Carole Matthews - Szeress karácsonykor

Lehet egy tökéletlen családnak tökéletes karácsonya?

Juliet Joyce él-hal a karácsonyért. Imádja a karácsonyi ajándékokat, a karácsonyfát díszestül, a karácsonyi pulykát, meg úgy általában mindent, ami karácsonyi. Idén is hagyja, hogy elsodorja az ünnep áradata, ha már a családi pokolnak épp karácsony táján kellett elszabadulnia. Fia, Tom elvesztette az állását, ráadásul rémes partnereket hoz a nyakára; állapotos lánya, Chloe hazaköltözött a kisfiával; apukája, Frank a saját szívfájdalmától szenved, míg anyukája, Rita napról napra szenilisebb. Vajon Rick, a férje, mikor elégeli meg a körös-körül örvénylő káoszt?

Ahogy közeledik a nagy nap, Juliet minden erejével azon van, hogy egyenesbe hozza a dolgokat, hiszen másra sem vágyik, mint hogy otthonukat karácsonykor betöltse a szeretet…

Ulpius-ház, 2013

Eredeti mű: Carole Matthews – With Love at Christmas, 2012

Igazság szerint nem nagyon kedvelem Carole Matthews írásait. A régebben olvasott Nyári ábrándok után megpróbálkoztam a Csokoládéimádók sorozattal is, de nem ment, és az első rész közepe táján fel is adtam. Ezért is került megjelenése után ennyi évvel későbben kezembe ez a könyv és meglehetősen szkeptikusan kezeltem a már említett okból, valamit azért is, mert nem rajongok a karácsonyi történetekért, ahogy a kommersz karácsonyért sem.

Találomra olvastam bele és alig néhány oldal után már az elejére lapoztam, mert kellemes csalódás ért… vagy jókor talált meg a könyv, mert vevő voltam arra a fergeteges humorra és tömény (ön)iróniára, ami az egész történetet jellemzi.

A történet hősnője Juliet Joyce és a cselekmény nagy részét ő maga meséli el egyes szám első személyben, kivéve azokat a részeket, ahol ő nincs jelen, viszont családjának tagjai igen. Ezeknek a részeknek az elmesélése a szerzőre marad, tehát E/3-ban íródtak.

Nem fogok a cselekmény mesélésébe belebonyolódni – túl sok amúgy sem történik –, helyette inkább bemutatom  Julietet és azt, amivel napi szinten szembe kell néznie. Negyvenöt körüli családos nő, egy ingatlanirodában dolgozik teljes állásban, annak ellenére, hogy padlófedő magánvállalkozó férje többet szeretné otthon látni a családi fészekben. Csakhogy azt is szerette volna, ha a negyvenes éveikre a gyermekeik már rég kirepültek és kettecskén újra mézesheteiket élhetnék, mellesleg a padlófedő biznisz sem megy mostanság olyan jól.

A gyermekeik természetesen kirepülnek azért, hogy nemsokára vissza is telepedjenek. Chloe gyerekestől költözik haza, mi több terhesen második gyermekével (tiszta szerencse, hogy ugyanattól a férfitől) és valahogy nem fekszik neki az anyaság, az ezzel járó gondok sem. Tom beleun a sűrű munkahelyváltoztatásba és kizárólag a szórakozásnak szenteli idejét… meg szexuális identitásának felfedezésére, ezért egyik nemet sem veti meg szerelmi kalandozásaiban.

A házban lakik még Rita, Juliet meglehetősen nehéz természetű anyja, aki egy nap gondolt egy merészet és elhagyta férjét. Róla jó lenne tudni, hogy az Alzheimer kerülgeti, vagy egy sokkal prózaibb demencia, de lehetetlen orvos közelébe vinni. Megismerjük Juliet apját is, Franket, aki miután felesége elhagyja hirtelen felfedezi, hogy ő tulajdonképpen saját neméhez vonzódik, s mivel sokkal fiatalabb párja hirtelen távozik az élők sorából, természetesen Frank is beköltözik a házba.

S mindemellett a család luxus-sufnijába egy titokzatos egyén kvártélyozza be magát, Juliet főnökének házasága csődben van és ennek minden gondját-baját Juliet nyakába zúdítja… és elképzelhető, hogy férjének, Ricknek, afférja van.

Történik mindez karácsony előtt, karácsonyi készülődések és sűrű havazás közepette.

Persze ez mind-mind komoly dolog, csupán Juliet hozzáállása teszi humorossá és néhol már-már túlzássá. Túlzás volt az is, hogy Chloe gyermeke természetesen karácsonyra születik meg, hogy hol és hogyan, nem részletezem. Túlzásnak tatottam azt a hozzáállást is, amivel Juliet az egye növekvő létszámú vasárnapi ebédhez viszonyult: egyetlen gondja további krumplihegyek pucolása volt.

Könnyed, humoros és szórakoztató, s ha ennél többet senki nem vár tőle, akkor egy kellemes, mosolyokkal teli estét lehet eltölteni a könyvvel. Karácsonyról szól, de természetesen az év bármely szakában olvasható. És az elmaradhatatlan ízlések és pofonok…

Katie Fforde - A szerelem titkos kertje

"És ​ekkor kibújt a nap egy felhő mögül, amitől minden megváltozott.
– Varázslatos – lehelte Lorna. 

Így is volt. A kertet megülte a csend, csak a madarak csiviteltek, és a fákon keresztültörő fény mindent zöldre festett. Bár javarészt elvadult, tövises növények vették körül őket, a lelküket megszállta a béke."

Lorna kertész, Phillynek, a barátnőjének pedig növényneveldéje van. Közösen gondozzák egy udvarház parkját az Anglia egyik ékszerdobozának számító Cotswoldban. 

A hely azonban rég elfeledett titkokat is rejteget: váratlanul egy elvadult kertrészt fedeznek fel, ami ellenállhatatlanul vonzza őket. Szeretnék újra kialakítani benne a csendes, varázslatos zugot, amilyen a távoli múltban lehetett. 

A helyreállítás komoly erőpróba, ráadásul az idő is szorítja hősnőinket. Ha ez nem lenne elég, az élet további megoldandó helyzetekkel is szembesíti őket. Mindkettőjükhöz bekopogtat az új szerelem, de akár a titkos kert rozsdás kapujából látható kusza, áthatolhatatlan növényszövedék, az életük egyre csak zilálódni látszik. 

Vészesen közeleg az udvarházban lakó Anthea születésnapja, amit már a felújított parkban szeretne ünnepelni. Vajon sikerül-e Lornának és Phillynek időben virágpompába borítaniuk a kertet, és kiegyenesednek-e újra a szerelmeik útjai?

Libri 2017

Eredeti mű: Katie Fforde – A Secret Garden

Katie Fforde neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára, hiszen, ha jól számolom, A titkos kert a szerző tizenötödik magyar nyelven megjelent könyve.

Még jóval a megjelenés előtt lelkesedni kezdtem érte, talán azért, mert bármennyire is kevelem a szerző írásait, az utolsó kettő már nem volt az igazi, és abban reménykedtem, hogy ez most majd más lesz.

Nem lett.

Természetesen nem rossz, mert szórakoztató és agymosásra kiválóan alkalmas egy fárasztó nap után, de valahogy már nem az igazi pörgős-szaftos történet, amit eleinte a szerzőtől megszoktunk. Lehet az is közrejátszik, hogy egyszerre több személy/pár életébe is belelátunk, anélkül, hogy igazándiból vármelyiket is jól megismernénk, és bármennyire is furának tűnhet, ennyi szereplő története mellett is néhol unalmas és vontatott.

Egyszerre két szerelmi történetet is kapunk – és még annál is többet –,  hiszen a történet mindkét kertésze szerelmes. Lorna régi barátját, Petert szereti jó ideje. Peter pillanatnyilag munkaadója is, hiszen az ő kertjét állítja helyre Lorna, és aki természetesen soha nem látott benne többet a régi barátnál. Mi több, Peter aktuális barátnője Lornánál jóval fiatalabb és dekoratívabb. S micsoda véletlen, Lorna barátnője maga Peter anyja, a nemesi szármzású Anthea. Kicsit soknak tűnt, hogy a történetben mindenkinek mindenkivel valamilyen kapcsolata volt, van vagy lesz, csak úgy lubickolunk majd a sok véletlen egybeesésben és sztereotípiában.

Philly, második kertészünk fiatalabb, csupán huszonhárom éves és Írországból szülei elől menekült el idős nagyapjával, Seamusszal, egyenesen a festői Cotswoldsba. Ketten élnek a régi házban, ami folyamatos felújítás alatt áll és amelynek kertjében Philly palántákat nevel eladásra. Egy hétvégi piac alkalmával, ahol Philly a palátáit árulja, nagyapja pedig süteményeit, Pilly megismerkedik a fiatal és tehetséges séffel, Luciennel, aki a kulináris művészetek mellett igazándiból a kenyérfélékhez vonzódik és sikeres pék szeretne lenni. Természetesen tehetős és előkelő szüleinek teljesen más az elképzelése Lucien jövőjéről. Nem fogom elmesélni hogyan alakul a két szerelmi történet, mert akkor minek elolvasni a könyvet, csupán annyit mondanék, hogy semmi különlegeset nem kaptam egyetlen történettel sem.

A szereplők sem különlegesek, olyanok, amilyeneket a szerzőtől megszoktunk: közönséges halandók, annak ellenére, hogy azért megfordulunk egy-két előkelő angol kúriában – mert ugye ez egy az Egyesült Királyságban játszódó történet. A szülők természetesen valamennyien sznobok, irányítani akarják felnőtt gyermeküket, nem riadnak vissza a zsarolástól sem. A szereplők valójában két tipusba voltak sorolhatóak: szimpatikusak és antipatikusak, de ez anyira mereven meghatározott volt, hogy egyetlen pozitív hősnek sem volt még egy picike negatívuma sem, és fordítva.  Philly és Lucien kettőse kedves és szimpatikus, de a sok szereplő közül Anthea, az idős hölgy és Seamus nagypapa volt a kedvencem. 

Strandoláshoz, utazáshoz, fáradt estére kitűnően megteszi, de nem mondanám, hogy Katie Fforde jobb írásai közé tartozna, még az sem lelkesített, hogy néhol ténylegesen szó van kertészkedésről, én pedig lelkes hobbikertész vagyok. A kertészkedéssel kapcsolatos részek egyenesen unalmasak voltak, a titkos kertről pedig inkább ne beszéljünk. Tévedés ne essék, ennek a titkos kertnek semmi köze nincs a közismert ifjúsági könyvhöz,  Frances Hodgson Burnett A titkos kertjéhez, csupán a cím hasonló. Ez a "titkos kert" egy egyszerűen elhanyagolt kertrész, amiről mindenki megfeledkezett, semmilyen titkot, misztériumot nem fedezünk fel a végére.

Semmi különlegessel nem szolgáló romantikus történet, semmi csavar, semmi meglepetés, viszont túl sok szereplő, ami miatt elveszünk a részletekben, plusz jó nagy adag angol sznobéria… de természetesen az ízlések meg a pofonok…

Lorraine Heath - A vikomt asszonya

A havishami ördögfiókák 3

A szerelem néha őrületet szül. Locksley vikomtja legalábbis erre a következtetésre jutott, miután az apja megháborodott imádott hitvese halálát követően. Ám amikor az idős férfi feleségül akarja venni a lángvörös hajú, szerencsevadász Portia Gadstone-t, Locke drasztikus lépésre szánja el magát, és nőül kéri a lányt. Egy kölcsönös előnyökön alapuló házasság tényleg kényelmes lehet… amíg semmiféle zavarba ejtő érzelem nincs a képben.

Portia csak kétségbeesésében egyezett bele, hogy hozzámenjen egy őrülthöz, a megállapodás ugyanis védelmet biztosított volna a számára. Legalábbis ő ebben bízott, amíg a márki jóvágású fia el nem olvasta a megállapodást, és át nem vette az apja helyét. Ennyit a nyugodt – és ami még fontosabb, biztonságos – házaséletről, amelyre Portia számított.

Miközben a lány kezd beleszeretni vonzó férjébe, a múlt sötét titkai a felszínre törnek, és azzal fenyegetnek, hogy mindkettőjüket tönkreteszik – hacsak Locke nem tesz kockára mindent, és nem nyitja meg a szívét a szerelem előtt…

HarperCollins, 2018

Eredeti mű: Lorraine Heath – The Viscount and the Vixen, 2016

A sorozat kedvelői már ismerik a helyszínt, ahol ez a harmadik rész játszódik, hiszen itt kezdődött a havishami ördögfiókák története, amikor egy tragikus vonatbaleset következtében Marsden márki lesz további két nemesi család fiainak a gyámja. Az ő történeteiket már olvashattuk az előző két részben, most rendesen betelepszünk Havisham Hallba, hogy megismerjuk az utolsó fenegyerek, Locksley vikomtja történetét, aki a házigazda egyetlen fia.

Ugye azt is tudjuk már, hogy a Havisham Hallban nevelkedő ifjak szoros barátságot kötnek és lényegében egymást nevelik fel, mert Marsden márki egyetlen dologra koncentrál: gyermekszülésben elhunyt felesége utáni kesergésre, ezért pedig nagyon sokan az őrült címkét ragasztják rá.

Igazándiból nem értem, hogy miért csak most kattant be, hogy a márki viselkedése mennyire hasonlít Charles Dickens Szép remények című művének Miss Havishaméhez. Hiszen még a név is ott van, hogy felhívja rá a figyelmet. Havisham Hall a gyász és enyészet helye. Az órákat az úrnő halálának percében megállították, szobák kulcsrazárva, a személyzet egyre kevesebb, mert a márki nem tűri a változás semmilyen formáját, azt sem, hogy évek óta tartó gyászában megzavarják.

Csakhogy az idős úr mégsem annyira őrült, mint amennyire környezete hiszi és tisztában van azzal, hogy amíg egyetlen fia nem nősül meg, addig nincs biztosítva a cím folytonossága. Cselhez folyamodva újsághírdetést ad fel, mintha ő maga szeretne tartalékörökösről gondoskodni:

"Marsden márkijának szüksége van egy erős, egészséges és termékeny nőre, aki örököst szülhet neki. További információ a kiadónál."

Itt lép be a képbe Portia Gadstone, mint egyetlen jelentkező, s aki keményen tárgyal is anyagi biztonsága érdekében. Locksley vikomt pedig apja helyett feleségül veszi a csinos “özvegyasszonyt”, akinek egész története hazugságokra épül. Portia Gadstone-nak nincs vesztenivalója, hiszen az élete már úgyis romokban hever, nincstelen és senkije sincs, akire ttámaszkodhatna. A hölgy első ránézésre semmi más, mint egy cím és pénzvadász nő, aki pontosan tudja mit akar és azt is, hogyan érje el azt. Később megcsillogtatja háziasszonyi tehetségét is, nem riad vissza a kétkezi munkától sem, csakhogy végig érezhető, hogy bármennyire igyekszik, nem lehet önmaga a múltban elkövetett baklövései miatt, amiket - magától értetődően - továbbra is titkol.

Természetesen jön majd a szerelem is és a boldog végkifejlet is, csakhogy addig a szerzőnek sikerül néhányszor alaposan meglepnie. Először is azzal, hogy George St. John, Marsden márkija nem is olyan őrült, mint amilyennek mutatja magát. Ő csak egy megtört szívű öregúr, aki élete szerelmét siratja. De ettől függetlenül éles eszű, szellemes és olyan húzásai, beszólásai vannak, hogy környezete (és az olvasók is) csak kapkodják a fejüket. Mintha kitűzött célja lett volna környezete zavarbahozása. Nekem ő volt a kedvenc szereplőm és nagyon szurkolok azért, hogy a kiegészítő 3.5 részt, ami az ő nagy szerelmének története, magyar nyelven is elolvashassuk.

Meglepetéssel szolgált a történet hősnője is, mert annak ellenére, hogy nem nagy filozófia kitalálni, hogy a feltálalt élettörténete hazugság, még ezen túl is meg tudott lepni azzal, hogy nem siránkozásba menekült, hanem talpraesetten megoldást keresett a gondjaira. Megértettem motivációját, de ettől függetlenül őt nem kedveltem.

Akárcsak az előző részekben, most is epizódikusan feltűnik valamennyi havishami ördögfióka, most viszont családdal együtt. Tehát az ő sorsuk alakulásából is kapunk ízelítőt.

Akik olvassák a bejegyzéseimet már tudják, hogy ritkán szoktam egy könyv borítójával piszkálódni, mert nem a csomagolás számít, hanem a tartalom - bár egy tetszetős csomagolás azért vonzza a szemet. Nincs semmi baj ezzel a borítóval sem, csupán azt nem értettem meg, ha a vikomtnak már-már féstis-szerűen tetszik felesége, amikor kék ruhát visel, és a történetben többször is elhangzik/leíródik ez,  akkor miért annyira zöld a borítón szereplő hölgy?

Kedveltem a történetet mert szórakoztatott és pörgött, annak ellenére, hogy az előző részekhez képest itt kicsit többet merülünk el az emberi lélekben. De ki-ki majd eldönti magának, hogy hogy is áll ezzel a történettel, mert ugye az ízlések és a pofonok…

A sorozat már megjelent részei:

1. A herceg szeretője, 2017

Falling Into Bed with a Duke, 2015

2. Mindent egy lapra, 2017

The Earl Takes All, 2016

 3.5. When the Marquess Falls, 2017

Kiegészítő kisregény, mely Marsden márki és későbbi feleségének a története – egyelőre nem érhető el magyar nyelven

Monica McCarty - Az Újonc

A Felföld rettegett fiai 6

William ​Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos halott. Skócia az angolok igáját nyögi. Klánok ragadnak kardot klánok ellen. A remény lángja azonban még nem hunyt ki. A skót Robert the Bruce úgy dönt, a Felföld és a Hebridák legendás harcosaiból titokban megkísérli a valaha volt legkiválóbb csapatot megszervezni, hogy egyesült erejüket felhasználva szerezze meg a trónt, és ezzel ismét kivívja Skócia függetlenségét…

A forrófejű és vakmerő Kenneth Sutherlandre élete legnagyobb kihívása vár: be akar kerülni Robert the Bruce rettegett felföldi harcosainak a sorába. Az épp az idő tájt megrendezett Felföldi Játékok erre remek lehetőséget is kínálnak. A siker kapujában, egy védtelen – és meglehetősen buja – pillanatban, az istálló mélyén azonban rabul ejti őt egy ártatlan női szempár, és képtelen lesz kiűzni a fejéből…

Nincs ezzel másként ama ártatlan szempár birtokosa, Lady Mary sem, aki úgy érzi, a férfi teljesen megbabonázta. A férje kivégzését követően igyekezett jóformán láthatatlanná válni, nehogy felhívja magára a bosszúszomjas angol király figyelmét, de az istállóban látottaktól igencsak felforr a vére. Úgy határoz, egyetlen éjszakára hagyja magát elcsábítani – csupán egyetlen forró éj, mindenféle ígéretek, kötöttségek nélkül. A harcos csókját megízlelve azonban rájön: ennél többre vágyik. De vajon megkaphatja azt, amit akar: Kenneth szívét?

A Felföld rettegett fiai-sorozat hatodik kötetét tartja kezében az olvasó: a harcosok és szerelmeik történetei folytatódnak.

General Press, 2017

Eredeti mű: Monica McCarty – The Recruit, 2012

Megrendelhető

Valahányszor ez a sorozat kerül szóba, mindig az jut eszembe – és általában el is mondon, le is írom –, hogy hosszú ideig félretettem, mert egyszerűen nem tudtam túlrágni magam a második részen. Pedig csak a megfelelő pillanatra kellett várni, amikoris minden további gond nélkül végigolvastam a sorozat valamennyi magyar nyelven megjelent kötetét.

A sorozat tizenkét részből áll, amihez még hozzáadódik két kiegészítő novella is. Magyar nyelven a hatodik résznél tartunk, reményeim szerint idén valamikor a hetedik is megjelenik. Természetesen ez nem egy benfentes információ, csupán annyit tudok, hogy az első félévben nem – de ezt mindenki tudja, hiszen a kiadó közzétette az első félévre szóló megjelenési naptárját. De ez ne keserítse el a sorozat rajongóit, hiszen tavaly is augusztusban jött Az Újonc.

A Felföld rettegett fiai olvasói tudják már miről szól ez a sorozat, és azt is, hogy érdemes elolvasni a könyv végén levő szerzői jegyzetet, mert fontos információkat tartalmaz. Például a szerző elmondja, hogy a könyvben szereplő események közül melyek azok, amelyek megfelelnek a történelmi valóságnak és melyek csupán írói fantáziája szüleményei, és ez érvényes a szereplőkre is. Mert ugye ez egy klasszikus romantikus történet, mely a 14. század Skóciájában játszódik, és a központjában a skótok függetlenségi harca áll. Vannak nemzetek, melyek szinte egész egzisztenciájukat függetlenségi harcokban töltötték. A skót ilyen, és most sem adja fel.

Azt már tudjuk, hogy William Wallace, a skótok nagy szabadságharcosa halott, és Skócia angol fenhatóság alatt van. A trónkövetelő király pedig a legjobb harcosokat gyűjti maga köré, alig néhány személyes titkos hadsereget hozva létre, mely segítségével szeretné visszaszerezni a trónt. A titkos hadsereg annyira titkos, hogy szinte mindenki róla beszél. Egyesek azért, hogy leleplezzék az árulóknak minősített tagokat, ami természetesen nem egyszerű dolog, hiszen a harcosok álnevet használnak és álnevük utal arra a kiemelkedő tulajdonságukra, képességükre, ami miatt ennek az elít csoportosulásnak a tagjai lehettek. Mások azért beszélnek róla, mert tagjai szeretnének lenni, ami szintén nem egyszerű dolog.

Az Újonc egy ilyen taggá válás története, bőven megfűszerezve izgalommal, pörgős cselekménnyel, romantikával és bizony pikáns jelenetekel is, mert a szerző nem megy a szomszédba egy kis erotikáért sem.

Az “Újonccal”, azaz Kenneth Sutherlanddal már a sorozat előző részében is találkozhattunk. Kicsit összeférhetetlen, kicsit gonosz, de nagyon szerethető és még annál is férfiasabb. Mint ahogy a titkos különítmény valamennyi tagja: szívdobogtatóan dögösek, jellemük acél, férfiasságuk átlagon felüli, ahogy a termetük is, és természetesen nagy lepedőakrobaták. Bocsánat, ezt rosszul mondtam, hiszen sokszor még az ágyig sem jutnak el. S természetesen magukon viselik plaidjük mind a kilenc yardját, ami még izgalmasabbá teszi őket a jelenkor lelkes olvasói szemében.

Visszatérve a hősünkre, hát ő is egy ilyen tipikusan vonzó skót, egészségesen nagy önbizalommal úgy férfiúi, mint harcosi képeségeit illetően és álma-vágya, hogy ennek a különleges csapatnak a tagja lehessen. S természetesen jár hozzá egy nemes skót hölgy is – nem mindig a legfeltűnőbb fajtából –, aki majd a szívét megdobogtatja, sőt végleg elrabolja. Zárójelként megjegyzem, hogy ebben a sorozatban lassan mindenki rokon lesz mindenkivel, de nem fogom most a szereplők és klánok közötti rokoni kapcsolatokat boncolgatni, mert arra rámegy az egész nap.

Kenneth Southerland és Lady Mary történetének természetesen jó vége lesz, de amíg eljutunk a boldog végkifejletig bizony bőven van izgalmakban részünk. A cselekmény pörög és egy kicsit sem unalmas, annak ellenére, hogy azért már ennyi rész után bizonyos sablonosságot is fel lehet fedezni a történetben, például a szerelmesek soha nem lehetnek csak úgy símán egymáséi, azért előzőleg keményen meg kell harcolni, lehetőség szerint az angolokkal, és természetesen az ügy érdekében be kell veti a titkos csapattársakból is néhányat.

Kedveltem a történetet, néhol még meg is mosolyogtatott, és lelkesen várom a folytatásait – remélem nem hiába –, nagy valószínűség szerint ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.

Ajánlom első sorban a sorozat szerelemeseinek, valamint azoknak, akik kedvelik a klasszikus romantikus történeteket, a skótokat és az izgalmakkal társított romantikát. De természetesen ízlések és pofonok…

 A sorozatból magyar nyelven már megjelent:

1. A Harcos, 2014

The Chief, 2010

2. A Sólyom, 2014

The Hawk, 2010

3. Az Őrszem, 2015

The Ranger, 2010

4. A Vipera, 2016

The Viper, 2011

5. A Szent, 2016

The Saint, 2012

Hóvégi klasszikus: Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg

"Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel."

A kis herceg az a történet, mely – ajánlása szerint – gyermekeknek íródott, de korhatár nélkül olvasható. Mindig és mindenki számára van mondanivalója.

Lehet egy gyermektörténet, ami arról szól, hogy a szerző, a mesélő repülőgépszerencsétlenség áldozata a sivatagban és ott találkozik össze az aranyhajú kisfiúval, aki tulajdonképpen egy picike bolygón él és utazásairól mesél a felnőtt férfinek.

Vagy lehet egy társadalmi korkép, amikoris a kisfiú a felnőtt férfiben még meglévő gyermek, és aki az utazásairól mesélve a társadalom tipikus alkotóelemeit tárja az olvasó elé, például a hatalom képviselőjét, a szenvedélyfüggőt, a ravaszt, az anyagias fontoskodót, a beletörődőt. Ez akár egy görbe tükör is lehetne, de mindenképpen az emberi érzések és személyiségek sokféleségét jelzi.

"– Hát te mit csinálsz itt? 

– Iszom. 

– Miért iszol? 

– Hogy felejtsek. 

– Mit? 

– Azt, hogy szégyellem magam. 

– Miért szégyelled magad? 

– Mert iszom."

A kis herceg klasszikus mű, melyre más szerzők is előszeretettel hivatkoznak írásaikban. Legutóbb Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek című könyvében olvastam róla, és ez adta az ötletet, hogy ismét belekukkantsak a könyvbe. Mert ez egy olyan történet, amit bárhol ki lehet nyitni, bárhol bele lehet olvasni, mert minden esetben mondanvalója van az olvasó számára és ezt a mondanivalót mindenki, kortól függően értelmezheti… vagy nem.

1974-ben angol-amerikai tévéfilm, 2015-ben francia animációs film készült belőle.

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Gyermeknek és felnőtteknek szóló egyetlen mese A kis herceg, a második világháborúban elpusztult s már klasszikusnak számító francia író remekműve. Története úgy indul, mint minden Saint-Exupéry-regény, egy repülőkalanddal, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolygóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, melynek embersége, tisztasága és szépsége sajnos már csak a költészet világából való. És Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga icipi bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, s szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget. A világszerte ismert, megrendítően szép mesét a nagy író eredeti színes rajzai díszítik.

Eredeti mű: Antoine de Saint-Exupéry – Le Petit Prince, 1943

Magyar nyelven 54 kiadást ért meg, először 1957-ben a Magvető Kiadónál jelent meg, legfrissebb 2017-ben a Könyvmolyképző Kiadónál.

Mindenkinek ajánlom, mert elgondolkoztató, megható, szép.