Hóvégi klasszikus: Karinthy Frigyes - Utazás a koponyám körül

Találkozásom a szerzővel – persze ezt a találkozást képletesen kell érteni –, még az iskolában történt. Pontosan nem emlékszem hányadikban is volt… talán tizenegy-tizenkettőben valamikor, amikoris a Tanár úr kérem című műve kapcsán említést tettek róla magyar irodalomból a “futottak még” kategóriában. Természetesen a Tanár úr kérem kötelező olvasmány volt, amit valamennyien úgy tettünk félre, ahogy volt. Mentségemre szolgáljon, megpróbáltam, nem jött össze. Mikor senkivel sem lehetett beszélgetni az adott műről, az irodalomtanár az Utazás a koponyám körül-t ajánlotta olvasásra. Hogy végülis hányan kedveltük meg ezt a történetet, nem emlékszem, én az biztos, hogy igen, mert semmi hasonlóval nem találkoztam addig, s ha őszinte akarok lenni, azóta sem.

Túl sokat nem lehet mondani erről a könyvről, hiszen a fülszöveg mindent elmond amit a cselekményről tudni kell. Igen, ez a valóságban is megtörtént, Karinthy agydaganatának felfedezését és gyógyulásának körülményeit írja le, valamint a betegség ideje alatt felmerült személyes gondolatait, érzéseit osztja meg az olvasóval és teszi ezt nem tragikusan, pesszimizmusba merülve, hanem tömény öniróniával.

Arról sem tesz említést a fülszöveg, hogy miért is kerül sor arra a bizonyos klínikai látogatásra felesége társaságában, amikor is motoszkálni kezd fejében a gondolat, hogy talán agydaganata van. A második számú Karinthyné (született Böhm Aranka) ott praktizál a klínikán – bár pontosan meghatározni nem tudnám hogy micsoda is, mert mai mércével nem az a neurológus vagy pszichiáter, aki a 20. százat elején volt, ugyanis a hölgy – Őnagysága, ahogy Karinthy emlegeti –, előbb pszichoanalitikusnak tanult, majd később átnyergelt az orvosi tudományokra. Mindenképpen egy fölöttébb ambiciózus hölgy, aki pontosan tudja mit akar és azt, is hogyan érje el.

Felesége az, aki a megoldást hozza, minden követ megmozgatva, hogy a híres professzor megvizsgálja férjét. És a svéd professzor nagyonis valós személy, ugyanis Herbert Olivecrona a 20. század idegsebészetének kiemelkedő képviselője és munkássága, módszerei szerte a világon ismertek.

Ez egy olyan könyv amit egyszer mindenkinek el kelllene olvasni, szerintem Karinthy legjobb írása. De ez csupán az én véleményem, mert hát az ízlések és a pofonok.

A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író. Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, halucinál. Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét között nem nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz. Különlegesen izgalmas, nagyszerű az elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével zárul a mű.

Eredeti megjelenés: Athenaeum, 1937 és utána még huszonháromszor, legutóbb 2015-ben a Kossuth Kiadónál nyomtatott formában és hangoskönyvként a 2016-ban Hungaroton gondozásában, Mácsi Pál tolmácsolásában

“Előveszem az órám, leteszem az asztalra. 

– Morfiumot kérek – mondom nagyon nyugodtan és hidegen és ellenségesen. 

– Nem lehet! Tudja, hogy nem lehet! Mi jut eszébe? Mit akar azzal az órával? 

– Három percen belül morfiumot kérek. 

Habozva, nyugtalanul néznek rám, senki se mozdul. Három perc elmúlik. Utána még tíz, ekkor nyugodtan elteszem az órát, és imbolyogva felállok. 

– Vigyenek a Fiakker bárba. Ma este szórakozni szeretnék, azt mondják, nagyon jó.
Felszabadulva ugrálnak fel. 

Senkinek nem árultam el, azóta se: a három perc elteltével el voltam szánva – először és utoljára életemben –, hogy amennyiben további tíz percen belül nem áll ki a fejfájás, a legközelebbi villamos elé vetem magam. 

Soha nem derül ki, megtettem volna-e? Mert a fájás hirtelen, villanásszerűen kiállt.”

(Karinthy Frigyes – Utazás a koponyám körül)

Simona Ahrnstedt - Egyetlen éjszaka

A svéd pénzügy kegyetlen világában a bizalom a legfontosabb árucikk

Senki sem tudja ezt jobban a könyörtelen, megállíthatatlan befektetőnél, David Hammarnál, aki épp Svédország egyik büszkeségének, a nagy múltú, több milliárd koronát érő vállalatnak, az Investumnak az átvételét tervezi. Amikor minden a helyére kerül, támogatóként már csak egyvalakit szeretne maga mellett tudni: a tulajdonos család egyik tagját – Natalia de la Gripet. 

 Az elegáns és tehetséges Nataliát hajtja a vágy, hogy megállja a helyét egy férfiak által uralt világban. David váratlan ebédmeghívása azonban kíváncsivá teszi. Mindenki tudja, hogy a férfi gazdag, veszélyes, és fittyet hány a szabályokra – a nő azonban hamarosan rájön, hogy David mély lelki sebeket is hordoz. 

Bár mindketten tisztában vannak vele, hogy a kapcsolatuknak nincs jövője, mégsem tudnak ellenállni a kettejük között lángoló szenvedélynek. És ahogy a vége felé közeledik a forró nyár, megdöbbentő titkokra derül fény, és Nataliának meg Davidnak szembe kell néznie legbelsőbb félelmeivel és vágyaival.

General Press, 2016

Erdeti mű: Simona Ahrnstedt – En enda natt, Forum, Stockholm, 2014

Ha azt mondom arisztokrácia, akkor mi jut eszedbe? Lord, Lédi és Szőr az Egyesült Királyságból, esetleg néhány ismertebb európai dinasztia, s ha még hozzáteszem a kortárs szót is, akkor sem vinne a gondolatod pont Skandináviába. Persze tudtam, hogy Svédország alkotmányos királyság, de hogy más rendű-rangú arisztokrata is lenne ott az már teljesen kimaradt nálam. A De la Grip család, aki körül a történet forog, bizony grófi címmel rendelkezik. Tehát első meglepetés az, hogy mennyire keveset tudok a skandináv államokról, ez esetben Svédországról, mert ugye ott játszódik a könyv cselekménye.

Aztán gyorsan jött a második meglepetés is: létezik, hogy a demokráciájára, egyenjogúsági elveire és politikai korrektségére annyira büszke országban legyen még ekkora mértékű szexuális sovinizmus? Ez a meglepődésem gyorsan el is múlt mert körbenéztem és nyugtáztam, hogy sehol sincs ez másképp, miért pont ott lenne? A "teremtés koronája" a világ minden táján ott van, és ugyanolyan arrogáns, lekezelő és felsőbbrendűnek érzi magát Y kromoszómájából kifolyólag.

A szépek és gazdagok világába vezet ez a könyv… és oda ahol a gazdagságot csináják: a pénzvilágba. S összecsap a hagyományos dolgokat kedvelő és követő réteg az újgazdagokkal, a haladást képviselőkkel… mindez egy szerelmi történettel (vagy kettővel) körítve, múltban való vájkálással, családi titkokkal és botrányokkal valamint néhány egyetemesen érvényes alapigazsággal – hagyom, hogy fedezd fel te magad mik azok.

Van a történetben néhány klissé, de nem mondanám, hogy ez nagyon zavaró. Például, amikor Natalia elmondja, hogy a vőlegénye azért dobta, mert nem lehet gyereke, a nyakam tettem volna rá, hogy az első szexszel töltött éjszaka után terhes is marad. És tádám!!! Úgy lőn! Mellesleg erotika is pont annyi van benne amennyi kell. A végkifejlet és a happy end kiszámítható, de mégsem minden történt úgy, ahogy magamban elképzeltem.

   Nincs kedvencem a szereplők között, viszont a főhősnőt, Natalia de la Grip-et nem kedveltem egy szikrát sem, mert annak ellenére, hogy szakmailag egy brilliáns elme, magánemberként egy megalkuvó, görcsös, szorongó nő, aki egy olyan család mellett teszi le a hűségeskűt, melynek tagjai folyamatosan megalázták, kihasználták és a földbe döngölték egy olyan dolog miatt amiről ő nem tehet. Teszi ezt akkor is, amikor már minden családtag hátat fordított neki és megtagadta. Kicsit sem volt szimpatikus a De la Grip család, a bohém Alexander kivételével, akinek a történetét az írónő egy másik könyvben meg is írta (fogadunk, hogy a doktornővel összejönnek??) – remélem eljut hozzánk is.

Minden bizonnyal mindenkinek mást és mást fog jelenteni a könyv, szerintem ez egy kiáltvány a női egyenjogúságért… és ábrázolása annak, hogy milyen az amikor a saját nemed mondja el: mindaz amit szakmailag elértél az nagy nulla, mert nő vagy és a te dolgod az, hogy férjhezmenj, gyereket szülj és a melletted levő férfi “cselédje” légy.
   Nem lett kedvenc, de határozottan jó könyv, unni nem fogod magad, de hát ízlések és pofonok…