Sylvia Day - Hét év vágyakozás

„…kegyetlenül ​érzéki…” Booklist

Minél tovább kell ellenállni…

Hét évvel korábban, menyegzőjének előestéjén a nemes Lady Jessica Sheffield olyan bujaságnak volt tanúja, amit egy ártatlan kisasszony elképzelni sem tudna. Megdöbbent, de furcsamód izgatta is a dolog, mégis hallgatott a botrányos Alistair Caulfieldről, és férjhez ment, ahogy illett. De házasságának komor, egyhangú évei alatt Caulfield emléke vele maradt, és tiltott álmokban kísértette…

… annál édesebb a jutalom

Alistair egészen Nyugat-Indiáig menekült a szenvedélyes tekintetű, prűd elsőbálozó kisasszony kísértése elől. Sikeres kereskedő lett, és már nem sokban hasonlít a hajdani, féktelen ifjoncra, akit Jessica ismert. De amikor a nemrég megözvegyült nő Alistair hajójára száll, hogy átkeljen az Atlanti-óceánon, a hétévnyi megtagadott mámor útjába semmi más nem áll, mint néhány réteg selyem… és a bizonyosság, hogy mindketten megégnek, ha engednek a csábításnak.

Sylvia Day a New York Times és az USA Today bestseller írója, könyvei nemzetközi bestseller listákat is vezettek. Több mint 20 díjnyertes könyve jelent meg, több mint 40 országban. 28 országban vált bestseller íróvá, könyveit több tízmillió példányban adták ki.

Álomgyár, 2017

Eredeti mű: Syvia Day – Seven Years to Sin, Kensington, 2011

Alig néhány hónap leforgása alatt az Álomgyár Kiadó Sylvia Day második klasszikus romantikus regényével is megörvendeztette a szerző és a műfaj rajongóit. Akárcsak a júliusban megjelent Idegen a férjem című kötet, ez is önálló történet, nincs hozzá előzmény, folytatás, de még kiegészítő novella sem.

Prológussal indítunk: esküvője előtti napon a csodaszép (mert hogy is lehetne másképp) Lady Jessica, húga (Hester) társaságában szemét legelteti a gyepen birkózó férfiakon, Alistair Caulfielden és barátján Michael Sinclairen, aki egyben Jessica jövendőbeli sógora is.  S este , kutyasétáltatás közben – mert ugye a kisasszonynak van egy ölebe is – rajtakapja az ördögien vonzó (mert ez sem lehet másképp) Alistair Caulfieldet amint egy másik főrend feleségével, intim légyott keretén belül döngeti az erdei pavilon falait. Mi több, a férfi is észreveszi őt, tehát kialakul egy kissé perverz szituáció: a Lady kukkol, a férfi pedig vele táplálja szexuális vágyát, miközben anyagi juttatásért részesíti érzéki örömökbe a nála jóval idősebb nőt.

A történet innen hét évet ugrik, és Lady Jessica már egy éve özvegy, a jó Tarley grófot a tüdőbaj segítette át a másvilágra és öccse, Michael viseli a címet. Alistair Caulfield pedig visszatér jamaicai önkéntes száműzetéséből.

Lady Jessicáról tudni kell, hogy bár egy főrend lánya, nagyon kerserves gyermekkor áll mögötte, hiszen apja, Hadley márki meglehetősen erőszakos ember volt és gyakran verte gyermekeit maradandó nyomokat hagyva rajtuk. Ezért a Sheffield kiasszonyok, Jessica és Hester, irtóznak az erőszak bármilyen formájától. Alistair Caulfield pedig egy herceg negyedik fia, az aranyifjú, hiszen a kor nemesi családaiban minden fiúgyermeknek megvolt a maga, születése által jól meghatározott szerepe: az első fiú az örökös, a következőket katonai és egyházi pályára szánják. Alistair negyedikként mindezt megúszta és boldogan élte a léha aranyifjak (néha selyemfiú) életét, amivel – és nemcsak – kiváltotta hercegi atyja nemtetszését. A történet idején már gazdag kereskedő – újabb szálka a herceg szemében, hiszen a kor szellemének megfelelően egy nemesi leszármazott eladósodhat, eladhatja lelkét az ördögnek, pénzért házasodhat, de dolgoznia akkor sem illik. Hogy a hercegi atya mi mindenért utálja és bünteti feltűnő mellőzéssel negyedik csemetéjét, az majd kiderül a történet során.

Kiszámíthatóan az özvegy és gyermektelen Lady Jessica és Alistair Caulfield egymásratalál egy hosszú, Jamaicára tartó hajóúton, hiszen dühöng közöttük a vágy. De ez nem jelenti azt, hogy a boldog végkifejletig zökkenőmentes lesz az út, mert azért tartogat a történet egy-két meglepetést is. 

Miért pont Jamaicára? Mert a Lady ott örökölt egy cukornád-ültetvény és azt szeretné szemrevételezni. Ami azt illeti ez a része meglehetősen vontatott volt, az erotikus jeleneteken és egymás megismerésén kívül nem igazán történik semmi. Még a jamaicai tartózkodás és az ültetvényhez kapcsolódó tárgyalások is nagyon felületesen vannak jelen a történetben, a hangsúly a két főhős kapcsolatán van.

Akárcsak a szerző előző klasszikus romantikusában (Idegen a férjem), a történet itt is két szálon fut, hiszen a főhősök mellett megismerjük a kisebbik Sheffield lány, Hester (mostanra már Lady Regmond) és Michael, az új Tarley gróf szerelmének történetét is. És azt is, hogy nem minden klasszikus romantikus történet egyenlő a tündérmesével, ugyanis Hester boldogtalan házasságban él egy olyan férfivel, aki az alkohol hatására féktelenül agresszívvé válik. Ez a szála a történetnek most is érdekesebb és pörgősebb volt, mint a főhősők hosszan tartó, erotikával és lelkizéssel jól megspékelt egymás kerülgetése.

Ez egy erotikus történet, tehát azoknak ajánlott akik szeretik a szórakoztató irodalom ezen fajtáját. Sok szereplő, sok bonyodalom és felületesen érintett olyan, mindig aktuális témák, mint a gyermekbántalmazás és az alkoholizmus hatására elkövetett házastársak közötti bántalmazás. Magától értetődik, hogy a végére minden megoldódik, mindenki megtalálja a számítását és a boldogságát.

Annak ellenére, hogy helyenként nagyon vontatott, nem mondanám, hogy rossz volt, de nekem egyszerolvasós marad. És természetesen azok az  ízlések meg a pofonok…

Sierra Cartwright - Megláncolva

A Donovan-dinasztia 2

Amikor ​Sofia McBride a barátnője esküvői partiján megismerkedik az erős és határozott Cade Donovannel, a férfi figyelmezteti, hogy óvakodjon tőle. Sofia próbálja megfogadni az intelmet, ám azon kapja magát, hogy ellenállhatatlan vonzalmat érez a rejtélyes és kissé félelmetes férfi iránt. 

Hiába tudja, hogy a tűzzel játszik, képtelen ellenállni a Donovan fiú vad kívánságainak. Minél inkább belegabalyodik a kapcsolatba, annál inkább sejti, hogy talán soha nem is akar megszabadulni belőle 

Cade Donovan, a titokzatos ranchtulajdonos eddig olyan nőket választott, akik nem várnak tőle túl sokat. De amikor egy vihar egy fedél alá kényszeríti vele Sofiát, egyszeriben fellángolnak a domináns férfi védelmezőösztönei. Cade mindent meg akar kapni, amit Sofia nyújtani tud, de hamarosan rádöbben, hogy a nő szépsége mögött olyan kemény elszántság rejtőzik, amire nem számított. Ketten érzéki utazásra indulnak, aminek a végére Cade talán megszabadulhat múltja gyötrő démonaitól; és ami mindkettőjüket örökre megváltoztatja. 

Sierra Cartwright bestseller sorozatában mesterien vezeti olvasóit a hatalmi játszmák világába, ahol a test is üzlet, ha az érdek úgy kívánja. Texas sosem volt még ilyen forró.

VIGYÁZAT; BDSM-SZEXJELENETEKET TARTALMAZ, CSAK FELNŐTTEKNEK.

Libri, 2017

Eredeti cím: Brand, 2016

A Donovan-dinasztia sorozat második része, és természetesen ez is az erotika, különösen a BDSM életforma kedvelőinek ajánlott.

Mint mondtam/írtam, trilógia, a Donovan testvérek viszont négyen vannak, s mivel az első két rész olvasása után tudni lehet, hogy a harmadik rész Nathan, a harmadik fiútestvér története lesz, kicsit furának találom, hogy Erin, a lánytestvér nem kap egy önálló könyvet és eddig csak epizódikusan jelenik meg a történetben.

Miután az első részben Connor Donovan és Lara merismerkedésének és szerelmének történetét ismerhettük meg, most a legidősebb fivéren,  Cade-en van a sor. Ő egy kicsit kilóg a családi képből, hiszen, bár Donovannak hívják és apja fiaként ismerte el és szerette, anyja és  apja sosem voltak házasok, bár ez nem a férfin múlott. Törvénytelen származása miatt Cade kivülállónak érzi magát, és az sem segít a nagy családi összeborulás létrejöttében, hogy bűnösnek érzi magát apja halála miatt.

A történet az előző részből már ismert Connor és Lara esküvői fogadásával kezdődik, itt ismerkedik meg Cade Sofia McBride-dal, a rendezvényszervezővel, aki a fess társadalmi eseményért felel. S Donovanék máris felkérik a hölgyet a Donovan-farm száz éves fennállásának ünnnepi rendezvényének megszervezésére, ami hol máshol történhetne, mint magán a Donovan-farmon, ami Cade öröksége és lakhelye.

Sofia McBride számára nem ismeretlen Cade. Bár személyesen még sosem találkoztak, de a fiatal nő már hallott a Donovanok különleges szexuális preferenciáiról és a kiváncsiság hajtja, annak ellenére, hogy semmit nem tud a domináns-alávetett viszonyokról. A kettőjük között első pillanattól meglevő szexuális vonzódás is hozzájárul ahhoz, hogy elveit félretéve engedjen a kiváncsiságnak és viszonyba bonyolódjon a vonzó farmtulajdonossal. Tehát még meg sem lepődik, mikor a leendő parti színhelyéül szolgáló farm látogatásakor belép Cade “játszószobájába”. S így kezdődik el kettejük erotikára alapozott kapcsolata, ami később érzelmekkel is társul.

“Sofia tudta, hogy Cade lépésről lépésre gyúrja át őt azzá az alávetetté, akit csinálni akar belőle. És aki hirtelen akart is lenni. Cade megnyugtató, csodálatos hangon beszélt. Sofia sehol máshol nem akart volna lenni ebben a pillanatban” *

Hogy a szerelmi történet ne legyen unalmas és meglepetésektől mentes, egy adott ponton Sofia elhagyja a férfit, mert az nem hajlandó szembenézni hamis bűntudatával és idealizált apaképével, de ezt segít majd feldolgozni Nathan, a harmadik Donovan fivér.  Természetesen lesz boldog végkifejlet, lesz eljegyzési gyűrű és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Ez a történet igazándiból bevezetés a BDSM világába, hiszen Cade ezt teszi Sofiával, megismerteti egy olyan világgal, amit a nő csak az internetes oldalakból ismer. Hogy ez neki miért jó, fogalmam nincs, minden bizonnyal egy adag mazochizmusra való hajlam is kell az ilyesmihez, de ez csak személyes vélemény, mert a szexuális preferencia mindenkinek magánügye.

Túl sok nem történik a cselekményben, hiszen a hangsúly Sofia BDSM-be való bevezetésén van, ezt pedig meglehetősen részletesen le is írja a szerző. Ezen kívül csak a két főszereplő családjának apró mozzanataival és lelki gyötrelmeikkel ismerkedünk meg. No meg a centenáriumi parti előkészületeivel, de mindezt háttérbe szorítja az erotika. 
   Természetesen lennie kell a történetben egy házikedvencnek is, ez esetben egy menhelyről hozott keverékkutyának (hogy is lehetne ez másként: gazdagéknak van szociális érzékenységük és nem egy pedigrés állatot tartanak, hanem egy menhelyi keveréket), mert valaminek mosolyt is kell hoznia az arcokra. Koki a kedvencem lett és bármikor hazahoznám azt a nagytestű loboncot.

Akik szeretik a cowboy-os történeteket, ezt is kedvelni fogják, hiszen Cade-en állandóan egy, a szemébe húzott Stetson kalap lóg, a szmokingja is western szabású – bár gőzöm nincs milyen lehet az – és a cowboy-csizmák állandó viseleltnek számítanak télen-nyáron. S természetesen itt a megszokott klisé: gazdag, lelki gondokkal küszködő, dögös férfi és szegény sorsból magát felküzdő bomba nő. Akinek ez a felállás bejön, az a történetet is kedvelni fogja. A szex az már csak hab a tortán.

Nem olvastam bele a következő rész előzetesébe, de meg merném kockáztatni, hogy Nathan Donovan Zoe-val, Sofia húgával fog valamibe belebonyolódni. Hogy kísértésbe esem majd és elolvasom a történetet, nem tudnám megmondani. Nekem eddig ez a sorozat egyszerolvasós, de természetesen ízlések és pofonok…

Viszont van egy nagyon aranyos beköpés a történetben, amit nem ártana minden férfinek jól eszébe vésnie:

“Megtanultam, hogy nem szabad a nő és a sütije közé állni.” *

* Sierra Cartwright – Megláncolva, Libri, 2017

 A sorozat továbi részei:

1. Megkötve

Libri, 2016

Bind

3. Boss - egyelőre csak angol nyelven

Julie Klassen - A néma nevelőnő

   

A General Press Kiadó jóvoltából ismét időutazást tehetünk az 1800-as évek világába Julie Klassen kalauzolásában. A kirándulásra a Blogturné Klub hat bloggere vállalkozott, a turnéval tartva érdekességeket tudhattok meg a történetről. Sőt, ha részt vesztek a nyereményjátékon, még a könyv egy példánya is a tiétek lehet.

Olivia Keene épp egy lánynevelő intézetbe tart, hogy állás után érdeklődjön, amikor a kíváncsisága letéríti az útjáról. A környék egyik nemesi családjának otthonában ugyanis estélyt adnak, és a lány mindenáron vetni akar egy pillantást az előkelő társaságra, és ha szerencséje van, a birtok tulajdonosára is, akit valamiféle titokzatos, megmagyarázhatatlan kapcsolat fűz az anyjához. Balszerencséjére azonban rajtakapják, ahogy egy fa mögött rejtőzve véletlenül kihallgat egy bizalmas beszélgetést a ház ura és annak fia, az ifjú Lord Bradley között. Egy beszélgetést, amely, ha kitudódik, óriási botrányba keverheti a családot. Lord Bradley ezért úgy dönt, ő maga ajánl munkát a lánynak, hogy ott tartsa a birtokon, amíg meg nem győződik róla, hogy nem ártó szándék vezeti. A két fiatal közti kényszerű ismeretség lassan szerelemmé mélyül, a múltjuk azonban veszélyezteti a törékeny vonzalmukat. Vajon van esélyük a boldogságra, ha a titkaik napfényre kerülnek?

General Press, 2017

Eredeti mű: Julie Klassen - The Silent Governess
   Megrendelhető

Julie Klassen írásait vagy szereti az ember lánya, vagy nem, mert egy olyan korban, amikor a romantikus írásokat fülledt erotikával illik bőven megtűzdelni, ő a klasszikus vonalat képiseli. Azt a vonalat, ami Jane Austen és a Brontë nővérek sajátja volt. Tehát hasonlóan híres kortársaival ellentétben – mert ő egy kortárs író – mellőzi történeteiből az erotikát és még a csókkal is fukarul bánik.

Nagyon ellentmondásos érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt ez egy sokszereplős, millió titkot, fordulatot tartalmazó történet, melynek megírása minden bizonnyal titáni munka eredménye. Másrészt, minden bonyodalom és csavar ellenére ez néhol vontatott és túlbonyolított volt, ami azért bizarr, mert ami titok, szereplő, a történet múltjához és jelenéhez kapcsoldó esemény van ebben a történetben, az akár három könyvnek is elég lett volna. Minden túlzás nékül elmondható, hogy nem volt egyetlen szereplő sem, akinek ne lett volna legalább egy titka és az a titok ne kapcsolódott volna legalább egy másik szereplőhöz, legyen az a főhősnő, a lord, a vadőr, a szakácsnő, vagy bármelyik más szereplője a történetnek.

A történet hősnője a kivállóan magas matematikai képességekkel megáldott Olivia Keene, a kor társadalmi követelményei szerint egy senki, hiszen anyja egy leányiskolában tanított, s az ő nyomdokaiban lép Olivia is, apja pedig egy egyszerű írnok. És épp menekül, mert azt hiszi elkövetett valami megbocsáthatatlant. A körülmények és a kiváncsiság viszi Lord Bradwell kastélyához, ahol fültanúja egy kényes beszélgetésnek apa és fia között. Egy olyan titokról van szó, ami sok ember életét megváltoztatná, első sorban a jelenlegi örökösét, Edward Bradley-ét. Innen indul majd a bonyodalom, mert Oliviát a kastélyba fogják nevelőnőnek, legyen szem előtt, és ne legyen alkalma továbbadni a frissen szerzett információt. Nemsokára az is kiderül, hogy a két titoknak – mármint az Olivia Keene titkának és az Edward Bradley-ének – érintőlegesen köze van egymáshoz. Ez eddig nagyon egyszerű is lenne, csakhogy a kastélyban és környékén mások is élnek, és mindenkinek van egy vagy több olyan gondosan elraktározott információja, ami hatással lehet a történet végkimenetelére és emberi sorsokat változtathat meg.

Nem kedveltem a hősnőt. Rendben volt, hogy egy okos, öntudatos, a korra nem jellemzően független és bátor nőszemély volt, szeretjük az ilyen nőket, de némiképp túlzásnak tartottam, hogy a férfi szereplők nagy hányada kizárólag iránta táplált gyengéd érzelmeket. Egyikük természetesen Edward Bradley, hiszen erről szól a könyv, kettejük egymásratalálásáról. De ott volt még a helyi lelkész, Johnny, a lovászfiú és még Felix, a törvényes örökös is bepróbálkozott nála, bár őt inkább a hormonok hajtották és nem az érzelmek. Nekem kicsit ellenszenvesek az ennyire tökéletes és ellenállhatatlan szereplők.

A rengeteg titok, csavar és történés természetesen jól végződik, talán túlságosan is jól, hiszen egy mindenre kiterjedő boldog végkifejletet kapunk. Minden tisztázódik, minden a helyére kerül, a jók boldogok lesznek, s a gonoszak elnyerik méltó bűntetésüket. és természetesen az is kiderül miért volt jelentősége mindannak, amit a prólógusban olvashattunk, és ami Olivia gyermekkorába történik.

Igazán kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, de ez nekem egy kicsit sok volt. Kéretik nem félreérteni: nem volt rossz, csak sok volt a titok, szövevény és véletlen egybeesés, valamint olyan, igazából a történet szempontjából lényegtelen és fölösleges apró történés, amelyekre tulajdonképpen még választ sem kapunk. Például ki volt a szolgálólány gyermekének az apja, vagy ki segítette Edwardot a faragásai tökéletesítésében, mert ezekre a választ csak feltételezni lehet.

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a szövevényes, titkokkal teli történeteket, valamint azoknak is, akik kedvelik Jane Austen és a Brontë nővérek írásait, hiszen a stílus nagyon hasonló. Említettem már? Ez egy klasszikus romantikus történet.. vagy történelmi romantikus, kinek melyik elnevezés tetszik jobban, hiszen a 19. század elején játszódik. Meg az ízlések és a pofonok…

Nyereményjáték

Julie Klassen történeteiben nem idegen elem a nagy írónő elődök munkáinak felbukkanása. Mostani játékunkban idézeteket olvashattok ezen szerzők valamely könyvéből. A feladat, hogy rájöjjetek, melyik regényből származik az idézet, a könyv címét pedig beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

"Köztudomású, hogy az előítéletet nehéz kigyomlálni, különösen olyan valakinek a szívéből, akinél a talajt nem lazította, nem termékenyítette meg a tanulás, a művelődés."

a Rafflecopter giveaway

10.01. - Szembetűnő

10.02. - Kristina blogja

10.03. - Deszy könyvajánlója

10.04. - Kelly és Lupi olvas

10.05. - Könyvvilág

10.06. - Betonka szerint a világ…

Beth Flynn - Kilenc perc

Romantikus pszichothriller, telis-tele titkokkal és váratlan fordulatokkal. Fedezd fel az elképesztő történet mélységeit és add át magad a borzongásnak!

   Az akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja.

   Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.

   Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser.    Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe.

   Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?
Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Eredeti mű:  Beth Flynn – Nine Minutes  

 Itt megrendelheted

Az azonos nevű trilógia első része – önálló történetként is megállja a helyét –, egy újabb “rázós könyv” a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Néhol sokkal több a rázósnál, mert a brutalitás határait feszegeti. Ez nem rózsaszín lelkületű, romantikáról álmodozó kislányoknak íródott, annak ellenére, hogy a történet elején a hősnő csupán tizenöt éves.

Keményen indítunk: már a prológusban egy kivégzésen veszünk részt a hősnővel együtt, és ezzel a szerző már le is lőtte a poént, mindenki tudja hogyan végződik a történet, csupán azt kellett megismerni mi vezetett odáig.

A történetet maga Ginny/Cicc meséli el egyes szám első személyben (kivéve az epilógust), s teszi ezt meglehetősen szárazon, érzelemmentesen és énközpontúan, tehát a történéseket és a szereplőket szubjektíven, az ő szemszögéből ismerjük meg. Tulajdonképpen interjút ad, de ez csak a könyv végén lesz egyértelmű.

Ginny Love Lemon (későbbiekben Cicc néven fut a történetben), a hippi-korszak s a szabad szerelem eredménye, aki lényegében saját magát nevelte fel, hiszen anyjának és nevelőapjának minimális felelősségtudata sincs. Kicsit fura, kicsit különc, de koránál fizikailag fejlettebb, ami azt illeti mentálisan is, legalábbis ezt hiszi magáról.

Ginny, mint hősnő, nagyon ellentmondásos érzéseket váltott ki belőlem. Egyrészt eltúlozza saját fontosságát azzal, hogy gyerekként a család pénzügyeit ő intézi – bár ez csupán a csekkek befizetését jelenti –, majd ezt fokozva, alig 16 évesen üzleti tanácsokat ad Grizznek. Ugyanakkor nem tanul a precedensből és felül egy idegen fazon mögé a motorra, ami bizony nem vall valami éles elmére. Ginny-t nem rabolják el, ő önként megy el az idegen motorossal, mikor az felajánlja, hogy hazaviszi, s meg sem fordul a fejében, hogy talán ez a férfi nem mond igazat, hogy távol kellene tartania magát tőle, hogy szóba sem kellett volna állnia vele. A későbbiekben kiderül, hogy még ebből sem tanult.

Látszólag saját elővigyázatlansága és hiszékenysége következménye az, hogy a motorosbanda kezébe került, ahol a féltékenységtől kezdve a brutalitásig és erőszakig, a szerelemig és törődésig, az emberi érzések és tulajdonságok széles skálájával kell szembesülnie… S két férfi osztatlan figyelmével: a bandavezér Grizz, a nagybetűs férfi obszesszív ragaszkodásával és a szinte még gyerek Grunt, a kiemelkedően nagy intelligencia koeficienssel rendelkező személyekre jellemző kissé suta, de annál kedvesebb és barátságosabb közeledésével.

Bűn lenne erre a történetre ráaggatni a Stockholm-szindróma címkét, mikor egyértelműen nem az. A Stockholm-szindróma esetében a túsz azonosul a fogvatartó által képviselt üggyel és ezért viseltetik szimpátiával fogvatartója iránt, tehát távolról sem jelenti azt, hogy a túsz beleszeret fogvatartójába, s ennek különböző változatait hosszan lehetne még ragozni. Ginny esetében “ügy“ sem volt, nem is igazán berzenkedett a fogvatartása ellen, néhány, a telefonra vetett lapos pillantás kivételével, hiszen ő ebben a felállásban azt kapta, ami eddig hiányzott az életéből: egy közösséghez való tartozást, figyelmet, törődést és szeretetet. Legnagyobb gondja nem a szabadságának ideiglenes korlátozása volt, hanem az, hogy Grizz valamikor biztosan szexelni akar vele, majd a későbbiekben az orális szex intimitása. Ez az intimitás-dolog egyébként nagyon ismerősen cseng, s több helyen is találkozhattunk vele, csak a csókkal kapcsolatban.

Ginny/Cicc, mint hősnő nem lett a kedvencem, és egyetlen percig sem szimpatizáltam vele, viszont Moe-val a gót lánnyal igen, ahogy Grizzel is, annak ellenére, hogy a felületes olvasó számára ő csupán egy kegyetlen bandavezér. Pedig nem az. Grizz csak azokat bünteti – s teszi ezt meglehetősen kegyetlenül –, akik a banda szabályai vagy tagjai ellen vétenek, veszélybe sodorva mindazt amit a Sátán Serege jelent és addig elért. Még a holttestekkel sem kell vesződni, hiszen Evergladesben székel a banda, a kerítésen túl ott a mocsár, s a krokodilok mindig éhesek. A banda neve senkit ne tévesszen meg, szó sincs sátánizmusról vagy más okkult praktikákról, bár még Grizz kutyái is Damien és Lucifer névre hallgatnak.

“… ez a szerelmi történet végig ott volt az orrod előtt, te pedig nem vetted észre. A férfi története, aki már az első pillanatban belém szeretett, ahogy meglátott. Azé a férfié, aki mindig is a lelki társam volt, és most is az.”

Ez a történet erről szól: Ginny és Grizz szerelméről, kapcsolatáról, ami ugyan meglehetősen bizarr körülmények között materializálódik, de ne magyarázzunk bele többet, mint ami ott van. Ezen a szerelmen bukik el Grizz a bandából való kiszállás előtti utolsó métereken. Meg Ginny hülyeségén.

Nincs boldog végkifejlet, bár ez nézőpont kérdése, annak, hogy kinek melyik szereplő a szimpatikusabb, kivel azonosul jobban. Viszont van epilógus, ami ismét csavar egyet a történeten és új megvilágításba helyez történéseket… és ami miatt nekem ott pislákol lelkemben a remény, hátha Grizz mégsem…

A Kilenc perc egy 18 éven felülieknek ajánlott történet a benne többször is előforduló erőszakos cselekedetek miatt. Ha annyiszor 1 (itt tetszés szerint behelyettesíthető bármilyen pénznem) lenne a zsebemben, ahány kiskorú ezt a történetet elolvassa, akkor gazdag nő lennék. De nem baj, mert ha csak egyetlen túlzott önbizalomban és magabiztosságban dagonyázó tizenévest is gondolkodásra késztet majd cselekvés előtt, akkor már érdemes volt ezt a könyvet megírni.

Most nem lesz a tőlem megszokott “ízlések és pofonok”, hanem két közhelyet pufogtatok el helyette: “alma nem esik messze a fájától” és “a tanítvány túlszárnyalja mesterét”. A könyv olvasása után mindenki számára egyértelmű lesz miért mondtam/írtam ezt.

 A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:

2. Out of Time

3. A Gift of Time

Nyereményjáték

  Mostani nyereményjátékunkban motormárkák utáni nyomozásra invitálunk titeket. A blogturné állomásain található rövid leírások alapján kell kitalálnotok egy-egy híres vagy épp hírhedt motorlegendát. Fontos! A megfejtésben a márkának és a típusnak egyaránt kell szerepelni pl így: Harley-Davidson Sports Model KH Flathead.

   (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

   Az olasz stílus és elegancia szimbólumának számító robogó márka 1946-ban világot látott első darabjai erre a névre hallgattak.

a Rafflecopter giveaway

09.25. – Angelika blogja

09.27. – MFKata gondolatai

09.29. – Sorok között

10.01. – Könyvvilág

10.03. – Betonka szerint a világ
10.05. – Dreamworld

Hóvégi klasszikus: Charlotte Brontë - Jane Eyre

Ez egy abszolút szubjektív írás, nem értékelés, nem kritika, csupán egy elfogult vélemény egy kedvencről, mellőzve minden szabályt és klisét, amit ilyenkor elvárnak az ember lányától.

Brontë kisasszony maradandót alkotott, hiszen romantikus párosban a Jane Eyre főhősei méltón veszik fel a versenyt Jane Austen sokat emlegetett Büszkeség és balítélet című könyvének Elizabeth Bennet-Fitzwillian Darcy párosával. Hogy mennyire volt hatással a szerzőre Jane Austen munkássága, nem tudom, nem olvastam utána, de valószínűleg ismerte írásait, hiszen a 19. század nem bővelkedett női alkotókban. Mellesleg Brontë szinte fél évszázaddal Austen után kezdett írni.

Nem véletlenül említettem Jane Austen nevét Charlotte Brontëval kapcsolatban, hiszen azon túl, hogy mindketten a romantikus műfajban alkottak a 19. században, még van egy közös pontjuk: mindketten vidéki paplányok és népes családból származnak. S mindketten fiatalon haltak meg. Viszont, míg az Austen családban csupán Jane volt az akinek írói próbálkozásai sikert arattak, a Brontë nővérek közül háromnak is megadatott ez a dicsősség, Charlotte mellett Anne és Emily könyvei is mai napig ismertek.

Jane Eyre. Így hívják a történet női hősét. Árva gyerek akit egy emberi érzésekre képtelen nagynéni nevel, majd árvaházba küld. Meg kell a szívnek szakadni, de talán ez volt az egyetlen jó, amit az anyátlan-apátlan árvával valaha is tett, hiszen ennek köszönhetően tud később Jane nevelőnőként elhelyezkedni a Rochester-házban. S ekkor kezdődik az igazi kaland, hiszen a Rochester-ház – ami tulajdonképpen egy kastély – tele van titkokkal és furcsa lakókkal. Maga a ház ura is fura, titokzatos és kicsit sem jóképű:

“Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség.”

Maga Jane sem szép, s ez az amit nem tudtam soha megérteni. Ha valaki nem felelt meg a kor szépségideáljának – bármilyen is legyen az – azt csúnyának bélyegezték, kiváltképpen ha a szépítéshez nem járult hozzá sem tekintélyes hozomány, sem hangzatos nevekből álló rokonság. Jane nem egy kényeskedő, önsajnálatban dagonyázó liba, hanem okosan és kitartóan, egészséges kiváncsiságtól hajtva próbál helyzetéből a lehető legtöbbet kihozni. Az ő történetén keresztül ismerjük meg a 19. századi elít nagy részére jellemző képmutatást és szociális érzéketlenséget.

A gazdag Rochester és a szegény nevelőnő természetesen egymásba szeret, tehát Jane egy teljesen új érzéssel találkozik, hiszen eddigi életében a szeretet szó semmilyen formájával nem találkozott. De eljutni a boldog végkifejletig nem lesz egy fáklyásmenet, hiszen a ház és a lakói titkokat rejtenek.

Természetesen a filmeseket is megihlette az alkotás, nem is egyszer. Volt már belőle tévéfilm és minisorozat is többször is, sőt opera és musical változatai is ismertek. Inspirációforrásként szolgált későbbi műveknek és több későbbi szerzőt is folytatások megírására késztetett (forrás: Wikipédia), bár ezek közül egyet sem olvastam.

Ez egy újabb könyv, ami az 1001-es listán szerepel, és amit a klasszikus irodalom és romantika kedvelőinek olvasni kellene (ha még nem tették meg), és nem csak nekik. Nem annyira romantikus mint Jane Austen, de nem is annyire nyomor-központú mint Charles Dickens.

Volt ez kötelező házi olvasmány is – nem tudom, hogy az-e még, nekem az volt, de természetesen nem akkor olvastam el, hanem felnőttként. És sosem bántam meg… de az ízlések és a pofonok…

A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek… A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.

Eredeti mű: Charlotte Brontë – Jane Eyre, 1847

Magyarul először 1959-ben jelent meg és azóta még huszonháromszor, utoljára 2015-ben a szegedi Lazi Kiadónál.

Rövidített és átdolgozott kiadása A lowoodi árva címmel jelent meg 1967 és 2007 között összesen hétszer