Jojo Moyes - Mielőtt megismertelek

 Louisa Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 

Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 

Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és – pusztán a másik kedvéért – újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Cartaphilus, 2012

Eredeti mű: Jojo Moyes – Me Before You, 2012

Ismét aktuális beszélni róla, mivel hamarosan megjelenik a mozikban a könyv alapján készült film. A hivatalos előzetes már több csatornán is látható.

Egyike a legjobb könyveknek amit valaha olvastam. Egy időben azt hírlett, hogy a rajongók addig nyaggatták az írónőt, amíg beadta a derekát és megírja a folytatást. Nos a hír igaz: 2015 szeptemberében megjelent a folytatás After You címmel, tudomásom szerint egyelőre nincs magyar fordítás – ha valaki másként tudja, húzza meg a fülem.

Annyira korrekt a fülszöveg, hogy felesleges a cselekményt osztani-szorozni. Csak elrontanám az olvasás-élményét annak, aki ezután fog majd bele. Hogy mennyire támaszkodik valós történetre, meg nem tudnám mondani, de akár egy az egyben igaz lehetne minden, ami ebben a könyvben szerepel.

A szereplők nagyon jól formáltak. Aki nem csak néhány napra ugrott át Angliába túristáskodni, hanem hosszabb időt ott töltött az tanúsíthatja, hogy Louisa tipikus angol lány, pontosan olyannak írta le a szerző mint amilyen a többség: nem túl sok iskola, zavaros családi körülmények, folyamatos anyagi gondok. Louisa örökös második a brilliáns elmének tartott nővére mögött. De fejlődőképes és tele van szeretettel, jóindulattal… ez sajnos nem jellemző a többségre. Nem akarja feladni, mindent megtesz Willért és az utolsó pillanatig reménykedik abban, hogy mégiscsak létezik a csoda és Will talpra áll, vagy legalább javul az állapota.

A legjobb dolog ami Will-lel történhetett az adott helyzetben, az Lou volt. Bár nem mindig úgy sült el, mint ahogy tervezte, Lou elviselhetőbbé, mondhatni elvezhetővé tette Will utolsó hónapjait. Will pedig egy új élet reményét csillantja meg Lou előtt, adok-kapok helyzet, amiből mindketten jól jönnek ki.

A svájci Dignitas klínika, ahol Will saját kérésére földi pályafutását szándékszik bevégezni, nagyonis valós hely és szigorú szabályok szerint segítenek nagyon beteg embereknek megszabadulni földi kínjaiktól. Nem célom reklámot csinálni az intézménynek, csak jeleztem, hogy ez a hely nem kitaláció. Természetesen hosszan lehetne azon vitatkozni, hogy ki volt az önzőbb: Will, amiért úgy döntött, hogy nem akar tovább másokra utaltan kínlódni, vagy az anya, aki minden erejével azon van, hogy lebeszélje a döntő lépésről. Vagy akár arról is beszélhetnénk, hogy mennyire etikus egy ilyen intézmény létezése, kinek van joga dönteni élet és halál kérdésében – sem a hely, sem az idő nem alkalmas erre, de érdemes rajta elgondolkozni.

Nem vagyok egy bőgős fajta, de ezt a könyvet megkönnyeztem. És pontosan azért mert ennyire szerettem a könyvet, a filmet nem fogom megnézni. Majd elmesélitek, hogy milyen volt.