Hóvégi klasszikus: Giovanni Boccaccio - Dekameron

A Dekameron, alcíme: Galeotto herceg (olaszul Decamerone: Prencipe Galeotto) Giovanni Boccaccio száz novellából álló gyűjteménye, melynek keletkezése a 14. század közepére valószínűsíthető. (forrás: Wikipédia) Jól láttad, nem írtam el a századot, olyan rég írták, én is meglepődtem mikor annak idején olvastam és többször is a könyv végén levő  ismertetőre lapoztam, hogy leellenőrizzem, biztosan azt írja ott, hogy 14. század?

Mostanában a szórakoztató irodalom szexuális forradalmát éljük, a megjelent könyvek nagy része tocsog a szexualitástól, sokszor a pornográfia határát súrolva, mert ugye az erotika és az erőszak mindent elad. Nos, az erotikus írások nem a 21. század találmánya, de még a 20.-é sem, ugyanis a Dekameron novellái nagyrészt szerelemes-erotikusak és/vagy szatírikus-irónikusak és a gyűjtemény visszakézből ver jónéhány mai, divatos irományt.

A történet egyszerű: az 1348-as firenzei pestisjárvány ellen tízen – három férfi és hét nő, valamennyien tehetősek –, egy vidéki kastélyba menekül és egymás szórakoztatására mesélnek. A történetek tematikáját mindig az előző nap megválasztott “király” vagy “királynő” határozza meg. Tíz nap – a címe is ezt jelenti görög nyelven, tíz mesélő, száz történet az élet dolgairól, erotikáról, az emberi gyarlóságról tömény szatírával elmesélve. Ez a Dekameron.

Nyelvezete a reneszánsz korra jellemző. Meglehetősen nehézkésnek és dagályosnak tűnhet, de nem várható el, hogy egy 14. századi művet a 21. században divatos szlengre fordítsanak le. Nevezzük inkább pajzán meséknek, sikamlós történeteknek, amik mai világunkban már kicsit sem megbotránkoztatóak.

Világszerte ismert mű, sok más hasonlónak az ihletője – egyes források szerint maga Bocaccio is az Ezeregyéjszaka meséit vette alapul. S nem csak írókat ihletett, a festészetre is hatással volt. Rá lehet keresni időben hány festőnek és művészeti irányzatnak volt a múzsája a Dekameron és történetei. Sandro Boticelli egy egész képsorozatot festett a Dekameron történetei alapján, és film is készült belőle, bár jó régen.

Magyarul először 1890-ben jelent meg először, Dekameron vagy száz elbeszélés címmel, azóta többen és többször is újra lefordították.

Megér egy próbát…

“Minden harc és háború az élet megsemmisítésére tör. Egyetlen harc van, mely nem pusztulást, hanem termékeny életet jelent: a harc, amelyet a szerelmes férfi a nő ellen visel…” 

 (Giovanni Boccaccio - Dekameron)

A Dekameron száz világhírű történetét Boccaccio 1349 és 1353 között írta. Azóta se veszítettek elevenségükből, mert az író nem éri be azzal, hogy egyszerűen elbeszéli a szerencsétlen vagy boldog szerelmesek megpróbáltatásait vagy kacagtató kalandjait, a tréfás vagy szomorú történeteket: elbeszéléseiben ott kavarog korának egész társadalma, megtollasodott vagy tönkrement kereskedők, uzsorások, művészek, kalandorok, féktelen nemesurak, ravasz kópék, huncut parasztok, álszent, nagybélű, parázna papok, ostoba és agyafúrt törvénytudók, orvosok. Boccaccio a középkor alkonyán már az újkor hírnöke: a vakhit helyett a kétkedést, a józan észt, az önsanyargató vezeklés helyett a derűs életörömöt hirdeti.

Tizenkilenc magyar nyelvű kiadás, a legutolsó 2009-ben, az Európa Kiadótól

Elizabeth Hoyt - A sötétség hercege

Maiden Lane 6

Maximus ​​Batten tizennégy évesen válik Wakefield hercegévé, miután szüleit egy rablás során kegyetlenül meggyilkolják. A férfi azóta járja St. Giles utcáit, és harcol a bűn ellen; reménykedve, hogy egyszer bosszút állhat. Egy sötét éjjel két hölgy segítségére siet, kimenekítve őket az erőszakoskodók karmai közül, amikor elkapja az egyik nő bátor, meg nem alkuvó pillantását. Mi lakozhat a szelíd vonások, az egyszerű, barna ruha mögött, ha a nő tekintete ennyire beszédesen erőt sugárzó? 

Artemis Greaves úgy érzi, a sorsa gúzsba köti: társalkodónőként mosolyog, végszavaz, támogat és segít, de rendre csak a második, a harmadik vagy a leghátsó sorból. Mindig a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Mindennek ellenére Artemis független nő, aki képes magához édesgetni egy herceg kutyáit; hölgyhöz nem illő módon, cipőit levetve hajnali sétát tenni a herceg birtokán… és megzsarolni a férfit. Egy herceget, a St. Giles-i kísértetet. Egy dologgal azonban nem számol, hogy a köztük fellobbanó szenvedély fenekestül felforgathatja mindkettejük életét…

Elizabeth Hoyt könyve két olyan ember szerelméről szól, akiknek gyerekkoruk óta óriási felelősség nyomja a vállát; óvatosak, valódi arcukat harcos természetük mögé rejtik. Képesek-e arra, hogy az álarcukat levetve megmutassák a másiknak valódi lényüket, kivívva ezzel a maguk és egymás boldogságát?

General Press, 2016

Eredeti mű: Elizabeth Hoyt – Duke of Midnight, 2013

Elfogult vagyok, mert Elizabeth Hoyt egyike a kedvenc klasszikus romantika szerzőimnek és valamennyi könyvét kedvelem, ez a sorozat pedig különösen a szívem csücske.

A sötétség hercege kis jóindulattal önálló regényként is megállná a helyét, akárcsak a Maiden Lane sorozat valamennyi része, de kár lenne kihagyni az előző részeket, mert azért vannak bizonyos összefüggések közöttük… és mert egy szenzációsan felépített sorozat… meg egy kicsit sem lehet unni.

A sorozat a 18. század elején játszódik az angol arisztokrácia köreiben, valamint St. Gilesben, London egyik szegénynegyedében, ahol évek óta a törvényt a St. Giles-i kísértet szabja meg és őt pedig a kitartó Trevillion kapitány üldözi… vagy nem. A sorozat valamennyi könyvében szerencsésen keveredik az angol arisztokrácia krémje és a pórnép. A szerelmi szál mellett ízelítőt kaphatsz a kor arisztokráciájának képmutatásából és torz erkölcsi normáiból, és abból, hogy milyen az élet a 18. század eleji London szegénynegyedében. A történet minden esetben pörgős, izgalmas és bár a szerelmi szál végkifejlete mindig borítékolható, a történéseket nem mindig lehet előre látni.

Azok számára, akik nem olvasták az előző részeket és nem tudják kicsoda-micsoda a St. Giles-i kísértet, elmondom, hogy egy mondabeli alak 18. századi újraértelmezése: köpenye alatt piros-fekete harlequinkosztümöt viselő atlétikus férfi, aki arcát egy csőrös velencei maszkkal takarja és minden esetben a szegények, elesettek védelmezője és a gonoszak rémálma. Hogy ki van a maszk mögött... nos, akik olvasták a sorozat előző részeit már tudják.

A szereplők nagy részét ismerjük már az előző részekből, így Artemist és Wakefield herceget is, ez a rész az ő szerelmi történetük. Ez a rész ott folytatja, ahol az előző, Az éjszaka ura abbahagyta: Lady Penelope fogadást köt, hogy van mersze St. Gilesbe kocsizni este és ott meginni egy adag gint. Azt ugye tudjuk már, hogy St. Giles a törvénytelen gin-főzés és kereskedelem fellegvára és az emberek egy korty alkoholért képesek gyermeküket is eladni. Tehát ez nem egy olyan hely, ahová egy olyan finom úrihölgy, mint Lady Penelope csak úgy kikocsizhatna, főleg sötétben nem. Ennek ellenére Artemis kíséretében St. Giles-be hajtat, ahol megtámadják őket, a kísértet pedig a megmentésükre siet.

Ugye azt már tudjuk, hogy a herceg tizenévesen vesztette el szüleit pont St. Gilesben, amikor egy garázda rabló mindkettejüket leszúrta. Ebben a történetben Wakefield hercege egyre közelebb kerül a szülei gyilkosához és az elhatározáshoz, hogy címe egy felelséget is kíván. A kiválasztottja pedig…, nos, nem a főhősnő, Artemis, hiszen ő csak a szegény rokon, egy egyszerű társalkodónő, akinek ikertestvére, Apollo Bedlamban van bezárva. Ha még nem olvastál volna Bedlamról, akkor elmondom, hogy az egyike az első pszichiátriai intézeteknek, bár a 18. század elején inkább a bolondokháza elnevezés volt a találó. Ide zárják be Artemis testvérét, Kilbourne vikomtot, akit három barátja meggyilkolásával  vádolnak.

Tehát szó sem lehet arról, hogy a herceg egy ilyen családdal közeli rokoni kapcsolatba kerüljön. A kiválasztott menyasszonyjelölt Lady Penelope, Artemis távoli rokona, akinél a nőnek - szegény rokonként - társakodónői pozicíóval kell beérnie. Ugye, aki olvasta a sorozat valamennyi magyar nyelvű részét, az tudja, hogy Lady Penelope egy dúsgazdag, elkényeztetett, öntelt és szerfelett buta liba, akinek egyetlen életcélja, hogy egy herceg felesége legyen. Bármelyiké. Ha nem jönne össze neki egy fiatalabbal, mint Wakefield, van neki tartalékban egy idősebb is, aki korban akár a nagyapja is lehetne. Csupán azért mert neki mindenből a legjobb jár. Jól fogsz szórakozni a hölgy butaságán és feltűnési viszketegségén, az biztos.

Mind mondtam/írtam, ez a könyv Artemis és Wakefield herceg szerelmének története, valamint egy újabb epizód a St. Giles-i kísértet kalandjaiból. Hogy miként talál egymásra a herceg és Artemis, valamint sikerül-e a hercegnek annyi év után megbosszúlnia szülei halálát és lelepleznie gyilkosukat, rajtad áll, hogy kiderítsd. S a szerző most sem tér el a bevett szokásától, az eredeti történet mellett minden fejezet elején egy másik mese, történet részleteit olvashatod, ez esetben Herla király van soron és az ő históriája.

Bár egy klasszikus romantikus történet, nem a habos-babos fajtából való, mert kalandos, pörgős és némi erotikával fűszerezett. Ez ismét egy olyan könyv, sorozat, amit nagyon szivesen látnék filmen, de nem hinném, hogy ez valaha is be fog következni, tekintve a filmgyártás aktuális irányzatait. Én ennek minden sorát imádtam, de én elfogult vagyok a szerzővel és a sorozattal szemben, tehát a szokásos ízlések és pofonok.

A sorozat magyar nyelven megjelent részei

a General Press kiadásában

1. Bűnös szándék, 2013

Wicked Intentions

2. Csillapíthatatlan vágy, 2013

Notorious Pleasures

3. Botrányos vágyak, 2014

Scandalous Desires

4. Az álarcos csókja, 2014

Thief of Shadows

5. Az éjszaka ura, 2015

Lord of Darkness

További részek angol nyelven

7. Darling Beast

8. Dearest Rogue

9. Sweetest Scoundrel

10. Duke of Sin

10.5 Once Upon a Moonlit Night (kisregény)

11. Duke of Pleasure

12. Duke of Desire - megjelenik 2017-ben

Milly Johnson - Borúra derű

Emlékezetes nyaralásnak indult. 

De szerepelt a tervek között alkalmi románc is?

May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek… 

Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?

A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?

Pioneer Books, 2016

Eredeti mű: Milly Johnson – It’s Raining Men, Simon & Schuster, New York, 2013

Első könyvem a szerzőtől… rosszul mondom, az első amit végig  is olvastam.

Adva van három barátnő – hogy is lehetne másképp, nem kettő, nem négy vagy öt, hanem pont három. Három olyan “barátnő” aki ugyanannál a cégnél dolgozik, de nem is igazán találkoznak, néhány közösen és kutyafuttában elfogyasztott ebéd kivételével. Tehát mindegyik nyugodtan megteheti, hogy a másik kettőt beetesse magánéltét illetően: minden csodás, minden nagyszerű és a boldogság felhőtlen. Csakhogy ez nem így van, és a könyv első, nyaralás előtti részében megismerjük azt a “felhőtlen bodogságot” amiben a három nőnek része van és amit mindegyik gondosan titkol a másik kettő elől. Mivel a nyaralás időpontjának közeledése egyenesen arányos a magánéleti gondok növekedésével, a nyaralásnak már mindhárom nő szingliként indul neki… bár ezt a tényt hosszan titkolják még egymás elől.

S ezzel el is érkeztünk a könyv második részéhez, magához a nyaraláshoz, ami valami véletlen folytán a luxus-wellness-szálló helyett egy állandóan borús, lerobbant faluba materializálódik, ami még a Google keresőjében sem szerepel, és ahol a szinte teljesen férfiakból álló lakosság ellenségesen viszonyul a betolakodókkal szemben. Mi több, Clare-t többször le is boszorkányozzák, csupán azért, mert szemei különböző színűek: egyik kék, a másik zöld. Ez már azért is érthetetlen, mert a faluban lakik egy idős hölgy, akinek szemei Clare-éhez hasonlóan különböző színűek, őt viszont mindenki szereti és tiszteli,  mi több, a hölgy a macskája is különböző színű szemekkel büszkélkedhet. – Zárójelként megjegyzem, hogy a heterokrómia nem is olyan ritka dolog sem embereknél, sem állatoknál, de ebben az esetben adott a könyvnek egy löket miszticizmust is.

S miközben a három nő magánéleti és nyaralasi gondjaival bajlódunk, képbe kerül egy negyedik is. Joan, a tipikus csaló, másokon élősködő szerencsevadász most épp a helyi idős lordot akarja behálózni, hogy feleségül vetesse magát vele és az egyedülálló lord tetemes vagyonára tegye a kezét. Látszólag a történet két szálnak semmi köze egymáshoz: a három nő nem ismeri Joant, nem kerülnek kapcsolatban az idős lorddal sem, Joan sem ismeri őket, soha nem is találkoznak szemtől szembe. Az egyetlen közös pont Ren Dullem, a falu, ahol valamennyien tartózkodnak a történet idején.

Eddig a könyv és a történet rendben is volt, gondoltam lesz majd egy vihogós sztori arról, hogy Joan lebukik és behúzott farokkal kell menekülnie. Esetleg a leleplezésében közreműködik a három grácia: May, Clare és Lara is, s közben a három nő kalandos nyaralását feldobja a mogorva házigazda is, akitől a lepukkant nyaralót bérlik… Hát fenéket! Itt, az eddig abszolút hihető történet találkozott Hans Christian Andersennel és főleg a nagy mesemondó azon szereplőjével, akinek a szobra Koppenhága partján található – nem írom le kicsodáról-micsodáról van szó, hátha valaki nem olvasta az illető mesét vagy nem járt Koppenhágában (és guglizni sem fog!) és megmarad a mesei elem felfedezése az olvasás idejére.

Ettől a pillanattól az érdeklődésem a könyv iránt erősen csappant, de azért végigolvastam, egészen a nagy, egyetemes happy endig, amikoris a gonosz megbűnhődik, a három grácia tényleg felhőtlenül boldog lesz és Ren Dullem falu fölül eltűnnek a sötét fellegek.

Ha elvonatkoztatok a mesei elemtől, ami enyhén fantasy-t csinált a könyvből, majd egy gyilkossághoz is vezetett, akkor a történet és a könyv akár jó is lenne. A szereplők igazán jól megformáltak, valóságosak, valós gondjaik vannak. Lehet mások pont emiatt a mesei elem miatt fognak lelkesedni érte, nekem az annyira kellett, mint döglött lóra a patkó. Nem tehetek róla, én már csak ilyen földhözragadtabb fajta vagyok.

Mindenképpen szórakoztató olvasmány, könnyed, sokat nem kell várni tőle… meg ízlések és pofonok

Ha már a könyv angol címe It's Raining Men, akkor dobjuk fel a hangulatot az azonos című dallal:

Sukitore - Szabadon

Történetek a Sukitore javából: 13 izgató, párosan írt erotikus és szextörténet, melyek biztosan beindítják az olvasó fantáziáját. Változatos helyszínek és kalandok követik egymást, hol romantikus játékokkal, máskor nyers szexualitással színesítve a történeteket. 

A könyv ingyenesen letölthető a Sukitore weboldaláról.

Magánkiadás, 2014

Ez most nagyon kínos, mert tegnapelőtt megkeresett a szerzők egyike,  figyelmembe ajánlotta a könyvet és célzott rá, hogy esetleg írjak róla néhány gondolatot. Mielőtt magamhoz tértem a meglepetésből már igent is mondtam. Hogy a millió önjelölt műkritikus közül hogyan és miért pont engem talált meg,  fogalmam nincs és nem is akarom ezt tárgyalni. Ismét elmondom, amit a bemutatkozómban: nem írok értékelést, sem kritikát, mindaz ami itt megjelenik saját, egyszerű olvasói véleményem. Pont.

Kicsoda-micsoda a Sukitore?

Még tavaly hallottam róla az ismert közösségi oldal egyik csoportjában. Akkoriban elég gyakran lehetett találkozni a Sukitore-val, legalábbis amerre én navigáltam.

Úgy értettem, hogy az elnevezés maga a műfaj és párosan írt erotikus történeteket takar - ha mégsem így lenne javítsatok ki. Párosan, értsd a férfi szemszögéből és a nő szemszögéből ugyanazon a történeten belül. Ez jó, nem? Úgyis nagyon menő mostanság minden történetet kétszer megírni: egyszer a főszerpelő nő, aztán a férfi szempontjából is. A Sukitore történetek abban különböznek ezektől, hogy itt a férfi szemszögét férfi írja, a nőjét pedig nő – és ez így van jól, mert egy nő sosem fogja tudni mi van egy férfi fejében vagy mit érez az adott helyzetben (nagy bánatunkra!) és fordítva.

Kik írják a Sukitore-t?

Olyanok, akikkel napközben lehet teljesen más formában találkozol. Lehet a postásod, a pénztáros a boltból, a szomszéd srác, a körzeti orvos vagy lehet pont a főnököd, tehát hétköznapi emberek, nők és férfiak, akik úgy érzik írói vénájuk van és kedvelik ezt a fajta erotikus kitárulkozást művelni. Guglival könnyen megtalálod az oldalukat, sőt magad is kipróbálhatod mire vagy képes, ha kedvet kaptál szexuális fantáziáid történetbe foglalásához.

Megosztanám gondolataim magáról a könyvről is, ami, mint a fülszöveg is jelzi, 13 párosan írt erotikus történetet tartalmaz, sőt! a nyitótörténetet hárman írták – van egy kukkoló is benne.

Abszolút hétköznapi történetek hétköznapi emberekkel a címszerepben, nincs problémás dögös millios, sem mondvacsinált okokért hisztériázó mini-díva, nem is lehet, hiszen ezek a történetek szexuális fantáziák és annyi. Akár a tiéd vagy az enyém is lehetne. Nyelvezete közvetlen és szókimondó, sallangoktól mentes, de mégsem vulgáris… találó az antológia címe, mert Szabadon írják le erotikus fantáziáikat egy olyan világban, ahol ez még mindig a tabuk tabuja.

Ismerőseim közül sokan kedvelik a műfajt, én nem lettem a rajongója. Nem azért mert erotikus és szókimondó, vagy mert kétszer olvasom el majdnem ugyanazt, csak más szemszögből elmesélve – bár ez is zavar valamicskét –, hanem azért, mert nem szeretem az egyes szám első személyben írt könyveket. Az olyan mintha valakinek a magánszférájában turkálnál és nekem nem feltétlenül van szükségem erre. Sajnos, újabban egyre gyakrabban íródnak ebben a formában a könyvek.

De hát ízlések és pofonok… ez ne tartson vissza téged attól, hogy Sukitore történeteket olvass, vagy akár írjál, ha arra szottyan kedved.

További Sukitore kiadványok:

Az első könyv

Magánkiadás, Budapest, 2010

Bosszú az éjszakában

Magánkiadás, 2015

Hogy történhetett

Publio, 2015

Elizabeth Adler - Gyilkosság a tengeren

A gyönyörű és fiatal Angie az egyik pillanatban még dúsgazdag vendéglátói kegyeit élvezi a luxusyachton, majd egy jól irányzott ütés a pezsgősüveggel, és máris a tenger sötét hullámai közt találja magát. Ahogy lángvörös haja szétterül a vízen, még látja a fedélzeten álló két alakot; az egyik a barátnője, a másik a szeretője. Nem hitte volna, hogy így ér véget, hiszen minden olyan szépen indult…

Ahmet Ghulbian, a félig görög, félig egyiptomi milliárdos szenvedélyes játékos. A fiatal és romlatlan lányok a gyengéi. Magához édesgeti őket, játszik velük, majd ha már kényelmetlenné válik a jelenlétük, örökre elhallgattatja őket. Bizarr vágyainak tárgyát hű csatlósa, Mehitabel hajtja fel számára, aki Angie Morse sorsát is megpecsételte…

Ahmet hatalmas partit rendez mocsárra épült birtokán, ahová Martha és Lucy is hivatalosak. A kastély toronyszobája azonban szörnyű titkokat rejt, és aki felfedi őket, nagy árat fizet…

Elizabeth Adler, a Toszkánai nyár, a Bűnös gazdagok és számos egyéb bestseller szerzőjének új regénye vérbeli strandolvasmány; kaland, krimi és romantikus regény egyben.

Libri, 2016

Eredeti mű: Elizabeth Adler – One Way or Another, Minotaur Books, 2015

Első könyvem az írónőtől, és határozottan érdekes volt.

Műfaját meg sem tudnám határozni, mert igazából nincs ebben sem szerelem, sem romantika,  gyilkosság sem úgy mint egy Agatha Christie krimiben. Nevezzük életképeknek, vagy egy beteg elme tévelygéseinek, hiszen Ahmet minden kétséget kizáróan egy pszichopata, aki egyszer véletlenségből megtapasztalta a büntetetlen gyilkosság mámorát és számára ez olyan mint a drog. S amikor a szadista Mehitabel személyében bűntársra is talál, akkor már semmi nem állítja meg a pszichózist. Strandkönyvnek pedig végképp nem mondanám.

Ahmet Ghulbian Kairó bazárjában, egy prostituált gyermekeként kezdi földi pályafutását, majd mint minden rendes csaló, kitalál magának egy új élettörténetet és ahogy a vagyona gyarapszik úgy fut el vele a ló. Hihetetlenül okos, hiszen a sorozatgyilkosok valamennyien azok. Akire ráun, vagy útjában áll az nyomtalanul eltűnik, többnyire a tengerben. Maga sem tudja, hogy közvetve vagy közvetlenül hány életet oltott ki. Egészen addig, míg egy ilyen “takarítást”, Angie eltüntetését,  meglátja a partról az ott nyaraló festőművesz, Marco, és nem hagyja annyiba, bár eleinte senki nem hisz neki.

Érdekes a könyv felépítése is. Egyes szám harmadik személyben íródik a történet, kivéve Angie, az utolsó áldozat története, amit ő maga mesél el, egyes szám első személyben.

Aki szereti a minden részletében leíró stílust, annak ez nagyon be fog jönni, én annyira nem vagyok kiváncsi, hogy melyik szereplő milyen kávét iszik és mi van rajta reggelente, ha nincs jelentősége a történet szempontjából… például…

Egynek mindenképpen elmegy, de hát ízlések és pofonok.. Én biztosan belenézek majd a szerző más könyvébe is. És még az is jó benne, hogy nincs sem előzménye, se folytatása. Ennyi a történet és kész!

Lily Macellister - A Lincheln kastély titkai

Skóciában egy XV. századi kastély felújítása során különös fémdobozra bukkantak, amelyben egy kristálykódex és egy hieroglifákkal díszített medál volt. Másnapra mindkettőnek nyoma veszett az építésvezetővel együtt. 

A nyomozás szálai földrajzilag és időben is igen messzire vezetnek Sikerül Adamnek és Nathannek időben megfejteni a titkosírással írt üzeneteket? Vajon ki Eduard Lincheln gróf, a kastély jelenlegi tulajdonosa és milyen szálak fűzik az éjszakánként megjelenő fáklyás lovasokhoz, akik nyomtalanul eltűnnek a kastély melletti erdőben? Hová vezetnek a különös földalatti járatok és milyen titkokat rejtenek?

A könyv végére mindez és sok minden más is kiderül, bár egy kérdés nyitva marad...

Underground Kiadó, 2016

Publio, 2016

Azt hiszem már mondtam egyszer, hogy mindenki olyan néven ír amilyenen akar…arról és azt ír, amit akar. Ez ismét egy első könyves magyar próbálkozás – én legalábbis semmilyen más nyomot nem találtam más könyvről. Van szerzői oldal, be lehet guglizni, én megtettem.

Meglehetősen drága a nyomtatott variáns a terjedelméhez képest (alíg több mint egy Harlequin-füzet)… és ahhoz képest, hogy induló íróról van szó – az elektronikus változat sokkal hozzáférhetőbb, értem anyagi szempontból.

Végy néhány sikeres elemet, keverd össze őket, írj köréjük egy történetet, amiben legyen egy pap és kolostor is és helyezd a történetet Skóciába, mert az misztikus és trendi. S mivel magyar vagy és nem tudod ezt felejteni, akkor legyen benne hungarikum: keverd bele a Pilist és adj hozzá egy Báthory nevű szereplőt is, mert ugye a Báthory is egy húzós név, automatikusan történelembe visz. Miért nem Kis, Nagy, Molnár vagy Kovács?

Bocs kedves szerző, de nekem ez nagyon ott van Dan Brown A Da Vinci-kód-jánál – értsd alapötletben, szereplők formálásában, a több helyszínen zajló cselekményben és magában a misztikus tárgyban amit találnak.… de hát ízlések és pofonok.

Az író(nő) hivatalos oldala szerint folytatása is lesz, mert ugye egy kérdés nyitva maradt. Sok sikert hozzá!