Freya Sampson – Az elveszített jegy

   Freya Sampson főszereplője, Libby, egy csúnya szakítást követően összebarátkozik egy idős férfival a buszon, és a fejébe veszi, hogy segít neki felkutatni a lelki társát! Ugyanis Frank hatvan éve minden egyes nap ezen a buszon utazik, immár hatvan éve, hogy újra találkozhasson a kiszemeltjével. Vajon van esély arra, hogy ifjú segítője segítségével megtalálják Frank szerelmét?

    Tartsatok bloggereinkkel ezen az érzelmekkel teli turnén, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a turné végén egy szerencsés olvasónk megnyerni a regényt a General Press kiadónak hála!

   Miután ​a vőlegénye váratlanul – és meglehetősen csúnyán – szakít Libbyvel, a lány szíve összetörik, az élete pedig romokban hever. Londonba utazik, hogy a nővéréhez költözzön, amíg valahogy össze nem szedi magát. A csomagoktól roskadozó lány felküzdi magát egy piros, emeletes busz felső szintjére, és lehuppan egy idős férfi mellé. A nyugdíjas Frank elmeséli neki, hogy 1962-ben ugyanezen a járaton találkozott egy lánnyal, akinek gyönyörű vörös haja volt, akárcsak Libbynek. Hosszasan beszélgettek, ám soha többé nem találkoztak, Frank ugyanis elveszítette a jegyet, amelyre az ismeretlen lány a számát írta. Az elmúlt hatvan évben a férfi mindennap felszállt ugyanerre a buszra, hátha újra felbukkan a titokzatos lány, akit a lelki társának érzett. Libby mindennél jobban szeretné, ha Frank még egyszer láthatná az elveszett szerelmét, ezért egy szokatlan társ segítségével munkához lát. A kutatás során Libby arra is rájön, mennyire fontos, hogy megragadja a saját esélyét a boldogságra – mielőtt még túl késő lenne.

General Press. 2024

Eredeti cím: Freya Sampson: The Lost Ticket, 2022

Megrendelhető     Beleolvasó

  

 Első találkozásom Freya Sampson írásaival valamikor 2021 végén történt, amikor a General Press Kiadó megjelentette Az utolsó könyvtár című regényét. Kellemes emlékekeim vannak az említett műről, tehát nyilvánvaló volt, hogy ezt a könyvét is olvasni akarom.

   Indulásból el kell mondanom, hogy az érzékenyebb lelkületű hölgyek szerezzenek be gigaméretű papírzsepi csomagot, lehet szükségük lesz rá a könyv olvasása közben, mert ez egy nagyon szép, nagyon megható és – kis fenntartásokkal – hihető történet is.

   A történet szereplői nagyszerűen formáltak, s értem ezt nem kizárólag a főhősökre, hanem minden egyes karakter eredeti, úgy érzi az ember lánya, mintha időtlen idők óta ismerné őket, bár szerintem vitatható, hogy ki is ennek a történetnek a főhőse. Mondjuk a 88-as londoni busz? És miért ne lehetne, hiszen minden ami ebben a könyvben történik, ehhez a járathoz kötődik.

   A történet cselekménye tulajdonképpen a ’60-as évek elején kezdődik, amikor a fiatal Frank az ominózus 88-as járaton összetalálkozik a vörös hajú lánnyal és szóba elegyednek. Sajnálatos módon Frank elveszíti azt a buszjegyet, amire a lány a telefonszámát írta, és soha többé nem látják egymást. Ez a találkozás annyira meghatározó volt Frank életében, hogy nem tudja feledni a vörös hajú lányt, akinek még a nevét sem tudja, ezért amikor csak teheti, felül a 88-as buszra abban reménykedve, hogy a véletlen ismét összehozza vele.

   Hatvan évvel később a buszon meglát egy vörös hajú lányt, aki nagyon hasonlít a keresett személyre, és szóba elegyednek, Frank pedig elmeséli a történetét. A vörös hajú lány pedig Libby, a történet hősnője, akit meghat ez a fajta ragaszkodás, és felajánlja, hogy a mai modern eszközöket használva megpróbál a sok évvel korábban látott lány nyomára, annak ellenére, hogy Frank minimális információkkal rendelkezik a lányt illetően.

   Libby érdekes karakter. Első sorban nagyon szerethető, és nem csak azért mert hajlandó segíteni egy teljesen ismeretlen öregúron. Az a fajta jóhiszemű ember, akin mindenki keresztülgázol, ő meg tűri, mert azt hiszi ezt érdelmi, s ezt a családjából hozza, hiszen sznob anyja nem igazán az iránta érzett szeretetéről híres. Amikor Libbyt Simon, a jól fésült vőlegénye váratlanul lapátra teszi és kénytelen hazaköltözni a szülői házba, anyja rögtön másnap útnak is indítja Londonba, hogy unokaöccsére vigyázzon. Libby Londonban élő nővére sem a szerethető karakterek közé tartozik. Elfoglalt, karrierista nő, akinek kapóra jön Libby, mikor bentlakó gyermekfelügyelője hazautazik. Libbynek nincs választása, nincs hová mennie, nincs munkája, mert képtelen volt pasijával együtt dolgozni. Frank régi „szerelmének” megtalálása az, ami kirángatja a kilátástalanságból, no meg az, hogy szigorú elveket valló nővérének is beinthet, amikor (néha) semmibeveszi annak utasításait, és olyasmiket csinál tündéri unokaöccsével, amit nem lenne szabad.

   Hogy miért olyan fontos megtalálni a régi vörös hajú lányt? Mert Frank időskori demenciában szenved, ami pillanatnyilag nem súlyos, de nem lehet tudni mikor változik a helyzet. Ez egy fajta lezárás lenne Franknek. Az idős férfinek gondozója van, a punk Dylan személyében. Igen, Dylan punk, de ne ítélkezzen senki, mert míg Libby volt vőlegénye első ránézésre jófiúnak tűnik, pedig egy szemétláda, addig a punk Dylan, akiről az ember mindenféle szemétséget feltételezne, egy csupa szív, imádnivaló fickó. Ezt bizonyítja az is, hogy több volt gondozottjával is még mindig baráti kapcsolatot ápol, többek között a Down-szindrómás Esmével is, aki szintén része ennek a történetnek.

   Ez a sorsfordító találkozások története. Megható, elgondolkodtató, szerethető, eredeti, keser-édes. Nem vagyunk egyformák, lehet, lesz olyan is, akinek ez az egész giccsesnek fog tűnni, pedig nem az. Van-e boldog végkifejlete a történetnek? Igen, nevezhetjük annak is azt, ahogy ez az egész végződött, de ez egy más fajta happy end, nem az, amire számítottam.

   Freya Sampson regényébe lehetőségetek van beleolvasni, így játékunk a beleolvasóhoz kapcsolódik! Minden állomáson felteszünk nektek egy kérdést, és az alapján, amit olvastatok, válaszolnotok kell rájuk a rafflecopter dobozban. Jó keresgélést!

   Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Kihez hasonlítja az idős úr Libbyt?

 

a Rafflecopter giveaway

[Blogturné Klub]

02/20 - Betonka szerint a világ…

02/22 - Könyv és más

02/26 - Hagyjatok! Olvasok!

Sabrina Jeffries – A herceg hitvese

   Hercegi kör 3

   Harmadik részével folytatódik Sabrina Jeffries Hercegi kör című sorozata, melyet magyar nyelven a General Press Kiadó gondozásában olvashatunk.

   Szeretnétek megnyerni a Kiadó által felajánlott példányt? Akkor kövessétek blogturnénkat, vegyetek részt a nyereményjátékban, s kis szerencsével a tiétek lehet!

   Amikor ​egy hirtelen jött szikra mindent lángra lobbant

   Egy múltbéli csók az elragadó és éles eszű Miss Olivia Norley-val látszólag már csak egy halvány emlék Thornstock hercege számára. Bár a legjobb partit kereső anyák és lányok világában a férfinak számtalan feleségjelölt kerül az útjába, a hódításairól hírhedtté vált Thorn továbbra is agglegény marad. Egy Oliviával való véletlen találkozás azonban kizökkenti a nyugalmából, hiszen még jól emlékszik a csókjuk utáni zsarolásra, amely mindkettejük nevét beszennyezhette volna.

   Ráadásul Thorn féltestvére, Grey egy különleges vizsgálattal bízza meg a kémiarajongó Miss Norley-t egy, a családjukban történt titokzatos haláleset ügyében. A vegyésznek készülő Olivia lelkesen vág bele a kísérletbe, ám arra ő sem számít, hogy Thorn minden lépését árnyékként követi majd, és hogy a férfi állandó jelenléte őt magát is összezavarja, így lassan kezdi elveszíteni az uralmát a cselekedetei felett. Mindennek a tetejébe pedig valaki meg akarja akadályozni, hogy az igazság napvilágra kerüljön – az illető pedig semmitől sem riad vissza…

General Press, 2024

Eredeti cím: Who Wants to Marry a Duke, 2020

Megrendelhető

   Valamiért meggyőződésem volt, hogy Sabrina Jeffries Hercegi kör sorozata három részből áll (pedig négyből) – meg a kötelező karácsonyi kisregényből, amit a tavalyi év végén volt szerencséjük olvasni az érdekelteknek –, és most, ebben a kötetben végre megtudom ki az az elvetemült, aki sorra gyilkolja a hercegné férjeit. Igen, ez az a sorozat, ahol egy hölgynek három hercegi férj is jutott, szült három hercegi csemetét (meg egy leányzót is), akik már mind felnőttek, és a történet jelenében azt szeretnék kideríteni, hogy ki áll a hercegi férjek halála mögött. Azok, akik olvasták a korábban megjelent részeket, természetesen tisztában vannak ezzel. 

  A herceg hitvese a második hercegi utódról, Thornstock (Thorn) hercegéről szól, aki barátja nevén publikálja meglehetősen sikeres színdarabjait. Mert, ugye, egy herceg semmi ilyesmit nem tehet meg a saját neve alatt. Amikor féltestéve – Greycourt hercege, akit a sorozat első könyvéből ismerünk – apja halála esetében felmerül az idegenkezűség, Thorn elgondolkozik azon, hogy talán az ő apja halála sem volt az aminek látszott. Greycourt azt feltételezi, hogy apját ciánnal mérgezték meg, s hogy ezt bebizonyítsa, szüksége van egy hozzáértő ember segítségére, és Miss Olivia Norley személyében meg is találja.

   Thornnak nem tetszik az ötlet, egyrészt mert nem bízik a lány tudásában, másrészt néhány évvel korábban kompromittáló helyzetben találták az illető hölggyel, és csakis Olivia visszautasítása mentette meg a kényszerházasságtól. Mivel a múlt történései miatt egy kicsit sem bízik a lányban – és különösen annak mostohaanyjában, aki az évekkel korábbi incidens alkalmával egy családi titokkal zsarolta, hogy kikényszerítse a leánykérést –, ő is Greyékhez csapódik, amikor a család és Miss Norley vidékre utazik, hogy a néhai herceget exhumálják és a lány elvégezhesse a vegyi elemzést.

   Olivia Norley nem az a tipikus történelmi romantikus hősnő, mert szinte mindenben különbözik kortársaitól. Már vénkisasszonynak számít, és ambíciózus mostohaanyja bánatára soha nem is törte magát, hogy férjet fogjon magának. Őt jobban érdekli a vegyészet, és különc nagybácsijának köszönhetően meglehetősen gazdag ismeretekkel rendelkezik a témában. Őt nem elégíti ki az, ami a kortársait, hanem többet akar, használni akarja az eszét, erdményeket és elismerést akar, ami nagy kihívást jelentett egy olyan korban, amikor a nemesi hölgyeknek előre megszabott életútja volt, és az nem a tudományos karriert jelentette.

   A cselekménynek két szála van, amelyek egyszerre futnak: az egyik Thorn és Olivia románca (tömény erotikával fűszerezve), a másik pedig a nyomozás a gyanús halálesetek miatt, s míg az első nem igazán okoz meglepetést, hiszen egy romantikus történetnek az a célja, hogy a történet végére a szerelmesek egymásra találjanak és megkonduljanak az esküvői harangok, addig a nyomozós szál meglehetősen eldurvul és átmegy thrillerbe. Kiváncsi vagyok hová lehet ezt még fokozni?

   Megtudtam, hogy ki a gyilkos? Nem, de még hátra van egy hercegi csemete és az ő szerelmi története. Jeffries mesterien szőtte a szálakat, hiszen pillanatnyilag több jelöltem is lenne, s nagy valószínűség szerint egyik tippem sem fog bejönni.

   Engem szórakoztatott a történet. Izgalmas volt, pörgős, olvastatta magát. Az egyetlen negatívum, hogy itt hagyott lógva a gyilkos személyét és motivációját illetően, és számításaim szerint egy évet kell várni, míg a magyar olvasók megtudják kinek állt érdekében megölni a hercegné férjeit.

A Hercegi kör korábbi részeiről olvashatsz:

1 A csábítás iskolája 

2 Az agglegény 

Sabrina Jeffries, Madeline Hunter, Mary Jo Putney – Karácsonyi csók – kisregény

   A történet hősnője ellenállhatatlan vonzódást érez a tudományok, pontosabban a kémia iránt, ezért nyereményjátékunk is ehhez kapcsolódik. A turné minden állomásán információkat találtok egy-egy hölgyről, aki a maga idejében kiváló eredményeket ért el a maga szakterületén, a ti feladatotok az, hogy kitaláljátok kire gondoltunk és a nevet beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába

   Figyelem! A beírt válaszokon nem áll módunkban változtatni, a kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Az egyetlen női tudós, aki kétszer kapott Nobel-díjat: 1903 fizikai, 1911 kémiai

a Rafflecopter giveaway

02.15 - Betonka szerint a világ…

02.17 - Kelly és Lupi olvas

02.19 - Insane Life

02.21 - Dreamworld

 

Sarah Turner – Stepping Up – Beth felnő

   Sarah Turner neve már ismerős lehet a hazai közönség számára, 2019-ben jelent meg a Sz@ranyu naplója című regénye. A 21. Század Kiadó jóvoltából most egy újabb kötetét ismerhetjük meg, melynek főszereplője egy Beth nevű, harmincas éveiben járó nő, akinek egy tragikus esemény során teljesen megváltozik az élete.

   Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt a szívszorító és kedves történetet, ha pedig nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a kötet egy példányát.

   Eddig senkinek nem kellett gondját viselnie.

   Ezentúl másképp lesz.

   Beth soha semmit nem csinált huzamosabb ideig. Össze se tudná számolni, hány munkahelyen mondott fel, hány pasival szakított, és még mindig a régi gyerekszobájában alszik. Nem mintha ne próbált volna felnőni, de eddig egyetlen kötelességét sikerült csak menetrendszerűen teljesíteni: péntek este mindig ott ül a kocsmában.

   Aztán egy reggelen tótágast áll a világa – egy kimondhatatlan tragédia nyomán ott találja magát a tinédzser unokahúga és a bölcsődés unokaöccse mellett. Beth lesz a gyámjuk, és ezzel kezdetét veszi valami, ami a lány számára egészen ismeretlen: plüsselefántok és lefekvés előtti mesék. Még soha nem vállalt felelősséget senkiért – nem kell hozzá sok, hogy úgy érezze, ezt az egészet nem neki találták ki.

   Mi van, ha egyszerűen alkalmatlan? Beth megmagakcsolja magát. Most az egyszer nem adja fel. Ideje helytállni.

Next21, 2023

Eredeti cím: Stepping Up, 2022

Megrendelhető

   Sarah Turner neve teljesen ismeretlen volt a számomra, bár már tudom, hogy korábban megjelent magyar nyelven egy másik könyve is, amit nagy valószínűséggel valamikor el fogok olvasni. Nálam a szerző fehér lappal indított, és nem is rosszul, mert egy abszolút életszagú, hihető történetet kaptam, ami bár nyomokban hasonlított egy többször is látott film (Life As We Know It) történetére, mégis szórakoztatott, meghatott, felidegesített. Tehát érzelmeket váltott ki, s ez jó, nem? S tette ezt úgy, hogy mellőzte a fiziológiai részletességgel leírt csatakos erotikát, ami mostanában mintha kötelező elem lenne a szórakoztató irodalomban.

   Kedveltem a történetet annak ellenére, hogy Beth, akiről ez a könyv szól, nem a szívem csücske. Nem tudtam azonosulni vele több okból sem, de az okokat most nem fogom magyarázni, mert semmi értelme, és nem is tartozik ide.

   Beth a harmincas évei elején járó fiatal nő, aki mentálisan valahogy leragadt a húszas évei bulizós korszakában, nulla felelősségtudattal, nulla kitartással, nulla perspektívával. Úgy váltogatja a munkahelyeit, mint más a zokniját, és élete fénypontja az, amikor a kocsmában leihatja magát. Csakhogy az életben nem minden egyértelműen fekete vagy fehér, tehát Beth sem az, akinek látszik. Neki meg kellene felelnie anyja magas elvárásainak, aki mindig tökéletes nővéréhez hasonlítja, Beth pedig mindig alulmarad ebben az összehasonlításban, mert ő más. S annyiszor hallotta már a lehúzást, hogy nem is igyekszik megmutatni mire képes. Beth erős önbizalomhiánya a családban gyökerezik, ahol anyja viseli a nadrágot, ő pedig beletörődik, hogy ő az örök megbízhatatlan, a mindenkori lúzer. Egészen addig a napig, amikor nővére és sógora súlyos balesetet szenved, és végrendeletükben Beth szerepel a kamasz Polly és a bölcsődés Ted gyámjaként.

   Ha most bárki is azt hinné, hogy Beth a tragédia hatására egyik pillanatról a másikra megtáltosodik és mintapolgárrá válik, az nagyobbat nem is tévedne. Ez a változás fokozatos, hiszen a bulikirálynő Bethnek fel kell nőnie a feladathoz, a hétvégi jófej nagynéniből szülővé kell előlépnie egy olyan házban, ahol minden nett (ő pedig a káosz királynője), s foglalkoznia kell egy bűntudatos, néha ellenséges kamaszlánnyal, valamint egy olyan kisfiúval, aki nem igazán fogja fel, hogy apja már nincs, anyja pedig kómában fekszik a kórházban, felépülésére pedig minimális az esély. Bethnek meg kell tanulnia magán kívül másokra is figyelni, és szerintem a történet végére ezt az elvárást tökéletesen teljesíteni is tudja

   Turner csodálatos és nagyon valóságos mellékszereplőket is alkotott, akik szerves részei a történetnek. Például Albert, a magányos öregúr a szomszédból, aki egyszerűen imádnivaló, és tökéletesen ellensúlyozza azt a negatívitást, ami Beth anyjából árad. Vagy Beth apja, aki annak ellenére, hogy olyan karakternek tűnik, aki inkább békéltető, mint harcos, de mégis vissza tudja fogni feleségét, mikor az túlzásba viszi Beth szekálását. A kis Ted is tündéri, s az ember szíve szakad meg esti rituáléjának láttán, Polly pedig egy igazi kamaszlány, akinek túl sok szakadt a nyakába.

 

    A történetnek romantikus szála is van, az a fajta, amivel mostanában gyakran találkozunk a könyvek lapjain: barátokból szerelemesek. Beth és Jory húsz éve bizalmas barátok, s Beth csak akkor jön rá, hogy számára Jory több mint haver, amikor a férfi randizni kezd a kolleganőjével. A vicc az, hogy pont Beth bátorítja, hogy próbálkozzon be munkatársánál. Jory karakterét imádtam. Igaz barát, gerinces, korrekt és imádnivaló suta közeledése.

   Szerettem ezt a történetet. Szép lett volna egy nagy, mindenre kiterjedő boldog végkifejlet, de az életben nem minden úgy történik, ahogy mi azt szeretnénk, s pontosan azért volt ennyire jó, megható és életszagú ez a történet. Jó bekuckózni vele.

   A kiadónál több romantikus könyv is megjelent az elmúlt évek során, mostani játékunk ezekkel a kötetekkel kapcsolatos. Minden állomáson találtok egy homályos borító részletet. Nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi a kötet címe.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

 

a Rafflecopter giveaway

Blogturné Klub
02.08.: Csak olvass!
02.10.: Szembetűnő
02.12.: Betonka szerint a világ... 

02.14.: KönyvParfé

Bridgerton – a filmsorozat – második szezon

   A Bridgerton első szezonja után az mondtam – és a blogban le is írtam – hogy nem vagyok érdekelt további részekben, mert... nos, akkor leírtam, hogy miért. Többek között azért sem, mert zavart az az erőszakosság, amivel a politikai korrektséget tolták, s mert a könyv és a filmadaptáció meglehetősen távol állt egymáshoz. A második szezon megjelenése után másfél évig ellen is álltam a kísértésnek, s ebben nagyban segített az is, hogy az ismerőseim siettek megnézni a sorozatot, és felháborodottan közölték, hogy egy teljesen más történetet kaptak, mint amit a Bridgerton második könyve (A vikomt, aki engem szeretett) után vártak. És ez így igaz. A Bridgerton második szezonja egy olyan sztori, amiben szerepelnek a Bridgertonok, a Featheringtonok, még a Newton nevű corgi is, sőt, még Pall Mallt is játszanak benne, de viszonylag ennyi a közös a Julia Quinn által írt történetben és a ronda Shonda által filmre vittben.

   Már maga a hősnő személye is más. Ő nem Miss Sheffield, hanem Miss Sharma, Katesha, akit – minő borzalom! – Kate-nek becéznek. Indiai apa gyermeke (tehát nem egy elszegényedett angol kisnemesé), anyjáról semmit nem lehet tudni, csupán annyi világos, hogy nevelőanyjával és féltestvérével, Edwinával Indiából jött Angliába férjet taláni húgának. Viszont a nevelőanya személye érdekes: ő ugyanis egy valamikori Miss Sheffield, akit angol főnemesi családja kitagadott, amikor összeállt az egyszerű indiai hivatalnokkal, akinek már egy gyereke is volt. És itt történik meg a genetika csodája: két kaukázusi fehér embernek indiai gyereke van, ugyanis, az egykori Miss Sheffieldet egy indiai származású színésznő játsza. Az első szezonban legalább figyeltek a faji korrektségre, és legalább a Bridgertonok nem annyi félék, ahányan vannak.

   A két főhős pengeváltásai erősen emlékeztetettek Jane Austen Büszkeség és balítelének Mr. Darcy és Elizabeth Bennet csípős vitáira, csakhogy ezek nem voltak szellemesek. Miss Sharma karaktere is erősen emlékeztetett Eliza Bennetére, bár az az elköteleződés, amivel húgát a megfelelő házasságba próbálta irányítani, inkább egy házasságszerő anyáéra hasonlított. Kimondottan idegesített, ahogy papagájmódra ismételgette, hogy húga arra született, hogy vikomtesz legyen. Bár ez ízlés kérdése, azt el kell ismerni, hogy a Kate-Katesha szerepét játszó indiai származású színésznő egy igazi egzotikus szépség (a húga viszont nem).

   A Bridgertonok testületileg jelen voltak a történetben, s mivel már lehet tudni, hogy a harmadik szezon Colin és Penelope Featherington története lesz (bár nem ők következnének), rájuk különös figyelem irányult. Sajnos már nincs meg Lady Whistledown kilétének izgalma, mert ezt a nézők számára lelőtték az előző szezon végén, így most azzal kompenzálják, hogy az úri társaság és maga a mesterségesen kreált Charlotte királyné (a könyvben nem létezik a karakter) és groteszk parókái is a kilétére vadászik. Akárcsak Eloise Bridgerton, akit egy szánalmas tramplivá alacsonyítottak. Igen, Eloise egy különleges karakter a könyvben is, de mégiscsak egy úrinő és nem egy radikális eszméket hangoztató, lázadó lány, akin úgy állnak néhány számmal nagyobb ruhái, mintha a szennyeskosárból kapta volna elő találomra, a haja pedig sosem látott volna fésűt.

   Ami azt illeti Featheringtonék köré is kitaláltak egy újabb történetet egy csaló rokonnal, valamint Lady Danbury sem az az itt-ott feltűnő piszkálódó, de rém szórakoztató matróna, hanem jelentős szerepet kap ebben a szezonban is, mint a Sharma lányok patrónusa és a királyné bizalmasa. Valamivel ki kellett tölteni a nyolc részt, nem?

   Amikor a múlt szezon részeit néztem, nem igazán figyeltem a zenére, az csak a háttérben döngicsélt, mert a cselekményre voltam kiváncsi. Most viszont nem lehetett nem észrevenni például Madonna Material Girl című dalát vonósokra átírva, vagy Pink What About Us közismert nótáját (hogy csak kettőt említsek a hosszú sorból), amire egy bálban táncolnak. S ha már szó esett a táncról, azt is el kell mondanom, hogy az esetek nagyon nagy többségében a zene és a tánc teljesen párhúzamos volt egymással. A táncosok ropták az előre betanult koreográfiát teljesen a zene és a ritmus mellé.

   Ami a Julia Quinn-féle Bridgeton-könyvekre jellemző erotikát illeti, hááááááát.... az itt nagyon halvány volt, inkább jelzés értékű, bár láttam néhány pucér hátsót és női mellet. Az nyilvánvaló, hogy az Anthony-Kate-Edwina háromszögből sokkal nagyobb drámát csináltak, mint kellett volna, s száműztek minden olyan epizódott, ami esetleg szórakoztató lett volna és megnevetteti a nézőt, mint ahogy Anthony-t is egy rideg, kiszámított és kötelességtudó emberré degradálták, mellőzve azokat a szerethető vonásait, amiért a könyvben szerethető volt.

   

Egy biztos, ez nem a Bridgerton volt, hanem egy másik történet, s lassan értelmet nyer számomra a bibliai példázat, amikor valaki eladta elsőszülötti jogát egy tál lencséért. Mi lenne, ha Shonda Rhimes, ennek az egésznek az elkövetője, inkább a saját nemzete történelmét írná át, például egy fekete feleséggel valamelyik ősatyának, és békén hagyná az angol történelmi romantikusokat? S mellesleg, a nagy politikai korrektség hajszolásában kifelejtette filmjéből a dél-amerikai latinokat és az amerikai őslakosokat. De sebaj Shonda, még van néhány Bridgerton-könyv, szétcseszheted azokat is.

   Tévedés ne essék: ez egy kellemes történelmi romantikus volt minden koridegen marhasága ellenére, de nem a Bridgerton volt. Jövőre meg azon lehet majd morogni, hogy mit csinálnak majd Colin és Penelope történetéből, ami – az előrejelzések szerint – szintén nyolc részből áll majd, de az első négy és a következő részek néhány hónap eltéréssel lesznek elérhetőek.

A bejegyzésben szereplő fotók természetesen a sorozat második szezonjából származnak.

Az első szezonról itt olvashatsz: Bridgerton – a filmsorozat – első szezon

Debbie Macomber – A karácsony ígérete

   Mi történik, ha két barát hivatást cserél egy kis időre? Talán semmi, ámbár az egyikük a helyi plébánia lelkésze, míg a másik egy kocsma tulajdonosa. Míg igyekeznek Szentestéig helytállni, mindkettejükre rátalál a szerelem.

   Kövessétek Debbie Macomber karácsonyi romantikus történetének blogturnéját, ugyanis a turné végén egy szerencsés olvasónk a General Press kiadónak hála A karácsony ígéretével lesz gazdagabb.

   Peter Armstrong és Hank Colfax gyerekkoruk óta a legjobb barátok, ám az életük nem is különbözhetne jobban. Peter a helyi plébánia lelkésze, aki számára a gyülekezete a legfontosabb, és a karácsony közeledtével minden idejét lefoglalják az ünnepi előkészületek. Egy kocsma tulajdonosaként Hank egészen másfajta közönséget szolgál ki: magányos törzsvendégek és a helyi motorosbanda látogatja az ivóját.

   Amikor Peter kijelenti, hogy hozzá képest Hanknek könnyű dolga van, a barátok elhatározzák, hogy szentestéig hivatást cserélnek. Meglepetésükre kiderül, hogy egy kocsmáros és egy lelkipásztor kötelezettségei nem is térnek el annyira egymástól, mint gondolták. Ahogy kezdik új színben látni a másikat – és mindketten rátalálnak a szerelemre is –, úgy változik meg az életük mindörökre.

Genaral Press, 2023

Eredeti cím: The Christmas Spirit, 2022

Megrendelhető      Beleolvasó 

   “Pete az első karácsony eseményeinek a felidézésével folytatta a szentbeszédet.

   – Csak nem azt akarod mondani, hogy Mária és József százhúsz kilométert gyalogolt Názáretből Betlehembe? – kérdezte Cicus.

   – Nem magas sarkú cipőben! – vágta rá Cukorfalat.”

   Valamikor régen, amikor a szórakoztató irodalom nagyrészt a Harlequin-féle romantikus regényecskék magyar nyelvű megjelenésére korlátozódott, olvastam Debbie Macomber könyveit. Nem mondom, hogy az összesett, mert a stílusa nekem valahogy nem igazán jött be. Túl habos-babos, túl nyálas, még akkor is, ha a szereplőknek komoly gondjaik vannak. Olyan Hallmark-féle módon, csöpögősen romantikus.

   Macomber sok éve van a pályán és meglehetősen termékeny is, s minden bizonnyal komoly rajongótáborral rendelkezik, hiszen ha nem így lenne, akkor nem jelennének meg könyvei. S bizony magyar nyelven is megjelennek, mert minden évben magyar nyelven is több írása kerül a boltok polcaira, ebből pedig egy biztosan karácsonyi témájú.

   Annak ellenére, hogy nem rajongok a karácsonyért legalábbis azért a csilivili kommersz valamiért, amivé mostanában lealacsonyítottuk, az idén nagy mennyiségű, a témához kapcsolódó könyvet olvastam, és Debbie Macomber A karácsony ígérete című könyve egyike ezeknek.

   A kíváncsiság vitt rá, hogy elolvassam ezt a könyvet. Egyrészt azt akartam tudni, hogy az idő múlásával változott-e a stílusa (nem!), másrészt bejött a téma: egy lelkész és egy kocsmáros munkát cserél egy időre.

   A történet bevezetése a cukiság határait feszegeti: egy nagymama mesél kisunokáinak egy történetet, még a hetvenes évekből. Tehát senki ne várjon semmilyen modern megoldásra, viszont a szerző nagyon jól hozza ezt a kornak megfelelő hangulatot.

   A történet főhősei Peter Armstrong és Hank Colfax, gyerekkori barátok, annak ellenére, hogy különbözőek már nem is lehetnének. Peter a helyi gyülekezet lelkésze, mindig a csendesebb, a szorgalmasabb volt. Hank viszont csibész volt világ életében és a történet idején a saját kocsmáját vezeti. Senki nem érti ezt a fura barátságot, van aki nem is nézi jó szemmel – például Peter húga –, viszont ők éveken keresztül kitartottak egymás mellett. Mindketten szinglik, mindketten jóképűek, és azért meglátnak egy-egy csinosabb lányt is. S történik, hogy ez a két csodálatos emberpéldány egy közös ebéd alkalmával eldönti, hogy egy időre munkát cserélnek, mert mindketten úgy gondolják, hogy a másik élete sokkal könnyebb. Tehát Hank, a kocsmáros, bekerül a lelkészi hivatalba annak ügyeit intézni, Peter, a lelkész, pedig sört csapol egy olyan kocsmában, ahol eredeti figurák tanyáznak – például egy motorosbanda.

   Nem fogom elmesélni, hogy mivel kell a két hősnek szembenéznie a kialakult helyzetben, mindneki felfedezi majd az olvasás során, viszont azt elmondom, hogy ez egy rendkívül hasznos „utazás” volt mindkét szereplő számára, melynek végén mindketten megtalálták a szerelmet is – elvégre ez egy romantikus történet.

   Továbbra is állítom, hogy az alapötlet brilliáns, és nagyon sok vicces helyzet okozója. Macomber stílusa viszont továbbra sem a szívem csücske, de ez senkit ne tartson vissza, mert abszolút szubjektív, hogy kinek mi tetszik.

   Debbie Macomber minden romantikus lelkű szerencséjére egy igen termékeny író, így nem volt nehéz pár magyarul is megjelent könyvének a borítójából kilopni pár részletet! Keressétek meg, melyik könyvének a borítójából származik a blogokon a részlet, és írjátok be a CÍMŰKET a megfelelő helyre.

   Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.

a Rafflecopter giveaway

[Blogturné Klub]

12/08 - Hagyjatok! Olvasok!

12/11 - Betonka szerint a világ… 

12/14 - Szembetűnő