2016. december 14., szerda

Courtney Milan - A grófné titka

Brothers Sinister 3


SEBASTIAN MALHEUR A LEGVESZÉLYESEBB ÉLVHAJHÁSZ: AZ INTELLIGENS FAJTÁBÓL VALÓ. 
Ha éppen nem hölgyeket becstelenít meg a hálószobájában, akkor tudományos előadásokkal borzolja a társadalom kedélyeit. Egyszerre vonzó és megvetett, szidalmazott és elismert, de ő csak nevet az egészen. 
VIOLET WATERFIELD, CAMBURY ÖZVEGY GRÓFNÉJA EZZEL SZEMBEN TISZTELETRE MÉLTÓ ÉLETET ÉL, ÉS SZERETNÉ, HA EZ ÍGY IS MARADNA. 
De Violetnek van egy végzetes titka, amely visszavonhatatlanul Anglia legbecstelenebb gazemberéhez köti: Sebastian elméletei ugyanis valójában az ő tudományos felfedezései. 
Így amikor Sebastian úgy dönt, felfedi többéves összeesküvésüket, a lány mindent megtesz, hogy megőrizze a szövetséget. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy meg kell nyitnia a férfi előtt sebezhető szívét.

Gabo, 2016
Eredeti mű: Courtney Milan – The Countess Conspiracy


Ugyanaz a ronda borító-típus, aminek az ég adta világon semmi köze a tartalomhoz és továbbra is ott írja rajta Sinister fivérek sorozat, pedig senkit nem hívnak Sinisternek a sorozat egyetlen részében sem. Annyira rossz érzést kelt, ha valaki nem tudja elismeri, hogy tévedett, hanem úgy tesz mintha mi sem történt volna… ez a “magasról teszek rá” annyira jellemző.
De beszéljünk arról, ami igazán fontos: a történet.
Ez a rész kicsit más, eltérő az előző kettőhöz képest. Talán azért, mert itt nagyobb hangsúlyt kapnak az emberi kapcsolatok és kevesebbet a tudomány. Az emberi kapcsolatok és szerelmi szál mellett ez a könyv tisztelgés mindazon nők előtt, akik elég okosak voltak, hogy a férfiak által uralt tudományos világot zsebrevághassák, de nem tehették meg, mert ők “csak” nők voltak. Legjobb esetben más néven, természetesen egy férfi nevén, láthatták munkájuk gyümölcsét. Aki kicsit is jártas az öröklődéstanban és a mendeli törvényekben, az könnyen felismeri őket a tátikákkal végzett kísérletekben. És egy széles mosoly jár a kromoszóma nevéért: valami laca-paca
Szerelmi történet Sebastian Malheur és gyermekkori barátnője Violet Waterfield, özvegy Cambury grófné között. Két boldogtalan ember, akinek van egy közös titka, és nem is akármi. Két olyan ember, aki egész életét arra tette fel, hogy másoknak megfeleljen, mások megbecsülését és csodálatát kivívja: Sebastian a bátyjáét, Violet az anyjának, nővérének akart megfelelni minden áron.
Most megbotránkoztató, de abban a korban teljesen természetesnek tűnt, hogy egy főrendnek, tulajdonképpen a címnek örökös kell, lehetőleg egyenes ági fiúleszármazott. Erről szóltak a kor elrendezett házasságai, cím a címhez, vagyon a vagyonhoz, és mindezt át kellett örökíteni a következő generációra. Akkor is ha a feleség beledöglik a próbálkozásba. Az nem számít, ő csak egy nő, pótolható, és jöhet majd egy újabb, akinek talán nagyobb sikere lesz az utódlás biztosításában. Csak szerencsére a hölgyeknek némi titkos hatalmuk azért maradt, mert egy hölgy mindig vigyáz arra ami az övé – ahogy Cambury grófné édesanyja mondja ifjú hölgyeknek írt viselkedési kalauzában.
Szépen megírt, klasszikus romantikus történet szerelemről, a korra jellemző képmutatásról, női emancipációról, mondhatni egy nagyon jó korképe a női sorsnak. Más, mint egy szokványos klasszikus romantikus történet, ki-ki eldönti majd, hogy szereti-e vagy sem, mert ugye nem vagyunk egyformák, és az így van jól…



 A sorozat előző részei a Gabo Kiadó jóvoltából:


The Duchess War



The Heiress Effect






A sorozat következő része, amit elképzelhetően csak jövőre olvashatunk majd magyar nyelven:

4. The Suffragette Scandal




Kiegészítő novellák, melyeket valószínűleg sosem fogunk magyar nyelven olvasni:


0.5 The Governess Affair

1.5 A Kiss for Midwinter

5. Talk Sweetly to Me

2016. december 12., hétfő

Jodi Ellen Malpas - A védelmező

Az ​​emberek azt hiszik, mindent tudnak Camille Loganről: apuci kicsi lánya, gyönyörű, elkényeztetett fiatal nő, akinek az életstílusát az apja finanszírozza. De Camille-nak feltett szándéka, hogy nem hagyja magát irányítani. Keményen megharcolt a függetlenségéért és a boldogságért, de hirtelen azon kapja magát, hogy az élete veszélybe került az apja egyik könyörtelen üzleti lépése miatt. Haragszik ugyan, de félti az életét, elfogadja tehát a döntést, amelyet az apja hoz, hogy megvédelmezze. Arra azonban nem készült fel, hogy az SAS egykori mesterlövésze belép az életébe. 
Jake Sharp a személyes poklának foglya. Egyetlen egyszer nem koncentrál eléggé, és a következmények beláthatatlanok voltak – emberileg és szakmailag is tönkretették. Elvállalja a testőr szerepét Camille Logan mellett, bár nem ilyen fajta munkára lenne szüksége, hogy elterelje a figyelmét a démonjairól. A nők és Jake nem jönnek ki jól egymással, de még mindig az örökösnő védelme a kisebbik a két rossz közül. Ám Jake gyorsan rádöbben, hogy Camille nem az a nő, akinek hitte. Hanem melegszívű, együtt érző lány, akinek a jelenléte megnyugtatja őt, így a megvédelmezése hamarosan többet jelent Jake számára egy jól fizető állásnál, bármennyire harcol is ez ellen. Jake-nek feloldozásra van szüksége. Egy idő után már Camille-ra is. De tudja, hogy nem kaphatja meg mindkettőt.


Művelt Nép, 2016
Eredeti mű: Jodi Ellen Malpas – The Protector



A harmadik könyv/sorozat olvasása után nyilvánvaló, hogy a szerző kizárólag egy síkon mozog: a dúsgazdag, lelki sérült férfi és a nála fiatalabb nő románca. Ezt a fiatalabbat nem föltétlenül biologiai korra kell érteni, női szereplőinek mentális fejlettsége valahol a tizenéves kor környékén abbamaradt. A hangsúly mindig a férfi szereplőn van, ő mindig jobban kidolgozott. Rövid, könnyen megjegyezhető nevű, félisten felépítésű szexgépek.
Az Ez a férfi trilógia Jesse Ward-ja lelki teherként magával cipeli ikertestvére, gyermeke és nagybátyja halálát. Az Egy éjszaka Miller Hart-ja rémes gyermekkora terheit hurcolja. És itt a harmadik sablont követő férfi, Jake Sharp: a katonaság és a bevetések kissé megdolgozták pszichéjét és poszttraumatikus stressz szindrómában szenved évek óta… meg gazdag. Jesse Ward a szexklubból, Miller Hart prostítúcióból (aki még nem olvasta az Egy éjszaka sorozatot annak mondom, hogy ő a prostituált), Jake Sharp egyszerűen gazdag.  Az, hogy mitől, sosem derül ki, csak annyi, hogy gazdag és nem is lenne szüksége arra hogy dolgozzon, annyi pénze van... csupán az elfoglaltság miatt teszi.
Nos, ez egy újabb történet a gazdagok világából, telis-teli sztereotípiákkal: gazdag apuci időnként beújít egy huszonéves feleséget, aki természetesen megcsalja, apuci nemcsak gazdag, hanem óvatlan is, rossz emberekkel húz ujjat, ugye az üzleti életben a cápáknak nincsenek barátaik, csak ellenségeik, gyermekeit saját anyagi előnyeire használja… Van ott több is, de majd felfedezed te magadnak, ha elolvasod a történetet.
Ennek az alaknak a lányát védelmezi majd hősünk, és el kell mondanom, hogy a szerző  többi női szereplőihez képest ő tehetős családból származik és ebbe a lányba szorult némi kurázsi is. De ezt leszámítva ugyanarra a kaptafára szabták a makacsságát, önfejűségét, felelőtlenségét, határozatlanságát mint a szerző többi főhősnőjének.
Történet szerelmi szála kiszámítható, az úgynevezett “akció” rész is sem hoz már nagy meglepetéseket egy idő után. Biztosított a boldog végkifejlet minden szempontból: a jók elnyerik jutamukat, a gonoszak méltó büntetésüket. Mint ahogy az is kiszámítható, hogy a minden este más nőt ágyba vivő főhős szerelmes lesz védencébe és megjavul.
Nekem ez a könyv sok volt, túl sok leki nyomor, nyavalygás. Rendben van, hogy a kemény fiúknak is vannak lelki gondjaik, de nem kellett volna a hangsúlyt erre helyezni. S pontosan ezért az eltúlzott lelkizős stílusért olvastam két részletben. Először eljutottam feléig, aztán egy hét szünet után befejeztem.
És… a szerző átütő felfedezést tett a poszttraumatikus stressz szindróma kezelésében: amit a gyógyszerek, orvosok és terapeuták nem tudtak éveken keresztül legyűrni, azt az évekig, makacsságból eltaszított gyerekkel történő fél órai találkozás megoldott.
Pozitívum: nem esett szó a Converse-ről. Ez már megér egy misét, a történet nem igazán. Nekem egyszer olvasós marad és lassan kezdem azt gondolni, hogy csak egy igazán nagy dobás volt a szerző tarsolyában: az Ez a férfi trilógia. De hát ízlések és pofonok…


2016. december 10., szombat

Aurora Rose Reynolds - November előtt


Előtt 1


November: 
Elhagytam New Yorkot, és a rossz emlékeimet, örökre. Tenessee várt, és apa sztriptíz klubja, ahol könyvelőként dolgozom. 
A klubban ismertem meg Asher Maysont. 
Asher tipikus rosszfiú, és én nem akarok tőle semmit.

Asher: 
Mióta csak az eszemet tudom, soha nem okozott gondot megszereznem egyetlen nőt sem
– November előtt. 
De akarom őt, jobban mindennél. És megszerzem.

Művelt Nép, 2016
Eredeti mű: Aurora Rose Reynolds – Until November, CreateSpace, Washington, 2013


Az Előtt sorozat első része, első könyvem a szerzőtől és nagy valószínűség szerint ezt az ismeretséget nem fogjuk folytatni a jövőben. Tehát nem hinném, hogy a Mayson család további fiainak szerelmi történeteiről is mesélhetek majd.
Senkit nem akarok megsérteni, de ez a könyv egyszerűen minősíthetetlen, és aki belenézett az író biográfiájába, az nem is csodálkozik a témaválasztáson, sem a férfi főszereplő személyiségén. Mert ugye azt állítja magáról, hogy katona-gyerek és egy alfa-férfi felesége. Tehát hozzá van szokva ahhoz, hogy megmondják neki, hogy mit kell csinálnia és le van szoktatva a független gondolkodásról. Azért azt kellene már tudni, hogy nem minden akaratos, makacs és magát a világ közepének képzelő férfi alfa egyéniség. Egyszerűen ilyenek, mert azt hiszik ilyennek kell lenniük, hogy ettől férfiasabbak és jobban dobognak majd a női szivek.
Közhelyes, nyálas, erőltetett és nem igazán tudtam eldönteni, hogy akkor most Lora Leigh Buja fiúk limonádésított verzióját olvasom, vagy Jamie McGuire Maddox fiait kopírozza. A falu bikája beleszeret az új lányba. Idillikus családok, mindenki mosolyog mindenkire – kivéve azok a nők, akik már megfordultak Asher ágyában, és ők bizony sokan vannak. Félisten tökéletességére emelt férfi és teljes rózsaszín köd. Ennyi.
A történet elejét még kedveltem, aztán ahogy megjelent a színen Asher és a Mayson-átok az igaz szerelemről, ami első látásra megcsapja az illető Mayson-t, egyre kevésbé kedveltem… Egész addig, hogy Asher családi bizsuját szeletelve adtam volna a markába, ha megpróbálta volna egy heti ismeretség és három találkozás után megmondani, hogy mi a jó nekem és megszabni, hogy hová, mikor mehetek, kivel állhatok szóba, hol lakhatom, vagy megtaníthat-e az apám motorozni, vagy sem. Biztos van akinek menő az ilyen viselkedés, nálam csak egy bizonytalan férfi próbálkozásait takarja.
Egyetlen kedvencem a kutya volt, Bestia – a barátságos, nagytestű barát, aki November társául szegődik. Őt bármikor hazahoztam volna.
Nekem ez nagyon nem jött be, még az “egynek elmegy” szintet sem üti meg, sem a szerelmi szál, sem mint erotikus történet, de még a szereplők sem. Az egyetlen szó, ami eszembe jut róla, az "igénytelen", de hát nem vagyunk egyformák, ízlések és pofonok.

A sorozat további részei várhatóan 2017-ben lesznek olvashatóak (vagy nem) magyar nyelven a Művelt Nép Kiadó jóvoltából...

2. Trevor előtt
Until Trevor

3. Lilly előtt
Until Lilly

4. Nico előtt
Until Nico

2016. december 8., csütörtök

Marian Keyes - A nő, aki ellopta az életemet

Stella ​​Sweeney, a dublini édesanya egy nap az autóban ülve elhatározza, hogy megpróbál jót cselekedni. A jó cselekedet karambolhoz vezet, ami egy csapásra megváltoztatja Stella életét. 
Megismerkedik ugyanis egy férfival, aki elkéri a telefonszámát (mint kiderül, a biztosítás miatt). De nem baj. Stella egyébként sem csípi annyira a fickót (aki totálkárosra törte az autóját a Range Roverével). 
Ám ebből a talákozásból szárba szökken valami, aminek köszönhetően Stella sokezer mérföldnyire repül a régi életétől, hétköznapi nőből szupersztárrá változik, a családja pedig darabokra hullik. 
Lehetséges volna, hogy mindez egyetlen, meggondolatlanul véghez vitt jó cselekedetnek köszönhető? Vajon a végzet vagy a karma műve, hogy Stella megismerkedik Mr. Range Roverrel? Hálásnak kellene lennie, vagy tombolnia kéne dühében? 
Stella Sweeney, a dublini háziasszony életében először karnyújtásnyira áll az igazi, valódi, hús-vér boldogságtól. De vajon készen áll-e arra, hogy utána nyúljon, és megszerezze magának?

Művelt Nép, 2016
Eredeti mű: Marian Keyes – The Women Who Stole My Life, Penguin, London, 2015, 2014

Már néhány napja bevégeztem és nem tudom hol állok vele. Nem mondhatom azt, hogy ez egy tipikus Marian Keyes könyv volt. Azt sem, hogy zseniális volt, de elvetendő sem.
Naplószerű szerkezetében hozzávetőlegesen két hét történéseit ismerjük meg a jelenből és több évnyi visszaemlékezést a múltból... családról, gyerekekről, szerelemről, vágyakról és reményekről, és egy emberpróbáló betegségről. Mindezt nagyon hosszan, és váltakozva. Csak kapkodod a fejed, hogy akkor most épp mi van és melyik idősíkban mozgunk. S közben többször is felkapod a vizet, hogy miért hagyja ez a nő magát állandóan eltaposni, kihasználni, félreállítani.
Az utóbbi időben annyian írtak a rákról és annak különböző formáiról, néha ott volt a csoda és a gyógyulás, máskor kapkodni kellett a zsepit, mert a kór győzött. Nos, a könyv pozitívuma, hogy szó sincs semmilyen fajta rákos megbetegedésről, helyette van egy olyan finomság, aminek a neve Guillain-Barré szindróma. Ami csak úgy jön, mint derült égből a villáncsapás, bár vannak megelőző tünetei, de ki gondolna a legrosszabbra, mikor ennek előfordulása nagyon ritka.
A Guillan-Barré neurológiai betegség, kicsit sem szép sem a szenvedő alany, sem a családja számára. A könyv részletesen leírja majd a betegség és a gyógyulás minden mozzanatát, nem kell ebbe belemennünk most, nem is áll szándékomban. Egy dolog biztos: nem kívánnám magamnak.
Tehát ott van Stella, a főhősnőnk, egy önmagát kereső művészlelkű és szerfelett önző férjjel, két gyermekkel és egy Guillain-Barré szindrómával. Szabályosan egy zöldség, hisz az egyetlen dolog amit tenni tud, az a pislogás, kezelőorvosát pedig jobban érdekli a golf mint az ő állapota és hetek telnek el, amíg egy neurológus veszi kézbe az iránytást. Ez pedig mindent megváltoztat.
Házassága nem éli túl a betegséget, kamasz gyermekei gyűlölik és őt teszik felelőssé mindenért, annak ellenére, hogy apjuk minden szempontból megbukott: mint férj, mint apa, mint felelősségteljes felnőtt.
Akik olvassák Marian Keyes könyveit már tudják, hogy körülbelül milyen típusú történeteket szokott írni: nőcis dolgok megfejelve egy-két komoly, elgondolkoztató témával és mindezt szórakoztató formába csomagolva. Nos, itt a szórakoztató forma valahogy elmaradt, s maradt a tömör élet. De attól a történet még valósághű marad, megtörténhet bárkivel, hogy hirtelen földhöz vágja egy komoly betegség és a család, a barátok ezt nem tudják kezelni. Miután elmúlik az újdonság hatása és a kezdeti sokk, akkor már csak a kéretlen teher marad. Csak ott, az a kipislogott könyv, s mindaz ami vele járt, az már egy kicsit sok volt, olyan mesébe illő... de hát a történet fikció, az mindent elbír. És ugye az önsegítő könyvek reneszánszát éljük.
Happy end-es könyv, tehát akinek erre van ígénye nyugodtan belefoghat, csak odáig nagyon hosszú az út és sok türelem kell hozzá... meg ízlések és pofonok.

„...Amikor diagnosztizáltak, a betegségem hatalmas izgalmat keltett a barátaim, ismerőseim körében. A tény, hogy akár meg is halhatok, csak még csillogóbbá tette a képet. Ryan elmondása szerint „mindenki” könyörgött, hogy hadd látogasson meg, és több tucatnyi virágcsokor érkezett jókívánságokkal tűzdelve, pedig Ryan mindenkinek elmondta, hogy tilos virágot vinni az intenzív osztályra. Az emberek gyertyát gyújtottak a tiszteletemre, és az imáikba foglaltak... de teltek a napok, és én nem haltam meg, és amikor végül bejelentették, hogy „stabil” az állapotom, a rajongóim pillanatok alatt faképnél hagytak. Még onnan, a kórházi ágyamból is éreztem, ahogy elpárolognak. A „stabil” állapot az orvosi állapotok legunalmasabbika – ennél már csak a „kielégítő” a rosszabb. Az emberek valójában a jó kis „kritikus” állapotokat szeretik. Ha valaki „kritikus” állapotban van, az anyák tovább álldogálnak az iskola kapujában, vidáman megborzonganak, és olyanokat mondanak nagy bölcsen, hogy „bármelyikünk lehetne a helyében...” meg hogy „velem is megtörténhetett volna... ”
De hogy valaki „stabil” állapotban legyen? Az azt jelenti, hogy ha izgalomra vágysz, rossz lóra tettél....”
(Marian Keyes - A nő aki ellopta az életemet, Művelt Nép, 2016)


2016. december 6., kedd

Amanda Quick - Hazugságok kertje

A ​​Kern Titkárközvetítő cég profi szakembereket kínál gazdag ügyfeleinek. Ursula Kern alkalmazottai között az életvidám, modern gondolkodású, vállalkozószellemű Anne Clifton a legjobb munkaerő, akit főnökasszonya is csodál és barátnőjévé fogad. Ám Miss Clifton váratlanul elhalálozik, és Ursula meg van győződve róla, hogy munkatársának élete nem természetes halállal ért véget. 
Hogy kiderítse az igazságot, beáll Anne helyére a lány utolsó munkaadójához, és hamarosan feltárulnak előtte a komor kastély vészterhes titkai. Nyugtalanító felfedezéseit Ursula megosztja egy kalandos életű, vonzó férfival, Slater Roxtonnal, akinek volt már része halálos veszedelemben. 
Slater szerint Mrs. Kernnek elment az esze, amiért egy ilyen sötét ügybe ártja magát. Ám ha a titokzatos, szép özvegy ragaszkodik hozzá, hogy feldúlja a darázsfészket, Slater meg ahhoz ragaszkodik, hogy vele tartson veszélyes kalandjában. 
Így hát együtt kell kinyomozniuk a gyilkost, és hogy céljukat elérjék, saját legféltettebb titkaikat is fel kell tárniuk egymás előtt…

Maecenas, 2016
Eredeti mű: Amanda Quick – Garden of Lies, 2015

Nem is tudom mit mondjak… olyan vegyesek az érzéseim és a gondolataim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt nagyon szórakoztató volt a maga módján, másrészt túl sok volt. És ezen a túl sokan értem, hogy voltak olyan elemek, részletek a történetben, amik a kornak megfeleltek, igenis jelentősek voltak mint találmány vagy felfedezés, csak semmilyen jelentőségük nem volt a történet szempontjából, tehát akár meg sem kellett volna írni.
A 19. század végi Londonban járunk, már megjelent a “modern nő”  fogalma és lassan, de változik a világ, tehát a munkára kényszerülő úrinők mások is lehetnek, mint nevelő- vagy társalkodónők. Az özvegy Ursula Kern például egy titkárnőközvetítő válalkozást vezet, méghozzá nagyonis sikeresen. Abban a korban megbecsült foglakozásnak számított titkárnőnek lenni, míg a világ és sztereotípia rá nem akasztotta “a főnök macája” címkét.
A cselekmény egyszerű, a mellékszálak és felesleges infók teszik bonyolulttá: Mrs. Kern egyik fiatal titkárnőjét holtan találják, a nő erőszakos halálra gyanakszik és nyomozásba kezd. Ebben segítségére lesz Slater Roxton, jelenlegi munkáltatója, aki maga is kalandos életű, kezdve botrányos származásával, ugyanis egy főrend és egy színésznő házasságon kívül született gyermeke.
Nos, lesz ebből egy egészen bonyolul és szövevényes történet, ami igazándiból teljesen átlátható, ha egy kicsit is odafigyelsz. A szálak egy magánklubhoz vezetnek, ahol fontos, és főleg tehetős emberek exkluzív szexuális szolgáltatásokba részesülnek és a rózsaszín felhők felé szállhatnak az ambróziának nevezett szer segítségével.
Nos ez az ambrózia az, ami engem egy kicsit megkavart. Ugye azt nagyjából mindenki tudja, hogy a mitológiában az istenek eledelének számított. Amit a könyvben a szerző leír, mint növény, feldolgozás és hatások nekem egyből az indiai vadkender jutott eszembe s már láttam is magam előtt London dugott zugaiban vagy éppenséggel puccos télikertjei szemektől elzárt sarkaiban egy-egy vagyonokat érő cannabis-ültetvényt. Hát fenéket! Utánanéztem, begugliztam, az ambrózia az a közönséges parlagfű, aminek semmilyen bódító hatása nincs, elszállni ugyan el lehet tőle, de egyenest az allergológushoz. Lehet mások tudták, nekem fogalmam nem volt, hogy a híres ambrózia azonos az útszéli parlagfűvel. No, de lényegtelen, a történet úgyis fikció.
Természetesen a fura páros felderíti a bűnügyet, meg az egész bűnszervezetet és magától értetődő módon egymásba szeretnek. Tehát van romantikus szála is a történetnek és biztosított minden szempontból a boldog végkifejlet. Sőt, még némi diszkrét erotika is fellelhető itt-ott.
Amit én nagyon fölöslegesnek éreztem, az az újságíró és a bulvár ilyen mértékű belekavarása a történetbe. Értem én, hogy akkor is voltak zugfirkászok akik életetket tettek tönkre cikkeikkel, de bulvárnak azért nem volt még akkora hatalma mint manapság. Bár mostanában az emberek tesznek a bulvárra, magasról.
A másik dolog aminek semmiképpen nem értettem a helyét a történetben, az a többszöri elismétlése a ténynek, hogy a kor modern hölgyei intim masszázsra járnak a hisztéria és ideggyengeségük kezelésére. Igen, Granville a 19. század vége fele találta fel a vibrátort és  a hisztéria kezelésére használták, mert a pszichoanalitikusok a hisztériát a nők szexuális kielégítetlenségéhez kapcsolták. Aztán később mikor a tudomány bebizonyította, hogy az a viselkedés, amit női hisztériának neveznek, éppen annyira érvényes a férfiakra is, sőt!, hát még a nevét is megváltoztatták konverziós zavarra. No, de ez egy zárójel volt, a lényeg az, hogy nem látom mi célja volt a szerzőnek ezzel, mert a történet szempontjából nem osztott és nem szorzott, néhány jelentéktelen célzás történt csak, hogy akkor már inkább egy férfivel mint...
Szórakoztató, pörgős történet sziporkázó párbeszédekkel, finom fricskákkal, a szerzőre jellemző csipetnyi miszticizmussal, ezotériával és rég eltűnt civilizációkról szóló archeológiai hablattyal.
Ízlések és pofonok, de nekem ez helyenként sok volt, bár kétségtelenül szórakoztató és izgalmas. És azt sem értettem, hogy mi a köze a könyv címének a tartalomhoz…


“– …Vegyél még püspökkenyeret, Slater! Amit meghagysz, kénytelen leszek megetetni a mókusokkal. Ebben a házban senki más nem eszik püspökkenyeret. 
Slater a téglát tanulmányozta a tálcán. 
– Azt hiszem, tudom is, miért. Szólj a szakácsnődnek, hogy nem szükséges elküldenie a receptet a házvezetőnőmnek.”

(Amanda Quick – Hazugságok kertje, Maecenas, 2016)