Veronica Henry - Hosszú hétvége

A pennfleeti hosszú hétvége a jó hangulatú Townhouse-ban sok izgalommal kecsegtet. Ki mindenki akarja megoldani ott és akkor az életét? Egy jómódú férfi, aki itt nyaraltatja házasságon kívül született leányát; a fiatal hölgy, aki ebben a városban véli felfedezni igazi apját; egy csapat fiatalember legénybúcsút tart, de nem sejtik, hogy milyen váratlan akadályokba ütközik az igazi szórakozás; fény derül a gazdag londoni házaspár fájdalmas családi titkára és újabb üzletére…

És átszövi a hosszú hétvégét egy nagy szerelem szépsége és tragédiája. A vendégház egyik tulajdonosa, Claire újra találkozik Nickkel, élete nagy szerelmével, aki éppen legénybúcsúját tölti náluk. Claire eljegyzésének és Nick tervezett esküvőjének mi lesz a vége?

A szórakoztató, színes karakterekkel megírt történet lebilincselően olvasmányos.

Ulpius-ház, 2014

Eredeti mű: Veronica Henry – The Long Weekend

Az írónő első és eddig egyetlen magyar nyelven megjelent könyve.

Egyszer már félretettem ezt a könyvet, közvetlenül a megjelenése után… mindjárt a második-harmadik fejezet tájékán. Annyira nem volt hatással rám, hogy most, amikor ismért a kezembe került, nem is ugrott be elsőre, hogy bizony ezzel már tettem egy próbát.

Nem is tudom mihez hasonlítsam… könnyű műfaj is, meg nem is, de a chick lit címkét semmiképpen nem lehet ráakasztani. Emberi sorsokról szól, jelenben és múltban, véletlen találkozásokról, szerelemről... egyszóval: az élet dolgairól. Olyan könyv, ami abszolút hihető, akár mindez meg is történhetett volna a való életben is. Abban hasonlít – például – Jill Mansell könyveihez, hogy nem egy személy, egy pár történetébe kukkantunk bele, hanem egy kisebb közösségébe, és ezen nem azt kell érteni, hogy a kisváros vagy a falu, vagy akár baráti kör… Ezeknek az embereknek – kevés kivétellel –, szinte semmi közük egymáshoz. Az egyetlen dolog ami közös és összeköti őket, az a Cornwall-ban levő tengerparti hotel, ahol az ominózus hosszú hétvégét készülnek tölteni.

A hotel Claire és élettársa Luca, a hisztis séf tulajdona, valamint részesedése van még a Parfitt házaspárnak is, kőgazdagék, akik újabb vállalkozásba próbálják belevinni Claire-t és Lucát. Ebbe a hotelbe jön Nick, Claire első szerelme, a legénybúcsúját megtartani. Ide hozza Colin Turner vállalkozó élete ballépését és annak eredményét – plázacica stílusú sznob szeretőjét és túlsúlyos lányát. Itt száll meg Laura és barátja Dan, miközben Laura sosem ismert apját keresik… És itt dolgozik Angelica, a helyi lány, a semmiből indult igazgatóhelyettes. Velük találkozol a könyvben.

Igen, ennyi ember, ugyanennyi élet-történet és rendesen ugrálunk is közöttük, visszamegyünk a múlba, majd ismét a jelenbe… sorsok, szerelmek, félelmek, tragédiák, mind, mind napvilágra kerülnek. A szereplők élete egyetlen hétvége alatt/hatására megváltozik… hogy hogyan, rajtad áll, hogy kideríted-e vagy sem.

Hangulat kell a könyvhöz, mert nehezen indul be a történet, ami amúgy sem egy pörgős, elsöprő valami, de egyszer mindenképpen el lehet olvasni… meg ízlések és pofonok.

                              

Jenny Colgan - Amanda esküvője, Találkozzunk a Cupcake Kávézóban

Nemsokára a Libri Kiadó egy újabb Jenny Colgan könyvvel rukkol elő: Piciny Csodák Péksége, egy sorozat első kötete – nézegettem, eddig összesen kettő van belőle, lehet mostanában íródik a többi rész… Ennek apropóján gyorsan elővakartam a tulajonomban levő három Jenny Colgan könyvet olvasás céljából (Amanda esküvője, Találkozzunk a Cupcake Kávézóban, Karácsony a Cupcake Kávézóban) – úgy tudom magyar nyelven csak ennyi jelent meg az írónőtől. Nem mostanában jelentek meg, az biztos, de valamiért eddig csak tologattam őket. Most, hogy jön az új könyv, hát nem találhat készületlenül… belevágtam. Kettőt le is gyűrtem, a harmadikra már nem volt sem energiám, sem kedvem.

S akkor megnéztem mit mondanak/írnak a könyvekről mások: szórakoztató, vicces, infantilis, kreténekről szól, stb… és ez mind így igaz, mindenkinek igaza van, és ezt nem azért mondom mert ízlések és pofonok, hanem azért mert ez, így megfelel a valóságnak. És mert a két könyvről teljesen felesleges két külön bejegyzést írni, amikor egy sablont követ és aszerint működik mindkettő. Mondom is, hogy miért gondolom ezt:

– mindkét könyvben a főhősnő mellett még két másik nő – esetenként barátnő – mizériájába tekinthetünk be

– a főhősnők (Mel – Amanda esküvője és Issy – Találkozzunk a Cupcake Kávezóban) társfüggőségben szenvednek és e mellett még kapuzárási pánikban is, bár csak alíg harmincasok, családjuk pedig lúzerekként tekint rájuk úgy magánéleti, mint szakmai szempontból.

– mindkét könyvben az imádat tárgya egy-egy szemétláda, aki csak önös érdekből keresi a társaságukat és mindkét esetben csak egy jó nagy pofon – képletesen mondva – téríti magukhoz a dívákat, de ez ott a történet háromnegyedénél történik meg, addig folyik a szívfájdalom.

– szerelmi bánatukat hasonlóan élik ki: egyikük a lakásba zárkózik és napokig bőg, a másik ugyan eljár a munkahelyére de napokig egyetlen tevékenysége az ablakon való fókuszált kimeredés.

Remélhetőleg az októberben megjelenő könyv eltér ettől a sémától, bár, a Találkozzunk a Cupcake Kávézóban-hoz hasonlóan az is gasztro-regény lesz.

Szóval, mint mondtam már – és mások is, ha utánaolvasol –, könnyű műfaj, szórakoztat és vagy szereted, mert vihorászol rajta vagy nem, mert idegesít. Olyan rózsaszín, habos-babos történetek mint amilyenek a borítóik. De ezen túl még szólnak valamiről: a kétségbeesett hülye libákról – bocs, de ezen nincs mit szépíteni. Azokról a nőkről szól, akiknek mindegy, hogy kivel, de kapcsolatban kell élniük, akiknek nincs büszkeségük, önbecsülésük, akiket ebből kifolyólag a kiszemelt férfi lábtörlőnek használ, s ők még boldogok is ettől… szolgalelkűségről, női hülyeségről, arról, hogy a barátok többnyire felérnek egy ellenséggel… S ha ezt figyelembe veszed, akkor már egyik könyv sem annyira vicces, és attól leszel ideges, hogy még meddig keres majd mentségeket annak a mocsoknak a viselkedésére ez a liba…

Amanda esküvője

Mel és Fran nem akarja elhinni, hogy egykori barátnőjük, Amanda eljegyezte magát a skót nemesi család sarjával, Fraser McConnalddal.

A gyógyíthatatlan rangkórságban szenvedő Amandát a legkevésbé sem zavarja, hogy Fraser már három éve ugyanabban a sportcipőben jár, és kastélya egy romhalmaz.

Nem, Amanda nemesi címre áhítozik, semmi más nem érdekli. Mel és Fran mindazonáltal elhatározzák, megfúrják az évszázad legrosszabb házasságát.
Eközben Mel egy rámenős, ám nem különösebben vonzó könyvelő udvarlását próbálja visszaverni, és a férfifaló Fran különböző manővereit is igyekszik kézben tartani.

Csöppet sem mellékesen saját szerelmi háborúját is megvívja Alexszel, aki egyszerre vadító és link, leginkább ez utóbbi.

Mindeközben vészesen közeledik az esküvő időpontja – valamit tenni kell!

És a két ádáz barátnő tesz is.

Ulpius-ház, 2002

Eredeti mű: Jenny Colgan – Amanda’s Wedding, HarperCollins, London 1999

Találkozzunk a Cupcake Kávézóban

Ismerje meg Issy Randallt, a Cupcake kávézó büszke tulajdonosát!

Issy Randall remekül süt. Isteni, megdöbbentő süteményeket készít, amelyektől az ember szájában összefut a nyál.

Imádott nagyapja nevelte fel, a gyerekkorát Joe nagypapa pékségében töltötte, és kétségtelenül örökölte a tehetségét.

Amikor Issyt leépítés miatt kirúgják biztonságos, ám unalmas citybeli munkahelyéről, elhatározza, hogy megragadja a pillanatot. A nagypapa receptjeivel fölfegyverkezve, a legjobb barátai és a helyi bank tanácsadója segítségével indul harcba. A Cupcake kávézó megnyitja kapuit. Csakhogy Issynek fogalma sincs, mekkora fába vágta a fejszéjét. Minden bátorságára – és cukrásztudományára – szüksége van, hogy elkerülje a katasztrófát…

Finom ráadás süteményreceptek a könyvben!

Ulpius-ház, 2013

Eredeti mű: Jenny Colgan – Meet Me at the Cupcake Café, 2011

Ma lenne 70 éves Freddie Mercury...

…született Farrokh Bulsara, Zanzibár, 1946. szeptember 5, - meghalt: London, 1991. november 14., pársziindiai származású brit énekes és zenész, a Queen rockegyüttes egykori énekese és dalszerzője. Fő dalszerzőként jelentősen meghatározta az együttes stílusát, a legtöbb sikeres dalukat ő írta. Az 1980-as évek közepén szólókarrierbe kezdett, és Montserrat Caballé operaénekesnővel közösen operai hatású könnyűzenei albumot készített Barcelona címen. Gyakran azonosítják magával az együttessel, népszerűsége többször háttérbe szorította az együttes többi tagját. Általános vélekedések szerint az egyik legtehetségesebb hangú könnyűzenei énekes, és kivételes tehetségű frontember és koncertzenész volt. Bár a halála pillanatáig titkolta mind a betegségét, mind a szexuális irányultságát, mégis az egyik leghíresebb biszexuális zenei előadó lett, valamint az AIDS betegség egyik leghíresebb áldozata.

(forrás: Wikipédia)

A jók mindig fiatalon mennek el...

... és személyes kedvencem:

Kristin Hannah - Szentjánosbogár lányok

Szentjánosbogár lányok 1

Nagy ​​hatású új könyv szeretetről és veszteségről, és a barátság csodájáról…

1974 nyarára Kate Mularkey már belenyugodott, hogy a nyolcadikos évfolyam társadalmában az ő helye a tápláléklánc legalján van. Aztán legnagyobb ámulatára, a szemközti házba beköltözik a „világ legmenőbb csaja”, és vele akar barátkozni. Úgy tűnik, Tully Hartnak megvan mindene: szép, okos, ambiciózus. Látszólag nem is különbözhetnének jobban. Kate-nek reménye sincs, hogy szerető családjával, akik lépten-nyomon szégyent hoznak rá, valaha is a menők közé tartozzon. Tully viszont csupa titok és csillogás, ám belülről titok emészti. Ők ketten megfogadják, hogy barátok lesznek mindörökre, és a nyár végére „TullyésKate”-té, elválaszthatatlan barátnőkké forrnak össze.

Így indul Kristin Hannah nagyszerű új regénye. A több mint három évtizeden átívelő, a Csendes-óceán északnyugati partvidékén játszódó Szentjánosbogár lányok két nő megrendítő, nagy hatású története, és egy olyan barátságé, amely életük meghatározó eleme lesz.

Könyvmolyképző, 2015

Eredeti mű: Kristin Hannah – Firefly Lane, 2009

Esküdj meg, hogy örökre a legjobb barátnők leszünk.     

Ez a könyv egy több mint harminc éves barátság története, jóval és rosszal egyaránt.

Miért „szentjánosbogár lányok”? A válasz egyszerű: a Szentjánosbogár utcában laknak mindketten a barátságuk kezdetén, egymással szemben... Katie és Tully, tizenévesek, olyanok mint a tűz és a víz,  és szükségük van egymásra.

Katie csendes, magába forduló, igazi kisvárosi lány. Inkább olvas, mintsem a nyájjal terelődjön, amit nem is igazán tehetne meg, hisz a szülei meglehetősen féltik és ellenőrzik minden lépését, ez pedig nem teszi népszerűvé társai körében. És akkor jön a sokat próbált Tully és a mellőzött Katieből hirtelen valaki nagyon menő barátnője lesz. Tully szószerint hányódik tehetős nagyanyja és hippy, kemény drogos  anyja között, akiből az anyai ösztön legapróbb szikrája is hiányzik. Talán ez teszi Tullyt olyan határozottá és erőssé, vakmerővé és kalandvágyóvá. A két lány közül ő az erősebb személyiség, ő az aki mindkettőjük helyett dönt, aki nevén nevezi a dolgokat, tudja mit akar és mindent megtesz, hogy el is érje a kitűzött célt. Olyan egyszerű lenne a könnyebbik utat választani és anyja nyomdokaiba lépni, de Tully mégsem teszi meg.

Mindkét lány újságírónak készül – természetesen Tully hatására, aztán jön egy pillanat amikor a két lánynak választania kell. Tully a karriert, sikert és gazdagságot választja. Katie a családot. Férjhezmegy, gyermeket szül, háziasszony lesz sikeres tudósító, később producer férje mellett. Elméletileg mindketten boldogok, hiszen megkapták amire vágytak, de titokban mindkettőnek kellene egy kis szelet a másik életéből: Tullynak a család, hiszen teljesen egyedül van és az egyetlen család amit valaha is ismert az a Katie-é, Katie-nek pedig egy kis szakmai siker kellene, csak egy picike, hogy ne érezze teljesen háziasszonynak és fölöslegesnek magát.

Több mint harminc éves barátság a két nő között, amit Tully többször is elárul önző módon, amikor többnek, szebbnek tartja magát Katie-nél, amikor a saját előlépése érdekében tesz elítélhető dolgokat, amikor természetesnek veszi, hogy megtegye Katie kamasz lányával mindazokat a dolgokat, amiket a szülők eredetileg megtiltottak neki, amikor többször is beleavatkozik a családi életükbe gazdagságát fitogtatva. És Katie mindig megbocsájt, mert ilyen ő. Egészen egy utolsó alkalomig, amikoris Tully túl messze megy...

Csodálatos könyv, ami annyi mindenről szól a két nő barátáságán kívül: kötődésről, családról, karrierről, döntésekről, szerelemről... Nincs happy end és bizony a barátság és a könyv végét megkönnyeztem, bár a legutolsó jelenet túlzás az én olvasatomban és ad egy nyálas jelleget ott, ahol nem kellene. Ettől függetlenül szerettem a könyvet, de hát ízlések és pofonok...

A történet folyatását 2013-ba írta meg a szerző, legalábbis akkor jelent meg angol nyelven a Fly Away. Nem jártam utána, hogy a kiadó megjelenteti-e magyar nyelven vagy sem.

S akkor még nem beszéltem azokról a csodálatos dalokról, melyeket a könyv említ. Olyan dalok amik a 70-80-90-es években voltak listavezetők, amikor a szövegnek mondanivalója volt és dallam is járt hozzá, nem csak a szöveg ritmikus üvöltése.

Hóvégi klasszikus - Émile Zola - Hölgyek öröme

Rougon-Macquart család 11

Világirodalmi klasszikus. Bár egy 20 részes ciklus tizenegyedik része, a könyv önállóan is megállja a helyét. Sőt igazából kapcsolat sincs a sorozat könyvei között, azon túl, hogy a francia császárság idején játszódó társadalmi régények.
   Kiskamaszként adta a kezembe egy idős hölgy – minden bizonnyal ő is valakítől örökölte –, egy meglehetősen megviselt, rongyosra olvasott példány formájában, ha jól emlékszem pengős regények sorozatban kiadott könyv volt. Később olvastam a sorozat több könyvét is, de ez maradt az örök kedvenc és bármikor szivesen ismét a kezembe veszem, mert bármennyire hihetetlen, ez a könyv és a témája, történései ma, 130 évvel a megjelenése után aktuálisabbak mint bármikor.

Micsoda a Hölgyek öröme? Egy áruház Párizs szívében, egy 19. századi Pláza… mert az, a mostani plázák elődje, amit egy nagyon jól helyezkedő eladósegéd hozott létre az emberi gyengeséget kihasználva. S ahogy most vannak plázacicák, akkor is voltak, csak abban az időben másképp nevezték őket: Madame X vagy La baronesse Y, de ugyanazt tették mint a mostaniak: az áruházban végezték el a napi sétájukat, ott találkoztak ismerőseikkel, akik szintén ott végezték napi sétájukat. Kortól, nemtől és szociális státusztól függetlenül ugyanúgy loptak mint ma, a gazdagok ugyanúgy megúszták a lopást mint ma, a nagyáruház ugyanúgy tönkretette a szomszédságában levő kisvállalkozót mint ma, és a főnök szeretőjének mindigis külön státusza volt… akárcsak ma. Az alkalmazottak ugyanolyan rabszolgák voltak, mint a nagyáruházak, plázák, hypermarketek, vagy hívják őket bármilyen néven, mai dolgozói.

Ebbe a világba csöppen bele a vidéki lány, Denise. Nem mintha szeretné, de nincs más választása: vagy az áruházban kezd dolgozni, vagy a nagybátyja és családja dönt a sorsa felöl. Az áruház mellett dönt és ott szembesül azzal a nagyvárosi valósággal, ami ma sincs másképp: klikkesedés, érdek-kapcsolatok, hátbaszúrás, rosszindulatú pletyka. Mi több, szembe kell néznie a tulajdonos szeretőinek rosszindulatával is. Igen, így többes számban, mert ugye, egy ilyen gazdag, magára adó férfinek több szeretője is van. Az egyik egy társasági hölgy, akivel nyilvánosan lehet mutatkozni, ide-oda eljárogatni, a másik pedig az egyik eladólány, aki mindig kéznél van, hiszen az alkalmazottak a házban laknak, akárcsak a tulajdonos, csupán a körülményeik másak.

S mert ez egyike a szerzőre nem igazán jellemző romantikus történeteknek, boldog a végkifejlet, de amíg oda eljutunk bizony van min kapkodni a fejünket.

Szenzációs  társadalmi regény a realizmus minden elemével. Nem szabad kihagyni, annak ellenére, hogy az író más művei szerepelnek az 1001-es listán, mint például a Germinal vagy az Állat az emberben.

2012-ben a BBC Paradise címmel sorozatot készített, melynek alapja a könyv, de a film a cselekményét Párizsból az angliai Newcastle-be helyezi át, és mint a filmek, sorozatok általában, vannak benne dolgok amik nem követik a könyv valóságát. De bárhová is vitték volna a helyszínt, a cselekmény egyetemesen érvényes lett volna. A fotók egyébként a filmsorozatból származnak.

Zola társadalmi és biológiai vizsgálódásainak színhelye ezúttal egy hatalmas párizsi áruház, az Au Bonheur des Dames. Octave Mouret, a csinos és szemfüles dél-franciaországi kereskedősegéd érdekházassága révén előkelő üzlethez jut. A császárság talmi csillogásában, a párizsi újgazdagok eszeveszett pompaszeretetében azonnal meglátja a nagy lehetőséget: hideg módszerességgel elnyeli a kispénzű, „szolid” konkurrenciát, és a végsőkig kizsákmányolt elárusítónők hadával megteremti a divathölgyek tündérálmát, a káprázatos, csillogó „modern” áruházat. Arisztokrata nők, színésznők, könnyűvérű lányok, a párizsi élet ezer meg ezer fénybogara szédül bele az omló csipkék, a meleg fényű selymek, a lenge tüllök lobogásába…

Eredeti mű: Èmile Zola – Au bonheur des Dames, 1883

Több kiadást is megért már magyar nyelven, az utolsót 2007-ben a Könyvmolyképző Kiadó követte el, és továbbra is az eredeti Benedek Marcell-féle fordítást olvassuk