Mire várunk az idén?

Ma mintha bevettem volna a fogalmazás-gátlót, egyetlen ép gondolat nem jut eszembe azokról a könyvekről amiket mostanság olvastam. S mivel év eleje van, a kiadók sem verik magukat a földhöz egyelőre a friss megjelenésekkel. Kukkantsunk bele mire várhatunk az idén – elméletileg, mert ha könyvkiadásról van szó, akkor soha semmire nem lehet mérget venni. Természetesen ez nem egy teljes összefoglaló, csupán egy kis ízelítő abból amire költeni fogunk... természetesen a Louboutin, Jimmy Choo vagy Manolo Blahnik cipőnk mellett (kinek a pap, kinek a paplan - álmodni szabad, mert ingyér' van).

Ugyan van a blognak egy várható megjelenésekról szóló oldala, az korántsem teljes, és nem tartalmazza azokat a szóbeszédeket, amiket ugye itt-ott fel lehet szedni. Például, hogy mégiscsak lesz Tiffany Reisz Eredendő bűnösök sorozatának folytatása magyar nyelven. Ezt maga a kiadó jelentette ki a Molyon egy megkeresésre válaszolva... pontosabban azt írták a kérdező hölgynek, hogy „nincs elkaszálva”, ők ilyent soha nem mondtak. A megjelenés dátumáról sem mondtak semmi közelebbit, legalábbis addig, amíg én követtem. Ha valaki kibőjtölte a kiadó válaszát, ossza meg velünk is.

Azt is halottam, illetve egy Facebook-os bejegyzésben olvastam, hogy a Cor Leonis Kiadó nem tervezi folytatni Maya Banks KGI sorozatát, tehát az két rész után abbamarad – erről jut eszembe, hogy végre el kellene olvasnom a második részt, bár az elsőért sem dobtam magam. No, de nem maradunk teljesen Maya Banks nélkül az idén, mert a Harlequin Magyarország már bejelentette, hogy az év folyamán kiad a szerzőtől valamit – a címet azt hiszem nem tették közzé. Nem bánnám, ha változatosságképpen most a klasszikus romantikus regényeit ismernénk meg, ugyanis olyant is írt, méghozzá skótos belevaló fickókról.

Említettem a Harlequin Kiadót, nos Maya Banks mellett (ami fogalmam nincs mikor jelenik meg és arról sem, hogy mi) végre megkapjuk Susan Mallery A csodálatos Titan lányok sorozat negyedik, befejező részét márciusban, folytatódik a Jay Crownover Welcome to the Point sorozata a második résszel, melynek címe Az utcák királya, és még február elején új klasszikus romantikus jelenik meg: Lorraine Heath – A herceg szeretője. Ez A havishami ördögfiókák trilógia első része, reménykedjünk, hogy valamennyi részét még az idén elolvashatjuk magyar nyelven... s csak most trilógia, mert idénre várható a 3.5 rész megjelenése angol nyelven. Imádom az ilyen feleseket!

Az már biztos, hogy a Gabo Kiadó folytatja Lisa Kleypas Wallflowers sorozatát és az idén megkapjuk az utolsó két részt is – amit ugye tavalyra ígértek. Az ötödik rész februárban várható, s a hatodik majd valamikor májusban. Courtney Milan Sinister sorozatának folytatásáról semmi hírem, reménykedjük, hogy olvashatjuk az idén. Én nagyon remélem, hogy még a tavalyra beharangozott Daniela Sacerdoti: Glen Avich sorozatot legalább az idén kiadják. Annak első része,  a Vigyázz rám, még 2015-ben jelent meg és én szerettem, tehát kiváncsi vagyok a folytatásra is.

A Kossuth Kiadó folytatja Kathryn Taylor Daringham Hall sorozatát, és márciusban megkapjuk a befejező részt is, melynek címe A visszatérés. Éééééés!!!! Áprilisban jön Jennifer Ashley Mackenzie sorozatának nyolcadik része, Az ellopott menyasszony. A közbeeső és eddig kimaradt „feles” részek kiadásáról nem szól a fáma.

A General Press is rendesen hozza a formáját, lesz krimi, lesz regényes történelem és természetesen lesznek a Romantikus Regények sorozat könyvei, havi rendszerességgel.  Januárban egy újabb Mary Jo Putney könyvet kapnak a szerző rajongói, februárban a Hurst amulett sorozat negyedik, befejező része jelenik meg Karen Hawkinstól, A makrancos hercegnő címmel, március a Catherine Anderson rajongóinak kedvez, hogy csak néhányat említsek. Én a júliusi megjelenést várom, amikoris folytatódik Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozata a hetedik résszel.

A Művelt Nép sem lazsál, folyik majd az erotika, hiszen folytatódik Aurora Rose Reynolds „Előtt” sorozata, Jodi Ellen Malpas Egy éjszaka harmadik részét is megkapjuk és E. K. Blair Fekete Lótusz sorozata is folytatódik. Talán erre vagyok a legjobban kiváncsi... és a bajor krimisorozat folytatására... és Marie Force krimi-sorozatára...

Bár a Könyvmolyképző Kiadó nem tartozik a kedvenceim közé, az idén is találok majd néhány könyvet ami tetszeni fog. Például Diana Gabaldon Outlanderének negyedik része, vagy egy újabb Julianne Donaldson (Edenbrooke, Blackmoore) regény, amiről azt olvastam, hogy ugyan skótos (és mi imádjuk a skótokat!), viszont kortárs. És ugye Sarah MacLean rajongói is örülhetnek, hisz a kiadó az idén a szerző egy újabb sorozatát kezdi el. Ez négy részes, reménykedjünk, hogy nem kell négy évet várni amíg a végére érünk, én kiegyeznék évente két résszel is. Ugyancsak a Könyvmolyképző tájékáról érkezett a hír egy újabb Tracy Brogan könyv megjelenéséről. Aki még nem olvasta a szerzőtől az Egy kis őrültséget, azt pótolja, mert egyike a legszórakoztatóbb könyveknek amit az elmúlt évben olvastam... olyan hangosan röhögős fajta.

Libri kiadótól megkapjuk a Audrey Carlan Calendar Girl folytatásait, Meredith Wild Rádkattanva sorozatának negyedik részét,  egy újabb Brittainy C. Cherry könyvet az Az vagy nekem sorozatból – az első részt sem olvastam, illetve belefogtam, de passzoltam, annak ellenére, hogy másoknak nagyon tetszett. Jön majd Sierra Cartwight Donovan dinasztia második része áprilisban és szintén akkor Sophie Jackson Egy font hús sorozatának hamadik része: Egy lépés feléd. Szintén a Libritől kapunk majd júliusban egy vadiúj Katie Fforde regényt: Tökéletes nyár és Laurelin Paige Utolsó csók című könyvét, majd valamikor szeptemberben egy újabb boltkóros történetet: Sophie Kinsella – A boltkóros bankot robbant.

És természetesen még ezer más jó könyv várható... például Ashley Carrigan új regénye a könyvfesztiválra jelenik meg (elméletileg) – nem mondhatom meg mi a címe és a kiadót sem, amíg nem lesz hivatalos bejelentés a szerző és/vagy a kiadó részéről.

Szóval, az idén is bőviben leszünk az olvasnivalónak, s ha mindezt megveszem, akkor nemcsak puccos cipőre nem marad, hanem a fogyókúrára sem lesz többé gondom...

Az első év

... bezony! Egy éve fárasztom a nagyérdeműt ezzel-azzal, mikor milyen kedvem van. Ki hitte volna, hogy számos „jóakaróm” kéretlen segítsége ellenére is eljutok idáig. Én biztosan nem. S ha már itt vagyunk, akkor vessünk egy pillantást az elmúlt évre... Nem statisztikailag, távol áll tőlem, hogy most adatokkal és számokkal zsönglőrködjem, mert még engem sem érdekelnek, hát akkor mást. Csupán néhány olyan dolgot szeretnék megosztani, elmesélni, amivel az elmúlt évben találkoztam, és ha őszinte akarok lenni, akkor némely történésre rácsodálkoztam, mint borjú az új kapura, hogy azta! milyen mélyre csúszhatnak az emberek, ha megvan hozzá a kellő motiváció! Ugyebár senki nem tökéletes...

Írtam számszerint pont annyi bejegyzést amennyit, s mellé olvastam még annál is több könyvet. Látogató is volt az oldalon épp annyi, amennyit a számláló mutat – bár ennek háromnegyede (minim minimorum) könyvet letölteni jött, s mikor nem jött össze neki írt egy nem igazán kedves hangú üzenetet... többnyire másnak. Bármennyit is kombinálnának és találgatnának a mindent tudni akarók, „Betonka”, mint személy, egyike sem azoknak, akik a bejegyzéseket megosztják, vagy valaha is megosztották. Tehát, akár le is lehetne szállni róluk s abba lehet hagyni a zaklatásukat. Ha valakinek valami gondja-baja van azt egyenesen nekem címezze, van elérhetőségem több is. Ígérem, mindenkinek válaszolok, kivéve, ha fantázianevű frusztrált nőszemélyek visszaélnek az udvariasságommal  és elgurult gyógyszerüket rajtam keresik.

Az elmúlt évben igazán remek dolgok történtek. Találkoztam egy csomó nagyon érdekes emberrel. Néhányan belevalóak és kedvesek voltak, jól elcsevegtünk erről-arról, még akkor is, ha nem egyezett a véleményünk egy adott műről. Voltak olyanok is, akik csak önös érdekből kerestek meg és bizony voltak zavart fazonok is, akik azzal táplálták torz személyiségüket, hogy na akkor most ők beszólnak és jól megmondják a tutit. Ugye, nem kell mondanom, hogy magasról teszek rá?

Néhány szerző is megkeresett, és olvasásra ajánlották könyveiket, hogy majd tegyek említést róluk a blogon - megtiszteltetés és minő bátorság részükről stílusom ismeretében... Aztán egyikük később a földbe döngölt saját oldalán, mert nem tetszett neki a véleményem, és könyve eladási mutatói sem ugrottak az égbe úgy hirtelenjében. Pedig magamhoz képest igazán visszafogott voltam. Volt egy olyan is, hogy egyikük a blog Facebook-oldalán két különböző profilt használva (a könyvét egy harmadik név alatt jelentette meg, de annyira átlátszó volt az egész) megegyezett saját magával, hogy mennyire félreértettem a könyv mondanivalóját. Ez igazán ciki volt, mert kiderült, minden szóbeszéd ellenére, nem tudok gondolatot olvasni...

Az sem volt egy mindennapi élmény, amikor a saját gondolataimat (szószerint átmásolva, forrásmegjelölés vagy idézőjel nélkül) néhány nappal később más blogján olvastam, s nem is egyszer. Ha az ember lányát plagizálják az jó, nem? Azt jelenti, hogy tetszett valakinek, ha vette a fáradtságot és lenyúlta. A dilemmám az, ha valakinek nincsenek saját gondolatai, akkor miért ír?

Továbbra sem fogok elnézést kérni, amiért esetleg más a véleményem, azért sem, mert el merem mondani. Akinek nem tetszik ne olvassa, ilyen egyszerű. Tiszteld a véleményem, hogy én is tisztelhessem a tiéd - nem hinném, hogy ez olyan nagy kérés lenne. És a blog Facebook-oldalát se azért „lájkold” mert szeretsz olvasni, úgy általában, hanem azért, mert tetszik amit csinálok... Tudod mit? Ne is lájkold, mert én nem kuncsorgok lájkokért semmilyen formában, sehol.

Mit mondhatnék még? Köszönöm. Mindenkinek... minden egyes olvasónak a hatvankilenc országból. No, csak kiböktem egy számot! Köszönöm azoknak, akik egy éven át mellettem voltak, bátorítottak, vagy épp meghúzták a fülem – nem írok le neveket, de ők tudják, hogy szeretetem és nagyrabecsülésem az övék.

Nem mondom, hogy jövőre veled ugyanitt, mert nem tudom meddig fog a bloggolás és a vele járó cirkusz szórakoztani – első sorban engem. Egy biztos: továbbra sem lesznek kegyes hazugságok, hogy mennyire tetszik, mikor tulajdonképpen nem. Egyezzünk ki abban, hogy még koccanunk!

U.i.: Nem, nem fogok könyvet írni. Sem mostanság, sem a közeljövőben, semmikor... Kérsz a tortámból?

Nancy Verde Barr - Az utolsó falat

A ​​huszonkilenc éves Casey Costello, egy reggeli tévéműsor előkészítő szakácsa több félresikerült párkapcsolat után egy életre leírja a férfiakat. Elvégre kinek van ideje ilyen bohóságokra? Casey örül, ha sikerül kézben tartania a zsebkendőnyi méretű előkészítő konyha lármás személyzetét, kedvében járni a hisztis sztárvendégeknek, megfelelni olasz anyukájának (aki szerint a főzés az élet minden problémájára megoldást jelent), illetve rájönnie, hogy Sally Woods – a gasztronómia nagyasszonya, és a reggeli tévéműsor rendszeres szakácsa – miért viselkedik olyan különösen, amióta megjelent a színen az új PR‑ügynöke.

Amikor a szexi, fiatal ír séf, Danny O’Shea vendégszereplésre érkezik a műsorba, Casey elutasítja a férfi közeledését. Ám miután egy olaszországi forgatás idején Danny izgalmas meglepetést főz ki a lánynak, az érzelmek felpezsdülnek, akár a jóféle habzóbor. Az utolsó falat egy kulináris románc története: kalandos, izgalmas és ínycsiklandozó.

Igazi csemege! Nancy Verde Barr 1980 és 1998 között vezető szakácsként dolgozott Julia Child mellett, aki minden idők legnépszerűbb szakácskönyv-szerzője volt Amerikában, és főzőműsorait milliók nézték. Ezen kívül Barr közreműködött a PBS tévécsatorna Baking with Julia (Süssünk Juliával!), valamint az ABC tévécsatorna Good Morning America (Jó reggelt, Amerika!) című műsorában. Írásai megjelentek a Gourmet, a Food and Wine, a Bon Appetite, a Parade, a Cook’s Magazine, illetve a Fine Cooking című gasztronómiai szakfolyóiratokban. Barr Massachusettsban él; eddig három díjnyertes szakácskönyve jelent meg.

Kulinária, 2008

Eredeti mű: Nancy Verde Barr – Last Bite, 2006

Gasztro-regény és egy igazi séf írta. Tele-tele ínycsiklandó ennivalókkal, hozzávalókkal.

Nem hinném, hogy az ünnepi nagy zaba után pont ez a könyv kellene nekünk, főleg a fogyókúrázóknak, de aki egy szórakoztató olvasmányra vágyik, vagy betekintést szeretne a gasztro-műsorok készítésének kulisszáiba, annak mindenképpen ajánlom.

Mint említettem, a könyvet egy igazi séf írta, aki valamikor a híres-neves Julia Childdal is együtt dolgozott. Tehát igazán első kézből kapjuk az információt a televíziós gasztro-műsorok világából, kezdve az alapoktól egészen az egyenes adásig, felvételekig, külső helyszínekig, vendégektől a hisztis séfekig. Megjegyzem, nem értem a címét, hogy miként is kapcsolódik az utolsó falat a történethez. Miért éppen az utolsó falat, amikor végig folyik az ennivaló, és sosem jutunk el az utolsó falatig?

Nem egy száraz, tájékoztató jellegű könyv – bár rengeteg technikai-szakmai titokról lerántja a leplet –, hiszen két történet is fut párhúzamosan: az egyik Sally Woodsnak, a főzőműsor házi- és nagyasszonyának kicsit krimibe illő és eltúlzott magánügyi gondja – amit én kihagytam volna. Annyira kellett az oda, mint a szuflénak a flambírozás, nélküle is teljesen rendben lett volna a könyv. A másik történet – és ez kicsit részletesebb – pedig a főszereplő Casey (mint Katherine Conti kezdőbetűinek összeolvadása) Costello, az vezető séf, szerelmeiről, családjáról szól. 

Kicsoda-micsoda a vezető séf? Az aki tulajdonképpen a munkát elvégzi, tehát igazándiból ő főz, a nagyasszony a kamera előtt pedig úgy tesz mintha… Neve majd megjelenik a műsor végém, a "futottak még" kategóriában, apró betűvel, de mindezt (és még milliónyi szakmai titkot) pontosan megtudod, ha elolvasod a könyvet.

Casey, mint a neve is mutatja félig olasz, félig ír családból származik, tehát sokan vannak, zajosak. És természetesen rengeteg olasz ételről tesznek említést, néhánynak az elkészítési módjába is belekukkanthatunk és azt is megtudjuk, hogy a Costello családban a cannoli a krízisekre való gyógymód. Sajnos a receptet nem osztja meg velünk a szerző, sőt egyetlen receptet sem ír le olyan dilettáns háziasszonyoknak való módon (vagy nekem egy hiányos példányom van).

S miközben futkosunk a helyszínek között, belebonyolódunk a családi és szakmai zűrökbe, Casey szakít aktuális fogorvos barátjával (a család cannolit süt), majd később beleszeret a sármos ír séfbe, Danny O’Shea-be, aki olyan, mintha egyenesen neki találták volna ki. Ez adja majd a könyv romantikus szálát. Mondjuk ez számomra csak egy kis plusz volt, a műsorkészítéssel kapcsolatos infók és a konyhához kapcsolódó szakmai titkok jobban érdekeltek.

Szórakoztató történet a gasztronómia világából, hiszen nemcsak a tévéstúdióban járunk, hanem vendéglők konyháján is, sőt még Olaszországba is elkalauzol minket a szerző, egy külső helyszín felvételére. Nem volt egy világmegváltó könyv, de most jól esett… meg az ízlések és pofonok

 Igen, ő Nancy Verde Barr, a séf, a könyv szerzője - talán láttad már valamilyen divatos főző-műsorban.

Lian Dolan - Szerelmem, William

A ​​fiatal tanárnő, Liz egyre eseménytelenebb szingliéletét három férfi bolygatja fel egyszerre: egy váratlanul felbukkanó hollywoodi sztár, minden nő álma, a nagy FX Fahey, akivel csak az a gond, hogy Liz életében az elviselhetetlen férjet alakította, aztán betoppan egy politikai tanácsadó, aki egy csipetnyivel sármosabb a kelleténél, és nem utolsósorban ott van maga William Shakespeare. A színész kalandosnak ígérkező munkát ajánl Liznek a nyárra, a tanácsadó beköltözik a lakásába, Shakespeare-ről pedig kiderül, hogy nemcsak modern, de szexi is. Liz pedig mindent egy lapra tesz fel, mert érzi, ezen a nyáron sikerülnie kell: 

1. bestsellert írni Shakespeare drámáiról, 

2. összejönni álmai pasijával, 

3. bebizonyítani Faheynak, hogy már túl van rajta.

Aztán persze minden a feje tetejére áll, és miközben a szálak összekuszálódnak, a szerelmesek kavarnak, és semmi nem úgy alakul, ahogy várnánk, egyedül a jó öreg William nevet a színfalak mögött, hiszen tévedések vígjátéka az élet. Lian Dolan sikeres női regénye szellemes, humoros és torokszorító egyben. Minden benne van, amit egy nyári olvasmánynak tudnia kell, sőt még több is…

Erawan, 2014

Eredeti mű: Lian Dolan – Elizabeth the First Wife, 2013

Már rég tudom, hogy Fejős Éva könyvtára nem igazán azonos az enyémmel. Ez a könyv valamilyen formában kivétel, mert a címben szereplő William maga az angol drámairodalom titánja, Shakespeare, akinek szímpadra írt műveit meglehetősen kedvelem.

Jut eszembe, hogy állsz Shakespeare-rel? S kérdezem azért, mert ha nem szereted a nagy Will-t, akkor talán terhes lesz a sok hivatkozás drámáira és azok szereplőire. Ha pedig egyáltalán nem ismered munkásságát, akkor megfogalmazódhat benned a kérdés, hogy mi a szöszt akar itt ez a nő, és miről is beszél? Akár ismered Shakespeare drámáit, akár nem, kapsz egy olyan történetet ami szórakoztathat, egy könyvet ami semmihez nem hasonlít. Olyan igazán "nőcis". Eddig nem olvastam még Shakespeare modernkori újraértelmezéséről szóló történetet, legalábbis nem ilyen szórakoztató formában.

Beszéljünk akkor Elizabethről, a könyv főhősnőjéről, aki a történetet meséli el nekünk egyes szám első személyben. Nos, tehát Elizabeth… irodalomtanár egy pasadenai főiskolán és Shakespeare nagy rajongója. Apja Nobel-díjas fizikus (de a tévé távirányítóját nem tudja hogyan kell használni), anyja tipikus amerikai felsőbb középosztály-beli sznob feleség akinek a reprezentáció a mindene. Egyik nővére politikusfeleség, másik rákkutató orvos. Ő “csak” tanár és elvált nő, exférje Oscar-díjra pályázó filmsztár.

Nyugisan csordogáló történet, semmi extra és teljesen erotikamentes, néhol talán túl részletező. De a stílusa minden pénzt megér! Humorral és enyhe öniróniával meséli el a jelen és a múlt történéseit, akár szép élményekről van szó, akár kellemetlenekről.

Mit kaptam a történettől?

– egy volt és egy új szerelem történetét, valamint egy meglehetősen jó leírását annak, hogy milyen is egy amerikai felsőbb középosztály-beli család

– bekukkantást egy színházi produkció létrejöttébe: Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékának Woodstock-stílusú átértelmezése

– néhány információt a politika zűrös világából és arról, hogyan zajlik egy kormányzóválasztás előkészülete

– sok-sok Shakespeare-t, eredetiben és újraértelmezve Elizabeth készülő könyvén keresztül

Aki pörgős, erotikával megtűzdelt könyvre vár, az bele se fogjon. Szerettem, szórakoztatott és szerintem ínyenceknek való nyugis olvasmány. Néha ilyen is kell. De hát ízlések és pofonok…

“AMIT AKARTOK

William után szabadon, hat óriási szöveg, amit a srácoknak lopniuk kellene

       

MONDÁS: „Csodálatos, de éppoly jóleső is, hogy itt talállak. Lelkem gyönyöre!”

HONNAN: Othello

MIT JELENT: Ez a találkozás a mai nap csúcspontja, bébi.

        

MONDÁS: „Ámde halld szivem szavát: mihelyt megláttalak, szolgálatodba állt szivem, s azóta ott van s neked szolgál.”

HONNAN: A vihar

MIT JELENT: Szerelem első látásra, és ez lesz a srác veszte. No meg a tiéd is. Vigyázz! Egy mániákus üldöző is lehet.

MONDÁS: „Bűnös? Te unszolsz bűnre szüntelen. Add vissza bűnöm.”

HONNAN: Rómeó és Júlia

MIT JELENT: Komolyan nem érted? Megint akarja!

MONDÁS: „Gyere, udvarolj, udvarolj, mert most nagyon virágos kedvem van, és könnyen kimondom az igent!”

HONNAN: Ahogy tetszik

MIT JELENT: Figyu, mindketten itt nyaralunk, és mindketten kicsit túlzásba vittük a Jägermeistert. Mit szólnál egy kis hancúrhoz?

MONDÁS: „Gyúlt már ki szív, ha nem gyúlt ki azonnal?”

HONNAN: Ahogy tetszik

MIT JELENT: Eléggé magától értetődő, hacsak nem a szájsebészed mondja gyökérkezelés közben. Ha egy pasi ezzel próbálkozik, feltétlenül adj neki egy esélyt.

MONDÁS: „Ha táncolsz, azt kívánom, légy tengeren hullám, hogy ott örökre táncolj; mozogj… és mást nem művelj.”

HONNAN: Téli rege

MIT JELENT: Kicsim, dögös vagy azon a táncparketten.”

(Lian Dolan – Szerelmem William, Erawan, 2014, 4. fejezet)

        

Lucy Kellaway - Forró túlórák

A tűzvédelmi oktatáson is fellángolhat a szerelem

Házinyúlra ​​nem lövünk – tartja a bölcs mondás, ám mégis mindenki hallott már munkahelyen szárba szökkenő titkos viszonyokról, melyek olykor csúfos szakítással vagy felmondással végződnek. Persze az is előfordul, hogy valaki a kollégái között találja meg élete párját. 

A nagymenő Atlantic Energy nemzetközi olajcég londoni központjában is irodai románcokról pletykálnak a folyosón. Itt dolgozik Stella Bradberry, aki két gyermeke felnevelése mellett ellentmondást nem tűrve küzdötte fel magát vezető pozícióba, és Bella Chambers, a fiatal titkárnő, aki egyedül neveli kislányát. Mindketten titkos viszonyba bonyolódnak munkatársaikkal, Stellát egy fiatal gyakornok, Bellát pedig a saját főnöke csábítja el (aki természetesen házas, és esze ágában sincs válni). És bár Stella és Bella is elbűvölő és intelligens, mégis olyan férfiakkal kezdenek, akikre rá sem hederítenének a cégközpont falain kívül… Vajon mi teszi mégis olyan ellenállhatatlanná az olajcég macsóit? És főképp, megéri kockáztatni értük a karriert és a családi békét? 

Lucy Kellaway igazi szakértője és vitriolos kritikusa a multis környzetnek, a Forró túlórák igazi szórakoztató olvasmány a munkahelyi kapcsolatok támogatóinak és ellenzőinek egyaránt.

Athenaeum, 2014, 2011

Eredeti mű: Lucy Kellaway – In Office Hours, 2010

Elég hosszú ideje tologattam már jobbra-balra ezt a könyvet, és bármilyen sekélyesnek is hangzik, az egyik ok az volt, hogy bűnronda a borítója. Az esetek túlnyomó többségében még az sem érdekel, hogy van-e borítója, ennek a könyvnek a színvilága taszított. Mivel most eljutottam arra a pontra, hogy mindegy milyen a csomagolás, csak ne legyen erotikus, mert kifutok a világból, gondoltam megpróbálkozom vele. Úgy egy este belenézegetek, s ha nem, akkor nem, még mindig elő lehet vakarni és újraolvasni egy régebbi, jól bevált könyvet.

Nem mondhatom, hogy megbántam a rászánt időt.  Azt sem mondhatom, hogy szuper volt, letehetetlen és alapjaiban megrengette a világomat, de több volt, mint amire vártam és elgondolkoztatott néhány olyan dolgon, ami itt van az orrunk előtt, nyilvánvaló, de elsiklunk felette, addig, amíg ott nem vagyunk benne… nyakig.

Miről szól ez a könyv? Arról hogy milyen hülyék tudunk lenni mi, nők. És arról, hogy milyen egy képmutató, mocsok világba élünk, ahol külön mérce van a férfiaknak és ugyanazért a tettért a nőket egy másikkal mérik. Mert ha egy férfi félrelép, akkor ejnye-bejnye, elheherésznek, de lényegében ő a falu bikája, neki szabad. Maximum figyelmeztetik, hogy legközelebb diszkrétebben intézze munkahelyi afférjait. Ha egy nő teszi meg, akkor ott van rajta a skarlát betű és ez egyenlő a szakmai és társadalmi öngyilkossággal. Nincs heherészés, nincs ejnye-bejnye, hanem menesztik.

Két történet, melyet felváltva kapunk. Két nő meséje, akik ugyanannál a cégnél dolgoztak és mindketten egy munkatárssal bonyolódtak viszonyba. Stella vezető beosztású üzletasszony, aki vegetáló családi életét némi extrával dobja fel. S ez az extra a fiatal gyakornoka. Bella, pedig nős főnökével folytat viszonyt, annak ellenére, hogy előző főnöknőjét ugyanazzal a nős férfival folytatott viszony miatt menesztették állásából és a fickó nem is egy nagy szám. Ő a másik nő. Az épp aktuális másik nő, aki akár okosabb is lehetne, mert ugye egyszer már megégette magát és gyermekét egyedül nevelő anya lett, valamint tisztába van a férfi és volt főnöknője közötti viszony minden részletével.

Ne dobálózzunk kövekkel, ne mutogassunk ujjal, ne háborodjunk fel. Egy kapcsolatba csak akkor léphet be egy harmadik személy, ha az már eleve meg van romolva valamilyen formában.

Amit a könyv elmesél bárkivel megtörténhet. Ha nincs is benne aktív szereplőként, minden bizonnyal mindenkinek van a tarsolyában legalább egy munkahelyi afférról szóló történet ami a munkatárssal, a szomszéddal, a baráttal történt.

Bár a címe meglehetősen sikamlós dolgokra utal, ez nem egy erotikus könyv. Előítéletek nélkül kell olvasni, és ízlések meg a pofonok…