Donna MacMeans - Nászéjszaka

Chambers testvérek 2

Francesca a tizenkilencedik századi Amerika egyik leggazdagabb családjának örököse, de nehezen viseli az ezzel járó kötöttségeket: úgy érzi, az illemszabályok gúzsba kötik az életét. Ráadásul gyerekkora óta irtózik a tömegtől, és arról ábrándozik, hogy csendesen él választottja, egy hétköznapi ügyvéd oldalán. Törtető anyja azonban a vagyon mellé címet is akar szerezni a családnak, ezért egy elszegényedett angol herceget szemel ki a lánya jövendőbelijének. Nem elég, hogy szegény Francescát elszakítják a szerelmétől, még a rideg Angliába is el kell költöznie. Arra azonban végképp nem számít, hogy a nászéjszakáját olvasással fogja tölteni. Újdonsült férjét ugyanis a szerelemnél láthatólag jobban érdekli, hogy neje alaposan megismerje leendő családja történetét és az angol etikettet. Szerencsére a családfán kívül más olvasnivalót is talál: egy kurtizán naplója kerül a kezébe, amelyből megtanulhatja, hogyan csavarhatja el a szigorú herceg fejét. 

Donna MacMeans szenvedélyes és egyben szellemes regényének szereplői, az újgazdag amerikai örökösnő és a konzervatív angol herceg első ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól. Minél több időt töltenek azonban együtt, annál inkább rájönnek, hogy közelebb állnak egymáshoz, mint először gondolták.

General Press, 2016

Eredeti mű: Donna MacMeans – The Seduction of a Duke, Berkley, 2009

Amikor az első részt olvastam (A szerelem iskolája), fogalmam nem volt, hogy egy sorozattal állok szemben. Igaz, akkoriban blogot sem írtam, hogy utánajárjak. Tetszett az írónő stílusa és örömmel vettem kézbe a folytatást, amiben nem is csalódtam.

Igazi, hamisítatlan történelmi romantikus történet, herceggel, intrikával, kavarással, irigy szeretővel és természetesen szerelemmel. Bár nem igazán értem miért nevezzük történelmi romantikusnak, mikor igazán semmi köze a történelemhez, csak a 19. században játszódik.

A fülszöveg alapján egyszerű és síma kis szerelmi történetre várna az ember lánya, elrendezett házasság, a nemesi címnek finanszírozásra van szüksége. Csakhogy Donna MacMeans könyveiben soha semmi nem egyszerű: hol írja, hogy Francesca önként és dalolva megy bele az elrendezett házasságba és nem próbál meglógni?

Francesca nem mai csirke, a kor szelleme és szabályai szerint már rég férjhez kellett volna mennie. Ambiciózus anyukája pedig szó szerint vásárol neki egy herceget. A hercegnek pénz kell, Francescának tetemes a hozománya, anyuka pedig megkapja amit akar: a sznob elít körök irigykedhettek rá, hiszen lánya egy herceg felesége lesz. Saját, személyes ambíciói miatt feláldozza a lányát, nem szégyel csalni, hazudni ha kell hiszen Francesca szíve egy egyszerű ügyvédért dobog. És mivel nagyon gyorsan nyélbe akarja ütni a dolgokat, William, a herceg, arra gyanakszik, hogy menyasszonya már nem szűz – ugye ez a kor követelménye –, sőt! az is megfordul a fejében, hogy Francesca más gyermekével várandós és ezért a nagy siettség. 

És itt elkezdődött az akarom, de mégsem akarom húza-vona, ami jó hosszan kitart… mert ugye, eleinte a herceg nem kérdez rá, amikor pedig mégis megteszi, akkor nem hisz Francescának, hanem várja az árulkodó jeleket. Tehát a címadó “nászéjszaka” alaposan ki van tolva időben.

Érdekes végigkövetni hogyan próbál egy amerikai lány beilleszkedni a merev és sznob angol nemesség soraiba, amikor ezt egy kicsit sem könnyítik meg neki és ráadásul szembe kell néznie férje volt szeretőjének rosszindulatával, a nagynéni lenézésével és egy trónörökösi látogatással. S hogy minden egyben legyen még a Francesca szíve csücskében trónoló ügyvéd is megjelenik a színen feldobni az amúgy is paprikás hangulatot.

Hogy tetszett-e a könyv? Határozottan igen, mert egy pillanatig sem untam, szórakoztatott, megmosolyogtatott. Nagyon remélem a kiadó hozza majd a harmadik részt is – Chamberséknek van egy lánytestvérük is –, minél hamarabb, annál jobb, nekem tegnapra pont jó lett volna.

                   A sorozat első része :

A szerelem iskolája

General Press, 2014

The Education of Mrs. Brimley

 A harmadik rész, egyelőre csak angolul:

Redeeming the Rogue

Köszönöm szépen!...

 ... mindenkinek

Hóvégi klasszikus - Rejtő Jenő írásai

Miért is kellene Rejtő-könyvet olvasnod?

Elsősorban azért, mert a magyar szórakoztató irodalom vele kezdődik. Mert nyár van... mert nem lehet azzal takarózni, hogy drágák – arról szól a fáma, hogy ingyen letölthetőek a könyvei, és ráadásul legálisan... és mert szórakoztató. Jobban mint a divatos amcsi tiniregény vagy a legújabb írott pornográfia.

Ezek azok, amire azt mondanám, hogy egyformán élvezhetőek férfiak és nők számára, mert kalandosak, pörgősek, néha van bennük szerelem is... és kár lenne a „new adult”-os generációnak kihagynia. Ami a legfontosabb: korhatár nélküliek. Egyformán élvezi a nagyszülő korosztály és az ifjúság.

Jaj, persze lesznek hangok, hogy hát ez unalmas... persze, hogy unalmas lesz azok számára akiknek a jó könyv a fejezetekkénti minimum egy dugásnál kezdődik vagy egy, a  semmiért hisztériázó dívánál, de legalább egy lelki sérült milliomos legyen benne, ha már a kötözős szex kiesett... mert ugye, ha mindez nincs, akkor az a könyv  unalmas és értéktelen. Rejtő Jenő könyveiben ezek közül egyiket sem fogod megtalálni, de róla halála után több mint 70 évvel is tudjuk ki volt és száz év múlva is tudni fogják. Minden, ma divatos íróról is elmondható lesz ugyanez?

Felesleges életrajzi részletekbe belemenni, aki ismeri a munkásságát, az már tudja ki volt Rejtő Jenő, aki meg nem, annak barátja a Gugli. Annyit azért elmondanék, hogy bár a maga korában filléres regényeknek, ponyva irodalomnak számítottak írásai, ma már a klasszikusokkal együtt emlegetik a nevét.

P. Howard és Gibson Lawery írói neveken is jelentek meg írásai, melyek akár légiós-történetek voltak, akár bűnügyi- vagy western-jellegű írások, egyformán szórakoztatóak. Több regényét megfilmesítették, színdaradot is írtak művei alapján, sőt képregények lapjain is találkozhatunk egy-egy regényének főhőseivel

Kedvenceim:

A három testőr Afrikában

Az elátkozott partból megismert együttes – Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török Szultán – újabb sötét rejtélyek felkutatására indul. Igaz, hogy nem egy úton, hiszen Csülökék, miként a „három testőr”, az izgalmas és halálos veszélyeket ígérő kalandok során lovagi szolgálatot is teljesítenek egy francia lány, Yvonne oldalán, a Török Szultán viszont – úgy tűnik – aljas árulásaival egyre nagyobb veszélyekbe sodorja őket. De Yvonne apja, Duron tábornok megmentése és egy óriási panama leleplezése után kiderül, hogy „aljas” módszereivel a Török Szultán is csak leplezte magát, s az igazság kiderítésében, a veszedelmes kalandok sikeres kimenetelében őneki is jókora része van.

Az első, 1940-es megjelenés óta még 16 kiadást ért meg, film is készült belőle. Az első könyv volt amin hangosan nevetni tudtam.

Az ellopott futár

"- Nagyon helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia… 

A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt: 

– Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam. 

A tanár szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett. 

– Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli egyén helyére? Uraim! – És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: – Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (…)"

Persze hogy esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.

Megjelenésének éve: 1941… és azóta még kilencszer. A hangosan vihogós kategóriába tartozik.

… és egy örök klasszikus: Fülig Jimmy levele az uralkodóhoz

Kelt mint itt Szanfranciszkóban uralkodásunk elmúltával magamkezűleg.

Igen tisztelt kiráj úr, kedves mamája és T. neje őfelsége! Mai nappal keltfent levelét vettem és kibontám.

Ezennel felelek tisztelettel értesíteni!

Szíves mekhívására, hogy udvarára telepeggyek nyugodt életre, amit Felség gondtalanít, van szerencsém őszinte sajnálattal. Mer ott nekem nagy strapa a tétlenség. Én városi lakós vagyok, ha nem is bejelentett, ami csak egy üres formalinság. De városi lakos nehezen szokja a vidéket. És egy sziget, akármilyen kicsiny, mégiscsak királyi udvar, tehát nem a nagyvilág. Pedig szívesen emlékszem vissza uralkodásom naccerű idejére, amej felvirágzásba hoszta a országot... És asz sem lepne meg, ha Almirában megöregítenék fénykoromat és a főt téren szobrommal találkoznék sétálva. Mer a nép bezárt engem a szívébe, és jó, hogy mégsem kell zacskót ragasztani, amint egyéb bezárás esetén ez fentforog.

Voltam Szingapurban is a klubbokban. Már nem az, ami volt. Vanek lebukott egy lopásból kifolyó rajtaérésből. Azt hiszem jól esne neki, ha felséged írna egy pár sort. Hadd lássa a Vanek, hogy felséged nem felejti el barátait, ha aszok bajba jutnak. Buszkó Mocsink mondta, irjam mek; hogy felséged, ha van miből, megadhatná neki a két és fél dollárt, amit felsékedért Tulipánt nevű közös barátunknak visszafizetett. Mert egy uralkodó nem csinálhat adósságot. Eszt ő monja. Mi uralkodók tudjuk, hogy ez nem igaz. De mikor ült ez a Mócsink egy trónon?

   Itt már minden nem a réki. Unalmas és csendes lett. Szegény Velő kétoldali pisztolylövésben mekhalt, pedig üzentem neki, hogy a Hobo Fischer kiszabadult. Mondom: unalmas itt minden és csendes, úgyhogy azonnal Honkongba mentem, mert ott sincs semmi dolgom. És az ilyesmit én elintézem.

Jelenleg ugyanebben az ügyben tartózkodom Szanfranciszkóba.

Ha mektenné felsék, én egy Firmin nevű úrban felejtettem a késem. Ott van elásva a gyorsfényképezőgép mellett. Ha egyszer arra sétál és nincs más államügye fojóba, ássa föl a pasast és vegye ki belőle a késem. Nem éri meg ez a Firmin. Egy darab kagyló a nyele. Könnyű megismerni. De csak úgy kérem eszt, ha igazán nincs dolga és szívesen csinálja.

Úgy történt esz a haláleset, hogy amikor felségedet ledoptam a földre és rémülten láttam, mit tevék. De időm se volt rája éleszteni, amikor megjelent a kisértő kapitány. A Wirth. Aki veszette a Nono-Holasztárlulu hajót.

És revolvert foga:

– Itt az idő José – mondá. – Elmehet. De most nagyon gyorsan.

– Ki maga? – kérdem hüjén.

– Én Wirth kapitány vagyok. A Titkos Szolgáktól. A kikötőben egy motoros várja és elviszi Tahitibe... És ő adott nekem pénct is. (Aszért köszönöm, hogy felséked is küldött. A pénc az egyetlen jó, amiből nem árt a sok.)

Amikor elmentem, az útban aszt gondolám, elhozom a fényképemet ettől a Firmintől. Ahoty odaértem, belestem asz ablakon és mekrémültem.

Ott feküdt a halottarcú öreg nő, de jól fejbeütve. Aszonban volt neki élete még, mert vizzel öntöztem.

– Uram... – mondta – megölt. Firmin... A részvények...

...Hát kiderülne, hogy asz a Firmin meg az asszony részvényesek voltak Alvarec elnök uralmában. Amikor asz elnököt elkergették a részvények folyama árbaesett. De mekvoltak nekik kettőjüknek értéktelenül. És múltkor jött Ekmont meg Gombperec fényképezni és közben mondták, hogy az értéktelen részvényt mekveszik tőlük. Firmin eladta potomért. De az asszony mondá, hogy ő nem adja. Esz emlék. Így hát csak Firminét vitték el. Mire gyött a Pollino fényképeszni, neki nem juta részvén. Eszért él ma is, csak tudná minek?

Az történt előzőleg, hogy Ekmont és a többi gyászoló rokon megtudták Bonifác fogolytól, hogy gyön Alvarez csapatokkal és győz. Nekik majd menekülni kell. Iken ám, de akkor a részvének régi, jó folyamára lesz érvényes megint! És itt megvették a régi részvéneket.

Amikor már Firmin is mektutta, hogy visszajön Alva Rez, akkor maj megőrült, hoty potomér atta a papirokat. De Ekmont kirugatá. Gombperec dettó. Erre ő megölte őket, mer tutta, hogy Warinst fogják gyanúsitani a tényállással. Vékül leüté és kirablá részvényeiből a halálfejű úrinőt.

Amikor felálltam a sebesült asszony mellől, ez éppen jókor volt. Mer lesujtott rám hátulról esz a Firmin, aki valamiért visszagyött. De már ép felálltam, nem talált.

No asztán következett egy rövid testgyakorlás miután elástam (S.K.) Ámde benne felejtettem a műszert a fényképészbe.

Ezzel zárom soraimat alanti tisztelettel felségednek régi barátja, ma is és a kedves mama őfelségének és az uralkodó őnacsságának kézcsókkal. KeIt most lent: Néhai kollégája:

   az eksz Fülig Jimmy, sajátulag.

(Rejtő Jenő, Piszkos Fred, a kapitány)

Kati Heikkapelto - Védtelenül

Fekete Anna 2

Vérfagyasztó, irtózatos és rémisztően valóságos – egy rendkívüli thriller a krimi műfajának egyik legizgalmasabb új írójától.

Amikor egy idős férfit holtan találnak az út szélén – látszólag egy magyar bébiszitter ütötte el –, Fekete Anna nyomozó biztos benne, hogy többről van szó, mint egyszerű balesetről. Ahogy elkezdi felderíteni az egyre összetettebb ügyet, a nyomok az illegális bevándorlás szervezőihez, a drogkereskedőkhöz, gyilkosokhoz vezetnek. Amivel szembesül, az nemcsak a hitét fenyegeti, hanem az életét is.

Anna társa, Esko egy másik, de hasonlóan veszélyes nyomozásba keveredik egy bevándorló banda tevékenysége kapcsán, amely közben a kitoloncolási parancsok és razziák egyre növekvő feszültséget keltenek, és kétségbeesett cselekvésre késztetik a bandatagokat – illetve magát a rendőrséget is. Majd miután a hóban egy véres késre bukkannak, a két ügy úgy fonódik össze, ahogy arra senki sem számít. Egyre nő a feszültség, és nyilvánvalóvá válik, hogy Annáékon már nem segíthet az, hogy a törvény az ő oldalukon áll.

Athenaeum, 2016

Eredeti mű: Kati Heikkapelto – Soujattomat, 2014

Az írónő második, magyarul megjelent könyve a Kolibri után, ami a Fekete Anna sorozat első része. Ennek sem olvastam az első részét, de ebben a részben is megtudom, hogy Fekete Anna családja a szerbiai háború elől menekült Finnországba a Vajdaságból. Szerbiai magyarok, tehát nem meglepő sem a név, sem az időnkénti nyelvhasználat.  Valahogy nem éreztem azt, hogy hiányoznak információk az első rész miatt és emiatt élvezhetetlen a történet. Egyébként, a könyv ismertetőt közöl a szerzőről is, aki ugyan Finnországban született, de tökéletesen beszél magyarul.

Mint jeleztem, fogalmam nincs miről szól az első rész, ebben betekintést nyerünk a rendőrörs életében a két szálon is futó nyomozáson keresztül… ami lényegében ugyanoda vezet majd. És a rendőri munka mellett meg-megvillan a szereplők magánéletének egy-egy jelenete is, szemléltetendő, hogy azért a rendőrnyomozó is emberből van, beteg, vagy akár honvágya is lehet. A történet ugyan két szálon fut egy ideig, de kiszámíthatóan összefonódik majd, nem kell sokat gondolkozni ezen… és nagy durranások sincsenek benne.

Krimikedvelőknek ajánlott. Engem egy kicsit a Richard Castle történetekre emlékeztetett, bár nem mondanám, hogy krimiszakértő lennék, nem vagyok a műfaj elkötelezett kedvelője.

Illegális bevándorlás, drogok, gyilkosság – és hangyányi magánélet. Ha mindez bejön neked akkor ki ne hagyd a könyvet, aminek van egy harmadik része is… joggal reménykedhetünk, hogy az első kettő után azt is megjelenteti a kiadó.

 A Fekete Anna sorozat részei:

1. Kolibri

Athenaeum, 2015

3. Tumma

(magyar megjelenésről még nincs hír)

Jill Mansel - Van az a pénz

A Sunday Times bestseller írónőjének 10. magyarul megjelenő regénye! Íme, egy újabb csavarosan humoros és életszerűen pörgős történet. 

Lolának tíz évvel ezelőtt 1o.ooo fontot ajánlottak – melyik 17 éves lány ne lenne boldog ekkora összeggel?

De akadt egy kis bökkenő: Lola fülig szerelmes volt Dougie-ba, és az ajánlat Dougie édesanyjától származott. Feltételül azt szabta, hogy a lány szakítson a fiával. 

Lolát semmi nem választhatta el szerelmétől. Aztán a lány családjában kiderült egy rettenetes titok, és Lola nem dönthetett másképp, fogta a pénzt és elfutott. 

Most a sors egymás útjába sodorja Lolát és Dougie-t. A lány még mindig rajongva szereti a férfit, de Dougie hallani sem akar Loláról, főleg azután, hogy rájön a lelépési pénzre. 

Van ebből a bizarr helyzetből kiút? Lehet visszaszerezni azt, amiről az ember lánya már lemondott, ráadásul pénzért?

Kulinária Kiadó, 2016

Eredeti mű: Jill Mansell – An Offer You Can’t Refuse

Az írónő rajongója vagyok, valamennyi magyarul megjelent könyvét olvastam és úgy gondolom, hogy valamennyi közül ez tetszett a legkevésbé. Annyira idegesítő volt a Lola nevű főszereplő, hogy többször is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom.

Ahogy a fülszöveg is írja, Lola pénzt fogad el Doug anyjától, aki ezt forma lelépési pénznek szánja… nagy dolog, a filmekben a gazdag szülők így szabadulnak meg gyermekeik nemkívánatos partnereitől. Lola még fel is srófolja az összeget, mert több pénz kell nevelőapja szerencsjáték-adosságának fedezésére… és meg is pattan barátnőjével egy egzotikus nyaralóhelyre dolgozni.

Mikor évekkel később visszatér és dolgozni kezd egy könyvesboltban a dolgok rendben lennének.. látszólag… míg egy este – mit tesz a fikció istene! – pont a Doug anyjának segít, amikor azt két férfi megtámadja. És ezek után ott a csodás találkozás Douggal, aki ennyi év után sem nem szégyell döglesztő pasinak lenni. Lola pedig úgy gondolja, hogy neki bizony vissza kell kapnia a férfit. A gusztustalanságig fut utána, mindenhová beszemtelenedik…olyan mint egy kullancs, nem lehet szabadulni tőle, még akkor sem amikor nyilvánvaló, hogy Dougnak van barátnője, akkor sem amikor ismételten a szemébe mondják, hogy lépjen már tovább. Tényleg létezik magától ennyire elszállt nő aki azt hiszi ő a világ közepe és neki minden jár? (most nem a bögyös pszeudó-celebekre gondoltam, akik folynak a tévéből s a közösségi oldalra posztolják azt is ha a kutyájuk vakkantott)

Ugye tudjuk, hogy az írónő mindig egy kisebb közösségről ír, nem csupán egyetlen pár történetét csűri-csavarja. Ami ebben a könyvben úgymond “véletlenszerűen” megtörténik, az túl sok még egy fikciónak is… de nem mesélem el, hátha olvasni szeretnéd a könyvet és én meg lövögetem itt lefele a történéseket.

Annak ellenére, hogy a Lola annyira idegesített, hogy átrendeztem volna az arcát a szeneslapáttal, azt mondom, hogy ezt a könyvet vidd magaddal a strandra, mert szórakoztatni fog… vagy ha mégsem, akkor árnyékot tarthat, mert méretileg a kiadóra oly jellemző formátum: jó nagy.

… és természetesen maradtam néhány nagyon tanulságos, és egyetemesen érvényes dologgal:

– ha a barátod anyja utál, akkor tíz év múlva is utálni fog, akkor is, ha épp az életét és vagyontárgyait mentetted meg. Tehát jótét helyébe jót sose várj…

– ne hazudozz gyermekednek az apjáról, mert a fickó akkor bukkan fel amikor már megnyugodtál, hogy sosem teszi… és te ott maradsz nyakig a… benne…

–  kelkáposzta főzése iszonyúan büdös és kivállóan alkalmas potenciális szomszédok elriasztására. Tesztelni fogom, bár a rendes káposzta se kutya, jó büdös tud lenni…

– celeb és paparazzo, celeb és lökött liba párosítás sosem működik – ebben a könyvben legalábbis nem –, valamint ne hajts a barátnőd apjára sem, nem tetszel neki, csak egyszerűen udvarias…

– a szüleid felnőttek, el tudják baltázni az életüket a te segítséged nélkül is, tehát törödj a magad dolgával…

– nem a ruha teszi az embert, de amikor lekurváznak elgondolkozhatsz, hogy jó dolog volt-e a Mallorcán viselt strandruciban dívát játszani egy patinás londoni könyvesboltban…

Természetesen megvan a boldog befejezés – valamilyen módon minden szereplő megtalálja a maga számítását… véleményem szerint durván kierőszakolt és már-már nyálas a megoldás. 

De hát ízlések és pofonok… és attól én még továbbra is szeretni fogom Jill Mansell könyveit.

Az írónő más könyveiről is olvashatsz itt:

Ebből szerelem lesz

Nem zörög a haraszt