2017. március 9., csütörtök

Bella Andre - Hadd legyek az Igazi

A Sullivan család 6


Victoria Bennett, a fiatal és tehetséges szobrászművész tizenöt év után tér vissza szülővárosába, San Franciscóba, ahol egy fontos művészeti ösztöndíjra készül. A zsűri egyik tagja azonban szemet vet rá, így nemcsak ő, de a karrierje is veszélybe kerül. Vicki jól tudja, hogy legjobb barátja, a híres és rendkívül jóképű baseballjátékos, Ryan Sullivan a segítségére siet majd, hiszen a férfi az egyetlen, akiben középiskolás kora óta megbízik.
Ryan lelkesen fogadja Vicki visszatérését, és bármit megtenne, hogy megóvja őt a zsűritag zaklatásától – még abba is belemegy, hogy eljátsszák, egy párt alkotnak és eljegyezték egymást. Ám amikor színlelt csókjaik és simogatásaik egy rendkívül érzéki, mámoros éjszakába torkollnak, mindketten aggódni kezdenek, hogy örökre elrontották másfél évtizede tartó barátságukat.
Vajon életük legsúlyosabb hibáját követték el? Vagy pedig épp ellenkezőleg: a barátság és a szerelem tökéletes elegye csak most került elérhető közelségbe mindkettejük számára?

Kossuth, 2017
Eredeti mű: Bella Andre – Let Me Be the One, 2012


A pillanatnyilag 19 részes Sullivan családi saga hatodik részéhez érkeztünk el, ami ugyebár fura, ha arra gondolunk, hogy Sullivanék mindössze nyolcan vannak testvérek, és akik olvassák a sorozatot tisztában is vannak ezzel.
A magyarázat rém egyszerű: az első kilenc rész a San Franciscoban élő Sullivanok története, a következő hat rész a Seattlebe visz minket a család ottani ágához, az utána következők pedig a New Yorkban élőké. A rokonságra egyébként már most, ebben a részben is van célzás, mikoris Ryan felhívja unokatestvérét, hogy derítsen ki egyet s mást. Most hirtelen nem tudok visszaemlékezni, hogy ilyen távolabi rokonságra utaló cselekvések voltak-e az előző részekben is, bár valamennyi magyarul megjelent részt olvastam.
Hogy a kiadó tervezi-e az egész sorozat magyar nyelvű kiadását, és főleg milyen rendszerességgel, gőzöm sincs, nem jártam utána. Azt sem tudom, hogy angol nyelven meddig fog ez a sorozat húzódni, hány rokon van még hátra, esetleg egy idő után felnő a Sullivanek új generációja és ők is kapnak egy-egy könyvet… fogalmam nincs, remélhetőleg még a következő életem előtt vége lesz a sorozatnak.
Ryan Sullivan és Victoria Bennet történével ismerkedünk meg ebben a részben, s ez a történet tulajdonképpen tizenöt évvel korábban kezdődik, amikor a két főhős a középiskolában összetalálkozik, kissé viharosan, ami azt illeti. A fiú a baseballcsapat sztárja, a népszerű pomponlányok rajongják körül, a lány pedig egy állandóan költözködő katonacsalád kissé különc művészpalántája. A köztük levő nyilvánvaló különbségek dacára is a két fiatal összebarátkozik, gondosan titkolva egymás iránti érzéseiket és ez a barátság megmarad akkor is – igaz virtuálisan –, amikor Vicki családja egy idő után tovább költözik, más-más karriert választanak és Vicki a művészeti iskola után férjhez megy egy másik férfihez.
Azonban egy nap Vicky visszatér a városba, Ryan segítségét kéri és bebizonyosodik, hogy a régi tűz az elfojtva, de még mindig ott van. Ezzel veszi kezdetét kettejük felőttkori barátsága és az újabb kaland. Történetünk idején Ryan Sullivan már egy sztár baseballjátékos, Vicky pedig tehetséges agyagművész, elvált idősebb férjétől és épp egy művészeti ösztöndíjat pályázik meg.
Nem volt rossz, de eget rengető sem. Némileg vontatott és unalmas volt, ahogy egymást kerülgették és nem vallották be egymás iránti érzéseiket, mert ugye ez nehogy a barátságuk kárára menjen. Ahogy ez előre borítékolható, egy idő után mégiscsak férfi és nőként közelednek egymáshoz, tehát sok meglepetést nem hoz a könyv.
Valahogy kiszámítható volt az is, hogy a magát isten ajándékának tartó volt férj – aki szintén szobrászművész –, megpróbál majd keresztbetenni Vickinek és a karrierjének, ahogy az is várható volt, hogy az ösztöndíjbizotság egyik tagja mocskosan játszik és szexuális szolgáltatások ellenében ígérne nyílt utat az ösztöndíj megszerzéséhez. Ezen még csodálkozni sem kell, elég körülnézni, s máris lehet nyugtázni, hogy ilyen bizony van, bármennyire is sajnálatos, tehát ez a jelenség sem fikció.
Természetesen most is megvannak az előző részekből már ismert nagy, össznépi Sullivan-összeröffenések ilyen-olyan alkalomból, tehát a család szinte valamennyi régi és új tagjával találkozunk a történet egy pontján. És néha részletes leírást kapunk Ryan egy-egy játékbeli teljesítményéről is, ami nekem nagyon fölösleges volt, hiszen fogalmam sincs a baseball szabályairól és a játék, valamint a bajnokság menetéről, de az amerikai olvasótábor minden bizonnyal rajongott ezekért a részekért is.
Könnyű, kiszámítható, néhol vontatott, némi erotikával tarkított, lassan csordogáló történet. Ahogy haladunk előre, egyre jobban csökken lelkesedésem a sorozat iránt. Ez a rész nekem határozottan egyszer-olvasós marad, de hát nem vagyunk egyformák...

A sorozat magyar nyelven megyjelent részei:

1. A Sullivan család, Ulpius-ház, 2014
The Look of Love

2. Menekülés a szerelemtől, Ulpius-ház, 2014
From This Moment On

3. Most és mindörökké, Ulpius-ház, 2014
Can't Help Falling In Love

4. Örökké a tiéd, Kossuth, 2016
I Only Have Eyes for You

5. Csak téged látlak, Kossuth, 2016
If You Were Mine


További, angol nyelvű részek:

7. Come a Little Bit Closer

8. Always On My Mind

9. Kissing Undet the Mistletoe

9.5 One Perfect Night

10. The Way You Look Tonight

11. It must Be Your Love

                                                                                                     12. Just To Be With Your

                                                                                                    13. I Love How You Love Me



14. All I Ever Nééd Is You

14.5 Every Beat of My Heart

15. Now That I've Found You

16. Since I Fell for You

16.5 Sweeter Than Ever (2017-ben jelenik meg)

2017. március 8., szerda

Nőnapra...

Hölgyek 
- kicsitől nagyig és kortól függetlenül -, 
legyen mosoly az arcotokon, s ez a mosoly tartson ki egészen jövő ilyenkorig.


még mindig ez a legjobb dal, ami nőnapkor eszembe jut...


2017. március 7., kedd

Sylvia Day - Rabul ejtve

Crossfire 4


Végre itt a nemzetközi sikersorozat várva várt 4. része: Eva és Gideon szenvedélyes szerelmének története folytatódik
Gideon angyalkának hív, pedig ő a csoda az életemben. Az én gyönyörű, sebzett harcosom, aki elszántan küzd, hogy lemészárolja a démonjaimat, de a sajátjaival nem akar szembenézni. 
Fogadalmunknak még jobban össze kellett volna kovácsolnia bennünket, ám ehelyett felszaggatta a régi sebeket, felszínre hozta a fájdalmat, a bizonytalanságot. Éreztem, hogy Gideon kicsúszik a kezem közül, hogy legszörnyűbb félelmeim valóra válnak, hogy elveszítjük egymást… 
Életünk legboldogabb időszakára árnyékot vetett a múltja, és pusztulással fenyegetett mindent, amiért olyan keményen megdolgoztunk. Borzasztó válaszút elé kerültünk: vagy az ismerős, biztonságos lét, amit megismerkedésünk előtt éltünk, vagy a harc egy olyan jövőért, ami hirtelen lehetetlen, reménytelen álomnak tűnik…

Athenaeum, 2017
Eredeti mű: Sylvia Day – Captivated by You, Berkeley, New York, 2014


Hosszas várakozás-ígérgetések után végre felvállalta egy kiadó ennek a sorozatnak is a folyatásait. Ugye az öt részes Crossfire trilógia negyedik könyvéről van szó… Jesszusom, de szeretem ezt leírni: a trilógia ami több mint három részből áll!
Az első három részt még boldog Ulpiusos időkben olvastam, akkor gyors egymásutánjában letekertem őket és izgalmasnak találtam a történetet. Azt hittem ennyi volt, vége. Nos, nem annyi volt, hanem az írónő még hozzácsapott két részt.
Csak azt nem értem, hogy minek?
Igazándiból nem is nagyon emlékeztem az előző részekre, csak azt tudtam, hogy kedveltem, meg hogy mindenki David Gandy-t látta volna Gideon Cross szerepében, ha valaha vászonra kerül a történet. Mondjuk ez nem volt meglepő, mert Borsa Brown maffia-trilógiájának Massimójaként is őt látta a nagyérdemű, sőt Christian Greyként is, meg ki tudja még ki szerepét osztották volna rá. Szóval nem túl sok jött vissza az előzményekből, de gondoltam sebaj, olvasás közben majd visszajönnek a dolgok.
S így is történt, csak azt nem értettem miért kellett ezt a történetet tovább nyúzni-húzni, mert ebben a részben lényegében nem történik semmi érdemleges. Eva és Gideon vitatkozik-veszekedik, s ha épp nem, akkor bocsánat, de bagzanak mint a nyulak, úgy naponta 3-4-szer is. Mert az amit letekernek szenvedélyes, vad, szinte állatias szex és sok köze nincs a szeretkezéshez.
Igazságtalanság lenne azt mondani, hogy ezen kívül tényleg nem történik semmi, mert előkerülnek a csontvázak a szekrényből és friss házasságukat több tényező is fenyegeti. Mindkét részről, hiszen Eva életében ismét felbukkan és nyomul Brett Kline, a zenész, és az ominózus videófelvétel fenyegetése, Gideont pedig volt menyasszonya, Corinne és Anne Lucas, a pszichológus is környékezi… és ezzel most nagyon finoman fogalmaztam.
S közben szervezik a nagy, világra szóló lagzit, ez pedig további konfliktusokra ad okot a családtagok között, hiszen mindenkinek határozott elképzelése van arról, hogy milyennek akarja ezt látni és kicsit sem érdekli, hogy maguk a házasulandók hogyan képzelik el a nagy eseményt. És bármilyen furának hangzik, csupán néhány embernek van tudomása a nagy titokban megkötött házasságról – mondanom sem kell, hogy családtagjaik azt hiszik csupán jegyesek és akadnak közöttük olyanok, akik egy kicsit sem örülnek ennek a “jegyességnek”.
Történet pozitív hozadéka, hogy Gideon, ha nehezen is, nyögve nyelősen és forma kényszer hatására, de mégiscsak beszél pszichológusával a rémálmairól és főleg arról, ami kiváltotta ezeket. Túlzás lenne azt mondani, hogy megnyílik a terapeutának, de ez már haladás, bár csak egy picike lépés részéről. Ha memóriám nem csal Gideon mindössze 28 éves, de sokszor korához képest meglepő érettségről tett tanúbizonyságot, símán elhittem volna azt is, ha legalább tíz évvel idősebb.
Eva az Eva. Maga sem tudja mit akar, hogy akarja. Nem tud Gideon nélkül élni, de nem is hajlandó a férfi szabályai szerint játszani és elutasítja a férfi minden rá vonatkozó óvintézkedését. S bár nem szeretné újrakezdeni Brettel, azért mégis maradtak érzelmei iránta is.
“Fogadj magadba. Egészen fogadj el, jóban és rosszban! Mindenben. Fogadj el mindent, ami vagyok!”- és ez az, amit Eva nem tud feltételek nélkül megtenni
Ez két olyan ember története, akikben semmi közös nincs az egymás iránt érzett obszesszív szerelem és vad vágyon kívül. Valahogy nem emlékeztem, hogy az előző részekben is ennyire a kettejük közötti kémián lett volna a hangsúly. És fogalmam sincs mi jöhet még a hátralevő, ötödik részben.
Kicsit sem voltam elragadtatva a történettől (melyik történettől???), a folyamatos vitát, veszekedést és a túlfűtött erotikát leszámítva nagyon langyos volt. Mást, többet vártam az előzmények fényében, de hát nem vagyunk egyformák, meg az ízlések és a pofonok…

A Crossfire sorozat előző részei az Ulpius-ház Kiadó gondozásában:

1. Hozzád kötve, 2012
Bared to You

2. Melléd láncolva, 2012
Reflected in You

3. Egymásba fonódva, 2013
Entwined with You 





A soroztat ötödik része - magyarul mikor, ki tudja?

One with You

2017. március 5., vasárnap

Lisa Kleypas - Botrány tavasszal

Wallflowers 5

  
Három sikertelen londoni szezon után Daisy Bowman apja félreérthetetlenül a lánya tudtára adja, muszáj férjet találnia. Azonnal! És ha Daisy nem képes megfelelő férfit fogni magának, akkor az ő választottjához kell feleségül mennie… a szívtelen és zárkózott Matthew Swifthez.
Daisy megretten. Egy Bowman sohasem ismeri el a vereségét, ezért úgy dönt, hogy mindent megtesz, hogy találjon magának valakit… bárkit… csak Matthew Swiftet ne! De nem számol Matthew vonzerejével, amely váratlanul éri… sem a férfi izzó érzékiségével, amely hamarosan olyan hevesen lángol fel, hogy egyikük sem tudja többé uralni. Daisy rájön, hogy talán éppen az a férfi válik álmai lovagjává, akit mindig is utált.
Ám abban az édes pillanatban, amikor megadja magát a sorsának, botrányos titok pattan ki… olyan titok, amely tönkrezúzhatja Matthew-t és a szenvedélyességében, ellenállhatatlanságában Daisy legvadabb képzeletét is felülmúló szerelmét.

Gabo, 2017
Eredeti mű: Lisa Kleypas – Scandal in Spring, 2006



Elérkeztünk a Wallflowers sorozat soron követekező, ötödik részéhez. Megjegyzem ezt még tavalyra ígérte a kiadó, sok mással egyetemben, de dícséretes, hogy ha késve is, de megkaptuk, ellentétben más kiadókkal akik a Napot, a Holdat és a fél csillagos eget megígérik, s ígéreteik materializálódása körülbelül lapos kőhöz két hét történik meg sohanapján.
Ahogy a fülszövegből már mindenki számára világos, ez a rész Daisy, a második Bowman-lány története – Lillian Bowmanét a sorozat harmadik részében olvashattuk (Ősszel történt) és ő azóta Lady Westcliff. Daisy a férjvadász-négyesfogat utolsó hajadon tagja.
A cserfes, álmodozó Daisy Bowman, aki nemcsak amerikai származású, hanem nem is egy különleges szépség, ahogy ezt sokan igyekeznek is a tudtára adni – kezdve a saját anyjával. Daisy, aki tulajdonképpen a franciásan előkelő Marguerite nevet kapta születésekor és nővére ragasztotta rá a Daisy becenevet mikor megtudta, hogy mindkét név margarétát jelent, csak az egyik franciául, a másik pedig angolul. Az a picike Daisy Bowman, aki úgy jellemzi magát, hogy ő nem alacsony, csak függőlegesen hátrányos helyzetű, és akiről a saját apja – akinek a szemében nem pupilla van, hanem dollárjelek –, azt mondja, hogy ő a korcs az alomban. S teszi ezt csupán azért mert Daisy más mint a többi gyereke. Ezért dönt úgy, hogy felhasználja a családi szappangyártó-biznisz érdekében és jobbkeze és bizalmasa, Matthew Swift nyakába varrja.
Helyileg ismét Stony Cross Parkban vagyunk, a Westcliff család kastélyában, mint a sorozatban már annyiszor. Ez a vendégeskedés Daisy utolsó dobása, hogy valaki mást találjon magának a gethes, langaléta és visszataszító Mr. Swift helyett. Csakhogy Daisy két éve nem látta már Mr Swiftet és az a férfi aki Stony Cross Parkban megjelenik főnöke hívására már nyomokban sem hasonlít a visszataszító, gethes és langaléta Mr. Swiftre.
S ha már vendégeskedés van Stony Cross Parkban, akkor természetesen jelen van a férjvadász-négyesfogat valamennyi tagja, férjestől, gyerekestől, mert ugye Annabelle-nek már gyermeke is van.
Annak ellenére, hogy a történet során kapunk bonyodalmat, izgalmat és humort bőven, nekem ez nem tetszett annyira, mint az előző két rész történései, de ezen nem azt kell érteni, hogy nem volt jó. De, igenis szórakoztató, vicces, megható, meg minden amit akarsz és elvársz egy klasszikus romantikus történettől, de nekem az előző két rész jobban tetszett. De természetesen ízlések és pofonok…

“Amikor Swift visszatért az asztalhoz, Isabelle félig szundikált és sóhajtozott közben, szorosan a kis szájába zárva a rögtönzött jeges zacskót.
 – Ó, Mr. Swift, milyen okos ötlet! – vette vissza hálálkodva a kislányát Annabelle. – Köszönöm.
 – Mit mondott neki? – akarta tudni Lillian.
 A férfi ránézett, és udvariasan válaszolt.
 – Arra gondoltam, hogy el kell vonnom a figyelmét addig is, amíg a jég elzsibbasztja az ínyét, ezért részletesen elmagyaráztam neki az 1792-es Platánfa Egyezményt.
 – Mi volt az? – Daisy most szólalt meg először, mióta a férfi a körükben tartózkodott.
 Swift ekkor ránézett, az arca hűvös és nyugodt volt, és Daisy egy pillanatra szinte azt hitte, csak álmodta az aznap reggel történteket. De teste, idegei még őrizték a férfi testének, kemény izmainak emlékét.
 – A Platánfa Egyezmény vezetett a New York-i tőzsde megalakulásához – felelte Swift. – Azt hittem, elég informatív vagyok, de úgy tűnik, az együttműködési megállapodásnál Isabelle kisasszony elvesztette az érdeklődését.
 – Értem, addig untatta a kicsit, amíg az elaludt.
 – Hallania kellene, amikor a harminchetes tőzsdeeséshez vezető piaci erők egyensúlyhiányáról beszélek. Azt mondják, jobb, mint a laudanum.”

 (Lisa Kleypas - Botrány tavasszal, Gabo, 2017)


A sorozat előző részei a Gabo Kiadó gondozásában:


Again the Magic

Secrets of a Summer Night

It Happened One Autumn

The Devil in Winter




A sorozat utolsó kötete májusban várható, szintén a Gabo Kiadótól, sem a magyar címét, sem a borítótervet nem láttam még sehol

A Wallflower Christmas

2017. március 3., péntek

Johanna Lindsey - Ha magadba bolondítasz

Egyetlen párbaj még becsületbeli ügy, na de három… Ez már gyilkossági kísérlettel is felér! Mivel a felvilágosult társaságot felháborítja az efféle felelőtlen viselkedés az ifjú nemesek körében, a régensherceg azt az utasítást adja Robert Whitworthnak, Tamdon grófja örökösének és Lord Dominic Wolfe-nak, vitájuknak úgy vessenek véget, hogy a két családot házasság révén egyesítik. Amelyik család nem hajlandó engedelmeskedni a parancsnak, az elveszíti a földjeit és a címét.
Whitworthnak tetszik az ötlet, hogy Brooke nevű leányát elküldje az ellensége távoli birtokára. Tudja jól, hogy a Farkas nem fogadja majd el menyasszonyául a lányt, ezért elveszíti a vagyonát és rangját. A Farkas azonban eltökélte, hogy elriasztja a Whitworth lányt. Mivel párbajjal már nem törhet a gyűlölt ellenfél életére, azzal is megelégedne, ha a férfi elveszíti a földjeit és a címét. Ám arra nem számított, hogy az ellenfele húga ennyire találékony és állhatatos lesz.
Brooke Whitworth régóta álmodozik az első londoni szezonjáról, mert olyan férjet akar találni, aki messzire viszi szeretetlen családjától. Ehelyett azonban a yorkshire-i lápvidékre küldik, hogy keljen egybe egy rejtélyes nemessel, akinek a családját átok sújtja, és aki háromszor is megkísérelte megölni a fivérét. Ám a szívében nincs helye a félelemnek – ez a férfi jelenti számára a szabadulást. Azért is magába fogja bolondítani!


Gabo, 2017
Eredeti mű: Johanna Lindsey – Make Me Love You, PocketBooks, 2016, Gallery Books, 2016



Azóta várom ezt a könyvet, mióta hetekkel ezelőtt felröppent a hír, hogy a kiadó újabb Johanna Lindsey könyvvel rukkol ki, sőt bele is lehetett kukkantani a megjelenésre váró műbe.
A szerzőt a Malory család sorozaton keresztül kedveltem meg, bár nem mondanám, hogy a hosszan tartó sorozat valamennyi részét szerettem – épp a 12. része fog hamarosan angol nyelven megjelenni –, de legalább felét igen (kedvenceim James és Anthony Malory), csakúgy mint a szerző Sherring Cross trilógiáját, vagy a Locke család sorozatát. De azt sem mondhatom el, hogy valamennyi, magyar nyelven megjelent művét elolvastam már. S ígéretet sem teszek, hogy ez valamikor be fog következni.
Nos, ez egy igazi kalandos, csavaros Johanna Lindsey-féle klasszikus romantikus történet volt, amiben lényegében semmi sem az aminek látszik. Tehát nem is szabad találgatni, hogy hogyan kerülnek a helyükre a dolgok, természetesen a nyilvánvaló végkifejleten kívül, hiszen mindenki számára világos már indulásból, hogy a kényszer hatására kötendő házasság szerelemhez vezet a két főszereplő között. Csakhogy úgy a szerelemhez, mint a házassághoz, hosszú és kalandos út vezet, bár ez időben csupán három hetet jelentene. Talán túl kalandos, túl sok kisebb-nagyobb történés, ami mintha csak azért lenne ott, hogy teljen a papír, legyen még egy csavar a történetben, aztán egy idő után annak a kis (vagy nagy) történésnek van egy következménye és fellélegzel, hogy no, mégsem volt az fölösleges.
A két főhős, Lady Brooke Whitworth és Lord Dominic Wolfe szerethető, vicces az igyekezetük, ahogy mégiscsak szabadulni próbálnak az előnytelen helyzetből, bár tudják, hogy erre nem igazán lesz lehetőség. Azt viszont nem pontoztam hogy olyan szájbarágósan aknázta ki Dominic családneve adta lehetőséget (wolf magyarul farkast jelent – az angol nyelvvel hadilábon állók számára mondom), és farkas farkas hátán volt a történetben – festményen, legendában, családi történetben és egy idő után családi kedvencként is.… És természetesen volt egy kövér macska is, mert miért is ne lett volna.
Azt azért jó lett volna eldönteni indulásból, hogy Dominic húgát, aki miatt lényegében az egész nagy kavarodás, párbajozás és gyűlölködés történt, tulajdonképpen hogy hívják: Eloise-nak vagy Ellának? Mert mindkét néven hivatkoznak rá, ez nem a fordító hibája, az eredeti angol szövegben is így van – először a Goodreads-en olvastam, még a magyar nyelvű megjelenés előtt, mikor ajánlót kerestem a könyvhöz, és olvasáskor kiderült, hogy ez bizony így van. 
Miután szépen és hosszan elhúzza a három hét történéseit, kezdve a régensi futár által hozott házasodási utasítástól egészen az utolsó pillanatban lefújt házasságkötésig, az utolsó oldalakon pörög fel igazából a történet, mikor minden a helyére kerül, bár nem úgy, ahogy eredetileg elgondoltam. S teszi ez olyan stílusban és iramban, mintha beleunt volna a cselekmény szövögetésébe és akkor most cakk-pakk legyen vége.
Úgy tudom önálló történet, de olvasása után azt gondolom, hogy valamikor a jövőben ennek lehetnek kapcsolódó történetei, mert bőven van miből folytatni. Az biztos, hogy a szerző következő, angol nyelven megjelenő könyve a Malory család sorozat 12. része lesz, tehát semmilyen kapcsolatban nem áll ezzel a történettel.
Összességében egy szórakoztató klasszikus romantikus olvasmány volt, szerethető és kevésbé szerethető szereplőkkel, bár kissé zsúfolt a történéseivel. Nem kell komolyan venni, nem kell túl sokat várni tőle… meg az ízlések és pofonok