Karina Halle – Nem lennék nélküled

McGregor testvérek történetei 1

Egy fogadalommal kezdődött minden… 

Linden McGregor magas, életerős és veszedelmesen jóképű helikopterpilóta, skót akcentussal. Mellesleg évtizedek óta Stephanie Robson legjobb barátja.
Azonban néhány kapcsolatot nem lehet beskatulyázni, kategorizálni, címkét adni neki.
A húszas éveikben mindketten sokat randiztak San Franciscóban, és amikor már kezdtek besokallni, kitaláltak egy egyezséget: ha harmincéves korukra nem élnek komoly kapcsolatban, összeházasodnak. 

Eleinte jó mókának tűnt az egyezség, de ahogy teltek az évek, és a szeretők száma csak növekedett, úgy az alku kezdett egyre inkább valósnak tűnni.
Szex kell. A barátságukra komoly megpróbáltatás vár. Érzelmi hullámvasút elindítva. 

Az egyezség mindent megváltoztat. 

Karina Halle újabb romantikus könyve bebizonyítja, hogy a férfi-női barátságot csupán egy vékony hajszál választja el a szerelemtől.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: The Pact, 2014

Karina Halle ötödik magyar nyelven megjelent könyve, tehát nem ismeretlen szerzőről van szó. Elsőnek a Túl közel hozzád című romantikus-erotikus története jelent meg 2017-ben, majd 2018-ban ezt követte az Átkozottak trilógia (Bűnbe született, Bármi áron, Veszélyes trükkök), valamennyi az Álomgyár Kiadó gondozásában.

Miután próbát tettem a Túl közel hozzáddal és nem kedveltem – nálam még a középszerű szintet sem ütötte meg –, az Átkozottakkal már meg sem próbálkoztam, mert annak tematikája (bűnözés, bűnüldözés a Moly címkéi szerint) nem tartozik a kedvenceim közé. Szoktam hasonló témájú könyveket is olvasni, de ritkábban, és az első benyomás után nem volt kedvem a szerző más zsánerű írásaival próbálkozni.

Nagyon rossznak kell lennie egy könyvnek ahhoz, hogy a szerzőt rögtön leírjam, a Túl közel hozzád pedig nem volt az, tehát érdeklődéssel vártam az új sorozat első kötetét.

McGregor testvérek történetei – kicsit megtévesztett a sorozatcím (az eredeti angol is így hangzik), hiszen a McGregor testvérek csupán ketten vannak: az idősebb Bram, akiről majd a következő rész szólni fog, és Linden, jelen történet hőse. A sorozat pedig öt részből áll, de sebaj, vannak még McGregor rokonok!

Ismét nem értem miért kellett a címet megváltoztatni egy ilyen semmitmondó, nyálas valamire. Az eredeti cím The Pact – Az egyezség, és erről szól ez a történet: Linden és Stephanie közötti egyezségről és gőzöm sincs ki nem lenne ki nélkül, hiszen a hősök nagyon jól megvoltak egymással és egymás nélkül is.

Az alapötlet nem különösebben eredeti: ha a két főhős harmincadik születésnapjukon még mindig szingli, akkor összeházasodnak, hiszen évek óta bizalmas barátok. Ekkor a hőseink csupán huszonöt évesek, néhány hónap különbséggel van a születésnapjuk és mindenki viccnek veszi a fogadalmukat, Linden kivételével. Ezzel a motívummal már több történetben is találkoztam, most hirtelen Sophie Kinsella Mézeshetek (2013) című könyve jut eszembe, de van még több is.

Itt a cselekmény egy  hangyányit bonyolultabb, hiszen a bizalmas baráti kör három emberből áll: James, a Burgundy Lion bár/kocsma/akármi tulajdonosa, Stephanie és Linden. És a dolog azért bonyolult, mert Stephanie és Linden első perctől vonzódik egymáshoz – bár sosem vallják be –, viszont a lány Jamesszel járt több mint egy évig, Linden pedig James legjobb barátja. Azért is cikis ez a felállás, mert a skót származású Linden nagyon tehetős diplomatacsaládból származik, bár rendesen lázad is ellene, James viszont szegény sorsból küzdötte fel magát odáig, hogy a Burgundy Lion tulajdonosa legyen és ezt az “én hátrányos helyzetű szegény gyerek vagyok, akinek mindenért keményen meg kellett küzdenie, nem kaptam mindent tálcán, mint te” kártyát kijátsza, ahányszor csak alkalma van rá és érdekei megkívánják.

A történet nagy részében azt követhettem, hogyan sodródik egyik kapcsolatból a másikba a két főhős, míg harmincadik születésnapjukon mindketten látszólag stabil kapcsolatban élnek. A nőcsábásznak számító Linden a nagyonis nyomulós Nadine-nal, munkatársnőjével jár, aki meglehetősen érdekes személyiség, pontosan tudja, hogy mit akar és azt is hogyan érje el. Természetesen szálka a szemében Linden és Stephanie barátsága, nem is kedveli a lányt és igazándiból azt vártam, hogy mikor rukkol ki az ősi trükkel, a terhességgel, hogy visszavonhatatlanul Linden nyakába varrhassa magát.

Nyilvánvaló, hogy a történet végére a két hős egymásratálál, de amíg ez megtörténik szembe kell nézniük saját zűrös családjaik gondjaival, barátaik szószátyásságával és kavarásaival. Egyébként ezek a barátok, illetve Stephanie barátnői (mert több is van belőlük) sorra megjelennek, mint a következő részek hősnői, tehát nem kell senkinek búcsút mondani.

S közben folyik az alkohol, meg a szex, mert azért az erotika terén is történik egy s más a cselekmény során, hiszen Linden alapból nőcsábászként van bemutatva, de azért Stephanie sem egy templomajtó. Többször is úgy érzi, hogy ő akkor most nagyon szerelmes, de ezek a kapcsolatok sem vezetnek sehová, két kapcsolat között egyéjszakás kalandokkal vígasztalódik, nem is kevéssel. Úgy néz ki, hogy Stephanie társfüggő: mindegy kivel, csak kapcsolata legyen, s ezen a saját válalkozás, és az ezzel járó rengeteg munka sem segít.

Tipikus new adult történet volt, eltúlzott lelki konfliktusokkal, felesleges kavarásokkal és feszültségkeltéssel, és erotikával bőven fűszerezve. S akkor még nem említettem az ideális boldog végkifejletet, amikoris nem csak hőseink találnak ismét egymásra, hanem zűrös családjuk problámái is rendeződni látszanak valamilyen szinten. A túl sok mellékszereplő, túl sok apró, jelentéktelen történés sem segített, mellyel a szerző jól körberakta a cselekmény fő szálát.

Nem lettem a szerző rajongója, de azért megpróbálkozom majd a sorozat folytatásával is. S természetesen ízlések és pofonok…

A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzés:

Túl közel hozzád

Év végi szösszenet...

Az év utolsó napja, s már napok óta szinte mindenki évértékelőkkel, összefoglalókkal s hasonlókkal árasztja el a világhálót. Én nem fogom. Juszt sem. Több okból sem. Egyrészt, mert világ életemben lázadó voltam (és antiszociális), és sosem tettem azt, amit más, másrészt még engem sem érdekel. De ami a legfontosabb: sosem voltam jó ebben. Ez mindig összegzésről, adatokról, listákról szól, az pedig nem kenyerem. Az egyetemen is csak azért kaptam átmenő jegyet alkalmazott statisztikából, mert az elméletet megtanultam. Januárban három éves lesz a blog, lehet akkor majd megosztok néhány kulisszatitkot... ha kedvem lesz. (figyeled? máris lázadok!) Zárójel: tavaly sem volt kedvem, ha valami hangulati változás áll be, nyilván mindenki látni fogja.

Olyan volt az elmúlt év, amilyen. Volt benne jó is, mert persze hízik az ember lánya mája, ha a saját bejegyzését, ajánlóját egy kiadó oldalán látja viszont és megvan az öt perc hírneve, de volt benne kevésbé kellemes élmény is, amitől a vezérhangya a plafonig futott és nyílt a bicska a zsebben. Ezt nem osztanám meg a nagyérdeművel, nem mintha szégyelném, csak nem akarom, hogy az elkövetők reklámot kapjanak. Még ennyit sem.

Jut eszembe, hogy állsz az újévi fogadalmakkal? Én nagyon jól! Minden évben megfogadom, hogy nem fogadok meg semmit és azt szigorúan be is tartom.

Bármilyen volt az elmúlt éved, a következő legyen jobb.

Boldogabb új évet!

Rita Falk – Sertésfej al dente

Franz Eberhofer 3

Franz Eberhofer, a testestül-lelkestül bajor zsaru békés mindennapjait egy csapásra felborítja a gyilkosságért elítélt pszichopata pszichológus, dr. Küstner szökése a börtönből. Küstner szökése után nem sokkal ugyanis az őt elítélő Moratschek bíró levágott, véres sertésfejet talál az ágyában. A feldúlt bíró Eberhoferék tanyáján keres menedéket, ami gyorsan elviselhetetlenné teszi az otthoni állapotokat Franz számára. Ha minél előbb helyre akarja állítani otthona és élete nyugalmát, nincs más választása, mint sürgősen a végére járni az ügynek…

Rita Falk nagysikerű sorozatának harmadik kötete.

Eredeti cím: Schweinskopf al dente, DTV, 2011

Magistra, 2018

Rita Falk és Franz Eberhofer sorozata kiadót váltott. Mármint ami a magyar nyelvű kiadást illeti. A sorozat első két részét (Télikrumpligombóc – 2016 és Gőzgombóc blues – 2017) a Művelt Nép Kiadó jelentette meg, a harmadikkal a Magistra Kiadó tört be a piacra. Zárójelként megjegyzem, hogy a sorozat eddig megjelent részei is itt kaphatóak, a három együtt kedvezményes áron, meg minden bizonnyal máshol is, de a Művelt Népnél nem. Egyébként most először talákozom ezzel a kiadóval, remélem nem utoljára, mert a sorozat további köteteit is olvasni szeretném. Itt nem lehet felvágni, hogy sebaj, majd lenyomom angolul, mert a szerző német nyelven ír.

Mit is kell tudni erről a sorozatról? Első sorban azt, hogy főszereplője, Franz Eberhofer egy bajor rendőr. Továbbá azt is, hogy Franz Eberhofer Niederkaltenkirchen település egyetlen rendőre és most épp előléptették, nagyon büszke is ezüst csillagocskájára és arra, hogy ő most már felügyelő. És amit a legfontosabb tudni: ő az anti-rendőr. Egy vicc. És pontosan ez teszi őt – és a sorozatot – nagyon szerethetővé és szórakoztatóvá.

Franz, khm… Eberhofer felügyelő egy háztartásban él apjával (a történetben Papa), aki olyan, mint egy kiöregedett, de nagyon szerethető hippi, rajong a Beatlesért és indiai vadkendert termeszt a ház háta mögött. A házban lakik még a süket Nagyi is, az árleszállítások és akciók beteges rajongója, valamint messze földön a legjobb szakács. Eberhofer felügyelő úr a házhoz tartozó disznóólban lakik. Szószerint. Akik az előző részeket is olvasták, azok már tudják, hogy a családi disznóólat alakította át saját kuckóvá, ahová pitti ügyek intézésével eltöltött “nehéz” napjai után visszavonul Ludwig nevű kutyájával.
   A történetet is maga a felügyelő meséli el, egyes szám első személyben, a maga utolérhetetlen stílusában. Mert Franz Eberhofer nagyon színes egyéniség, akinek egy kis őrületért nem kell a szomszédba mennie:

“…– És megmondom magának, Eberhofer, ne merészeljen még egyszer szégyent hozni erre a szép bajor egyenruhára! Ha nem tudja, hogyan viselkedjen benne, nem is érdemli meg, hogy magára ölthesse! Egyetértünk?

De még mennyire! Mire kettőt pislant, már le is vetettem a szép bajor egyenruhát és odanyomtam a polgármester szép bajor kezébe. Meghúzom a nadrágszíjat az alsónadrágomon és már kész is vagyunk.”

Csodálatos módon, a kis bajor településen mindig akad valami olyan bűntény is, amiben hősünk csillogtathatja felkészültségét és rátermettségét. Most Moratschek bírót fenyegeti dr. Küstner, a frissen elítélt elmebeteg pszichológus (jól hangzik, ugye?), aki a pszichopatákra jellemző találékonysággal megszökik a börtönből, hogy a bíró és Eberhoferék életét fenekestől felforgassa. Itt kerül képbe, az a bizonyos címbeli disznófej is. Egyéb apróságok mellett a törvény derék őrének most ezt az ügyet kell megoldania.

Bár egy sorozat része, a önálló történetként is olvasható, de szerintem kár lenne kihagyni az előző részeket, mert akkor ebben a részben már ismerősként lehet üdvözölni Niederkaltenkirchen lakóit: Wolfit, a kocsmárost, Simmelt, a mészárost, Flötzingert, a “buheráló” szerelőt, Beischl asszonyt, a falu nimfomániását, Liesl Mooshammert, a település pletykafészkét, és természetesen a tágabb Eberhofer családot, mert hősünknek van egy Leopold nevű bátyja is, aki könyvkereskedéssel foglalkozik, ami ugye sokkal magasztosabb dolog, mint rendőrnek lenni.

“– Használta már Nagyi az új szakácskönyvét? Kipróbált már valamit? – érdeklődik Leopold.

 – Naná – válaszolom.

 – És mit?
     – Hogy belefér-e a szemetesbe.”

S ha már Leopold, akkor természetesen nem hiányozhat a történetből Sushi sem – becsületes nevén Ushi –, hősünk kedvenc (egyetlen) unokahúga sem. S az ügy felderítésében most is régi barátja, Rudi Birkenberger "magánszimat" segédkezik neki.

Imádtam! Nem mosolyogtatott meg, hanem könnyekkel röhögtem, vihorásztam.  Ez a hullakomoly krimik szaftos paródiája, ami símán feldobta a hangulatomat és mindenkinek ajánlom, aki jót akar derülni. Egyetlen hibája volt: rövid volt, még olvastam volna… de természetesen ízlések és pofonok…

Franz Eberhofer történetéből film is készült. A bejegyzésben szereplő fotók a Schweinskopf al dente (2016) című részből származnak.

Kapcsolódó bejegyzések

Télikrumpligombóc

 Gőzgombócblues

Emma Chase – Egy ágyban a herceggel

Uralkodj magadon 1

Nicholas Arthur Frederick Edward Pembrook Wessco királyságának trónörököse, úgy is mondhatnánk, méltóságos őszexisége, elképesztően vonzó, ellenállhatatlanul jóképű és szégyentelenül öntelt – de hát ki ne lenne az, ha folyton hajbókolnak előtte? 

De egyszer csak egy hóeséses manhattani éjszakán a herceg találkozik egy fekete hajú szépséggel, akinek esze ágában sincs meghajolni előtte. Helyette inkább belevág egy tál pitét a herceg képébe. 

Nicholas a fejébe veszi, hogy kideríti, vajon a lány is olyan ízletes-e, amilyen a pitéje. Trónörökösként hozzászokott, hogy megkap mindent, amit csak akar.
Egy herceggel randizni nem éppen olyan, amilyennek a pincérnőként dolgozó Olivia Hammond elképzelte.

Adott egy folyton ítélkező királynő, egy lelkesen helytelenítő másodörökös, egy csapat könyörtelen lesifotós és a nyilvánosság fürkésző tekintete. 

Bár ló húzta hintón tartanak a Roll Royces-ok felé, és újabban senkit nem nyakaznak már le, a királyi család tagjai még messze vannak attól, hogy maguk közé fogadjanak egy közembert. 

De Oliviának mindez talán megéri Nicholasért. 

Nicholas úgy nőtt fel, hogy az egész világ őt figyelte, és most a házasságával készülnek ugyanezt tenni. Itt az ideje, hogy eldöntse, ki is ő valójában, és ami még ennél is fontosabb, mit szeretne az életben: királyként uralkodni… vagy egyszerű férfiként örökké birtokolni Olivia szerelmét.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: Royally Scewed, 2016

Évekkel ezelőtt, pontosabban 2014-ben találkoztam először Emma Chase nevével, amikor az Athenaeum Kiadó megjelentette a szerző Behálózva (Tangled) sorozatának első két részét (Behálózva, Fejvesztve), aztán megfeledkezett róla és soha nem tudtam meg mi történt tovább, mert nem olvastam el az angol nyelvű folytatásokat.

Az idén az Álomgyár vett gondozásába egy újabb Emma Chase sorozatot Uralkodj magadon (Royally) címmel, és ha igaznak bizonyul az, amit a várható megjelenéseikről közzétettek, akkor ennek minden részének örülhet a magyar olvasó is.

Amikor hetekkel ezelőtt olvastam a sorozat megjelenéséről, tudtam, hogy nem akarom ezt a könyvet, és a folytatásait sem. Meglehetősen kedveltem a szerző Behálózva sorozatának megjelent első két részét, tehát minden amellett szólt, hogy ezt is kedvelném, és most jön a DE… Én nem vagyok oda az ilyen modern herceges-uralkodós történetekért és kitalált törpekirályságokért. Ember tervez… megkaptam a könyvet karácsonyra.

A férfi főszereplő Wessco trónörököse. Alkotmányos királyság valahol Európában, Albionhoz közel, mert zavaros utalások történnek a skót függetlenségi harcra, Robert the Bruce-ra. A trónon per pillanat Leonora királynő ül, aki:

“Úgy néz ki, mint egy átlagos nagymama, mint bárki nagyanyja, alacsony és csinos, puha, tupírozott haja van, kicsi, filigrán kezei, a nyakában csillogó gyöngy, s keskeny ajkaival a legmocskosabb viccen is képes nevetni. Az arcára pedig kiül a bölcsesség. De a szemei elárulják.”

Nem tudom kinek mi jut eszébe az idézet olvasása után, nekem határozottan II. Erzsébet – mindenki tudja kicsoda, nem kell felsorolnom címeit. S nem ez volt az egyetlen dolog ami engem nagyon az angol királyi házra emlékeztetett, hiszen ott van két fiúunokája – a kettes számút Henrynek hívják és ő a család fekete báránya, a bulizós, vad és megbotránkoztató. Nem mintha a trónörökös jobb lenne, ő csak okosabb és idejekorán megtanulta, hogyan tartsa távol a sajtót a magánéletétől. És akkor ott van mindkettejük katonai kiképzése is.

Nos, a történet azzal kezdődik, hogy Nagymama Őfelsége Henry herceg után meneszti a trónörökös Nicholast. Henry ugyanis hetekkel korábban végzett kötelező katonai szolgálatával, és nyakig merül a dolce vitában, most éppen New Yorkban – amúgy ez a kötelező katonai szolgálat kicsit Izrael államra emlékeztetett, ahol szintén érvényben van ez a rendelkezés úgy férfiak, mint nők számára. És Őfelsége nemcsak Henry után zavarja Nicholast, hanem ultimátumot is ad neki ami a nősülést és utódnemzést illeti.

S itt a kitűnő alkalom, hogy akkor megismerkedjünk Oliviával is, aki egy pitéző-kávézót vezet, vagy egy zseni húga, egy alkoholista apja és tengernyi adóssága, meg – a politikai korrektség nevében – egy meleg alkalmazottja. Az ő pitézőjébe téved be egy este a meglehetősen illuminált herceg (a herceg iszik, mint a kefekötő) és haspók barátja. És a képébe kapja a fülszövegben már említett pitét. Így kezdődik Nicholas herceg és Olivia kapcsolata.

Eddig a pontig nagyon kedveltem a történetet, mert a kliséhalmaz ellenére szórakoztató volt, humora volt és remek kis beszólásai. Még mondtam is magamban, hogy kár volt előítélettel viseltetni iránta, mert ez egy remek kis sztori lesz. Csakhogy innen változtak a dolgok. Az addig odahaza nagyon elfoglalt hercegnek bőven lesz ideje hetekig New Yorkban ücsörögni és Oliviával múlatni az időt, sőt, a könyv feléig még a testvérét sem keresi meg. S Olivia, akit köteleségtudónak és önfeláldozónak mutat be a szerző, vág egy 180 fokos fordulatot és már nem jó neki a bújkálás, hanem vörös szőnyeget akar és parádézást, mi több: nem nagyon kell győzködni, hogy Wesscoba utazzon, mikor Nagymama Őfelsége hazarendeli a hercegi sarjakat, bár tisztába van azzal, hogy ő mint feleség nem játszik Nicholasnál, mert az ország törvényei ezt nem engedik meg. Akkor már nem kell törődni azzal, hogy elveszíthetik a házukat, nem kell vezetni a pitézőt. S számára Wessco sem lesz egy leányálom...

Olyan volt mint egy modern tündérmese a hercegről és a szegény lányról, ahol mindkét főszereplő ellenállhatatlanul vonzó, szexi – bár a magyar kiadás borítóján szereplő fickó az én ízlésemnek egy kicsit sem az. Természetesen némi erotika is társul a történethez, mert a herceg nemcsak az italt, hanem a szexet is meglehetősen kedveli.

Ebben a történetben ott volt burkoltan a brit királyi család, a Neveletlen hercegnő, a Micsoda nő!, A szürke ötven árnyalata helikopteres jelenete, az Én és a hercegem filmsorozat… és minden bizonnyal még más is. Mindenből egy kicsi. No, és hogy hívják a királyi család repülőjét? Royal 1-nek, az amerikai elnökök AirForce 1-e után.

Jól indult és nyálasan végződött. Rendben van, hogy egy romantikus történet, de ebben túl sok volt rózsaszín köd és túl kevés a valóság. Mondanám azt is, hogy annyira nem kedveltem, hogy hallani sem akarok a sorozat további részeiről, de Henry egy érdekes figura, Hátha az ő történetéből ennél jobbat hoz ki a szerző. Igazádiból, a mellékszereplők érdekesebbek voltak mint maguk a főhősök.

Azt sem mondhatom, hogy vontatott lett volna, hiszen amennyi minden történik ebben a kötetben, inkább a túlzsúfoltság lenne rá a helyes jelző, de majd mindenki eldönti, hogy hogyan is viszonyul ehhez a történethez, mert ugyebár ízlések és pofonok…

Karácsonyra....

Boldog karácsonyt mindenkinek!!!!!