé

11.10. Zakkant olvas

11.12. Betonka szerint a világ...

Kylie Scott - Deep - Tónus

Stage Dive 4

A végéhez ért Kylie Scott Stage Dive sorozata! Ezúttal Ben talál párra, és keveredik fergetegesen szexi kalandokba.

Ismerd meg velünk a regényt, és ne feledd, a nyereményjátékunk során három példányt kisorsolunk a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.

Ennek az egyéjszakás kalandnak nem így kellett volna végződnie…

Pozitív. Két kicsi vonal a terhességi teszten azt jelenti, hogy Lizzy Rollins teljesen mindennapi élete mindörökre megváltozik. És mindez egyetlen hatalmas hiba miatt, amit Las Vegasban követett el a Stage Dive lehengerlően szexis basszgitárosával, Ben Nicholsonnal. Kit érdekel, ha Ben volt az első férfi, aki miatt Lizzy úgy érezte, nem tud ellenállni a vágyainak? Sajnos azonban a lány azzal is tisztában van, hogy teljesen mindegy, ő mire vágyik, Ben egy kellemes szórakozásnál semmi többet nem akar.

Ben tisztában van vele, hogy számára Lizzy érinthetetlen. Tökéletesen és végletesen. Mivel a legjobb barátja feleségének a húga, teljesen mindegy, mennyire izzik kettejük között a levegő, teljesen mindegy, mennyire kedves és szexis Lizzy, okosabb, ha távol tartja magát tőle. Azonban egy pillanatnyi megingás a Bűn Városában, és Ben kénytelen megtanulni, hogy ami Vegasban történik, nem biztos, hogy Vegasban is marad. Ő és Lizzy most már a lehető legmélyebb módon kötődik egymáshoz… de kialakulhat ebből valódi szerelmi kapcsolat?

Kylie Scott, a New York Times bestsellerek írónője régóta imádja az erotikus szerelmi történeteket, a rock and rollt, és a Zs-kategóriás horror-filmeket. Ausztráliában, Queensland államban él.

Könyvmolyképző, 2017

Eredeti mű: Kylie Scott - Deep

Megrendelhető

Végéhez érkezett a sokak által nagyon kedvelt Stage Dive sorozat. Bevallom, én nem tartozom az elvakult rajongótáborba, már az első résznél valami teljesen mást vártam a fülszöveg ismeretében, de azért kiváncsiságból, és mert megtehettem, követtem hogyan alakul a szereplők és a zenekar sorsa a további részekben.

Mint az nyilvánvaló, ez Ben Nicholson, a zenekar basszusgitárosának története, ő az egyedüli a banda tagjai közül, aki még pár nélkül maradt. És az is nyivánvaló, hogy Lizzy Rollinsszal szűri össze a levet, akivel már az előző részben találkoztunk, mint Anne húga és az egzaltált Mal(colm) eljövendő sógornője. Rengeteg utalás történik erre az előző részben, tehát ez nem lesz meglepetés azok számára, akik képben vannak a történettel.

Ugye, mindenki számára ismeretes a szólás, hogy ami Vegasban történik, az Vegasban is marad? Nos, a dolog Lizzy és Ben esetében nem ennyire egyértelmű, ugyanis Mal és Anne esküvői szertartása után Ben és Lizzy együtt tölti az éjszakát, aminek minden védekezés ellenére következménye lesz. Ben pedig mással jár, hiszen az ami kettejük között történt csupán egyetlen éjszakára szólt, bármennyire is nyomul Lizzy.

Teljesen felesleges tovább elemezgetni a cselekményt, az a szerző által kedvelt és az előző részekben is követett séma szerint működik: megismerkednek, megtetszenek egymásnak, összejönnek, valami miatt szétmennek, majd jön a megvilágosodás és a happy end. Viszont mondanék néhány dolgot a szereplőkről, különösen a két főhősről, ahogy én láttam őket.

Ugye itt van Ben, aki már 30 körül van. Dögös, szexis, tetovált. Pont olyan, mint amilyennek a sztereotípiák alapján az ember lánya a rockereket elképzeli. Ő eddig alig volt jelen az előző történetekben, gondoltam most majd lesz nagy durranás, valamit kitalál a szerző, hogy érdekessé tegye a záró történetet, valami sötét családi titkot, eltitkolt feleséget, bármit. Nos ez nem jött be. Ben egy meglehetősen egészségesen gondolkodó fickó, akinek mindene a zene, nincsenek költséges hóbortjai és pontosan tudja mit szeretne csinálni a jövőben is:

"Amikor a srácok elfoglaltak, megtehetem, hogy felugrok egy gépre, és egy másik bandával játszom egy kicsit – folytatta. – Vagy az albumukon vendégzenészként, esetleg egy éppen kieső tagot helyettesítve. Még olyat is szoktam csinálni, hogy elmegyek valami lepukkant kis bárba, és úgy, hogy senki nem tudja, ki vagyok, egy teljesen ismeretlen zenésszel jammelek egy kicsit. Minden nap ilyen az életem. Minden nap megtehetem, hogy valami újat csinálok, és valami újat megtanulok. És ez rohadtul csodálatos. Nincs semmi, ami ehhez fogható."*

Természetesen megijed mikor Lizzy robbantja a bombát a terhességgel, de megszokja a gondolatot és vállalja a gyermekét, sőt Lizzyt is támogatja. Nekem szimpatikus volt Ben a maga módján, mert volt mersze kimondani, hogy az életét nem a családról és a gyermeknevelésről szóló tervek szerint rendezte be, de ennek ellenére támogatja a lányt, bár házasságot és sírig tartó szerelmet nem ígér. Legalábbis eleinte.

S Lizzy, akiről már tudjuk, hogy egyetemi hallgató, nem hangsúlyoznám ki, hogy mit tanul, nem is nagyon jeleskedik benne. Ő nekem nagyon antipatikus volt. Nyomulós, butácska, fecsegő, siránkozó. Semmivel sem különb a zenekar tagjai után nyálazó hisztérikus rajongólányoknál, csak neki könnyebb a kiszemelt férfi közelébe kerülni. Túlmisztifikálja terhességét, eltúlozza az ezzel járó testi változásait, mintha ez egyedül csak vele történne meg, és már a gusztastalanságig fokozza hormonális ingadozásainak emlegetését, ingadozás, ami libidójának egekig való szökését eredményezi.  A szókincse sem igazán szalonképes. Valamiért eddig úgy gondoltam, ha valaki egy iskola padjain koptatja a farmerét, akaratlanul is ragad rá valami, ami a javít a kifejezésmódján és a modorán, még akkor is ha nagyon fiatal. Nos a szerző nem gondolja így. Irritáló nőszemély, viszont egy dologban maximálisan egyetértek vele:

"Aha, nőgyógyászhoz menni mindig kész örömmámor"*

Magától értetődően az előző rész szereplői is valamennyien jelen vannak a történetben és az is természetes, hogy nemcsak véleményük van a kialakult helyzetről, hanem bele is szólnak, ítélkeznek a tények ismerete nélkül. Komolyan nem értettem miért kellett egyedül Bent hibáztatni, mikor tulajdonképpen ő csak egy nyomulós liba áldozata, akit csupán azért nem rázott le első perctől, mert zenésztársának eljövendő sógornője, nehogy már megsértse valamivel.

Persze lesz happy end, rózsaszín köd, meg minden, ami egy romantikus történettől elvárható, de addig is lesz néhány nagyon nyálasra sikeredett érzelmes jelenet, amikoris a szerző olyan szavakat ad férfiszereplőinek szájába, amit hasonló esetben egy nő szívesen hallana. Azt sem tudom eldönteni, hogy a sok jópofizás nevezhető-e humornak, mert nekem ez egy kicsit erőltetettnek és gyerekesnek hatott.

A sorozat rajongói nagy valószínűség szerint ezt a részt is kedvelni fogják, akik eddig nem szerették valamiért a Stage Dive zenekarról szóló történeteket, most sem fogják megszeretni. De van benne erotika, rock’n’roll … és természetesen az ízlések és a pofonok.

* Kylie Scott - Deep - Tónus, Könyvmolyképző Kiadó, 2017

A sorozat előző részei a Könyvmolyképző Kiadótól:

1. Taktus - Lick, 2015

2. Play - Futam, 2016

3. Lead - Szóló, 2016

A Stage Dive sorozat sokunk számára okozott önfeledt, vidám pillanatokat, éppen ezért a mostani játékunk a lehető legegyszerűbb lesz: írjátok meg, hogyan képzeltétek el a Deep főhősét, Bent!

Ez nagyon egyszerű lesz: másoljátok be a modell/színész képének az URL címét a Rafflecopter dobozba.

A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

                                                                                                        11.02. - Sorok között

11.03. - Angelika blogja

11.05. - CB olvas

11.07. - Insane Life

11.09. - Betonka szerint a világ…

11.11. - Dreamworld

11.13. - Kristina blogja

11.15. - MFKata gondolatai

11.17. - Deszy könyvajánlója