Leisa Rayven – Hitvány Rómeó

Starcrossed 1

Az Insomnia Könyvek újabb new adult különlegességet hozott a magyar olvasóknak. Leisa Rayven nagysikerű Starcrossed sorozatának első része a Hitvány Rómeó a hetekben jelent meg és máris elvarázsolt mindenkit. Egy intenzív szerelmi történet turnéjára hívunk mindenkit, ahol a Blogturné Klub hét bloggere mesél Ethan és Cassie szerelméről kétnaponta március 5. és 17. között.

Amikor Cassie és Ethan a színművészetin találkoznak, a levegő is felforr körülöttük. 

Cassie igazi jó kislány, nehezen találja a helyét a folyton bulizó művészdiákok közt. 

Ethan ezzel szemben vérbeli rosszfiú, vad, tüzes, félelmetes és mégis érzékeny. 

Akár a Romeo és Júlia amiben címszerepet kapnak Cassie és Ethan szerelme is mintha a csillagokban lett volna megírva amíg Ethan össze nem törte Cassie szívét, mindörökre eljátszva a bizalmát.

Valami rejtélyes okból, olyan rád nézni, mint megtalálni valami értékeset, amiről nem is tudtam, hogy elvesztettem.

Évek múlva a szívtipró visszatér, hogy ismét felforgassa a lány életét érintésről érintésre. Fokozatosan újraélik titkos diákszerelmük minden felemelő és pusztító pillanatát, mígnem rájönnek, hogy a csillagokban írt szerelemnek nem kell tragédiával végződnie.

Libri – Insomnia könyvek, 2018

Eredeti mű: Leisa Rayven – Bad Romeo, 2014

Megrendelhető: 

Meglehetősen hosszan kellett böjtölni, míg a várható megjelenés beharangozása után végre kézbe vehetjük a könyvet, sőt akár a második részét is, mert már az is elérhető a könyvesboltokban. Hogy ez a várakozás megérte-e, azt majd mindenki eldönti magának.

A Hitvány Rómeó egy trilógia első része, ami dícseretesen csupán három részből áll, bár tartozik hozzá egy karácsonyi témájú kisregény is, amiről nem tudom, ha szerepel-e a kiadó terveiben, valamint két kiegészítő novella (???), amit a szerző Wattpadon tett közzé – angolul tudók előnyben.

Bevallom, kicsit átverve érzem magam, mert a fülszöveg és a ráaggatott címkék alapján egy abszolút new adult történetre vártam, amikoris a két főhős x+1 év után ismét összetalálkozik egy újabb színdarab főszereplőiként, néha nosztalgiáznak, néha felhánytorgatják egymásnak a múlt történéseit és főleg sérelmeit. S mindezt röviden letudva tovább lépnek kapcsolatuk alakításában. Ezzel szemben a történet jelene meglehetősen keveset oszt és szoroz, mert a hangsúly a múlton van, mindazon, ami a két főhős között történt megismerkedésük pillanatától kezdve, egészen addig, amíg útjaik szétválnak, az új színdarab csak alkalmat ad a visszaemlékezésre és a múlt elemezgetésére.

Hőseink az egyik elít színitanoda felvételi vizsgáján ismerkednek meg. Cassie kicsit kívülálló a többi jelentkezőhöz képest, mert néhány iskolai szereplésen kívül semmilyen más színészi “előélete" nincs a többiekhez képest, akik már kisebb szerepekhez, vagy akár reklámfilmezéshez is hozzájutottak. Ő egyszerűen színésznő akar lenni. Ethan pedig harmadszor – és utoljára – fut neki a felvételiek, hiszen minden tehetsége ellenére elutasítják, mert a magánügyi gondok miatt önvédelemből maga köré emelt fal megakadályozza abban, hogy lelket vigyen abba, amit csinál. Ha most sem sikerül neki, akkor nincs újabb lehetőség és a szülők által kijelölt útat kell követnie. A véletlen – és a felvételiztető tanár – már a vizsgafeladatok idején potenciált lát a kettősben, tehát már ott összepárosítják kettejüket a sikeres felvételi érdekében.

Nemcsak a felvételi lesz sikeres, hanem Cassie és Ethan címszerepet kap Shakepeare Rómeó és Júlia című örökérvényű szerelmi történetében, mely kicsit sem segíti elő kettejük kapcsolatát. Egyrészt Ethan továbbra is mogorva, zárkózott és enyhén szólva antiszociális, másrészt esze ágában sincs eljátszani a mások által annyira áhított szerepet, de muszáj lesz neki. Lelki állapotát tekintve, Ethan inkább Hamlet szerepére predesztinált. Cassie viszont Ethan iránt érzett vonzalmával nem tud mit kezdeni. Ő teljesen tapasztalatlan a szerelmi kapcsolatok terén, szexuálisan érintetlen, csupán naplója oldalain éli ki vágyát vonzalma tárgya iránt és veti papírra sikamlós gondolatait Ethanról és annak nemi szervéről.

Eddig nem igazán találkozhattunk olyan könyvekkel, amelyek a színházi világ berkeiről szóltak volna, legalábbis ennyire részletesen. Nekem azért nem hozott ez semmi újat, mert szerencsém (vagy pechem – ez nézőpont kérdése) volt egy ilyen világban felnőni, de azok számára, akik nem ismerik a kulisszákat, mindenképpen újdonságot jelenthet az, ahogyan egy előadás létrejön, kezdve a szereplőválogatástól egészen a bemutatóig. S ezzel párhúzamosan ott van Cassie és Ethan története is.

A történetet E/1-ben meséli el Cassie és Ethan, a két főhős, tehát mindkettőjük szemszögéből megismerhetjük a történéseket, a szereplők lelkivilágát, a közeget, ahonnan származnak. Mi több, néha még Cassie naplójába is beleolvashatunk… mint ahogy egy adott pontban kiderül, sajnálatos módon nem csak mi. Időben ide-oda ugrálunk a múlt és a jelen, valamint Cassie naplóbejegyzései között, de ez olyan szerencsésen van megoldva, hogy nem zavaró és csupán a végére kapunk viszonylag átfogó képet arról, hogy tulajdonképpen mi is történt abban az első évben, mikor a két főhős megismerkedett. Cassie és Ethan mellett sok, nagyon szerethető mellékszereplővel is megismerkedhetünk. Mondhatni, ennek a történetnek nincs is negatív szereplője, bár Ethan a maga antiszociális viselkedésével néha nagyon közel állt ehhez. És azért kicsit eltúlzottak a lelki traumák is, a megbántások, minek következtében a sértődések is.

Mindenképpen szórakoztató az a bohém közeg, amelyben a történet játszódik, és egyben felhívja a figyelmet arra is, hogy a szerep mögött a színész is ember, ugyanolyan örömei és gondjai vannak mint bármely más, közönséges halandónak. Csakhogy, amikor a függöny felmegy, ezeknek az örömöknek és gondoknak már nincs helyük, csupán a megformálandó szerep létezik.

Én ezt inkább a young adult kategóriába sorolnám, hiszen a cseleknény túlnyomó része a színitanoda első évében játszódik. A történet függővéges, tehát ajánlatos gyorsan beszerezni a második részét is, a harmadikra pedig – kiadói hírforrások szerint – csupán a jövő hónapig kell várni. Ezen túl pedig természetesen az ízlések és a pofonok…

A bejegyzésben szereplő fotók a Franco Zefirelli által 1968-ban rendezett Rómeó és Júlia című fimből származnak.

 A sorozat részei a Libri Kiadó gondozásában:

2.  Megtört Júlia, 2018 - már megjelent

Broken Juliet, 2018

3. Álnok szerelem

Wicked Heart, 2016

 A könyv főszereplői színészek, a Rómeó és Júlia mű központi szerepet játszik a történetben, ezért a játék folyamán olyan színészek fotóit látjátok majd a bejegyzésekben, akik Rómeót, vagy Júliát alakítják. A helyes megfejtés a színész neve, írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába és részt vehettek a sorsoláson, amelyen 3 példányt sorsolunk ki a Hitvány Rómeó című könyvből a játék végén a Libri Kiadó felajánlásával.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

03.05. Kristina blogja

03.07. Deszy könyvajánlója

03.09. Betonka szerint a világ

03.11. Zakkant olvas

03.13. Angelika blogja

03.15. Könyvvilág blog

03.17. CBooks

Colleen Hoover - Egy nap talán

Egy nap talán 1

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább. 

Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra. 

Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

Könyvmolyképző Kiadó, 2017

Eredeti mű: Colleen Hoover – Maybe Someday, 2014

"Hiszem, hogy az életben találkozunk néha olyanokkal, akiknek a lelke teljesen kompatibilis a miénkkel. Egyesek lelki társaknak nevezik őket, míg mások igaz szerelemnek."

 (Colleen Hoover - Egy nap talán, Könyvmolyképző, 2017)

Az első könyvem a szerzőtől. Hosszú ideig hallgattam az ismerősök dícsérő szavait és olvastam ultrapozitív kritikákat, így elcsábultam.

Egy dolog biztos: Colleen Hoover nem nekem ír. Egy újabb alig-huszonévesekről szóló történet, abból az amcsi-ifi standardból, jól megfejelve lelki mizériával és dagonyázással az önsajnálatban, kavarással, megcsalással, kettős értékrenddel és testi fogyatékkal, hogy tovább legyen fokozva az, ami e nélkül is már túl sok volt. És persze a zene, mert az milyen jól eladja majd a terméket.

Adott a főszereplő Sydney, aki dalszövegeket ír és, ó szegénykém, maga keresi meg a betevőre valót, hiszen szülei nem támogatták karrierálmait, mivel ebben az álomban nem a jogi egyetem szerepelt. Magától értetődően van neki barátja is, legjobb barátnője is, és boldog tudatlanságban él, míg a szomszéd srác, Ridge – a főhősünk,  felhívja a figyelmét a szarvaira. Sydney csodálatos példát mutat az olvasóknak és korosztályának: pofozd fel a legjobb barátnőd, ha az a pasiddal kavar a hátad mögött. Mintha az agresszívitás meg nem történté tenné a félrelépést. A finom lelkű és érzelmes dalszövegeket írogató Sydney olyan pöcre pattanó, agresszív személyiség.

S akkor már miért ne költözne be a főhőshöz, akinek épp van egy üres szobája, és akivel amúgy is együtt zenélnek, annak ellenére, hogy Ridge súlyos hallássérült – nem szeretem a siket szót. Igen, létezik ilyen, ez nem kitaláció: a hallássérültek is tudnak zenélni, táncolni, mert ők másképp fogják fel a hangokat, rezéseket, ritmust. Ha már Sydney és Ridge együtt zenélnek, akkor miért ne csinálnának mást is, bár az ifjú titánnak stabil kapcsolata van egy szintén hallássérült leányzóval, akinek cisztás fibrózisa is van ráadásul, csak azért, hogy még jobban fokozzuk a testi-lelki mizériát. S ha ez még mindig nem lenne elég, akkor a kégliben lakik Warren is, az élő lelkiismeret, aki mindig emlékezteti Ridge-t beteg barátnője iránti kötelességére. Milyen kapcsolat az, amit csak a sajnálat (vagy szánalom???) és kötelességtudat tart össze?

Nagyon kedves volt a szerzőtől, hogy zene-listát is adott a könyvéhez, mi több elérhetőséget is, lehet az okostelefonokkal bűvészkedni. Aki azt hiszi, hogy azokat a dalokat hallgatva ugyanazt fogja átélni/érezni a könyv olvasása közben, mint amit a szerző szugerál, hát gyorsan ébredjen fel, mert minden ember egyedi és megismételhetetlen, s ebből kiindulva mindenki a maga sajátos módján viszonyul az adott műhöz, legyen az a művészet bármelyik formája. És a pillanatnyi hangulatról még nem is beszéltünk... De attól a zenét meg lehet hallgatni.

S nemcsak dalokat kapunk, hanem dalszövegeket is, részei lehetünk az alkotófolyamatnak, olvashatunk ezernyi SMS-t és üzenetet a szereplők között.

A szerző világa - s ezen belül a szereplői világa is - nagyon távol áll tőlem. Hatásvadász, eltúlzott lelki mizériát felvonultató mű, lehet rajta vigyorogni, lehet rajta sírni. Ezt vagy szereted, vagy utálod, köztes megoldás nincs. Én nem kedvelem a stílust, ami a szerző sajátja. De attól más még rajonghat érte. Például azok, akik szeretik a mondva csinált konfliktusokat, a kihangsúlyozott lelki mizériát, a zenész-sztorikat, azonos mintát követő amerikai fiatalokról szóló írásokat... mert ugye az ízlések és pofonok…

Kiegészítő novella - Warrenről, a lakótársról szól: 

1.5 Maybe Not