Sophie Kinsella – Tudsz titkot tartani?

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában hamarosan ismét a boltokba kerül Sophie Kinsella nagysikerű története: Tudsz titkot tartani? A vicces, de ugyanakkor megható történetből film is készült, mely az idén került a mozikba.

Kövesd blogturnénkat, s amennyiben helyesen válaszolsz játékunk kérdéseire, kis szerencsével a tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

   Emma épp elég katasztrófafilmet látott már…

   Így amikor a repülőgépe viharba kerül, azonnal tudja, le fognak zuhanni.

   A halál közelsége különös reakciót vált ki belőle: minden, addig féltve őrzött titkát rázúdítja a mellette ülő, jóképű, ám vadidegen férfira. Mesél neki a szüzessége elvesztéséről, a pasijáról és a szülei aranyhaláról, megosztja vele a tangákról alkotott véleményét, sőt azt is elmondja, hogy sosem volt még igazán szerelmes.

   Az utolsónak szánt gyónásba azonban apró hiba csúszik: a gép gond nélkül földet ér. Mikor Emma rájön, hogy földi pályafutása még nem ért véget, csak egy dolgot akar. Minél előbb hazamenni, és soha többé nem találkozni a kedves, és most már minden titkát ismerő idegennel.

   Az élet azonban mást tartogat számára…

   Imádod vagy éppen ki nem állod az Egy boltkóros naplóját?

   A szerző most el fogja rabolni a szívedet.

   Az év leghumorosabb, imádni való könyve, Sophie Kinsella tollából!

   Dobd fel a napod az olvasásával!

Könyvmolyképző, 2019, Kelly, 2006

Eredeti cím: Can You Keep a Secret?, 2005

Megrendelhető

   
   Állandóan azért siránkozom, hogy túl sok könyv, túl kevés idő az olvasásra és három emberéletre való listám van azokból a könyvekből, melyeket el szeretnék olvasni. Ennek ellenére vannak olyan könyvek, melyeket többször is újraolvasok, mert tetszenek, mert  valamiért örök helyet kaptak szívem csücskében, mert megnevettetnek. Ez egyike azon könyveknek.
   Sophie Kinsella neve tulajdonképpen Becky Bloomwood miatt került be a köztudatba, ő az ominózus Boltkóros sorozat hősnője, akivel már mozivásznon is lehetett találkozni. Kedveltem a sorozatot, de szerény véleményem szerint meg sem közelíti a Tudsz titkot tartani? humorát, szellemességét.

   A könyv 2006-ban jelent meg először magyar nyelven, az azóta megboldogult Kelly Kiadó gondozásában, most pedig ismét boltokba kerül a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, annak apropóján, hogy film készült belőle, melyet a napokban mutatnak be a magyar közönségnek is. – én már láttam, a későbbiekben erre is visszatérek.
   Meg nem tudnám mondani hányszor olvastam már (és minden bizonnyal még egyszer-kétszer meg fogom tenni, ha olyan lesz a kedvem) – még blogbejegyzést is írtam róla –, de ez az új megjelenés kitűnő alakalom volt arra, hogy ismét elővegyem és jókat vihorásszak. Mert ez a történet nem mosolyt csal az arcokra, hanem harsány nevetésre készteti azokat, akik vevők a könnyed szórakozásra. Ugyanakkor, ha a helyzeti komikum mögé nézünk, van ott bőven olyan dolog is, amin érdemes elgondolkozni.

   Az első ilyen dolog maga Emma Corrigan, a történet hősnője. Szerethető, vicces, kicsit dilis huszonéves lány, aki két hasonló korú lánnyal osztozik egy lakáson: az ügyvéd barátnőjével és a gazdag apuci kislányával. Emma az a típus, akire szemrebbenés nékül rányomnám a lúzer címkét. Nem különösebben szép, nem is okos, és mintha hiányozna belőle az életcél, nem tud mit kezdeni magával, csak úgy navigál az életben, maga sem tudja hová. Ezért váltogatja munkahelyeit, egy rakás pénzzel tartozik szüleinek, akik különböző iskoláit finanszírozták. Mondanám azt, hogy azért ilyen, mert egyetlenke és elkényeztetett, de ez nem lenne igaz. Emma életét az zavarta meg, amikor gyermekorában hozzájuk költözött árva unokatestvére, és a kezdeti sajnálat, hogy átsegítsék a veszteségen, állandó állapotba ment át, amikoris az unokatesó volt a szép, a jó, a sikeres. Egy idő után pedig a szerepek felcserélődtek: az új lány elfoglalta Emma helyét a családban, ő lett a mintagyerek, akire a szülőt büszkék voltak, és Emma lett a pária.

   A történet idején Emma egy cég marketingosztályán dolgozik mint aktatologató, és épp tárgyalni küldik egy olyan céghez, mellyel szerződni szeretnének - veszett fejsze nyele, csak ezt Emma nem tudja. Ő a nagy kiugrásnak képzeli és esélynek az előléptetésre. A tárgyalás természetesen nem úgy zajlik, ahogy Emma elképzelte, nincs is üzletasszonyi vénája, csupán kétségbeesett vágya a bizonyításra. Hazafele az úton a repülő viharba kerül – ugye, mondanom sem kell, hogy Emma a repüléstől is fél? –, ő pedig, a pánik hevében minden titkát kifecsegi a mellette ülő üzletembernek, olyan dolgokat, amiket szülei, barátai, munkatársai sem tudnak. Olyan igazi égető, nagyon gáz dolgokat:

"...A vendégszobában vesztettem el a szüzességem Danny Nussbaummal, miközben apa és anya a földszinten a Ben Hurt nézte a tévében. 

Néha a legszenvedélyesebb szeretkezés közepette is nevetni támad kedvem. 

A Kate Spade márkájú táskám hamisítvány. 

Tizenkettes méret vagyok, nem nyolcas, ahogyan Connor hiszi. 

Mikor a munkatársnőm, Artemis úgy istenigazából felbosszant, narancslével öntözöm meg a cserepes virágát (nagyjából naponta). 

Én tettem tönkre a fénymásolót (mint mindig). 

Gőzöm sincs arról, mi a NATO, vagy mi a célja. 

Megittam azt a bort, amit apa félretett húsz évre. 

Sammy, az aranyhalunk nem ugyanaz, mint amelyet a szüleim átadtak megőrzésre egyiptomi útjuk előtt..."

   A dolgok akkor bonyolódnak, mikor másnap, az irodában kiderül, hogy az illető üzletember nem más, mint Jack Harper, a cég sosem látott tulajdonosa, aki maga sem akarja senki orrára kötni, hogy hol járt.
   A főnök érkezése új löketet ad a történetnek, mert kész komédia, ahogy mindenki megjátsza magát azért, hogy jobb színbe tűnjön fel a szemében, mindenki előnyt próbál kovácsolni a jelenlétéből, még maga Connor is, Emma barátja, akivel már az összeköltözést is fontolgatják.
   Ez a történet senki világát meg nem fogja rengetni, mert célja a szórakoztatás és ennek kitűnően eleget is tesz. Nem kell tőle filozófiai mélységeket várni, az ilyesmi kedvelői inkább bele se fogjanak.

   A szereplők kivétel nélkül szerethetőek, mert átlagemberek, még a kicsit szétszórt Emma sincs idealizálva, mert nagyon is emberi jóhiszeműségével és naivitásával. Ő a tápláléklánc alján áll és szinte mindenki belerúg, a családból is, munkahelyen is. Ezért is könnyeztem meg a végén, amikor pont az az ember árulja el, akiben a legjobban bízott. 
   Említettem a filmet is – egyébként a könyv most a filmes borítóval jelenik meg. Én nem kedveltem, mert elkövették ugyanazt, amit a Boltkórossal, azaz kiemelték a szerzőtől megszokott brit környezetből és elamerikanizálták. Ez már nem ugyanaz a történet, olyan mint azok az amerikai gyártmányú romantikus komédiák, melyek futószallagon jönnek ki a filmgyárakból. De aki nem olvasta a könyvet és kedveli az ilyen típusú filmeket, annak elképzelhetően tetszeni fog.
   Nagyon kedvelem a történetet és ajánlom azoknak, akiknek egy jó nevetésre van szükségük, egy kissé lökött, de nagyon szerethető főszereplővel. Meg ízlések és pofonok...

"– Hé, Jack – szól oda Nick a nagyfőnöknek pajtáskodó, mi-pasik-magunk-között hangon. – Nehogy azt higgye, nem szórakozunk eleget. Hadd mutassak valamit! – ezzel egy tangás popó fénymásolata felé int, amely karácsony óta díszeleg a hirdetőtáblán. – Máig nem tudjuk, kié lehet…
'… Kissé beittam az utolsó karácsonyi mulatságon.' Jó, most már szeretnék meghalni. Valaki legyen olyan jó, és segítsen át a túlvilágra!"

Sophie Kinsella népszerű könyvéből film készült, ezért játékunk is a filmadaptációkhoz kapcsolódik. A turné minden állomásán egy-egy szerző neve lesz található, akinek legalább egy könyvéből mozifilm vagy televíziós sorozat készült. A ti feladatotok az lesz, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét

Figyelem, a beírt válaszokon nem áll módunkban változtatni. A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Jojo Moyes

a Rafflecopter giveaway

11.15 Betonka szerint a világ…

11.17 Sorok között

11.19 Veronika’s Reader Feeder

11.21 Sorok között (extra)

11.24 Csak olvass!

Helena Hunting – Piszkosul akarlak

Shaking Up 3

A Maxim Könyvkiadó Passion válogatásában mutatkozik be a magyar olvasóknak Helena Hunting a Piszkosul akarlak című könyvével, mely a romantika mellet az ingatlankereskedelem bonyolult világába viszi el olvasóit.

Kövesd a Blogturné Klub öt bloggerét turnéjuk során, válaszolj a játék kérdéseire, és ha a szerencse is melléd áll, tiéd lehet a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyike.

Rian ​Sutter általában nem flörtöl nyilvános helyen, de amikor észreveszi, hogy egy dögös, öltönyös pasi figyeli, akkor arra gondol, hogy aznap talán rámosolygott a szerencse. Vagy erről van szó vagy pedig arról, hogy bejönnek neki az izzadt, jóganadrágos nők, akik edzés után rohannak bevásárolni.

Mint kiderül, egyik sem.

Pierce Whitfield el sem hiszi, hogy milyen szerencsés, amikor sikerül megtalálni azt a nőt, aki meghúzta a kocsija fényezését. De amikor felelősségre vonja a szívdöglesztő teremtést, aki elmenekült a tett színhelyéről, rájön, hogy ketten vannak, és az ikerpár másik tagjára zúdította rá a vádjait. Miközben megbeszélik a javítás költségeit és izzani kezd közöttük a levegő, Rian és Pierce ráébred, hogy nemcsak vonzódnak egymáshoz, hanem még más is közös bennük. Mind a ketten ugyanazt a csodás házat akarják megszerezni Hamptonsban, és egyikük sem akarja harc nélkül átengedni. Vajon képesek-e a szenvedélytől fűtött vetélytársak lángra lobbantani bimbózó románcukat anélkül, hogy minden porig égne?

Maxim, 2019

Eredeti cím: I Flipping Love You, 2018

Megrendelhető   

   Helena Hunting neve ismerős volt, bár eddig még nem olvastam semmit a szerzőtől. Nem azért, mert nem szerettem volna, hanem egyszerűen lustaságból, és mert magyar nyelven kétszer olyan gyorsan olvasok, mint angolul.
   Nos, itt van a Maxim Kiadó új kategóriája, ami Passion válogatás név alatt fut, gondolom senkinek nem kell sem lefordítani, sem elmagyarázni mit jelent és mit takar. Igen, pontosan azokat a most nagyon menő romantikus erotikus könyveket, melyekkel tele a könyvpiac és nagy népszerűségnek örvendenek a szórakoztató irodalom kedvelői körében. Vannak közöttük jobbak és tucat-történetek is, de hogy kinek mi a jó, az kizárólag ízlés kérdése. Helena Hunting könyve határozottan a jobbak közül való.
   Senkit ne tévesszen meg, hogy egy sorozat harmadik része. A Shaking Up gyűjtőnév alatt a szerző öt, egymástól független története található. Hogy a kiadó miért pont ezzel a harmadikkal indította ismerkedésünket Helena Hunting könyveivel, fogalmam sincs, de nem is fontos, amíg élvezhetőek az előző részek ismerete nélkül, én pedig nem éreztem azt, hogy valamiről lemaradtam volna.
   

   A Piszkosul akarlak romantikus történet, ezt sem nagy filozófia kitalálni a cím alapján. Nem mondanám, hogy megrengedte a világomat, de nagyon kellemes, szórakoztató olvasmány volt. Azt sem monhatom el, hogy teljes egészében eredeti és klisémentes volt, de a szerző stílusa feledtette mindezt.
   A történet – a romantikán túl – az ingatlankereskedelem világával ismertetett meg. No, nem az ingatlancápákéval, hiszen a főhősök távol állnak attól, hogy nagymenők legyenek az ingatlanpiacon., bár  Hamptonsban ingatlanokkal kereskedni nem semmi. Hőseink pedig pontosan ezt teszik és nem is rosszul, hiszen Hamptonsban ingatlant birtokolni státuszszimbólum.

   Rian Sutter, a történet hősnője természetesen ingatlanokkal foglalkozik. Nem azért mert olyan nagyon akarna, de valamiből meg kell élni. Róla azt is tudni kell, hogy nem mindig kellett megdolgoznia a megélehetésért, hiszen családja meglehetősen tehetős volt, csak amiről sem Rian, sem ikertestvére Marley nem tudott, az az, hogy apjuk csalással szerezte vagyonát, s amikor a kártyavár összeomlott a felelősségre vonás elől olyan helyre menekült a lányok anyjával, ahová nem ér el a tövény keze. A lányok aprópénzzel a zsebükben maradtak és mindent elvesztettek a nagyanyjuk háza kivételével. Az ingatlanszakma fele fordulnak, előbb adás-vételeket, bérléseket bonyolítnak, majd kevéske pénzükből lepukkant ingatlanokat vásárolnak, kicsit megkozmetikázzák a kinézetüket – egy réteg festék itt, egy padlócsiszolás ott (Így vásároljon az ember ingatlant!) –, hogy majd búsás haszonnal adják tovább. Ezzel foglalkoznak a Sutter-lányok, akiket tulajdonképpen nem is Sutternek hívnak, hiszen az apjuk mocskos húzása után kénytelenek voltat nevet változtatni az emberek előítélete miatt.

   Rian találkozása Pierce Withfielddel véletlen műve. Ikertestvére meghúzza a férfi méregdága kocsiját és gyáva módon el is menekül, a férfi pedig Riant vadássza le, mert így van, amikor az ember lányából kettő van.
   Hogy azonnal szerelmesen leszek egymásba? Dehogy! A férfi be akarja vasalni rajtuk kocsijának javítási költségeit, Rian pedig mindent megtesz, hogy ez az összeg minél kisebb legyen. A szerelem lassan jön és nem segíti az, hogy mindketten az ingatlanszakmában forognak – Rian a megélhetése miatt, Pierrce egyelőre hobbiból. Az sem segíti a felhőtlen kapcsolat kialakulását, hogy Riannak tertmészetesen titkai vannak, hiszen senki orrára nem köti származását.

Van egy problémás származású hősnő, aki lényegében ártatlan áldozat az egész történetben, és akkor miért ne lenne egy problémás hős is? Kéretik nem gondolni egy "Kriszcsön" Grey-féle fazonra, mert Pierce Whitfieldnek teljesen normális szexuális preferenciái vannak, gyermekkori traumák sem igazán kínozzák. Ő egyszerűen nem szereti azt amit csinál – ügyvéd a családi vállalkozásban –, és inkább az ingatlanok vonzzák, ahogy öccsét is, akinek volt mersze szembeszálni a családi nyomással és már neve van Hamptons ingatlanosai között.
   Emberi számítás szerint Riannak és Pierce-nek messze kellene kerülniük egymást, hiszen minden a kapcsolatuk ellen szól: vetélytársak az ingatlanbizniszben, Rian bizalmatlan és csupán morzsákat árul el magáról, Pierce pedig maga is tudja, hogy bármikor visszahívhatják a családi vállalkozásba. De nem tudnak egymás iránt érzett vonzalmuknak ellenállni. A dolgok pedig még jobban bonyolódnak, mikor mindketten ugyanazt az ingatlant akarják: Pierce üzleti megfontolásból, Rian pedig azért, mert valamikor az volt nagyszülei Hamptons-i háza, ahol gyerekként boldog perceket töltött.
   A Piszkosul szeretlek nem túl bonyolult történet, de azzá teszik a múlt árnyai, a titkok, a szereplők jövőjének bizonytalansága. Kedvelhető, olvasmányos, keserédes.

A történetben egy ikerpár is szerepel, tehát  ehhez kapcsolódik nyereményjátékunk is.

A turné minden állomásán ikrek neveit találjátok. A ti feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok annak a könyvnek/sorozatnak címét és szerzőjének nevét, amelyben szerepelnek.

Figyelem, beírt válaszokon nem áll módunkban javítani! A kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Zsadist és Phury

a Rafflecopter giveaway

11.12. Betonka szerint a világ…

11.14. Angelika blogja

11.16. Könyvvilág

11.18. Kelly és Lupi olvas

11.20. Deszy könyvajánlója

Sarah MacLean – Hozományvadászok kíméljenek!

A szerencsejáték szabályai 1

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent a hazánkban is kedvelt írónő, Sarah MacLean legújabb regénye, ami A szerencsejáték szabályai sorozat első kötete, ami a Tizenegy botrány egy herceg meghódításához regény világában játszódik.

Penelope és Michael története korán sem unalmas, gyere velünk és kövesd a blogturné állomásait, hogy jobban megismerhesd őket. Ha velünk játszol tiéd lehet a könyv egyik példánya.

Egy hozományvadász bármire hajlandó, ha el akar érni valamit…

Tíz éve már, hogy Bourne márki a rangján kívül mindenét elveszítette. A rideg és könyörtelen férfi időközben London legelőkelőbb szerencsejáték-barlangjának társtulajdonosa lett, és bármire hajlandó, hogy visszaszerezze örökségét – még arra is, hogy feleségül vegye a feddhetetlen és karót nyelt Lady Penelope Marburyt.

A lady azonban felbontott jegyessége és az alkalmatlan kérőkben bővelkedő, hosszú évek után nem elégszik meg egy unalmas, kényelmes házassággal. Még szerencse, hogy újdonsült férje, a londoni alvilág hercege dúskál a hölgy számára eddig ismeretlen élvezetekben.

Bourne márki azonban megfogadja, hogy távol tartja feleségét a szerencsejáték bűnös világától – ami nehéz feladatnak bizonyul, ugyanis a lady pontosan tisztában van a saját vágyaival, amelyekért bármit hajlandó feláldozni… akár a szívét is.

Történet a Tizenegy botrány egy herceg meghódításához című regény világából.

Élvezd az új kalandokat!

Könyvmolyképző, 2019

Eredeti cím: A Rogue By Any Other Name, 2012

Megrendelhető   

Kissé sok idő telt el a kiadó előző Sarah MacLean könyvétől, egészen pontosan három év. Ez pedig nagyon sok, különösen, ha az ember lánya megkedvelete a szerzőt, mert ugyebár a kiadó elkényeztetett minket A csábítás kilenc szabálya sorozattal – aki nem olvasta, tessék pótolni, bár nem mondanám, hogy minden részét egyformán kedvelem.

Hogy mi köze van ennek a történetnek a szerző előző sorozatához? Sok… vagy kevés, ez ugye relatív, mindenki eldönti majd magának, de azt el kell mondanom, hogy akkor is élvezhető ha valamilyen véletlen folytán nem ismernénk az előző sorozatot, különösen annak harmadik részét.

Nos, ebben a harmadik részben (Tizenegy botrány egy herceg meghódításához) a merev és előkelő Leighton hercege és Juliana Fiori, Ralston márki törvénytelen húgának történetével ismerkedhettünk meg és talán vannak még olyanok, akik emlékeznek, hogy a herceg éppenséggel Lady Penelope Marbury, egy őrgróf lányának vőlegénye volt, amikor a temperamentumos és kétbalkezes Juliana vissszavonhatatlanul berobbant az életébe, a herceg pedig minden társasági szabályt felülíró szerelemre lobbant iránta.

Emlékszem, hogy akkor nagyon drukkoltam (s feltételezem, nem én voltam az egyetlen), hogy a herceg mégiscsak a szív szavára hallgasson és a botrányos Julianát válassza, nem a kékvérű hölgyeményt – bár nyilvánvaló volt, hogy az úgy lesz. Most pedig elgondolkoztam azon, hogy milyen igazságtalan volt teljes fordulatszámon drukkolni a hercegnek és szerelmének. Arra a szerencsétlen, elhagyott lányra pedig egyetlen gondolatot sem vesztegettem, mert ugye kit érdekel mi lesz vele?

Ez az ő története. Azé a Penelope Marbury-é, akit a társaság megbélyegzett a hercegi eljegyzés felbontása miatt – mert bár a társaság szabályainak megfelelően ő bontotta fel az eljegyzést és engedte szabadon a herceget, mindenki tudta, hogy miért történt ez.

Azóta évek teltek el, Penelope 28 éves, már lassan vénlánynak számít, és a család öt lányából vele együtt még hárman hajadonok, az őrgrófnak pedig nincs fiú örököse, ahogy az akkori törvények megkívánták.

A történet előszóval kezdődik, melyben a nagyon fiatal Bourne márki ingét-gatyáját elveszti kártyajátékon. A nyertes pedig Langford márki, birtokszomszédjuk és elhunyt apjának jó barátja, és akinek a fiával, Tommyval együtt nevelkedtek, együtt csintalankodtak. Ehhez a pároshoz csapódik szintén a szomszédban lakó Panelope Marbury, Needham és Dolby márkijának idősebb lánya is.

Tehát itt áll hősünk, a kártyajáték után teljesen nincstelenül, mert nemesi címén kívül semmije sem maradt.

A történet ezután tíz évet ugrott. Bourne márki a híres-hírhedt Bukott Angyal játékterem társtulajdonosa negyedmagával, gazdag, mint Krőzus, és egyetlen cél vezérli: a bosszú. Vissza akarja szerezni elvesztett birtokait és bosszút akar állni Langfordon, aki feltételezései szerint csalt a játszmában. És nem érdekli mibe fog kerülni neki ez a bosszú.

Éééés megjön a hír, hogy Falconwell, szeretett otthona már nincs Lanagford tulajdonában, hanem Needham- és Dolby márkija idősebb lánya hozományához csapta, csak szabaduljon már meg a vénlányságra esélyes Penelopetól.

Ugye mindenki tudja, hogy Bourne márki azonnal feleségül veszi gyermekkori pajtását? Csak az nem mindegy, hogy hogyan, mert Penelope keményen alkudozik, feltételeket szab. Ha már neki nincs mit tennie, és egy érdekházasságban kell életét leélnie, akkor bár két húgának legyen szabad választása. Mert Penelope látta milyen az igazi szerelem, látta volt vőlegényét epekedni, és ha már neki ez nem adatik meg, akkor bár húgai választhassanak szívük szerint párt maguknak.

Falconwell megvan, így Michaelnek, Bourne márkijának már csak a bosszú maradt, annak eszköze pedig leendő apósa kezében van. És  a leendő após hajlandó is átadni a terhelő bizonyítékot, amennyiben segít neki kiházasítani lányait, lehetőleg minél hamarabb. Bourne márki pedig Penelopenak tett ígérete – azaz, hogy segít a lányoknak kedves, rendes férjeket találni –, és a bosszú közé rekedt, mert annak eszköze az após kezében van, aki viszont elvárja, hogy a lányai minél hamarabb kirepüljenek a családi fészekből. Hab a tortán, hogy Penelope egyáltalán nem támogatja a bosszút, bár megérti férje miért tenné, de azt is tudja, hogy miért nem lenne szabad.

A történet alkalmat adott arra is, hogy megismerjem hogyan működött a Bukott Angyal nevű intézmény – bár ezek az epizódok kicsit Lisa Kleypasra emlékeztetettek, neki is vannak történetei, melyek előkelő emberek által működtetett kaszinókhoz kapcsolódnak. S nem csak a kaszinót ismerhettem meg, hanem a többi tulajdonost is: egytől egyig nagyon eredeti figurák és az ő történeteikkel majd a sorozat további részeiben lehet megismerkedni, melyekre – nagyon remélem – nem kell éveket várni.

Sok szereplős történet és valamennyi szereplője szerethető az egy Langford kivételével, de az ő motivációját is meg tudtam érteni. A kedvencem viszont Needham- és Dolby márkija, Penelope apja volt. Ő a legártalmatlanabbnak és legszórakozottabbnak kinéző figura, aki erősen emlékeztet Jane Austen Mr. Bennetjére (öt lány, nincs fiúörökös és elnéző a női hisztériával, mely elől vadászatba menekül, bár ő csodálkozik a legjobban, ha a golyója eltalál valamit). De a látszat természetesen csal, mert a márki szórakozottsága pengeéles, manipulatív elmét takar.

Szerettem ezt a bonyodalmakkal és érzelmi viharokkal teli történetet, mely sokszor megmosolyogtatott. Pezsgett, érdekes, izgalmas volt. Penelope és Michael kettőse szerethető, szórakoztató és nagyon érzéki. A szerző stílusa pedig mindent visz: szellemes párbeszédek, érdekes leírások, melyek segítségével betekintést kaphattam a kor arisztokráciájának életvitelébe, szórakozásába. És persze ott az a csipetni erotika is, pont annyi, amennyi kell.

Nagyon várom a folyatásokat!

Mostani játékunk nem egészen kapcsolódik a könyv közvetlen témájához, de mégis izgalmas -  egy-egy történelmi romantikusból találtok idézeteket, amiket fel kell ismernetek és odaírni, hogy ki írta a könyvet. Ha nem ismertétek előtte őket, nézzetek utána, mert remek kis darabok. :)

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“Furcsák ám a rózsák: a felszínen szúrnak és kemények, de belül törékenyek.”

a Rafflecopter giveaway

11.05 Deszy könyvajánlója 11.07 Angelika blogja 11.08 Hagyjatok! Olvasok! (extra) 11.09 Betonka szerint a világ… 11.10 Hagyjatok! Olvasok! 11.11 Olvasónapló 11.12 InsaneLife 11.13 Dreamworld (extra) 11.17 Dreamworld

Sabrina Jeffries – Csalfa csábító

A herceg emberei 3

A General Press jóvoltából hazánkban is megjelent A herceg emberei sorozat harmadik része, a Csalfa csábító. A Blogturné Klub négy bloggere ennek örömére bemutatja a pimasz Lady Zoe és Tristan Bonnaud izgalmakkal, szenvedéllyel és humorral teli történetét.

Tartsatok velünk, kövessétek figyelemmel az állomásokat, és a turné végén vigyétek haza a kiadó által felajánlott regény egyik példányát.

A gazdag és pimasz Lady Zoe Keane-t kételyek gyötrik a származását illetően. Elhatározza, hogy mielőtt feleségül menne kiszemelt jövendőbelijéhez, utánajár a gyökereinek. A tét pedig nem kevés: az, hogy megtudja, valóban jogot formálhat-e az Olivier grófnője címre, vagy sem. Úgy dönt, a környék legjobb nyomozóit, A herceg embereiként elhíresült irodát keresi meg a feladattal.

Tristan Bonnaud-nak, a nyomozóiroda egyik emberének jut a megbízatás - ő azonban bármire hajlandó lenne, hogy ne kelljen együtt nyomoznia a minden lében kanál Lady Zoéval. A kényszer szülte együttműködésben, a múlt sötét titkainak kifürkészése közben a két fiatal mind közelebb kerül egymáshoz, és a szenvedély megélése közepette nem is sejtik, hogy a végső titok, amely leleplezésre vár, miként változtatja meg az életüket.

Sabrina Jeffries sorozatának, A herceg embereinek harmadik részében ismét rengeteg izgalom, szenvedély és humor várja a romantikus regények kedvelőit.

General Press, 2019

Eredeti cím: How the Scoundrel Seduces, 2014

Megrendelhető   

Bár A herceg emberei sorozat harmadik része, a Csalfa csábító önálló történetként is olvasható, mert a cselekmény egy 1813-ban játszódó előszóval kezdődik, ami elismételi mindazt, amit már tudnak azok, akik a sorozatot az első könyvtől kezdve követik, azaz Rathmoor vikomtjának két családja van: egy hivatalos, melyből törvényes örököse és a tartalék származik, valamint egy nem hivatalos, ugyanis éveken keresztül viszonyt folytatott egy francia színésznővel, mely kapcsolatból két gyermek is származik: Tristan és Lisette.

Rathmoor vikomtja dícséretesen nem tett különbséget gyermekei között származásuk miatt, ami nem mondható el örököséről, George Mantonról, aki még édestestvérére is irigy és féltékeny, hogy törvénytelen testvéreiről már ne is beszéljek. Mert ilyen ő. Tehát, mikor Rathmoor vikomtja vadászbaleset áldozata lesz és jobb létre szenderül, az új vikomt elüldözi a másik családot, ha tehetné, a föld színéről is eltűntetné őket. Mi több, öccsének is keresztbe tesz, csupán azért, mert a féltestvérek pártját fogja. Csupán a sorozat harmadik részének végére derült ki, hogy honnan ez a mérhetetlen gyűlölet. S a körülmények úgy hozzák, hogy George végre megkapja méltó büntetését mindazért, amit tett. Én ezt az első könyv végére vártam és hiányérzetem volt, hogy nem következett be, most már értem is, hogy miért.

Mivel Lisette történetét már a sorozat első könyvéből megismerhette a lelkes olvasó, most Tristanon van a sor.

A cselekmény az előszóban leírtakhoz képest tizenhárom évvel később folytatódik. Már működik a Manton nyomozóiroda, melyet mindenki csak A herceg emberei néven ismer. Itt dolgozik Dominic, a kisemmizett testvér, valamint féltestvére, egyben történetünk főhőse is, Tristan Bonnaud, s végzik azt, amivel egy korabeli nyomozóiroda foglalkozni szokott, míg egy nap Lady Zoe Keane settenkedik be az irodába, hogy egy régebbi ígéretet behajtson a társaságon.

Lady Zoe Keane-ről tudni kell, hogy Lord Olivier egyetlen gyermeke, és az a kivétel, ami erősíti a szabályt: apja halála után saját jogán grófnő lehet, örökölheti a címet, a vagyont. Ez ugye szokatlan, de nem lehetetlen az angol nemesség körében, ahol az esetek túlnyomó többségében egyenes ági férfirokon örökölheti a nemesi címet és kiváltságokat, ennek hiányában további, távolabbi férfirokonok jöhetnek csak szóba, szigorúan szabályozott sorrend szerint.

Lady Zoe-nak pedig pontosan a származásával van gondja, ugyanis meggyőződése, hogy ő nem szülei gyermeke, így sem a cím, sem a birtok nem lenne az övé. A címért nincs is annyira oda, viszont a birtokot nagyon szeretné. Bizonyosságot akar származásáról, hogy a továbbiakban lépéseket tehessen a birtok megvédése érdekében, amely egy amerikai unokatestvérre, Jeremy Keane-re, egy ismert festőre szállna. Amennyiben a Manton nyomozóiroda kideríti, hogy Zoe nem törvényes örökös, úgy a lady (de inkább apja és nagynénje) számításba veszi a házasságot az amerikai unokatestvérrel.

A nyomozás során a cselekmény egy korabeli cigánytáborba is elvisz, ami kitűnő alkalom volt a nomád népcsoport szokásainak, hagyományainak, életvitelének bemutatására, szembeállítva azt az angol arisztokrácia merev viselkedési törvényeivel. S ez egyben alkalom volt arra is, hogy Tristan Bonnaud a saját ügyében is nyomozzon, s talán végleg lerázza magáról féltestvére, a jelenlegi Lord Rathmoor állandó fenyegetését. S míg a nyomozás folyik, Zoe és Tristan természetesen egymásba szeret.

Kedveltem a történetet annak ellenére, hogy nem volt tökéletes. Szerettem Tristan és Zoe csatározását, mert nem mondhatni, hogy rajonganának egymásért, bár azért a kémia megvan közöttük. Ez a vonzalom alakul át a későbbiekben testi vágyból szerelemmé. S ha már testi vágy, akkor természetesen némi erotika is járt a történethez.

Viszont határozottan idegesített, hogy Tristan egy egész könyvön keresztül hercegnőzte Zoe-t, csupán azért, hogy idegsítse.

Azt sem igazán pontoztam, hogy Lisette-et, aki már egy herceg felesége, nem igazán kellett kapacitálni, hogy családi titkokat osszon meg egy idegennel, mert Zoe Lisette számára csupán egy idegen, egy olyan valaki, akivel néha összefut társasági eseményeken. Ennek ellenére az első adandó alkalommal símán kitárgyalja Tristan múltját és minden titkát Zoe-val.

Nem különösebben kedveltem az amerikai unokatestvért sem, nekem kicsit erőltetett volt a karaktere, de számomra az igazi negatív hős még csak nem is George Manton, Rathmoor vikomtja volt, hanem Zoe nagynénje. Ha ő és a lepcses szája nincs, akkor Zoe talán sosem sejti meg, hogy származása körül némi bonyodalom van, a titok szépen titok marad. S saját fecsegésének következményeit is Zoe-n akarta leverni azzal, hogy az amerikai unokatestvér fele terelgette, hol diszkrétebben, hol erőszakosabban, csak azért, hogy a vagyon a családban maradjon, a titok maradjon titok és ne legyen belőle társadalmi botrány és bukás.

Tökéletlensége ellenére kedveltem a történetet, mert igzalmas volt, pörgős és természetesen felvezette a következő részt, ami majd Dominicról, a legújabb Lord Rathmoorról szól. De erre sajnos jövőig várni kell.

A szerző és a klasszikus romantikus történetek rajongói minden bizonnyal kedvelni fogják ezt a történetet, de ízlések és pofonok…

Kapcsolódó bejegyzések:

Mire vágyik egy herceg?

Botrányos bajkeverők

Mostani játékunk során azt teszteljük, mennyire ismeritek az első két rész főszereplőit.
Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek mindössze annyit kell kitalálnotok, ki mondhatta. Ha mind a négy megfejtést beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába, esélyetek nyílik megnyerni a könyv egy példányát.

Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“– Eszébe jutott valaha is, hogy mióta világ a világ, a házaspárok kénytelenek végignézni, hogy a másik megöregszik, legyengül, és szenilissé válik? Hogy ez a házasság természetes velejárója? Ez bizonyára nagyon nehéz, de azért annyira nem, hogy az emberek házasságba vetett hite megrendüljön.”

a Rafflecopter giveaway

11/06 Betonka szerint a világ…

11/09 Angelika blogja

11/12 Könyvvilág

11/15 Dreamworld

Lucinda Riley – A szerelmes levél

Titkot őrizni veszélyes játék…

London, 1995 

Amikor nemzedékének egyik legnagyobb színésze, Sir James Harrison kilencvenöt évesen meghal, nemcsak egy gyászoló családot és egy rendkívül gazdag életművet hagy maga után, hanem egy felkavaró titkot is, amely az egész országot megrendítheti… 

Joanna Haslam, a fiatal, ambiciózus újságíró kapja meg a feladatot, hogy közvetítsen a legendás színészóriás gyászszertartásáról. Egy jól sikerült írás sokat lendíthetne a karrierjén, Joanna figyelmét a gyászoló hírességek helyett mégis egy ismeretlen, idős hölgy köti le. Sötét titkot sejt a csillogó felszín alatt: a rejtély kulcsa egy levél lehet, amelynek tartalmát hetven éve próbálják titokban tartani. Vakmerő lépés olyan játékba kezdeni, amelynek nem vagyunk tisztában a szabályaival, és Joanna is egyhamar rádöbben, hogy ezúttal egy jó sztorinál sokkal több forog kockán. Valaki vagy valakik bármit megtennének azért, hogy a szerelmes levél titka örökre rejtve maradjon a nagy nyilvánosság előtt. 

A szerelmes levél egyszerre megkapó családregény és sodró lendületű krimi, amelynek szálait ezúttal is a két legnagyobb játékos alakítja: a hatalom és a szenvedély.

General Press, 2019

Eredeti cím: The Love Letter, 2018 (Lucinda Edmonds: Seeing Double, 2000)

Kedvelem Lucinda Riley írásait, de nem állítanám, hogy elvakult rajongója lennék. Szinte minden magyar nyelven megjelent írását olvastam – az Éjféli rózsa az egyetlen, amit első próbálkozás után feladtam, de nem zárom ki, hogy valamikor ismét teszek vele egy próbát –, vannak írásai melyeket nagyon kedvelek, és olyanok is, melyeket kevésbé.

A szerelmes levél című könyve 2019 augusztus elején jelent meg a General Press Kiadónál, és bizony hetekig tologattam, míg rávettem magam az olvasásra. Ennek egyszerű oka volt: a szerző A hét nővér sorozata, melynek utóbb magyarul megjelent ötödik része (Holdnővér) már nagyon követte a sorozatra jellemző sablont, és nem igazán tudott lekötni, annak ellenére, hogy még mindig érdekel a nagy titok és szemfényvesztés, ami az örökbefogatott lányok története mögött áll. Mert, hogy abban a történetben semmi nem az, aminek látszik (különösen a titokzatos Pa Salt), arra akár mérget is vennék.

A fülszöveg tartalmán kívül semmit nem tudtam erről a könyvről, tehát meglepetésként ért a szerző megjegyzése mindjárt a könyv elején. Az ilyesmit általában a könyv végén szokták elkövetni, de olvasás után nagyon is egyetértettem azzal, hogy ennek itt volt a helye.

Miről is szól ez a szerzői megjegyzés? Tulajdonképpen egy rövid infó a könyv keletkezéséről és arról, ami utána következett. A történet eredetije 2000-ben jelent meg először, Lucinda Edmonds név alatt (a szerző addig ezen a néven publikált) és Seeing Double (Kettőslátás) címmel. Annak ellenére, hogy a történet fikció, a könyv nem aratott osztatlan sikert, kényes témája miatt a szerzőt évekig parkolópályára tették. A kényes téma pedig a brit királyi család, akinek abban az időben rengeteg összeesküvés-elmélettel kellett szembenéznie, ez a történet pedig újabbakra adott volna okot, hiszen pihentagyúak mindig vannak és lesznek.

2018-ban a történet kapott egy újabb esélyt, hiszen az eredeti megjelenés időpontját övező szóbeszédek már csitultak, és idén magyar nyelven is olvashattuk A szerelmes levél címmel.

A történet egyszerre családregény, thriller, szerelmes történet vagy akár politikai krimi, melynek központjában egy, a múlt század húszas éveiben írt kompromittáló szerelmes levél áll – micsoda meglepetés, ugye? Minden ami történik ennek a réges-régen megírt levélnek rendelődik alá, mindenki ezt akarja megszerezni, akár emberéletek árán is, mert, ha a tartalom nyilvánossságra kerül, az akár a morarchia végét is jelenthetné.

Amikor ez a történet íródott, a brit királyi család éppen nem állt valami előkelő helyen alattvalóik népszerűségi listáján, és a könyv tartalmát tekintve egy kicsit sem csodálkozom, hogy a szerzőt leírták és évekig nem jelenhetett meg egyetlen könyve sem.

A történet hősnője (a címadó szerelemes levelen kívül) Joanna Haslam, egy fiatal, pályakezdő újságíró és az egész cselekmény egy véletlenből indul. A lánynak ott sem kellene lennie a híres színész, Sir James Harrison temetésén, mert egyrészt szabadnapos, másrészt dögróváson van, de mint pályakezdő, akkor kell pattannia, amikor főnöke utasítja. A gyászszertartáson pedig teljesen véletlenül egy idős nő mellé ül le. Ez pedig egy olyan eseménysorozatot indít el, melynek egyetlen szabálya van: ne bízz senkiben! Se a szerelmedben, se gyermekkori barátodban, se munkatársadban, lassan a családodban sem. Joanna Haslam körül pedig rengeteg ember van, számuk egyre növekszik, és mind ugyanazt akarja: a levelet, vagy az információt, hogy meddig jutott el a lány a nyomozásban.

Lucinda Riley története két dologról szól: hatalomról és szenvedélyről. Igen, el tudom hinni, hogy a hatalom mindenre képes, azért, hogy titkait megőrizze, nem riad vissza a megfélemlítéstől, a mocskos módszerektől és a gyilkosságtól sem – bár ismét elmondom: a történet fikció.

Az én olvasatomban ez a szerző messze legjobb könyve volt. A cselekmény pörgött és Riley nagyszerűen építette fel, mindig csak egy apró információmorzsát dobva az olvasónak, hogy ébren tartsa a figyelmet. Meglepő volt, botrányos, véres… és szenzációs. Mikor azt hittem már sínen vannak a dolgok, akkor meglepetésszerűen jött még egy csavar, ami új löketet adott a történetnek és más megvilágításba helyezte a dolgokat.

Imádtam! És ízlések, meg pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:

A hét nővér  

Viharnővér

Árnyéknővér

Gyöngynővér

Holdnővér