Susan Wiggs - Megtalált álmok

Bella Vista lankái 1

Mezítláb, egy pohár borral a kezében járja Bella Vista lankáit Tess. Lila levendulamezők, gyümölcstől roskadozó almafák tárulnak a szeme elé, és ismeretlen sóvárgás ébred a szívében. Szeretet és összetartás lengi be az egész birtokot. A szíve mélyén Tess mindig erre vágyott: családra, és hogy részese lehessen egy ilyen világnak. Ám ez a paradicsom rövidesen elvész, ha nem sikerül megtalálnia egy régi családi kincset. A több évtizedes titkokat érintő kutatásban segítségére van féltestvére, akinek eddig a létezéséről sem tudott, és egy bankár, aki inkább a szívére hallgat, mint az eszére. És miközben Tess megismeri a gyökereit, lassan az is világossá válik előtte, milyen jövőt szeretne…

HarperCollins Magyarország, 2017

Eredeti mű: Susan Wiggs – The Apple Orchard, Harlequin, 2013

Túlzás sorozatnak nevezni valamit, aminek csupán két része van? Mert a szerző más sorozataival ellentétben ennek pontosan annyi van.

Nem mondanám, hogy Susan Wiggs nagy rajongója lennék, és azt sem állítom, hogy valamennyi magyar nyelven megjelent írását olvastam volna, de épp eleget ahhoz, hogy ez a történet ismerősnek tűnjön. Zárójelként megjegyzem, hogy a szerző nagyon termékeny, és magyar rajongótábora sem panaszkodhat, hiszen sok könyve jelent meg magyar nyelven is.

A történet hősnője, Tess Delaney San Franciso-ban eredetvizsgáló egy híres aukciósházban. Szereti a munkáját, talán túlságosan is, de meglehetősen magányos, hiszen csak munkatársaival és néhány barátjával érintkezik, családja alig. Imádott nagyanyját nemrég vesztette el, anyja állandóan úton van és rém elfoglalt, apját sosem ismerte. Ez nem újdonság, hiszen a Delaney család nőtagjai csonka családban nevelik fel gyermekeiket, az apa jelenléte nélkül. 

Tess élete gyökeresen felfordul, amikor irodájában Dominic Rossi, egy kis település bankjának alkalmazottja felkeresi, mint sosem ismert apai nagyapja végrendeletének végrehajtója. A dolog pikantériája az, hogy a Magnus Johansen névre hallgató becses nagyapa még életben van, de épp hogy, hiszen balesetet szenvedett és kómában fekszik egy helyi kórházban. Tess számára nem csak a nagyapa a meglepetés, hanem egy féltestvér is.

Szerkezetében és alapötletében ez az egész nagyon hasonlított a szerző Tóparti történetek sorozatának első részére, az Aranyló nyárra. Azt is elmondom(írom) miért, bár fölösleges azok számára akik már mindkét könyvet olvasták.

Mindkét történet három idősíkban játszódik, a jelenben és két közelmúlti időpontban, amikor a szereplők valamelyikével valami fontos történt és ezt fel kell eleveníteni. Mindkét történetben van egy-egy apai részről származó lánytestvér, akinek létezéséről a hősnőnek fogalma sincs. A hősnők nincsenek a legjobb viszonyban az anyjaikkal, nagyvárosban élnek, de vidéken kötenek ki, ott él az illető féltestvér, és mindkét esetben itt találja meg a hősnőt a nagy szerelem és a boldog végkifejlet, amikoris megértik a család fontosságát, és hogy eddigi, nagyvárosi életük mennyire nem az volt, amire titokban vágytak. S mindketten egy-egy problémás férfibe szeretnek bele, mert ugye milyen unalmas lenne, ha legalább a férfi főhős egy közönséges, problémamentes fickó lenne, olyan  szomszéd srác típus. Ami pedig a megtalált féltestvéreket illeti, mindkét esetben a hölgyek a kulináris művészetek kimagasló művelői… és a későbbiekben saját történetük is lesz.

No, de térjünk vissza a Megtalált álmokra, ami az én ízlésemnek meglehetősen túlbonyolított volt, és a családi birtok megmentésére szolgáló Fabergè-tojás vadászat sem tette szerethetőbbé. Ez az egész Fabergè-tojás ügy nagyon erőltetett volt. A történet természetesen fikció, de azért minél közelebb maradunk a valósághoz, annál jobb. Továbbá, hogy a két lány, két különböző anyától ugyanazon a napon született felesleges és érthetetlen hatásvadászat volt, aminek semmi jelentősége nem volt a történet szempontjából, hiszen mindenki számára világos volt, hogy apjuk felesége mellett Tess anyjával is viszonyt folytatott.

A Megtalált álmok három idősíkja az 1940-es éve nácik által megszállt Dániája – Magnus Johansen története, az 1980-az évek – Tess anyjának és apjának a szerelme és a jelen, ami Tessről és megtalált családjáról szól. És titkokról, hiszen nincs a történetben egyetlen szereplő sem, akinek ne lenne valami titkolnivalója.

Teljes egészében kiszámítható végkifejletű történet. Nemcsak a családi birtok megmentése sikerül, hanem Tess újraépíti kapcsolatát anyjával, frissen megtalált családtagjaival és a szerelem is rátalál a vonzó Dominic Rossi személyében. S mivel a sokat emlegetett birtok egy hatalmas almáskert, és a megtalált lánytestvér egy gasztro-zseni, a könyv néhány recepttel is meglepi az olvasót, túlnyomó részük természetesen az almához kötődik.

Mindentől függetlenül egy kedves – bár túlságosan szövevényes, helyenként megható történet volt, különösen, mikor a nácik és háború sújtotta Dániáról volt szó, a zsidók üldözéséről és arról, hogyan sikerült onnan Magnus Johansonnak elmenekülnie egy zsidó kislányt hurcolva maga után. Minden szempontból biztosított a boldog végkifejlet, talán túl sok is van belőle.

Nem hinném, hogy valaha is újra elolvasnám a történetet, de a folytatását, Isabel Johansen történetét kiváncsian várom. Meg az ízlések és a pofonok…

A történet következő része, egyelőre csak angol nyelven:

The Beekeeper's Ball

Jodi Ellen Malpas - Ez vagyok

Drew története, Ez a férfi 3.5

Azt ​hittem, én irányítok. Nagyot tévedtem… 

Nincs szükségem kapcsolatra. Enyém a Hux, egy dekadens klub, ahol tetszésem szerint minden komisz vágyamat csillapíthatom. Elveszem a gyönyört, és adok is – korlátozások nélkül. Így, amikor Raya Rivers tér be hozzám, s egy rideg, érzelemmentes, mocskos férfit kér, nos… nálam jobban senki nem éli ki bűnös szenvedélyét. 

Raya azonban más. Sebezhető. Valami mély bánatot hordoz, amely keresztülmegy az összes gondosan felépített falamon, és megmagyarázhatatlan módon gondoskodásra késztet. Most a gondoskodás irányít. A jég átadta helyét a tűzforró szükségnek.
Rayának azonban fogalma sincs a másik életemről – a való életemről. Egy elragadó kislány apja vagyok. A két világom egy szupernóva erejével készül összecsapni. Ha Raya egyszer megtudja az igazat, képes lesz elfogadni mindazt, aki vagyok?

A regény az Ez a férfi sorozat része. Önállóan is élvezhető, nem kell hozzá ismerni a többi kötetet, de a Jesse Ward rajongók már alig várják, hogy milyen tanácsot ad Drew-nak a szerelemről.

Művelt Nép, 2017

Eredeti mű: Jodi Ellen Malpas – All I Am, 2017

“Ha a boldogságot egy lánchoz szeretném hasonlítani, azt mondanám, fehéraranyból van, szemeit apró szívecskék kötik össze, és körbefonja csordultig telt szívemet.

S bár e lánc szorosan tart, mégis szabadabb vagyok, mint valaha” *

Ez a történet az Jodi Ellen Malpas Ez a férfi sorozatának kiegészítő novellája. Így határozza meg maga a szerző, de terjedelme miatt esetleg nevezhető kisregénynek is. Nem mondanám, hogy az előzmények hiányában olyan nagyon élvezhető lenne, hiszen kapsz egy sokszereplős történetet, melyben többször is utalások vannak az előző részekben történt eseményekre. Ha rendben vagy azzal, hogy fogalmad nincs ki kicsoda és mik is azok az előzmények amikre hivatkoznak, és csupán egy erotikus történetet akarsz, akkor nyugodtan kezdheted mindját ezzel a novellával.

Drew története. Annak a Drewnak, akit az előző három részben Jesse Ward barátjaként ismertünk meg és aki sokkal kevesebbet szerepelt a történetben, sokkal visszafogottabb volt, mint például Sam, Jesse másik barátja. Ezért sokkal kevesebbet is tudunk róla, mint a többiekről.

Ennek ellenére Drew-nak fontos szerepe volt Jesse és Ava történetének egy pontján, hiszen Coral, Jesse egyik korábbi szexpartnere, Drew-t használja tenyészbikának és terhességével zsarolja a friss házas Jesse-t. Coral most is jelen van a történetben, hiszen ha nincs, ló jó a szamár is alapon most Drew-ra ácsingózik és Georgiára, közös lányukra hivatkozva, próbálkozik újra és újra.

Valahogy nem emlékszem, hogy az előző részek bármely pontján a szerző említést tenne Drew meglehetősen sajátos szexuális preferenciáiról és a BDSM praktikákról, melynek lelkes hódolója, annak ellenére, hogy a Manorban minden szoba teljes felszereltséget élvezett. Akik olvasták az előző részeket, azok mindezzel képben vannak.

Nos, mivel a Manor bezárt, Drew kénytelen más klubba járni. A véletlen hozza össze Raya Riversszel, és ekkor derül ki az olvasó számára, hogy a lányát rajongásig szerető apuka bizony szereti csörgetni a láncokat. S hogy a véletleneket tovább fokozzuk, Raya és Drew hamarosan üzleti kapcsolatban is áll egymással. Egyébként a Hux, ahová mostanság jár, nem a Drew-é. Ez csak  egy újabb fordítói malőr.

Ugye az előző részekben inkább Jesse-n van a hangsúly, de vele párhúzamosan Sam is megtalálja a párját a cukrász Kate személyében, aki mellesleg Ava barátnője. Ez a kiegészítő novella/kisregény olyan volt, mintha csupán azért jött volna létre, hogy legyen már Drew-nak is története, találjon párt magának, legyen boldog és szerelmes. Természetesen epizódikusan megjelenik a történetben Jesse és Sam is. Jesse olyan amilyennek ismerjük: akaratos, és durcás mint egy kisfiú, Sam pedig továbbá is imádattal csügg Kate-en

Minden kavarás és mesterségesen előidézett buktató ellenére természetesen kiszámítható a vége: a két főszereplő szerelmének semmi sem állhatja útját. Sem volt szeretők, sem az elköteleződéssel kapcsolatos ellenérzésük, de még Georgia sem, aki első pillanattól elfogadja Raya-t. És akinek gyermeki ártatlanságból származó szövege meglehetősen kellemetlen perceket okoz apjának.

 “…Sam szemügyre vette a káprázatos házat, és füttyentett egy nagyot. Jesse a kezével árnyékolta a szemét, s egy pillantással felmérte az ingatlant. Georgia felállt a hátsó ülésen, és csodálattal bámulta az épületet.

– Több pénze van, mint neked, apa?

– A gyermek kérdése elég volt ahhoz, hogy az apja golyói egy szempillantás alatt összezsugorodjanak – jegyezte meg színpadiasan Sam.

– Apa golyói? – kérdezett vissza Georgia, mert nyilvánvalóan nem értette, hogy jönnek ide a golyók. – Apa már nem játszik golyókkal, Sam bácsi – jelentette ki határozottan. – És különben is, a golyók nem tudnak összezsugorodni – tette hozzá, és felkacagott. – Gyagyaságokat beszélsz, Sam bácsi!”*

Ki-ki majd eldönti magának hogyan is viszonyul ehhez a történethez, mert ugye ízlések és pofonok. Én még a címét is másként fordítottam volna, például "Mindaz, ami vagyok"-nak. A sorozat rajongótáborának pedig jó hír: 2018 tavaszán jelenik meg a sorozat negyedik része, igaz, egyelőre csak angol nyelven.

* Jodi Ellen Malpas – Ez vagyok, Művelt Nép, 2017

A sorozat előző részei az Ulpius-ház Kiadótól:

1. Ez a férfi, 2014

This Man

2. A férfi alatt, 2014

Beneath This Man

3. Kell a férfi, 2014

This Man Confessed

 Várhatóan 2018 tavaszán érkezik angol nyelven:

4. With This Man

Taylor Jenkins Reid - Evelyn hét férje

A hírnév ára

Egy szédítő hollywoodi karrier. Egy mélyen eltemetett titok. A legendás, de teljes visszavonultságban élő világsztár, Evelyn Hugo évtizedek óta először hajlandó interjút adni. A döntésénél már csak a választása meglepőbb: ragaszkodik egy fiatal, ismeretlen újságírónőhöz, Monique Granthoz. Miért pont neki jut ez az álomlehetőség?

Aztán Evelyn emeli a tétet. Mert a szimpla sztárinterjú helyett sokkal többet ajánl. Mindent. A teljes igazságot csillogóan botrányos életéről. Semmit sem szépítve és semmit sem elhallgatva.

Ahogy elkezdődik a munka, az újságírónő nemsokára sejteni kezdi: valamilyen módon összefonódik saját sorsa és Evelyn múltja. Ám ennek a titoknak nagy ára van.

Szerelmek, végzetek, barátságok és árulások, aztán egy elképesztő csavar – ez a szenvedély és az életbölcsesség letehetetlen regénye.

Lettero, 2017

Eredeti mű: The Seven Husbands of Evelyn Hugo, Atria, 2017

Hollywood, csillogás, intrikák és szemfényvesztés… meg egy díva, aki élete történetét egy szépreményű újságírónak meséli őszintén és kendőzetlenül, lerántva a leplet a film fellegvárának viselt dolgairól.

“Az emberek azt hiszik, az intimitás a szexről szól. 

De az intimitás az igazságról szól. 

Amikor rájössz, hogy elmondhatod az igazat valakinek, amikor megmutathatod magad, megállhatsz előtte pucéron, és az a válasza, „velem biztonságban vagy”. Ez az intimitás.”* – mondja Evelyn és pontosan ezt a fajta intimitást nyújtja tálcán. Elmondja azokat a titkokat, melyeket egy életen át gondosan, hét lakat alatt örzött.

Ahogy a fülszövegből kiderül, Evelyn Hugo, az évek óta visszavonultan élő hollywoodi csillag hajlandó interjút adni, de egy feltétellel: csupán Monique Grantnak, a pályája elején járó újságírónak hajlandó beszélni. Hogy miért most és miért kizárólag Monique-nak? Nos, ha elolvasod a könyvet akkor választ kapsz minden kérdésedre.

Monique maga sem érti miért pont ő, de mint egy sötét bőrű apa és fehér anya gyermeke, hozzá van szokva ahhoz, hogy bőrszíne miatt hozzá másként viszonyulnak az emberek, igazándiból sehová sem tartozik és néha fura, váratlan dolgok történnek vele.

Csakhogy a helyszínen kiderül, hogy Evelyn Hugo nem interjút akar adni, hanem az élete történetét mesélné el egy olyan könyvben, ami szigorúan a halála után jelenne meg. Monique-nak pedig zsonglőrködnie kell, mert a könyvet is szeretné, de az interjút is, hiszen ha dolgavégezetlenül állít be a laphoz, akkor búcsút mondhat állásának. A könyv a hírnevet és az anyagi biztonságot jelentené – kit tudja mikor? –, az interjú pedig a napi megélhetését biztosítaná.

Ez a történet könyv a könyvben, hiszen Monique-kal együtt végigkövethetjük hogyan lett a kubai imigránsok lányából a körberajongott Oscar díjas sztár, a bulvárlapok és a vörös szőnyeg zöld ruhában pompázó szőke dívája.  Ott lehetünk a magánéletében, hét házasságában és egyetlen igaz szerelmi történetében, sikereinél, botrányainál, kudarcainál. S ezzel párhúzamosan, a jelenben, Monique válását is végigasszisztálhatjuk.

Eddig semmi különös nincs a történetben, hiszen ehhez hasonló témájú írás van több is piacon, legyen az fikció, vagy hírességek szellemírók által megírt önéletrajza. Csakhogy ebben a történetben sokkal több van. Minden, már ismert hollywoodi trükkön túl a másságról szól, és annak megítélésén az amúgy is képmutató világban egy olyan korban (20. század második fele és vége), amikor a másság – legyen az bármilyen – bűnnek számított, karriereket, életeket törhetett ketté. Evelyn Hugo pedig nyíltan beszél erről a másságról, karrierjéről, a bulvár hatalmáról és arról, hogy Hollywoodban semmi sem az, aminek látszik. S meglehetősen kritikus saját magával szemben is:

“Figyelj, én vagyok az első, aki kimondja, hogy akkoriban én leginkább két szép mell voltam. Ez volt az egyetlen valutám, a szexualitásom; úgy használtam, mint a pénzt. Amikor Hollywoodba kerültem, nem voltam sem tanult, sem művelt, nem volt hatalmam, nem voltam képzett színésznő. Mi másom volt, mint a szépségem? És ezt kihasználni, erre büszkének lenni, ehhez bizony színészkedni kell. Mert tudod, hogy az egyetlen dolog, ami figyelemre méltó benned, bizony egy rövid életű valami. “*

Sokkal több van ebben a történetben, mint amire a fülszöveg olvasása után vártam. A cselekmény pörög, hiszen Evelyn alig néhány nap alatt egy egész élet történetét meséli el Moniquenak. A filmgyári hamis csillogáson és megszokott intrikákon túl a sztárt, a rivaldafény mögött levő embert is megismerhetjük erényényével és hibáival együtt, és ez nem csak Evelyn Hugora érvényes.

Bár a történet teljes egészében fikció, azért itt-ott fellelhtő egy-egy halvány utalás valós személyekre, vagy a valóságban is megtörtént eseményekre. Szinte teljesen erotikamentes, mégis inkább felnőtt olvasóknak ajánlanám. Meg az ízlések és a pofonok…

* Taylor Jenkins Reid – Evelyn hét férje, Lettero, 2017

Anne Tyler - Az ecetlány

Shakespeare újra

Anne Tyler regénye Shakespeare talán legtöbbet feldolgozott A makrancos hölgy című színdarabját meséli újra. A regény a Hogarth Press Shakespeare-projektjének harmadik darabja – Jeanette Winterson Az időszakadék és Howard Jacobson Shylock a nevem című regényei után –, amelyben élő klasszikusok írják meg az ismert nagy drámák modern változatát. 

Anne Tyler műve arra a kérdésre keresi a választ, hogy a tökéletesen modern, és független Kate képes-e feláldozni magát egy – illetve ezúttal inkább két – férfi kedvéért. A válasz legalább olyan sajátos, szokatlan és vicces, mint Kate maga.
A könyvet visszafogott, könnyed humor, üde történet teszi letehetetlenné.

Kossuth, 2017

Eredeti mű: Anne Tyler – Vinegar Girl

A mézesmadzag Shakespeare volt… és A makrancos hölgy, mivel az a Nagy Will egyik legszórakoztatóbb vígjátéka, tehát nem csoda, hogy az idők folyamán a színdarabtól, operán, musical-en és filmen keresztül eljutottunk a modern átíratokhoz is… a nagyon modern átíratokhoz. Emlékszem, az egyik ilyen filmadaptációban Baptista, tehetős páduai nemes tehetős amerikai nőgyőgyászá alakult és a drogos korszaka előtt levő Heath Ledger Can’t Take My Eyes Off You-t énekelte szívszerelmének egy amerikai módi szerint túlméretezett focistadionban – mint olyan főiskolai Petruchio.

Az ecetlány egy teljesen új, eddig még sehol nem látható-hallható-olvasható átírata az ismert Shakespeare-komédiának.  Az eredeti történet rém egyszerű, a lényege az, hogy a Baptista nevű páduai nemesúr kisebbik lánya, a csodaszép Bianca nem mehet férjhez addig, míg nővérét, a szókimondó és akaratos Kate-et valaki nyakába nem varrják. S ezért lefizetik a szintén nemes, de szegény Petruchiot, aki a történet végére betöri az akaratos hölgyeményt.

Nos, ebben a változatban Baptista nemesúr Dr. Battista szórakozott kutatóvá változik, a szépséges Bianca a szőke, üresfejű Berenice(Bunny) lesz – pont olyan mint amilyeneknek a pompon-lányokat ismerjük a hollywoodi limonádékból, Petruchio velencei nemesből Pjotr Cserbakov, ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkező, potenciális kelet-európai imigráns, de brilliáns elme, Kate pedig… hát ő a nagy csalódás, mert Shakespeare tűzről pattant hősnője helyett egy életunt, slamp, depresszióra hajló, megalkuvó nőt kaptam.

Mivel napjainkban játszódó történet, teljesen más okot kellett találni Kate kényszerű kiházasítására. Itt jön be a képbe Pjotr – vagy Pjoder, ahogy az amerikaiak folyamatosan nevezik –, aki Dr Battista asszisztense és akinek néhány hónap múlva lejár ideiglenes tartózkodási engedélye, és akivel kapcsolatban minden esetben megemlítődik, hogy mennyire külföldi ő, a beszédmodora, a ruházata, a kocsija és úgy általában mindene. Az önző professzor pedig nagyobbik lányát akarja hozzáadni és ezzel meg is oldódna a vízumkérdés, mert neki viszont nagy szüksége lenne asszisztense jelenlétére további kutatásaihoz. A szórakozott férfiről gyorsan kiderül, hogy nagyon is jól tudja mit akar és hogyan érheti azt el. Nagyon természetesnek veszi, hogy lánya majd örömmel igent mond, hiszen mindent megtesz a családért: egyszemélyben szakács, házvezetőnő, kertész, takarítóbrigád és adótanácsadó. És mert Kate-nek nincs senkije. Annak ellenére, hogy egy iskolában tanít, Kate teljesen antiszociális és kinézetre sem valami vonzó nő.

Hát körülbelül ennyiről szól a történet… mármint a huzavonáról, hogy Kate hozzámegy vagy sem – mert azért Kate tud nemet is mondani, ha nagyon akar. S hogy azért legyen valami tipikusan amerikai is benne, hát a lökött szomszéd srác ellopja a laboratóriumi egereket, hogy majd a szent állatvédelem nevében szabadon engedje őket.

Természetesen happy end a vége, mert hogy is lehetne másként. Sajnálatos módon a szerző megfejelte egy utószóval is a történetet, ami annyira kellett oda, mint döglött lónak a patkó: X év után Cserbakovék idillikus családi élete, mindenki ilyen-olyan díjat kap tudományos munkásságáért – ebből az jött le, hogy Kate mégiscsak visszament az egyetemre tanulni –, és természetesen van nekik egy mini-zsenijük is odahaza.

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Első sorban azért, mert ismerem az eredeti művet és ez ahhoz képest egy hollywoodi nyáltengerhez volt hasonlatos, néhol pedig már a paródia határát feszegette. Viszont voltak részek, amik igenis szórakoztattak, de olyanok is, amiket nem is értettem miért vannak a történetben. Igen, Kate áldozatot hoz, de nem azért mert ilyen nemes lélek ő, hanem mert egyszerűen annyira manipulálható és buta, hogy apja és Pjotr úgy ugráltatja, ahogy az úri kedvüknek jólesik.

Tulajdonképpen a címet sem értem, honnan, miért “Az ecetlány” – egyébként az eredeti címe is ezt jelenti. Egyetlen ötletem az, hogy Kate annyira magábaforduló és besavanyodott, mint az ecet… mert olyan.

Ha ennek a könyvnek az volt a rejtett célja, hogy Shakespeare-t megszerettesse az ifjúsággal, hááát… nem hinném, hogy ez összejött. Ez nem Shakespeare, mert az alapötleten kívül semmi köze nincs hozzá, de néhol egészen vicces volt, tehát szórakoztatott. Meg az ízlések és a pofonok…

Mary Alice Monroe - Nyári fuvallat

Nyári emlékek 2

Dora boldogtalan házasságában évekig játszotta a tökéletes anya és feleség szerepét. Férje azonban egy nap beadja a válókeresetet, és az asszony úgy érzi, hogy autista kisfia nevelésében is kudarcot vallott. A válása és az eladandó házzal kapcsolatos megannyi teendő pedig szinte minden energiáját felemészti. Szorult helyzetéből nem talál kiutat. Végül egy rosszullét kell ahhoz, hogy rádöbbenjen: ha újra boldog akar lenni, gyökeres változásokra van szükség az életében, amelyeket csakis önerőből vihet véghez. Elindul hát egy rögös, számára ismeretlen úton, amely a sok megpróbáltatás mellett megannyi örömöt is ígér, és csak remélni meri, hogy a végén nemcsak önmagára, hanem egyúttal haza is talál.

Mary Alice Monroe szívmelengető és magával ragadó trilógiájának második kötetében folytatódik a Nyári emlékekből megismert három lánytestvér, Dora, Carson, Harper és nagyanyjuk édes-bús története.

General Press, 2016

Eredeti mű: Mary Alice Monroe – The Summer Wind, 2014

Halál a hölgyekre!* – hangzik fel ismét Sullivan’s Island-on a csatakiáltás, hiszen második részével folytatódik a Nyári emlékek sorozat.

Kis jóindulattal akár önálló kötetként is megállná a helyét, de pontosan onnan folytatja ahonnan az előző rész, a Nyári emlékek abbahagyta. S aki azt valamiért kihagyta ne essen kétségbe, mert elégszer történik utalás, magyarázat és visszaemlékezés ahhoz, hogy senki fiának-lányának ne legyen hiányérzete.

Aki az első részt olvasta már, annak nem ismeretlenek a szereplők és a stílus sem, hiszen valamennyi szereplőt már ismerjük és csak egy-egy új helyszín hoz újabb karaktereket a történetbe. S akárcsak az előző rész, ez is az egész Muir családdal foglakozik, továbbra is szinte kiáltványszerűen érintve olyan témákat, mint a környezetvédelem, delfinek, autizmus, család, poszttraumatikus stressz szindróma.

   Tehát továbbra is velünk van az energikus Muir nagymama és Lucille, aki egyre fáradékonyabb és egyre titokzatosabb találkozókra tűnik el. S természetesen nem hiányozhatnak a lányok sem – kéretik ezt nem félreérteni: a Muir unokák felnőtt fiatal hölgyek –, Dora, Carson és Harper Sullivan’s Island-i tartózkodása folytatódik apróbb-nyagyobb zűrökkel.

Annak ellenére, hogy nem kimondottan egy személyről szól – ezt már megszokhattuk az előző részben is – most Dorán van a hangsúly. Rajta és természetesen Nate-en, hiszen anya és fia összetartozik. Talán jobban is mint kellene, mert Dora minden idejét, figyelmét és energiáját a különleges odafigyelést igénylő gyermekére fordítja, elhagyagolja férjét és ez a házassága róvására megy. Meg az is, hogy neki mindenképpen tökéletes déli hölgynek kell lennie, hiszen erre nevelték és anyja mai napig ezt szorgalmazza.

   Eudora (Dora) Tupper (született Muir) a legidősebb a lányok közül, a tökéletes déli úrinő és az egyetlen akinek saját családja van, bár ez a család most épp felbomlóban van. Dorát megviseli a válás, férje gerinctelensége és pofátlansága, amikor még az utolsó száz méteren is kizárólag a saját érdekeit és kényelmét hajszolja. A férfi állandóan a pénzhiányra panaszkodik, a vagyonelosztásnál még a Muir családi bútorok felezését is követeli (bár neki semmi köze hozzájuk), hiszen azok értéket képviselnek. Az sem segít az összeomlás szélén álló Doranak, hogy Cal Tupper továbbra is úgy tesz, mintha Asperger-szindrómás gyermeke, Nate, nem is létezne. A nő tizen-plusz évi házasság után kiégett, elhanyagolt, túlsúlyos és megkeseredett.

   A család – értendő Muriék – most is összefog és Dora mellé áll. Carson egy delfin-terápiás központba viszi a magát továbbra is ostorozó Nate-et, hogy az állatok társasága segítsen a gyermeknek feldolgozni a Palack (az előző részben szereplő delfin) sebesülése okozta traumát. 

   Ez idő alatt Harper kirángatja konfortzónájából és a tömény önsajnálatból a depresszió szélén egyensúlyozó Dorát és nagyanyja segítségével elindítja a változás útján. Mert a változás, az nem feltétlenül rossz, ahogy a válás sem jelenti az élet végét. Ennek legjobb példája az, hogy Dora összetalálkozik első szerelmével, és ismét fellángolnak közöttük az érzelmek. S hogy ezzel mit kezdenek majd, az csak rajtuk áll. Igazándiból a hivatalosan még el sem vált Dorának kell eldöntenie, hogy a negatív tapasztalat után megtud-e bízni egy férfiben.

És természetesen a történetnek még mindig nincs vége.

Nugis, könnyed olvasmány, annak ellenére, hogy néhol nagyon komoly témákat feszeget – és túl is magyarázza azokat. Ezzel a túlmagyarázással nálam pont a várt hatás ellenkezőjét érte el, azaz kimondottan taszított a szociális érzékenységre, tökéletességre és túlzott környezettudatosságra való kényszerű törekvés. De ettől függetlenül szórakoztató volt, meg természetesen az ízlések és a pofonok.

Egyikünk sem tökéletes. A tökéletesség helyett a kiegyensúlyozottság is bőven elegendő életcél.*

* Mary Alice Monroe – Nyári fuvallat, General Press, 2016

A sorozat részei:

1. Nyári emlékek

General Press, 2015

The Summer Girls

3. Nyárutó, 2016

The Summer's End

4. Déli mennyegző, 2017

A Lowcountry Wedding

5. A Lowcountry Christmas - még nem jelent meg magyar nyelven