2017. március 11., szombat

Sarah Addison Allen - A csodálatos Waverley-kert

Waverley család 1


A ​magas fallal körülvett kertben, elrejtve egy kicsiny, csendes ház mögé, a legkisebb kisvárosban van egy almafa, melyről az a hír járja, hogy különleges gyümölcsöt terem. Ebben a ragyogó első regényben Sarah Addison Allen erről az elvarázsolt fáról mesél, és azokról a rendkívüli emberekről, akik a kertet gondozzák… 
A varázslatos Waverley-kert 
A Waverley család tagjai mindig is különös emberek voltak. Sajátos képességeiknek köszönhetően még szülővárosukban, az Észak-Karolina állambeli Bascomban is idegenekként kezelik őket. Még a kertjük is messze földön híres makacs almafájáról, mely jövőbelátó almákat terem, és ehető virágairól, melyek különleges hatással vannak arra, aki elfogyasztja őket. A Waverley-k generációi gondozták már ezt a kertet. Múltjuk a földjébe ivódott. Ahogyan a jövőjük is. 
Claire Waverley sikeres party-szerviz vállalkozást működtet: különleges növényeiből ételeket készít. Sarkantyúvirágból, ami segít megőrizni a titkokat, és árvácskából, ami szófogadóvá teszi a gyerekeket, tátikából, amitől azt reméli, sikerül elterelnie magáról szerelmes szomszédja figyelmét. Megismerkedhetünk hajlott korú nénikéjével, Evanelle-lel is, aki arról híres, hogy meglepő ajándékokat osztogat mindenkinek, melyek később hátborzongatóan hasznosnak bizonyulnak. Ők a Waverley-k utolsó leszármazottai, és persze Claire rebellis húga, Sydney, aki az első adandó alkalommal elmenekült Bascomból, magára hagyva Claire-t, ahogyan anyjuk is tette évekkel korábban.
Amikor Sydney váratlanul hazatér saját kislányával, Claire csendes élete a feje tetejére áll – a védelmi vonallal együtt, melyet oly gondosan húzott meg sebezhető szíve körül. Amikor a két testvér ismét együtt él a házban, ahol felnőttek, Sydney számba veszi, mi mindent hagyott maga mögött, Claire pedig minden erejét megfeszítve próbálja begyógyítani a múlt sebeit. És a testvérek hamarosan rádöbbennek, hogy meg kell tanulniuk, hogyan bánjanak az örökségükkel és egymással, ha valaha még otthon szeretnék érezni magukat Bascomban.

Könyvmolyképző, 2010
Eredeti mű: Sarah Addison Allen – Garden Spells, 2007


“Vannak emberek, akik nem tudják, hogyan kell beleszeretni valakibe, éppúgy, mint hogy vannak olyanok, akik nem tudnak úszni. Először pánikba esnek, amikor be kell ugrani a vízbe. De azután rájönnek a módjára.”*

Ezt a könyvet legalább 4-5 évvel ezelőtt kaptam egy ismerőstől és úgy, ahogy volt félre is tettem. Mert nem volt hangulatom hozzá. Mert nem ismertem a szerzőt. Mert nem fogott meg a fülszöveg. Csak. Most, miután elolvastam, el kell mondanom, hogy bűn volt ennyi ideig mellőzni.
Néhány napja nézegettem a várható megjelenéseket több kiadó honlapján is, és akkor láttam, hogy a Könyvmolyképző az idén újabb könyvet jelentet meg a szerzőtől. Egyszerűen kiváncsi lettem, hogy mit tudhat a hölgy, ha sorban a negyedik könyve jelenik meg a kiadónál.
Bascom, Észak-Karolina, egy amerikai kisváros, amilyen ezrével van. Csakhogy ez a kisváros abban különbözik a többitől, hogy itt minden háznak, családnak megvan a maga titka – némelyeknek több is –, a maga története, a maga csontváza a szekrényben.
És még abban is különbözik a hozzá hasonló ezernyi kisvárostól, hogy itt él a Waverly család. Waverlyék, akik egy kicsit mindig kívülállók voltak, egy kicsit kitaszítottak, akikről azt suttogják, hogy különleges, természetfeletti képességeik vannak, akikről azt mesélik, hogy boszorkányok. S nemcsak ők különlegesek, hanem a kertjük is, ahol számtalan csodálatos növény mellett ott van az almafa, melynek a gyümölcséből fogyasztva megláthatod életed egy fontos eseményét. De hogy az örömteli-e vagy kétségbeejtő, nem tudhatod előre…
Csodálatosan megírt, nyugis történet, ami nemcsak a Waverley-lányokról szól, hanem egy egész kis közösségről, de valamilyen módon mégis,  valamilyen formában minden a Waverley-khez kapcsolódik a múlt történésein keresztül, vagy akár a jelen eseményeivel. 
S nemcsak a könyv nyelvezete csodálatos, hanem minden egyes szereplője az a maga módján: Clare Waveley, aki a parti-szervíz vállalkozását működteti és fél a szerelemtől, vagy Sydney, a hányatott sorsú húga, aki tagadja a Waverley-örökséget és történetünk idején erőszakos partnere elől menekül haza Bascomba kislányával együtt. Vagy Evanelle Franklin, a lányok idős rokona, aki kényszeres ajándékozó, de az ajándékba adott tárgyak egy idő után létszükségletté válnak a megajándékozottnak… Tyler, az új szomszéd, Hunter, a régi szerelem, Henry, a gyerekkori pajtás, Lester, Fred… valamennyien nagyon szerethetőek, még a negatív szereplők is, mint Emma Clark, aki a saját bizonytalanságának és összeférhetetlen anyjának áldozata.
A történetnek folytatása is van, mely angol nyelven 2015-ben jelent meg. Magyarul mikor, fogalmam sincs, a szerzőtől idén megjelenő könyv más lesz.
Ez egy kortárs történet családról, szerelemről, barátságról, melyben ott lapul egy csipetnyi mágia… pontosan annyi amennyi kell. Egy modern tündérmese, ami úgy jó, ahogy van. Itt nincsenek izlések és pofonok, ezt a könyvet el kell olvasni, mert megérint a belőle áradó varázslat, mert a lelkedhez szól, mert jól fogod érezni magad tőle…


Evanelle Franklin, a Waverly-lányok idős rokonának bölcsességéből*:

“Van valami művészi a férfiak fenekében. Ez minden, amit el lehet róluk mondani. Vagy legalábbis ez a lényeg.”

“Férfiak! Nem vagy képes együtt élni velük, de arra sem, hogy lelődd őket.”

“Az vagy, aki vagy, akár tetszik, akár nem, akkor már miért ne tetszene?”


*Sarah Addison Allen – A csodálatos Waverley-kert, Könyvmolyképző, 2010