2016. június 27., hétfő

Kati Heikkapelto - Védtelenül

Fekete Anna 2

Vérfagyasztó, irtózatos és rémisztően valóságos – egy rendkívüli thriller a krimi műfajának egyik legizgalmasabb új írójától.
Amikor egy idős férfit holtan találnak az út szélén – látszólag egy magyar bébiszitter ütötte el –, Fekete Anna nyomozó biztos benne, hogy többről van szó, mint egyszerű balesetről. Ahogy elkezdi felderíteni az egyre összetettebb ügyet, a nyomok az illegális bevándorlás szervezőihez, a drogkereskedőkhöz, gyilkosokhoz vezetnek. Amivel szembesül, az nemcsak a hitét fenyegeti, hanem az életét is.
Anna társa, Esko egy másik, de hasonlóan veszélyes nyomozásba keveredik egy bevándorló banda tevékenysége kapcsán, amely közben a kitoloncolási parancsok és razziák egyre növekvő feszültséget keltenek, és kétségbeesett cselekvésre késztetik a bandatagokat – illetve magát a rendőrséget is. Majd miután a hóban egy véres késre bukkannak, a két ügy úgy fonódik össze, ahogy arra senki sem számít. Egyre nő a feszültség, és nyilvánvalóvá válik, hogy Annáékon már nem segíthet az, hogy a törvény az ő oldalukon áll.

Athenaeum, 2016
Eredeti mű: Kati Heikkapelto – Soujattomat, 2014

Az írónő második, magyarul megjelent könyve a Kolibri után, ami a Fekete Anna sorozat első része. Ennek sem olvastam az első részét, de ebben a részben is megtudom, hogy Fekete Anna családja a szerbiai háború elől menekült Finnországba a Vajdaságból. Szerbiai magyarok, tehát nem meglepő sem a név, sem az időnkénti nyelvhasználat.  Valahogy nem éreztem azt, hogy hiányoznak információk az első rész miatt és emiatt élvezhetetlen a történet. Egyébként, a könyv ismertetőt közöl a szerzőről is, aki ugyan Finnországban született, de tökéletesen beszél magyarul.
Mint jeleztem, fogalmam nincs miről szól az első rész, ebben betekintést nyerünk a rendőrörs életében a két szálon is futó nyomozáson keresztül… ami lényegében ugyanoda vezet majd. És a rendőri munka mellett meg-megvillan a szereplők magánéletének egy-egy jelenete is, szemléltetendő, hogy azért a rendőrnyomozó is emberből van, beteg, vagy akár honvágya is lehet. A történet ugyan két szálon fut egy ideig, de kiszámíthatóan összefonódik majd, nem kell sokat gondolkozni ezen… és nagy durranások sincsenek benne.
Krimikedvelőknek ajánlott. Engem egy kicsit a Richard Castle történetekre emlékeztetett, bár nem mondanám, hogy krimiszakértő lennék, nem vagyok a műfaj elkötelezett kedvelője.
Illegális bevándorlás, drogok, gyilkosság – és hangyányi magánélet. Ha mindez bejön neked akkor ki ne hagyd a könyvet, aminek van egy harmadik része is… joggal reménykedhetünk, hogy az első kettő után azt is megjelenteti a kiadó.




 A Fekete Anna sorozat részei:


1. Kolibri
Athenaeum, 2015


3. Tumma
(magyar megjelenésről még nincs hír)

2016. június 25., szombat

Jill Mansel - Van az a pénz

A Sunday Times bestseller írónőjének 10. magyarul megjelenő regénye! Íme, egy újabb csavarosan humoros és életszerűen pörgős történet. 
Lolának tíz évvel ezelőtt 1o.ooo fontot ajánlottak – melyik 17 éves lány ne lenne boldog ekkora összeggel?
De akadt egy kis bökkenő: Lola fülig szerelmes volt Dougie-ba, és az ajánlat Dougie édesanyjától származott. Feltételül azt szabta, hogy a lány szakítson a fiával. 
Lolát semmi nem választhatta el szerelmétől. Aztán a lány családjában kiderült egy rettenetes titok, és Lola nem dönthetett másképp, fogta a pénzt és elfutott. 
Most a sors egymás útjába sodorja Lolát és Dougie-t. A lány még mindig rajongva szereti a férfit, de Dougie hallani sem akar Loláról, főleg azután, hogy rájön a lelépési pénzre. 
Van ebből a bizarr helyzetből kiút? Lehet visszaszerezni azt, amiről az ember lánya már lemondott, ráadásul pénzért?


Kulinária Kiadó, 2016
Eredeti mű: Jill Mansell – An Offer You Can’t Refuse



Az írónő rajongója vagyok, valamennyi magyarul megjelent könyvét olvastam és úgy gondolom, hogy valamennyi közül ez tetszett a legkevésbé. Annyira idegesítő volt a Lola nevű főszereplő, hogy többször is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom.
Ahogy a fülszöveg is írja, Lola pénzt fogad el Doug anyjától, aki ezt forma lelépési pénznek szánja… nagy dolog, a filmekben a gazdag szülők így szabadulnak meg gyermekeik nemkívánatos partnereitől. Lola még fel is srófolja az összeget, mert több pénz kell nevelőapja szerencsjáték-adosságának fedezésére… és meg is pattan barátnőjével egy egzotikus nyaralóhelyre dolgozni.
Mikor évekkel később visszatér és dolgozni kezd egy könyvesboltban a dolgok rendben lennének.. látszólag… míg egy este – mit tesz a fikció istene! – pont a Doug anyjának segít, amikor azt két férfi megtámadja. És ezek után ott a csodás találkozás Douggal, aki ennyi év után sem nem szégyell döglesztő pasinak lenni. Lola pedig úgy gondolja, hogy neki bizony vissza kell kapnia a férfit. A gusztustalanságig fut utána, mindenhová beszemtelenedik…olyan mint egy kullancs, nem lehet szabadulni tőle, még akkor sem amikor nyilvánvaló, hogy Dougnak van barátnője, akkor sem amikor ismételten a szemébe mondják, hogy lépjen már tovább. Tényleg létezik magától ennyire elszállt nő aki azt hiszi ő a világ közepe és neki minden jár? (most nem a bögyös pszeudó-celebekre gondoltam, akik folynak a tévéből s a közösségi oldalra posztolják azt is ha a kutyájuk vakkantott)
Ugye tudjuk, hogy az írónő mindig egy kisebb közösségről ír, nem csupán egyetlen pár történetét csűri-csavarja. Ami ebben a könyvben úgymond “véletlenszerűen” megtörténik, az túl sok még egy fikciónak is… de nem mesélem el, hátha olvasni szeretnéd a könyvet és én meg lövögetem itt lefele a történéseket.
Annak ellenére, hogy a Lola annyira idegesített, hogy átrendeztem volna az arcát a szeneslapáttal, azt mondom, hogy ezt a könyvet vidd magaddal a strandra, mert szórakoztatni fog… vagy ha mégsem, akkor árnyékot tarthat, mert méretileg a kiadóra oly jellemző formátum: jó nagy.
… és természetesen maradtam néhány nagyon tanulságos, és egyetemesen érvényes dologgal:
– ha a barátod anyja utál, akkor tíz év múlva is utálni fog, akkor is, ha épp az életét és vagyontárgyait mentetted meg. Tehát jótét helyébe jót sose várj…
– ne hazudozz gyermekednek az apjáról, mert a fickó akkor bukkan fel amikor már megnyugodtál, hogy sosem teszi… és te ott maradsz nyakig a… benne…
–  kelkáposzta főzése iszonyúan büdös és kivállóan alkalmas potenciális szomszédok elriasztására. Tesztelni fogom, bár a rendes káposzta se kutya, jó büdös tud lenni…
– celeb és paparazzo, celeb és lökött liba párosítás sosem működik – ebben a könyvben legalábbis nem –, valamint ne hajts a barátnőd apjára sem, nem tetszel neki, csak egyszerűen udvarias…
– a szüleid felnőttek, el tudják baltázni az életüket a te segítséged nélkül is, tehát törödj a magad dolgával…
– nem a ruha teszi az embert, de amikor lekurváznak elgondolkozhatsz, hogy jó dolog volt-e a Mallorcán viselt strandruciban dívát játszani egy patinás londoni könyvesboltban…
Természetesen megvan a boldog befejezés – valamilyen módon minden szereplő megtalálja a maga számítását… véleményem szerint durván kierőszakolt és már-már nyálas a megoldás. 
De hát ízlések és pofonok… és attól én még továbbra is szeretni fogom Jill Mansell könyveit.

Az írónő más könyveiről is olvashatsz itt:






2016. június 21., kedd

Gail Carriger - Szívtelen

     Napernyő Protektorátus 4.


A lélektelen Lady Alexia Maccon ismét alaposan benne van… ezúttal azonban a baj nem a saját hibájából szakadt rá. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt, Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek. Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz, Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével foglalkozzék. 
Sikerül rájönnie, ki akarja megölni Viktória királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan micsoda fészkelte meg magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe??


Könyvmolyképző Kiadó, 2016
Eredeti mű: Gail Carriger – Heartless



Alexia, azaz Lady Maccon terhes… 8 hónapos várandós. Hogy mi születik egy lélektelen és egy farkasember szerelméből… hát majd kiderül, közönséges gyermek semmiképpen, főképp ha olyan keresztapja van mint Lord Akeldama, a piperkőc vámpír. Tehát egyezzünk ki abban, hogy Lady Maccon várandós… valamivel.
Nem szeretem a fantasy könyveket, ez azonban kivétel. Nem mondhatnám, hogy a sorozat valamennyi részét olvastam – az elsőt igen a másodiknak is nekifogtam, aztán félretettem egy várva-várt megjelenés kedvéért és azóta is halogattam a folytatását.
Hááát… ez valami döbbenetes volt. Olyan, mint egy világklasszis paródia.
Azt ugye a sorozat rajongói tudják, hogy Lord Maccon egy farkasember, a Woolsey-falka alfahímje, kissé darabos, imádja a feleségét, Alexiát… és imád pucérkodni. Maga Alexia is néha azt gondolja férjéről, hogy időnként úgy viselkedik mint egy tulok. Lord Akeldamáról, a vámpírról, pedig közismert, hogy istene az öltözködés, a csín és a báj,  hiszen egy piperkőc. No, most képzeld el, amikor objektív okok miatt Lord Maccon és bé várandós neje beköltöznek Lord Akeldama szekrényébe… izé, a második legjobb öltözőszobájába. A darabos bunkónak és a finom úriembernek egy fedél alatt kell élnie Alexia és leendő csemetéje kedvéért, ami ugye azt jelenti, hogy vámpírok és farkasemberek jönnek-mennek egy közös háztartásban. S ha ez még mindig nem lenne elég akkor mindenki ki van téve egy terhes nő szeszélyeinek, akit szinte állandóan etetni kell, lehetőleg süteményekkel.
A viktoriánus időkben játszódó történetben természetesen most is bőven van részünk izgalomban, hiszen a királynőt halállal fenyegetik… na, de melyik királynőt? Ugye, azt is tudjuk, hogy a vámpírok bolyokban élnek, hát most tanúi lehetünk egy kirajzásnak is – gondolom ez olyasmi mint a méheknél. S ha nem elég a zűrzavarból, akkor gépi mütyürök és gigászi méretű kütyük randalíroznak, szellemek lebegnek. Szóval van itt minden. Sőt! Miközben múltbéli események után kutat, Alexia azt is felfedezi ki is mozgatja a szálakat a háttérből a Woolsey-falkán belül és sajnálatos módon elveszíti híres-hírhedt napernyőjét.
   A kedvencem… nem is tudom… egyformán üdítő Alexia rendíthetetlen nyugalma, Lord Maccon bunkósága és a vámpírúr, Lord Akeldama különcsége. Talán mégis ez utóbbi viszi a pálmát páratlan bókolási stílusával. És ez úgy képzeld, hogy a legmeglepőbb szófordulatokat vágja ki a legkisebb erőfeszítés nélkül. Olyan, hogy “drágám” vagy “kedves” szóba sem jöhet nála, a bókok itt kezdődnek: orgonabokrom, gránátalmamagom, szirupcseppem, bébiszilvám, édes borhabom, szirombontó körömvirágom... és a szóvirágok tárháza kifogyhatatlan. Tehát valahányszor megjelent Lord Akeldama a történetben, az én arcomra kiült az idióta vigyor, mert vártam mivel fog kirukkolni az adott helyzetben – és nem csalódtam, mert csak a legritkább esetekben ismétetelte magát. No, de hát ízlések meg pofonok...
Ha szórakozásra vágysz akkor ki ne hagyd a könyvet és a sorozatot... amiből még hátra van egy rész, mielőtt új sorozat kezdődne, aminek főszerepében Prudence lesz. Hogy kicsoda is Prudence, azt megtudod, a Szívtelen végén.

Egy kis mosolykeltő:

“A következő másodpercben már a meztelen Biffy hevert a párnákon, tökéletesen méltatlan pózban, a lába Alexia szoros markában. Minthogy az érintés halandóvá tette, ezen állapot minden testi jellemzőjével együtt, nem csoda, hogy bíborszínre vörösödött megaláztatásában.
Alexia, bár együttérzett vele a kínjai miatt, továbbra is szorosan fogta, és közben tudományos hűvösséggel megállapította, hogy a pirulás egészen leér. Figyelemreméltó.
A férje morgása térítette vissza a figyelmét. Conall szintén visszavette emberi alakját, ruháit azonban nem.
– Mi az?
– Ne bámuld! Pucér.
– Te is az vagy, férjem.
– Igen, de rám addig nézhetsz, amíg kedved tartja.”
(Gail Carriger – Szívtelen, Könyvmolyképző Kiadó, 2016)


A sorozat előző részei:

1. Soulless - Lélektelen
Könyvmolyképző Kiadó, 2012

2. Changeless - Változatlan
Könyvmolyképző Kiadó, 2012

3. Blameless - Szégyentelen
Könyvmolyképző Kiadó, 2013


Angolul:

5. Timeless

2016. június 19., vasárnap

Jamie McGuire - Varázslatos szerelem

Véletlen 3.


Légy óvatos azzal, mit is kívánsz! Lehet, hogy minden valóra válik…
Most, hogy Erin megtudta az igazságot a lányokról, akik kiközösítették, és a fiúról, akit szeret, úgy érzi, az érettségi előtti idő egyre gyorsabban fogy. Amíg egykor még a nyári szünet előtti napokat számolták vissza, most már ténylegesen az utolsó napjaikat töltik Blackwellben. Szülei, Sam és Julianne attól félnek, hogy most, hogy végre megtalálták Erint, mégis el kell engedniük őt, a feszültség pedig csak egyre nő azóta, hogy Erin rájött, ki is ő valójában. 
Weston egyre rosszabbul érzi magát, ahogyan telnek a nyári napok, hiszen a lány, akit gyerekkora óta szeret, más főiskolára megy, mint ő. A legnagyobb félelme, hogy ez azt jelenti, elválnak útjaik. Miközben próbálja a legjobbat kihozni a maradék időből, és elérni, hogy minden maradandó emlékük legyen, folyamatosan kétségek között őrlődik.
Rájön, hogy a remény olyan, mint a folyós homok: minél jobban szenved ő, annál gyorsabban süllyed Erin.

Maxim, 2016
Eredeti mű: Jamie McGuire – Happenestance 3

Már amikor az első részről írtam (Véletlen szerelem) megjegyeztem, hogy ez bizony rövidecske. Hogy a második része (Viharos szerelem) milyen hosszú volt, fogalmam sincs, mert azt kihagytam, de a harmadikat, ezt, el lehetett olvasni egy este. Tehát a háromból együtt esetleg egy megszokott méretű könyv lehetne… azért a pénzért. Az írónő még nem is adott nekik más-más címet, csak megszámozta őket egytől háromig és kész.
Még azt sem mondhatom, hogy föltétlenül el kell olvasni valamennyi részt, mert ha nem, akkor nem leszel képben. Mint mondtam, a másodikat kihagytam, de nincs hiányérzetem és mínuszban sem vagyok olyan infóval, ami esetleg a harmadik rész szempontjából fontos lenne.
Amikor az első részét osztottam-szoroztam, mondtam, hogy a kisváros szülészetén ugyanazon a napon három Erin nevű lány látja meg a napvilágot, két gazdag család gyermeke és egy szegény, alkohol és szerfüggő nőjé. Kettőt közülük összecserélnek, és évekkel később a két gazdag család által nevelt csemete balesetben életét veszti. Ekkor derül ki, hogy a szegény lány tulajdonképpen gazdag lány… és ezt most, a harmadik részben sokan nem tudják elfogadni. Pont olyanok nem, akik maguk is a társadalom pereméről kapaszkodtak a kiváltságosok közé, valamint a gyermekeik, akiket felsőbbrendűséggel oltottak be. Tehát ha nincsenek az iskola hangadó lányocskái, hogy kavarják a dolgokat és szítsák a gyűlöletet, megteszik a fiúk is. Nem értem… mitől jobbak, többek ők? És miért kell ezt még a főiskolán is folytatni?
Továbbá azt sem értem, hogy miért kell drámázni azért, ha az iskola végeztével egy szerelmespár egyik tagja a maga választott úton szeretne haladni, a maga választotta főiskolán szeretné a maga választott szakját tanulni és nem a barátját követné, annak önmegvalósítási törekvéseinek az árnyékában. Természetesen Weston várja el, hogy Erin oda menjen továbbtanulni ahová ő, és amikor ez nem látszik összejönni, akkor látványos hisztik és duzzogások jönnek. Ha az írónő ezzel netán azt szerette volna érzékeltetni, hogy mennyire szerelmes és érzékeny Weston, akkor ez mellément, mert csak az jött le, hogy úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett kisfiú aki nem kapta meg a kedvenc játékát.
És igazából Aldermanékat sem értem. Tizensok évig nevelnek egy gyermeket a sajátjukként, összetörnek, mikor balesetben elvesztik, de mikor kiderül, hogy mégsem a saját, vérszerinti gyereküket vesztették el, akkor már nincs is gond, juppi!! megvan a gyerekünk!… A való világban ez nem így működik.
No, de minden jó, ha vége jó. Biztosítva van a boldog befejezés, és ha szereted az amerikai ifjúsági mizériát, akkor ez a te könyved, a te sorozatod. Meg ízlések és pofonok…


A sorozat előző részei:


Maxim, 2015
Happenestance 1

2. Viharos szerelem
Maxim, 2016
Happenestance 2




2016. június 16., csütörtök

Kylie Scott - Play - Futam

Stage Dive 2


Csak arról volt szó, hogy úgy tesz, mintha egy rocksztár barátnője lenne. Arról nem, hogy bele is szeret…
Mal Ericson, a világhírű Stage Dive rockbanda dobosa villámgyorsan rendbe akarja tenni az életét – egy rövid időre legalábbis. Úgy gondolja, a látszathoz az is éppen elég lesz, ha egy igazi jókislánnyal kezd mutatkozni. Nem úgy tervezte, hogy ez az átmeneti helyzet állandóvá válik, és nem sejthette, hogy éppen így találja meg az igazit.
Anne Rollins álmában sem gondolta volna, hogy megismerkedik majd a rock egyik istenével, akinek a posztereivel tinédzserkorában ki volt plakátolva a szobája – és különösen nem ilyen körülmények között. Anne ugyanis anyagilag nem áll valami jól. Illetve nagyon nem. Ugyanakkor érzi, hogy ha pénzért cserébe úgy tesz, mintha a vad partiarc dobos csaja lenne, annak semmiképpen nem lehet jó vége. És teljesen mindegy, hogy mennyire szexis pasi Mal. Vagy mégsem?

Könyvmolyképző Kiadó, 2016
Eredeti mű: Kylie Scott – Play, St. Martin’s Griffin, 2014

Ugye emlékszel még a Stage Dive zenekarra? És Evelyn és David (a zenekar szólógitárosa) történetére az első részből? Igen, az, amikor erősen alkoholos állapotban Vegasban összeházasodnak és egy egész köteten keresztül folyik a mizéria, elválnak, nem válnak, ügyvédek és egy egész zenekar kavarása, satöbbi. No, ez annak a könyvnek a folytatása, most Malcolm Ericson van a főszerepben, a rockbanda dobosa, de a történetben ismét megjelenik az első rész valamennyi szereplője is.
Ez nekem nagyon, nagyon nem jött be. Az első rész sem lett kedvenc de ez egyike a leginfantilisabb könyveknek amit valaha is olvastam. Egy 27 éves férfi és egy 23 éves nő úgy viselkedik mint két tizenéves a nyolcadik általánosból, s ha nem lenne benne néhány erotikus jelenet, meg egy, a lány vaginájának címzett monológ a pasi részéről – igen, jól olvastad! –, akkor erősen ifjúsági lenne ez az egész.
Kezdjünk egy klissével: a szereplők egy épp lelki válságban levő kőgazdag rockzenész és a problémás gyermekkorú szegény lány, menő párosítás. Egy hét alatt – mert ekkora időtartamot ölel fel a könyv –,  a két főhős megismerkedik, a megismerkedést követő napon falból összeköltöznek, a megjátszott kapcsolat természetesen gyorsan szenvedélyes szexszel bővül, az egy hét elteltével a pasi feleségül kéri, szakítanak, majd ismét összejönnek. Ez még fikciónak is durva!
A történetet egyes szám első személyben a női főhős, Anne Rollins meséli el, aki évek óta plátói rajongással viseltetik a zenekar dobosa, Mal(colm) iránt és valamivel földhözragadtabb érzéseket táplál főnöke, a lepedővírtuóz Reece iránt – aki természetesen magasról tesz rá, amíg bele nem kerül a képbe a híres rocker… Egy újabb klissé: köpök rád, amíg senkinek sem kellesz, aztán ha konkurencia is van a láthatáron, akkor jöhet egy kis verekedés, mert milyen menő a tesztoszteront így fitogtatni.
És még nem beszéltem a főhős nagy, érzelmi válságáról, ami úgy vagy 20 fejezeten keresztül tart, ahhoz, hogy kiderüljön, hogy az dolog hátterében anyja végső stádiumban levő méhnyakrákja áll. Újabb fekete pont a szerzőnek: a tudomány mai állása szerint egy héttel a halál előtt egy rákos beteg nem látogat koncerteket és nem viháncol vendéglőkben.
Azt sem tudom megérteni, hogy két futó ismerősből hogyan lesz “öribari” úgy egyik pillanatról a másikra, csupán azért mert egyikük a szólógitáros felesége (Evelyn, az első részből), a másik pedig a dobossal kavar. És ezzel elérkeztünk a kettős mércéhez is: amikor Anne húga, Lizzy is megjelenik a színen és a basszusgitáros érdeklődni kezd iránta az olyan mintha vörös posztót lobogtattak volna Anne-nek. Szóval ő lóghat egy rockzenésszel, de a húgának meg se forduljon a fejében.
A könyv dúskál a szlengben és a vulgáris beszédben, és nem hinném, hogy a magyar nyelvben van olyan szó hogy “basszer” (biztos, begugliztam!) – ez a basszusgitárost hivatott helyettesíteni. Ja, és a "backstage" magyar megfelelője a kulisszák vagy színpad mögött lenne.
Nem jutottam hozzá egy eredeti, angol nyelvű változathoz, hogy megnézhessem a főhős hogyan is szólítja tulajdonképpen a barátnőjét, Anne-t. Mert ez a magyar változatos “tökfej”-ezés nagyon gáz, és legyünk őszinték, elsőnek nem a leányzó répavörös haja jutna eszünkbe róla, hanem az értelmi fogyaték.
Hosszan lehetne folytatni, hogy mi mindenért adnék még fekete pontot, de hát ízlések és pofonok… Az ifjúság imádni fogja ezt a könyvet és csak szuperlatívuszokban fog beszélni róla. Én nem tudom ezt megtenni, sajnálom…

A sorozat további részei





Könyvmolyképző kiadó, 2015









  Angolul


3. Lead
(Jimmy története)

4. Deep
(Ben története)