A tizenegy
éves Madeline és Daphne a legjobb barátnők: titkos nővérek. De egy éjszakán
olyan szörnyűség történik velük, aminek hatására Madeline nagymamája az USA
egyik végébe menekíti unokáját, Daphne édesanyja meg a másikba a lányát.
Mindkét kislány tudja, arról, ami történt, soha nem szabad beszélniük.
Tizennyolc
évvel később Madeline-t felhívja annak az éjszakának az ötödik tanúja. A titok
kipattant. Madeline két emberben bízhat csak: titkos nővérében, akit majd két
évtizede nem látott, és Jackben, a biztonsági szakértőben.
Ahhoz, hogy a
titkok titkok maradjanak, egyre több embernek kell meghalnia. Jack és Madeline
visszatér az eredeti szörnyűség helyszínére és hiába a gyilkossági kísérlet, a
robbantás, a megfélemlítés, nem adják fel: kiderítik az igazságot. Pedig ehhez
szembe kell nézniük nemcsak a múltjukkal, hanem saját magukkal és egymás
iránti, egyre hevesebb szerelmükkel is. Mire megy egymással egy férfi, aki nem
tud jövőt ajánlani, mert kapcsolatai rövidek és sikertelenek, és egy nő, aki
nem bírja a testi közelséget?
Jayne Ann
Krentz szokás szerint mesterien keveri a krimit és a szerelmet ebben a
regényében is.
Európa, 2018
Eredeti cím:
Secret Sisters, 2015
Egy ideig
többnyire kerültem Jayne Ann Krentz írásait, inkább azokat a klasszikus romantikusokat
részesítettem előnyben, melyeket Amanda Quick néven ír, csupán ritkán csúszott
be egy-egy kortárs krimi. Mert azt a szerzőről tudni kell, hogy akár kortárs,
akár klasszikus romantikus, a történetben legalább egy személy meghal, vagy eltűnik
és mellékszálként van némi erotikával dúsított romantika is. S többnyire némi ezotéria,
miszticizmus is, ősi harcművészetek, ókori, már rég letűnt vagy kihalófélben levő népcsoportok
életfilozófiája is fellelhető az írásaiban, és bevallom ezek azok, amik
elrettentenek a szerzőtől és műveitől.
Szerencsére a Titkos nővérek mellőz minden ilyen és
ehhez hasonlatos klisét, helyette egy meglehetősen modern és szövevényes krimit
kaptam és romantikában sem volt hiány, mert egyszerre két szerelmi történet is kialakulóban lesz a szereplők között – ez természetesen ismét egy sokszereplős sztori, van honnan akár több romantikát is kisajtolni.
Mindjárt az
előszó megadja az alaphangot, mikor a történet jelenéhez képes tizennyolc évvel
korábbra repített vissza, a Cooper szigetre, ahol két kiskamasz lány, Madeline
és Daphne titkos szövetséget köt, és attól a pillanattől ők egymás titkos
nővérei. Madeleine a fogadó tulajonosának unokája, Daphne anyja a fogadó
alkalmazottja és egyedül neveli lányát a világ szeme elől elszárt, nem túl
ismert szigeten. Egy este, amikor a felnőttek a fogadó rendezvényén voltak
elfoglalva, egy Porter nevezetű vendég az egyik lányt elrángatja a kertész
fészerébe, hogy megerőszakolja. A másik felébred és segítségért fut, Porter
pedig a kerti pavilon alatt végzi. Az öt emberből, aki az esetről tud, négy
azonnal elhagyja a sziget, nem szólnak a rendőrségnek, csupán a fogadó
mindenese, Tom Lomax marad, hogy gondozza az épületet és őrizze a titkot.
Tizennyolc
évvel később a múlt fenyegetően bekopogtat. Ekkor Madeline már egy
butikhotel-lánc tulajdonosa, nagyanyja hónapokkal korábban meghalt, a körülmények pedig arra kényszerítik, hogy visszatérjen a Cooper szigetre és szembenézzen a múlt
történéseivel. Mi több, a dolgok tovább bonyolódnak, és biztonsága érdekében
Daphnéval is ismét fel kell vennie a kapcsolatot. A két fiatal nő és Madeline
biztonsági szolgálatának főnöke megpróbál utána járni, hogy mi is történik a
szigeten, amely most mintha még jobban a helyi előkelőségnek számító Webster
család befolyása alatt lenne.
Nagyszerűen
felépített krimi volt, melyben a szokástól eltérően most nem egy, hanem rengeteg
halálesetet kellett felderíteni, mert bizony hulltak az emberek, ha az érdek
úgy kívánta.
A romantikus
szál kiszámítható és semmilyen meglepetést nem okozott, már ha azt nem számítom
meglepetésnek, hogy nem egy szerelmi történetet, hanem egyszerre kettőt is
kaptam, hogy a happy end még ütősebb legyen, tehát nemcsak Madeline, hanem
Daphne is megtalálja a maga párját. Ez azért jó így, más szerző külön könyvet
írt volna Daphnénak, jól felhígítva és elhúzva a történetet, hátha össze lehet
hozni belőle egy trilógiát is.
A történet
pörgött, voltak meglepő csavarjai és egészen hihető volt, mivel nem tartalmazta
a szerzőre oly jellemző ezotérikus-misztikus elemeket. Nekem bejött, olyannyira,
hogy kedvet kaptam a szerző többi kortárs krimijéhez is. De hát ízlések és
pofonok…