Penelope Ward - Legdrágább mostohabátyám

Nem kellene akarnod őt. 

Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét. 

Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába. 

Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et. 

Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette! 

Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem. 

Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!

Könyvmolyképző, 2017

Eredeti mű: Penelope Ward – Stepbrother Dearest, Create Space, 2014

Ifjúsági-new adult kombináció, a sok csillag és elhangzott szuperlatívuszok ellenére én nem látom hogy témájában, szereplői megformálásában vagy akár a cselekményében bármiben is különbözne a kiadó hasonszőrű kiadványaitól, olyan tizenkettő egy tucat.

Az egyetlen dolog ami mássá teszi a többi hasonló kiadványhoz képest, az a szerkezete, ugyanis a történet két részes, s majd a második részben van egy olyan könyv a könyben típusú elbeszélési mód, amikoris az első rész történéseit megismerhetjük a másik fél szemszögéből is, sőt annál többet is megtudunk múltbéli történésekről. Mert ugye a történet nagy részét a hősnőnk, Greta meséli el saját szemszögéből, egyes szám első személyben. Így nem kell majd várni egy esetleges második könyvre, amikor Elec szemszögéből kapnánk ugyanazt a történetet, ez most, egy kötetben megtörténik. És az is jó benne, hogy nincsenek folytatásai, ennyi a történet.

Az első részben a főszereplő Greta és mostohabátyja, Elec kamaszok, érettségi előtt állnak. Akkor ismerkednek meg, mikor Elecnek egy időre kényszerből apjához kell költöznie. Vérségi kapcsolat tehát nincs Elec és Greta között, nem értettem mire volt jó a fülszövegben az a “nem kellene akarnod őt” bevezetés – természetesen a figyelemfelkeltésen túl.

Ebben az első részben Elec egy antiszociális, agresszív köcsög, Greta pedig egy tudálékos liba, aki annyiszor oktatja ki mostohabátyját, ahányszor csak alkalma van rá. Néha már azt az érzést kelti, hogy egy dohányzásellenes kampányban veszel részt, annyit rágja Elec fülét a dohányzás miatt.

S ugye ott a mozaik család, anya és apa, s mindegyiknek van egy-egy gyermeke egy másik házasságból, és ezek a gyermekek eleinte nem jönnek ki egymással. Egy apa, aki gyűlöli és verbálisan bántalmazza kamasz fiát. Egy nő, aki feleség, anya, de elhatárolódik férje és annak fia kapcsolatának konfliktusától és inkább a poharat emelgeti. S ugyebár itt a más szerzők által is lerágot csont: Greta apja betegség miatt korán távozott az élők sorából, de lányának 30 éves koráig hagyott neki olvasnivalót levelek formájában.

Természetesen vannak más mellékszereplők is, iskolatársak, barátok s velük együtt a kamaszkor konfliktusai. Magától értetődően a történetben van egy kötelező módon jelen lévő legjobb barátnő is, aki úgy akaszkodik/akaszkodna Elecre mint egy pióca.

Az első rész Elec hazautazásával végződik és bár a végére a mostohatestvérek megkedvelték egymás, sőt történt ott annál több is, a történet itt hét évre megszakad.

A második részben mindketten felnőttek és saját életük, karrierük van. Temetésen találkoznak, ugyanis Randy, az összeférhetetlen mostohaapa jobb létre szenderül. Elec szociális munkás és kapcsolatban él, Greta kiadónál dolgozik – ugye mit tesz a véletlen ördöge, hiszen azt már az első részből tudjuk, hogy Elec terápiás céllal ír.

Nincs értelme részletezni a sok lelkizést, egymás kerülgetését, a mondvacsinált konfliktusokat, több van belőle mint elég. Ez a második rész arra volt jó, hogy helyre tegye a dolgokat és biztosítsa az utat a boldog végkifejlethez, mert természetesen az lesz a vége: nagy, egyetemes happy end.

Nemcsak lelki nyomor van bőven a történetben, hanem erotika is. Azt viszont nem tudom elhinni, hogy egy kamasz épp akkora lepedőművész lenne, mint ahogy a szerző Elecet bemutatta, s azt is erősen kétségbe vonom, hogy Greta szüzessége elvesztésekor akkora, világot rengető orgazmusokat élt át.

Ki-ki eldönti majd hogyan viszonyul ehhez a könyvhöz, mert ízlések és pofonok. Nekem egyszer olvasós-felejtős marad.