Úgy gondolja,
tökéletes az életed.
Szerinte nem
érdemled meg.
AZ
ÁLLÁSOD
Amy boldogan
ajánlja fel régi barátnője lányának, hogy legyen gyakornok a magazinjánál.
Josie fiatal, becsvágyó, és minden vágya, hogy megvethesse a lábát Londonban.
AZ
OTTHONOD
Josie
hamarosan nélkülözhetetlenné válik a munkában és a házban. Amikor Amy egy
provence-i nyaralásra indul a volt évfolyamtársaival, és az utolsó pillanatban
kútba esik a gyerekfelügyelet, úgy tűnik, Josie tovább marad, mint Amy
szeretné…
A FÉRJED
A provence-i
kánikulában Amy kezd elbizonytalanodni Josie-val és a férjével kapcsolatban.
Tökéletes életében újabb és újabb repedések keletkeznek, és Amy nem tud
szabadulni a gondolattól, hogy Josie nem a család jó barátja…
XXI. Század
Kiadó, 2019
Eredeti cím: The
Friend of the Family, Headline, 2018
Már többször
is említettem, hogy Tasmina Perry egyike a kedvenc szerzőimnek, rohadtul
elfogult vagyok, ha róla van szó, és hogy mindent olvastam, ami magyar nyelven
tőle megjelent, tehát kétség nem fért hozzá, hogy én ezt a frissen megjelent
könyvet akarom, méghozzá nagyon.
Azt is
említettem már legalább egyszer, hogy könyveiben nem ismétel, nincsenek
visszatérő motívumok vagy szereplők, a történet mindig új, izgalmas és eredeti.
Ez így is volt tizenkét magyar nyelven megjelent könyven át, most azonban ezzel
a tizenharmadikkal a szerző visszatért egy olyan világba, ahol már jártunk
egyszer – legalábbis azok, akik annyira rajonganak Tasmina írásaiért, mint én.
2010-ben az
akkor még virágzó Ulpius-ház Kiadó jelentette meg a szerző Divatdiktátorok című könyvét. Ebbe a világba, a divatmagazinok
világába visz el újra a szerző. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a két történetnek
semmi köze egymáshoz, azon túl, hogy ismét a divat- és stílusmagazinok és a hozzájuk
tartozó őrület ad keretet a cselekménynek. Aki látta az Ördög Prádát visel című
filmet – vagy olvasta a könyvet, ami a történet alapjául szolgál –, az tudja
miről beszélek. A szereplők mások, a konfliktus más, csupán az alap hasonló.
Bár a történet
főhőse Amy és ez tulajdonképpen az ő története, ugyanolyan fontos szerepet kap
a történetben az a kiváltságosokból álló baráti társaság, melynek ő is tagja,
és mely még az oxfordi egyetemi években verbuválódott, majd egymás között
házasodtak, létrehozva a saját elít körüket: Max és Claire, Juliet és Peter,
Pog és természetesen Amy férje, David. Amy kivételével valamennyien tehetős
családból származnak, a jómód természetes nekik, a szerényebb családi háttérrel
rendelkező Amyt a szerencse sodorta közéjük még az oxfordi időkben és ez volt
számára az ugródeszka.
A történet
jelenében Amy egy stílusmagazin főszerkesztője, elfoglalt karrierista nő, gyerekét
és férjét csupán reggel-este és a ritka családi nyaralások alkalmával látja.
Egy ilyen családi nyaralást tervez, amibe beleértendő baráti körük is
tokkal-vonóval, amikor ismét feltűnik Londonban gyermekkori barátnője, Karen,
és Amy bűntudattól hajtva felajánlja Josie-nak, Karen lányának, a gyakornoki
pozíciót a Verve magazinnál. Josie érkezése pillanatától Amy tökéletes élete
fokozatosan darabokra hullni látszik.
A cselekmény
két szálon fut. Az egyik a történet jelene, és ahogy a cselekmény bonyolódik
úgy jönnek flashback-szerűen emlékek a múlt történéseiből, azaz 1995-ből,
amikor Amy Oxfordban tanult, már tagja a Julietből, Davidből, Maxből és Pogból
álló baráti társaságnak és közösen osztoznak egy házon. S természetesen itt is
feltűnik Karen, aki foggal-körömmel kapaszkodik az ambiciózusabb Amyhez fűződő
barátságba, irigy barátnője jobb életére. A helyszínek is váltakoznak. Míg a
jelenben Londonban és Provance-ban járunk – ide utazik nyaralni a baráti
társaság –, a múlt történései Oxfrodba visznek.
A fülszöveg
eleget elárul arról, hogy mit lehet várni ettól a történettől, és főleg
Josie-tól. És minden jel arra látszik mutatni, hogy Amy kellemetlenségei Josie
érkezésével kezdődtek, úgy a munkahelyén, ahol a lány rövid időn belül pótolhatatlan
munkaerő lesz, mint a magánéletben, hiszen mindenki rajong a mutatós fiatal
lányért, aki mindig ott van, ahol szükség van rá, szenzációsan bánik a gyerekekkel is és csodálatosan alkalmazkodik az
új életformához. Azok a véletlen történések, amik Amy életét felzaklatják és a
szakadék fele sodorják, egytől egyik Josie-nak látszanak kedvezni.
Bevallom, hogy
nehezen indult be a történet és szinte félre is tettem, mert minek még egy
divatőrületes könyvet olvasni a szerzőtől, aztán úgy a felénél motoszkálni
kezdett bennem a gondolat, hogy ez az egész Josie-ügy túl egyszerű így,
különösen egy Tasmina Perry kaliberű író esetében. Ilyen közhelyet, hogy az
egyetemről frissen kiesett leányzó néhány hét alatt átvegye Amy helyét úgy a
családban, baráti társaságban, mint a munkahelyén, egy magára valamit is adó
szerző nem követ el. Ez túl egyszerű, túl átlátszó, hogy ne mondjam azt, hogy
unalmas. És jól gondoltam, mert ebben a történetben sokkal több van, mint
amennyi eredetileg látszik.
Amilyen
nehezen rágtam magam át az első fejezeteken, annyira megkedveltem a
továbbiakban és megértettem mire volt jó a történet elején a langyos,
időhúzás-szerű felvezetés. Ez a történet a társadalmi különbségekről szól, az
elít klikkesedésről, irigységről, bosszúról és beteg elmékről –
pszicho-thirillernek azért még nem nevezném. S természetesen a magazinok világáról
is, ahol a kulisszák mögött semmi sem az, mint aminek látszik.
Nem mondom,
hogy a szerző legjobb könyve, de izgalmas, tele volt titkokkal, intrikákkal. Perry
nagyszerűen építette fel a történetet, mindig csak egy-egy információmorzsát
szórva el a múltból, amivel teljesen más megvilágításba helyezte a cselemény
jelenének történéseit. Olyan jól kavarta a dolgokat, hogy csupán az történet
utolsó fejezeteiben lett teljes a kép és értettem meg, hogy mi történik, s
főleg miért.
Amyt, mint
főszereplőt, szerettem is meg nem is. Lelke mélyén ő még mindig az az egyszerű
vidéki lány, aki volt, hisz az emberi jóságban, könnyen bűntudatot lehet
ébreszteni benne és ugyanolyan könnyen el lehet bizonytalanítani is. Otthon is
van ebben az új, csillogó világban, meg nem is, kicsit elveszett, olyan mint
aki nincs tisztában a játék szabályaival. Engem határozottan idegesített, amikor
végül nem vág vissza, nem fizet meg mindazért, ami vele történt, mégcsak nem is
tisztázza magát minden ellene felhozott vád alól, hanem egyszerűen elengedi.
Igen, lesz boldog végkifejlet, bár az is vita tárgya lehet, hogy ki mit nevez
annak.
Bár nehezen
indult, egy újabb remek történetet olvashattam a szerzőtől, s remélem nem
utoljára. De természetesen ízlések és pofonok…
