Négy éves lett a blog, s bevallom, annak idején, mikor hosszas vajúdás után útjára engedtem, nem hittem hogy több lesz egy múló szeszélynél. Nos, ez a szeszély, mint a mellékelt ábra mutatja, eléggé kitartó. Sőt, a blognak nem csak Facebook-oldala van, hanem újabban csoportja is, ahol előfordul, hogy beszélgetünk is.
Nem szoktam évvégi összefoglalókat írni, mert igazándiból még engem sem érdekelnek a statisztikai adatok, gondolom mást sem, meg aztán alíg néhány napra rá újabb bejegyzés követné a blog születésnapjára. Tehát ez most egy kicsit mindkettő lesz, azaz mesélek néhány dologról, ami az elmúlt év alatt történt, aminek örültem vagy éppen feldühített, pozitív vagy negatív könyvélményekről.
Mindig keserű szájízzel hagy, mikor látom, olvasom a közösségi oldalakon folyó értelmetlen vitákat. Rendben van, hogy az embernek lehet, sőt kell is legyen véleménye, de mindennek van egy határa. Ha a kiadók minden faksznit figyelembe vesznek, akkor hová fog jutni a könyvkiadás? S úgy néz ki, mintha az elmúlt évben ez a véleménynyilvánítási kényszer egyre nagyobb méreteket öltött, mintha nem az olvasás élménye lenne fontos, hanem az, hogy ki tud jobban fikázni, sok esetben olyan könyvet, amit ő maga nem is olvasott.
Azt hiszem a legtöbbször a borítók miatt ment fel a vezérhangyám. Nekem teljesen mindegy, hogy milyen a könyv csomagolása, a tartalom érdekel. Persze meglátom ha egy borító nagyon szép, ötletes, vagy rettentően ronda, de hát a csokinak sem a csomagolását fogyasztjuk el, ugye? Nem szoktam beleszólni a közösségi oldalakon folyó vitákba, mert semmi értelme, viszont nem tudok elmenni a kicsinyesség és szőrszálhasogatás mellett, hogy akkor most miért ez a borító és nem az? Miért keménytáblás, vagy miért nem? De filmes borítóval nem jön ki? Csupán azért mert az illető könyv borítója nem felel meg potenciális vásárlója ízlésének, vagy éppen nem talál az általa elképzelt könyvespolc-dizájnhoz.
Mindig keserű szájízzel hagy, mikor látom, olvasom a közösségi oldalakon folyó értelmetlen vitákat. Rendben van, hogy az embernek lehet, sőt kell is legyen véleménye, de mindennek van egy határa. Ha a kiadók minden faksznit figyelembe vesznek, akkor hová fog jutni a könyvkiadás? S úgy néz ki, mintha az elmúlt évben ez a véleménynyilvánítási kényszer egyre nagyobb méreteket öltött, mintha nem az olvasás élménye lenne fontos, hanem az, hogy ki tud jobban fikázni, sok esetben olyan könyvet, amit ő maga nem is olvasott.
Még mindig meg tud lepni az a rosszindulat, könyöklés, melyre bizonyos emberek képesek az öt perc hírnévért. Például, ha valaki pofátlanul többször is tolja a saját termékét lájkolás céljából, tudod, az olyan lájkold az oldalamat, mert esetleg majd én is lájkolom a tiéd akciók. S ha valaki azt meri mondani, hogy nem vesz részt az ilyen lájkvadász akciókban (például én), az rögtön hatalmas vihart kavar és sértésáradatot indít el. A Blogtuné Klubot érintő fabulációk ennyi idő után már hidegen hagynak, de azért megmosolyogtat, mikor egy-egy újabb, nagyon "savanyú a szőlő" szagú kommentet olvasok valahol, ami lényegében teljesen felesleges, mert mindenkinek van hely, s a népszerűséget nem mások degradálásával kellene elérni.
No, de beszéljünk könyvekről. Például arról, hogy mi volt menő az olvasók körében. A blog statisztikája szerint egyértelműen a romantikus-erotikus könyvek. Egy-egy ilyen zsánerű könyvről szóló bejegyzést toronymagasan többen olvasnak el, mint bármi mást. Nyilvánvaló, hogy én is olvasok ilyesmit, mert az ember mindig reménykedik, hogy ez talán más, jobb lesz a korábban olvasottaknál, melyeket egy kaptafára gyártottak. Nincs is semmi baj, ha van erotika a történetben – úgy néz ki, ez alapkövetelmény mostanság –, ameddig van történet is, a hangsúly pedig ezen van és nem azon, hogy fejezetenként hány testnedv-csere részletes leírását lehet besűríteni, kibővítve anatómiai görbületekkel.
Lényegtelen, hogy mennyit olvastam az elmúlt évben. Nem szeretném számszerűsíteni, de sokat, s természetesen voltak jó könyvek és olyanok is amiket soha többé nem fogok kézbe venni. Az, hogy kinek mi jön be, mit kedvel, az kizárólag ízlés kérdése, ez pedig nem képezheti vita tárgyát. No meg a pillanatnyi hangulaté, mert meggyőződésem, hogy az is nagyon fontos.
Ugye Danielle Steel meglehetősen népszerű, sokmilliós olvasótábora van szerte a világban, nekem nem jön be. Időnként megpróbálkozom egy-egy új történettel, két éves kihagyás után ezt tettem az elmúlt évben kétszer is, de csak nem tudtunk összebarátkozni. Mint ahogy Borsa Brown legújabb, amishokról szóló sorozatával sem, aminek számomra egyetlen pozitív hozadéka volt: betekintést nyújtott egy olyan közösség életébe, mellyel nem igazán lenne alkalmam máshol találkozni. Persze, ha rendesen elvégezte előtte a házi feladatot és a közösség életére vonatkozó információk nem fantázia szüleménye.
Ugye Danielle Steel meglehetősen népszerű, sokmilliós olvasótábora van szerte a világban, nekem nem jön be. Időnként megpróbálkozom egy-egy új történettel, két éves kihagyás után ezt tettem az elmúlt évben kétszer is, de csak nem tudtunk összebarátkozni. Mint ahogy Borsa Brown legújabb, amishokról szóló sorozatával sem, aminek számomra egyetlen pozitív hozadéka volt: betekintést nyújtott egy olyan közösség életébe, mellyel nem igazán lenne alkalmam máshol találkozni. Persze, ha rendesen elvégezte előtte a házi feladatot és a közösség életére vonatkozó információk nem fantázia szüleménye.
Sosem fogom újraolvasni:
Lisa Kleypas Travis testvérek sorozat (A pártfogó, A kék szemű ördög, Szép szavú idegen, A barna szemű lány)
semmit Meghan March, Karina Halle, Ella Maise, Emma Chase, Julie Klassen, Catherine Anderson, Debbie Macomber tollából
Megnevettetett:
Kevin Kwan: Kőgazdagok problémái (de az egész sorozatot olvasni kell)
Rita Falk: Grízgaluska affér - Franz Eberhofer 4
Nagyon kedveltem:
Szívrepesve várt sorozatok részei:
Sarah MacLean: Hozományvadászok kíméljenek! - A szerencsejáték szabályai 1
J. R. Ward: A Kiválasztott - Fekete Tőr Testvériség 15
Elizabeth Hoyt: Édes csábító - Maiden Lane 9
Winston Graham: Ross Poldark - Poldark 1
Diana Gabaldon: A lángoló kereszt - Outlander 5
Köszönöm, hogy velem voltál az elmúlt évben, azt is ha maradsz továbbra is. És most is meg kell köszönnöm annak a maroknyi embernek (nem fogok neveket mondani), akinek a segítsége és támogatása nélkül ez a blog nem létezne.
Legyen csodaszép évetek!