Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows - Lady Jane

Lady Jane 1

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg három sikeres young adult szerző Brodi Ashton, Cynthia Hand, Jodi Meadows közös regényét Lady Jane címmel. Valós történelmi személyekkel kalandozhatunk ebben az alternatív valóságban Anglia trónjáért folyó cselszövések közepette.  Nyolc bloggerünk mutatja be ezt a humorban bővelkedő regényt, ahol mindennapos az emberek alakváltása a legkülönbözőbb lényekké. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Edward ​még csak tizenhat éves, és már Anglia királya. De sajnos épp haldoklik, ami elég kellemetlen, ha azt nézzük, hogy inkább az első csókja tervezésével kellene foglalkoznia, mint azzal, hogy kire is hagyja a trónt… 

Jane Edward unokatestvére, akit sokkal inkább érdekelnek a könyvek, mint a romantika. Szerencsétlenségére Edward beleegyezett a megházasításába, hogy ezzel bebiztosítsa a trónöröklését. Ráadásul van valami igen furcsa a neki kiválasztottban: Gifford ugyanis egy ló. De tényleg, a férfi minden egyes nap hajnalán egy nemesi szénafalóvá változik – csak hogy naplemente után a fogai között szénaszálakkal változhasson vissza emberré. Ettől eltekintve azért meg kell hagyni, hogy roppantul jóképű, és Jane szívében szép lassan hely szabadul fel számára is. 

A történet egyre zűrösebbé válik, ahogyan Edward, Jane és Gifford egy kolosszális összeesküvés közepén találják magukat. Miközben a királyság sorsa a tét, hőseinknek saját összeesküvést kell szőniük, számos harcot megvívniuk, kalandozniuk, s a szívük sem maradhat szárazon. De vajon sikerül véghezvinniük a tervüket, amíg a fejük még a helyén lehet?

Maxim, 2018

Eredeti mű: Cyntia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows – My Lady Jane, 2016

Megrendelhető                Beleolvasó

Őszintén bevallom, hogy amikor felmerült ennek a turnénak az ötlete én benéztem a könyvet.  Egyszerűen összetévesztettem egy másik, azonos című írással, melynek főszereplője természetesen ugyanaz a Lady Jane.

Azt is be kell vallanom, hogy még soha nem olvastam olyan könyvet, amelynek több szerzője is lett volna – kivéve természetesen a szakkönyvek, de azok ugye nem tartoznak ide. A szerzők közül is csupán Cynthia Hand neve csengett ismerősen.

A címben szereplő Lady Jane valójában létezett, csak kevésbé ismert a mi tájainkon, hiszen nem volt olyan fontos szereplője a 16. századi angol történelemnek, bár aki valaha is a szigetország királynője volt, az megér legalább egy bekezdést.

A szerzők az előszóban hívták fel a figyelmet arra, hogy a történet egy valós tényből indul s ők maguk alakították át saját ízlésük szerint. Ez vett rá, hogy kis guglizást végezzek, s lám, Lady Jane Grey valóban létezett, tizenévesen összesen kilenc! napig Anglia királynője és valójában Sir Guilford Dudley felesége volt. Ígéretes királynői karrierje a Towerben végződött, ahol szó szerint elvesztette a koronát tartó testrészét. Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy tudjuk, ez bizony elég gyakran megtörtént a Towerben, és több vezető sorsa pecsételődött meg ott, mint a harctéren.

Ennek a Lady Jane-nek a történetét karolta fel a három írónő és alakította át egy nagyon szórakoztató, ifjúságnak szóló történetté, melyeket bőven megtűzdelt fantasy elemekkel is. Mondhatni kijavították azt, amit a történelem elrontott.

A fantasy elemeken az alkalváltást kell érteni és ne gondoljon senki vérfarkasokra, sárkányokra, meg ki tudja még mire, a történet szereplői egyszerűen állítokká változnak át. Természetesen nem mind, hanem csupán egy csoport rendelkezik ezzel a különleges képességgel. Ők az E∂ianok – ejtsd ethyánnak. Maga a hősnőnk is ehhez a csoporthoz tartozik, hiszen mikor úri kedve úgy diktálja, akkor egyszerűen vadászgörénnyé változik.

A szerzők által megalkotott történetben Jane, az épp uralkodó Edward rokona. S mivel Edward sajnálatos módon a betegségével foglalkozik s nem igazán az uralkodással, még hamarosan bekövetkező halála előtt el szeretné rendezni rokona sorsát. Abban a korban és Lady Jane poziciójában a lányoknak egyetlen lehetetősége volt: jól férjhezmenni. Ez természetesen azt jelentette, hogy a férfirokon kiválasztotta a számára megfelelő férjet, ami a család számára politikai támogatottságot is jelentett, nemcsak anyagit, a leányzó pedig vígan s dalolva beleegyezett, mert nem volt más választása.

Ez történik Jane-nel is, mikor Edward – aki mellesleg szintén E∂ian és vörös vércsévé tud változni – hozzáadja “Lord Guildfordhoz vagy Gilfordhoz vagy Gifford-isten-tudja-kicsodához”. Az illető úr meglehetősen jóképű és rendesen meg is dobogtatja Jane szívét, csupán egyetlen apró hibája van: nappal közönséges ló és csak éjszaka változik emberré.

Nagyon szórakoztató történet, mely terjedelme ellenére (500 oldal) nagyon könnyen olvasható és egy szikrát sem unalmas, mert minden van benne: kaland, szerelem, alakváltók, szerethető szereplők, csipetnyi valóság és trónviszályok, hiszen a történelem során Anglia trónja úgy vonzotta a viszályokat, mint a méz a legyet. 

Teljesen más volt, mint amire vártam, s ezt kéretik jó értelemben venni, tehát nem is baj, hogy eredetileg teljesen más könyvre gondoltam. Ez egy tündérmese volt, tündérek helyett E∂ianokkal, fergeteges humorral és remek szöveggel, ami néha hangosan megnevettetett. S a történetnek még nincs vége, hiszen a szerzők további két kötetet is terveznek, a második angol nyelvű megjelenése 2018-ra tervezett.

Ez első sorban egy ifjúságnak szóló történet, de korhatár nélkül olvasható, s természetesen ízlések és pofonok...

“Figyeljenek jól! Lecsippentettünk apróbb részleteket. Teljesen átrendeztünk jelentősebbeket. Néhány nevet megváltoztattunk az ártatlanok (és nem olyan ártatlanok) védelmében, vagy csak azért, mert egy nevet szörnyűnek találtunk, és jobban tetszett egy másik. Hozzáadtunk egy csipetnyi varázslatot, hogy érdekesebbé tegyük a dolgot. Szóval, tényleg bármi megtörténhet.

Úgy gondoljuk hát, hogy Jane történetének így kellett volna alakulnia”

 (Cynthia Hand, Brodi Ashton, Jodi Meadows - Lady Jane, Maxim, 2018)

A regény főbb szereplői E∂ianek, azaz alakváltók. A kiemelt betűket összeolvasva kapjátok meg a megoldást, ami a szereplő nevét és az állati alakját adja ki. Pl: Pet - kutya   A megfejtéseket írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába!

A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

03.19 Kelly és Lupi olvas

03.21 Betonka szerint a világ...

03.23 Könyvvilág

03.25 Dreamworld

03.27 Kristinablogja

03.29 Szembetűnő

03.31 CBooks

04.02 Deszy könyvajánlója

Hóvégi klasszikus: Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg

"Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel."

A kis herceg az a történet, mely – ajánlása szerint – gyermekeknek íródott, de korhatár nélkül olvasható. Mindig és mindenki számára van mondanivalója.

Lehet egy gyermektörténet, ami arról szól, hogy a szerző, a mesélő repülőgépszerencsétlenség áldozata a sivatagban és ott találkozik össze az aranyhajú kisfiúval, aki tulajdonképpen egy picike bolygón él és utazásairól mesél a felnőtt férfinek.

Vagy lehet egy társadalmi korkép, amikoris a kisfiú a felnőtt férfiben még meglévő gyermek, és aki az utazásairól mesélve a társadalom tipikus alkotóelemeit tárja az olvasó elé, például a hatalom képviselőjét, a szenvedélyfüggőt, a ravaszt, az anyagias fontoskodót, a beletörődőt. Ez akár egy görbe tükör is lehetne, de mindenképpen az emberi érzések és személyiségek sokféleségét jelzi.

"– Hát te mit csinálsz itt? 

– Iszom. 

– Miért iszol? 

– Hogy felejtsek. 

– Mit? 

– Azt, hogy szégyellem magam. 

– Miért szégyelled magad? 

– Mert iszom."

A kis herceg klasszikus mű, melyre más szerzők is előszeretettel hivatkoznak írásaikban. Legutóbb Veronica Henry: Könyvesbolti szerelmek című könyvében olvastam róla, és ez adta az ötletet, hogy ismét belekukkantsak a könyvbe. Mert ez egy olyan történet, amit bárhol ki lehet nyitni, bárhol bele lehet olvasni, mert minden esetben mondanvalója van az olvasó számára és ezt a mondanivalót mindenki, kortól függően értelmezheti… vagy nem.

1974-ben angol-amerikai tévéfilm, 2015-ben francia animációs film készült belőle.

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Gyermeknek és felnőtteknek szóló egyetlen mese A kis herceg, a második világháborúban elpusztult s már klasszikusnak számító francia író remekműve. Története úgy indul, mint minden Saint-Exupéry-regény, egy repülőkalanddal, de ezúttal a bonyodalom nem a valóságban, hanem a költői képzelet világában folytatódik. Egy kisfiú jelenik meg a szerencsétlenül járt pilóta mellett a Szahara magányában, egy kisfiú egy másik bolygóról. S vele együtt feltündököl egy másik világ is, melynek embersége, tisztasága és szépsége sajnos már csak a költészet világából való. És Saint-Exupéry úgy beszéli el kis hercege történetét a maga icipi bolygóján, hogy mindnyájan fájdalmasan megáhítjuk azt az igazabb bolygót, s szívünkbe zárjuk az emberségben nagy kis herceget. A világszerte ismert, megrendítően szép mesét a nagy író eredeti színes rajzai díszítik.

Eredeti mű: Antoine de Saint-Exupéry – Le Petit Prince, 1943

Magyar nyelven 54 kiadást ért meg, először 1957-ben a Magvető Kiadónál jelent meg, legfrissebb 2017-ben a Könyvmolyképző Kiadónál.

Mindenkinek ajánlom, mert elgondolkoztató, megható, szép.

Deirdre Riordan Hall - Sugar

Én ​vagyok az a kövér, félig Puerto Ricó-i, félig lengyel lány, aki úgy érzi, nem találja a helyét sem a saját bőrében, sem sehol máshol. 

Sugar Legowski-Gracia nem volt mindig kövér, de tizenhét éves korára ez megváltozott. Ugyan nem annyira terebélyes, mint a mamája, aki hatalmas mérete miatt hónapok óta nem tudott kikelni az ágyból. Nem is annyira ormótlan, mint a bátyja, Görény, akibe több aljasság szorult, mint háj, és ez mindent elárul a természetéről. Sugar pont annyira túlsúlyos, hogy durva sértegetések céltáblája legyen, bármerre is jár: boltban, utcán vagy az iskolában. 

Sugar találkozik Evennel – és nem Evannel, ahogy félig analfabéta apja helytelenül megadta a fia nevét a születési anyakönyvi kivonatán –, és megtapasztalja, milyen az, amikor valaki nem a testét, hanem őt magát látja. Valószínűtlen barátságuknak köszönhetően Sugar életében először megengedi magának azt a luxust, hogy a jövőre is gondoljon. A jövőre, amit nem árnyékol be a saját testéről alkotott képe, sem az anyja sértegetései. Sugar hamarosan válaszút elé kerül: döntenie kell, hogy azzá a lánnyá válik-e, akit Even segítségével felfedezett önmagában, vagy felhagy a küzdelemmel, és elfogadja azt a szerepet, amibe a családja és az eddigi élete kényszerítette.

Kövesd a sorsát!

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: Deirdre Riordan Hall – Sugar, Skyscape, 2015

Akik ismernek, azok tudják, hogy nem szeretem az ifjúsági könyveket, mert egyrészt már kinőttem belőlük, másrészt… nos, ezt hosszan lehetne ragozni, de minek. Ez pedig – besorolása szerint, és nemcsak – egy ifjúsági könyv.

Miért olvastam el mégis? És miért kellene másoknak is elolvasniuk kortól függgetlenül? Azért, mert a főhősnő személyében sokan magukra ismernének. Ha nem is élünk/éltünk olyan rendezetlen körülmények között, mint Sugar, ha a család támogatását megkaptuk – ami ugye nem mondható el a főhősnőnkről –, akkor is valamilyen formában, valamennyiünkben ott van Sugar, hiszen kevés olyan ember van a földön, aki ne lett volna valamilyen vélt vagy valós fogyatékossága, hibája miatt mások gúnyjának a céltáblája. Valamennyien valamelyik oldalon álltunk/állunk. Vagy a gúnyolódók, vagy az áldozatok oldalán. Azért mert kövérek vagyunk, vagy éppen soványak, mert szemüvegünk van, fogszabályzónk, mert okosak vagyunk, vagy épp ellentkezőleg, buták, amikor a külsőségek után ítélnek meg, és nem azért akik valójában... vagy egyszerűen csak... mert megtehetik...

Valósághű történet. Hiszem, hogy ez, kis változtatásokkal, vagy akár így , ahogy a szerző leírta, megtörténhet. Elgondolkoztató, kicsit sem könnyű olvasmány. Ízlések és pofonok, ahogy mindig szoktam mondani, de nincs értelme tovább boncolgatni ezt a történetet, a fülszöveg több mint elég arra, hogy tudd mire várhatsz. Ezt olvasni kell…

Hóvégi klasszikus: Móricz Zsigmond - Forr a bor

Oka van annak, hogy ma, hóvégi klasszikusként, egy magyar szerző kevésbé ismert és a szakemberek szerint nem igazán sikeres és nem is népszerű művét ajánlom. Első sorban azért, mert én kedveltem és többször is újraolvastam és mert a főszereplő Nyilas Misi az ifjúságnak szóló magyar irodalom talán legismertebb alakja. Igen, a Légy jó mindhalálig Nyilas Misijéről van szó, akiről mindenki hallott, márcsak azért is, mert egyrészt kötelező olvasmány volt, másrészt a könnyebb emészthetőségért musicalt is írtak belőle. Nyilas Misivel egyedül Molnár Ferenc Pál utcai fiúkjából Nemecsek Ernő vehetné fel a versenyt ismertség szempontjából.

Míg a Légy jó mindhalálig Nyilas Misije inkább egy önéletrajzi figura, a Forr a boré, már nem a szerethető kiskamasz, akiért lelkek szakadnak meg, hanem érettségi – bocsánat, matúra előtt álló fiatalember a kisújszállási gimnáziumban, melynek frissen kinevezett igazgatója a nagybátyja, Isaák Géza. Ez ugye egy újabb ok, az amúgy sem könnyen szocializáló fiatalember kirekesztettségére. Egyébként a könyv címe is erre a korosztályra utal, már nem kiskamasz, tehát nem must, de nem is bor, azaz felnőtt, hanem a forrásban, kialakulóban levő ember – számomra tetszetős analógia.

A könyv cselekménye 1899-ben játszódik és szereplőin keresztül remek korképet kapunk arról, hogy milyen is volt a vidéki magyar társadalom a 19. század végén. Mert a szereplők úgy vannak megformálva, hogy a kor egész társadalmát képviseljék: a gazdag kereskedőket, a tehetős vagy kevésbé tehetős zsidó családokat, a kétkezi munkást, az értelmiségit.

Bármennyire hihetetlen, de ez a könyv egy bizonyos fokig ma is aktuális, és akik már olvasták azt is tudják miért: érdekszövetségek, antiszemitizmus, nők helyzete és szerepe a társadalomban, szociális rétegek közötti különbségek, az oktatási folyamatért felelős személyek szakmai megfelelése, s a sort még hosszan lehetne folytatni.

Talán a legfontosabb oka amiért ezt a könyvet választottam mára, és ezzel kellett volna kezdenem, az napjaink ifjúságnak szóló irodalma. Az utóbbi években a magyar könyvkiadást elárasztották az amerikai témájú szívszaggató ifjúsági regények a gimnázium vagy a főiskola padjaiban lötyögő diákokról és mondvacsinált gondjaikról. Különösen két-három kiadó (nevet nem fogok leírni, mert ez nem a reklám helye) szórja a nagyérdeműre az infantilitás csimborasszóját képviselő kiadványokat és mi természetesen bevesszük, mert minden ami mástól jön, az jó, a miénket nem becsüljük meg. Egyébként ezért ír a magyar szerzők többsége hangzatos angolszász néven. Íme itt van egy magyar szerző ifjúságról, ifjúságnak (és nemcsak) szóló regénye, bármelyik kortárs amerikai tini-regénnyel felveszi a versenyt, sőt!

Természetesen, mindenki azt olvas amit akar, amire telik vagy beszerez, mert ugye ízlések és pofonok.

Első megjelenése 1931-ben, az Atheneaum Kiadó gondozásában volt, azóta még öt kiadást élt meg, az utolsót 2013-ban a Kossuth Kiadó követte el.

Ennek a könyvnek nincs hivatalosan elfogadott fülszövege, ezért azt az ismertetőt hoztam el, mellyel a könyvkereskedők internetes oldalaikon népszerűsítik a regényt.

A Forr a bor különös, kétarcú alkotás: egyfelől része Móricz Zsigmond önéletrajzi regénysorozatának, egész életművén végigvonuló "vallomásos" könyvei folyamának egyik darabja, közelebbről a Légy jó mindhalálig szinte közvetlen folytatása, másfelől azon munkái sorozatába tartozik, amelyek – bevallottan balzaci igénnyel – a magyar társadalom teljes összképét igyekeztek felrajzolni, tablóba rendezni. Az egyetlen évben, 1899-ben játszódó mű így egyrészt Nyilas Misi (a Légy jó mindhalálig hőse) érettségi évének bemutatása, benne – nem is titkoltan – az író kisújszállási gimnáziumi éveinek szinte fotografikus hűségű beszámolója, másrészt annak a generációnak a rajza, amely meghatározó lesz majd a húszas-harmincas években, azok mentalitásának, törekvéseinek, emberi minőségének ábrázolása, akik szinte a huszadik század küszöbén "érték" meg, hogy egy-két évtized múlva a társadalom "vezetői" legyenek. A regénynek ez a két "vonala" kitűnően harmonizál egymással, az író pedig – ritka bravúrral – egyszerre tudja az érettségi előtt álló nyolcadikosokat a sokat látott társadalomrajzoló, "kritikai realista" szemével és eszközeivel, valamint a köztük élő, írónak készülő, elhúzódó kamaszkorának kataklizmái közt vergödő Nyilas Misi szemüvegén át látni és láttatni. Az igen sokáig készülő, több részletben, külön is megjelent regényt az író csak 1939-re dolgozta egységes műalkotássá. Általában nem számítják a legjobb Móricz-regények közé, de újabban sokan érveltek amellett, hogy igenis az "első vonalba" tartozik. Az olvasók körében azonban mindenkor népszerű volt. (Legeza Ilona)

Kim Holden - Bright Side

Brigth Side 1

Titkok. Mindenkinek van egy. 

Némelyik nagyobb, mint a másik. 

És amikor a titkokra fény derül… 

Némelyik meggyógyít… 

Míg más elpusztít.

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.

Mindketten harcolnak ellene. 

Mindketten titkolnak valamit. 

És amikor a titkokra fény derül… 

Némelyik meggyógyít… 

Míg más elpusztít.

WOW, 2016

Eredeti mű: Kim Holden – Bright Side

Ez egy ifjúsági könyv. Felnőtteknek szóló ifjúsági könyv. Tudom ez egy meglehetősen zavaros megfogalmazás, de egyike azoknak a könyveknek amiket édemes elolvasni minden korosztálynak, mert marad valamivel belőle a történeten túl. És kell néhány nap amíg megfogalmazódik az ember lányában mindaz amit ezzel a könyvvel kapcsolatban érez.

Első látásra olyannak tünt mint bármelyik ifjúsági regény: rohadtul magabiztos leányzó – aki még zenész is mellette – elkezdi főiskolai tanulmányait, messze otthonról, összejön egy fickóval, ahogy ez már lenni szokott az ilyen történetekben. Sőt! Vannak a könyvnek motívumai amikkel már más írók könyveiben is találkoztam, gondoltam, ez egy innen-onnan összekoppintott és ügyesen összerakott könyv lesz… belehalok, ha megint egy sablon amcsi tini-regény.

… és aztán lassan, fokozatosan kiderül, hogy otthon az nincs. És hogy család sincs… az egyetlen  amit jelenleg ismer, az volt zenésztársai és hozzátartozóik. Egyelten vérrokona, anyai nagynénje éretlen és bulémiával küszködik, apja pedig… nos hát vannak emberek akik nem tudnak szembenézni a ténnyel, hogy van egy Down-kóros gyermekük és már sok évvel korábban messze futott – messze alatt más kontinens értendő. Nem a főszereplő magabiztos leányzó, Kate Segwick a Down-kóros, hanem nővére… aki már csak a múlté, akárcsak anyja, aki beleroppant a felelősségbe és önkezüleg vetett véget életének.

Ezzel a múlttal-jelennel indul neki a főiskolának Kate Segwick… és ez még mindig nem minden, még mindig nem elég, mert ha valakit egyszer elkapott a balsors, akkor azt nem ereszti...

Annyi mondanivalója van ennek a könyvnek… az igaz barátságról, a ragaszkodásról, a másságról, a főiskolai szerelemről, gyermekvállalásról… és az elmúlásról.

Kate Segwick, Bright Side – ahogy legjobb barátja és zenésztársa Gus nevezi, a “Napos oldal”, az élet napos oldala, a töretlen optimizmus és az, hogy mindig mindenben/mindenkiben lát valami jót.

Ez a könyv lehet maradandó élmény, vagy egy monumentális giccs, csupán nézőpont kérdése. Tudod, a bizonyos ízlések és pofonok…  Én ma a maradandó élményre szavaztam és ha olvasni fogod, akkor szerezz be papírzsepit… nagy csomaggal.

Ez nem közvetlenül ide tartozik, illetve ide is és minden más könyvre is érvényes: a borító. Többször, több helyen, több forrásból olvastam már: szép a borító, ronda, az eredeti jobb, imádom… és a jelzők folytatódhatnak. Emberek! A borító érdekel benneteket vagy a könyv tartalma? Ennek a könyvnek egyszerű borítója van, ami közöl minden információt amire szükségem van: a szerző nevét, a könyv címét és a kiadót… és van egy halvány célzás egy hangszerre. Kell ennél több?

 Folytatása is van, mely Kate legjobb barátjáról, Gus Hawthorne-ról szól majd, és arról szól a fáma, hogy a kiadó tervezi a kiadását. Így legyen!

R. S. Grey - Testcsel (Scoring Wilder)

Az olimpiai válogatóra készülő, tizenkilenc éves Kinsley Bryantnek úgy hiányzik Liam Wilder, mint púp a hátára, hiszen fontos lenne, hogy semmi ne vonja el a figyelmét a felkészülésről. Az Amerika kedvenc rosszfiújaként számon tartott Liam profi futballista, és minden megvan benne ahhoz, hogy a lányok szó nélkül ledobják magukról a textilt.

*Észbontóan jóképű – kipipálva.

*Olyan hátsó, amellyel képes összeroppantani egy parmezán sajtot (méghozzá a drágábbik fajtát) – kipipálva.

*Annyi magabiztosság, amennyivel képes lenne kiiktatni a Föld gravitációs vonzását – duplán kipipálva.

Ráadásul Kinsleynek szigorúan tilos Liamhez közelednie, aki maga a tiltott gyümölcs. Az edzője ezt világosan az értésére adta. („Próbáljatok csak meg közel kerülni Wilderhez a focipályán kívül, és olyan gyorsan repültök a csapatból, hogy időtök sem lesz megszámolni a tetoválásait!”) De Kinsley számára ettől csak még vonzóbbá válik a fiú. Sőt, mivel Kinsley már számba vette a látható helyeken lévő tetoválásokat, nem végez félmunkát, ha már belefogott. A saját szabályai szerint próbál közelebb kerülni Liamhez, aki elhatározza, hogy megismerteti a lánnyal a „csapatszellem” egy teljesen más értelmezését.

Könyvmolyképző, 2016

Eredeti mű: R. S. Grey – Scoring Wilder

Ezt a könyvet sem nekem írták. Nem is tudom, hogy mivel kezdjem…

Sportról szól, tele nagy, hangzatos, amerikai motiváló szöveggel… olyan mint amikor a Hallmark Channel csinál egy ilyen sportos-amerikai ifjúsági giccset és attól mindenki el van ájulva, hogy mennyire szuper, növeli a nemzeti felsőbbrendűség illúzióját és mennyire tükrözi az amerikai álmot.

Sport mint foci… melyik fociról is beszélünk pontosan? Mert az ami nekünk, európaiaknak a sportok királya (ne bántsatok, ezt mondják róla a sportkommentátorok) az az Egyesült Államokban nem igazán népszerű, semmiképpen nem annyira, mint ahogy ezt a könyv sugallná és akkora hisztériát sem csapnak körülötte/miatta mint a könyvben leírtak. Viszont ha az amerikai fociról beszélünk – aminek ugye istenei vannak Amerikában és annyit keresnek mint egy kisebb európai állam éves költségvetése –, az meg nem olimpiai sportág… Ha nem láttam volna az angol nyelvű fülszöveget, hogy akkor most soccer vagy football, fogalmam nem lenne melyik sportágról van szó. Ezt nem ártott volna pontosítani, mert ugye a cselekmény az Egyesült Államokban játszódik és nem mindenki olvas angolul. De maradjunk az általunk ismert európai pöttyös labdás focinál… bár már az a labda sem pöttyös, de legalább kerek.

Azt sem értettem, miért volt a fenenagy tiltott szerelem meg az akörüli kavarás? A fickót büntiből küldték segédedzősködni egy főiskolai lánycsapathoz, illetve nem is büntetésből, hanem inkább arculat- és közmegítélés feljavítása céljából és ideiglenesen. Egy 25 éves, egészséges, heteroszexuális férfinek miért nem lehet kapcsolata egy 19 éves heteroszexuális fiatal nővel, ha ideig-óráig a csapatjának nemhivatalos segédedzője? És miért kellene ebből ekkora fejhajtást csapni? Ha David Beckham vagy a Cristiano Ronaldo egy vendéglőben vacsorázna XY szupermodellel, az hír a bulvársajtónak. De hogy egy amerikai főiskolai csapat újonca kivel kavar az maximum a csapattársakat érdekelheti pletyó szinten.

És ezzel el is érkeztünk a főszereplő Kinsleyhez és ahhoz, amit ezek a könyvön keresztül közvetít a kortársai fele. S nemcsak ő, hanem az egész sportösztöndíjjas rendszer, amiről már annyi filmet láttunk és annyit hallottunk: lehetsz bármilyen kretén, ha jól sportolsz, akkor lesz egy főiskolai diplomád is, teljesen mindegy miből, válasz nyugodtan, órára úgysem kell majd járnod. Pénzed is lesz, mert majd versengenek érted a szponzorok, s ha ügyes vagy sosem kell egy percet sem dologoznod az életben. Sőt! botrányod is lehet, ha a szüleid tehetősek, mert – bár sosem mondja ki, hogy miből kifolyólag olyan tehetősek a szülei –, anyu-apu PR részlege és ügyvédeinek hadserege majd közbelép, nyilatkozatot ad ki, mindent elsimít. Elég részedről egy telefonhívás és a rendszer máris működésbe lép. Neked semmi dolgod, csak bulizz amennyi beléd fér és járj el az edzésekre, a többi majd jön magától.

S, hogy egyetlen klissé se maradjon ki, természetesen van negatív szereplő, mert valakinek szemétkednie kell a főszereplő lánnyal, ugye? Nem, nem a pompon-lányok vezetője – ahogy ez lenni szokott –, hanem a csapatkapitány és az egyik ex-barát, aki természetesen a jelenlegi szerelem csapattársa és szintén focizik. De, ahogy ez már lenni szokott, mindketten megkapják méltó büntetésüket a történet végére.

Erről szól ez a könyv. Olyan se füle, se farka nagyon ifjúsági történet, nyomokban erotikus jelenetekkel, eredeti ötlet nem igazán van benne, erősen érzik, hogy a szerző nagyon fiatal még. De pozitívumai is vannak: humora van – és nem is kevés, pörgős a történet, valamint nincs folytatása, tehát nem kell a következő részekre várni.

De hát ízlések és pofonok…

Jamie McGuire - Varázslatos szerelem

Véletlen 3.

Légy óvatos azzal, mit is kívánsz! Lehet, hogy minden valóra válik…
Most, hogy Erin megtudta az igazságot a lányokról, akik kiközösítették, és a fiúról, akit szeret, úgy érzi, az érettségi előtti idő egyre gyorsabban fogy. Amíg egykor még a nyári szünet előtti napokat számolták vissza, most már ténylegesen az utolsó napjaikat töltik Blackwellben. Szülei, Sam és Julianne attól félnek, hogy most, hogy végre megtalálták Erint, mégis el kell engedniük őt, a feszültség pedig csak egyre nő azóta, hogy Erin rájött, ki is ő valójában. 

Weston egyre rosszabbul érzi magát, ahogyan telnek a nyári napok, hiszen a lány, akit gyerekkora óta szeret, más főiskolára megy, mint ő. A legnagyobb félelme, hogy ez azt jelenti, elválnak útjaik. Miközben próbálja a legjobbat kihozni a maradék időből, és elérni, hogy minden maradandó emlékük legyen, folyamatosan kétségek között őrlődik.

Rájön, hogy a remény olyan, mint a folyós homok: minél jobban szenved ő, annál gyorsabban süllyed Erin.

Maxim, 2016

Eredeti mű: Jamie McGuire – Happenestance 3

Már amikor az első részről írtam (Véletlen szerelem) megjegyeztem, hogy ez bizony rövidecske. Hogy a második része (Viharos szerelem) milyen hosszú volt, fogalmam sincs, mert azt kihagytam, de a harmadikat, ezt, el lehetett olvasni egy este. Tehát a háromból együtt esetleg egy megszokott méretű könyv lehetne… azért a pénzért. Az írónő még nem is adott nekik más-más címet, csak megszámozta őket egytől háromig és kész.

Még azt sem mondhatom, hogy föltétlenül el kell olvasni valamennyi részt, mert ha nem, akkor nem leszel képben. Mint mondtam, a másodikat kihagytam, de nincs hiányérzetem és mínuszban sem vagyok olyan infóval, ami esetleg a harmadik rész szempontjából fontos lenne.

Amikor az első részét osztottam-szoroztam, mondtam, hogy a kisváros szülészetén ugyanazon a napon három Erin nevű lány látja meg a napvilágot, két gazdag család gyermeke és egy szegény, alkohol és szerfüggő nőjé. Kettőt közülük összecserélnek, és évekkel később a két gazdag család által nevelt csemete balesetben életét veszti. Ekkor derül ki, hogy a szegény lány tulajdonképpen gazdag lány… és ezt most, a harmadik részben sokan nem tudják elfogadni. Pont olyanok nem, akik maguk is a társadalom pereméről kapaszkodtak a kiváltságosok közé, valamint a gyermekeik, akiket felsőbbrendűséggel oltottak be. Tehát ha nincsenek az iskola hangadó lányocskái, hogy kavarják a dolgokat és szítsák a gyűlöletet, megteszik a fiúk is. Nem értem… mitől jobbak, többek ők? És miért kell ezt még a főiskolán is folytatni?

Továbbá azt sem értem, hogy miért kell drámázni azért, ha az iskola végeztével egy szerelmespár egyik tagja a maga választott úton szeretne haladni, a maga választotta főiskolán szeretné a maga választott szakját tanulni és nem a barátját követné, annak önmegvalósítási törekvéseinek az árnyékában. Természetesen Weston várja el, hogy Erin oda menjen továbbtanulni ahová ő, és amikor ez nem látszik összejönni, akkor látványos hisztik és duzzogások jönnek. Ha az írónő ezzel netán azt szerette volna érzékeltetni, hogy mennyire szerelmes és érzékeny Weston, akkor ez mellément, mert csak az jött le, hogy úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett kisfiú aki nem kapta meg a kedvenc játékát.

És igazából Aldermanékat sem értem. Tizensok évig nevelnek egy gyermeket a sajátjukként, összetörnek, mikor balesetben elvesztik, de mikor kiderül, hogy mégsem a saját, vérszerinti gyereküket vesztették el, akkor már nincs is gond, juppi!! megvan a gyerekünk!… A való világban ez nem így működik.

No, de minden jó, ha vége jó. Biztosítva van a boldog befejezés, és ha szereted az amerikai ifjúsági mizériát, akkor ez a te könyved, a te sorozatod. Meg ízlések és pofonok…

A sorozat előző részei:

1. Véletlen szerelem

Maxim, 2015

Happenestance 1

2. Viharos szerelem

Maxim, 2016

Happenestance 2

Mindee Arnett - A Rémálom-ügy

Akkordél Akadémia 1

Behunytam a szemem, beszívtam a levegőt, és az ujjaimat a homlokára tettem.

A tizenhat éves Porka Evergím késő éjjel betör egy házba, de nem azért, mintha bűnöző volna. Nem: Porka egy Rémálom. 

Szó szerint.

Nem elég baj, hogy ő az egyetlen Rémálom az Akkordél Akadémián, a mágusfélék bentlakásos iskolájában, és kénytelen hírhedt anyja árnyékában élni, de mikor betör Eli Bookerék házába, még minden sokkal bonyolultabbá válik. Eli nagyon jóképű, ezért a mellkására ülni és az álmaiba hatolni már nem is lehetne kínosabb.
Pedig az lesz.

Eli egy gyilkosságról álmodik. A helyszín az Akkordél. 

És végül az álom valóra válik. Porkának most már követnie kell a nyomokat – részint Eli álmain belül, részint odakint –, hogy megállítsa a gyilkost, mielőtt további embereket ölne meg. És mielőtt az illető rájönne, miben sántikál Porka, és kiválasztaná soron következő áldozatául…

„Az Akkordél Akadémián egyszerre csodás és furcsa a Rémálmok, szirének, varázslók és démonok világa, mégis annyira emberi és pontos, hogy azt érezheted: ha eleget sétálsz odakint, véletlenül odajutsz. A Rémálom-ügy szeszélyes és vad.” 

– Kendare Blake, a Vérbe öltözött Anna díjnyertes szerzője

Könyvmolyképző, 2015

Eredeti mű: Mindee Arnett – The Nightmare Affair, 2013

Nekem ez három-olvasós volt: először, utoljára és soha többé. Ezt is átlósan olvastam, így visszagondolva, nem is tudom miért tettem. Nincs nekem gondom azzal, hogy félretegyek egy könyvet olvasatlanul és az idők végezetéig megfeledkezzem róla. Szószerint rémálom volt… bár felétől már átlósan sem olvastam, inkább lapozás volt az! Nagyon kinőttem én az ilyesmiből.

Nagyon ifjúsági és nagyon fantasy. Újabb misztikus teremtmények – a főszereplő faját tekintve rémálom. Igen rémálom… az emberek álmaival táplálkozik. Ahogy mint a vámpír a vérrel, ő a fiktusszal, az álmok anyagával táplálkozik – Doktor Freud ezzel milyen jól el tudna szórakozni.

Egy kicsit a Harry Potter-könyvekre is emlékeztet, megtupírozva Artúr király és Merlin motívummal – hiszen az Excalibur-t keresik nem? S ha ez nem lenne elég, hát van ott egy Főnix is… meg gyilkossági ügyben is nyomoznak. Komolyan, ilyennek kell lennie egy ifjúsági könyvnek?

Hogy az angol változat Dusty Everheartjából hogyan lett a magyar változat Porka Evergímje (az angol "dust" az magyarul por, de…) - nem beszélve arról, hogy hol Párka, hol Porka -, és az Arkwell Akadémiából miért lett Akkordél… nos, erről kérdezd meg a fordítót… meg a többi magyarra fordított szereplőnévről is. S ha már kérdezősködsz, talán azt is elmondja, hogy milyen rendszer szerint választotta ki, hogy melyik nevet fordítja le és melyiket nem?

Folytatása is van, a kiadó tervbe is vette a kiadásukat… én az biztos, hogy végeztem az Arkwell Akadémiával.

 További részek, egyelőre csak angolul

2. The Nightmare Dilemma

3. The Nightmare Charade

Samantha Young - Mély víz

Mély víz 1

Maradj fiatal! Élj veszélyesen! Szeress szenvedéllyel! 

Charley Redford csak egy hétköznapi lány volt, amíg Jake Caplin meg nem jelent otthonában, az indianai kisvárosban, és meg nem győzte őt, hogy rendkívüli teremtés. Jake szinte már az első napon a mélyvízbe dobta Charley-t, és megígérte a lánynak, hogy kitart mellette. Ám később tragikus baleset árnyékolta be Jake életét, és a fiú gyorsan kievickélt a partra, magára hagyva Charley-t. 

Négy év telt el azóta, és Charley végre úgy érzi, sikerült továbblépnie. Aztán Edinburghba utazik, hogy ott folytassa tanulmányait, és egy partin merő véletlenségből éppen Jake Caplinbe meg az új barátnőjébe botlik. A jó útra tért rosszfiú Charley bocsánatáért esedezik, aki ezek után egyre több időt tölt egykori szerelmével. Charley fegyverszünetet köt, és végül ráébred: egyre szorosabb barátság fűzi a fiúhoz. 

Ahogy Charley és Jake közelebb kerül egymáshoz, újra fellángol közöttük a régi szenvedély, ami komoly fenyegetést jelent az életükre és a kapcsolataikra. Amikor a féltékenység és a vágy felüti pusztító fejét, Charley és Jake még maguknak is nehezen ismerik be, mit jelentenek egymás számára. 

De ha sikerül is úrrá lenniük a helyzeten, semmi sem garantálja, hogy Charley még egyszer hagyja magát visszarángatni a mélyvízbe.

Könyvmolyképző, 2016

Eredeti mű: Samantha Young – Into The Deep , 2013

Amikor kaptam ezt a könyvet a haverina (aki meglepett vele)  rákérdezett, hogy biztosan ezt  akarom-e, én pedig határozottan rávágtam, hogy persze, hiszen szeretem Samantha Young írásait, a Dublin Street, például, milyen jó volt. Sajnos arra már nem akartam emlékezni, hogy a London Road csak egy gyenge próbálkozás maradt ahhoz képest.

Kezdeném azzal, hogy ennek semmi köze a Dublin Street, London Road és további, magyarul meg nem jelent folytatásaihoz. A könyv besorolása “new adult” – elméletileg fiatal felnőtt lenne. Így igaz, már 20 évesek, eljutottak az egyetemre, viszont a szereplők viselkedése semmiben nem különbözik egy ifjúsági regény szereplőiétől – pont annyira infantilis. S lényegében a könyv inkább ifjúsági, mert a cselekmény felváltva játszódik jelenben és a 4 évvel korábbi múltban, amikoris a régény főszereplői 16 évesen megismerkedtek, egymásba szerettek, majd szakítottak.

Néhány szerencsés amerikai ifjonc Edinburgh-ba megy egy évre cserediáknak, így találkozik össze ismét a két főhős, mert ugye kicsi a világ. Számomra felfoghatatlan volt, hogy az a néhány ott levő amerikai szinte kizárólagosan egymással barátkozott, egymással találkozgatott… én is külföldön tanultam, nálunk ez másképp működött. Igaz, nem voltunk ennyire eltelve nemzeti felsőbbrendűséggel.

Nos, a két főhős ismét összetalálkozik és elkezdődik a visszaemlékezés – Charley, a leányzó meséli el egyes szám első személyben –, az akarom-nem akarom húzavona, hosszas lelkizések, jóakaró barátok és család közbelépései és kéretlen tanácsai.

Maga a könyv szerkezete nagyon jó. Pontozom azt az írói megoldást, hogy felváltva vagyunk múltban és jelenben, és fokozatosan derül ki, mi is történt 4 évvel korábban, ami a szakításukhoz vezetett – ami mindenképpen bekövetkezett volna, hisz Jake családja elköltözött a kisvárosból. Nekem csak a tartalommal és a történettel van bajom… 350 oldal siránkozás, szorongás, világfájdalom és meg nem értettség megfejelve függőben maradt epizodikus történésekkel, úgy a múltban, mint a jelenben. S anyám borogass!!! A 16 éves srác olyan figyelmes, körültekintő és gyengéd szerető, mint Maya Banks vagy Lora Leigh 30+ -os, tapasztalt lepedővirtuózai.

A történet függővéges, folytatása van (minek nincs mostanság?), a könyv végén a kiadó közöl is egy rövid beleolvasót a következő részből, amelynek a címe Túl a zátonyon lesz - eredetiben: Out of The Shallows. Megjelenésének időpontjáról nincs hírem, kérdezd a kiadót. Én azt hiszem, nemcsak a zátonyon, de az egész történeten túl vagyok, de hát ízlések és pofonok… úgy gondolom, az ifjúság szeretni fogja.

Kis ízelítő abból amire várhatsz – számomra az itt említett Claudia volt a szimpatikus mellékszereplő... legalábbis valósabb volt a többi semmiért drámázónál.

“Az elmúlt hetekben nem nagyon törődtünk a kémiával, vagyis egy időre háttérbe szorítottuk a kapcsolatunkat, és visszaállítottuk a karácsony előtti állapotokat. Claudia azt mondta, ő megérti, hogy nem akarjuk megbántani Melissát, de attól, hogy nem fekszünk le egymással, Melissa még nem lesz boldogabb.”

Samantha Young – Mély víz, Könyvmolyképző Kiadó, 2016