Hóvégi klasszikus - Émile Zola - Hölgyek öröme

Rougon-Macquart család 11

Világirodalmi klasszikus. Bár egy 20 részes ciklus tizenegyedik része, a könyv önállóan is megállja a helyét. Sőt igazából kapcsolat sincs a sorozat könyvei között, azon túl, hogy a francia császárság idején játszódó társadalmi régények.
   Kiskamaszként adta a kezembe egy idős hölgy – minden bizonnyal ő is valakítől örökölte –, egy meglehetősen megviselt, rongyosra olvasott példány formájában, ha jól emlékszem pengős regények sorozatban kiadott könyv volt. Később olvastam a sorozat több könyvét is, de ez maradt az örök kedvenc és bármikor szivesen ismét a kezembe veszem, mert bármennyire hihetetlen, ez a könyv és a témája, történései ma, 130 évvel a megjelenése után aktuálisabbak mint bármikor.

Micsoda a Hölgyek öröme? Egy áruház Párizs szívében, egy 19. századi Pláza… mert az, a mostani plázák elődje, amit egy nagyon jól helyezkedő eladósegéd hozott létre az emberi gyengeséget kihasználva. S ahogy most vannak plázacicák, akkor is voltak, csak abban az időben másképp nevezték őket: Madame X vagy La baronesse Y, de ugyanazt tették mint a mostaniak: az áruházban végezték el a napi sétájukat, ott találkoztak ismerőseikkel, akik szintén ott végezték napi sétájukat. Kortól, nemtől és szociális státusztól függetlenül ugyanúgy loptak mint ma, a gazdagok ugyanúgy megúszták a lopást mint ma, a nagyáruház ugyanúgy tönkretette a szomszédságában levő kisvállalkozót mint ma, és a főnök szeretőjének mindigis külön státusza volt… akárcsak ma. Az alkalmazottak ugyanolyan rabszolgák voltak, mint a nagyáruházak, plázák, hypermarketek, vagy hívják őket bármilyen néven, mai dolgozói.

Ebbe a világba csöppen bele a vidéki lány, Denise. Nem mintha szeretné, de nincs más választása: vagy az áruházban kezd dolgozni, vagy a nagybátyja és családja dönt a sorsa felöl. Az áruház mellett dönt és ott szembesül azzal a nagyvárosi valósággal, ami ma sincs másképp: klikkesedés, érdek-kapcsolatok, hátbaszúrás, rosszindulatú pletyka. Mi több, szembe kell néznie a tulajdonos szeretőinek rosszindulatával is. Igen, így többes számban, mert ugye, egy ilyen gazdag, magára adó férfinek több szeretője is van. Az egyik egy társasági hölgy, akivel nyilvánosan lehet mutatkozni, ide-oda eljárogatni, a másik pedig az egyik eladólány, aki mindig kéznél van, hiszen az alkalmazottak a házban laknak, akárcsak a tulajdonos, csupán a körülményeik másak.

S mert ez egyike a szerzőre nem igazán jellemző romantikus történeteknek, boldog a végkifejlet, de amíg oda eljutunk bizony van min kapkodni a fejünket.

Szenzációs  társadalmi regény a realizmus minden elemével. Nem szabad kihagyni, annak ellenére, hogy az író más művei szerepelnek az 1001-es listán, mint például a Germinal vagy az Állat az emberben.

2012-ben a BBC Paradise címmel sorozatot készített, melynek alapja a könyv, de a film a cselekményét Párizsból az angliai Newcastle-be helyezi át, és mint a filmek, sorozatok általában, vannak benne dolgok amik nem követik a könyv valóságát. De bárhová is vitték volna a helyszínt, a cselekmény egyetemesen érvényes lett volna. A fotók egyébként a filmsorozatból származnak.

Zola társadalmi és biológiai vizsgálódásainak színhelye ezúttal egy hatalmas párizsi áruház, az Au Bonheur des Dames. Octave Mouret, a csinos és szemfüles dél-franciaországi kereskedősegéd érdekházassága révén előkelő üzlethez jut. A császárság talmi csillogásában, a párizsi újgazdagok eszeveszett pompaszeretetében azonnal meglátja a nagy lehetőséget: hideg módszerességgel elnyeli a kispénzű, „szolid” konkurrenciát, és a végsőkig kizsákmányolt elárusítónők hadával megteremti a divathölgyek tündérálmát, a káprázatos, csillogó „modern” áruházat. Arisztokrata nők, színésznők, könnyűvérű lányok, a párizsi élet ezer meg ezer fénybogara szédül bele az omló csipkék, a meleg fényű selymek, a lenge tüllök lobogásába…

Eredeti mű: Èmile Zola – Au bonheur des Dames, 1883

Több kiadást is megért már magyar nyelven, az utolsót 2007-ben a Könyvmolyképző Kiadó követte el, és továbbra is az eredeti Benedek Marcell-féle fordítást olvassuk