2016. július 31., vasárnap

Hóvégi klasszikus: Margaret Mitchell - Elfújta a szél

Ez az a könyv ami megérdemli a “történelmi  romantikus” címkét, mert egy nagyon is valós történelmi esemény idején játszódó szerelmi történet. És nemcsak az, hanem nagyon hiteles bemutatása az amerikai déli társadalomnak, a polgárháborúnak az északi és déli csapatok között, a feketék felszabadításának és annak a megszületésének ami a mai Amerikai Egyesült Államok elődje volt.
A könyv két részből áll: az elsőben megismerjük a  19. századi déli világot és a háborút, majd a második részben a háború utáni újrakezdés van terítéken. S ezt végigkíséri a főhősnő obesszív ragaszkodása és képzelt szerelme egy olyan férfi iránt, aki a másé, valamint az ír apjától örökölt szeretete a föld, Tara iránt. Lényegében az ő életének egy részén keresztül vannak bemutatva a kor történései, szokásai, társadalma. Igen, ő az a főhősnő, aki lerántotta  a nappali függönyét, ruhát varrt belőle és a városba utazott pénzt szerezni a birtok megmentésére
Irodalmi Nobel-díjat nem kapott érte, de Pulitzer-t igen és szerepel az 1001-es listán. – aki nem tudja mit jelent az 1001-es lista, nézzen utána, röviden: az olyan irodalmi művek listája, amit mindenkinek legalább egyszer el kellene olvasnia.
Már a megjelenése idején nagy port kavart fel, a kor szokásaihoz képest gyorsan meg is filmesítették – a film 1939-ben a mozikba került, olyan nagyágyúkkal a szereposztásban mint Vivien Leigh, Clark Gable vagy Olivia de Havilland. 1940-ben besepert több Oscar díjat is, többek között a legjobb mellékszereplő színésznőnek járót, amit a díj történetében előszőr egy színesbőrű színész kapott meg: Hattie McDaniel Mammy szerepéért. A film eredetileg fekete-fehér volt, később a technika ördöge segítségével lett színes - az elkövetőjét ezért az Akadémia Oscar díjjal jutalmazta. A film, akárcsak a könyv, egy klasszikus.
S mivel a könyv annyira népszerű volt, mindenki a folytatását várta, de az írónő nem állt kötélnek, s hosszú ideig az örökösei sem, míg a ’90-es évek elején Alexandra Ripley megkapja a jogot, hogy folytatást írjon a történethez onnan, ahol az eredeti mű abbamaradt: Melanie halálától. Ez a Scarlett, magyarul is megjelent, filmet is készítettek belőle. Majd 2007-ben, szintén a jogutódok engedélyével jelenik meg egy újabb folytatás: Donald McCaig – Rhett Butler, ami tulajdonképpen a férfi szemszögéből meséli el a történetet.
Mert ezt a csontot nagyon jól lehetett rágni, több folytatás is született Audrey Dee Milland tollából, számszerint nyolc. Ezek a Scarlett-könyvek, egyet sem olvastam, maga, a jogutódok által engedélyezett Alexandra Ripley-féle Scarlett is elég kínos volt és meg sem közelítette az eredeti színvonalát.
Az Elfújta a szél olyan könyv amit időnként újraolvasok… és a filmet is többször láttam…


Scarlett ​​O'Hara, Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor e monumentális regény első lapjain találkozunk vele – és huszonnyolc, amikor elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nem csak Scarlett életében sorsformáló időszak: átalakul szűkebb környezete, de tágabb pátriája, az amerikai Dél is – mert közben lezajlik az amerikai polgárháború, Észak és Dél harca, amely mindkét félnek mérhetetlen szenvedést okoz.
Margaret Mitchell, maga is a Dél szülötte, tízévi gondos kutatómunka után részletes és hű képet fest a háborús Dél megrázó hétköznapjairól s a vereség utáni újrakezdés megpróbáltatásairól.
A regény 1936-ban jelent meg Amerikában, s addig ismeretlen szerzőjét egy csapásra világhírűvé tette, néhány év alatt több millió példány kelt el művéből, s elnyerte a legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Pulitzer-díjat. 1939-ben azóta is nagy sikerrel játszott filmet forgattak belőle Vivien Leigh, Clark Gable és Leslie Howard főszereplésével.
A szép Scarlett O'Hara viharos szerelmeiről és örök szenvedélyéről, a családi birtokról szóló regény lebilincselő olvasmány.

Eredeti mű: Margaret Mitchell – Gone with the Wind, 1936

Magyarul 1937-ben jelent meg előszőr a Singer és Wolfner kiadásában. Az utolsó magyar nyelvű kiadása 2014-ben volt, az Európa Kiadónál… a kettő között még tizenötször jelent meg, és mai napig az 1937-es Kosáryné Réz Lola-féle fordítást olvassuk… tudott valamit a hölgy!

Majd holnap gondolok erre, Tarán. Akkor már el tudom viselni. Holnap majd kigondolok valamit, hogy visszaszerezzem Rhettet. Elvégre a holnap az már egy másik nap.
(Margaret Mitchell – Elfújta a szél, zárómondat)