2023. szeptember 8., péntek

Blogturné Klub – 10. születésnap


Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.
   Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.




   Tíz év! Ezt még kimondani is sok, bár ami engem illet, csak hatról beszélhetünk, hiszen 2017-ben csatlakoztam a csapathoz. A tegnapi állomáson Kelly (és Lupi), a Blogturné Klub "Nagyasszonya" már elmesélte hogyan született meg a BTK, én inkább a személyes élményeimet osztanám meg.
   Nem fogok a beérkezett kérdésekre válaszolni, legalább is nem a bevett, klasszikus formában, hanem mesélni fogok – őszintén, ahogy szoktam –, s remélem mindenki megtalálja a kérdésére a választ.
  2016-ban kezdtem blogot írni, hogy miért, azt már számtalanszor elmondtam. Bevallom, a Blogturné Klubnak ebben semmi szerepe nem volt, annál inkább két tagjának, akiket csodáltam azért, amit csinálnak – nem fogok nevesíteni, ne legyen sértődés belőle. Az, hogy mégis kapcsolatba kerültem a csapattal színtiszta véletlen műve volt, mert nem ismertem senkit közülük. Én nem vagyok barátkozós fajta, különösen online térben nem. Vendégbloggerként kaptam lehetőséget egy blogturnéra, s kevéssel utána meghívtak, hogy legyek a csapat tagja. Ez egyrészt örömmel töltött el, hogy vazze, elég jó vagyok ehhez, másrészt abszolút zabszempozitív voltam, mert mi lesz ha mégsem állom meg a helyem? 

   A Blogturné Klub kívülről mesésnek tűnik, hiszen mit lát belőle az ember lánya? Azt, hogy ezek ingyé’ kapják a könyveket, sok esetben megjelenés előtt, mi az nekik bepöntyögni néhány szót a blogjukra? Pikk-pakk fél óra az egész, hiszen rutinjuk van! Bentről nézve ez egészen más. Igen, kapunk könyveket a kiadóktól, és igen, esetenként megjelenés előtt. De hogy összeálljon egy blogturné, abban munka van, s nem is kevés. Össze kell hangolni, hogy kinek melyik dátum jó, ki kell találni a bannert, nyereményjátékot, megírni a rafflecoptert, a közös blog posztját, és így tovább. Egy blogturnénak akkor van vége, amikor a nyertes megkapta a nyereménykönyvét. S ne felejtsük el, hogy ezt család, munkahely, iskola és egyéb kötelezettségek mellett csináljuk.
   Az is munka, hogy egy bejegyzés megszülessen. Itt időre kell dolgozni, mert ha nem, akkor nem (csak) magadat égeted az olvasók előtt, hanem az egész BTK-t. S amúgy ehhez kapcsolódik a legrosszabb élményem is. Ugyanis vannak olyanok, akik alig várják, hogy valamelyikünk tévedjen – emberek vagyunk, tévedünk –, hogy ők rögtön fehívhassák a figyelmet rá (ez a jobbik eset, és köszönjük azoknak, akik jóhiszeműen teszik ezt), vagy beszólhassanak (fogadásokat lehetne kötni arra, hogy épp melyikük lesz az, amelyik belénk rúg, hiszen van néhány ember, aki spéci erre utazik).

   A másik dolog, ami némileg keserű szájízzel hagy, az ahhoz kapcsolódik, hogy én nem élek Magyarországon, és ez korlátoz bizonyos szempontból. A recenziós példányt nekem elektronikus formában (is) kell megkapnom. Vannak olyan kiadók, ahol ez simán működik és soha nem volt gond belőle – ezért pedig hatalmas köszönet jár nekik. Viszont olyanok is vannak, akik ezt indulásból megtagadják, vagy csak akkor teszik meg, ha érdekük fűződik hozzá. Szuverén joguk eldönteni kinek adjak recenziós példányt, ez a helyzet frusztráló, de ennyi év után már beletörődtem. Ezért inkább megveszem magamnak a saját példányom, és akkor máris elúszott a blogturné.

   Hogy olvasnék-e ennyit a BTK nélkül? Persze! Számomra az olvasás nem hobbi, hanem életforma, s szó szerint mindenhol olvasok (a fürdőszoba kivételével, és evés közben sem): vonaton, repülőn, buszon, ügyeletben, ha épp nincs dolgom. De ez nem jelenti azt, hogy mást nem csinálok, mert szerintem egész jól összehangolom az olvasási szokásaim és a blogturnézást a hobbijaimmal – imádok kertészkedni, teniszezni, lovagolni (nem, nincs saját lovam!). És szeretem a régi, európai filmeket, amikor a siker a színész és a rendező tehetségén múlt, nem a számítógépes technikán és a speciális effektusokon.
   A BTK-t úgy kell elképzelni, mint egy nagy, zajos családot. Vannak jó napok, rossz napok, móka és kacagás, belsős poénok, veleménykülönbségek, kiégések és felpörgések. Változott a csapat összetétele és ezzel a dinamikája is. S ez így van jól. Ha minden csupa cukor és méz, akkor unalmas lenne az egész, ugye? Számomra ez egy semmihez nem hasonlítható élmény. Köszi srácok! Szuper volt az elmúlt hat év veletek!
   Boldog születésnapot Blogturné Klub!

   U.i. (bár azt mondtam nem lesz klasszikus kérdezz-felelek, ezt a poént nem bírtam kihagyni)

   Hogyan viszonyul a családod a blogturnézáshoz?

   Sehogy. Mert nem tudják. A blogról sem tudnak. Ez az én titkom (mindenkinek vannak titkai, nem?) S annyira mókás néha látni, hogy egy-egy bejegyzésem olvassák, különösen, ha nem értenek egyet a leírtakkal.



   Kérdés Kellytől (Kelly és Lupi olvas): Van olyan kedvenc szerződ, akitől minden elolvasol?

   Ó, igen! Bár ez szubjektív, mert a „kedvenc szerző” elég gyakran változik nálam. Tehát inkább úgy mondanám, hogy sok olyan szerző van, akiktől mindent (vagy szinte mindent) elolvasok, és ez zsánertől független. A pillanatnyi kedvenc Karen Swan, de bármikor elolvasom Elizabeth Hoyt, J. R. Ward, Veronica Henry, Marian Keyes, Muna Shehadi, Alessandra Torre, Winston Graham írásait, és a felsorolást hosszan tudnám folytatni. Könnyebb lett volna arra válaszolni, hogy kinek a könyveit nem olvasom. Dobjátok a követ: Colleen Hoover.



:


   Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába.


   Róka, lajhár és mókusmániás bloggerünk igazi polihisztor: amellett, hogy könyves élményeiről ír blogján, social media managerként dolgozik és az NLCafére is ír cikkeket

 


a Rafflecopter giveaway






09/07 Kelly és Lupi olvas  09/08 Betonka szerint a világ…  09/09 Dreamworld  09/10 Utószó  09/11 Csak olvass!  09/12 Readinspo  09/13 Olvasónapló  09/14 Szembetűnő  09/15 Hagyjatok! Olvasok!  09/16 Zakkant olvas  09/17 Spirit Bliss Sárga könyves út  09/18 Könyvvilág  09/19 Insane Life  09/20 KönyvParfé  09/21 Könyv és más  09/22 Veronika’s Reader Feeder  09/23 Blogturné Klub



2023. augusztus 31., csütörtök

Monica McCarty – A Szikla



   A Felföld rettegett fiai 11


   A General Press Kiadó jelentette meg Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozatának tizenegyedik részét A Szikla címmel. Tartsatok velünk a regény blogturnéján, ismerkedjetek meg a falakat és magasságokat legyőző Thomas és a szépséges Elizabeth szerelmének történetével. A játékunk során meg is nyerhetitek a regényt a Kiadó felajánlásában.




   Amikor először megpillantotta Elizabeth Douglast, Thomas MacGowan azt hitte, hogy egy hercegnőt lát. A várkovács fia számára Douglas hatalmas urának lánya akár annak is tűnhet. A közöttük feszülő társadalmi szakadék ellenére azonban elválaszthatatlan barátokká válnak, amíg Thom rá nem ébred, hogy a lány sosem fog lehetséges kérőként tekinteni rá, és csatlakozik Edward Bruce seregéhez, hogy a saját szerencséjének a kovácsa legyen.
   Elizabeth magába roskad. Sosem akarta megbántani Thomot, de az egyetlen esélye a biztonságra, ha jó házasságot köt. Amikor az angolok elrabolják, és egy megközelíthetetlen várbörtönbe zárják az öccsét, egyedül egykori barátjához fordulhat, aki bármilyen sziklát képes megmászni.
   Bár Thom világossá tette, hogy soha többé nem akarja látni a lányt, valóban ellen tud állni a gyönyörű nő csábításának, aki egész életében megdobogtatta a szívét? És meddig tagadhatja Elizabeth, hogy mindig is Thom volt számára a lovag a fénylő páncélban?



Kiadó: General Press, 2023
Eredeti cím: The Rock, 2015





   “… ha nagy leszek, hozzád megyek feleségül.”


   Tizenegyedik részéhez ért Monica McCarty skót harcosokról szóló sorozata, s ez nem semmi, hiszen manapság örülhetünk, ha egy trilógia valamennyi kötetét kiadják magyar nyelven. Részemről emelem kalapom a Kiadó előtt, amiért következetesen évről évre megjelentetett egy részt.
   A sorozat tizenkét részből és néhány kiegészítő történetből áll – tudjátok, azok a bizonyos „felesek” –, s sanszos, hogy az utolsó könyvet is elolvassuk majd magyar nyelven (feltételezhetően jövőre). Ami a kiegészítő történeteket illeti, erősen kétlem, hogy azokhoz is szerencsénk lesz, de részemről ez rendben is van, mivel nem szeretem az ilyen nyúlfarknyi szösszenéseket.
   Bár egy sorozat része, símán érthető és élvezhető önálló történetként, hiszen az előző könyvekkel csupán az elit harcosok és a skót függetlenségi háború a közös. Az amelyik a 14. században történik, nem amit az Outlanderből ismerünk (már aki!).

   S akkor beszéljünk magáról a történetről, ami egy nagyon szerethető szerelmi történet, a szerzőtől már megszokott harci jelenetekkel tarkítva – elvégre háború van, vagy mi a szösz? Az a fajta szerelmi történet, ami gyermekkorban kezdődik barátsággal és egy ígérettel, s majd felnőtt korban teljesedik ki, bár ez esetben nem könnyen. S nem a sablonos gazdag fiú-szegény lány kombó, hanem a kovács fia és a helyi gróf lánya/testvére áll a középpontban, egy olyan korszakban, amikor az elit házassága nem szerelemről szól, hanem szövetségekről, előnyökről, politikáról.
   A történet főhősei Thom, a kovács fia, és Lady Elizabeth (Ella), a helyi hatalamasság lánya, s barátságuk kitart, míg közbe nem szól a háború, meg egy ambíciózus testvér, aki nem nézi jó szemmel a bimbózó szerelmet. Bár Thomnak ki van jelölve az életútja – kovács lesz, mint apja –, ő sokkal többre vágyik. Lovag szeretne lenni, fel akar emelkedni, hogy rangban közelebb kerülhessen ahhoz a lányhoz, akit évek óta szeret. Csakhogy a hosszú távollét után egy teljesen más Lady Elizabeth tér vissza. Egy olyan lány, aki tudja a kötelességét (előnyös, politikai szövetséget hozó házasságot kötni egy olyan emberrel, akit a bátyja jelöl ki), s a kovács fia szóba sem jöhet, mint potenciális kérő. De ez nem jelenti azt, hogy nem várja el, hogy a fiatalember továbbra is körbeugrálja, lesse kivánságait, egyszóval a lábtörlője legyen. Nem szerettem Lady Elizabeth-t mint karaktert, mert egy sznob, beképzelt liba volt (finoman fogalmaztam!)

   S hol jönnek be a képbe a korábbi könyvekből megismert elit-harcosok? Nos, Thomnak van egy ritka képessége: oda is fel tud mászni, ahol a madár sem jár, elvégre gyerekkora óta gyakorolja. Ezt a képességét pedig többször is bebizonyítja a történet során. Így lesz belőle a Szikla, s a skót „válogatott” legújabb tagja.
   Ez egy nagyon szerethető történet, melyben kellő mennyiségben keveredik a romantika, a harcok adta „akció” és az erotika, bár a hősnőt rendesen meg tudtam volna rúgdosni, hátha helyére zökken az agya. Ennek ellenére nem tudok elmenni néhány olyan dolog mellett, ami számomra zavaró volt. S kezdeném a borítóval: a rajta szereplő nyápic piperkőc nyomokban sem hasonlít ahhoz a férfihoz, akit a szerző leírt. A másik dolog az, hogy a magyar szövegben szerepelnek olyan szavak, kifejezések, melyeknek (szerintem) nem lenne helyük egy 14. században játszódó történetben. Például a „szia”. Vagy a kockacukor, amikor az valamikor a múlt század elején jelent meg, és akkor, amikor ez a történet játszódik még a cukor is nagyon kezdetleges formában volt jelen és csakis jobb helyeken. S ugyanez mondható el a „sanzon”-ról. A sanzon egy specifikusan francia találmány, s bár elképzelhető, hogy a történetben az illető kisasszony a francia „chanson” szót használja, hiszen franciaországi élményéről beszél. Ennek a jelentése dal és köze sincs ahhoz, amit mi, most, sanzonnak ismerünk.

   De ettől függetlenül én élveztem a történetet, különösen azért, mert ez a ”skót szuperpasi” nem is annyira tökéletes. Amellett, hogy egy számára elérhetetlen nő után ácsingózik, van neki egy (nagyon) gyenge pontja, amely számos mulatságos jelenetet eredményezett – nem lövöm le a poént!
   Igen, természetesen kipipálhatjuk a boldog végkifejletet, s meglehetősen szórakoztató, izgalmas és bonyolult volt az odavezető út – bár a hősnőt a végére sem sikerült megszeretnem. Szóval jöhet a sorozat utolsó része is, de ízlések és pofonok...







A sorozat néhány korábbi részéről olvashatsz itt:












   Anagramma játék következik, a sorozat korábbi részeinek főszereplőit kell összeraknotok a betűmixekből, amit az állomásokon mutatunk. A feladatotok pedig az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírjátok a helyes nevet.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.



CAMELIA NONE



a Rafflecopter giveaway





08.27 Kelly és Lupi olvas

08.31. Betonka szerint a világ… 

09.04 Dreamworld


2023. augusztus 15., kedd

Melinda Metz – Cirmos a forró bádogtetőn




   MacGyver 3


    MacGyver, a találékony és nem mellesleg kleptomániás cica mindenbe beleüti az orrát, amibe nem kellene. Épp újabb kalamajkába keveredik bele, amikor négy árva kiscicába botlik. Macre marad, hogy a kicsik gondját viselje, legalábbis addig, amíg egy kétlábú gazdit nem talál nekik. Csakhogy ez nem lesz könnyű. Mac gazdái, Jamie és David szobafogságra ítélték a cicát, valaki ugyanis megint minden mozdítható dolgot ellop a környéken. Bár néhány bezárt ajtó még sosem tartotta vissza MacGyvert – akinek immár nem csupán a kiscicák ügyét kell megoldania, hanem a valódi tolvajt is meg kell találnia.



   General Press, 2023
   Eredeti cím: Mac on a Hot Tin Roof, 2019




   Emlékeztek MacGyverre, a kleptomániás macsekra, aki már két történetben is összelopkodott mindent, ami számára érdekes, vagy céljainak hasznos volt? Nos, MacGyver ismét lecsap Melinda Metz róla szóló sorozatának hatmadik és egyben utolsó részében.
   Bár egy sorozat harmadik része és a „főhős” (MacGyver, a macska), valamint a helyszín (a Meseudvar) mindháromban ugyanaz, nem feltétlenül kell ismerni az előző két rész történéseit, hogy élvezhető legyen a történet... de nem árt.
   Ejtenék néhány szót a címről is: Cirmos a forró bádogtetőn, ami nagyon hasonlít Tennessee Williams 1955-ben bemutatott (és többszörösen díjazott) színdarabjának címére: Macska a forró bádogtetőn. Sajnos nem volt alkalmam sem látni, sem olvasni a színdarabot, ezért nem tudom megmondani mi lehetne a könyv és a színmű közötti kapcsolat – valószínűleg semmi, csak jól hangzott így a cím, de ha tévednék, szóljatok.

   Új lakó érkezik a Meseudvarba. Serena a színészi karrierjét szeretné beindítani, ezért költözik Los Angelesbe az előző könyvekből már ismert Meseudvar fura házainak egyikébe: a Világítótoronyba. A ház tulajdonosai egy házaspár, akik lányuk emlékére alapítottak egy egy éves ösztöndíjat, mely lehetőséget ad a művészet bármely ágazatában fejlődésre vágyóknak. Egy ilyen ösztöndíj kedvezményezettje Serena is, aki esetleges színészi munkája mellett eddig inkább a mesterség oktatásával foglalkozott. És az ő fészerébe költözteti be Mac a bokor aljában talált négy, anyátlan kismacskát, pártfogása alá veszi őket és a történet során minden csibészségre megtanítja. Mondjuk ez kissé idealizált, hiszen akinek valaha is volt kandúrja, az pontosan tudja, hogy azok magasról tesznek a kismacskákra (jobb esetben). S bár a picúrok megszólalásig (vagy talán nyávogásig?) hasonlítanak Macre, az apaság kérdése abszolút kizárt, hiszen ő egy volt „férfi”.

   A történetben feltűnnek az előző részek szereplői is, hiszen ők a Meseudvar közösségének tagjai, de új szereplők is megjelennek Serenán kívül is, például a rendszeresen járőröző rendőrpáros: Erik és Kait. És ez azért fontos, mert a Meseudvarban ismét lopások sorozata indul el, amivel termszetesen – és most az egyszer igazságtalanul, mert Mac lopásai soha nem öncélúak – MacGyvert vádolják. Nem mintha Mac felhagyott volna a lopkodással. S azért is fontos Erik megjelenése a történetben, mert Serena mellett ő lesz a szerelmi szál másik szereplője, egy olyan szerelmi történeté, ami eleve bukásra van ítélve, hiszen néhány évvel korábban Eriknek már volt egy kellemetlen tapasztalata egy, a Világítótoronyban lakó, színészi babérokra áhítozó lánnyal.

   A történet nem kizárólag Serena és Erik kapcsolatának alakulásáról szól, hiszen tele van millió apró történéssel, ami a Meseudvar lakóihoz kapcsolódik. És természetesen ott van Mac is, akinek fel kell dolgoznia, hogy gazdája, Jamie, némiképp megváltozott, és aki felsértődik, mert igazságtalanul vádolják az értékes tárgyak elemelésével, s különösen azért haragszik meg, mert bezárják. Mindez sok(k)nak bizonyul neki, és a szökést választja, feladatául tűzve ki, hogy a kiscicáknak rendes, gondoskodó gazdikat találjon.
   Kicsit idealizált és néhol a valóság határait nagyon feszegető történet, de ez nem jelenti azt, hogy rossz volt. Engem szórakoztatott, annak ellenére, hogy borítékolható volt a végkifejlet. Bár utálom ezt a kifejezést használni, de ez cuki volt, hiszen mi más lehetne négy tündéri kismacskával, MacGyverrel a kleptomániással, és Diogee-vel, a nyálas Tökfej (MacGyver csak így emlegeti) kutyával? Bár a sztár MacGyver, ez nem csak cuki kismacskákról szól, hanem emberi sorsokról, szerelemről, közösségről.
   Nekem tetszett, s mivel ennek a sorozatnak vége, szívesen olvasnék valami mást is a szerzőtől. De ízlések és pofonok...





A sorozat korábbi részei









2023. augusztus 3., csütörtök

Abbi Waxman – Felnőttképző



   Abbi Waxman harmadik magyarul megjelent regényének főszereplője rendkívül peches időszakot él át! Ám miután Laura Costelló Nina Hill könyvesboltjába menekül a zivatar elől, a legnagyobb meglepetésére igaz barátokra talál az ott megismert különcökben, akik segítenek újra sínre tenni az életét.
   Tartsatok bloggereinkkel legújabb blogturnénkon, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen egy szerencsés olvasónk a kiadónak hála megnyeri a Felnőttképzőt!




   Laura Costellónak meglehetősen rossz napja van. Most bontotta fel az eljegyzését a gimis szerelmével, a szülei nem értik meg, a bérelt lakása leégett, és mindennek tetejébe még bőrig is ázott a Los Angelesben évezredenként egyszer előforduló zivatarban. Nemhogy száraz, de semmilyen ruhája sincsen. Beszalad hát az első helyre, amit menedéket keresve talál. Ez pedig nem más, mint a könyvmoly Nina Hill boltja – és itt, a regények között Laura nem csupán rokon lelkekre, hanem segítőkész barátokra is talál.
   A különc Polly, a felesleges tényeket habzsoló Nina és a hihetetlenül jóképű Bob a segítségére siet – ki-ki a maga őrült, szeleburdi vagy éppen visszahúzódó módján. Laurának pedig pont erre van szüksége ahhoz, hogy valahogy újra összerakja az életét, és számtalan vicces, mégis embert próbáló kalandon át választ találjon arra a legnehezebb kérdésre, hogy mi is akar lenni, ha nagy lesz.




General Press, 2023
Eredeti cím: Adult Assembly Required, 2022





   Abbi Waxman nevével 2017-ben találkoztam először, amikor első magyar nyelven is kiadott könyve, az Új örömök kertje. Az akkori kiadója valamiért nem tartotta érdekesnek folytatni írásai kiadását, így legközelebb tavaly került fel ismét a radaromra, mikor a General Press Kiadó megjelentette Egy könyvmoly élete címmel egy másik írását. Idén pedig itt egy újabb Abbi Waxman könyv, s remélem a Kiadó megtartja a szokását, mert én kedvelem az írásait.
   Ez egy abszolút önálló történet, de... Igen, van egy de, mert Waxman korábbi írásainak ismeretében több kapcsolódási pontot is felfedeztem. Például a közösségi kert fogalmát, meg egyáltalán a kertészkedést, ami központi helyet foglal el az Új örömök kertjében. Vagy azt, hogy az Egy könyvmoly élete szereplői ebben a történetben is megjelennek mellékszereplőként. Nem mondanám, hogy kötelezően ismerni kell a korábban megjelent írásait ahhoz, hogy ezt a történetet élvezni lehessen, de nekem határozottan jót tett, hogy indulásból tudtam ki kicsoda a mellékszereplők egy részéről.

   Annak ellenére, hogy ez egy könnyed, nyári olvasmány, olyan „nőcis limonádé”, ahogy a sznobok mondanák, ez a történet annyi mindenről szól, s ugyanakkor elgondolkodtat is. Mert, ugye, itt van első sorban az emberség. Nem sokan ugranának segíteni egy idegennek, aki bőrig ázva, csatakosan beesik egy könyvesboltba, Hiszen a történet nősnőjével pontosan ez történik: szakadó esőben, bőrig ázva beesik Nina könyvesboltjába, s semmije nincs azon kívül, ami rajta van, mert bérelt lakása kiégett. És segítséget kap. A különc Polly – aki mellesleg egy csodálatos karakter, s a könyv végére kiderül, hogy sokkal több ő annál – szállást szerez neki abban a villában, ahol többetmagával lakik, s aminek a tulajdonosa nemcsak érdekes karakter, hanem nagyon merész is, hiszen hatalmas házának szobáit (és csodálatos kertjét) minimális lakbérért bocsájtja bérlői rendelkezésére, igazi otthonos hangulatot teremtve.

   Mesélnék egy kicsit a történet hősnőjéről is, akire igazán ráfér az újrakezdés. New York-i otthonát hátrahagyva költözött Los Angelesbe, hogy fizioterapeutának tanuljon. Egy olyan családot hagyott hátra, ahol a szülők és testvérei is egyetemi professzorok – sőt, volt vőlegénye is –, s természetesen ezt az akadémiai pályát szánták volna neki is. Laura egy súlyos autóbaleset után döntött úgy, hogy kézbe veszi az életét és nem azon az úton halad, amit szülei kijelöltek. Tele van bizonytalansággal, frusztrációval, önbizalomhiánnyal. S szerintem pont erre házra, erre a közösségre volt szüksége, hogy tovább tudjon lépni, hiszen új barátokra tett szert, akik mindenben mellette állnak, Nina bevonja a kvízes csapatába (akik olvasták az Egy könyvmoly életét, azok tudják miről beszélek), és ismét rátalál a szerelem a sármos kertész, Bob személyében.

   S hogy növelje a történet cukiság faktorát, természetesen háziállatok s tartoznak a villához: egy szabad szellemű macska (a macskák egyébként mind szabad szellemek) és két kutya, mert „A kutyák mindig jobbá teszik az életet.”
   Nagyon szerethető – és szórakoztató – történet volt emberségről, barátságról, szerelemről, újrakezdésről, a közösség gyógyító erejéről. Én kedveltem, s remélem a jövőben is megjelennek Waxman könyvei magyar nyelven. De ízlések és pofonok...



A szerző nevéhez kapcsolódik:









   A General Press kiadó sok szórakoztató chick littel kedveskedik az olvasóinak, és most azokra szeretnénk felhívni a figyelmeteket. Minden állomáson találtok egy vagy több nevet, melyek a korábban megjelent romantikusok szereplőié, és a ti feladatotok, hogy kitaláljátok a könyvek címét!

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



Megan Taylor


a Rafflecopter giveaway


[Blogturné Klub]
08.01 - Pandalány olvas
08.03 - Betonka szerint a világ…
08.05 - Olvasónapló
08.07 - Kelly és Lupi olvas
08.09 - Könyv és más
08.11 - KönyvParfé
08.13 - Hagyjatok! Olvasok!


2023. július 29., szombat

Rachel Burton – Nyár, fesztivál, szerelem



   Újabb Rachel Burton könyvnek örülhetnek a szerző magyar rajongói, melyet ismét a General Press Kiadónak köszönhetünk. Tartsatok velünk blogturnénkon, és ha szerencsések vagytok, tiétek lehet a Kiadó által felajánlott nyereménykönyv.





   A Könyvesbolti karácsony szerzőjének új könyve.
   Amikor Willow elmenekül a saját esküvőjéről, csak egyetlen helyre mehet: a Wight-szigeti kisvárosba, amelyet egykor otthonának nevezett. De nem csak ő tér vissza, hogy ott töltse a nyarat…
   Willow tizenkét évvel ezelőtt hagyta a háta mögött a szigetet, miután a gyerekkori szerelme, Luc összetörte a szívét. Luc azóta sármos zenész lett, a világot járja, telt házas koncerteket ad, de a nyárra hazatér, hogy ő legyen a fő fellépő a sziget éves zenei fesztiválján – és visszanyerje Willow szerelmét.
   Ahogy Willow kibogozza a múlt kusza szálait, egy váratlan titokra bukkan, amely a feje tetejére állíthatja addigi világukat, és közben élete legfontosabb kérdésével találja szemben magát: képes-e új esélyt adni a szerelemnek?




General Press, 2023
Eredeti cím: The Summer Island Festival, 2021




   Imádom a következetességet! Télen téli könyvet (Könyvesbolti karácsony), nyáron nyári könyvet olvashatunk Rachel Burton tollából, méghozzá magyar nyelven. A szerző bemutatkozó könyve kellemes olvasmány volt, mondanivalója is akadt, tehát borítékolva volt, hogy én ezt a könyvet is akarom majd.
   Nos, az jó, hogy nyomokban sem hasonlít a szerző előző könyvére, ugye? Mert amúgy úgy tudnám a legjobban jellemezni, hogy egy dél-amerikai szappanopera kismiska hozzá képest, annyi kavarás és bonyodalom van benne, legalább is ilyen volt az a szappanopera amit naaaaaagyon sok évvel ezelőtt láttam.
   Minden viccet és iróniát félretéve, ez a könyv néha túl sok volt. De ha nem sok, akkor nem kerek a sztori, mert itt több ember történetéről, életútjáról is szó van. Különösképpen Willow és az anyja történetét ismerhettem meg minden részletében, s velük együtt a többi mellékszereplőét is, hiszen annyira szorosan összefügg minden mindennel.

   A történet hősnője, Willow, megpattan flancos esküvőjéről, ami tulajdonképpen bebetonozná azt az ideálisnak vélt életformát, amelyet az utóbbi 12 évben élt: menő állás egy bankban, menő pasi, rongyrázós anyósjelölt, de ami a legfontosabb: távol a zenétől és szülei világától. S mivel az egyetlen hely ahol meghúzhatja magát az anyja háza, Willow visszatér Wight szigetére, ezzel pedig kezdetét veszi a két idősíkú történet: Willow jelene és visszaemlékezései, valamint anyja, Cathy története az 1980-as évekből. Igazándiból eleinte nem is értettem, hogy miért lenne fontos nekem ismernem mindazt ami akkor régen történt, aztán a történet felénél bekattant, hogy mire jó az. Bár, így utólag visszagondolva, meglettem volna Cathy története nélkül is.
   Ami a hősnőt, Willowt illeti, annyira szánalmas volt az igyekezete, hogy megfeleljen jövendőbelijének és eltöröljön mindent ami amúltjával kapcsolataos, mert az ugye nem menő abban az elitista közegben, ahol mozgott. Minden szánalmassága ellenére Willow az egyetlen ember ebben a sokszereplős történetben, aki nem hazudik, vagy nem titkol valamit. Mert mindenki más igen, s ez a folyamatos hazudozás és titkolózás egy idő után nagyon idegesített. Meg kell említenem a Wight-szigeti folk-fesztivált, az egész körítés, szervezés engem kísértetiesen emlékeztetett a Midsomer Murders (magyartul Kisvárosi gyilkosságok név alatt futott, ha jól tudom) „The Balad of Midsomer County” című epizódjára, azzal a különbséggel, hogy itt nem hal meg senki. És természetesen a fesztivál kitűnő alkalom, hogy mindenki összegyűljön, legyen egy szerelmi szál is... vagy kettő, s haladjunk szépen a boldog végkifejlet felé.

   Az olvasás egy szubjektív folyamat, ezért mindenki majd maga döntse el, hogyan viszonyul ehhez a történethez. Voltak részei melyek tetszettek, s olyanok is, amiknél felmerült bennem, hogy ezt most minek kelllett? S azt sem mondhatom, hogy kedveltem a szereplőket. Willow kissé bugyuta, mindenki más pedig folyamatosan hazudik és/vagy titkolózik.
   Könnyű, nyári olvasmánynak mindenképpen jó, különösen azok számára, akik szeretik a szövevényes sztorikat. Meg ízlések és pofonok....





   Fesztiválozzunk! Blogturnénk minden állomásán egy-egy híres zenei fesztiválról találtok információt. A ti feladatotok az, hogy a kapott infó alapján kitaláljátok melyik fesztiválra gondoltunk, és a nevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít, a Rafflecopter dobozban megadott válaszokat pedig sajnos utólag nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük, ezután 72 órán belül kérünk visszajelzést, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.




   1969-ben New York államban egy farmon megrendezett legendás fesztivál, ahol a kábítószer árusítást is engedélyezték.. Az esős hétvégén, a szabad ég alatt harminckét előadó és zenekar lépett fel mintegy 500 000 néző előtt.


a Rafflecopter giveaway








07.29 - Betonka szerint a világ….

07.31 - Kelly és Lupi olvas

08.02 - Hagyjatok! Olvasok!

08.04 - Pandalány olvas