Négy ország uralkodója – Anjou trilógia 1
Az angol
királyi család magyar hercegnéjének történelmi regénye a 15. századba, a
százéves háború korába viszi el az olvasót. Aragóniai Jolán 19 éves, amikor
feleségül adják Lajoshoz, az Anjou herceghez. Barátait és családját hátrahagyva
a fiatal lánynak bizonyítania kell rátermettségét a francia királyi család
pletykákkal, cselvetésekkel és árulásokkal terhelt légkörében. Miután fiatalon
megözvegyül, rá marad a feladat, hogy teljesítse férje küldetését: meg kell
óvnia Franciaországot a széthullástól, egyben pedig igazgatnia az Anjou család
életét. A szövevényes, sodró erejű történetben a kor olyan híres szereplői is
feltűnnek, mint az Orléans-i Szűz, vagy Agnés Sorel, VII. Károly francia király
legendás szeretője.
A könyv
nemcsak egy fordulatos, megható szerelmi történet, hanem hiteles korrajz is,
melyet a Kenti hercegné személyes királyi udvari élményei gazdagítanak.
Libri, 2017
Eredeti mű: HRH Princess Michael of Kent – The Queen of Four Kingdoms
Aki egy
habos-babos klasszikus romantikus regényre vágyik, az bele se fogjon. Ez valós történelmi
eseményeket bemutató történet, némi romantikával megfűszerezve. Az se kapkodjon
érte, aki nem rajong a sötét középkorért, Franciaországért és a korra jelemző
politikai intrikákért, szövevényes családfákért. Mert bár a történet főhősnője,
Aragóniai Jolán ahogy neve is mutatja Aragóniából indul, de mint II. Lajos
felesége többnyire a mai Franciaország és Olaszország területén levő
királyságokba és hercegségekbe viszi a cselekményt. Azt is figyelembe kell
venni, hogy Európa térképe akkoriban nem úgy nézett ki, mint mostanság.
Nagyon sok történelmi
adatot tartalmazó, nagy aprólékossággal megírt könyv, amit valószínüleg titáni
kutatómunka előzött meg, mert ezt nem lehet csak úgy egyszerűen kiguglizni. S
talán ez az aprólékosság, a túlzába vitt részletesség teszi vontatottá és
nehezen olvashatóvá, emészthetővé.
Ez a 15.
századi Anjou-ház története Aragóniai Jolán, egy nő szempontjából bemutatva és
egyben egy, az Anjou-król szóló trilógia első része is. Hogy a kiadó a
folytatásokat is tervezi-e magyar nyelven vagy sem, nem tudom.
Hogy
szerettem-e? Nem igazán, és ellenérzésemet nem minden esetben a történet váltotta ki. Tény és való, hogy nagyon hiteles korrajz és nagyon
szépen megfogalmazott könyv, úgy a történelmi adatokban dúskáló része, mint a
romantikus szál. És most jön a de… és bizony sok de van.
Engem alapból zavartak
a magyarra fordított személy- és földrajzi nevek. Yolande d’Aragon a főszereplő
neve, így jegyzik a történelemkönyvek, természetesen azok, amiket nem magyar
földön adtak ki. S ha már itt tartunk, akkor még szép, hogy a szerzőt nem Őkirályi
Felsége Mihály kenti hercegnének írták a borítóra, ami egyébként a férje után
kapott nemesi címe és nem a neve, ugyanis a hölgy Marie Christine Anna Agnes Hedwig Ida von Reibnitz
néven látta meg a világot egy báró lányaként.
Az is zavart, hogy ugyan a személy- és
földrajzi neveket magyarra fordították, a párbeszédek az angol nyelvre jellemző
idézőjeles stílust követik. Nincs egyetlen párbeszédet jelző, a magyar nyelvre
jellemző írásjel sem. S azt sem pontoztam, hogy a szerző a jelenben meséli el a
történetet, ezzel azt az érzést keltve, mintha egyenes adásban közvetítene a
15. századból:
“Aragóniai Jolán lemegy a kastély
lovagtermébe, amelyet betölt az égő hasábokból áradó ámbra bódító illata, és
meglátja anyját, aki int neki, hogy menjen be a szobájába. Az aragóniai királyné
olyan magas, mint a lánya, és a sok idegeskedéstől nádszálvékony. Egyedül
uralkodott Aragóniában az elmúlt hat évben, azóta, hogy sokkal idősebb és hőn
szeretett férje itt halt meg a karjai között. A királynénak megmaradtak büszke
vonásai: tekintete okos, orra finom metszésű, arccsontja erőteljes. Érett
negyvenes, jóval túl van a gyermekvállalási koron, és sosem fordult meg a
fejében, hogy újraházasodjon.
„Kedves gyermekem, gyere, üljünk le ide. Ez
az utolsó alkalom, hogy kettesben lehetünk, mielőtt köszöntjük a követeket,
akik elkísérnek.” Majd arcán édes mosollyal, ám erős szorítással kézen fogja
lányát. Három lánya közül egyedül Jolán maradt meg neki, és nem könnyű
elengednie.
„Féltem ettől a pillanattól, de mégis örülök
is neki” – vallja be. „A francia királyi házból érkeztem ide, Aragóniába, hogy
hozzámenjek apádhoz. Most pedig te házasodsz vissza Franciaországba, a király
kuzinjával kelsz egybe.” Felsóhajt, mintha visszaemlékezne szülőföldjére. Nem
járt ott az esküvője óta.
Jolán nem szól, anyja szemébe néz, mintha
lelkében próbálna olvasni.
„Tudom, hogy tisztában vagy vele, kedvesem,
de anyaként kötelességem újra elmondani, immár utoljára. Sose feledd ennek a
frigynek a célját: véget kell vetnünk a tizenöt éve tartó harcnak Aragónia és
Anjou között.”
Drága Mama, gondolja Jolán, egy kicsit
tovább próbál itt tartani azzal, hogy elmondja, amit annyiszor hallottam az
eljegyzésem óta, pedig az már nagyon rég volt – és mosolyog, bár érzi, hogy
gyűlnek szemében a könnyek. Anyja folytatja.
„Amint tudod, jegyesed anyjával kilenc éve
levelezek. Úgy érzem, megismertem őt és fiát a leveleiből, ezért nem aggódom a
jövendő családod miatt.” Hirtelen szorosan magához öleli Jolánt. „De ne
feledkezz meg az otthonodról és azokról, akiket itt szerettél. Ott pedig éld az
életed azzal az elkötelezettséggel és bátorsággal, amelyet megpróbáltam beléd
nevelni!”
(HRH
Princess Michael of Kent – A szerelmes királynő, Libri, 2017)
Azt sem
értettem miért kellett azt az olcsó reklámfogást alkalmazni, miszerint a szerző
az angol királyi ház magyar hercegnője. Amiért valakinek az anyai nagyapja magyar
volt, az nem jelenti azt, hogy ő is az, mint ahogyan a szerző magasról tesz
több nemzethez is köthető származására, kivéve mikor az érdeke megkívánja…
ahogy most: könyvét magyar nyelven kiadták, elő a magyar őssel. Ha majd cseh
nyelvre is lefordítják, akkor eszébe jut születésének helye és így tovább.
Én biztosan nem
a szerző magyar származása miatt vettem kézbe a könyvet, hanem azért mert érdekelt
a korszak és a történet. Viszont a könyv nem annyira jó, hogy esetleg mellőzve
a hangzatos nemesi címet, írói álnév alatt is eladható legyen, mert ha
eltekintünk a romantikus száltól, akkor a belezsúfolt töménytelen történelmi adat miatt száraz mint egy tankönyv.
De ez csak az
én olvasói véleményem, mert ugye az ízlések és pofonok.
Az Anjou trilógia további részei, egyelőre angol nyelven:
2. Agnès Sorel Mistress of Beauty
3. Quicksilver