Cecelia Ahern – Lantmadár

Cecelia Ahern június 7.-én Budapesten, a 89. Ünnepi Könyvhéten! Könyvbemutató 17 órától a Vörösmarty téri Nagyszínpadon, dedikálás 18 órától a Dedikálószigeten.

Az Athenaeum Kiadó pedig újabb kötettel lepte meg a szerző rajongótáborát. A Lantmadár két,  szinte hihetetlen körülmények között találkozott ember szerelmének története és nemcsak. Kövesd a Blogturné klub három bloggerét e rendhagyó blogturnén, és tiéd lehet a könyv egy példánya.

Laura a nagyvilágtól elzárva él Írország délnyugati részén, a hegyek közt, harmóniában a természettel. Egy nyári napon azonban összetalálkozik az erdőben Solomonnal, és élete egy csapásra megváltozik. A sármos férfi egy dokumentumfilmes forgatócsoport tagja. A háromfős kis csapat éppen következő filmjéhez keres témát, Laura pedig egyből felkelti az érdeklődésüket. A lány ugyanis lenyűgöző képességgel rendelkezik: úgy tudja utánozni a hangokat, mint senki más - senki, csak az ausztrál lantmadár.

Laura egy új élet reményében a stábbal tart Dublinba, ahol nem csupán a nagyváros zajos nyüzsgése robban be a mindennapjaiba egyik pillanatról a másikra, de a 21. század is, a közösségi média, a tévé és a tehetségkutató műsorok pozitívumaival és árnyoldalaival egyaránt.

Cecelia Ahern legújabb regénye elgondolkodtató, szívmelengető szerelmi történet a mindenkiben ott lakozó szabadságvágyról és a világ zaja mögött megbúvó csendről.

Athenaeum, 2018

Eredeti mű: Cecelia Ahern – Lyrebird, 2016

Megrendelhető:

“A világ egyik legcsodálatosabb, legkülönlegesebb és valószínűleg legintelligensebb teremtménye az összehasonlíthatatlan művész, a lantmadár…

A madár hihetetlenül félénk és megfoghatatlan… lenyűgöző intelligenciával rendelkezik. Az, hogy hegyi lény, csak részben magyarázza karakterét.”

Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról

Bevallom, ezidáig Cecelia Ahern egyetlen könyvét olvastam. Nem azért mert nem kedvelném a szerzőt, hanem egyszerűen időhiány miatt… és egy kicsit azért is, mert a szerző nem az igazán szokványos romantikus történetekkel rukkol elő, hanem könyveiben a szerelem és romantika mellett mindig létezik komolyabb téma, mondanivaló is. Az ember lányának megfelelő hangulatban kell lennie ahhoz, hogy vevő legyen és értékelje is ezeket a komoly dolgokat is.

A főszereplő személye volt a döntő tényező, ami miatt olvasni akartam ezt a történetet, mert Laura, ahogy a fülszöveg is indulásból elárulja, a világtól elzártan élt. Rögtön megjelent előttem Tarzan, a Dzsungel könyve Mowglija, vagy akár ByeAlex Kedvese, akit, ugye,  farkasok neveltek.

Viccet félretéve, azért akartam ezt a könyvet, mert kiváncsi voltam a szociális készségeket nélkülöző lány útjára egy számára teljességgel idegen világba, egy olyan világba, amelyet csak könyvek lapjairól ismer.

Kicsit nehezen indul el a történet, melyben először is megismerkedünk egy kis forgatócsoporttal: a producer Boval, a leszbikus operatőr Rachellel és a hangtechnikus Solomonnal. Végig fontos szerepük lesz a történetben, hiszen nekik köszönhetően kerül képbe és változik meg a hősnő, Laura sorsa. Ők évek óta együtt dolgoznak, Bo és Solomon egy ideje egy párt is alkot, bár kapcsolatuk nem a legideálisabb, főleg Bo személyes karrier-ambíciói miatt.

A stáb a Cork megyei Gougane Barra településre utazik, ahol az az idős ikerpár él, akiknek meglehetősen magányos életét egy évig figyelemmel kísérték, és amiből nemzetközi díjnyertes dokumentumfilmet sikerült összehozniuk. Most egyikük  temetésére utaznak és a producer Bonak megcsillan egy újabb díjnyertes alkotás lehetősége. A cél miatt pedig nincs tekintettel senkire és semmire.

Csakhogy a remélt folytatás teljesen már irányt vesz, amikor a véletlen összehozza őket Laurával, aki egy régi-romos kőházban él egy tisztáson, valahol az erdő mélyén, és aki egy különleges tehetséggel rendelkezik: minden hangot tökéletesen utánozni tud, emberi hangoktól az ajtó nyikorgásig, a telefon billentyűinek pittyegéséig, a madarak füttyétől egy hárfán előadott dalig. Ezért a képességéért nevezik el Laurát az Ausztráliában élő hangutánzó madár után lantmadárnak. Mielőtt mindenki felkapná a fejét és rávágná, hogy ilyen nincs, kéretik visszaemlékezni Michael Winslowra, az unalomig ismételt Rendőrakadémia-filmek színesbőrű sztárjára, aki ugyanilyen hangképzési képességgel rendelkezik. 

Laurát nem úgy kell elképzelni, mint egy vadonban nevelkedett személyt, hiszen ő csak élete utóbbi tíz évét töltötte ott. Ír, olvas, beszél, csupán nagyon félénk, nagyon egyedül van és a világot csupán a könyvek lapjairól ismeri. Laura jogilag nem létezik és létezéséről mindeddig három ember tudott: nagyanyja, anyja és később apja is, most pedig mindhárom ember halott. A producer Bo pedig a nagy lehetőséget látja benne: a világhírnevet, díjakat és anyagi juttatásokat első sorban magának, tehát nyomul és kihasználja, hogy Laura a barátjával, a hangtechnikus Solomonnal első pillanattól kezdve szót ért és megbízik benne. Csakhogy Bo kezéből kicsúszik a dolgok irányítása, mert túl sokat akart.

Nem szeretnék többet mesélni a cselekményről, mert akkor minek elolvasni. Annyit azért még elmondanék, hogy Laura élete gyükeresen megváltozik és nem mindig jó irányba halad, hiszen mindenki akar egy darabot belőle, mindenki akar valamit tőle, de őt senki meg nem kérdezi, hogy ez a változás jó-e neki, hogy ő mit akar igazándiból. Az egyetlen aki igazán törődik vele az Solomon, a hangtechnikus, tehát nem is meglepő, hogy idővel kettejük között barátság lesz, ami később szerelemmé alakul át.

A történet E/3-ban íródott, tehát a szerző mesél, jelen időben és négy részre van osztva Laura történetének függvényében. Minden ilyen részt egy-egy részlet előz meg Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról című írásából, jóval bővebben, mint ahogy én itt idéztem belőle.

“Tiszteletben tartja a szomszédai területét, de a sajátját is védi.

Rendelkezik a képességgel, hogy gondolatait egyfajta beszédformával közvetítse.

Monogám, párjához mindig hűséges – látszólag még a társa halála után is (habár ezt még nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani).

Különösen szereti a dallamokat, és azokat csodásan, magas fokú művészi képességgel tudja előadni.

Kecsesen táncol, és lépéseit különleges, tündéri zenével kíséri, melyben tánclépéseivel is követett, lüktető szüneteket tart.”

Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról

A Lantmadár az a történet, amit vagy kedvel az olvasója, vagy nem, köztes megoldás nincs. Én nagyon kedveltem ezt a titkokról, szabadságról, szerelemről, rossz döntésekről, személyes ambíciókról és még annyi minden másról szóló keser-édes történetet. Mindenképpen figyelemre méltó könyv. Engem annyira lekötött, hogy le sem tudtam tenni, hajnali háromig olvastam.

Első sorban a szerző rajongóinak ajánlom, valamint azoknak is, akik nem riadnak vissza egy-egy komolyabb történet olvasásától. De természetesen ízlések és pofonok…

Játékunkban a szerző könyveire vonatkozó néhány kérdésre kell választ adni és azokat a Rafflecopter megfelelő dobzába beírni. Nem lesz nehéz.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A szerző hány könyve jelent meg eddig magyar nyelven is?.

a Rafflecopter giveaway

06.03 - Betonka szerint a világ…

06.05 - Zakkant olvas

06.07 - Szembetűnő

Jennie Melamed - Lányok csöndje

Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelenik meg Jennie Melamed disztópiája, a Lányok csöndje. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével és ismerjétek meg az Óföldet maguk mögött hagyó új civilizáció felkavaró történetét. A turné végén megnyerhetitek a könyv egy példányát is.

Van valami, amit minden lány tud ezen a szigeten, de senki nem beszél róla: SZÜLJ FIÚT!

Ahol a totális hazugság a legkisebb bűn, amit elkövetnek a gyereklányok ellen, ahol az ortodox rend a szabadság és az emberi méltóság teljes hiányát jelenti a lányok számára, ahol a világtól elzárt sziget idillje maga a kilátástalanság – ott az elnyomott gyerekek álmodnak maguknak egy szebb, szabadabb, élhetőbb világot. Aztán a serdülő Janey Solomon kilép a sorból, és azt mondja: NEM!

A gyermekek ellen elkövetett abúzus antropológiai aspektusaiból és pszichiátriai kezeléséből doktorált Jennie Melamed nem tanmesét írt a rendszerszintűvé tett molesztálásról, hanem a nővé érő lányok lelkének végtelen gazdagságát, a méltóságra vágyó fiatalok szabadságtörekvéseit ábrázolja ebben a felkavaró disztópiában.

Athenaeum, 2018

Eredeti mű: Jennie Melamed – Gather the Daughters, 2017

Megrendelhető

Amikor először találkoztam a könyv ajánlójával, az első reakcióm a “NEM” volt. Mert ugye ez egy disztópia, ami egy, a jövőben bekövetkező rosszabb világról szól, erőszakról, elnyomásról, elembertelenedésről, diktatúráról. Hozzám nem állnak közel az ilyen jellegű írások, nem is igazán olvasok disztópiát. Aztán tovább olvastam az ajánlót és a szerzőről kiderült, hogy antropológus, pszichiátriai szakápoló (eredetileg azt hittem pszichiáter), aki a fizikai és/vagy lelki sérüléseket szenvedett gyermekekkel és serdülőkorúakkal foglalkozik, és könyvében is ezt a témát közelíti meg. Ez az információ gyökeresen megváltoztatta döntésemet és egy “keblemre tesó!” felkiáltással kaptam a könyv után.

A szerző felhasználva antropológiai ismereteit a természeti népekről, zárt vallási és etnikai csoportokról egy egészen primitív társadalmat mutat be. Olyan “Isten hozott a sötét középkorban” módon.

Világégés. Ettől a hazugságtól indíttatva telepedik át néhány család egy szigetre, ahol a csoport vezető férfiai egy olyan mikrotársadalmat hoznak létre, melyben mindenkinek megvan a maga jó meghatározott helye és szerepe, és ebből a szerepből nincs szabadulás, ez a szerep öröklődik apáról fiúra, anyáról lánygyermekre. Ahol a nemi éréssel véget ér a gyermekkor és a serdülőkort átugorva egyenesen felnőtt lesz egy lányból. Ahol elzárkóznak a fejlődés bármely formájától, ahol a szabályok szigorúak és jól meghatározottak. Ehhez nem kell egy világégés, elég csak körbenézni fejlett és civilizáltságára oly büszke világunkban, ahol olyan konzervatív vallási közösségek vannak, akik ugyanúgy elutasítját a fejlődést és a technika vívmányait, mint a sziget lakói – lásd például az amishok.

Ezen a szigeten a nők szerepe kizárólag a háztartás vezetésére és az utódok biztosítására korlátozódik. És az engedelmességre. Ezt pedig születésük pillanatától meghatározott.

Nem az én tisztem megítélni, hogy Jennie Melamed könyvének mekkora az irodalmi értéke, vannak erre érdemesebbek. S minden olvasó eldönti majd, hogy mennyire érintette meg a történet, mennyire tudta a szereplők helyébe képzelni magát, mit tett volna egy olyan diszkriminatív társadalomban, amely azonnal kivet magából, mikor már nem vagy a hasznára. Igen, ez egy olyan társadalom, ahol a “haszontalan” egyedet megkínálják az utolsó italával, leírják, eltakarítják az útból, erről pedig ugye mindig a vezetők döntenek.

Azt viszont el tudom mondani, hogy a szerző, hivatásából kifolyólag, szakmai szempontból kifogástalanul ábrázolta azt a testi-lelki traumát, amin a sziget lánygyermekei és asszonyai keresztülmennek. Ezért van kihangsúlyozva a fülszövegben is a SZÜLJ FIÚT! Mert ebben a társadalomban, és nemcsak, egy fiúnak más lehetőségei vannak.

A szerző által bemutatott szigeti társadalom világunk kicsinyített ábrázolása, hiszen – bármennyire nem akarjuk elfogadni –, napi szinten kell szembenéznünk az inceszttel, a pedofíliával (gyermekekhez, azaz serdülőkor előttiekhez valő szexuális vonzódás), az efebofíliával (sedülőkorúakhoz való szexuális vonzódás), a nemi erőszakkal, a nők diszkriminációjával. Továbbra is vannak olyan etnikai-vallási csoportok – és nemcsak!!! –, ahol a nő másodrangú, ahol a nemi érést azonos szintre helyezik a felnőtté válással, ahol gyermekek szülnek gyermeket, ahol a csoport felnőttjei abuzív módon döntenek kis- és serdülőkorúak sorsáról valási meggyőződésük vagy a  hagyomány nevében. Elég csak a délutáni-esti híradót megnézni, találomra, bármelyik kereskedelmi televíziócsatornán: bántalmazta, megerőszakolta, megölte…

Nincs az rendben, hogy egy lánygyermek azért örüljön első havivérzésének, mert akkor a terhességtől való félelmében apja nem molesztálja és nyugodtan alhat éjszaka. Az sincs rendben, hogy a hagyomány és a csoport törvényei nevében serdülőkorúakat erőszakoljanak meg és ejtsenek teherbe, csak azért mert nemi érettségük alkalmassá teszi őket a fogantatásra. Nincs rendben, hogy az ellentkező lányokat tudatmodósító szerekkel vegyék rá az erőszakban való közreműködésben. Az sincs rendben, hogy ezek a serdülőkorúak kínok között halott magzatokat hozzanak világra, mert bár nemileg érettek, de testük még nem eléggé fejlett egy magzat kihordására. Az pedig végképp nincs rendben, hogy kiszolgáltatottak, hogy megfélemlítettek, hogy nincs választásuk.

Kicsit elgondolkoztatott, hogy kiknek is ajánljam olvasásra ezt a könyvet. Ez nem egy habkönnyű olvasmány, tehát kiskorúaknak nem, ugyanakkor ez róluk is szól, de mit értenének belőle? Ugye, gyermekeinknek azt szoktuk mondani, hogy ne álljanak szóba idegenekkel, ne fogadjanak el semmit tőlük, de a szexuális ragadozók túlnyomó többsége nem idegen az áldozat számára, hanem a család vagy az ismerősök, barátok köréből kerül ki. Ajánljam azoknak a felnőtteknek, akik ilyen-olyan okból félrefordítják fejüket, amikor gyermeküket bántalmazzák, vagy nem hisznek nekik, amikor azok az őket ért sérelmeiket mondanák el? Azoknak a nőknek, akik saját maguk keresnek mentséget társuk erőszakos viselkedésére? Azoknak, akik nem tudják, hogy a hallgatás, az eltitkolás bűntársat csinál belőlük? Semmi értelme. Olyanoknak ajánlom, akik tenni akarnak és tudnak az ellen, amire a történet felhívja a figyelmet, s kívánom, hogy ők legyenek minél többen.

Ez a könyv egy segélykiáltás. Egy olyan személy segélykiáltása, aki napi szinten szembesül az agresszió különböző formáinak áldozataival, aki tudja, hogy az átélt traumát nem lehet meg nem történtté tenni, csak megelőzni, és tudja, hogy egy új nap újabb áldozatot hoz. Felkavaró, figyelemreméltó, megdöbbentő.

A könyv kapcsán a disztópiák adaptációinak világába kalauzolunk Titeket egy nyereményjáték erejéig. Minden állomáson találtok egy-egy fotót valamelyik népszerű disztópia főszereplőjéről. A feladatotok, hogy felismerjétek, melyik filmbeli alakítását mellékeltük a fotón, és a regény címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

01.15. - Spirit Bliss

01.17. - Szembetűnő

01.19. - Betonka szerint a világ...

01.21. - Kelly és Lupi olvas

Rebecca Chance - Luxus és könny

Deeley Hollywood egyik hírességével él. Devon sztárszakácsként saját műsorában főzi meg a legkülönlegesebb ételeket. Maxie könyörtelen, dúsgazdag vállalkozó. A három nővér luxusban él. Semmi gondjuk nincs. Elérték az életben, amit csak akartak.
De vajon miért lesz minden más, amikor Deeley egyszer csak hazalátogat Londonba? Milyen titkokat rejt a három lány gyermekkora? Vajon miért nem beszélnek szívesen Billről, a mostohaapáról? Miért kell a bulvársajtó előtt titkolni, hogy szegénysorból származnak? Hogyan indul meg a lavina, amely akár mindhármukat maga alá temetheti? Deeley és Devon miért nem tud igazán felnőttként viselkedni Maxie közelében?
Rebecca Chance regénye a felső tízezer világába vezet be bennünket. Erotikában, izgalomban, rejtélyben gazdag miliő ez: itt megkaphatsz bármit, és elveszíthetsz mindent.

Athenaeum, 2017

Eredeti mű: Rebecca Chance – Bad Sisters, 2011

Aki már olvasta a Luxus és csók című könyvet, annak számára nem ismeretlen a szerző neve. Bár nemcsak a két cím, de a borítóik is hasonlóak, a két könyvnek semmi köze egymáshoz. Teljesen független történetek, más-más szereplőkkel és cselekménnyel.

A Luxus és könny három nővér története: Maxie, Devon és Deeley McKenna és történik többnyire az Egyesült Királyságban és valamikor a jelenben.

Azért csak többnyire, mert időnként visszaugrunk 1993-ba, mikor a lányok még nagyon fiatalok, hiszen akkoriban a legidősebb Maxie alig tizenhét éves, Devon tizenhárom, Deeley pedig csupán kilenc. Egy kis településen élnek valahol Angliában. Akkor történik valami, ami hatással van a lányok életútjára, amiről nem szabad beszélni, amit titkolni kell, jobban, mint azt, hogy tulajdonképpen nagyon szegény családból származnak, anyjuk droggal élt és hármuknak három különböző férfi az apjuk. Tehát rendesen ugrálunk a titok éve, 1993 és a tizennyolc évvel később jelen között, és ez így van jól, mert fokozatosan derül ki mi is történt – és történik – tulajdonképpen.

Tizennyolc évvel később minhárom McKenna-lány sikeres és a külvilág számára tökéletes életet él.

Maxie Olly Stangroom parlamenti képviselő felesége és lady lesz belőle amit apósa jobb létre szenderül. Mindent a látszatért, mindent a szamárlétrán való előrehaladásért, még szexuális preferenciáit is beveti az ügy érdekében. Nincs saját gyermekük, ezért egy szegény afrikai országból hozat egyet örökbefogadás céljából, mert az milyen jól mutat majd a médiában. Hármuk közül ő a legambiciózusabb.

Devon televíziós sztárszakács és egy válogatott rögbijátékos, Matt Bates felesége. Gazdag, ismert és még több pénzt szeretne. Egyetlen gondja a súlyfelesleg, hiszen rubensi idomokkal áldotta meg a genetika, melyeket ő zúgevéssel tovább gömbölyít. A három nővér közül ő a legszebb.

Deeley pedig kamu-barátnő. A másságát titkoló sorozatsztárral, Nicky Shore-ral él együtt a külvilág számára, hol máshol, mint Los Angelesben A valóságban az alkalmazottakkal vígasztalja magát, mert Nicky Shore számára a személyi edzője a befutó. A nővérek által elbabusgatott “kistesó” a legcsinosabb hármuk közül.

Csakhogy néhány évi kamu-kapcsolat után, egy nap Deeleyre a dobott barátnő szerepét osztják, a helyét máris más nő foglalja el és neki haza kell húznia semmi nélkül. Ez pedig aggodalommal tölti el két idősebb nővérét, mert szerintük – különösen Maxie szerint – Deeley a gyenge láncszem a családban, nekik pedig rengeteg vesztenivalójuk van, ha kissé egzaltált húguk megfeledkezik magáról és a játék szabályairól. A dolgok innen pedig csak bonyolódnak, egészen addig, míg minden széthullani látszik. És még Billről nem is beszéltünk...

Látszólag ez egy habkönnyű kis nőcis könyvnek néz ki, kis szerelemmel, erotikával és némi családi titokkal, de ebben sokkal több van annál. Azon túl, hogy megismerjük a három nővér “nem fenékig tejfel” életét, azt, ami a valóság és nem amit a közvéleménynek és a médiának nyújtanak, ismét ízelítőt kapunk a gazdagok és híresek világából. – A szerző maga is ebben a világban él születésétől fogva, tehát meglehetősen hiteles lehet ez a kép, amit a képmutatásról, a média számára kitalált életről elénk tár.

És azt is megtapasztaljuk, hogy azért nem mindenkivel fut el a ló, ha híres és/vagy gazdag lesz. Ennek legjobb példája Devon férje, a rögbijátékos Matt. Szerintem ő volt a legszimpatikusabb, legközvetlenebb figura az egész történetben és aki hírneve, pénze és híres felesége dacára semmi mást nem akar az élettől, mint nyugalmat, normalitást és ha nem túl nagy kérés, akkor igazi családot.

A történet mondanivalója egyértelmű: nincsen olyan titok, ami egy idő után ne kerülne napvilágra. Bármit tehetsz, akkor is kiderül és viselni kell a következményeket.

Nagyon kedveltem ezt a történetet, mert bár bizonyos dolgokat előre lehetett látni, azért még mindig tartogatott meglepetéseket és olyan fordulatokat, hogy csak kapkodtam a fejem: ez meg honnan jött?

Kinek ajánlom? Azoknak, akik szeretik a családregényeket, a női sorsokról szóló történeteket, és mindenkinek, aki egy könnyen olvasható, pörgős történetettel szeretné idejét elütni. Mint mondtam/írtam, én nagyon kedveltem, de természetesen az ízlések és pofonok…

Rachel Gibson - Csak a baj

Hokisok 5

Baj ​van! Chelsea Ross színészi pályafutása egy kudarc: a „Csini hulla 1” típusú szerepekben nyújtott briliáns alakítása révén került a legközelebb ahhoz, hogy filmcsillag legyen. De az, hogy otthagyja Hollywoodot, és egy híres jégkorongozó személyi asszisztense lesz, talán élete leghülyébb húzása karrierfronton. Megint baj van!
Mark Bressler, a sérült szupersztár dicső napjai véget értek. De az egykori élsportoló és fenegyerek ettől még akár civilizáltan is viselkedhetne a mélynövésű, rózsaszín-szőke hajú bombázóval, akit a Seattle Chinooks fogadott fel az ő személyi asszisztensének. Ha Chelsea-nek nem kellene olyan nagyon a pénz, hanyatt-homlok menekülne a világ legnagyobb baromarca elől. Nagy baj van!

Mark minősíthetetlen modorát és borongós kedélyét Chelsea tudja kezelni: problémát csak a férfi bicepsze okoz, meg az a követ is megolvasztó, hiper-szuper teste! Amikor a fenegyerek kezd rámozdulni, Chelsea jól tudja: itt az ideje, hogy kizavarja a büntetőpadra… Bárcsak ellen tudna állni annak, amit Mark forgat a fejében! Amiből csak baj lehet…

Athenaeum, 2017

Eredeti mű: Rachel Gibson – Nothing but Trouble, Avon, 2010

A világod nem fogja megrengetni az biztos, de mindenképpen szórakoztató és vicces, jó a szövege, jók a beszólások. Az én olvasatomban mindenképpen jobb mint az előző rész, a Szerelmi katasztrófák.

Tehát a Hokisok sorozat soron következő, ötödik része. Még van belőle egy hatodik is, gondolom arra jövőig várni kell, már amennyiben a kiadó komolyan veszi magát és a sorozatot.

Akik képben vannak a sorozattal és a cselekménnyel, azok számára nem mondok újdonságot azzal, hogy most annak a  Mark Bresslernek a történetével ismerkedünk meg, akit az előző részben szereplő Ty Savage volt szíves helyettesíteni a Seattle Chinooks jégkorong csapat kapitányi posztján, mert autóbalesetileg kivonta magát a forgalomból. Miután számtalan háziápolót elfogyasztott és elüldözött, mellé rendelik a klub PR-menedzserének, a Mini Pitbullként emlegetett Bo Ross ikertestvérét, Chelsea-t.

Chelsea-ról tudni kell, hogy következetesen hisz színészi tehetségében, csak sajnálatosan ő az egyedüli aki így gondolkozik, mert a színészi tevékenysége kimerült a bögyös sikoly-lady szerepek megformálásaban az olyan sokadrangú filmekben, amelyekben a fejszés gyilkos az első negyedórában ki is iktatja a cselekményből, bőséges művér-tengert hagyva helyette. Két ilyen szerep között, a nagy áttörésre várva, Chelsea celebek mellett tölt be személyi asszisztensi poziciót. Tehát kezelni tudja a faksznis embereket, hozzá van szokva a hisztijükhöz és reméli, hogy majd Mark Bresslerrel is boldogul, mert szüksége van a pénzre és a felajánlott jutalomra, amit a klub fizetne, amennyiben három hónapot kibírna a sérült, morgós hokijátékos mellett. Ó, nem, Chelsea nem egy anyagias nő, neki a pénz mellkisebbítő műtétre kellene, ugyanis a természet és a genetika hatalmas mellbőséggel áldotta meg, ez pedig nemcsak magánéletében zavarja, hanem úgy gondolja, hogy ez állna a színészi karrier útjába, hiszen pontosan a mellbősége miatt skatulyázták be és kapja a sikoltozó nagymellű nő névtelen szerepét.

Ez a történet nyilvánvalóan Chelsea Ross és Mark Bressler története. Annak a Chelseanek, aki még nyomokban sem hasonlít egypetéjű ikertestvérére, hiszen, míg Bo karrierista, komoly és visszafogott úgy viselkedésében, mint öltözködésében, addig Chelsea harsány, megrögzötten imádja a márkás cuccokat és egész megjelenése “diszharmokikus színek tömegkarambolja”, kezdve több színben is pompázó, rikító hajkoronájával. Tehát a borítón szereplő visszafogott és üzletasszony kinézetű nő semmiképpen nem Chelsea, hanem inkább ikertestvére, Bo. S mert Chersea imádja a márkás cuccokat, bizony itt van ismét az előző részben is észlelt szerzői márka-imádat: Pucci, Fendi, Herve Leger, Hugo Boss, Donna Karan és további ilyenekkel dobálózunk a történet egy-egy pontján…

Kettejük találkozása nem a legjobb pillanatban történik, hiszen, mint már jeleztem, Mark Bressler épp egy nagyon súlyos autóbalesetből épül fel és tudatában van annak, hogy hoki-karrierjének ezennel befellegzett. Nehezen tűr meg másokat, főleg idegeneket a közelében, ezért mindent megtesz, hogy Chelsea-t is elüldözze, ahogyan számatalan elődjével is tette. S hogy fokozódjon a feszültség, a csapat pont most nyeri meg a mindenki által áhított Lord Stanley kupát, aminek birtoklása Mark – és minden hokijátékos – álma. A kettejük közötti vonzalom adja meg a könyv enyhén erotikus vonalát, bár - mit tesz a sors iróniája! - Mark Bressler nem az apró termetű, nagy mellű nőkre bukik.

Annak ellenére, hogy Mark Bressler már nem aktív játékos, szó van hokiról – amihez továbbra sem értek –, csapatról, statisztikákról, bajnokságról, ami a romantikus vonal kedvelőinek feleslegesnek tűnhet, de a történet szerves része. Így van ez a sorozat első részétől kezdve.

A történet önálló könyvként is megállná a helyét, de kár lenne az előző részeket kihagyni, mert szórakoztatóak – úgy levezetőként egy-két komoly, megrázó témájú olvasmány után. Nekem egy fokkal jobban tetszett, mint az előző rész, de természetesen ki-ki eldönti majd magának, hogy hogy is áll ezzel a könyvel, sorozattal, mert hát ugyebár azok a bizonyos ízlések és pofonok…

A sorozat előző részei az Atheneum Kiadó jóvoltából:

1. Jégbe zárt szívek, 2010

Simply Irresistible

2. Jane vékony jégen táncol, 2000, 2011

See Jane Score

3. Valentin-nap és egyéb őrültségek, 2015

The Trouble with Valentine's Day

4. Szerelmi katasztrófák, 2016

True Love and Other Disasters

A sorozat hatodik, befejező része, egyelőre csak angol nyelven:

Any Man of Mine

Sylvia Day - Rabul ejtve

Crossfire 4

Végre itt a nemzetközi sikersorozat várva várt 4. része: Eva és Gideon szenvedélyes szerelmének története folytatódik

Gideon angyalkának hív, pedig ő a csoda az életemben. Az én gyönyörű, sebzett harcosom, aki elszántan küzd, hogy lemészárolja a démonjaimat, de a sajátjaival nem akar szembenézni. 

Fogadalmunknak még jobban össze kellett volna kovácsolnia bennünket, ám ehelyett felszaggatta a régi sebeket, felszínre hozta a fájdalmat, a bizonytalanságot. Éreztem, hogy Gideon kicsúszik a kezem közül, hogy legszörnyűbb félelmeim valóra válnak, hogy elveszítjük egymást… 

Életünk legboldogabb időszakára árnyékot vetett a múltja, és pusztulással fenyegetett mindent, amiért olyan keményen megdolgoztunk. Borzasztó válaszút elé kerültünk: vagy az ismerős, biztonságos lét, amit megismerkedésünk előtt éltünk, vagy a harc egy olyan jövőért, ami hirtelen lehetetlen, reménytelen álomnak tűnik…

Athenaeum, 2017

Eredeti mű: Sylvia Day – Captivated by You, Berkeley, New York, 2014

Hosszas várakozás-ígérgetések után végre felvállalta egy kiadó ennek a sorozatnak is a folyatásait. Ugye az öt részes Crossfire trilógia negyedik könyvéről van szó… Jesszusom, de szeretem ezt leírni: a trilógia ami több mint három részből áll!

Az első három részt még boldog Ulpiusos időkben olvastam, akkor gyors egymásutánjában letekertem őket és izgalmasnak találtam a történetet. Azt hittem ennyi volt, vége. Nos, nem annyi volt, hanem az írónő még hozzácsapott két részt.

Csak azt nem értem, hogy minek?

Igazándiból nem is nagyon emlékeztem az előző részekre, csak azt tudtam, hogy kedveltem, meg hogy mindenki David Gandy-t látta volna Gideon Cross szerepében, ha valaha vászonra kerül a történet. Mondjuk ez nem volt meglepő, mert Borsa Brown maffia-trilógiájának Massimójaként is őt látta a nagyérdemű, sőt Christian Greyként is, meg ki tudja még ki szerepét osztották volna rá. Szóval nem túl sok jött vissza az előzményekből, de gondoltam sebaj, olvasás közben majd visszajönnek a dolgok.

S így is történt, csak azt nem értettem miért kellett ezt a történetet tovább nyúzni-húzni, mert ebben a részben lényegében nem történik semmi érdemleges. Eva és Gideon vitatkozik-veszekedik, s ha épp nem, akkor bocsánat, de bagzanak mint a nyulak, úgy naponta 3-4-szer is. Mert az amit letekernek szenvedélyes, vad, szinte állatias szex és sok köze nincs a szeretkezéshez.

Igazságtalanság lenne azt mondani, hogy ezen kívül tényleg nem történik semmi, mert előkerülnek a csontvázak a szekrényből és friss házasságukat több tényező is fenyegeti. Mindkét részről, hiszen Eva életében ismét felbukkan és nyomul Brett Kline, a zenész, és az ominózus videófelvétel fenyegetése, Gideont pedig volt menyasszonya, Corinne és Anne Lucas, a pszichológus is környékezi… és ezzel most nagyon finoman fogalmaztam.

S közben szervezik a nagy, világra szóló lagzit, ez pedig további konfliktusokra ad okot a családtagok között, hiszen mindenkinek határozott elképzelése van arról, hogy milyennek akarja ezt látni és kicsit sem érdekli, hogy maguk a házasulandók hogyan képzelik el a nagy eseményt. És bármilyen furának hangzik, csupán néhány embernek van tudomása a nagy titokban megkötött házasságról – mondanom sem kell, hogy családtagjaik azt hiszik csupán jegyesek és akadnak közöttük olyanok, akik egy kicsit sem örülnek ennek a “jegyességnek”.

Történet pozitív hozadéka, hogy Gideon, ha nehezen is, nyögve nyelősen és forma kényszer hatására, de mégiscsak beszél pszichológusával a rémálmairól és főleg arról, ami kiváltotta ezeket. Túlzás lenne azt mondani, hogy megnyílik a terapeutának, de ez már haladás, bár csak egy picike lépés részéről. Ha memóriám nem csal Gideon mindössze 28 éves, de sokszor korához képest meglepő érettségről tett tanúbizonyságot, símán elhittem volna azt is, ha legalább tíz évvel idősebb.

Eva az Eva. Maga sem tudja mit akar, hogy akarja. Nem tud Gideon nélkül élni, de nem is hajlandó a férfi szabályai szerint játszani és elutasítja a férfi minden rá vonatkozó óvintézkedését. S bár nem szeretné újrakezdeni Brettel, azért mégis maradtak érzelmei iránta is.

“Fogadj magadba. Egészen fogadj el, jóban és rosszban! Mindenben. Fogadj el mindent, ami vagyok!”- és ez az, amit Eva nem tud feltételek nélkül megtenni

Ez két olyan ember története, akikben semmi közös nincs az egymás iránt érzett obszesszív szerelem és vad vágyon kívül. Valahogy nem emlékeztem, hogy az előző részekben is ennyire a kettejük közötti kémián lett volna a hangsúly. És fogalmam sincs mi jöhet még a hátralevő, ötödik részben.

Kicsit sem voltam elragadtatva a történettől (melyik történettől???), a folyamatos vitát, veszekedést és a túlfűtött erotikát leszámítva nagyon langyos volt. Mást, többet vártam az előzmények fényében, de hát nem vagyunk egyformák, meg az ízlések és a pofonok…

A Crossfire sorozat előző részei az Ulpius-ház Kiadó gondozásában:

1. Hozzád kötve, 2012

Bared to You

2. Melléd láncolva, 2012

Reflected in You

3. Egymásba fonódva, 2013

Entwined with You 

A soroztat ötödik része - magyarul mikor, ki tudja?

One with You

J. Kenner - Izzó vágy

Vágy 3.

REJTÉLYES VISZONY

ÉRTHETETLEN BŰNÖK

MEGRÉSZEGÍTŐ FÁJDALOM

IZZÓ VÁGY

Mi lehet vonzó egy férfiban? A sejtelmesség? A titokzatosság? A kiszámíthatatlanság? Esetleg az, hogy gazdánk lesz, és örökké rabságban tart majd bennünket? Kat nem az átlagos fiatal nők életét éli. Apja csaló, ő is benne van egy-két stikliben. Szexuális élete nem igazán kielégítő. Cole magányos férfiként tengeti mindennapjait. Sármos, különleges, de sötét titkokat őriz, emiatt szinte soha nem lehet felszabadult. Kat már-már feladatának érzi, hogy átadja magát Cole-nak és a bűnös élvezetnek. A férfi biztos abban, hogy szerelme veszélyes utakra tévedt. Kat azonban érzi, hogy szenvedés nélkül nincs gyönyör. Fájdalom nélkül nincs boldogság. Kínzatás nélkül nincs szenvedély. Tudja, hogy az egyetlen út, ha Cole rabszolganőjévé válik, és mindent megtesz, amit a férfi akar.

Athenaeum, 2017

Eredeti mű: J. Kenner – Ignited, Bantam, 2014

“A gyönyör a fájdalomból születik és az egyik nélkül nem létezik a másik”. 

Kinek a pap, kinek a paplan, én el bírom képzelni a gyönyört fájdalom nélkül is, mármint a saját fájdalmam nélkül, sőt! Mellesleg csak ne általánosítsunk, mert száznál is több hivatalosan elismert parafília van, s ez a szám nővekszik, tehát van miből válogatni, hogy kinek mi okoz gyönyört.

A Vágy trilógia harmadik, befejező része, amelyre ugye szinte két évet kellett várni az előző két rész után (Kínzó vágy, 2014 és Őrült vágy, 2015). Míg az első részt, Angelina és Evan történetét szerettem – bár egy eléggé összetett sztori volt, és nem a jó értelemben kell érteni, a második, Tyler és Sloan szerelme már nagyon langyos és a harmadik pedig… hát nem érte meg ennyit várni rá, az biztos.

Cole és Kat története… meglehetősen zavaros története. Kezdve onnan, hogy annyit kavarta Kat nevét, becenevét, felvett nevét, hogy én már nem tudtam követni melyik is lenne az igazi, hogy hívják és miért.

És hát ugye ott van Cole: “… hangsúlyozta bőrének vegyes rasszról árulkodó karamellszínét…” – nincs abban semmi gond, ha leírjuk a “faj” szót, nyugodtan meg lehet tenni, politikailag korrekt. Cole-ban volt némi latino betütés, és nem csak, hogy egészen pontosak legyünk – és zseniális festőművész kétes akciói szünetében.

Nos, a zavaros nevű Kat, aki egy visszavonult csaló – öröklődő funkció, az apja a történet idején is az –, megkeresi a szintén sáros rosszfiút, a vegyes “rasszú” Cole-t, hogy segítségét kérje, ugyanis a becses apuka egy újabb csalást tervezett és rossz emberrel húzott ujjat. Cole segít megoldani a gondot és slussz-passz, ennyi a történet akció része.

De ott van a dolog érzelmi része, és ebből a szempontból a történetet három részre lehetne osztani:

1. rész: Kat nyálazik Cole láttán, és úgy fut utána mint egy tüzelő szuka, Cole meg elhessegeti azzal, hogy nem valók egymáshoz – ezzel elmegy a könyv első harmada

2. rész: Kat és Cole időnként összejön, Kat állandóan azt ismétli, hogy igenis meg tud bírkózni Cole BDSM praktikákhoz való vonzódásával, szexelnek, Cole utána mindig megbánja és aggódik, hogy fájdalmat okozott. Ismét megpróbálja elhessegetni a nőt.

3. rész: Kat és Cole továbbra is szexel közös megegyezésből, senki nem aggódik semmiért és mindenki örömére happy enddel végződik a könyv.

Epizodikusan megjelenik a négy részes Stark-trilógia sztár-párosa, Damien Stark és bé neje és tanúi lehetünk egy esküvőnek és egy leánykérésnek is.

Nos… rosszabbat is olvastam, de ritkán. Van benne egy minimális cselekmény, némi szex és egy kis valami, ami BDSM-re hajaz. Akik szeretik az erotikát olvasni, azoknak tetszeni fog. Akik ennél kicsit többet is elvárnak ... majd eldöntik, hogy tetszett-e vagy sem. Nekem nem. De hát ízlések és pofonok...

A sorozat előző részei az Athenaeum Kiadó gondozásában:

1. Kínzó vágy, 2014

Wanted

2. Őrült vágy, 2015

Heated