“De hiába, az ember a szerencséjét csak
akkor becsüli meg, amikor már végképp elszalasztotta.”
(Thomas Hardy
– A weydoni asszonyvásár)
Első
találkozásom nem a könyvvel volt, hanem a sorozatfilmmel. Sokra nem is
emlékszem belőle azon kívül, hogy az ősök oda s vissza voltak érte, hiszen a
miniszériát 1978-ban készítették valamikor a nyolcvanas évek közepe táján láthattunk belőle mi (de inkább a szüleink), ha nem
később, és akkoriban, gyermekként fontosabb dolgaim is voltak mint Thomas
Hardy Ami azt illeti annak idején a BBC
meglehetősen sok vérbeli klasszikust filmesített meg – s nem is rosszul –,
ezzel népszerűsítve az angol klasszikus irodalmat. Szerencsére ezt a szokásukat
a későbbiekben is megtartották, hiszen 2003-ban tévéfilm is készült a könyv
nyomán – illene megnéznem.
Ez a film, miniszéria A casterbridge-i polgármester volt, ugyanis
ez a könyv eredeti címe, bár magyar nyelven a köztudatba A weydoni asszonyvásár címel vonult be, s nem értem miért. Semmi
gondom, ha kreatívan kicsit megdolgoznak egy könyvcímet, hiszen vannak olyanok
– különösen a kortárs művek között –, melyek értelmezéséhez és fordításához külön
akadémia és tengernyi kreatívitás kell, de itt most nem lennénk abban a
helyzetben.
Igen, van a
történetben egy asszonyvásár Weydonban. Igen, annak a vásárnak jelentősége van
a történet és a szereplők szempontjából, de a történet nem a weydoni
asszonyvásárról szól, hanem Henchardról,
Casterbridge hivatalban levő polgármesteréről, egy parasztból helyi
méltóságig felkapaszkodott férfiről, aki fiatalon, erősen alkoholos állapotában
az ominózus vásáron eladta fiatal feleségét egy matróznak.
"Vannak közmondások, amiket gyerekkorától fogva hajtogat az ember, de csak felnőtt tapasztalata vezeti rá az igazságukra."
A történet
a múlt bűneiről szól, arról, amikor azok a tévedések utolérik az elkövetőt és
jön a bűnhődés, bármilyen formája is legyen annak. Mert Henchard bűnhődik, ez
biztos. Minden amiért felnőtt élete során dolgozott és küzdött összeomlani
látszik körülötte, hiszen minden-minden hazugságra épült, s a múlt tikai miatti
félelme miatt az emberi kapcsolatokban sem jó: barátságtalan, kevély,
zárkózott.
Ez a könyv
szerepel azon a bizonyos 1001-es listán, melyet már többször is emlegettem, s
mivel a 19. század második felében íródott, egy igazi, hamisítatlan klasszikus
– némi romantikával –, de inkább egy szociális korkép, hiszen Henchard
történetén túl ismét ízelítőt kapunk a korra jellemző képmutatásból, a meglehetősen merev társadalmi- és illemszabályokból, melyek nem igazán tesznek
jót egy amúgy is gyenge ember jellemének. A szöveg nyelvezete is a korra
jellemzően kissé nehézkés és dagályos a mai olvasó számára
Nem
elhanyagolandó az a tény sem, hogy egy férfi szerző ír egy férfi főhősről, mert
bár számtalan mellékszereplő megfordul a könyvben, a történet központi figurája
mégis Henchard marad. S ami engem meglepett, szereplői nem szerethetőek. Minden
más érzelmet kiváltottak, csak a szeretetet nem. Henchard iránt például
sajnálatot éreztem megvetés vagy elenszenv helyett, pedig ő a történet fekete báránya, a
negatív hős.
Én nagyon
szerettem, többször is olvastam már, s minden egyes alkalommal más-más
érzéseket keltett bennem. Nem lesz happy end a vége, s értem ezt a főhős szempontjából, de a dolgok a helyükre
kerülnek és gondolom, a szerző által alkalmazott megoldás mindenki
elégedettségére szolgál majd. A kalsszikus irodalom kedvelőinek mindenképpen megér egy próbát, és azért nekik, mert ez nagybetűs szépirodalom, nem mindenki szereti. Ezen túl meg az ízlések és a pofonok…
Thomas Hardy
(1840-1928) angol regényíró, novellista és költő, a falusi élet, az
iparosodástól érintetlen környezet egyik legihletettebb ábrázolója. Regényeiben
– Hazatérés, Egy tiszta nő, Lidércfény – döntő szerepet juttat a véletlennek, a
váratlan fordulatokat előidéző félreértéseknek, az embertől független külső
erőknek.
A weydoni
asszonyvásár főhőse, Michael Henchard sorsát azonban nemcsak ezek
befolyásolják, pályáját sokkal inkább gazdag, ellentmondásos jellemének
szélsőséges vonásai, idulatai, érzelmi kedélyhullámzásai alakítják.
Eredeti mű:
Thomas Hardy – The Mayor of Casterbridge, 1886
Magyar nyelven
először 1968-ban, az Európa Kiadó gondozásába és utána még négy kaidást ért
meg, utoljára 1983-ban jelent meg magyar nyelven a bukaresti Kriterion
Kiadónál.