2020. május 4., hétfő

A. L. Jackson – Csókolj meg


   Szívdöglesztők 1 - Rex


   Rex Gunner.
   A megkeseredett, jóképű férfi Gingham Lakes legnagyobb tervezővállalatának a tulajdonosa. Számtalanszor megégette már magát, de a végső csapást a felesége mérte rá, amikor elhagyta őt és közös gyermeküket. Azóta a kislánya az egyetlen, aki beférkőzhet a szívébe.
   Rynna Dayne.
   A gyönyörű, de sebezhető lány tizenhét éves korában elmenekült Gingham Lakesből. Akkor megesküdött, hogy sohasem fog visszatérni. A nagymamája azonban meghalt, és ráhagyta a kis kifőzdét, amelyet egykor annyira szeretett, így mégis hazaköltözött.
   Amikor Rex először találkozik újdonsült szomszédjával, azonnal tudja, hogy bajban van.
A lány káprázatos, édes és minden, amiben képtelen megbízni. Egyetlen csók mégis eksztázisba sodorja őket, múltjuk azonban közéjük áll. Csapdába esve a hazugságok, az árulás és a hűtlenség hálójában, Rexnek döntenie kell. Elbújik a gondosan felépített falai mögé, vagy tesz egy próbát?
   A. L. Jackson New York Times és USA Today bestsellerszerző legújabb sorozatának, a Szívdöglesztőknek első kötete egy szexi és magával ragadó történet a fájdalomról, a bizalomról és a mindent elsöprő szerelemről.

   Álomgyár, 2020
   Eredeti cím: Show Me the Way – Fight for Me 1, 2017



   Első könyvem a szerzőtől, mármint olyan első, amit végig is olvastam, mert volt egy gyenge próbálkozás a korábban megjelent sorozata egyik részével, mely iránt nagyon gyorsan el is vesztettem az érdeklődésem.
   Többször is elmondtam/leírtam már, hogy nem rajongok a kiadó termékei iránt, mivel előszeretettel azt az erotikus-romantikus zsánert promoválja, mellyel amúgy is tele a könyvpiac, és amibe én személy szerint már nagyon beleuntam. De úgy néz ki, hogy erre még mindig nagyon nagy az olvasói ígény, a könyvkiadás pedig pénzről szól, az kerül boltokba amire kereslet van. S ugye mostanság kevés könyv jelenik meg – legyen már vége ennek a tetves járványnak! – az ember lánya azt olvas, ami a kezébe kerül, nem nagyon van miből válogatni.
   A könyv csomagolása továbbra is a kiadótól megszokott sablonos ölelkező pár, ha valaki mégsem tudná, milyen zsánerű könyveket adnak ki előszeretettel, a borítóról rögtön kattanjon be, hogy ez bizony romantikus-erotikus lesz. Még nem unják ezeket a párocskákat? Bár a címet egy piros hatszögbe nyomták oda, de ettől függetlenül az alap csak egy ölelkező párocska marad, aminél még az eredeti kiadás félmeztelen pasija is jobb.
   Azt sem igazán értem, ha egy könyvnek, sorozatnak van egy símán fordítható és értelmes eredeti neve-címe, akkor miért kell azt a fordításnál megváltoztatni. A sorozat eredeti címe Harcolj értem lenne magyar fordításban és nem Szívdöglesztők, bármennyire is dögösek a férfi főszereplői, mint ahogy jelen kötet címe is Mutasd az utat és nem Csókolj meg.
   Maga az alaptörténet, a magja az egésznek meglepően jó lett volna. És azért csak lett volna, mert sajnálatos módon, a feszültség fokozása érdekében a szerző túlzásba vitte a lelki nyomort, a frusztrációkat. Ezek nélkül is volt elég izgalom a történetben, tehát ez nem vált a javára, hanem az én olvasatomban éppenséggel az ellentkező hatást érte el: szabályosan rühelltem azt a tömény lelki mizériát melybe a szerző mindkét főszereplőjét belekényszerítette. S mivel a történet E/1-ben és váltott szemszögben íródott, ez alkalmat adott arra, hogy úgy a női, mint a férfi főhős részletesen kifejthesse sérült lelkének minden apró, vagy nagyobb bánatát.
   Történet egyszerű. Rynna (Corinne Dayne) tizenkét távoltöltött év után tér vissza szülővároskájába, ahonnan tizenhét évesen a bulying miatt menekült. Akkoriban ő egy túlsúlyos, frusztrált lány volt, aki mindent megtett és eltűrt azért, hogy a többiek befogadják. Mostanra a rút kiskacsából természetesen egy hattyú lett, aki eltávozott nagyanyja pitézőjét készül újraindítani. S mindjárt beköltözése napján meg is ismerkedik a meglehetősen mogorva és barátságtalan szomszéddal, Rex Gunnerrel, a helyi vállalkozóval, aki egyedül neveli tűzről pattant kislányát. A minidíva különös ismertetőjele az, hogy a feje egy szénaboglyához hasonlít és állandó jelleggel egy rózsaszín tütü van rajta, mint elmaradhatatlan kiegészítője bárminek, amit aznap viselne. Stílusérzéke egészen egyedi és mókás.
  Gondolom nem kell elmondanom, hogy a friss szomszédok között azonnal sisteregni kezd a levegő, aminek Rex egy ideig sikeresen ellen is áll, hiszen van neki baja elég. Különben sem tenne semmi olyant, ami lányával való kapcsolatát veszélyeztetné. De Rynna rendesen nyomul, mert vannak olyan nők, akik a visszautasítást kihívásnak veszik... vagy személyes sértésnek. Rynna kihívásra szavazott és – bár lényegében nem tette túl magát kamaszkora frusztrációin –, keresi a találkozást a férfivel.
   A történet természetesen jól végződik, mert erre van igény, de amíg eljut oda az olvasó, addig a szerző elpufogtat néhány közhelyet. A cuki kislány – mellesleg ő a kedvencem az egész történetben – mellé jön egy kiskutya is, Rexnek két barátja van, mindkettő olyan zűrös, amilyen ő maga. S mit ad a fikció ördöge, Rynna is pontosan két barátnőt szerez be úgy frissiben. S ez a két barátnő verte ki nálam a biztosítékot, mikor a bemutatkozásuk után öt perccel kitárgyalták egymás szexuális életét, vagy annak hiányát, egy olyan nővel, akivel akkor ismerkedtek meg. Azért sem igazán rajongok, amikor boldog és boldogtalan rágja egy szereplő fülét, hogy igazán ideje lenne már randizni valakivel. Mert Rexszel pontosan ezt teszik. S akkor, habnak a tortán, ismét bekopogtat a múlt összes szereplőjével.
   S ha már szexuális életről esik szó, hát erotika is van bőven a történetben, tehát akik kedvelik ennek írott formáját, azok nem fognak csalódni, mint ahogy azok sem, akik szeretik, ha a történet szereplői dagonyáznak a lelki fájdalomban, ami természetesen zűrös, hányatott múltjukból fakad. Viszont pontoztam azt, hogy csak fokozatosan, kis mértékben adagolva derült ki, hogy a két főhős miért olyan, amilyen. Rövid múltbeli utazások adnak választ ezekre a kérdésekre. Viszont azt hiányoltam, hogy szinte semmit nem tudni arról, hogy mivel töltötte Rynna azt a tizenkét évet, amíg távol volt otthonától.
   Kedveltem az alaptörténetet, a kivitelezését ki nem állhatom, sajnálom, hogy hatásvadász megoldásokkal közhelyessé tette azt, ami akár jó is lehetett volna. De nem vagyunk egyformák... Még meggondolom a folytatásokat.