Julie Garwood – A tökéletes jelölt

Buchanan-Renard-MacKenna 13

Egy ​gyönyörű számítógépes zseninek és egy FBI-os rosszfiúnak együtt kell működnie – több vonatkozásban is – Julie Garwood érzelmekkel és feszültséggel teli legújabb regényében.

Allison Trent nem úgy fest, mint egy hacker. Annyira nem, hogy amikor épp nem a diplomamunkáján dolgozik, csak úgy mellesleg modellkedik. De a gyönyörű külső mögött zseniális elme rejtőzik, és Allison szenvedélye a kódírás… és a kódok feltörése. Az az álma, hogy olyan új biztonsági programot írjon, amely forradalmasítja számítástechnikai ipart.

A nagymenő FBI-ügynöknek, Liam Scottnak van egy gondja: valaki a saját részlegéből adatokat szivárogtat ki. Egy szuper hacker képességeire van szüksége a roppant kényes munkához: fel kell törni az FBI szervereit, és kideríteni, ki az áruló. De nem használhatja a saját embereit. Allison személyében megtalálja a tökéletes jelöltet. Csak egy baj van: Allisont nem érdekli a munka, és visszautasítja a férfit.

Amit Liam nem tud, hogy Allisonnak titkai vannak, és nem szeretné, ha ezekről az FBI is tudomást szerezne. A férfi majdnem mindent megtesz, hogy meggyőzze Allisont, csatlakozzon a csapatához. Akár néhány szabályt is áthág, ha ez az ára. A lány olyan kísértést jelent számára, amellyel a munkáját… és mindkettőjük jövőjét kockáztathatja… de ő még többre vágyik…

Gabo, 2017

Eredeti mű: Julie Garwood – Wired, 2017

Nyilvánvaló, hogy ez egy hosszabb sorozat soron következő, tizenharmadik része. Valamennyi rész megjelent magyar nyelven is az évek során, és valamennyi részt ugyananak a kiadónak köszönhetjük, a Gabonak. Hogy lesz-e még több is belőle? Nem tudnám megmondani, mert semmilyen, erre utaló jelet nem találtam semmilyen fórumon, pillanatnyilag angol nyelven is ez lenne az utolsó rész.

Nagyon hosszú ideig elkerültem ezeket a történeteket. A szerzőt természetesen ismertem, de a klasszikus romantikus írásain keresztül. S mikor tavaly megjelent A tökéletes jelölt, olyan személy ajánlotta olvasásra, akinek a véleményére sokat adok. Igaz, azt is hozzátette, hogy a sorozat első 6-7 része toronymagasan jobb, mint a további folytatások, mert bár a történetek különböznek egymástól – ezért akár egymástól függetlenül is olvashatóak – az egész sorozat ismeretében már felfedezhető egy bizonyos sablon, amit a szerző követ. Ezt a véleményét mások is megerősítették.

Tehát kiváncsian nekigyűrkőztem és magamévá tettem valamennyi részt. Természetesen nem egyszerre, hanem egy-egy rész után mást is olvastam, hogy elkerüljem a telítettséget és az unalmat, amire nagy esély van, ha az ember lánya egy sokrészes sorozatnak esik neki látástól Mikulásig.

Kezdetben voltak Buchananék, a sokgyerekes család (a történet idején valamennyien felnőttek már), ahol mindenki szuperzsaru, szuper-FBI ügynök, vagy szupernő, s mivel nekik is vannak barátaik, barátnőik, munkatársaik, a sorozat így bővült lassal Renadékkal és MacKennáékkal is, míg elérte jelenlegi formáját.

Ez a  rész Allison Trent számítógépes zseni, ex-hackerlány és alkalmankénti szupermodell és Liam Scott FBI ügynök története – mert ugye minden történetben van egy szerelmi szál is, ami minden esetben esküvői harangokkal végződik.

Allison Trent olyan mint egy modernkori Robin Hood. Boldog és békés hacker múltjában a gazdagoktól vett el és a szegényeknek adta vissza azt, amit más, nem hozzá hasonlóan jóindulatú hackerek eltulajdonítottak. Nehéz gyermekkor után próbál boldogulni a világban, de még mindig hagyja magát zsarolni az őt felnevelő nagynénje és családja által, akik nemcsak meglopják, de egyre több pénzt követelnek tőle saját ígényeik kielégítésére. S teszik ezt eszébe juttatva, hogy szüleik korai halála után befogadták őt és testvérét – aki mellesleg sokkal okosabb, mert már rég megszakított minden kapcsolatot a vérszívó nagynénivel és annak családjával.

Allison az egyik Buchanan-lány barátnője, tehát így kerül bele a sorozatba és szintén a barátnő hozza össze Liam Scott FBI ügynökkel is, akinek ki kell derítenie, ki az a belső ember, aki információkat szivárogtat a rosszfiúknak. Allison, aki “a tökéletes jelölt” a munkára, csak akkor vállalja el, hogy ideig-óráig az FBI-nak dolgozik, ha a múltban elkövetett, nem éppen törvényes dolgait nem veszik górcső alá, sem most, sem a jövőben. Mert azért mégiscsak egy volt hacker.

A történet folytatása könnyen borítékolható, még azok számára is, akik nem ismerit a sorozat előző részeit: míg megoldják a szivárogtatási ügyet kicsit kerülgetik egymást, összejönnek, szétmennek, mert a fickónak elköteleződési gondjai vannak, majd ismét összjönnek mert dúl a fenenagy szerelem. Mindez némi erotikával és helyzeti humorral, valamint néhány szemét kategóriába sorolható szereplővel kiegészítve.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rossz volt, de az ismerőseimnek igazuk volt: nem emelkedik fel az sorozat első fele részeinek a színtjére. Ettől függetlenül el lehet olvasni, mert pörgős, szereplői szerethetőek, vagy nem – mert ugye a nagatív hősök a végéig azok maradnak és semmi esély a bűnbánatra.

Nekem kicsit sok volt már ez a sorozatos szuperférfi és szupernő, akik természetesen mind-mind pozitív hősök, az előre megjósolható boldog végkifejlet is. De természetesen az ízlések és a pofonok…

A sorozat előző részei a Gabo Kiadó jóvoltából:

1.  Szívtipró (Heatbreaker), 2012

2. Kegyes halál (Mercy), 2012

3. Ünneprontó (Killjoy), 2012

4. Halállista (Murder List), 2005

5. Lassú ízzás (Slow Burn), 2006

6. Árnyéktánc (Shadow Dance), 2007

7. Tűz és jég (Fire and Ice), 2010

8. Hosszú búcsú (Sizzle), 2011

9. Az ideális férfi (The Ideal Man), 2012

10. Szép szavak (Sweet Talk), 2013

11. A nagymenő (Hotshot), 2014

12. Teljes gázzal (Fast Track), 2015

Julia Quinn – Szerelem postafordultával

Rokesby 2

Míg ​ön aludt… 

Amikor az elárvult Cecilia Harcourt fivére, Thomas megsebesül az észak-amerikai harctéren, a lánynak két borzalmas lehetőség közül kell választania: odaköltözik vénkisasszony nagynénjéhez vagy hozzámegy ármánykodó unokafivéréhez. Ehelyett egy harmadik megoldást választ, és hajóra szállva átszeli az Atlanti-óceánt, eltökélten, hogy ápolni fogja bátyját, míg fel nem épül. Ám egy heti keresgélés után nem a fivérére, hanem annak legjobb barátjára, Edward Rokesbyra bukkan. A jóvágású tiszt nincs eszméleténél, és odaadó gondoskodásra van szüksége, ezért Cecilia megfogadja, hogy megmenti ennek a katonának az életét, még akkor is, ha csak úgy maradhat mellette, ha füllent egy kicsit…

Mindenkinek azt mondtam, hogy a felesége vagyok… 

Amikor Edward magához tér, minden meglehetősen zavarosnak tűnik körülötte. A fejét ért ütés miatt több hónap esett ki az emlékezetéből, de azt már csak fel tudná idézni, hogy megnősült! Tudja, hogy kicsoda Cecilia Harcourt – még akkor is, ha nem ismeri fel az arcát –, és mivel mindenki azt állítja, hogy a felesége, úgy dönt, hogy ez biztosan igaz, pedig mindeddig azt hitte, egy szép napon a szomszéd család lányát fogja majd az oltár elé vezetni.

Bárcsak igaz lenne… 

Cecilia az egész jövőjét teszi kockára azzal, hogy odaadja magát – mindenestül – annak a férfinak, akit szeret. Ám miután kiderül az igazság, Edward is tartogat néhány meglepetést az újdonsült Mrs. Rokesbynak.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Julia Quinn – The Girl with the Make-Belive Husband, 2017

A Rokesby sorozat második része. Bár később íródott, ez megelőzi a szerző közismert Bridgerton sorozatát, olyan elősorozat-szerűség. Maga Julia Quinn írta hivatalos szerzői oldalán, hogy tulajdonképpen azért fogott bele a Rokesby-k történetébe, hogy a Bridgertonok szüleinek (Violet és Edmund) történetét is megírhassa, mert valamennyi gyermekük szerelmét már ismerjük, de róluk csupán egy nyúlfarknyi történet van a Bridgertonok kilencedik részében.

A sorozat első részben (Miss Bridgerton miatt) Billie, a “nagynéni” a főszereplő, aki a szomszédban lakó Rokesby családba házasodik be, Edmundról akkor is csak futólag tesz említést a szerző, ő iskolában van. Ez sem lesz Edmund és Violet története, de sebaj, mert szintén a szerzőtől származó információ szerint ennek a sorozatnak még legalább két része lesz, tehát várhatóan (és a matematika mai állása szerint) összesen négy Rokesby-történethez lesz szerencsénk.

Ez a rész Edward, a második Rokesby-fiú és Cecilia Harcourt története. Annak az Edwardnak, akire már az első rész olvasása után is utaltam, hogy őt elvesztettük a nagy amerikai vadonban, ugyanis Edward katona. Cecilia pedig legjobb barátja és katonatársa, Thomas Harcourtnak a húga.

Itt van egy kis következetlenség az előző részhez képes, ugyanis ott George Rokesby azért nem megy el a háborúba, mert örökösként neki otthon kell maradnia és a cím folytonosságát biztosítania. Ez miért nem vonatkozik akkor Thomas Harcourtra is? Igaz, ő nem egy grófi csemete, de nemesi származású és ráadásul az egyetlen egyenes ági leszármazott, aki örökösként szóba jöhet. Hogy miért kellett neki a háborúba mennie és ráadásul az óceánon túlra, nem értettem meg.

Cecilia és Edward a Thomas hazaírt levelein keresztül ismerkedik, egy idő után már odaírnak egy-egy bekezdést a másik számára is. Minden fejezet előtt részleteket olvashatunk ezekből a levelekből is. 

A dolgok akkor kezdenek bonyolódni, amikor Thomast eltűntnek nyilvánítják, Cecilia apja meghal, neki pedig nem sok választása van: vagy férjhezmegy undorító rokonához, aki máris betelepedett a családi birtokra, vagy egy idős nőrokonhoz költözik. Cecilia pedig a harmadik utat válsztja: hajóra pattan és meg sem áll az Újvilágig, azzal a céllal, hogy márpedig ő megkeresi Thomast, ha fene fenét eszik is.

Thomast ugyan nem találja, de rábukkan az eszméletlen és sebesülten fekvő Edward Rokesbyre, és, hogy a dolgokat kicsit felgyorsítsa, a feleségének adja ki magát. Ez engem egy kicsit egy romatikus komédiára emlékeztetett Sandra Bullock főszereplésével (Aludj csak, én álmodom, eredetiben: While You Were Sleeping), a hősnő ott is mindenkit beetet, hogy a kórházban eszméletlenül fekvő férfi menyasszonya, mert az érdeke így kívánja meg. Ceciliának viszont még a szerencse is a pártját fogja, hiszen mikor Edward végre magáhoztér semmire sem emlékszik a közelmúlt eseményeiből. Ezzel pedig elkezdődik kettejük kalandja az amerikai kontinensen, ami természetesen szerelemben materializálódik. De addig is Cecilia egyre jobban belebonyolódik a sok hazugságba és komoly lelkifurdalása is van, Edward memóriája pedig lassanként, de visszatér.

Ha visszagondolok az előző részre, valahogy nem emlékszem, hogy a Rokesby-knek ennyi gyerekük lett volna. Ugye ott volt George, a történet férfi hőse és megemlítették Edwardot és Andrew-t, mert mindketten a seregben harcolnak és pontosan ez frusztrálja George-ot. De most kiderült, hogy van egy lánytestvér is, aki már férjhezment és legalább egy öccs, aki iskolába jár.

Érdekes történet volt, olyan igazi Julia Quinn-es romantikus. Ami a meglepő: nem volt mindenre kiterjedő boldog végkifejlet, és eléggé hiteles képet kaphat az olvasó arról, hogy mit jelentett egy 18. századi háború, minden nyomorával együtt. S talán a történet vége egy kicsit összecsapott, elsietett volt. Ettől függetlenül el lehet olvasni és a klasszikus romantikus történetek kedvelőinek minden bizonnyal tetszeni is fog, de természetesen közbeszólnak azok a bizonyos ízlések és pofonok is…

Mivel ez egy most íródó sorozat, nem tudnám megmondani mennyit kell várni a folytatására, hiszen a következő része 2018-ban jelenik meg angol nyelven, még borítója sincs. Magyarul mikor, ki tudja? Kis szerencsével talán már jövőre.

A sorozat részei (per pillanat)

 1. Miss Bridgerton miatt

Gabo, 2016

Because of Miss Bridgerton, 2016

3. The Other Miss Bridgerton - várhatóan 2018-ban

Lisa Kleypas - Rafe karácsonya

Wallflowers 6

A ​londoni társaság estélyein petrezselymet áruló négy ifjú hölgy valaha egyetlen közös cél érdekében szövetkezett. Hogy rátaláljanak az igaz szerelemre. Most valamennyien boldog feleségek, ám ismét összejönnek, hogy a világ egyik legmegátalkodottabb csirkefogóját rávezessék, talán épp a fagyöngy alatt vár rá a boldogság… 

London a karácsonyra készül. Rafe Bowman megérkezik Amerikából, hogy megismerje a szülei által kiválasztott jövendőbelijét, Natalie Blandfordot, Lord és Lady Blandford roppant illemtudó és gyönyörű leányát. Ördögi jóképűsége és lenyűgöző fizikuma kétségtelenül biztosítaná számára a hölgy kezét, ha szörnyű amerikai modora és még szörnyűbb hírneve nem riasztaná el. Rafe rájön, hogy mielőtt udvarolni kezdene, el kell sajátítania a londoni társaság szabályait. De amikor a négy, valahai férjvadász is beleüti az orrát a házasságszervezésbe, senki sem tudhatja, mi lesz a vége. Ráadásul a kiszemelt hölgy kegyeit elnyerni nehezebb feladatnak bizonyul, mint Rafe Bowman várta, különösen, hogy eddig ahhoz szokott, hogy mindent megkap, amit akar. A karácsony azonban a legváratlanabb módon hat az emberekre, romantikust varázsolva a cinikusból, és a legfélénkebb szívben is felszítva a szenvedélyt.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Lisa Kleypas – A Wallflower Christmas, St. Martin’s, 2008

“– Ostobaság! – csattant fel Lillian. – Rafe egyáltalán nem korhely. Nem mondom, volt néhány kalandja, de melyik egészséges fiatalembernek nincs?

Annabelle kételkedve nézett rá. Noha Lillian húgát romantikus álmodozónak tartották, éles szemű, gyakorlatias teremtés volt, akinek a véleményére lehet adni. Ha Daisy azt mondta, hogy a bátyjuk korhely, akkor minden bizonnyal jó oka volt rá.

– Szokott inni vagy játszani? – kérdezte Annabelle.

– Alkalomadtán – felelte Lillian óvatosan.

– Szokott durván vagy illetlenül viselkedni?

– Ő is Bowman. Mi már csak ilyenek vagyunk.

– Kedveli a nőket?

– Még szép.

– Volt már valaha is hű egyetlen nőhöz? Volt már szerelmes?

Lillian a homlokát ráncolta.

– Nem tudok róla.

Annabelle felvonta a szemöldökét, és Evie-re nézett.

– Mi a véleményed? – kérdezte tőle.

– Korhely – vágta rá kurtán Evie.”*

A korhely Rafe Bowman történetével véget ér a Wallflowers kaland és búcsút inthetünk a férjvadászok társaságának és Lisa Kleypasnak. Legalábbis erre az évre. De nem kell elszomorodni, olyan hírek terjengenek, hogy a kiadó a Hathaway sorozatot tervezi elejétől végig kiadni. Az ugye három rész után abbamaradt, mi meg maradtunk az ígéretekkel és azóta az illető kiadó már más néven fut. A Hathaway sorozat nem az idén fog bekövetkezni.

Ahogy a címből is kiderül, ez egy karácsonyi történet, mert miért is ne lenne a sorozatnak egy karácsonyhoz kapcsolódó része is – nem mondom, korán kezdjük az ünnepre való hangolódást, bárhogyan számolom, van még öt hónap karácsonyig.

Rafe karácsonya nem igazán az övé, illetve igen, de  ugyanannyi (ha nem több) szerepet kapnak az előző részekből ismert hölgyek is, hogy Westcliffék vidéki birtokáról már ne is beszéljünk. Különös, hogy ez a helyszín szinte minden részben előfordul, és most is ott lesz a nagy, össznépi karácsonyi összeröffenés, ahol a sorozat minden szereplője összegyűl – kivételt képeznek az első kész hősei: Aline és John McKenna, ők Amerikában élnek, és valahogy nem esett több szó róluk a folytatásokban, mint ahogy Lord Westcliff kisebbik húgáról sem sok (Aline a nagyobbik).

És temészetesen ide várják nemcsak Rafe Bowmant – a Bowman szappan-birodalom örökösét, hanem kialkudott menyasszonyjelöltjét, Lady Natalie Blandfordot is. El kell mondanom, hogy nem Rafe választotta magának a hölgyeményt, hanem rangkórságban szenvedő apja szeretne egy újabb nemesi címet hozzácsapni a Bowman családfához. A Bowman-apuka kicsit sem szimpatikus – nem mintha Mrs. Bowman az lenne –, nem volt az egyetlen részben sem, de most túlzásba vitte a parancsolgatást és fenyegetőzést. Kár, hogy senki nem taposott bele jó keményen érzékenyebb testrészébe.

S természetesen a történetben kell lennie egy szegény rokonnak is, aki társalkodónői poziciót tölt be a kiszemelt hölgy mellett, s aki természetesen alapjaiban különbözik munkáltatójától. Lady Natalie igazi úrihölgy, kecses, törékeny, felszínes és üresfejű, míg Hannah két lábbal a földön jár, ismeri a korlátait és tisztába van a lehetőségeivel. És az sem nagy filozófia kitalálni, hogy kit választ majd Rafe.

Minden kiszámíthatósága ellenére nagyon kedves kis történet volt – ez terjedelmére értendő. De ennek ellenére mindenki megtalálta a maga párját és bónuszként betekintést nyertünk a férjvadász hölgyek boldogító igen kimondása utáni életének alakulásába is. Természetesen valamennyien nagyon boldogok és továbbra is nagyon szerelmesek.

Olyan volt, mint egy enyhén erotikus jelenetekkel felduzzasztott karácsonyi novella. Szórakoztatott, bőven voltak benne humoros párbeszédek és helyzeti komikum. Hogy kellett-e? Határozottan igen, hiszen méltó befejezése egy jó kis klasszikus romantikus sorozatnak. Nevezzük a habnak a tortán…

“– Ki kér brandys teát? – kérdezte. 

– Én – jelentkezett Daisy. 

– Én brandy n-nélkül kérem az enyémet – mormolta Evie. 

– Én pedig tea nélkül – mondta Annabelle.”*

Én kedveltem, de természetesen az ízlések s a pofonok…

*Lisa Kleypas – Rafe karácsonya, Gabo, 2017

 A sorozat előző részei a Gabo Kiadó jóvoltából:

1. Nem múló varázs, 2016

Again the Magic

2. Egy nyáréjszaka titkai, 2016

Secrets of a Summer Night

3. Ősszel történt, 2016

It Happened One Autumn

4. Az ördög télen, 2016

The Devil in Winter

5. Botrány tavasszal, 2017

Scandal in Spring

Kristen Ashley - A motoros

Álomférfi 4

Tyra Masters annyi drámát átélt már, ami egy egész életre elég lenne. Most úgy néz ki, hogy végre rátalált a jó útra, és egy nyugodt élet vár rá. Ám ekkor találkozik álmai férfijával. A tetovált, izmos motoros tequilával kínálja, és olyan szexuális élménnyel ajándékozza meg, amelyről addig álmodni sem mert. De Tyra tudja, hogy nem a forró szex meg a tequila homályosítja el az ítélőképességét. Ez az a férfi, akire mindig is vágyott. A baj csak az, hogy sajnos ő az új főnöke is…

Gabo, 2017

Eredeti mű: Kristen Ashley – Motorcycle Man

Az Álomférfi sorozat negyedik, befejező része – az, amire nagyon sokan vártak, én is. Vártam, mert az előző három részből megismert szuperzsaruk után arra gondoltam, hogy most majd jön Tack a motorján és ez egészen más lesz, eltér majd a szerző által bemutatott sablontól.

Hát, nem tért el. Nem voltak szuperzsaruk, voltak helyettük szupermotorosok, tehát még több tesztoszteron, még több felsőbbrendűség és flegma. És még több használati tárgyként kezelt nő.

“Mivel türelmes vagyok, elmagyarázok neked még néhány dolgot. Például azt, hogy nem köthetsz meg egy olyan férfit, mint én vagyok. Azt nem teheted, Tyra. Ha megpróbálod, azon fogod kapni magad, hogy szélnek vagy eresztve.”*

S e mellett természtesen orosz maffia, drogok, az előző részekből már ismert szuperzsaruk és a szupernőik, valamint természetesen Elvira és a Cosmopolitan koktéljai. Meg szex. Sok-sok szex.

Ebbe a világba - a Chaos motorosbanda világába csöppen bele a mélységesen vallásos szülei életvitelétől hidegrázást kapó Tyra, aki már nem egy mai csirke. Mellesleg a sorozat egyetlen főhőse sem tizenéves, az ifjoncok megmaradnak a háttérben mellékszereplőként.

Tehát Tyra részt vesz egy motorosbulin, összejön a dögös bandavezérrel, szex után a pasi lapátra teszi, aztán két nappal később kiderül, hogy a fickó az új főnöke és reggel, éhgyomorra épp egy másik nőnek a torkán nyomja le a nyelvét. Mert ilyen a motorosok világa: szabadok, függetlenek, a hűség pedig nem igazán opció még az elkötelezett párok esetében sem.

A történet során betekintést nyerünk abba, hogy milyen egy motorosbanda belülről nézve. Megismerhetjük a tagok mentalitását, a szabályaikat, azt, hogy milyenek azon túl, hogy egy-egy böhömnagy motorral dübörögnek fel-alá. És megtudhatjuk azt is, hogy abban a konfigurációban a nők nem számítanak, ők csak ideig-óráig tartoznak egy-egy taghoz, ha ráuntak akkor annyi neki.

Tyra és Tack (született Kane Allen) természetesen vonzódik egymáshoz, össze is jönnek, bár Tyra nem igazán tudja elfogadni azt, hogy a férfi (vagy bárki más) megmondja neki, hogy mit csináljon és/vagy rákényszerítse az akaratát. Ezért többször is megpróbálja bedobni a törölközőt és szakítani a motorosvezérrel. Ebből az elhagyom-maradok játékból is kicsit sok volt.

“El kell fogadnod, amit adok, Vöröske. Nem fogsz felmondani. Nem fogsz eltűnni. Ott leszel, ahol én akarom, azt teszed, amit mondok neked, és meghallgatod, amit mondanom kell, mert ha nem, akkor megtalálom a módját, hogy rávegyelek.”*

S hogy a dolgok tovább bonyolódjanak, Tackhez költözik két kamasz gyermeke (mindketten imádják Tyrát az első pillanattól, mert hogy is lehetne ez másképp) és megjelenik a színen a mocskos szájú, hiszterikus ex-feleség, Naomi is, aki a bajkeverésen túl némi anyagi juttatás ellenébe még gyermekeiről is hajlandó lenne lemondani.

Többet vártam a történettől. Szó se róla, szórakoztató volt olvasni, ahogy Tyra és Tack be-beszólogat egymásnak, mert azért Tyra sem volt egy templomajtó, de ezen túl semmi más nem volt ami miatt esetleg az újraolvasósok közé sorolnám a könyvet.

A történet nagy része tele van az élet nagy dolgairól valamit múltbeli történésekről szóló monológokkal. Dagonyázás a boldogtalan gyermekkor és múlt emlékeiben olyan magyarázom a bizonyítványom módon – már amikor épp nem szexelnek. Ó, és “bébi”-vel, számszerint 224-gyel, ami mellé még jön a cuki, az aranyos és az édesem. És ezek nagy része (az édesem kivételével) a macsó motorostól származik, akinek az ereiben nem is vér folyik hanem tesztoszteron és a felsőbbrendűségénél csak a nagyképűsége nagyobb. Ez a Tack nem az előző részekből megismert férfi. Igen, ez a sorozat macsó férfiakról szól, de itt a szerző annyira túlzásba vitte, hogy Tack egy sztereotípikus agyontetovált, agresszív izomagynak jön le, Harleyval a lába között. Tyra pedig meglehetősen határozatlan abban, hogy elhagyja-e vagy sem, bár amilyen erőszakosan nyomul a fickó, a lelépés nem igazán opció.

S természetesen ott a történet és a sorozat méltó lezárása, az univerzális happy end, amikor a sorozat valamennyi szereplője, valamennyi előző részben megismert szuperzsaru plusz szupermotorosok serege ismét akcióba lendül a szervezett bűnözés, ez esetben az orosz maffia ellen. S ha már olyan jól együttműködtek a közös ellenség kiirtásában, akkor miért is ne lenne egy nagy, közös buli is a végére – annyira kellett oda ez a habos-babos megoldás, mint döglött lónak a patkó.

Voltak olyan epizódjai a történetnek, melyeket nem is értettem, hogy miért kerültek oda. Símán ki lehetett volna hagyni, mert nem osztott-szorzott a cselekmény szempontjából. Ilyen volt, például a nagynéni-nagybácsi látogatása. Igaz az alezredes (micsoda véletlen!!) nagynéni az egyetlen szimpatikus szereplő a történetben, nekem legalábbis ő lett a kedvencem, de az ő karaktere akár ki is maradhatott volna.

A kedvencem továbbra is a sorozat első része marad. Ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert bár a történet ígéretes volt, de a kivitelezés nagyon felületesre sikerült. Néhol már-már gicsesnek mondható az, ahogy az izomagy Tack (bár a beceneve szerint vágnia kell az eszének) gügyög szerelmének, addig a pillanatig, amíg a nő azt teszi amit ő akar. Mert ha nem, akkor leordítja a fejét. S mindenki másét is, aki ellent mer mondani neki.

Kiszámítható, semmi extra csavar, semmi meglepetés. Nekem ez egyszerolvasós marad, de természetesen az ízlések és a pofonok.

 * Kristen Ashley  - A motoros, Gabo, 2017

A sorozat előző részei a Gabo Kiadótól: 

1. A titokzatos Ő, 2015

Mystery Man

2. A vadember, 2015

Wild Man

3. A nyomozó, 2016

Law Man

Courtney Milan – A szüfrazsett botrány

Brothers Sinister 4

Miss Frederica „Free” Marshall szívét-lelkét beleadja az újságba, amely a nők egyenjogúságáért emel szót. Az ellenségei meg természetesen abba, hogy ellehetetlenítsék a törekvések sikerét, és elhallgattassák a mozgalmát. De Free nem engedi, hogy megtörjék. Edward Clarkot arisztokrata családja egy háború sújtotta helyen hagyta meghalni. Túl kellett élnie, bármi áron. Csaló és elsőrangú hamisító lett belőle. Amikor ugyanez a család akarja tönkretenni Miss Marshallt, a férfi felajánlja segítségét a hölgynek. Lehet, hogy hazudnia kell, de így legalább bosszút állhat mindenért.

Gabo, 2017

Eredeti mű: Courtney Milan – The Suffragette Scandal, 2014

“Mindenkinek, aki az évszázadok során gyűszűkben és teáskanalakban hordta a vizet. És azoknak, akik ma is ezt teszik. És nem adják fel, bármeddig tart.”*

Ezzel az ajánlással indítja a szerző a sorozat negyedik, s gondolom utolsó magyar nyelven megjelenő részét, mert ugyan van kiegészítő novella több is, kétlem, hogy találkozni fogunk velük magyar nyelven. S hogy mit jelent ez az ajánlás, a történet olvasása után mindenki számára világos lesz.

Amikor a sorozat első részét olvastam, fogalmam nem volt, hogy mit is akar a szerző, vártam a megszokott klasszikus romantikus sablont és valahogy nem tudtam megemészteni azt, amit kaptam helyette. S jött a megvilágosodás, hogy miről is szól tulajdonképpen a sorozat: a 19. század végi nőkről, a női emancipációról, a szebb jövőért, jogokért való harcról. Azokról a nőkről, akik nem elégedtek meg azzal, hogy szépek és gazdag férfiak (apák, fivérek, férjek, szeretők) tulajdonai, akik úgy érezték, hogy többre hivatottak mint udvariasan mosolyogni, akik tanulni szerettek volna, tenni valami hasznosat, vagy egyszerűen csak saját maguk szerettek volna dönteni a sorsukról. Ez a sorozat tisztelgés azon nők előtt, akik miatt mi, ma azok lehetünk akik vagyunk – és sokszor nem becsüljük ezt meg.

Míg az előző részekben már körbejártuk a korra jellemző egészségügyi, oktatási és más hasonló szociális jellegű problémát, valamint a nők ezekhez kapcsolódó szerepét, ebben a részben a nők szavazati jogára helyeződik a hangsúly. Ennek ékes szószólója Frederica Marshall kisasszony, aki maga is egy szüfrazsett. Vele már többször is találkoztunk a sorozat előző részeiben, most ő a történet hősnője, mint egy független, nőkről és nőknek szóló újság tulajdonosa és kiadója. S mindennel, ami ezzel együtt jár:

“– Komolyan azt feltételezi, hogy még senki nem vágta a fejemhez, hogy csak azért dühöngök, mert menstruálok? Hogy biztosan lehiggadnék, ha egy férfi végre segítene áldott állapotba kerülnöm? Ez utóbbihoz általában a közreműködésüket is fel szokták ajánlani. – A lány keserűen nyelt egyet. – Elmondjam, hogy egyik éjjel mit festettek az ajtómra? Vagy szívesen elolvasná, milyen leveleket kapok? – Free átkarolta magát. – Itt vagyok, a nyomdám padlóján fekszem, csak azért, mert azt mondtam egy férfinak, hogy nem vagyok hajlandó ágyba bújni vele, ezért az illető felgyújtotta a házamat. Egyszóval, igen, Edward, pontosan tudom, miféle akadályokkal kell a nőknek szembenézniük. Jobban tudom, mint ön.”*

A történetnek természetesen romantikus szála is van, hiszen Free mellett feltűnik a titokzatos Edward Clark – született Delacey, és pillanatnyilag Claridge önkéntes száműzetésben levő vikomtja, akit bújkálásából a baráti elkötelezettség hozott vissza Angliába. Ugyanis Free Marshallnak és Edwardnak van egy közös ellensége: James Delacey, Edward öccse, aki évekkel ezelőtt nyerességvágytól hajtva elárulta bátyját, ezzel gyökeresen megváltoztatva annak életét. James Delacey pedig továbbra sem nyugszik, mindent és mindenkit ki akar irtani, ami a női emancipációval kapcsolatos. Edward és Free természetesen egymásba szeret. Közel hozza őket egymáshoz a közös cél, intelligenciájuk és Edward bármennyire is berzenkedik a közös jövő és az Angliába való végleges visszatérés ellen, érdekes végigkövetni, hogyan változik meg a megkeseredett férfi és kezd hinni abban, hogy a múltban elszenvedett sérelmek és igazságtalanság után, talán az ő élete is pozitív fordulatot vehet.

Kettejük viszonya természetesen nem mindig volt baráti és felhőtlen, annak ellenére, hogy együtt, a közös ellenség ellen harcoltak. Edward, bár csodálja Free elköteleződését az ügy iránt, teljesen hiábavalónak tartja erőfeszítéseiket.

“– Majd én megmondom önnek, hogy mi fog történni – közölte Clark vészjósló, komor hangon. – Önök, nők egymás közt rikoltozhatnak igazságtalanságról és méltányosságról. És ha elég hangosan kiabálnak, talán egy nap egy maroknyian valóban szavazhatnak majd, és ezt hatalmas győzelemként élhetik meg. Talán ötven év múlva a nők egy törpe kisebbsége képviseltetheti magát az egyetemeken. Lesz majd női orvosunk, ügyvédünk, és talán öten vagy tízen alapíthatnak egy szervezetet, és elégedetten kezet rázhatnak, amiért sikerült valamit véghezvinniük.

Free kifújta a levegőt.

– És száz évvel azután, hogy a nők is szavazhatnak, talán sikerül kiállítaniuk egy magányos női miniszterelnököt. – Clark keserűen elmosolyodott. – De az emberek sohasem fogják komolyan venni. Ha szigorúan beszél, azt mondják, biztosan menstruál. Ha mosolyog, csak arra szolgáltat bizonyítékot, hogy a nők nem elég erősek a vezetéshez. Emellett kötelezte el magát, Marshall kisasszony…” *

A nők jogaiért, ez esetben a szavazójogért folytatott harc mellett a történet még valami másról is szól. A másságról. Ugyanis a történet egy bizonyos pontján elcsattan az első leszbikus csók is Lady Amanda – akit már az előző részből ismernek a sorozat olvasói, mint az a mellékszereplő, aki szembeszáll a szülei akaratával és nem hajlandó egy, a rangjának  megfelelő, kialkudott házaságba belemenni – és egy társalkodónő között.

Bár a történet végét nem szerettem – túlzásnak tartom azt a nagy demokratikus liberalizmust, amit a jogaiba visszahelyezett vikomt a birtokán bevezetni tervez –, és volt számtalan hiányossága, ez a történet mégis tökéletes volt. Nem a cselekményében, hanem abban amit képviselt, azokban az érzésekben, amiket olvasás közben kiváltott. Abban, hogy megmutatta honnan indultunk, és min kellett keresztülmenni ahhoz, hogy oda juthassunk, ahol ma vagyunk. És még mindig hordjuk a vizet, gyűszűvel, teáskanállal, csészével, dióhéjjal… kinek épp mi esik kézre.

Csodálatra méltó az, ahogyan a kiadó továbbra is Sinister fivéreknek nevezi a sorozatot, annak ellenére, hogy ez egy félrefordítás, de inkább tudatlanságból fakadó félreértelmezés eredménye. Senkit nem hívnak Sinisternek egyetlen történetben sem, hanem ez teljesen mást jelent. És csodálatra méltó az a következetesség is, ahogy ugyanazt a típusú csomagolást használják: félmeztelen férfi a borítón (bár lehet, hogy teljesen az, csak nem látszik), ami ugye még köszönőviszonyban sincs azzal, amit a történet képvisel.

Felnőtt olvasóknak ajánlanám, nem a benne levő néhány erotikus jelenet miatt, hanem azért, mert kell egy jó adag élettapasztalat ahhoz, hogy megérintsen ez a történet. De természetesen ízlések és pofonok…

 * Courtney Milan - A szüfrazsett botrány, Gabo, 2017

A sorozat előző, magyar nyelvű részei a Gabo Kiadótól:

1. A hercegné háborúja, 2016

The Duchess War

2. Az örökösnőhatás, 2016

The Heiress Effect

3. A grófné titka, 2016

The Countess Conspiracy

Kiegészítő történetek, angol nyelven:

0.5 The Governess Affair

1.5 A Kiss for Midwinter

4.5 Talk Sweet to Me

Gil Hornby - Méhkas

MÉHKIRÁLYNŐBŐL ​CSAK EGY LEHET

A Szent Ambrusban újabb iskolaév veszi kezdetét. Miközben a gyerekek az osztálytermekben sajátítják el az ismereteket, anyáik is komoly leckékben részesülnek. Sokat tanulnak például a barátságról. Az árulásról. A közösség törvényeiről, a hatalom múlékony voltáról… és arról, hogyan érhetik el, hogy őket is meghívják a többiekkel ebédelni.

BEATRICE – idén is vitathatatlanul ő a méhkirálynő, aki isteni jogon uralkodik a pénzgyűjtő akciók szervezése felett… ahogy tavaly, és nyilván az összes ezt követő évben is.

HEATHER – annyira vágyik arra, hogy ő is beszállhasson a feladatokba, annyira vágyik arra, hogy felfigyeljenek rá, annyira vágyik arra, hogy tartozhasson valahová.

GEORGIE – annyira vágyik egy cigarettára.

És RACHEL, aki kellő távolságot tartva tanulmányozza mindannyiukat, ám hamarosan rá kell döbbennie arra, hogy milyen keskeny mezsgye választja el a másokon derülő megfigyelőt és a szerencsétlen számkivetettet.

A Méhkas végtelenül jó humorral, éles szemmel megírt történet, amely női barátságokról és hatalmi játszmákról szól, valamint arról, milyen örömökkel és kockázatokkal (na jó, főleg kockázatokkal) jár az, amikor valaki igyekszik megtenni mindazt, ami csak tőle telik.

„Okos és szellemes szöveg, amelynek olvasása közben végigfut a borzongás mindenkin, aki még emlékszik azokra az időkre, amikor utolsóként választották be a csapatba, vagy kihagyták a közös ebédekből.” 

SUNDAY TIMES

Gill Hornby írással és újságírással foglalkozik. Négy gyermeke van, Angliában él férjével, Robert Harrisszel. A Méhkas az első regénye.

Gabo, 2014

Eredeti mű: Gil Hornby – The Hive, 2013

Megígértem, s be is tartottam: a szező És most együtt regénye után bepótoltam a kimaradt első könyvét. Nem mondom, hogy elájutam tőle, de rossz sem volt.

Azt kifogásolom, hogy helyenként vontatott és olyan részletekbe leírásába megy bele, melyeknek semmi jelentőségük a történet szempontjából és kizárólag egy adott szereplő pillanatnyi kedélyállapotára vonatkoznak, vagy az illető szereplő etikai-filozófiai gondolatokba merülve bámul ki a fejéből, csak úgy.

Ez a történet is az Egyesült Királyságban játszódik, egy olyan tipikus, idilli vidéki kistelepülésen, és szintén egy kis közösségről szól. A szerző angol, tehát benne él ebben a képben, melyet oly eredetien tár elénk. És akárcsak az És most együtt, ez is rém nehezen, vontatottan indul be.

De minden vontatotsága ellenére megszerettem, mert nagyon valós képet rajzol az iskola melletti világról. Arról a bizonyosról, amelyben az anyukák egymással versenyeznek szolgalelkűségben, buzgóságban, feltűnésben, fontoskodásban. S teszik ezt nemcsak a gyermekeik, az iskola, a közösség érdekében, hanem első sorban saját magukért. Mert valakik akarnak lenni, fontosak, nélkülözhetetlenek akarnak lenni. És ez nem egy helyi különlegesség, ez mindhol, minden iskola környékén így van… az anyukák és a pedagógusok tudják jól miről beszélek.

Tehát itt vagyunk egy idilli település állami iskolájában, a Szent Ambrusban (St. Ambrose – nem értem miért kellett az iskola nevét is lefordítani…). Nem véletlen a névválasztás, hiszen a könyv címe Méhkas, a szerző az iskolát és a körülötte zajló nyüzsgést egy méhkashoz hasonlítja, Szent Ambrus pedig a méhészek és a gyertyaöntők védőszentje. S ahogy a méhkasnak is egyetlen királynője van, úgy a szülői bizottságnak is egyetlen vezetője lehet.

Ismerkedjünk akkor a történet szereplőivel… hiszen ha közösségről szól, akkor sokszereplős a felállás:

Beatrice (Bea) – a méhkirálynő, a nagy manipulátor, a nagy szemfényvesztő. Pontos mása anyjának, Scarlett, kiskamasz lánya pedig 9-10 évesen már a viselkedését, beszédmodorát utánozza

Heather – a buzgó mócsing, mindenkinek meg akar felelni, benne akar lenni a buliban és jóindulata, jóhiszeműsége már-már a butaság határát súrolja

Georgie – aki nem az akinek látszik, és az egyetlen akinek mersze van kinyitni a száját. És aki bárhol, bármikor képes elaludni. Egyébként ő volt a kedvencem

Rachel – épp kiesett a királynői kegyekből, csupán azért, mert férje elhagyta

S mellettük még sokan mások… a divatőrült Bubba – csak szünetet tart a karrierjében, Colette – a kerti fészerében működtet wellness-stúdiót, az antiszociális Jo, Jasmine, Sharon, Clover, a pszichológus Melissa, az új lány… és még számtalan jövő-menő anyuka, és természetesen Tom, az új igazgató, aki szíveket dobogtat, felkavarja az amúgy is zavaros vizet… és aki nőtlen.

Egy iskolai év történéseit kapjuk, s benne manipulációt, tragédiákat, komédiákat, képmutatást és megtévesztést bőven. Nem egy könnyen emészthető olvasmány, magam is többször félbe akartam hagyni, de örülök, hogy ne tettem meg.

Az időnkénti vontatottsága ellenére kedveltem a könyvet, mert annyira valósághűen ábrázolta azt az iskola körüli nyüzsgést, amit csak az anyák tudnak elkövetni. Ezért első sorban azoknak ajánlanám, akiknek iskolás korú gyermekük van, ők képben vannak az ilyesmivel. De ez nem egy kritérium, mindenki belefoghat, aki szereti az angliai településeken játszódó, közösségekről szóló történeteket. És természetesen ízlések és pofonok…

“– Épp erről van szó. – Anyja visszacsúsztatta a keretet, és előhúzott egy másikat. – A dolgozó méhek döntenek. Amikor úgy érzik, hogy az öreg méhanya már nem elég hatékony, akkor kiválasztanak néhány petét, ezeket méz helyett méhpempővel etetik, és új királynőket hoznak létre.

– Szóval a királynőket ők maguk csinálják?

– Mondtam neked, hogy elképesztőek. Ez az egyetlen élő példa a demokratikusan választott uralkodóra. – Kivett egy fémtálcát, ami rácsra vagy kerítésre emlékeztetett. – Ezzel lehet kizárni a méhanyát. Nem engedi át a másik oldalra. Valahol itt kell lennie. Aha! – Odamutatott a hemzsegő rovarok közé valamire, amiről még Rachelnek is el kellett ismernie, hogy igencsak magasabb rangúnak tűnő példány volt.

– De mi történik vele, amikor kibújnak az új királynők? – Rachel érzett némi együttérzést, ahogy alaposan szemügyre vette a méhanyát. Olyan magabiztos volt. Olyan elfoglalt. Mit tudta ő, hogy hamarosan lecserélik egy újabb modellre. Bármelyikünkkel megtörténhet...

– Nos, akkor vagy elmegy egy kisebb raj méhvel valahová, ahol új kast alapít... ilyenkor szoktak kirajzani...

Rachel anyja visszatette az utolsó keretet is, majd újra rákapcsolta a kaptárra a tetejét.

– Vagy mi lesz? – Rachel átlépett a kertkapun a nyomában. – Milyen más lehetőségek vannak?

Újra a kertben jártak, a ház felé baktattak.

– Hm? – Anyja lehámozta magáról a kesztyűt, és lehúzta a cipzárt a méhészkalap csuklyáján. – Így már jobb – jelentette ki, és a friss szélben megrázta a fejét. – Ó, persze. Vagy halálra csípik.”

Gil Hornby – Méhkas, Gabo, 2014