…született Farrokh
Bulsara, Zanzibár, 1946. szeptember 5, - meghalt: London, 1991. november 14.,
pársziindiai származású brit énekes és zenész, a Queen
rockegyüttes egykori énekese és dalszerzője. Fő dalszerzőként jelentősen
meghatározta az együttes stílusát, a legtöbb sikeres dalukat ő írta. Az 1980-as
évek közepén szólókarrierbe kezdett, és Montserrat Caballé operaénekesnővel közösen operai hatású
könnyűzenei albumot készített Barcelona címen. Gyakran azonosítják magával
az együttessel, népszerűsége többször háttérbe szorította az együttes többi
tagját. Általános vélekedések szerint az egyik legtehetségesebb hangú
könnyűzenei énekes, és kivételes tehetségű frontember és koncertzenész volt. Bár
a halála pillanatáig titkolta mind a betegségét, mind a szexuális
irányultságát, mégis az egyik leghíresebb biszexuális zenei előadó lett,
valamint az AIDS betegség egyik leghíresebb áldozata.
Nagy hatású
új könyv szeretetről és veszteségről, és a barátság csodájáról…
1974 nyarára Kate Mularkey már
belenyugodott, hogy a nyolcadikos évfolyam társadalmában az ő helye a
tápláléklánc legalján van. Aztán legnagyobb ámulatára, a szemközti házba
beköltözik a „világ legmenőbb csaja”, és vele akar barátkozni. Úgy tűnik, Tully
Hartnak megvan mindene: szép, okos, ambiciózus. Látszólag nem is
különbözhetnének jobban. Kate-nek reménye sincs, hogy szerető családjával, akik
lépten-nyomon szégyent hoznak rá, valaha is a menők közé tartozzon. Tully
viszont csupa titok és csillogás, ám belülről titok emészti. Ők ketten
megfogadják, hogy barátok lesznek mindörökre, és a nyár végére
„TullyésKate”-té, elválaszthatatlan barátnőkké forrnak össze.
Így indul Kristin Hannah nagyszerű új
regénye. A több mint három évtizeden átívelő, a Csendes-óceán északnyugati
partvidékén játszódó Szentjánosbogár lányok két nő megrendítő, nagy
hatású története, és egy olyan barátságé, amely életük meghatározó eleme lesz.
Könyvmolyképző, 2015
Eredeti mű: Kristin Hannah – Firefly
Lane, 2009
Esküdj
meg, hogy örökre a legjobb barátnők leszünk.
Ez a könyv egy több mint harminc
éves barátság története, jóval és rosszal egyaránt.
Miért „szentjánosbogár lányok”? A
válasz egyszerű: a Szentjánosbogár utcában laknak mindketten a barátságuk
kezdetén, egymással szemben... Katie és Tully, tizenévesek, olyanok mint a tűz
és a víz, és szükségük van egymásra.
Katie csendes, magába forduló,
igazi kisvárosi lány. Inkább olvas, mintsem a nyájjal terelődjön, amit nem is
igazán tehetne meg, hisz a szülei meglehetősen féltik és ellenőrzik minden
lépését, ez pedig nem teszi népszerűvé társai körében. És akkor jön a sokat
próbált Tully és a mellőzött Katieből hirtelen valaki nagyon menő barátnője
lesz. Tully szószerint hányódik tehetős nagyanyja és hippy, kemény drogos anyja között, akiből az anyai ösztön
legapróbb szikrája is hiányzik. Talán ez teszi Tullyt olyan határozottá és
erőssé, vakmerővé és kalandvágyóvá. A két lány közül ő az erősebb személyiség,
ő az aki mindkettőjük helyett dönt, aki nevén nevezi a dolgokat, tudja mit akar
és mindent megtesz, hogy el is érje a kitűzött célt. Olyan egyszerű lenne a
könnyebbik utat választani és anyja nyomdokaiba lépni, de Tully mégsem teszi meg.
Mindkét lány újságírónak készül –
természetesen Tully hatására, aztán jön egy pillanat amikor a két lánynak
választania kell. Tully a karriert, sikert és gazdagságot választja. Katie a
családot. Férjhezmegy, gyermeket szül, háziasszony lesz sikeres tudósító,
később producer férje mellett. Elméletileg mindketten boldogok, hiszen
megkapták amire vágytak, de titokban mindkettőnek kellene egy kis szelet a
másik életéből: Tullynak a család, hiszen teljesen egyedül van és az egyetlen
család amit valaha is ismert az a Katie-é, Katie-nek pedig egy kis szakmai
siker kellene, csak egy picike, hogy ne érezze teljesen háziasszonynak és
fölöslegesnek magát.
Több mint harminc éves barátság a
két nő között, amit Tully többször is elárul önző módon, amikor többnek, szebbnek
tartja magát Katie-nél, amikor a saját előlépése érdekében tesz elítélhető
dolgokat, amikor természetesnek veszi, hogy megtegye Katie kamasz lányával
mindazokat a dolgokat, amiket a szülők eredetileg megtiltottak neki, amikor
többször is beleavatkozik a családi életükbe gazdagságát fitogtatva. És Katie
mindig megbocsájt, mert ilyen ő. Egészen egy utolsó alkalomig, amikoris Tully
túl messze megy...
Csodálatos könyv, ami annyi
mindenről szól a két nő barátáságán kívül: kötődésről, családról, karrierről, döntésekről,
szerelemről... Nincs happy end és bizony a barátság és a könyv végét megkönnyeztem,
bár a legutolsó jelenet túlzás az én olvasatomban és ad egy nyálas jelleget ott, ahol nem kellene. Ettől függetlenül szerettem a könyvet, de hát ízlések és pofonok...
A történet folyatását 2013-ba
írta meg a szerző, legalábbis akkor jelent meg angol nyelven a Fly Away. Nem jártam utána, hogy a kiadó
megjelenteti-e magyar nyelven vagy sem.
S akkor még nem beszéltem azokról
a csodálatos dalokról, melyeket a könyv említ. Olyan dalok amik a 70-80-90-es
években voltak listavezetők, amikor a szövegnek mondanivalója volt és dallam is
járt hozzá, nem csak a szöveg ritmikus üvöltése.
Világirodalmi
klasszikus. Bár egy 20 részes ciklus tizenegyedik része, a könyv önállóan is
megállja a helyét. Sőt igazából kapcsolat sincs a sorozat könyvei között, azon túl, hogy a francia császárság idején játszódó társadalmi régények. Kiskamaszként adta a kezembe egy idős hölgy – minden bizonnyal ő is valakítől örökölte –, egy
meglehetősen megviselt, rongyosra olvasott példány formájában, ha jól emlékszem
pengős regények sorozatban kiadott könyv volt. Később olvastam a sorozat több
könyvét is, de ez maradt az örök kedvenc és bármikor szivesen ismét a kezembe veszem, mert
bármennyire hihetetlen, ez a könyv és a témája, történései ma, 130 évvel a megjelenése után
aktuálisabbak mint bármikor.
Micsoda a
Hölgyek öröme? Egy áruház Párizs szívében, egy 19. századi Pláza… mert az, a
mostani plázák elődje, amit egy nagyon jól helyezkedő eladósegéd hozott létre
az emberi gyengeséget kihasználva. S ahogy most vannak plázacicák, akkor is
voltak, csak abban az időben másképp nevezték őket: Madame X vagy La baronesse
Y, de ugyanazt tették mint a mostaniak: az áruházban végezték el a napi
sétájukat, ott találkoztak ismerőseikkel, akik szintén ott végezték napi
sétájukat. Kortól, nemtől és szociális státusztól függetlenül ugyanúgy loptak
mint ma, a gazdagok ugyanúgy megúszták a lopást mint ma, a nagyáruház ugyanúgy
tönkretette a szomszédságában levő kisvállalkozót mint ma, és a főnök
szeretőjének mindigis külön státusza volt… akárcsak ma. Az alkalmazottak
ugyanolyan rabszolgák voltak, mint a nagyáruházak, plázák, hypermarketek, vagy
hívják őket bármilyen néven, mai dolgozói.
Ebbe a világba
csöppen bele a vidéki lány, Denise. Nem mintha szeretné, de nincs más
választása: vagy az áruházban kezd dolgozni, vagy a nagybátyja és családja dönt
a sorsa felöl. Az áruház mellett dönt és ott szembesül azzal a nagyvárosi
valósággal, ami ma sincs másképp: klikkesedés, érdek-kapcsolatok, hátbaszúrás,
rosszindulatú pletyka. Mi több, szembe kell néznie a tulajdonos szeretőinek
rosszindulatával is. Igen, így többes számban, mert ugye, egy ilyen gazdag,
magára adó férfinek több szeretője is van. Az egyik egy társasági hölgy, akivel
nyilvánosan lehet mutatkozni, ide-oda eljárogatni, a másik pedig az egyik
eladólány, aki mindig kéznél van, hiszen az alkalmazottak a házban laknak,
akárcsak a tulajdonos, csupán a körülményeik másak.
S mert ez
egyike a szerzőre nem igazán jellemző romantikus történeteknek, boldog a
végkifejlet, de amíg oda eljutunk bizony van min kapkodni a fejünket.
Szenzációs társadalmi regény a realizmus minden
elemével. Nem szabad kihagyni, annak ellenére, hogy az író más művei szerepelnek az 1001-es
listán, mint például a Germinal vagy az Állat az emberben.
2012-ben a BBC
Paradise címmel sorozatot készített,
melynek alapja a könyv, de a film a cselekményét Párizsból az angliai
Newcastle-be helyezi át, és mint a filmek, sorozatok általában, vannak benne
dolgok amik nem követik a könyv valóságát. De bárhová is vitték volna a helyszínt, a cselekmény egyetemesen érvényes lett volna. A fotók egyébként a filmsorozatból
származnak.
Zola
társadalmi és biológiai vizsgálódásainak színhelye ezúttal egy hatalmas párizsi
áruház, az Au Bonheur des Dames. Octave Mouret, a csinos és szemfüles
dél-franciaországi kereskedősegéd érdekházassága révén előkelő üzlethez jut. A
császárság talmi csillogásában, a párizsi újgazdagok eszeveszett
pompaszeretetében azonnal meglátja a nagy lehetőséget: hideg módszerességgel
elnyeli a kispénzű, „szolid” konkurrenciát, és a végsőkig kizsákmányolt
elárusítónők hadával megteremti a divathölgyek tündérálmát, a káprázatos,
csillogó „modern” áruházat. Arisztokrata nők, színésznők, könnyűvérű lányok, a
párizsi élet ezer meg ezer fénybogara szédül bele az omló csipkék, a meleg
fényű selymek, a lenge tüllök lobogásába…
Eredeti mű: Èmile
Zola – Au bonheur des Dames, 1883
Több kiadást
is megért már magyar nyelven, az utolsót 2007-ben a Könyvmolyképző Kiadó
követte el, és továbbra is az eredeti Benedek Marcell-féle fordítást olvassuk
A napóleoni
háborúk alatt egy angol herceg nyitva hagyja a kastélyát a harcokban megsérült
előkelő tisztek előtt. Egy kis csapat egykori katonatiszt évente visszatér ide,
pihenni és emlékezni. Egyikük, aki katonai hőstettei miatt kapott főúri rangot,
a tengerparton megismer egy balesetet szenvedett hölgyet, egy igazi ladyt, akit
pár napig a kastélyban ápolnak. Kezdetben idegenkednek a másik társadalmi
köreitől, de vajon meddig tudnak ellenállni egymásnak?
Lady Muir
magányosan sétálgat a tengerparton; óvatosan halad az egyenetlen földsávon,
borzongva figyeli a tengert, miközben az életéről gondolkodik. Aztán egyszer
csak a meredekebb utat választva elindul a falu felé, a csúszós köveken azonban
kificamítja a bokáját. Ekkor váratlanul egy férfi tűnik fel az egyik szikla
mögül, hogy a segítségét felajánlva Stanbrook hercegének kastélyába vigye.
Lord
Trenthamet a barátai bízták meg azzal a feladattal, hogy találjon magának
feleséget a tengerparton, egy hölgyet, akit rangja, vagyona és katonai
hőstettei lenyűgöznek, és aki rögtön igent mondana a lánykérésre. De hiszen a
part teljesen kietlen, rajta kívül csak kósza sirályok fordulnak meg erre! Most
mégis itt egy karcsú, szőke asszony, aki a segítségére szorul.
Véletlen
lenne, vagy a sors rendelte így, hogy az ízig-vérig lady és a nyers, szókimondó
lord találkozzanak? Két - látszólag - gyökeresen eltérő életfelfogás, ízlés kerül
egymással szembe, mégis, ahogy az idő telik, a két ember megismeri egymást,
megismeri a másik legmélyebb vágyait, titkait, és talán arra is rádöbben, hogy
minden különbözőségük dacára az a bizonyos lánykérés valóban megtörténhet.
General Press,
2016
Eredeti
mű: Mary Balogh – The Proposal, 2012
Újabb
sorozat a kiadónál, ezúttal Mary Balogh tollából, akitől eddig nem sokat
olvashatott a magyar olvasótábor, hiszen (ha jól tudom) mindössze négy könyve
jelent meg magyar fordításban. Nagyon remélem, hogy a folytatásokat is olvasni
fogjuk, ha lehetne nem évi egy, hanem bár két könyv, hiszen a sorozat épp elég részből áll.
Hogy
mi is a Túlélők klubja nem fogom elmondani, mert pontosan leírja a fülszöveg és
a könyv prológusa. Nem nehéz kitalálni, hogy hét része lesz a sorozatnak, hiszen
heten vannak a klubban: hat férfi és egy nő, valamennyien a napoleoni háborúk
áldozatai valamilyen formában. Kéretik nagyon figyelmesen elolvasni, hiszen
valamennyi szereplő többször is feltűnik ebben a történetben is és nagy a
valószínűsége, hogy valamilyen formában valamennyi részben jelen lesznek.
A
Lánykérés Lord Trentham és Gwen, Lady
Muir szerelmi története.
Lord
Trentham, dúsgazdag kereskedő egyetlen fia, aki a háborús hőstettei miatt kap
nemesi rangot – s ezt nem mindenki pontozza. Történetünk kezdetén épp a
“klubtársai”-val találkozik a herceg kastélyában, amikor egy séta alkalmával
összetalálkozik a születésileg is
főrendi özvegy Lady Muirral, aki egy frissen megözvegyült ismerősét
látogatta meg a kastélyhoz közeli faluban. – Zárójelként megjegyzem, hogy az
illető özvegy Mrs. Parkinson (és itt most nem egy banyát kell elképzelni, hanem
egy harmincas nőt) engem erősen emlékeztetett Jane Austen Büszkeség és balítélet Mrs. Bennet-jére. Egyetlen szó illik rá: pofátlan.
Nos,
a Lord és a Lady ki-ki saját gondján merengve sétálgat a tengerparton s
környékén, mikor megtörténik az említett találkozás és a bokaficam. Innen az ismeretség és a
vonzalom, aminek mindketten a tudatában vannak, de mindent megtesznek, hogy
ellenálljanak neki, hiszen különböző társadalmi osztályokból származnak.
Egymásra
találásuk nem egyszerű, mert bár vonzódnak egymáshoz, sőt nagyon is!, a Lord
tele van kétségekkel, nem érzi magát méltónak egy főúri hölgy kezére
és tulajdonképpen jól érzi magát a saját világában, amit sosem tagadott meg. S
hogy mégis miért keresi a Lady társaságát… mert egyrészt feleséget keres
magának, másrészt 19 éves mostohahúga társaságba való bevezetéséről kell gondoskodnia.
S ki tehetné meg ezt a legjobban, mint Lady Muir.
Nincsenek
szóvirágok, felesleges széptevés, úrias faksznik és körüludvarlás – sőt
udvarlás sincs, amit a Lord többször ki is hangsúlyoz. Lord Threntham nemes
egyszerűséggel közli szíve hölgyével a mondanivalóját és azt szó szerint kell
érteni. Például, hogy amikor már mindenki hazament a bálból, akkor ők ketten majd
kimennek az istáló padlására szerelemeskedni, amennyiben a Lady nem mond nemet.
És a Lady természetesen nem mond nemet. Vagy szeretkezés után közli a hölggyel,
hogy amint egy kicsit sikerült magához térnie és összeszedte magát akkor
feleségül kéri és a Lady igent fog mondani. S a Lady természetesen igent mond.
Valószínűnek
tartom, hogy ez a sorozat kapcsolódik valamihez – sőt biztosan, mert
utánanéztem –, amit természetesen nem olvastunk. Többszört is konkrét utalások
vannak olyan történésekre amikről tudnunk kellene valamilyen előző könyvből –
lásd Lily és Neville (a főhősnő, Gwendoline, Lady Muir bátyja) házassága,
Lauren (Gwen unokatestvére és bizalamas barátnője) utalásai a saját múltjában
történt eseményekre. Kicsit zavaró volt, hogy fogalmam sem volt miről van szó
tulajdonképpen.
Szerettem,
mert annak ellenére, hogy egy klasszikus romantikus történet, nem a habos-babos
fajtából való és a végén nincs mindenre kiterjedő happy end, maradnak nyitott
kérdések, amikre valószínűleg a további részekben kapunk választ.
Dr. Isabel
Favor, „A kellemes élet négy alaptörvénye” című könyv szerzője mindenét arra
áldozta, hogy felépítse „Segíts magadon!” filozófiáját. Hetekkel később,
hirtelen minden összeomlik. Gátlástalan könyvelője meglép a pénzével, vőlegénye
elhagyja egy nála idősebb nő miatt, és csalóként emlegetik az újságok
címlapjain. Isabel kénytelen ráébredni, hogy sokak életét képes rendbe hozni, a
sajátját azonban annál kevésbé. Csüggedten, elkeseredve útnak indul Olaszország
felé, hogy békességet találjon.
Lorenzo Gage
emberöléssel keresi a kenyerét… a filmvásznon legalábbis. Mindemelett
eszméletlenül jóképű és nagyon tehetséges. Olaszországi vakációján valahogy
mégsem elégedett. Mikor meglátja Isabelt, arra gondol, hogy egy menő férfinak
eszébe sem jutna csapni a szelet egy ilyen rendezett külsejű nőnek… De ő soha
nem szerette megjátszani magát és Isabel nemsokára azon töprenghet, hogy szinte
meg sem szabadult az egyik zűrzavartól, máris egy másikba csöppent. Még a
toscanai olajfaligetek között megbúvó parasztházban sem talál békességet, mert
a környezetében élők nem tartják kívánatosnak a jelenlétét, és presztízsét sem
tudja helyrehozni. Ráadásul egy férfi is feltűnik a színen, aki mindenáron meg
akarja hódítani. A Latin szerető minden olyan nőnek szól, aki álmodozott már
Toscana romantikájáról, vagy egy szilaj, féktelen férfi megszelídítéséről.
Jokerex, 2004
Eredeti mű:
Susan Elizabeth Phillips – Breathing Room, 2002
Nem mondhatom,
hogy Susan Elizabeth Phillips valamennyi magyarul megjelent művét olvastam, de
egyre erősebb az elhatározásom, hogy fokozatosan pótolni fogom ezt a
hiányosságot. Nagy valószínűség szerint ezt a könyvet rajtam kívül szinte mindenki olvasta,
hisz nem mostanában jelent meg. Jesszusom! Hogy én mennyit vihorásztam ezen!
Szerelmi
történet, nincs ebben semmi új. Csakhogy a dolgok nem olyan egyszerűek. Ahogy a
fülszöveg is írja, Isabel neves amerikai pszichológus, elhagyja a vőlegénye, a
könyvelője meglép a pénzével, ő pedig Olaszországba bújdokol mert a sajtó
hiénái kikezdik és még a karrierje is összeomlani látszik. Lorenzo (Ren),
Hollywood olasz származású aktuális rosszfiúja pedig épp unatkozik két filmezés
között. A két főhős tiszta véletlenül találkozik össze egy utcai vendéglőben,
jó nagyokat hazudnak egymásnak, együtt töltenek egy éjszakát és bizony nem
sakkozással hanem szenvedélyes szexszel, s ezzel részükről annyi…
Csakhogy a toszkán
parasztház ahová Isabel igyekszik a színész tulajdonában levő szőlőbirtokhoz
tartozik, ahol ismét egymásba botlanak. És nem sokkal később beállít a színész
volt felesége is második házasságából származó négy gyerekével, terhesen az
ötödikkel. S aztán a kettes számú férj is jön… meg a filmes munkatársak… és közben
a helyiek egy termékenységet jelképező antik szobrot keresnek a birtokon, mert
mély meggyőződésük, hogy amíg azt meg nem találják, senki sem fog teherbe esni
a faluban… mindez páratlan humorral elmesélve.
Nekem nagyon
kellett a nevetés és a könnyed stílus amit a könyvtől kaptam. Ha valami véletlen folytán még nem
olvastad és szereted az írónő stílusát, akkor fogj neki, de túl
sokat nem kell várni a történettől. Szórakoztat, feldobja a hangulatod és
annyi.
… – Ennyi rovarirtó elég lesz, kicsim. Add
ide a palackot, mielőtt mindannyian rákosak leszünk.
Steffie vonakodva odaadta, aztán aggódva
nézett szét maga körül újabb pókokat keresve. Ren rákiabált a nyolcéves
kislányra. – Szeptember van. Nem kellene iskolában lennetek?
– Anya itthon tanít majd bennünket, amíg
vissza nem megyünk Connecticutba.
– Anyád alig tud számolni.
– Szorozni tud, csak az osztásban kell
segítenünk neki Jeremyvel. – Steffie odament a kanapéhoz, s mielőtt leült
volna, felemelte a párnát és alánézett. – Visszakaphatnám a rovarirtót?
(Susan
Elizabeth Phillips – Latin szerető, Jokerex, 2004)