A Libri Kiadó
gondozásában június 18-án jelenik meg A szürke ötven árnyalata írójának új
könyve Mister címmel. Egy új szerelmi történet, mely a nyilvánvaló romantikán
túl kényes és aktuális témákat is olvasója figyelmébe ajánl.
Kövesd a
Blogturné Klub három bloggerét turnéjuk során, s ha a szerencse is melléd
áll, tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.
London, 2019.
A jóképű, arisztokrata származású Maxim Trevelyan a sors kegyeltje. Remek
kapcsolatainak és a tömérdek pénzének köszönhetően soha nem kellett dolgoznia,
és ritkán aludt egyedül. Ám egy tragédia folytán mindez megváltozik. Maxim
örökli a nemesi címet, a vagyont és az ingatlanokat, és az ezekkel járó
felelősséget is. Bár erre nincs felkészülve, akkor is szembe kell néznie a
kihívással.
A legnagyobb
próbatétel azonban mégsem ez, hanem leküzdeni az ellenállhatatlan vágyat egy
titokzatos nő iránt, aki nemrég érkezett Angliába. Maxim menthetetlenül
beleszeret a zenei tehetséggel megáldott, gyönyörű tüneménybe. Még sosem
tapasztalt ilyen érzelmeket, és nem meri nevén nevezni az érzést.
Kicsoda
Alessia Demachi valójában? Meg tudja-e védeni Maxim ezt a veszélyes múltú,
csodálatos teremtést a rosszakaróktól? És mit fog szólni a lány, ha kiderülnek
Maxim féltve őrzött titkai?
A London
szívéből a vadregényes cornwalli vidéken és a félelmetes Balkánon át tartó
utazáson az olvasó lélegzet-visszafojtva követheti Maxim és Alessia sorsát.
Libri, 2019
Eredeti cím:
The Mister, 2019
E. L. James
nevét mindenki ismeri, vagy ha a szerző neve nem is ugrik be elsőre, de A szürke ötven árnyalatáról valamilyen
formában mindenki hallott, olvasta a könyvsorozatot, látta a filme(ke)t.
Hosszan lehet vitatkozni pro és kontra érveket felhozva – meg is történt több
fórumon is, hiszen a “Szürke”-jelenség nem mostanában jelent meg – a történet
értékéről, eredetiségéről, a szerző stílusáról. A vélemények megoszlóak, a
kiváltott érzelmek skálája az utálattól a feltétlen imádatig terjed, mert nem
vagyunk egyformák.
Néhány nap
múlva boltokba kerül a szerző új könyve, a Mister. Nem vagyok a “Szürke”
rajongója, tehát inkább a kiváncsiság vitt rá, hogy elolvassam a szerző más
írását is.
Mivel a szerző
neve óhatatlanul összenőtt a már említett sorozattal, természetes emberi
gyarlóság, hogy mindenki a kettő közötti hasonlóságot fogja keresni. Én is
megtettem. Az alapfelállás megvan: problémás gazdag fazon, szegény lány –
bónusz: a szegény lánynak is problámái vannak, méghozzá nagyok. A helyszín
teljesen más, mert a Mister nagyrészt az Egyesült Királyságban játszódik, csupán
epizódikusan utazzuk át Európát, egészen Albániáig. A cselekmény elmesélése
váltakozó. Maxim Trevelyan E/1-ben ő maga tárja az olvasó elé gondolatait, a
női főszereplőre vonatkozó részeket a szerző meséli el E/3-ban és ez többször
is váltakozik akár egy fejezeten belül is.
Ugye
említettem, hogy itt van ez az újabb problémás főhős, Maxim Trevelyan, Trevethick újdonsült grófja – nem, ez nem egy
klasszikus romantikus történet, a cselekmény nagyon is napjainkban játszódik,
csupán a főhős örökölte meg váratlanul a címet. S már ez is egy probléma,
hiszen ő mindig csak a tartalékos örökös volt, a második gyermek, akinek
esélyei erősen közelítenek a nullához, amennyiben az egyes számú örökös fiatal
és kitűnő egészségnek örvend. A kettes számú probléma az, hogy egész életében –
főhősünk közeledik a harminchoz – mindig is másodrangúnak érezte magát
tökéletes bátyja árnyékában, akit arra neveltek, hogy amikor eljön az ideje,
tovább vigye a család nevét, gyarapítsa a vagyont és vezesse a családi
tulajdonban levő vállalkozásokat. Ez a második helyezés az öröklési sorban
viszont egy bizonyos szabadságot is
biztosított neki, mert bátyjával ellentétben ő azt tehette amit akart és ezt a
lehetőséget rendesen ki is használta, ugyanis Maxim Trevelyan alkalmi DJ, zenét
szerez, fotózik, modellkedik és minden este más nőt visz az ágyába, csillapítandó
meglehetősen nagy szexuális étvágyát.
Mindennek
búcsút kell intenie akkor, amikor megfontolt és tökéletes bátyja egy jeges
hajnalon, rá nem jellemző módon, vakmerő motorozásra indul, amely végzetesnek
bizonyul. Nem elég bátyja elvesztésének fájdalma, az új felelősség terhe, még
az özveggyel is törődnie kell. Az özvegy szinte az egész történetben jelen van,
nem egy szerethető karakter, inkább az opportunista némber kategóriájába
sorolható, hiszen Caroline és Maxim múltja a barátságon túlmutat, a nő mégis a
grófi címet és Kittet választotta. A szerencsétlen baleset után viszont ismét Maximra
akaszkodik, aki állandóan a vágy és a helyes út között ingadozik. Caroline az
a típus, aki pontosan tisztában van a saját érdekével, és meglehetősen
határozottan dolgozik is a cél elérésében.
A dolgok még
jobban bonyolódnak, amikor Trevelyan házában a megszokott idős lengyel
takarítónő helyett az albán származású fiatal Alessia Demachi jelenik meg, aki
első látásra nem egy nagy szám, viszont néhány találkozás után a toprongyos
lány egyre vonzóbb lesz. És zongorázik, nem is akárhogyan. S hogy a páratlan zenei tehetség mellé a szinesztéziát miért kellett belekavarni, számomra érthetetlen maradt.
Sokféleképpen
le lehetne írni Alessia Demachit, de nevezzük albán menekültnek, hiszen egy rázós
helyzet elől menekül Albániából egy jobb élet reményében. A téma aktuális, az
emberkereskedelem is, amivel szembe kell néznie, és az is igaz, hogy Európa
bizonyos dél-keleti országaiban még mindig fellelhető az a hagyományos
családmodell, ahol a családfő (minden esetben férfi) irányít, és szava
törvény. Hogy mennyire pontosak azok az információk, melyet a könyv alapján Albániáról kaptam, meg nem mondhatom. Sajnos nagyon felületesek az ismereteim az országról, a szokásaikról, az albán szervezett bűnözésről.
Amikor Alessia
Demachi és Maxim Trevelyan találkozik, Alessia épp az albán gengszter
vőlegényétől fut és emberkereskedők elől bújkál, ez pedig felpörgeti a dolgokat.
A történet nem
túl bonyolult, de rengeteg mellékszereplője van, akik epizódikusan megjelennek,
sokan teljesen feleslegesen, mint ahogy sok helyen elveszlődem abszolút
felesleges részletekben, melyek szinte 600 oldalra duzzasztották fel a
történetet.
Fogalmam
sincs, hogy ennek a történetnek van-e, lesz-e folytatása – elméletileg
eljutottunk a boldog végkifejletig, viszont a sok részlet között lezáratlanul
maradt néhány dolog. Például Kit Trevelyan balesete. Senki nem tudja, hogy a
nyugodt, felelősségteljes és megfontolt férfi miért pattant fel a motorra és száguldott
el őrült sebességgel. Miért Maxim az egyetlen örökös és a feleség még meg sincs
említve a végrendeletben? Az sincs rendben – legalábbis az én olvasatomban –,
hogy a nyomulós Caroline csak úgy szívjóságból lemond Maximról és az anyagiakról,
amikhez általa juthatna, sőt ő maga küldi a férfit Alessia után, miután rögtön férje halála után a pénzforrást jelentő sógorára hajt.
Hogy milyen
volt a történet? Aki kiváncsi rá, úgyis elolvassa. Nyilvánvalóan egy irányban
haladt, azaz a kiszámítható boldog végkifejlet fele, de azért volt benne izgalom
és erotika is bőven. És élvezhetőbb lett volna fele ekkora terjedelemben, a
fölösleges sallangok nélkül… meg ízlések és pofonok…
Alessia Demachi,
a történet hősnője különösen tehetséges zongorista és a történet során többször
is klasszikus szerzők ismert darabjait játsza. Játékunkban a zeneszerzők nevét
keressük.
A turné minden
állomásán egy-egy rövid leírás segít kitalálni kiről van szó, a ti dolgotok
annyi, hogy az illető nevét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába
Ne
feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak
Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben
72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
A 17.-18.
században élt barokk-kori német zeneszerző, orgonista, hegedűművész. Korának
legműveltebb muzsikusa volt, az opera kivételével szinte minden műfajban
alkotott. Különösen jelentős a protestáns egyházi zenéhez kapcsolódó
munkássága. Úgy is ismerik, mint a lipcsei Tamás templom karnagya.
06.16 -
Betonka szerint a világ…
06.18 - Kelly és Lupi olvas
06.20 -
Zakkant olvas