Santa Montefiore – A Valentina utolsó útja

Mese háborúról, Itáliáról, egy csodaszép fiatal nőről és egy szörnyű tragédiáról.

Olaszország 1945: 

A háborúnak vége, de az árnyéka még ott kísért. És egy különc arisztokratát kegyetlenül meggyilkolnak gyönyörű kastélyában.

London 1971: 

Évtizedekkel később, a megoldatlan bűntény hatással van egy hedonista lány, Alba sorsára, aki egy lakóhajón él a Temzén. 

Alba megtalálja halott édesanyja portréját – az asszonyét, akit alig ismer, és akinek
a történetét titkolja előtte az apja. A lány elhatározza, hogy kideríti az igazságot.

Visszatér Olaszországba, az Amalfi partvidék olajfaligeteihez, ahol rejtélyes történetre bukkan pusztulásról, csalásról, árulásról, partizánokról és nácikról, parasztokról és arisztokratákról.

Albát nem csupán édesanyja titkolt múltjához vezeti el az utazása, de talán a saját boldog jövőjéhez is. 

Művelt Nép, 2018

Eredeti cím: Last Voyage of the Valentina, 2014, 2006

Kezdeném azzal, hogy csalódott vagyok, amiért a kiadó ezt a könyvet jelentette meg a szerzőtől és nem a Deverill krónikák harmadik, befejező részét. Annak megjelenéséről egyébként mélyen hallgatnak, legalábbis egyelőre, de azért szép lenne, ha valamikor – minél hamarabb, ha lehetséges –, befejeznék legalább ezt a sorozatot. De semmi gond, gondoltam, kedvelem a szerző írásait, jöhet a történet!

Mindent elolvastam, ami a szezőtől magyar nyelven megjelent – kivéve a Reader’s Digest által megjelentetett A farancia kertészt –, és el kell mondanom, hogy A Valentina utolsó utazása nem lett a szívem csücske. 
   Elképzelhető, hogy ehhez az is hozzájárult, hogy az utóbbi időben több második világháborús témájú könyvvel is összefutottam, a téma pedig nem a kedvencem. Bár ami azt illeti ebben a történetben kevés utalás történik a háborúra és magában a harcok leírásában nincs is részünk. Csupán annyi, hogy a háború végén a fess angol tengerésztiszt nácik által hátrahagyott fegyverarzenál keresése közben hajójával kiköt Amalfi partjainál és belecsöppen egy fura, a háború által megviselt közösségbe… és beleszeret Valentinába, a falu legszebb lányába.

S ugyanakkor a “Valentina” egy, a Temzén horgonyzó lakóhajó, ahol Alba rendezi be főhadiszállását. Ő a fess angol tengerészszázados és a csodaszép olasz Valentina szerelmének a gyümölcse, egy rebellis, felnőtt fiatal nő, aki mindennel elégedetlen, sportot űz abból, hogy apját és annak új családját megbántsa, és aki nagylelkűen osztogatja szerelmét.

Ez természetesen ismét egy két idősíkban játszódó történet és igazándiból, már kezdek telítődni ezzel a megoldással. Az egyik a negyvenes években történik, közvetlenül a háború után, Valentina és az angol tengerészszázados történetét mesélve el, a másik pedig a hetvenes évek elején, amikor Alba válaszokat  egyben önmagát is keresi, mikor többet akar tudni sosem ismert anyjáról, arról a nőről, akit idolatrizált, piedesztálra emelt, és akiről nem illik beszélni a családi összejöveteleken. Ezekért a válaszokért képes egészen Olaszországig is futni.

Nem kedveltem a női főhősök miatt sem. Alba anyjának tökéletes mása, úgy kinézetre, mint jellemre, viselkedésre is. Ez a valóságban nem igazán működik így, lehet vitatkozni rajta, de a genetika csak egy bizonyos fokig határozza meg azt, akik vagyunk, a többi a környezet hatása. S mivel Alba és Valentina két nagyon különböző környezetben nőtt fel, ez a túlságosan is hangsúlyos hasonlóság nem igazán valós. S akkor még nem említettem, hogy mennyire ostoba és önző nőszemély Alba.

A szerző egy másik könyvénél említettem már, hogy minden művében lennie kell egy házasságon kívül született gyermeknek is. Ez a történet sem úszta meg, de az érdekelődők majd saját maguk felfedezik kicsodáról van szó és milyen szerepe lesz a történetben.

Éééés természetesen a romantika sem hiányzik, hiszen nemcsak Valentina szerelmi életéről lesz szó, hanem Alba érzelmi világába is belemerülünk elég mélyen, hogy majd Valentina igaz történetével együtt Alba is megtalálhassa nemcsak a sosem ismert olasz rokonokat, hanem az igaz szerelmet is.

Túl sok meglepetést nem okozott, igazán szórakoztató sem volt, inkább a lelki vívódásokat, a családi titkokat próbálta kiaknázni. Nekem nem jött be a történet egyik része sem, talán a túl hangsúlyos hatásvadászat, az eltúlzott érzelmi válságok miatt, de nem vagyunk egyformák, meg az ízlések és pofonok...

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A ház a tengernél

Szerelem és háború dalai

A kestély a tengernél

Az ombu-fa árnyékában

Kevin Kwan – Kőgazdag ázsiaiak

Kőgazdag ázsiaiak 1

A Kossuth Kiadó elhozta nekünk, a Blogturné Klub pedig bemutatja, milyen a kőgazdag ázsiaiak élete... három állomásos blogturné indul Kevin Kwan: Kőgazdag ázsiaiak trilógiájának első részével. Tartsatok velünk, ismerkedjetek meg a történettel - és nyereményjátékunkban a Kiadó további újdonságaival, s persze a könyvnyeremény sem marad el. A kiadó jóvoltából két kötetet sorsolunk ki a turné végén.

Amikor Rachel Csu, a fiatal, intelligens New York-i egyetemi tanár beleegyezik, hogy a nyarat Szingapúrban töltse barátjával, a szintén egyetemi tanár Nicholas Younggal, egy szerény, békés családi fészket képzel el, ahol azzal a férfival töltheti majd az idejét, akihez egyszer talán férjhez megy. Úgy tervezik, kipihenik a munka fáradalmait, és egyben hivatalosak Nick gyerekkori barátja, Colin Khoo és a gyönyörű Araminta Lee világraszóló esküvőjére is.

A lány nem is sejti, hogy Nick otthona történetesen egy palota, hogy többet ül majd magánrepülőgépen, mint autóban, és hogy a legfurcsább, legőrültebb, leggazdagabb emberek fogadják, akikkel életében addig találkozott.

Szatirikus, eredeti humorral átszőtt portré, letehetetlen olvasmány elképesztő gazdagságról és fényűzésről. A Kőgazdag ázsiaiak trilógia bepillantást enged az ázsiai sznob nagyvilági körök életébe, lenyűgöző módon ábrázolja a régi és az újgazdagok közötti ellentéteket, a családi kötelékeket és az ezzel járó – gyakran kínos – kötelezettségeket.

Kossuth Kiadó, 2018

Eredeti cím: Crazy Rich Asians, 2013

Megrendelhető

Amikor évekkel ezelőtt Lin Yutang Egy múló pillanat című könyvét olvastam, az jutott eszembe, hogy milyen kár, hogy a modern kínai társadalomról nem íródott hasonló olvasmány, mert a könyv – amely mellesleg egy kiemelkedő irodalmi alkotás – a 19. század végi-20. század eleji Kínával foglalkozik.

S lám, annyi év után itt van Kevin Kwan könyve, amely némiképpen pótolja ezt, hiszen a modern idők dúsgazdag ázsiairól szól, akik származzanak Ázsia bármely területéről – de többnyire Kínából –, valamennyien Szingapúrban, ebbe a luxus-városállamban élnek – az előkelőbbek már generációk óta, az újgazdagok mostanság tették át rezidenciájukat.  

Ezt a nem mindennapi közeget egy keser-édes szerelmi történeten keresztül ismerjük meg, ugyanis Rachel Csu úgy dönt, hogy elkíséri barátját és egyetemi kollegáját Nick Youngot egy esküvőre Szingapúrba. S ezt kitűnő alkalom lesz arra is, hogy ott élő barátnőjével is találkozzon, akit az egyetmi évek óta nem igazán látott. Rachel egy amerikában nevelkedett kínai származású fiatal nő, semmit nem tud Nick családjáról, hiszen a férfi soha nem mesél semmit és nem is készíti fel arra, ami majd Szingapúrban várja őket. A körülmények ismeretében, ez megbocsáthatatlan volt részéről. Rachel ott áll egy ellenséges könyezetben, ami irigy rá, amíg azt hiszi, hogy a dúsgazdag vállalkozó Csu családjához tartozik, és megveti, aranyásónak titulálja, amikor kiderül, hogy nem. Mert a megfontolt és szerényen élő Nick családja Krőzusnál is gazdagabb és a régi elithez tartozik, Nick pedig a környék legáhítottabb agglegénye.

A történetnek millió szereplője van, és bármennyre hihetetlen, valamennyiüknek jól meghatározott helye és szerepe van a cselekményben. Bár a könyv elején kaptam egy, a szövevényes családfát ábrázoló grafikont, az körülbebül annyit ért, mint döglött lovon a patkó. Nem érdemes vele foglalkozni, az ember lánya vagy megjegyzi menet közben ki kivel és milyen kapcsolatban áll, vagy nem. Mert ez a történet azért nem csak és kizárólag Rachel és Nick kapcsolatáról szól, hanem az elit egy csoportjáról, ahová mindenki tartozni szeretne, de kevesen lesznek igazán a tagjai – s nem csupán az anyagiak miatt. 

Ez egy újabb családregény a gazdagok és szépek világából, azzal a különbséggel, hogy most egy olyan helyszínen játszódik – többnyire – amely nagy valószínűséggel idegen a legtöbb olvasó számára, hiszen korlátozott azoknak a száma, akik egy szingapúri vakációt engedhetnének meg maguknak, különösen azon a színvonalon, ahol a történet szereplői mozognak. Ahhoz még a lottó ötös is kevés lenne…

Ez a történet bárhol érvényes lenne, úgy Monte Carlóban, mint a Hamptonsban… vagy bármely más pontján a világnak, ahol a régi elit és újgazdagok összegyűlnek anyagi jólétjüket fitogtatni, vagy éppen diszkréten eltitkolni. Ez úgyanúgy pénzről szól, opulenciáról, tömény sznobizmusról és társadalmi-szociális különbözőségekről, mint más környezetben játszódó, hasonszőrű társai. Nem hinném, hogy létezne egy luxuscikk-márka, divattervező, amelyről ne esne említés legalább egyszer a történet során.

Ami meglepett, az a szereplők nagy részének angolszász eredetű keresztneve. Lehettek ők Sangok, Youngok, Leongok, Csuk vagy bármi mások, a szereplők második-harmadik generációjának nem hagyományos kínai neve volt, hanem tobzódtunk a Michaelekben és Sophie-kban, Rachelekben és Amberekben s így tovább.

Megkedveltem a történetet, annak ellenére, hogy fenntartásaim voltak mielőtt belefogtam. Teljesen ismeretlen volt a szerző, és az, hogy ennek a történetnek folytása is lesz további két részben kicsit gondolkodóba ejtett mielőtt igent mondtam volna erre a könyvre. Én nem vagyok a távol-keleti kultúrák, a manga-majmolás rajongója, még az ázsiai konyhát sem igazán kedvelem – egyébként erre rengeteg utalás van a történetben és nem kizárólag a dim sumban és gőzgombócban merül ki. Tehát aki kedvet kapna egy ázsiai menű összedobására, ötletet bőven kaphat a könyvből, bár az elkészítés módjának és a hozzávalóknak magának kell utánajárnia.

Úgy tudom a kiadó tervbe vette az egész trilógia magyar nyelvű kiadását és a következő részre már nem is kell olyan sokat várni. Ha minden igaz októberben kézbe is vehetjük a Kőgazdag barátnőt. De addig is meg lehet nézni a Kőgazdag ázsiaiak alapján készült filmet, amely a napokban kerül a mozikba. Csak nekem tűnt fel, hogy mostanában egyre kevesebb az eredeti forgatókönyv és egyre több bestsellert filmesítenek meg?

Könnyű volt, szórakoztatott, érzelmeket váltott ki. Mi kell több?

 A sorozat angol nyelvű részei:

2. China Rich Girlfriend

Kőgazdag barátnő címmel fog magyar nyelven megjelenni

3. Rich People Problems

A Blogturné Klub és a Kossuth Kiadó új együttműködése nyomán nyereményjátékunkban szeretnénk néhány további újdonságot bemutatni a Kossuth Kiadói Csoport friss megjelenései közül. Minden állomáson találtok egy-egy rövid fülszöveg-részletet. A feladatotok, hogy a Kossuth Kiadó weboldalán (www.kossuth.hu) megtaláljátok melyik könyvből származik az idézet, a Rafflecopter megfelelő sorába írjátok be a könyv szerzőjét és címét. Jó könyvvadászatot!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Váratlan lehetőséget kap a lengyel Lidka: Kuvaitba utazhat ösztöndíjjal egy egyéves nyelvtanfolyamra. Ott ismerkedik meg Hasszánnal, a vonzó keleti férfival, aki többnapos utazással bűvöli el a lányt. Azután megkéri a kezét, és megígéri, hogy olyan élete lesz mellette, mint egy arab hercegnőnek.

a Rafflecopter giveaway

08.09. - Szembetűnő

08.11. - Olvasónapló

08.13. - Betonka szerint a világ…

Veronica Henry – Álmaink otthona

A ​Pease patak idilli völgyében álló Hunter's Moont sokan az álmaik otthonának tartják. Így van ezzel a környék legjobb ingatlanügynöke, Belinda Baxter is, aki első látásra beleszeret az épületbe, és elhatározza, mindent megtesz azért, hogy megtalálja a tökéletes vevőt a tökéletes házhoz. Hunter's Moon azonban több évtizedes titkokat rejt, és Belinda nem is sejti, hogy a ház meghirdetésével egy időben a saját múltjával és jövőjével is szembe kell néznie. A kedves, ám kissé zárkózott nőnek ugyanis nemcsak a mesés otthon, hanem a tulajdonosai is belopják magukat a szívébe. Nemsokára össze is barátkozik az idős házaspárral: a határozott Sallyvel és jóképű férjével, Alexanderrel. A már évek óta Londonban élő fiuk, Leo ugyanakkor egyáltalán nem örül annak, hogy eladják a családi fészket, hamarosan azonban rá kell döbbennie, hogy ez a fejlemény gyökeres fordulatot hoz az ő magányos életében is. 

Veronica Henry regénye a bájos vidéki Angliában, a meseszép Cotswoldban játszódik; és a története jól példázza, hogy a vágyaink néha éppen akkor válnak valóra, amikor egyáltalán nem számítunk rá.

General Press, 2018

Eredeti cím: The Forever House, 2017

Álmaik otthona Veronica Henry harmadik magyar nyelven is megjelent regénye a Könyvesbolti szerelmek és a Hosszú hétvége után. Kedvelem a szerző stílusát, tehát lelkesen kaptam az kötet után és nem csalódtam.

Akárcsak a Könyvesbolti szerelmekben, a történet hőse nem egy vagy több személy, hanem egy épület. Ez esetben maga a ház, az “álmaink otthona”, mely a hangzatos Hunter’s Moon nevet viseli, és melyet a szerző olyan csodálatosan ír le, hogy erős késztetést éreztem az azonnali beköltözésre. És akárcsak az előzőleg magyar nyelven megjelent regényeiben, a cselekmény most is az Egyesült Királyságban játszódik, ezúttal Cotswold festői tájain.

A ház történetéhez szorosan kapcsolódik lakói története, első sorban Margot Willoughby-é, a neves romantikus történetek íróé, akinek eredetileg a tulajdona volt Hunter’s Moon, majd Sally-é és Alexanderé, akik megöröklik tőle.

Hunter’s Moon eladásra kerül. A családot váratlan tragédia sújtja és anyagi megfontolásból kénytelenek áruba bocsátani. Itt lép be a képbe Belinda Baxter ingatlanközvetítő, a maga sajátos munkamódszerével és élettörténetével. Mert magától értetődik, hogy Belinda Baxter élete sem volt egy sétagalopp, és ahogy haladtam előre a történetben, úgy derült fény arra, hogyan és milyen áldozatok árán lett belőle viszonylag sikeres vállalkozó.

Nemcsak Belinda történetét ismerhettem meg, hanem a szerző visszavitt a hatvanas évek művészvilágába, ahol betekintést nyertem egy író mindennapjaiba, a csillogásba és a csillogáson túl is, abba, hogy a hírnév mögött az író is ember a maga örömeivel, bánatával, sikerével és frusztrációival. És a családdal, mert Margot Willoughby számára a család is nagyon fontos volt. Willoughby-ék - Margot, a híres író, depressziós férje és három gyermekük: Alexander, Annie és Phoebe – semmihez sem hasonlíthatóak. Bohémek, álmodozóak, a felelősséget hírből sem ismerik és teljes intenzítással élik az életüket, mintha a világon semmi gondjuk nem lenne.

Ebbe a családba pottyan be véletlenül Sally, a vidéki lány, aki otthonát elhagyva Londonban próbált szerencsét és szeretett volna új életet kezdeni. Csakhogy londoni tartózkodása nem terveinek megfelelően alakult, és a véletlen találkozás Alexanderrel gyökeresen megváltoztatta azt: a Willoughby család része lesz, előbb mint az író asszisztense, később családtagként. És ő az aki a valóság talaján tudja tartani a családot. Most pedig ő az, aki Belinda Baxterrel a ház eladásáról tárgyal, aki gyermekei elől is még mindig titkolja, hogy a családi boldogságnak hamarosan egy kegyetlen betegség vet véget, aki hamarosan elveszíti élete szerelmét.

Nagyszerűen felépített történet volt. A váltások a helyükön voltak, kicsit sem volt zavaró, hogy időben ugráltunk a történet jelene és a hatvanas évek vége között ha Willoughby-ékről volt szó, vagy néhány évvel korábban, ha Belinda Baxter történetét mesélte el.

Nem mondanám, hogy meglepett a végkifejlet, hiszen minden jel erre mutatott, de akkor is szép volt, jó volt, és ami a legfontosabb: nem volt nyálasan romantikus. Inkább olyan keser-édes.

Nyár, meleg, punnyadás. Veronica Henry könyve pont alkalmas arra, hogy ilyenkor nyugodtan belemerüljön az olvasó, mert a szórakoztatás mellett lebilincselő élettörténeteket kap. S történik ez valósághűen, sallangmentesen és eltúlzott drámázások nélkül. Nagyon kedveltem… de hát ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések: 

Hosszú hétvége

Könyvesbolti szerelmek

Tara Sivec – Nyűgök és nyalánkságok

Csokoládéimádók 3

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelenik meg a Csokoládéimádók sorozat harmadik, befejező része, Nyűgök és nyalánkságok címmel. A Blogturné Klub öt bloggere jár utána, hogyan találja meg a “flúgos kiutat egy francos helyzetből” Drew és Jenny, a sorozat harmadik párosa, és a játékon résztvevők közül három szerencsés magáénak mondhatja majd a könyv egy-egy példányát.

„Örökkön-örökké”-bonbon! 

Drew-t és Jennyt éveken át irigyelték a barátaik zabolátlan szexuális életük miatt… illetve, dehogyis! Leginkább hányni tudtak volna miattuk. 

Két gyerek mellett, túlhajszolt életük során most először, Drew és Jenny nem találja a közös hangot a hálószobában. Drew semmitől sem riad vissza, hogy egykor szenvedélyes feleségét újra becserkéssze, Jenny pedig bármit megtenne, hogy végre átaludhassa az éjszakát. 

Carter és Claire, Jim és Liz minduntalan (és hasztalanul) a tanácsaikkal bombázzák a sorsával elégedetlen párt, mert szeretnék, ha rendbe jönne a régebben boldog Drew és Jenny élete. 

Vajon a Csokoládéimádók harmadik, befejező részében megtalálják a kiveszni látszó tüzet a házasságukból, vagy a helyzetük még annál is kényesebb, mint amikor Jenny mézzel öntötte le Drew-t, aki egy fára ragasztotta 

Kövesd a történetüket és dobd fel a napod!

Könyvmolyképző, 2018

Eredeti mű: Tara Sivec – Troubles and Treats, 2012

Megrendelhető       Beleolvasó

Kicsit kínos helyzetben vagyok, mert meglehetősen zavarosak az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyszerűen nem tudom hová tenni.

Ugye ez a Csokoládéimádók sorozat harmadik, elméletileg befejező része. Tartozik a sorozathoz még egy kiegészítő novella is, amit nem hinném, hogy magyar nyelven bárki is meg fog jelentetni, mert egy csupán 17 oldalas szösszenés.

Amikor a sorozat első részét (Csábítások és csemegék) olvastam, ki kellett költöznöm a közös hálóból, mert rengett az ágy a vihogásomtól, és jött a felkérés, hogy akkor vagy mást olvasok, vagy kimegyek a nappaliba a szófára. Meglepő volt, szókimondó, vicces, tehát abszolút újdonság. Kimondhatatlanul élveztem. A folytatása (Életek és édességek) már nem szórakoztatott annyira, de egészen rendben volt, amíg Claire, a történet hősnője nem kezdett úgy beszélni a tulajdon vaginájához/ról, mint egy valós személyhez/ről. S tette ezt szülés/császármetszés előtt, közben és után. Bárki, aki bár egyszer szült, pontosan tudja, hogy az ilyen szülőszobai monológok semmiképpen nem a saját vaginához vannak címezve, de ebbe most ne menjünk bele.

S akkor most itt a várva várt harmadik rész, amivel nem igazán tudok mit kezdeni – valószínűleg időközben elvesztettem a humorérzékem (becsületes megtalálójának jutalom!). Igen, továbbra is vannak benne vicces részek, lehet nevetni (például gyermeket altatnak a szexhintában), viszont vannak bőven olyan jelenetek is, amelyek nekem inkább kínosaknak tűntek, mint viccesnek. Továbbá az egész történetet a szexuális frusztráció dominálja. Mikor kié…

Igazságtalanság lett volna ha Drew és Jenny nem kapja meg a maga történetét. Akik képben vannak a sorozat előző két részével, már ismerik őket és tudják, hogy náluk minden a legnagyobb rendben van. Volt. Eddig. Mert a második részhez képest a történet most sok évet ugrik – hetet, ha jól emlékszem – és a páros kapcsolata válságban van, hiszen mások által annyira irigyelt szexuális étvágyuk és összhangjuk már a múlté. Második gyerekük születése után a páros nem találja meg az utat egymáshoz. Emiatt pedig mindketten frusztráltak a maguk módján, ez pedig magával hozza a már említett vicces vagy kínos jeleneteket.

Dióhéjban erről szól ez a történet, megspékelve a boldog időkre való visszaemlékezéssekel, a főhősök saját és egymás nemi szervéhez intézett monológjaival, s a szerző teszi ezt a tőle már megszokott szókimondással és trivialitással. Nincs köntörfalazás, nincs megjátszás, itt bizony nevén nevezik a dolgokat.

Igazándiból azt nem értettem, hogy akkor ezzel a szerző parodizálni akarta egy kétgyermekes pár házasságának és szexuális életének szülés utáni válságát? Mert ha igen, akkor kicsit túllött a célon a sok ripacskodással és ezen még az sem segít, hogy a végére természetesen rendbe jönnek a dolgok és megkapjuk az áhított boldog végkifejletet.

Nem mondom, hogy rossz volt a történet, mert ez így nem igaz. Igenis voltak vicces részei, lehetett nevetni és szórakoztató, ha az ember lánya nem veszi túl komolyan. El kell olvasni, már csak azért is, mert így lesz teljes a sorozat és a Csokoládéimádók története. De nekem akkor is az első rész a kedvenc… meg az ízlések és pofonok…

A sorozat részei:

1. Csábítások és csemegék,  2014

2. Életek és édességek, 2015

3. Hearts and Llamas - novella

Drew és Jenny házassága nehéz időszakon megy keresztül, de nem ők az elsők, akikkel ez megtörténik. Játékunkban olyan párosokat nevezünk meg, akiknek kapcsolatuk, házasságuk szintén zűrös, vagy válságban volt, a ti feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét és szerzőjének nevét, melyben ezek a párosok szerepeltek.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Lady Isabella és Lord Roland "Mac" Mackenzie

a Rafflecopter giveaway

06. 03 - Könyvvilág

06. 05 - Betonka szerint a világ…

06. 07 - Bibliotheca Fummie

06. 09 - Dreamworld

06. 11 - Kristina Blogja

Sarah Addison Allen – A varázslat tava

    
Gyönyörű, felejthetetlen történet régi és új szerelmekről, az eltéphetetlen kötelékek erejéről… 

Eby Pim képeslapon látta először a Lost Lake-et. Egy régi fotó, rajta néhány vastag betűvel szedett szó, ám Eby úgy érezte, mintha a jövőjébe pillantana bele.
Mindez fél emberöltővel ezelőtt történt. Férje, George, már rég eltávozott. A fárasztó rokonok is elmentek. Semmi sem maradt, csak néhány tóparti kabin, ami sikeresen ellenállt a georgiai hőségnek és párának, továbbá a kallódók maroknyi csapata, akik – kimondatlan álmaiktól és vágyaiktól vezérelve – évről évre hűségesen ellátogatnak a Lost Lake-hez. 

Ez nem csekélység, Eby ennek ellenére kijelenti, az idei lesz az utolsó nyár, amit a tónál tölt, aztán eladja a területet egy építési vállalkozónak. Amíg az utolsó szalmaszálat jelentő családtag be nem kopogtat hozzá. 

Kate Pheris tizenkét évesen az utolsó legszebb vakációját töltötte a Lost Lake-nél; még azelőtt, hogy megismerte volna a magányt, a fájdalmat, a veszteséget. Azóta ezek az érzelmek uralják az életét, de azért – talpraesett lányának, Devinnek, és saját céltudatosságának köszönhetően – a remény sem halt ki a szívéből. Talán a Lost Lake-nél Devin kiélvezheti gyerekkorának utolsó hónapjait… és Kate is újra felfedezheti azt a valamit, ami annak idején olyan hirtelen siklott ki az ujjai közül. 

Az emberek egymás után zarándokolnak el a tóhoz, hátha ott megtalálják azt, amit már oly régóta keresnek: szeretetet, megnyugvást, reményt az újrakezdésre, békét, egy rejtély megoldását, a felejtés lehetőségét. De vajon még időben érkeznek? 

A különleges hangulatú, varázslatos regény Sarah Addison Allen egyik legkiválóbb írása az ember titkos vágyairól és a hétköznapi csodákról, amik a legvalószínűtlenebb helyeken lepnek meg minket. 

Könyvmolyképző, 2017

Eredeti mű: Sarah Addison Allen – Lost Lake, 2014

“– A múltadat nem tudod megváltoztatni, de a jövődet igen. Ez a könyvekre is igaz. Ha nem tetszik a befejezés, költesz egy másikat.”

Mindent elolvastam, ami magyar nyelven Sarah Addison Allen tollából származik, s kacérkodom az angol nyelvű könyveivel is, de el kell mondanom, hogy legalább három éve nem jelentetett meg új könyvet és pillanatnyilag csak két olyan írása van, amit még nem ismernek magyar rajongói.

Nagyon kedvelem a szerző könyveit, bár valamennyi közül talán ez tetszik a legkevésbé. Nincs semmi baj a történettel, nagyon élveztem a kalandozást múltban és jelenben, szerethetőek a szereplői is. Viszont nem tetszik az a csipetnyi fantasy (vagy mágikus realizmus – kinek hogy tetszik), ami a szerző könyveire jellemző. Akik olvassák Sarah Addison Allen könyveit, azok tudják miről beszélek. Én nem rajogok a fantasy-ért, sőt, amennyiben lehet kerülöm is, de a szerző eddigi könyveiben nagyszerűen oldotta meg ezt az írásaira annyira jellemző természetfelettit. Szépen kiegészítette a történetet, adott neki egy csipetnyi misztériumot.

Ebben a történetben számomra túlzásba ment az, ami azt a csipet misztériumot volt hivatott szolgálni, mert el tudok fogadni egy csodatevő almafát vagy egy-két szellemet a házban, viszont a fiút, aki krokodillá változik, csak azért, mert annyira szereti a krokodilokat, már nem igazán.

Túl sokat nem szeretnék mondani a könyvről, hiszen egy nagyon terjedelmes fülszöveget kaptunk a kiadótól. Azt viszont mindenképpen el kell mondanom, hogy igenis megéri elolvasni a történetet, mert egyszere tud szórakoztató és megható lenni. Egyidőben szól szeretetről, családról, szerelemről, egész élettörténetekről, múltról, jelenről, jövőről…

Lost Lake egy tóparti üdülőtelep, és minden szereplő – legyen bármilyen jelentéktelen szerepe a történetben – a helyhez kötődik, testileg-lelkileg. Azt is el merném mondani, hogy a történet főhőse maga az üdülőtelep és a személyek csupán mellékszereplők a maguk történeteikkel. Természetesen minden szereplőt alkalmunk lesz megismerni, honnan jönnek, hová tartanak és közben az üdölőtelep történetét is megismerjük, s azt is, hogy a szereplők közül ki miért ragaszkodik a helyhez.

Továbbra is kedvelem a szerzőt és könyveit, remélem visszatér az alkotókedve és további történetekkel örvendeztet meg minket. De addig is reménykedjünk, hogy a kiadó más könyveit is elhozza a magyar nyelven olvasó rajongóknak. És természetesen ízlések és pofonok…

Kapcsolodó bejegyzések

A csodálatos Waverley-kert 

Könyvmolyképző, 2010

Sugar Queen – Édes élet

Könyvmolkézpő, 2012

Joanna Trollope – A pap felesége

Anna ​Bouvarie a helyi pap feleségeként húsz éven keresztül szolgálta Istent és az egyházközséget – számos különféle módon. Süteményt sütött, kihordta az egyházi lapokat, szorgalmasan mosta és vasalta férje karingeit, miközben magát és gyermekeit csakis a használt holmik vásárán talált viseltes ruhákba öltöztette. Ám amikor férje sikertelenül pályázik a főesperesi tisztségre, és a férfi csalódásában keserű magányba gubózik, kislányát pedig immár elviselhetetlenül zaklatják a helyi iskolában, Anna végül fellázad. Munkát vállal a helyi élelmiszerüzletben, ahol a pénzkereset mellett visszanyeri saját önértékelését is – szembeszállva az egyházközség döbbent rosszallásával és férje jéghideg dühével. S felkelti három nagyon is különböző férfi szenvedélyes érdeklődését, akik mind fontos szerepet játszanak Anna életének kivirulásában… 

Kossuth, 2013

Eredeti mű: Joanna Trollope – The Rector’s Wife, 1991

“egy idő után az embernek elege van abból, hogy állandóan türelmesnek kell lennie.”

Ez nyilvánvalóan nem egy mostanában megjelent könyv, én is tavaly olvastam, de valamiért mindig kerültem, hogy erről írjak a blogban. Az este ismét belenéztem, mert ez egy újraolvasós könyv – mellesleg nálam a szerző valamennyi  eddig olvasott könyve az újraolvasós katergóriába tartozik –, s hát akkor itt az ideje erről a történetről beszélni egy keveset.

Azért szeretem Joanna Trollope könyveit olvasni, mert mindig egy kényes témát választ és azt járja körül a történetben. Annak ellenére, hogy ezek a történetek az élet dolgairól szólnak, az erotikát teljes egészében mellőzik és inkább az alaptémához tartozó élethelyzeteken van a hangsúly. Ebben a történetben sincs ez másképp. S azért is kedvelem a szerzőt és az írásait, mert felnőttekről ír felnőtteknek.

Angliában járunk, időben a 20. század végén, de ez a történet akár napjainkban is érvényes lehetne bárhol a világon... pontosítok, a világ keresztény részén. A történet középpontjában természetesen egy pap felesége van, nem nagy filozófia kitalálni. Akkor lett volna meglepetés, ha a történet nem róla szól.

Ugye mindenkinek saját privát nyomora, hogy hogyan viszonyul a valláshoz és Istenhez, hisz-e a létezésében, jár-e templomba, gyakorolja-e a vallását vagy sem, és senkinek semmi köze hozzá. Az egyetlen kivétel ugyebár a lelkész felesége, mert egy sztereotíp világban élünk, a pap feleségétől elvárják, hogy a férje munkáját segítse, sőt! az legyen a legfontosabb, hogy a gyülekezet apró-cseprő dolgait megoldja, segítsen a rászorulókon, smúzoljon a támogatókkal és mindehhez vágjon jó képet is. Ez nemcsak a könyv lapjain van így, gyakori a valós életben is, különösen kisebb településeken, ahol a papnénak példát kell mutatnia a gyülekezetnek.

Anna Bouvarie rendesen el is játsza ezt a szerepet kemény húsz évig, ám amikor férje nem kapja meg a remélt előléptetést elege lesz. Ő eredetileg fordító volt, szakszövegeket fordított németből(re?), de miután nem maradt fizikai ideje határidőre befejezni a fordításokat, a megbízók lassan elmaradtak. Most pedig nagyon kellene a pénz, hiszen két gyermekük is van, és Annának nagyon elege van az örökös nélkülözésből és spórlásból és természetesen jobbat-többet szeretne nyújtani gyermekeinek is. Munkát vállal a közeli város egyik boltjában és ő nem szégyeli, hogy árufeltöltés lesz a feladata. Férje viszont annál inkább és egy idő után a nő tudta nélkül felkeresi főnökeit és a nevében felmond. Anna egy békés személy, én kiheréltem volna.

Nemcsak az anyagiakkal állnak hadilábon, hanem a családi életük is szétesőben van. Annát két férfi is kísértésbe hozza, férje kizárólag saját magával és sérelmeivel törődik és mindig csak a látszatért él, az érdekli mit fog a gyülekezet (és főleg a tehetős támogatók) szólni ha… És a gyülekezet szól is, mert a pletyka vastagon folyik, olyankor is, amikor Anna vagy a gyerekek teljesen vétlenek. Férjét teljesen letaglózza, hogy nem kapta meg a főesperesi kinevezést, önző módon csak és kizárólag magával és a sérelmeivel törődik. Meg azzal, hogy kifele, a világnak és a gyülekezetnek a tökéletes család képét mutassák, azt a képet, amit a környezet elvár tőlük.

Ez egy felnőtteknek szóló történet, mert mit értene egy alig tizen-huszonéves egy negyvenes, két gyermeket nevelő nő kínjából, egy sértett férfi megfelelési kényszeréből. Én nagyon kedveltem, mert volt mondanivalója, bár nem mondanám, hogy nagyon pörgős lett volna. Ez a lassan csordogáló cselekmény egyébként nagyon jellemző a szerzőre, legalábbis az általam eddig olvasott műveire érvényes.

1994-ben négy részből álló minisorozat is készült a könyv alapján. Még nem láttam, de tervben van, feltételezhetően majd egy következő életben, amikor csak olvasni és filmet nézni fogok.

Ja, és ízlések meg pofonok…

  

Kapcsolódó bejegyzések:

Szeretőből feleség

Lányok és férfiak