Jane Green - Anyósok városa

„Hárman ​​voltunk ebben a házasságban…” „Emlékszem, amikor Diana hercegnő szomorú, nagy szemekkel felnézett a kamerába és elmondta az immár hírhedtté vált szavakat, én pedig azon tűnődtem, hogy mi a csudáról beszél, és csodálkoztam, hogy lehetett ilyen hihetetlenül teátrális. Most pedig, hetekkel a saját esküvőm előtt pontosan tudom, hogy mire gondolt. Az egyetlen különbség, hogy nekem nem egy szeretővel, hanem, egy matriárkával van dolgom. Őszintén mondom, nem tudom eldönteni, melyik rosszabb.”

Ha az ellentétek vonzzák egymást, Ellie és Dan egymásnak vannak teremtve. Ellie – egy elit londoni szállodalánc marketing menedzsere – ösztönember; a televíziós producer Dan pedig mindent előírásosan csinál. Ellie úgyszólván árva – tizenhárom évesen veszítette el az édesanyját, apjával szinte sosem találkoznak –, Dan felső középosztálybeli családja viszont nagyon is összetartó. Kezdetben Ellie végtelenül boldog, hogy befogadja a Cooper família, s amolyan megtalált anyaként öleli magához Dan anyját, Lindát. Ám csakhamar rájön, hogy Linda „anyáskodása” lényegesen tolakodóbb annál, amivel akár a legjobb meny is megbirkózhatna. Mi a csudáról beszélhet Dan naponta kétszer az anyjával? És Linda miért hívatja ki Ellie-t egy fontos megbeszélésről valami semmiség miatt? És hogyan lesz a tervezett bensőséges polgári esküvőből királyi mennyegzővel vetélkedő, estélyi ruhás társasági esemény? És mi lesz, amikor megszületik az első unoka? Szórakoztató, megindító, tanulságos regény egy összetett és bonyolult kapcsolatrendszerről, a fiús anyáról, aki nem hajkandó tudomásul venni, hogy egyszer csak nem ő a legfontosabb nő a fia életében…

A Nők városa és a Férfiak városa után, az Anyósok városával lesz kerek a Jane Green megalkotta hiteles és ragyogó humorral megírt családi kör- és kórkép.

Trivium, 2007

Eredeti mű: Jane Green: The Other Woman, Thorndike, 2005

Azt beszélték, hogy egy kiadó, melynek a nevét nem írom le, mert ez nem a reklám helye, még az ősszel újabb Jane Green regényt ad ki, a Falling – a love story magyar fordítását. Nem jártam utána, hogy igaz-e a  hír van sem, egyelőre sehol semmi jel nincs rá, viszont ez eszembe juttatta a szerzőt akinek néhány könyvét már olvastam, s minden bizonnyal te is találkoztál már legalább egy “…városa” könyvvel, ha mással nem is. Ez a “… városa” megnevezés különben is baromság, hiszen a könyvek (Nők városa, Férfiak városa, Hiúság városa, Anyósok városa, Esélyek városa) nem tartoznak egy sorozathoz, semmi közük egymáshoz azon túl, hogy azonos a szerzőjük. Ez az egész egy nagyon fantáziátlan szerkesztő agyszüleménye, mert angolul a címeknek semmi közük nincsen a “városa”-hoz. Ennek például “A másik nő” lenne a címe, ha az eredetit fordítanám magyarra és teljesen találó is lenne arra, amit a történettől kapunk, bár itt a “másik nőt” nem szeretőként – mint általában –, hanem anyósként kell elképzelni. S nem a gonosz anyósként, hanem a gondoskodó, kedves, segítőkész anyós, aki ezzel a kedvességgel jobban manipulál és összezavar, mint egy olyan, aki ellenszenvét nyíltan a szemedbe mondaná.

Ez egy nagyonis valóságos történet, nemcsak, hogy megtörténhet, hanem meg is történik mindenhol a világon. És nem érdekel, hogy mennyire népszerűtlen leszek azért amit mondok, magasról teszek rá, de nincs annál szánalmasabb dolog, mint amikor egy nő továbbra is beleavakozik felnőtt gyermeke életébe, nem tudja elengedni és azt sem tudja elfogadni, hogy gyermeke életében elképzelhetően már nem ő áll az első helyen, hanem a saját családja. A szeretet és gondoskodás is lehet terhes, bármilyen bizarrul is hangzik.

Maga a könyv nem nagy szám, központban egy fiatal nő, Ellie áll, a házassága, gyermeke, a barátai, viszonya az élet dolgaihoz. Ehhez hasonló tucatjával van, de ami ezt egyedivé teszi, az az anyós személye a történetben. Szórakoztató és egyben elgondolkoztató, egy ponton ellentmondásos is, hiszen Ellie házasságát tönkrevágta anyóspajtás szeretete és gondoskodása, viszont mikor a barátnője összeszűri a levet az apóssal, akkor jön a női szolidarítás és a káröröm helyett közös frontot alkot a nővel, akit a saját házassága megromlásáért okol. Nagyon könnyű rámondani, hogy unalmas és közhelyes, sőt anyósék majd fel is háborodnak, mert ők ugye mindig jobban tudják mi a helyes és jó, a főhősnő pedig csak egy kis hisztis liba, aki nem kap kellő támogatást a férjétől, mert Ellie nem kap, férje olyan “rendezd meg a saját gondjaidat” típus.

Nem lenne igazságos csak az anyóst okolni mindenért, hiszen Ellienek is része van abban, hogy anyósa átveszi az irányítást a házassága felett, mert egyszerűen nem mer kiállni elé és azt mondani, hogy elég volt, törődjön a saját életével és/vagy rendezze két fiatalabb gyermeke életét, ha már mindenáron kényszert érez az irányításra.

Bár a végére egy hatalmas habos-babos, mindenre kiterjedő boldog befejezést sikerített, és ez engem zavart, mert erőltetett volt, mégis azt mondom, hogy érdemes lenne elolvasni ezt a könyvet minden nőnek és elgondolkozni azon, hogy a természetes folyamat részeként a gyermekek felnőnek és önálló életet élnek, tehát el kell engendi őket, hogy ezt megtehessék. Ez pedig nem jelenti azt, hogy kevésbé szeretjük őket, vagy nem törődünk velük… csupán hagyjuk, hogy a maguk életét éljék, a saját útjukat járják, nem azt amit mi elképzeltünk a számukra.

Emelem kalapom azon kivételes nők előtt, akik nincsenek eltelve saját nagyságukkal és gyermekeik tökéletességével. Meg az ízlések és pofonok…

Milly Johnson - Fehér esküvő

Erre ​​a napra vártak.

Ez lesz-e a nap, amelyen valóra válnak álmaik?

Bel, egy csokoládédinasztia örökösnője az álomesküvőjét tervezgeti élete szerelmével, Richarddal, amikor bekövetkezik a katasztrófa, és az addig hibátlannak hitt világ darabokra hullik körülötte.

A fagylaltszalon-tulajdonos Violet arra készül, hogy örök hűséget fogadjon Glynnek, akit már réges-rég nem szeret, ám mégsem képes kimondani a rövidke mondatot: „már nem akarok a feleséged lenni.”

A mindent önerőből elérő üzletasszony, Max úgy tervezi, hogy a házasságkötő teremben mondja ki a boldogító igent jóképű vőlegényének, Stuartnak, de ahogy közeleg a nagy nap, egyre jobban magával ragadja a régi ábránd: a bazi nagy lagzi és annak mesébe illő kellékei.

Mindhárom nő a Fehér Esküvő menyasszonyiruha-szalonban keresi a tökéletes alkalomhoz leginkább illő, megfelelő kellékeket. A szalon tulajdonosa, Freya a garancia arra, hogy a kiválasztott ruha meghozza majd nekik az áhított boldogságot, bár közel sem biztos, hogy úgy, ahogy eredetileg eltervezték…

Ulpius-ház, 2014

Eredeti mű: Milly Johnson – White Wedding, Simon&Schuster, London, 2012

Második könyvem a szerzőtől, az elsőt is csak nemrég olvastam, bár vagy három-négy könyve ott ücsörgött a polcon már egy ideje, némelyikbe bele is kukkantottam és félretettem. Valami könnyűre, szórakoztatóra vágytam az utóbbi időben olvasott erotikus szemetek után – neked lehet kincs, nekem szemét, nem vagyunk egyformák, s ez így van jól. Szóval kellett valami jó kis langyos limonádé és a Borúra derű, az első és eddig egyetlen könyv amit a szerzőtől végig elolvastam határozottan nem volt rossz – amíg meg nem jelent a tolószékben ülő sellő. Lényegében még azután sem volt rossz, csak engem már nem érdekelt, mert a történet valószínűségi rátája nullára esett. Hozzávetőlegesen ez motivált, hogy a Fehér Esküvő-t vegyem kézbe, mert mi lehet könnyebb és szórakoztatóbb, mint egy esküvőről szóló könyv, hát még ha egyszerre három is esedékes benne!

Ez a könyv minden volt, csak limonádé nem... illetve könnyű szórakozás, ha arra vágysz, de ha elgondolkozol egy kicsit a történéseken, az emberi kapcsolatokon és vágyakon, azon, hogy ez így ahogy van, vagy töredékében megtörténhetne bárkivel, akkor már nem is annyira habos-babos ez az egész.

Fehér Esküvő, így, mindkét szó nagybetűvel írva, mert ez a menyasszonyi ruhákkal és más esküvői kellékellel foglalkozó bolt neve, aminek Freya a tulajdonosa. Elképzelhetően ő a kicsit misztikus elem a történetben, a Jótündér, bár konkrétan sosincs leírva sehol, hogy Freya több lenne mint a bolt tulajdonosa és paranormális szférába illő tulajdonságokkal rendelkezne, ezt csak sejteni lehet, de ez nem zavaró egyáltalán, még egy olyan, kizárólag földi dolgokat kedvelő személynek sem, mint amilyen én vagyok.

Ebben a boltban ismerkedik meg a három, esküvőjére készülő nő: Belinda, Maxine és Violet. Bár a könyv három részre van osztva és mindegyik rész valamelyikük esküvőjéről szól, ettől a pillanattól a három nő története párhúzamosan folyik, attől függetlenül, hogy épp kinek az esküvői történetéről van szó és aktívan részt vesznek egymás életében és esküvői előkészületeiben..

Elsőként Bel esküvőjére megyünk. Ő tehetős családból származik, de mindezek ellenére nagyon szerényen viszonyul az egész esküvői rongyrázáshoz. Kicsit titkolózó, kicsit bizalmatlan és zárkózott. Mindent maga szervez, nem fogad el segítséget sem őt felnevelő mostohaanyjától, sem újdonsült barátnőitől. Erre több oka is van, az egyik az, hogy az esküvőjén meglepetést szervez néhány ember számára. A kellemetlenebbik fajtából. Ugyanis Richard, a nemesi felmenőkkel rendelkező pénzügyi szakember és Bel vőlegénye, viszonyt folytat a koszorúslánnyal, aki Bel mostohaanyja révén rokon. Bár kimondja a boldogtalanító igent és az esküvői fogadás botrányba fullad, Bel történetének itt még nincs vége...

A következő az ambiciózus Maxine esküvője lenne. Született üzletasszony, a munka mindenek előtt. Párjával, Stuarttal tizensok évi együttélés után akarják hivatalossá tenni kapcsolatukat, egy diszkrét, intim szertartás keretén belül, minden felhajtást kerülve, hiszen az egész csak puszta formalitás már. Legalábbis ezt szeretné Stuart, akit férfiúi büszkeségében sért az, hogy Max sikeres üzletasszony, toronymagasan többet keres mint ő, sőt még ez sem elég, egyre többre vágyik. Stuart füldhözragadtabb fajta, nincsenek nagy elvárásai az élettől, szereti az egyszerű dolgokat. S az esküvői előkészületek közben Maxine-nel elfut a ló, mert véletlenül meglátja a telvízióban „Az én bazi nagy cigány esküvőm” című műsort. És olyan akar. Márpedig amit Max akar, azt meg is kapja... még akkor is, ha egyedül kell majd állnia az oltárnál.

Zárójelben megjegyzem, hogy ez egy nagyonis valós műsor, én nem láttam a brit változatot, de az amerikaiból elcsíptem egyszer egy részt és amit a szerző leírt Maxine esküvőjével kapcsolatban, az nem fikció, mert ezek az esküvők nem két ember egyesüléséről szólnak, hanem első sorban opulenciáról és rongyrázásról és semmiben nem hasonlítanak ahhoz, amit esetleg mifelénk láttunk.

És természetesen Max történetének sincs vége az esküvővel...

Mindhárom nő története kalandos, de a legmegrázóbb talán mégis a Violeté, aki épp új vállalkozását, egy fagylaltozót készül elindítani és aki egy depressziós, agorafóbiás, társfüggő pszichopatával készül összekötni az életét. Glyn érzelmileg zsarolja, bűntudatot kelt benne, ellenőrzi minden lépését... s mikor Violet az esküvő előtt elhagyja Glyn felgyújtja a fagylaltozót és leszúrja azt a férfit, aki a feltételezései szerint a nő szeretője.

A könyv végére természetesen mindenki megtalálja a maga párját, talán túl gyorsan és kiszámíthatóan a történtek után, hiszen sejteni lehet a kapcsolatok alakulását. Mindenre választ kapunk, lesz meglepetés bőven minden oldalról, minden megoldódik... csak egyedül Freyáról nem derül ki, hogy kicsoda-micsoda, mert egy nap a boltot kiürítve találják és Freyánal nyoma veszett csodaszép ruháival együtt.

Ízlések és pofonok, de nekem ez most nagyon kellett és jól is esett. Hátha majd neked is...

Sophie Jackson - Egy csepp remény

Egy font hús 2

Max O’Hare képtelen elengedni a múltat. Legjobb barátja nélkül nem élte volna túl a gyönyörű szőkeség, Lizzie tragikus elvesztését, és rég a drogosok poklát járná. Kap még egy esélyt a sorstól Az elvonón ugyan végigmegy a gyógyulás tizenkét lépcsőjén, de indulatos marad, és nem enged közel magához senkit. 

Grace Brooks lelkébe égett a seb, amit az a férfi ejtett, aki felesküdött, hogy tisztelni és védelmezni fogja. A lány messzire menekül, és titkait mélyen magába zárja. Az egyikük érezni akar, a másik elrejtőzik az érzések elől. Melyikük lesz elég erős, hogy a szerelem erejével átüsse a falat? 

Sophie Jackson trilógiája a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Smanatha Young rajongóinak kötelező

Libri, 2016

Eredeti mű: Sophie Jackson – An Ounce of  Hope, Gallery Books, 2016

Az én olvasatomban ez meg sem közelíti az első részt. 460 oldal lelki nyomor és nem hiszem, hogy nekem erre most épp szükségem lett volna.

Az első részből már ismerjük Max O’Hare-t, hiszen az Egy font hús főszereplője, Carter, helyette megy börtönbe, azért, hogy Max várandós felesége mellett lehessen. Ez a könyv az ő gyógyulásának és újrakezdésének története. S nemcsak az ő újrakezdése, hanem Grace-é is, aki maga is lelki és fizikai traumából épül fel, hiszen volt férje drogok és kényszerképzetek hatására súlyosan bántalmazza.

Ez a két sérült ember összetalálkozik és megtetszenek egymásnak, annak ellenére, hogy nem kellene semmilyen kapcsolatba bonyolódnia egyiküknek sem. Max egyenesen az drogelvonóról jön a kisvárosba, hogy megtalálja önmagát és a továbblépést, Grace pedig itt próbálja a semmiből felépíteni új életét, miután kiszabadult brutálisan bántalmazó férjével való kapcsolatból. Ami összeköti őket az a hely és  művészet, hisz Max fest, Grace pedig fotóz, és ez mindkettőjük számára a terápia része.

És körülbelül ennyiről is szól az egész. Max most nem kokainnal van belőve, hanem antidepresszánsokkal az elvonási tünetek következményeit kerülendő, Grace pedig ismét megtanul bízni a férfiakban.

Ó, és félreértés ne essék… Lizzie, Max korábbi partnere nem hal meg. Ő egyszerűen csak meglép, amikor közös gyemekük halva születik. Mindketten másképp dolgozzák fel a gyermek elvesztését: Max alkoholba és drogokba fojtja bánatát, Lizzie magábafordul és egy idő után szó nélkül eltűnik a képből, hogy majd a történet vége fele ismét megjelenjen a feloldozás reményében.

Mi a jó benne? Hogy nincs kőgazdag, unatkozó milliomos, sem zseniális szegény lány, kötözős szex sem. A szereplők valósak és jól megformáltak. Gondjaik, bajaik akárki másé is lehetnek. Erotika annyi van benne amennyi kell, nem vitte túlzásba a szerző, nyelvezete néhol vulgáris, de mindenképpen szókimondó. A helyi seriffhelyettest – például – csak a legritkább esetben emlegeti a nevén Max. Általában gúnynevet akaszt rá, összetett szó, aminek első tagja kötelező módon a “Segg…”. Pedig szegény fickó a légynek sem ártott, egyetlen bűne van: neki is tetszik Garace, de nem nyomul, nem kötözködik.

Epizódikusan megjelennek az első részből is ismert szereplők, akik természetesen támogatják Max-et a gyógyulás folyamatában és finom utalások formájában felvezetődik a sorozat harmadik része is, ami majd Riley története lesz. Ugye Riley-t is ismerjük, hiszen együtt dolgozik Max-szal a műhelyben, sőt ő viszi az üzletet, míg Max az elvonón van. Mikor jelenik meg magyar nyelven, nem tudom, de a könyv végén bele lehet kukkantani az első fejezetébe. Várhatóan Egy lépés feléd lesz a címe

Tehát ebben a részben ízelítőt kapunk abból, hogy milyen a gyógyulás folyamata többnyire a drogfüggők esetében, de akár a családon belüli erőszakot is mondhattam volna, és akkor sem tévedek. Nekem ebből elég lett volna egy kiegészítő novella is… de hát ízlések és pofonok.

A sorozat részei:

1. Egy font hús

Libri, 2016

A Pound of Flesh

1.5 Love and Always - novella

2.5 Fate and Forever - novella

3. A Measure of love

Kristin Hannah - Szentjánosbogár lányok

Szentjánosbogár lányok 1

Nagy ​​hatású új könyv szeretetről és veszteségről, és a barátság csodájáról…

1974 nyarára Kate Mularkey már belenyugodott, hogy a nyolcadikos évfolyam társadalmában az ő helye a tápláléklánc legalján van. Aztán legnagyobb ámulatára, a szemközti házba beköltözik a „világ legmenőbb csaja”, és vele akar barátkozni. Úgy tűnik, Tully Hartnak megvan mindene: szép, okos, ambiciózus. Látszólag nem is különbözhetnének jobban. Kate-nek reménye sincs, hogy szerető családjával, akik lépten-nyomon szégyent hoznak rá, valaha is a menők közé tartozzon. Tully viszont csupa titok és csillogás, ám belülről titok emészti. Ők ketten megfogadják, hogy barátok lesznek mindörökre, és a nyár végére „TullyésKate”-té, elválaszthatatlan barátnőkké forrnak össze.

Így indul Kristin Hannah nagyszerű új regénye. A több mint három évtizeden átívelő, a Csendes-óceán északnyugati partvidékén játszódó Szentjánosbogár lányok két nő megrendítő, nagy hatású története, és egy olyan barátságé, amely életük meghatározó eleme lesz.

Könyvmolyképző, 2015

Eredeti mű: Kristin Hannah – Firefly Lane, 2009

Esküdj meg, hogy örökre a legjobb barátnők leszünk.     

Ez a könyv egy több mint harminc éves barátság története, jóval és rosszal egyaránt.

Miért „szentjánosbogár lányok”? A válasz egyszerű: a Szentjánosbogár utcában laknak mindketten a barátságuk kezdetén, egymással szemben... Katie és Tully, tizenévesek, olyanok mint a tűz és a víz,  és szükségük van egymásra.

Katie csendes, magába forduló, igazi kisvárosi lány. Inkább olvas, mintsem a nyájjal terelődjön, amit nem is igazán tehetne meg, hisz a szülei meglehetősen féltik és ellenőrzik minden lépését, ez pedig nem teszi népszerűvé társai körében. És akkor jön a sokat próbált Tully és a mellőzött Katieből hirtelen valaki nagyon menő barátnője lesz. Tully szószerint hányódik tehetős nagyanyja és hippy, kemény drogos  anyja között, akiből az anyai ösztön legapróbb szikrája is hiányzik. Talán ez teszi Tullyt olyan határozottá és erőssé, vakmerővé és kalandvágyóvá. A két lány közül ő az erősebb személyiség, ő az aki mindkettőjük helyett dönt, aki nevén nevezi a dolgokat, tudja mit akar és mindent megtesz, hogy el is érje a kitűzött célt. Olyan egyszerű lenne a könnyebbik utat választani és anyja nyomdokaiba lépni, de Tully mégsem teszi meg.

Mindkét lány újságírónak készül – természetesen Tully hatására, aztán jön egy pillanat amikor a két lánynak választania kell. Tully a karriert, sikert és gazdagságot választja. Katie a családot. Férjhezmegy, gyermeket szül, háziasszony lesz sikeres tudósító, később producer férje mellett. Elméletileg mindketten boldogok, hiszen megkapták amire vágytak, de titokban mindkettőnek kellene egy kis szelet a másik életéből: Tullynak a család, hiszen teljesen egyedül van és az egyetlen család amit valaha is ismert az a Katie-é, Katie-nek pedig egy kis szakmai siker kellene, csak egy picike, hogy ne érezze teljesen háziasszonynak és fölöslegesnek magát.

Több mint harminc éves barátság a két nő között, amit Tully többször is elárul önző módon, amikor többnek, szebbnek tartja magát Katie-nél, amikor a saját előlépése érdekében tesz elítélhető dolgokat, amikor természetesnek veszi, hogy megtegye Katie kamasz lányával mindazokat a dolgokat, amiket a szülők eredetileg megtiltottak neki, amikor többször is beleavatkozik a családi életükbe gazdagságát fitogtatva. És Katie mindig megbocsájt, mert ilyen ő. Egészen egy utolsó alkalomig, amikoris Tully túl messze megy...

Csodálatos könyv, ami annyi mindenről szól a két nő barátáságán kívül: kötődésről, családról, karrierről, döntésekről, szerelemről... Nincs happy end és bizony a barátság és a könyv végét megkönnyeztem, bár a legutolsó jelenet túlzás az én olvasatomban és ad egy nyálas jelleget ott, ahol nem kellene. Ettől függetlenül szerettem a könyvet, de hát ízlések és pofonok...

A történet folyatását 2013-ba írta meg a szerző, legalábbis akkor jelent meg angol nyelven a Fly Away. Nem jártam utána, hogy a kiadó megjelenteti-e magyar nyelven vagy sem.

S akkor még nem beszéltem azokról a csodálatos dalokról, melyeket a könyv említ. Olyan dalok amik a 70-80-90-es években voltak listavezetők, amikor a szövegnek mondanivalója volt és dallam is járt hozzá, nem csak a szöveg ritmikus üvöltése.

Amy Harmon - Arctalan szerelem

Ambrose ​​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is

Twister Media, 2016

Eredeti mű: Amy Harmon – Making Faces, 2013

Nagyon szép történet… nem tökéletes, mert vannak hibái, de egy olyan valami, amit akkor kell olvasni, amikor eleged van az épp listavezető disztópiából, erotikusból vagy habos-babos bestsellerből.

Hogy miről szól? Életképek egy álmos amerikai kisváros életéből néhány ember sorsának alakulásán keresztül bemutatva.

Még az ötlet sem igazán eredeti, mert a Szépség és a Szörnyeteg meséje az alapja – ahogy a fülszöveg is írja –, csak itt a szerepek időnként felcserélődnek a főhősök között, és azon túl vannak olyan szereplők is akik egymagukban a Szépség és a Szörnyeteg, hiszen kívülről szépek, belül rothadnak. S még ott van a a Cyrano de Bergerac-motívum, hisz Fern, a főhősnő (aki csúnyának érzi magát a többi mutatós lány mellett), barátnője nevében levelez az iskola sport-sztárjával, a csodálatos Ambrose-zal. Piros pont a szerzőnek, a könyvben ugye sportolók a srácok, de szerencsére nem az amerikai foci menő fenegyerekei, hanem birkózók.

Fern, Rita, Ambrose és Bailey… körülöttük forog a történet…

Fern, a kisváros lelkészének későn született lánya. Visszahúzódó, az olvasásért él-hal, szerelmes Ambrose-ba és Bailey a legjobb barátja. Bailey, Fern unokatestvére. Életét kerekes székben tölti, mert izomsorvadásban szenved, szíve pedig Ritáért dobog. Rita, Fern barátnője, egy ideig Ambrose-zal mászkál, míg a fiú rá nem jön, hogy nem Ritával vált szerelmes üzeneteket, hanem Fernnel. Rita nagyon rossz döntéseket hoz, amik kihatással van nemcsak az ő életére… És Ambrose, aki az iskola szupersztárja – ez az egész felállás kicsit olyan Shakespeare-re vall, mindenki a másikba szerelmes. Ami azt illeti rengeteg idézet van Shakespeare-ből, tehát nem kizárt, hogy a könyv néhány ötletét a Nagy Will ihlette.

Annyi mindent lehetne mondani erről a könyvről, a szereplőről… jót is, rosszat is. Nem egy pörgős valami, álmos kisváros, álmos történések… még a tragédiákra is nyugisan reagálnak. Az egyetlen világrengető dolog ami történik az az öt frissen végzett fiú hadbavonulása és a tragédia ami csak egyiküket hozza vissza: Ambrose-t. S hogy miért álltak katonának és mentek egyenesen Irakba? Mert jó bulinak tűnt. Ilyen egyszerű.

A kedvencem Bailey volt. Tudja, hogy meg fog halni, tudja, hogy minden nap egy újabb győzelem a halál felett, mert betegsége gyógyíthatatlan, de humora és optimizmusa töretlen. A maximumot akarja kihozni a lehetőségeiből. Bakancslistát ír azokról a dolgokról amiker tapasztalni szeretne rövidke kis életében és ezek a tételek adják a könyv fejezeteinek is a címeit. – Bár ez kissé zavaros, mert nem igazán lehet tudni mikor épp kinek a bakancslistája szerint szól a történet: Bailey-é, Ferné vagy Ambrose-é…

Az elején szinte fel is adtam, mert a történet ugrált időben ide-oda és nem nézett ki többnek, mint egy újabb amerikai ifjúsági regény, amiből tizenkettő egy tucat. Örülök, hogy nem tettem meg. Vannak vontatottabb részek is a történetben, jelenetek, amelyeket talán nem kellett volna annyira részletesen megírni és az írónő valószínűleg mélyen vallásos, mert rengeteg utalás van a Teremtőre, idézetek és példabeszédek a Bibliából.

Nincs értelme nagyképű dolgokat írni… nem a legjobb könyv amit olvastam, de semmi pénzért ki nem hagytam volna. Megérintett, megmosolyogtatott, néhol meg is lepett. Gyönyörű. A lelkedhez szól. Csak ajánlani tudom.

…– Az előbb mondtam el, hogy nem tudok egyedül vécére menni. Kénytelen vagyok anyát megkérni, hogy húzza le a nadrágomat, fújja ki az orromat, dezodorozza be a hónaljamat. És ami ennél is rosszabb volt, kellett még valaki, aki a suliban segít, aki kábé mindent megcsinál helyettem. Kínos volt. Frusztráló volt. De nem volt más választásom! Semmi büszkeség nem maradt bennem, Ambrose – folytatta Bailey. – Az égvilágon semmi büszkeség. De úgy voltam vele, hogy vagy a büszkeségem, vagy az életem. Választanom kellett. És neked is választanod kell. Választhatod a büszkeséget, és itt maradhatsz, sütheted a muffinokat, amíg meg nem öregszel és el nem hízol, és teljesen el nem felejtenek az emberek. De dönthetsz úgy, hogy lemondasz a büszkeségről, és egy kevéske alázatosságért cserébe visszakapod az életedet.

(Amy Harmon – Arctalan szerelem, Twister Media, 2016)

Kim Holden - Bright Side

Brigth Side 1

Titkok. Mindenkinek van egy. 

Némelyik nagyobb, mint a másik. 

És amikor a titkokra fény derül… 

Némelyik meggyógyít… 

Míg más elpusztít.

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek.

Mindketten harcolnak ellene. 

Mindketten titkolnak valamit. 

És amikor a titkokra fény derül… 

Némelyik meggyógyít… 

Míg más elpusztít.

WOW, 2016

Eredeti mű: Kim Holden – Bright Side

Ez egy ifjúsági könyv. Felnőtteknek szóló ifjúsági könyv. Tudom ez egy meglehetősen zavaros megfogalmazás, de egyike azoknak a könyveknek amiket édemes elolvasni minden korosztálynak, mert marad valamivel belőle a történeten túl. És kell néhány nap amíg megfogalmazódik az ember lányában mindaz amit ezzel a könyvvel kapcsolatban érez.

Első látásra olyannak tünt mint bármelyik ifjúsági regény: rohadtul magabiztos leányzó – aki még zenész is mellette – elkezdi főiskolai tanulmányait, messze otthonról, összejön egy fickóval, ahogy ez már lenni szokott az ilyen történetekben. Sőt! Vannak a könyvnek motívumai amikkel már más írók könyveiben is találkoztam, gondoltam, ez egy innen-onnan összekoppintott és ügyesen összerakott könyv lesz… belehalok, ha megint egy sablon amcsi tini-regény.

… és aztán lassan, fokozatosan kiderül, hogy otthon az nincs. És hogy család sincs… az egyetlen  amit jelenleg ismer, az volt zenésztársai és hozzátartozóik. Egyelten vérrokona, anyai nagynénje éretlen és bulémiával küszködik, apja pedig… nos hát vannak emberek akik nem tudnak szembenézni a ténnyel, hogy van egy Down-kóros gyermekük és már sok évvel korábban messze futott – messze alatt más kontinens értendő. Nem a főszereplő magabiztos leányzó, Kate Segwick a Down-kóros, hanem nővére… aki már csak a múlté, akárcsak anyja, aki beleroppant a felelősségbe és önkezüleg vetett véget életének.

Ezzel a múlttal-jelennel indul neki a főiskolának Kate Segwick… és ez még mindig nem minden, még mindig nem elég, mert ha valakit egyszer elkapott a balsors, akkor azt nem ereszti...

Annyi mondanivalója van ennek a könyvnek… az igaz barátságról, a ragaszkodásról, a másságról, a főiskolai szerelemről, gyermekvállalásról… és az elmúlásról.

Kate Segwick, Bright Side – ahogy legjobb barátja és zenésztársa Gus nevezi, a “Napos oldal”, az élet napos oldala, a töretlen optimizmus és az, hogy mindig mindenben/mindenkiben lát valami jót.

Ez a könyv lehet maradandó élmény, vagy egy monumentális giccs, csupán nézőpont kérdése. Tudod, a bizonyos ízlések és pofonok…  Én ma a maradandó élményre szavaztam és ha olvasni fogod, akkor szerezz be papírzsepit… nagy csomaggal.

Ez nem közvetlenül ide tartozik, illetve ide is és minden más könyvre is érvényes: a borító. Többször, több helyen, több forrásból olvastam már: szép a borító, ronda, az eredeti jobb, imádom… és a jelzők folytatódhatnak. Emberek! A borító érdekel benneteket vagy a könyv tartalma? Ennek a könyvnek egyszerű borítója van, ami közöl minden információt amire szükségem van: a szerző nevét, a könyv címét és a kiadót… és van egy halvány célzás egy hangszerre. Kell ennél több?

 Folytatása is van, mely Kate legjobb barátjáról, Gus Hawthorne-ról szól majd, és arról szól a fáma, hogy a kiadó tervezi a kiadását. Így legyen!

Jill Mansel - Van az a pénz

A Sunday Times bestseller írónőjének 10. magyarul megjelenő regénye! Íme, egy újabb csavarosan humoros és életszerűen pörgős történet. 

Lolának tíz évvel ezelőtt 1o.ooo fontot ajánlottak – melyik 17 éves lány ne lenne boldog ekkora összeggel?

De akadt egy kis bökkenő: Lola fülig szerelmes volt Dougie-ba, és az ajánlat Dougie édesanyjától származott. Feltételül azt szabta, hogy a lány szakítson a fiával. 

Lolát semmi nem választhatta el szerelmétől. Aztán a lány családjában kiderült egy rettenetes titok, és Lola nem dönthetett másképp, fogta a pénzt és elfutott. 

Most a sors egymás útjába sodorja Lolát és Dougie-t. A lány még mindig rajongva szereti a férfit, de Dougie hallani sem akar Loláról, főleg azután, hogy rájön a lelépési pénzre. 

Van ebből a bizarr helyzetből kiút? Lehet visszaszerezni azt, amiről az ember lánya már lemondott, ráadásul pénzért?

Kulinária Kiadó, 2016

Eredeti mű: Jill Mansell – An Offer You Can’t Refuse

Az írónő rajongója vagyok, valamennyi magyarul megjelent könyvét olvastam és úgy gondolom, hogy valamennyi közül ez tetszett a legkevésbé. Annyira idegesítő volt a Lola nevű főszereplő, hogy többször is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom.

Ahogy a fülszöveg is írja, Lola pénzt fogad el Doug anyjától, aki ezt forma lelépési pénznek szánja… nagy dolog, a filmekben a gazdag szülők így szabadulnak meg gyermekeik nemkívánatos partnereitől. Lola még fel is srófolja az összeget, mert több pénz kell nevelőapja szerencsjáték-adosságának fedezésére… és meg is pattan barátnőjével egy egzotikus nyaralóhelyre dolgozni.

Mikor évekkel később visszatér és dolgozni kezd egy könyvesboltban a dolgok rendben lennének.. látszólag… míg egy este – mit tesz a fikció istene! – pont a Doug anyjának segít, amikor azt két férfi megtámadja. És ezek után ott a csodás találkozás Douggal, aki ennyi év után sem nem szégyell döglesztő pasinak lenni. Lola pedig úgy gondolja, hogy neki bizony vissza kell kapnia a férfit. A gusztustalanságig fut utána, mindenhová beszemtelenedik…olyan mint egy kullancs, nem lehet szabadulni tőle, még akkor sem amikor nyilvánvaló, hogy Dougnak van barátnője, akkor sem amikor ismételten a szemébe mondják, hogy lépjen már tovább. Tényleg létezik magától ennyire elszállt nő aki azt hiszi ő a világ közepe és neki minden jár? (most nem a bögyös pszeudó-celebekre gondoltam, akik folynak a tévéből s a közösségi oldalra posztolják azt is ha a kutyájuk vakkantott)

Ugye tudjuk, hogy az írónő mindig egy kisebb közösségről ír, nem csupán egyetlen pár történetét csűri-csavarja. Ami ebben a könyvben úgymond “véletlenszerűen” megtörténik, az túl sok még egy fikciónak is… de nem mesélem el, hátha olvasni szeretnéd a könyvet és én meg lövögetem itt lefele a történéseket.

Annak ellenére, hogy a Lola annyira idegesített, hogy átrendeztem volna az arcát a szeneslapáttal, azt mondom, hogy ezt a könyvet vidd magaddal a strandra, mert szórakoztatni fog… vagy ha mégsem, akkor árnyékot tarthat, mert méretileg a kiadóra oly jellemző formátum: jó nagy.

… és természetesen maradtam néhány nagyon tanulságos, és egyetemesen érvényes dologgal:

– ha a barátod anyja utál, akkor tíz év múlva is utálni fog, akkor is, ha épp az életét és vagyontárgyait mentetted meg. Tehát jótét helyébe jót sose várj…

– ne hazudozz gyermekednek az apjáról, mert a fickó akkor bukkan fel amikor már megnyugodtál, hogy sosem teszi… és te ott maradsz nyakig a… benne…

–  kelkáposzta főzése iszonyúan büdös és kivállóan alkalmas potenciális szomszédok elriasztására. Tesztelni fogom, bár a rendes káposzta se kutya, jó büdös tud lenni…

– celeb és paparazzo, celeb és lökött liba párosítás sosem működik – ebben a könyvben legalábbis nem –, valamint ne hajts a barátnőd apjára sem, nem tetszel neki, csak egyszerűen udvarias…

– a szüleid felnőttek, el tudják baltázni az életüket a te segítséged nélkül is, tehát törödj a magad dolgával…

– nem a ruha teszi az embert, de amikor lekurváznak elgondolkozhatsz, hogy jó dolog volt-e a Mallorcán viselt strandruciban dívát játszani egy patinás londoni könyvesboltban…

Természetesen megvan a boldog befejezés – valamilyen módon minden szereplő megtalálja a maga számítását… véleményem szerint durván kierőszakolt és már-már nyálas a megoldás. 

De hát ízlések és pofonok… és attól én még továbbra is szeretni fogom Jill Mansell könyveit.

Az írónő más könyveiről is olvashatsz itt:

Ebből szerelem lesz

Nem zörög a haraszt

Jill Mansell - Nem zörög a haraszt

Tilly Cole belevaló, szókimondó lány, és egyáltalán nem szokása halogatni a döntéseket. Amikor elhagyja őt a barátja, Tilly elutazik pár napra vigasztalódni Roxboroughba a legjobb barátnőjéhez. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve ott marad a kisvárosban. Hiszen a vidéki élet nyugalmas, egyszerű és őszinte. Tehát az ideális megoldás Tilly számára. Vagy mégsem? 

Hamar kiderül, Roxborough nem egy átlagos kisváros. Jóval inkább a pletykák és a rivalizálás melegágya. Ennek pedig a legfőbb oka a szexis agglegény, Jack Lucas. A pasi totál ellenállhatatlan: okos, kedves, figyelmes és bezsongatóan jóképű. Nem csoda, ha a nők megvesznek érte. 

Jack egy idő után szemet vet Tillyre. Ám vigyázat, mert a férfiról mindenki azt rebesgeti, megrögzött nőfaló, és amint ágyba vitte aktuális hódítását, máris továbblép.
Tillynek esze ágában sincs új trófeának lenni Jack gyűjteményében. De jól dönt-e, ha a pletykákra hallgat? Vagy pont ebben az esetben kihagyja élete nagy szerelmét?

Jill Mansell az egyik legnépszerűbb angol írónő. Regényeit életszerű helyzetek, csavaros történetek és humoros csattanók teszik letehetetlenné. Műveit eddig több mint 5 millió példányban adták el, stílusát a kritikusok Marian Keyes, Sophie Kinsella és Nora Roberts könyveihez hasonlítják. Magyarul megjelent kötetei: Szerepcsere, Az első az utolsó?, Újrakezdés, Szólóban, Miranda nagy tévedése, Vegyespáros, Keresd a párod!, Titkok közt.

Kulinária, 2015

Eredeti mű: Jill Mansell – Rumour Has It, 2009

A történetet három évvel ezelőtt olvastam, ugyanis 2011-ben megjelent egy Reader’s Digest antológiában. Amikor tavaly egy ismerősöm meglepett vele, nevét imába foglaltam, hisz imádom Jill Mansell írásait, nekem ő a chick lit kitálynő, tehát elfogult vagyok és nem is kicsit.

Nos, amikor rájöttünk, hogy ez azonos azzal amit a Reader’s Digest Azt beszélik címen futtatott, fintorogtunk egy jó nagyot, hisz mindketten tudtuk már miről szól. Én félretettem egészen tegnapelőtt estig, bár tisztába voltam, hogy ami az antológiában jelent meg egy rövidített változat.

Vihorásztam rajta. Nem egy díjnyertes iromány, de teljesen biztosan ellazít, és ha nem is fogsz kacarászni, de biztosan megmosolyogtat. Roxborough, ahol a történet játszódik, létezik, csak nem Angliában, hanem Írországban, Coloradoban és Pennsylvaniában, Jamaikán... lehet választani melyiket szeretnéd meglátogatni.

Ha a kezedbe kerül, ne hagyd ki, akkor sem, ha a rövidített változatát már olvastad. Garantáltan feldobja a napod, de hát ízlések és pofonok... s ahogy mondtam, Jill Mansell írásaival szemben elfogult vagyok. Nem emlékszem, hogy az antológiás válozatban ennyi finom angol humor lett volna. Vagy volt??

Egy kis kedvcsináló a 31. fejezetből:

– Nehogy még egyszer eláztass! – emelte fel a kezét Tilly védekezőn.

– Nem teszem. Mellesleg elnézést az arcod miatt.

– Miért? Mi a baj az arcommal?

– Hát… egy kicsit… tudod, milyen lett – vont vállat Lou bocsánatkérőn.

Atyavilág! Miután Tilly megnézte magát a visszapillantó tükörben, már egyáltalán nem érezte magát istennőnek.

– Nem én akartam – mentegetőzött Lou. – Csak éppen kéznél volt az a vödör a kerti csap alatt. Azt meg nem vettem észre, hogy sár és motorolaj van az alján.

Jill Mansell - Nem zörög a haraszt, Kulinária, 2015

Liz Tuccillo - Hogyan legyünk szinglik

Julie egy New York-i könyvkiadóban végzi unalmas munkáját, a hétvégéi sem túl szórakoztatóak, és egy rémesen sikerült pasizós buli után úgy határoz, itt az idő tisztába tenni a magánéletét. Mivel kap egy szuper lehetőséget, végigutazza a világot, és megnézi, hogyan élnek máshol a párkereső nők, hogy élményeiből könyvet írjon. Négy szingli barátnője otthon asszisztál a projekthez, és istápolják egymást a világutazó Julie helyett is.

A barátnők hétköznapi, negyven év körüli nők – a lombikbébiprogrammal kacérkodó Ruby, az éppen önmegtartóztató életre esküdő Serena, a tökéletes pasit kereső Alice és a kétgyerekes Georgia, akit otthagyott a férje – viccesen-komolyan próbálják visszaterelni életüket a „rendes" kerékvágásba. 

Szerelem Balin, romantika Rióban, szex egy kolostorban, randik, szakítások-békülések, egy válás, a barátság ereje, kis és nagy szerelmek, és az örök kérdés: hol az igazi boldogság?

Erawan, 2016

Eredeti mű: Liz Tuccillo – How to Be Single, 2008

Ez nekem nagyon nem jött be, de hát ízlések és pofonok...

Első sorban azért nem, mert nagyon a Szex és New York-ra hajazott, de még egy napon sem szabad említeni azzal, nemhogy egy mondatban. Ezt nem azért mondom, mert a cselekmény fele New Yorkban játszódik – az a fele ami nem épp Julie utazásáról szól.

A Hogyan legyünk szinglik nem arról szól, hogy hogyan tegyük lapátra az idegesítő aktuális pasinkat és arról sem, hogy mit kezdhetünk magunkkal és a szingliségünkkel, hanem öt kétségbeesett nő rohanása egy-egy farok után, teljesen mindegy milyen pasi van a folytatásában, csak legyen. Cím és fülszöveg alapján teljesen másra vártam, jobbra.
    Öt barátnő, öt állandó alakulásban levő történet. A középpontban Julie áll, akit a kiadója finanszíroz, hogy könyvet írjon arról, hogy a különböző országokban élő emberek – többnyire nők – hogyan élik meg az egyedülálló státuszt. Ezért körbeutazza a Földet, s ha épp nem valamelyik barátnője csatlakozik hozzá, akkor a Párizsban felszedett nős szeretője. S ha épp nincs vele a pasija akkor miért ne próbálna ki másokat is. Például Rióban: ha Georgia barátnője 500 dolláros órabérért kibérelt egy férfiprostituáltat magának, akkor ő sem maradhat le, lehúz egy menetet az egyik klub biztonsági őrével, tiszta ingyér. Kicsit sem lelkesített az, ahogyan minden egyes helyszínen, mindekitől aki hajlandó volt szóba állni vele ugyanazokat a dolgokat kérdezte – az egésznek antropológiai kutatás-szaga volt és kicsit sem szórakoztatott.

A könyv szerkezete sem igazán jött be. Nem fejezetekre, hanem számozott szabályokra van osztva (11 van belőlük), minden szabály felér egy-egy közhelyes életvezetési jótanáccsal. Még mindig rendben lenne, ha egy szabályon belül nem lenne az állandó ugrálás a helyszínek és történetek között: hol Amerikában vagyunk valamelyik barátnő történetében, hol Julie épp aktuális helyszínén (Párizs, Róma, Rió, Sydney, Bali, Kína, és így tovább) és ez többször ismétlődik egy részen belül is. Ha nem figyelsz fogalmad nincs épp hol vagy, kinek a történetében és miért.

Azért néhány dologgal maradtam belőle, igazolandó amit már amúgy is mindenki tud:

– soha semmit nem szabad biztosra és örökérvényűnek venni

– az amerikai nők megsértődnek, ha a szemükbe mondják, hogy nincs büszkeségük
    – a cölibátust fogadó ilyen-olyan spirituális szekta-vézér tulajdonképpen egy szex-guru

– a swinger-klub a sátán munkája, de nős férfi szeretőjének lenni rendben van.

– idős nő-fiatal pasi kombináció ugyanannyira rendben van mint az öreg pasi-fiatal nő kombó, ha a kapcsolat koros tagja megleletősen vagyonos.
    – keleti kultúrákban a házasság még mindig biznisz és a házasulóknak kevés beleszólásuk van.

Film is készült belőle – már vetítik a mozikban, meg lehet nézni –, főszerepben a friss Aranymálna díjas Dakota Johnsonnal. Nem ment neki egy korához közel álló nő megformálása, hogy lesz a 40 körülivel? Bár lehet a filmben fiatalt csinálnak belőle, ahogy az öt barátnőből is csak négy maradt a filmvászonra.