Julie Klassen - A néma nevelőnő

   

A General Press Kiadó jóvoltából ismét időutazást tehetünk az 1800-as évek világába Julie Klassen kalauzolásában. A kirándulásra a Blogturné Klub hat bloggere vállalkozott, a turnéval tartva érdekességeket tudhattok meg a történetről. Sőt, ha részt vesztek a nyereményjátékon, még a könyv egy példánya is a tiétek lehet.

Olivia Keene épp egy lánynevelő intézetbe tart, hogy állás után érdeklődjön, amikor a kíváncsisága letéríti az útjáról. A környék egyik nemesi családjának otthonában ugyanis estélyt adnak, és a lány mindenáron vetni akar egy pillantást az előkelő társaságra, és ha szerencséje van, a birtok tulajdonosára is, akit valamiféle titokzatos, megmagyarázhatatlan kapcsolat fűz az anyjához. Balszerencséjére azonban rajtakapják, ahogy egy fa mögött rejtőzve véletlenül kihallgat egy bizalmas beszélgetést a ház ura és annak fia, az ifjú Lord Bradley között. Egy beszélgetést, amely, ha kitudódik, óriási botrányba keverheti a családot. Lord Bradley ezért úgy dönt, ő maga ajánl munkát a lánynak, hogy ott tartsa a birtokon, amíg meg nem győződik róla, hogy nem ártó szándék vezeti. A két fiatal közti kényszerű ismeretség lassan szerelemmé mélyül, a múltjuk azonban veszélyezteti a törékeny vonzalmukat. Vajon van esélyük a boldogságra, ha a titkaik napfényre kerülnek?

General Press, 2017

Eredeti mű: Julie Klassen - The Silent Governess
   Megrendelhető

Julie Klassen írásait vagy szereti az ember lánya, vagy nem, mert egy olyan korban, amikor a romantikus írásokat fülledt erotikával illik bőven megtűzdelni, ő a klasszikus vonalat képiseli. Azt a vonalat, ami Jane Austen és a Brontë nővérek sajátja volt. Tehát hasonlóan híres kortársaival ellentétben – mert ő egy kortárs író – mellőzi történeteiből az erotikát és még a csókkal is fukarul bánik.

Nagyon ellentmondásos érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt ez egy sokszereplős, millió titkot, fordulatot tartalmazó történet, melynek megírása minden bizonnyal titáni munka eredménye. Másrészt, minden bonyodalom és csavar ellenére ez néhol vontatott és túlbonyolított volt, ami azért bizarr, mert ami titok, szereplő, a történet múltjához és jelenéhez kapcsoldó esemény van ebben a történetben, az akár három könyvnek is elég lett volna. Minden túlzás nékül elmondható, hogy nem volt egyetlen szereplő sem, akinek ne lett volna legalább egy titka és az a titok ne kapcsolódott volna legalább egy másik szereplőhöz, legyen az a főhősnő, a lord, a vadőr, a szakácsnő, vagy bármelyik más szereplője a történetnek.

A történet hősnője a kivállóan magas matematikai képességekkel megáldott Olivia Keene, a kor társadalmi követelményei szerint egy senki, hiszen anyja egy leányiskolában tanított, s az ő nyomdokaiban lép Olivia is, apja pedig egy egyszerű írnok. És épp menekül, mert azt hiszi elkövetett valami megbocsáthatatlant. A körülmények és a kiváncsiság viszi Lord Bradwell kastélyához, ahol fültanúja egy kényes beszélgetésnek apa és fia között. Egy olyan titokról van szó, ami sok ember életét megváltoztatná, első sorban a jelenlegi örökösét, Edward Bradley-ét. Innen indul majd a bonyodalom, mert Oliviát a kastélyba fogják nevelőnőnek, legyen szem előtt, és ne legyen alkalma továbbadni a frissen szerzett információt. Nemsokára az is kiderül, hogy a két titoknak – mármint az Olivia Keene titkának és az Edward Bradley-ének – érintőlegesen köze van egymáshoz. Ez eddig nagyon egyszerű is lenne, csakhogy a kastélyban és környékén mások is élnek, és mindenkinek van egy vagy több olyan gondosan elraktározott információja, ami hatással lehet a történet végkimenetelére és emberi sorsokat változtathat meg.

Nem kedveltem a hősnőt. Rendben volt, hogy egy okos, öntudatos, a korra nem jellemzően független és bátor nőszemély volt, szeretjük az ilyen nőket, de némiképp túlzásnak tartottam, hogy a férfi szereplők nagy hányada kizárólag iránta táplált gyengéd érzelmeket. Egyikük természetesen Edward Bradley, hiszen erről szól a könyv, kettejük egymásratalálásáról. De ott volt még a helyi lelkész, Johnny, a lovászfiú és még Felix, a törvényes örökös is bepróbálkozott nála, bár őt inkább a hormonok hajtották és nem az érzelmek. Nekem kicsit ellenszenvesek az ennyire tökéletes és ellenállhatatlan szereplők.

A rengeteg titok, csavar és történés természetesen jól végződik, talán túlságosan is jól, hiszen egy mindenre kiterjedő boldog végkifejletet kapunk. Minden tisztázódik, minden a helyére kerül, a jók boldogok lesznek, s a gonoszak elnyerik méltó bűntetésüket. és természetesen az is kiderül miért volt jelentősége mindannak, amit a prólógusban olvashattunk, és ami Olivia gyermekkorába történik.

Igazán kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, de ez nekem egy kicsit sok volt. Kéretik nem félreérteni: nem volt rossz, csak sok volt a titok, szövevény és véletlen egybeesés, valamint olyan, igazából a történet szempontjából lényegtelen és fölösleges apró történés, amelyekre tulajdonképpen még választ sem kapunk. Például ki volt a szolgálólány gyermekének az apja, vagy ki segítette Edwardot a faragásai tökéletesítésében, mert ezekre a választ csak feltételezni lehet.

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a szövevényes, titkokkal teli történeteket, valamint azoknak is, akik kedvelik Jane Austen és a Brontë nővérek írásait, hiszen a stílus nagyon hasonló. Említettem már? Ez egy klasszikus romantikus történet.. vagy történelmi romantikus, kinek melyik elnevezés tetszik jobban, hiszen a 19. század elején játszódik. Meg az ízlések és a pofonok…

Nyereményjáték

Julie Klassen történeteiben nem idegen elem a nagy írónő elődök munkáinak felbukkanása. Mostani játékunkban idézeteket olvashattok ezen szerzők valamely könyvéből. A feladat, hogy rájöjjetek, melyik regényből származik az idézet, a könyv címét pedig beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

"Köztudomású, hogy az előítéletet nehéz kigyomlálni, különösen olyan valakinek a szívéből, akinél a talajt nem lazította, nem termékenyítette meg a tanulás, a művelődés."

a Rafflecopter giveaway

10.01. - Szembetűnő

10.02. - Kristina blogja

10.03. - Deszy könyvajánlója

10.04. - Kelly és Lupi olvas

10.05. - Könyvvilág

10.06. - Betonka szerint a világ…

Beth Flynn - Kilenc perc

Romantikus pszichothriller, telis-tele titkokkal és váratlan fordulatokkal. Fedezd fel az elképesztő történet mélységeit és add át magad a borzongásnak!

   Az akkor tizenöt éves Ginny Lemont 1975. május 15-én elrabolják egy bolt elől Fort Lauderdale-ben. Az elkövető az egyik legbrutálisabb dél-floridai motoros banda tagja.

   Ginny élete ekkor örökre megváltozik. Új nevet kap, új identitást és egy új életet az Everglades mocsár szélén – egy ijesztő, durva és erőszakos világban, ahol mindenkinek álneve van, a hűség pedig a túlélés kulcsa. Az egésznek pedig Grizz áll a középpontjában: termetes, sötéten jóképű és ijesztő férfi, aki Ginnyvel valahogy mégis olyan gyengéd, hiszen ő élete egyetlen igaz szerelme.

   Így kezdődik az érzelmi megszállottságról és a manipulációról szóló mese, amiben egy környezetéből kiszakított lány kénytelen az egyetlen emberre támaszkodni, akitől figyelmet, szeretetet és gondoskodást kaphat. A fogva tartójára. Ginny okos és intelligens, de még csak tinédzser.    Nehezen alkalmazkodik az új életéhez, eleinte küzd ellene. Aztán belenyugszik a feltételekbe.

   Vajon megmentik? Vagy elmenekül? Kiszabadul élve, ha egyáltalán kiszabadul valahogy?
Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Eredeti mű:  Beth Flynn – Nine Minutes  

 Itt megrendelheted

Az azonos nevű trilógia első része – önálló történetként is megállja a helyét –, egy újabb “rázós könyv” a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából. Néhol sokkal több a rázósnál, mert a brutalitás határait feszegeti. Ez nem rózsaszín lelkületű, romantikáról álmodozó kislányoknak íródott, annak ellenére, hogy a történet elején a hősnő csupán tizenöt éves.

Keményen indítunk: már a prológusban egy kivégzésen veszünk részt a hősnővel együtt, és ezzel a szerző már le is lőtte a poént, mindenki tudja hogyan végződik a történet, csupán azt kellett megismerni mi vezetett odáig.

A történetet maga Ginny/Cicc meséli el egyes szám első személyben (kivéve az epilógust), s teszi ezt meglehetősen szárazon, érzelemmentesen és énközpontúan, tehát a történéseket és a szereplőket szubjektíven, az ő szemszögéből ismerjük meg. Tulajdonképpen interjút ad, de ez csak a könyv végén lesz egyértelmű.

Ginny Love Lemon (későbbiekben Cicc néven fut a történetben), a hippi-korszak s a szabad szerelem eredménye, aki lényegében saját magát nevelte fel, hiszen anyjának és nevelőapjának minimális felelősségtudata sincs. Kicsit fura, kicsit különc, de koránál fizikailag fejlettebb, ami azt illeti mentálisan is, legalábbis ezt hiszi magáról.

Ginny, mint hősnő, nagyon ellentmondásos érzéseket váltott ki belőlem. Egyrészt eltúlozza saját fontosságát azzal, hogy gyerekként a család pénzügyeit ő intézi – bár ez csupán a csekkek befizetését jelenti –, majd ezt fokozva, alig 16 évesen üzleti tanácsokat ad Grizznek. Ugyanakkor nem tanul a precedensből és felül egy idegen fazon mögé a motorra, ami bizony nem vall valami éles elmére. Ginny-t nem rabolják el, ő önként megy el az idegen motorossal, mikor az felajánlja, hogy hazaviszi, s meg sem fordul a fejében, hogy talán ez a férfi nem mond igazat, hogy távol kellene tartania magát tőle, hogy szóba sem kellett volna állnia vele. A későbbiekben kiderül, hogy még ebből sem tanult.

Látszólag saját elővigyázatlansága és hiszékenysége következménye az, hogy a motorosbanda kezébe került, ahol a féltékenységtől kezdve a brutalitásig és erőszakig, a szerelemig és törődésig, az emberi érzések és tulajdonságok széles skálájával kell szembesülnie… S két férfi osztatlan figyelmével: a bandavezér Grizz, a nagybetűs férfi obszesszív ragaszkodásával és a szinte még gyerek Grunt, a kiemelkedően nagy intelligencia koeficienssel rendelkező személyekre jellemző kissé suta, de annál kedvesebb és barátságosabb közeledésével.

Bűn lenne erre a történetre ráaggatni a Stockholm-szindróma címkét, mikor egyértelműen nem az. A Stockholm-szindróma esetében a túsz azonosul a fogvatartó által képviselt üggyel és ezért viseltetik szimpátiával fogvatartója iránt, tehát távolról sem jelenti azt, hogy a túsz beleszeret fogvatartójába, s ennek különböző változatait hosszan lehetne még ragozni. Ginny esetében “ügy“ sem volt, nem is igazán berzenkedett a fogvatartása ellen, néhány, a telefonra vetett lapos pillantás kivételével, hiszen ő ebben a felállásban azt kapta, ami eddig hiányzott az életéből: egy közösséghez való tartozást, figyelmet, törődést és szeretetet. Legnagyobb gondja nem a szabadságának ideiglenes korlátozása volt, hanem az, hogy Grizz valamikor biztosan szexelni akar vele, majd a későbbiekben az orális szex intimitása. Ez az intimitás-dolog egyébként nagyon ismerősen cseng, s több helyen is találkozhattunk vele, csak a csókkal kapcsolatban.

Ginny/Cicc, mint hősnő nem lett a kedvencem, és egyetlen percig sem szimpatizáltam vele, viszont Moe-val a gót lánnyal igen, ahogy Grizzel is, annak ellenére, hogy a felületes olvasó számára ő csupán egy kegyetlen bandavezér. Pedig nem az. Grizz csak azokat bünteti – s teszi ezt meglehetősen kegyetlenül –, akik a banda szabályai vagy tagjai ellen vétenek, veszélybe sodorva mindazt amit a Sátán Serege jelent és addig elért. Még a holttestekkel sem kell vesződni, hiszen Evergladesben székel a banda, a kerítésen túl ott a mocsár, s a krokodilok mindig éhesek. A banda neve senkit ne tévesszen meg, szó sincs sátánizmusról vagy más okkult praktikákról, bár még Grizz kutyái is Damien és Lucifer névre hallgatnak.

“… ez a szerelmi történet végig ott volt az orrod előtt, te pedig nem vetted észre. A férfi története, aki már az első pillanatban belém szeretett, ahogy meglátott. Azé a férfié, aki mindig is a lelki társam volt, és most is az.”

Ez a történet erről szól: Ginny és Grizz szerelméről, kapcsolatáról, ami ugyan meglehetősen bizarr körülmények között materializálódik, de ne magyarázzunk bele többet, mint ami ott van. Ezen a szerelmen bukik el Grizz a bandából való kiszállás előtti utolsó métereken. Meg Ginny hülyeségén.

Nincs boldog végkifejlet, bár ez nézőpont kérdése, annak, hogy kinek melyik szereplő a szimpatikusabb, kivel azonosul jobban. Viszont van epilógus, ami ismét csavar egyet a történeten és új megvilágításba helyez történéseket… és ami miatt nekem ott pislákol lelkemben a remény, hátha Grizz mégsem…

A Kilenc perc egy 18 éven felülieknek ajánlott történet a benne többször is előforduló erőszakos cselekedetek miatt. Ha annyiszor 1 (itt tetszés szerint behelyettesíthető bármilyen pénznem) lenne a zsebemben, ahány kiskorú ezt a történetet elolvassa, akkor gazdag nő lennék. De nem baj, mert ha csak egyetlen túlzott önbizalomban és magabiztosságban dagonyázó tizenévest is gondolkodásra késztet majd cselekvés előtt, akkor már érdemes volt ezt a könyvet megírni.

Most nem lesz a tőlem megszokott “ízlések és pofonok”, hanem két közhelyet pufogtatok el helyette: “alma nem esik messze a fájától” és “a tanítvány túlszárnyalja mesterét”. A könyv olvasása után mindenki számára egyértelmű lesz miért mondtam/írtam ezt.

 A sorozat további részei, egyelőre csak angol nyelven:

2. Out of Time

3. A Gift of Time

Nyereményjáték

  Mostani nyereményjátékunkban motormárkák utáni nyomozásra invitálunk titeket. A blogturné állomásain található rövid leírások alapján kell kitalálnotok egy-egy híres vagy épp hírhedt motorlegendát. Fontos! A megfejtésben a márkának és a típusnak egyaránt kell szerepelni pl így: Harley-Davidson Sports Model KH Flathead.

   (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

   Az olasz stílus és elegancia szimbólumának számító robogó márka 1946-ban világot látott első darabjai erre a névre hallgattak.

a Rafflecopter giveaway

09.25. – Angelika blogja

09.27. – MFKata gondolatai

09.29. – Sorok között

10.01. – Könyvvilág

10.03. – Betonka szerint a világ
10.05. – Dreamworld

Hóvégi klasszikus: Charlotte Brontë - Jane Eyre

Ez egy abszolút szubjektív írás, nem értékelés, nem kritika, csupán egy elfogult vélemény egy kedvencről, mellőzve minden szabályt és klisét, amit ilyenkor elvárnak az ember lányától.

Brontë kisasszony maradandót alkotott, hiszen romantikus párosban a Jane Eyre főhősei méltón veszik fel a versenyt Jane Austen sokat emlegetett Büszkeség és balítélet című könyvének Elizabeth Bennet-Fitzwillian Darcy párosával. Hogy mennyire volt hatással a szerzőre Jane Austen munkássága, nem tudom, nem olvastam utána, de valószínűleg ismerte írásait, hiszen a 19. század nem bővelkedett női alkotókban. Mellesleg Brontë szinte fél évszázaddal Austen után kezdett írni.

Nem véletlenül említettem Jane Austen nevét Charlotte Brontëval kapcsolatban, hiszen azon túl, hogy mindketten a romantikus műfajban alkottak a 19. században, még van egy közös pontjuk: mindketten vidéki paplányok és népes családból származnak. S mindketten fiatalon haltak meg. Viszont, míg az Austen családban csupán Jane volt az akinek írói próbálkozásai sikert arattak, a Brontë nővérek közül háromnak is megadatott ez a dicsősség, Charlotte mellett Anne és Emily könyvei is mai napig ismertek.

Jane Eyre. Így hívják a történet női hősét. Árva gyerek akit egy emberi érzésekre képtelen nagynéni nevel, majd árvaházba küld. Meg kell a szívnek szakadni, de talán ez volt az egyetlen jó, amit az anyátlan-apátlan árvával valaha is tett, hiszen ennek köszönhetően tud később Jane nevelőnőként elhelyezkedni a Rochester-házban. S ekkor kezdődik az igazi kaland, hiszen a Rochester-ház – ami tulajdonképpen egy kastély – tele van titkokkal és furcsa lakókkal. Maga a ház ura is fura, titokzatos és kicsit sem jóképű:

“Szerető szem kell hozzá, semmi egyéb. Aki szeretettel nézi az arcát, az szépnek fogja találni. Azt is mondhatnám, hogy a férfias erő és bátorság nagyobb hatalom, mint a szépség.”

Maga Jane sem szép, s ez az amit nem tudtam soha megérteni. Ha valaki nem felelt meg a kor szépségideáljának – bármilyen is legyen az – azt csúnyának bélyegezték, kiváltképpen ha a szépítéshez nem járult hozzá sem tekintélyes hozomány, sem hangzatos nevekből álló rokonság. Jane nem egy kényeskedő, önsajnálatban dagonyázó liba, hanem okosan és kitartóan, egészséges kiváncsiságtól hajtva próbál helyzetéből a lehető legtöbbet kihozni. Az ő történetén keresztül ismerjük meg a 19. századi elít nagy részére jellemző képmutatást és szociális érzéketlenséget.

A gazdag Rochester és a szegény nevelőnő természetesen egymásba szeret, tehát Jane egy teljesen új érzéssel találkozik, hiszen eddigi életében a szeretet szó semmilyen formájával nem találkozott. De eljutni a boldog végkifejletig nem lesz egy fáklyásmenet, hiszen a ház és a lakói titkokat rejtenek.

Természetesen a filmeseket is megihlette az alkotás, nem is egyszer. Volt már belőle tévéfilm és minisorozat is többször is, sőt opera és musical változatai is ismertek. Inspirációforrásként szolgált későbbi műveknek és több későbbi szerzőt is folytatások megírására késztetett (forrás: Wikipédia), bár ezek közül egyet sem olvastam.

Ez egy újabb könyv, ami az 1001-es listán szerepel, és amit a klasszikus irodalom és romantika kedvelőinek olvasni kellene (ha még nem tették meg), és nem csak nekik. Nem annyira romantikus mint Jane Austen, de nem is annyire nyomor-központú mint Charles Dickens.

Volt ez kötelező házi olvasmány is – nem tudom, hogy az-e még, nekem az volt, de természetesen nem akkor olvastam el, hanem felnőttként. És sosem bántam meg… de az ízlések és a pofonok…

A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek… A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.

Eredeti mű: Charlotte Brontë – Jane Eyre, 1847

Magyarul először 1959-ben jelent meg és azóta még huszonháromszor, utoljára 2015-ben a szegedi Lazi Kiadónál.

Rövidített és átdolgozott kiadása A lowoodi árva címmel jelent meg 1967 és 2007 között összesen hétszer

Sophie Kinsella - Tudsz titkot tartani?

Emma ​épp elég katasztrófafilmet látott már ahhoz, hogy amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja, le fognak zuhanni. A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mesél neki a szüzessége elvesztéséről, a pasijáról és a szülei aranyhaláról, megosztja vele a tangákról alkotott véleményét, sőt leszbikus álmait sem felejti ki a felsorolásból. Az utolsónak szánt gyónásba azonban apró hiba csúszik: a gép gond nélkül földet ér. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves, és most már minden titkát ismerő idegennel. Az élet azonban mást tartogat számára… Emma olyan, mint bármely lány a világon. Neki is vannak titkai. 

Mit nem tud róla a mamája: 

1. A vendégszobában vesztettem el a szüzességem Danny Nussbaummal, miközben apa és anya a földszinten a Ben Hurt nézte a tévében. 

6. Néha a legszenvedélyesebb szeretkezés közepette is nevetni támad kedvem. 

Mit nem tud róla a fiúja: 

1. A Kate Spade márkájú táskám hamisítvány. 

2. Tizenkettes méret vagyok, nem nyolcas, ahogyan Connor hiszi. 

Mit nem tudnak róla a kollégái: 

4. Mikor a munkatársnőm, Artemis úgy istenigazából felbosszant, narancslével öntözöm meg a cserepes virágát (nagyjából naponta). 

5. Én tettem tönkre a fénymásolót (mint mindig). 

Titkok, amelyeket egyetlen emberfiának se árulna el: 

3. Gőzöm sincs arról, mi a NATO, vagy mi a célja. 

8. Megittam azt a bort, amit apa félretett húsz évre. 

9. Sammy, az aranyhalunk nem ugyanaz, mint amelyet a szüleim átadtak megőrzésre egyiptomi útjuk előtt.

Kelly, 2006

Eredeti mű: Sophie Kinsella – Can You Keep a Secret?

“– Nem másztam hegyet, nem tetováltattam semmit a bőrömre, még azt sem tudom, van-e egyáltalán G-pontom… 

– Bocsánat, mit mondott? – kérdi hökkenten a pasi, de a hangja alig jut el a tudatomig.” *

A Libri kiadó mostanság dobta piacra Sophie Kinsella A boltkóros és a nagy szemfényvesztés című könyvét, ami a Boltkóros sorozat számszerint nyolcadik része lenne. Ez még olvasásra vár nálam, mivel az előző részt sem olvastam. De eszembe juttatta a szerző egy másik könyvét, amit talán elsőként olvastam tőle és nem is mostanság, bár azóta egyszer-kétszer már ismét belekukkantottam. Nem mert annyira jó lenne vagy nagyon eredeti, hanem mert nagyon szórakoztató és még mindig tudok rajta hangosan vihorászni.

Ugye adott az átlagos Emma, aki nem túl szép, nem is nagyon okos, meg vonzó sem. Családja lenézi és lehetőleg mellőzi, mert nem futott be ígéretes karriert – ehhez nincs meg benne a kellő kitartás. Marketingasszisztens egy cégnél, tehát a szakmai szamárlétra legalján áll és magától értetődően ő a kollegák durva vicceinek céltáblája. Két barátnőjével együtt lakik egy bérelt lakásban, hiszen kötelezően lennie kell a történetben legjobb barátnőnek is, neki mindjárt kettő is van, bár ami azt illeti, Jemima nem igazán felel meg a barátnőről alkotott elképzelésemnek.

Nos, az átlagos Emma – aki kicsit olyan ügyetlen és idétlen mint Bridget Jones – üzleti tárgyalásra megy. Azért ő, az ismeretlen kis marketingasszisztens, mert senki semmit nem vár ettől az üzlettől. Visszafele az úton pedig megtörténik a fülszövegben is említett turbulencia, a halálfélelem őszinteségi rohamra sarkallja a fiatal nőt és mindent – szószerint értendő – kitálal a mellete ülő teljesen idegen férfinek: családjáról, munkájáról, barátairól, élete intim és megalázó helyzeteiről, még a munkahelyi kis trükkökről és pocsék italautomatáról is.

“– Szia, Katie! – sikerítek ki végül egy köszönést. – Miről van szó? 

Alig mondom ki a nevét, Jack Harper megint felpillant, sokat sejtető arckifejezéssel.

Nem tetszik nekem ez a sokat tudó pillantás. Vajon mit kottyanthattam ki Katie-ról? Istenem, mit is? Az agyam kétségbeesetten dolgozik. Mi a francos fenét mondtam?

Jaj, istenem, egész belsőm beleremeg, amint eszembe jut. 

„…Van egy titkunk. Azzal szokott bejönni hozzám, hogy át kell futnunk valamiféle számokon, pedig ilyenkor valójában kilógunk a Csillagszarvasba." 

Nem kikotyogtam a titkos lelécelési jelszavunkat is! “*

Az utasok szerencséjére és Emma pechére a katasztrófa, amitől félt, nem következik be. A repülő szerencsésen landol, Emmának pedig másnap azzal kell szembesülnie, hogy a férfi akinek halálfélelmében minden apró titkát kikotyogta, az tulajdonképpen a cég meglehetősen visszavonult életet élő tulajdonosa.

Ugye ez egy klisé: az átlagos, szerencsétlen lány kifogja magának a dögös milliomost… és boldogan élnek míg meg nem halnak. Csakhogy addig még van és a történet egy olyan váratlan fordulatot vesz, ami egyrészt dühössé tett és a milliomos szépfiú azon perc átment negatív hősbe, másrészt minden idétlensége mellett annyira sajnáltam a hősnőt, hogy még szipogtam is miatta.

Természetesen kiszámítható történet és természetesen happy end lesz a vége. Senki világát megrengeti nem fogja… kivéve, ha a nevetéstől fog rengeni az a világ, mert igen, egy könnyű kis blőd történet kiszámítható eseményekkel, de nevetni biztosan fogsz rajta. Ez nem egy mostanság megjelent könyv, de ha a kezedbe kerül és egy olyan könnyű olvasmányra vágysz ami kimossa belőled a napi stresszt és fáradtságot akkor mindenképpen megér egy próbát. De hát ízlések és pofonok…

“– Hé, Jack – szól oda Nick a nagyfőnöknek pajtáskodó, mi-pasik-magunk-között hangon. – Nehogy azt higgye, nem szórakozunk eleget. Hadd mutassak valamit! – ezzel egy tangás popó fénymásolata felé int, amely karácsony óta díszeleg
a hirdetőtáblán. – Máig nem tudjuk, kié lehet… 

„… Kissé beittam az utolsó karácsonyi mulatságon." Jó, most már szeretnék meghalni. Valaki legyen olyan jó, és segítsen át a túlvilágra!”* 

* Sophie Kinsella – Tudsz titkot tartani? , Kelly, 2006

Mary Alice Monroe - Nyárutó

Nyári emlékek 3

Amikor ​a nagyanyja meghívja magához Harpert és nővéreit a dél-karolinai tengerparton álló házába, a zárkózott, munkamániás lány csak egy hétvégét akar maradni nála. Ám miután összeveszik zsarnokoskodó anyjával, úgy dönt, az egész nyarat a szigeten tölti. Az új környezetben azonban nagyon elveszettnek érzi magát: sehová sem tartozik igazán, és rádöbben: nem tudja, mit is kezdjen az életével. Ám ahogy telnek-múlnak a napok, a testvéreivel mind jobban egymásra, illetve önmagukra találnak, a nyár végére pedig Harper biztos lesz abban, hogy sorsa a festői szépségű tengerparthoz és a nagyanyja házához köti. Ahhoz azonban, hogy valóra váltsa álmait, sok akadályt kell még leküzdenie. Vajon lesz-e elég ereje, hogy kiálljon magáért, illetve elég bátorsága ahhoz, hogy megnyissa a szívét a családtagjai és egy nem mindennapi férfi előtt, aki mellett igazán boldog lehet?

Mary Alice Monroe szívmelengető regényében folytatódik a Nyári emlékek és a Nyári fuvallat című kötetekben megismert három nővér története, amely jól példázza, hogy a feltétel nélküli szeretet megtapasztalása alapjaiban formálhatja át életünket.

General Press, 2016

Eredeti mű: Mary Alice Monroe – The Summer’s End

A sorozat harmadik része, a várakozásoknak megfelelően Harper története. S ahogy a sorozat ismerői megszokták már, ez nem kizárólag Harperről szól, hanem ő kap nagyobb figyelmet, de ugyanúgy jelen vannak az előző részek szereplői is, és az ő életük is tovább bonyolódik. Lucille kivételével… neki már semmi sem fáj.

Akik az előző két részt már olvasták, azoknak nem idegen az alaptörténet. A dél-karolinai lápvidéken élő Mrs. Muir egy utolsó nyarat szeretne unokáival tölteni mielőtt eladja a családi házat és idősotthonba vonul. A három fiatal nő Mrs. Muir egyetlen fiának három különböző nővel kötött házasságából származik, valójában alig ismerik egymást. Igazából a lányok egyikének sem volt szerencséje a szüleihez, hiszen apjukat jóformán nem is ismerték. Dora anyja egy tipikus déli úrinő (értsd: sznob) aki felnőtt lányát is az előkelő társaság szabályainak megfelelően irányítaná és továbbra is beleszólna az életébe, annak ellenére, hogy Dora épp válófélben van és egy autista gyermek anyja. Carson nem is igazán emlékszik anyjára, hiszen nagyon kicsi volt, mikor elvesztette őt, Harper anyja pedig egyszerűen spermadonornak használta a férfit és rövid úton ki is penderítette, mikor rájött, hogy az ki akarja használni a kiadónál betöltött pozicióját írói álmai megvalósítására. És  úgy néz ki a meghívás mindhárom unoka esetében a legjobbkor érkezett.

Mivel a másik két fiatal nő élete valamennyire rendeződni látszik, most Harperen a sor. Félénk, önbizalomhiányos nő. Kerüli a konfliktust és inkább csendben meghúzza magát, ami nem is csoda ismerve anyja diktatorikus természetét. Harper a saját anyjának dolgozik a kiadóban, aki csírájában fojt el mindent, ami a fiatal nő önállósódásához vezetne és egyszerűen a csicskásának tekinti. Míg egy nap Harper úgy dönt, hogy ő mégiscsak leutazik a nagyi születésnapjára és erőt merítve a frissen felfedezett családi kapcsolatokból, szembeszáll anyjával.

Ez természetesen nem lesz egyszerű és látszólag nem is old meg semmit, mert angol származású anyja csatasorba állítja James nagymamát is, akinek szintén tervei vannak egyetlen unokájával, sőt már a megfelelő férjjelöltet is kinézte a számára egy jó családból származó angol férfi személyében. Csakhogy mire a nagymama megérkezik Harper már megtalálja a szerelmét Taylor McClellan személyében, aki tulajdonképpen Carsonhoz vonzódott az előző részben. Ez a szerelmi történet sem lesz egy sétagalopp.

Harper nem csak a szerelmet találja meg ebben a részben, hanem az életútját is, valamint tisztázódik vagyoni helyzete és fény derül anyja nem éppen úrinőhöz méltó húzásaira is. Igen még annál is több aljas húzása van.

Akik Palack, a delfin miatt aggódnak, megnyugodhatnak, az ő sorsa is rendeződik, továbbá ismét terítékre kerülnek olyan kényes témák mint a poszttraumatikus stressz szindróma, természet- és állatvédelem, a család fontossága és természetesen az autizmus, hiszen Dora fia Asperger szindrómában szenved és különleges bánásmódot igényel.

Nem igazán hoz meglepetéseket ez a harmadik rész sem, ami egyben az utolsó is amit végig elolvastam, mert a negyediket néhány fejezet után félretettem. A sorozat eredetileg is trilógiának indult és vannak dolgok, amiket talán nem kellene túlragozni. De ez nem jelenti azt, hogy másoknak nem fog tetszeni.

Kiszámítható végkifejlet egy komoly témákat is feszegető nyári olvasmányban – körülbelül így jellemezném ezt a történetet. Számomra ez a végkifejlet kicsit sok volt és csicsásra sikeredett. De hát nem vagyunk egyformák… meg az ízlések és pofonok…

A sorozat további részei

 1. Nyári emlékek, General Press, 2015

The Summer Girls

2. Nyári fuvallat, General Press, 2016

The Summer Wind

4. Déli mennyegző, General Press, 2017

A Lowcountry Wedding

5. A Lowcountry Christmas - magyar nyelven egyelőre nem elérhető