Johanna Lindsey - Sherring Cross trilógia

Álmaim férfija/ Álmaim hercege

Johanna Lindsey lebilincselő mesélő, aki úgy fonja a romantikus történetek szálait, mint senki más. Megnyerő jellemekből, lélegzetelállító kalandokból és lüktető szenvedélyből szőtt históriái megérintik olvasói szívét.

A környék legkívánatosabb lánya, a vadóc és szeszélyes Megan Penworthy házassági terveinek célpontja Ambrose St. James – egy férfi, akivel még sosem találkozott, ám feltett szándéka, hogy feleségül megy hozzá. Más kérő szóba sem jöhet, különösen nem Devlin Jefferys, a meglehetősen jóképű, de rendkívül alacsony sorból származó lótenyésztő.

A cserfes, hercegi címre vadászó vörös szépség elbűvöli Sir Ambrose-t, aki azért adja ki magát a rangtalan Jefferysnek, hogy elkerüljön egy valószínűleg halállal végződő párbajt. Megesküszik, hogy elcsábítja és megszelídíti a lányt, mégpedig úgy, hogy közben valódi személyazonosságát sem fedi fel – ezzel áthúzva Megan számításait arról, hogy álmai férfijával kösse össze az életét. Csakhogy a férfi nem tudja, hogy az igéző kis cselszövő lesz az egyetlen nő, akit valaha is feleségül kívánna venni.

Gabo, 2015

Pannon, 1993 – Álmaim hercege címmel

Eredeti mű: Man of My Dreams

Szeress mindörökké/Szeress örökké

Az anyját még mindig gyászoló Kimberly Richards felháborodva tapasztalja, hogy apja, Amburough grófja azért kívánja minél előbb férjhez adni, hogy ezzel kedvére tegyen egy hölgynek, akit mielőbb el szeretne venni. A tüzes természetű ifjú örökösnő mélységesen megveti a kialakult helyzetet, ahogy azokat a személyeket is, akik csakis pénzért házasodnak. Nem csoda hát, ha nem tetszik meg neki a kiszemelt kérő, akivel Sherring Crossban megismerkedik, s aki nem más, mint Lachlan MacGregor, a MacGregor-klán jóképű, ám teljesen elszegényedett feje.

Kimberly románca a vonzó, hetyke Lachlannal nem sok jót ígér – különösképpen azért, mert a zsiványnak tervei vannak egy férjes asszonnyal, Wrothston hercegnéjével. Különös fordulatok és botrányos körülmények összejátszása folytán a korántsem összeillő pár egy olyan helyen köt ki, ahol egy kemény szív is megnyílhat az igaz szerelem örömei előtt.

Gabo, 2015

Magyar Könyvklub, 1997 – Szeress örökké címmel

Eredeti mű: Love Me Forever

A szerelem nyomában

Melissa MacGregor vadregényes skót otthonából a londoni társasági élet forgatagába kerül – ám még e nagy kaland is elhalványul az ígéret mellett, amelyet Lincoln Ross Burnett szenvedélyes tekintetéből olvashat ki. Bár egy véletlen találkozás során alig pár szót váltanak, Melissa azonnal sejti, hogy e vakmerő idegen lesz a végzete. Lincoln ugyanekkor döbben rá arra, hogy élete mindaddig nem lehet teljes, míg a feleségének nem mondhatja Melissa MacGregort.

A fülig szerelmes Cambury vikomt udvarlása azonban nem halad döccenők nélkül a romantikus beteljesülés felé. Az említett döccenőkből egyszerre tizenhat is van – mind hatalmas termetű és izmos, közülük hatot Iannek hívnak, és mindegyiket MacFearsonnek. Melissa zord, rosszalló bácsikái egyben Lincoln gyerekkorának megkeserítői, akik megfogadják magukban, hogy mindenáron megakadályozzák új keletű boldogságát. A férfi azonban ugyanennyire eltökélten néz szembe minden megpróbáltatással… hogy megszállottsága bűbájos tárgyát először Londonig… de ha kell, a világ végéig is kövesse.

Gabo, 2015

Eredeti mű: The Pursuit

Néhány napja volt az írónő születésnapja (írta a Facebook, másképp nem tudnám), és eszembe jutott, hogy a sorozat első két részét nem olvastam csak a régi fordításban, és azt is bizony régen. A vélemények megoszlanak, hogy melyik fordítás a jobb, én már a régire nem is emlékszem, annyi ideje olvastam.

Nem bántam meg, hogy ismét elővettem, annak ellenére, hogy a történet már ismert volt a számomra. Történelmi romantikus, említettem? Gondolom ez mindenki számára nyílvánvaló, ha az írónő nevét látja-hallja.

Szórakoztató, megnevettető, kellő mennyiségű humorral, szerelemmel és csipetnyi erotikával. A hölgyek szerethetőek és távolról sem tökéletesek, a férfiak pedig... nos, hát egy herceg, meg egy skót laird (Lachlan a kedvenc szereplőm mindhárom kötetben - de hát elfogult vagyok) és egy vikomt a harmadik részben, mi kell ennél több? Ez egy olyan sorozat amit szivesen látnék filmvásznon, remek kis romantikus komédia kerekedne belőle.

Végülis remek, hogy újra kiadták, új fordításban és most már valamennyi kötetet, mert Lachlan MacGregor története így kerek, bár az első részben csak mellékszerepet kap mint a kissé dilis, de nagyon szimpatikus útonálló és az utolsóban is "csak" a főhősnő örökké morgós apja. Egy dolog viszont állandó: Lachlan, a skót laird és Devlin, az angol herceg is nagy barátja a dolgok egyszerű lerendezésének: mindent meg lehet oldalni egy alapos veréssel, akár egymást osztják ki, akár másokat... és még nem említettem a MacFearson fivéreket a harmadik részből, akik szintén a rokonsághoz tartoznak és csupán tizenhatan vannak. A sorozat részei külön-külön is megállják a helyüket, de ha mindhármat tervezed elolvasni akkor ajánlatos a sorrendet betartani.

A világodat nem fogja megrengetni az biztos, néhol kissé elhúzta a lelkizéssel - főleg mikor a főhősnő párbeszédet folytat saját magával egy-egy témában, de szórakoztatni fog ha szereted a történelmi romantikus regényeket ... és mi kell ennél több?

A fenti fotón egyébként Balmoral kastély látható, mivel a könyvben szereplő helyszínek a valóságban nem léteznek. Balmoral II. Erzsébet kedvenc tartózkodási helye Skóciában, amit teljesen meg tudok érteni. Ez pedig az én kedvenc skót kastélyom, az Eilean Donan. Azért tűnhet ismerősnek, mert rengeteg filmet forgattak itt és a környékén, olyanokat mint a Hegylakó (Highlander), vagy akár modernet is, mint A boldogító talán (Made of Honor)

Lana Millan - Átkozott Hannah Brown

Hannah Brown televíziós szerkesztő, aki – ha nagyon muszáj – műsorvezetőként is megállja a helyét. Makacs, akaratos, többnyire magával is elégedetlen, esendő nő. Időnként fenemód kritikus, a barátaival is kíméletlen, mégis jószívű, és gondoskodik azokról akiket szeret. 

A boldogság keresése nehéz feladat, főleg ha az ember a saját vágyaival sincs teljesen tisztában. Hannah botladozó, gyakran elbizonytalanodó, ám a céljait és a szerelmet kitartóan kereső, szerethető figura, aki gyakran bajba kerül, de kimászik belőle, hogy a gyökerei kutatásának kellős közepén egyszer csak magát és a társát is megtalálja.
Ismerős a helyzet? Lányok, vigyázzatok!

Ez a hol fanyar-humoros, hol keserű, hol édes, de mindenképpen izgalmas lányregény veletek is megtörténhet! Nem biztos, hogy egy szép napon a kezében karácsonyfatalpat szorongató, félmeztelen szexistent találtok az erkélyeteken, de jobb, ha nyitva tartjátok a szemeteket, mert bármelyik kanyarban rátok kacsinthat az élet egyik pajzán kihívása vagy öröme. 

Kinek-kinek a magáé.

Athenaeum, 2015

Akkora reklámja volt és annyira ájuldoztak érte... s a fülszövege is nagyon tetszetős (és megtévesztő).

Olvasmány a hosszú hétvégére, ha jobb dolgod nincs. Vegyes érzésekkel gondolok rá, azt hiszem rég kinőttem az ilyen típusú könyvekből. Szeretem a chick lit műfajt, de ez még annál is könnyebb, olyan amit például hosszú úton olvasol a vonaton, mert nem köt le annyira, hogy a vonat zakatolása és rázkódása idegesítsen és megzavarja a műélvezeted… vagy olvasod, ha álmodozó tizenéves vagy és még mindig hiszel a királyfiban fehér lovon – bár értesüléseim szerint a Maddox fivérek toronymagassan a fehér lovas herci fölött állnak mostanság.

Ez a könyv egy Londonban játszódó modern tündérmese, csöpögős és giccses. Ugyebár a két családot sújtó átok, amit csak egyféleképpen lehet helyrehozni… a jósnő, a hiper-szuper rendes Clive, aki olyan mint egy herceg: jóképű, dögös, csodálatosan viselkedik… csak valójában egy újabb undorítóan gazdag, nőcsábász fickó.

Nem mondom, hogy nagyon oda voltam a könyvért, háromszor kell elolvasni: először, utoljára és soha többé. Nyomokban fellelhető benne a helyzeti humor, bár ahogy néha Hannah, a főszereplő viselkedik nem igazán mesebeli hősnőre vall és kicsit sem humoros. Semmiképpen nem egy Csipkerózsika, mert undok, szarkasztikus és a kötelező legjobb barátnői sem éppen szerethetőek.

Amit pozitívumként értékeltem az a tény, hogy saját maga fele is  vannak undok megnyílvánulásai. De ennyi, mert ez így, ahogy meg van írva, soha senkivel meg nem fog történni, előre borítékolom.

A szerzőről semmit nem tudni, lehet nem is fogunk több infóhoz jutni, mert első könyves marad.

Mint mondtam, egyszer olvasható, könnyű írás, a humora és a cseppnyi misztérium teszi azzá (bár én azt a családi átkos dolgot sem pontozom)… ha épp más dolgod nincs és jobb nem akad, nézz bele. De hát ízlések és pofonok...

Kimberley Freeman - Vadvirágok lányai

Emma, a londoni balett gyönyörű és sikeres balerinája egy nap súlyos térdsérülést szenved. Ígéretes pályafutásának váratlanul vége szakad, szerelmi élete romokban, álmai szertefoszlanak. Menekülni szeretne a sorsa elől, ha kell, egészen a világ végéig. Egy titokzatos nagymamai örökség azonban mindent megváltoztat, és Emmát a zajos nagyvárosi életből egy varázslatos és ismeretlen földi édenkertbe repíti, ahol minden másképp van. Ami ott várja, az gyönyörű és rémisztő is egyben. Szenvedélyes szerelmek, sötét titkok és kegyetlen hazugságok szövevényes hálója, amit a családja generációkon át hordozott. És egy síron túli üzenet, ami felforgatja az életét, és erőt ad az újrakezdéshez. Megörökölhetőek a titkok? És a fájdalom? Átadhatja egy anya a lányának a boldogságot vagy akár a szerelmet?

Atheneaum, 2013

Eredeti mű: Kimberly Freeman – Wildflower Hill

Nem mostanában olvastam, de az este új olvasnivalót kerestem és ismét megláttam. Határozottan olyan könyv amit újra lehet és kell olvasni, és amit – méltatlanul – kevesen ismernek. Különösen ajánlom Zsu-nak, aki szeret családregényeket olvasni, bár a könyv csak a nagymama és az unoka történetét meséli el.

Ez egy olyan könyv amit olvasnod kell, annak ellenére, hogy nem divatos, szorongásokkal és depresszióval teli amerikai tiniregény, sem erotikától csöpögő, lelkiző szerelmi történet… és nem is könnyű olvasmány.
    A történet két szálon fut: jelen és múlt, Emma - az unoka és Beattie - a nagymama története, kezdve attól a pillanattól, amikor Beattie Blaxland fiatal házasként, jobb élet reményében megérkezik Ausztráliába, egészen addig, amíg Emma a lesérült balerina, megtalálja a saját boldogságát. Ausztrália, a 20-as-30-as évek “ígéret földje”, ami hírével ellentétben pontosan annyira tele van előítéletekkel és képmutató emberekkel mint bármely más hely a világon – ide érkezik Beattie, időben innen indulunk.

    Lesz akinek a történetről Barbara Taylor Bradford Emma Harte saga-ja fog eszébe jutni, de ez a könyv akkor is más (szerintem jobb, pörgősebb – márcsak azért is, mert itt egyetlen kötet elég volt ahhoz, amihez Bradfordnak sok), bár Beattie Blaxland is felépít egy birodalmat a semmiből, akárcsak Emma Harte… és Beattie egy kicsit olyan konok, célratörő és erős nő, mint Scarlett O’Hara.

Nem tudnám megmondani, hogy kit szerettem jobban: Emmát vagy Beattie-t. Más-más személyiségek, más volt az életútjuk, ami pedig közös bennük, az az erő az újrakezdéshez.

Kár lenne kihagynod, mert egy teljesen más világot fogsz megismerni.

Amanda Quick - Alibi jegyesség

Amity Doncaster kisasszony izgalmas kalandokon edződött, magányos világutazó, aki megszokta a kihívásokat. Benedict Stanbridge a technika szerelmese, ám ezúttal titkok őrzőjeként, a Korona szolgálatában is kipróbálja magát.

A véletlen úgy hozza, hogy Amity megmenti Benedict életét és egy óceánjáró hajón hazafelé tartva gondosan ápolja is a férfit. Mire New Yorkba érnek, barátokként válnak el egymástól, ám a hajón kettesben eltöltött idő a társasági pletykák, sőt, egy őrült sorozatgyilkos célpontjává teszik a lányt. Az első támadást megússza ugyan élve, de a szörnyeteg, akit a sajtó csak Vőlegényként emleget, és akinek rendre „rossz hírű” nők esnek áldozatául, nem tesz le gyilkos szándékáról. Benedict, hogy védelmezni tudja a lányt, bejelenti eljegyzésüket.

A „jegyesek” egyesítik erőiket, hogy véget vethessenek a Vőlegény rémuralmának, ám miközben a kiszámíthatatlan bűnözővel való összecsapásra készülnek, olyan érzésekkel szembesülnek, amelyek elől nincs hová menekülniük…

Maecenas Kiadó, 2016

Eredeti mű: Amanda Quick – Othewise Engaged, 2014

Ördög és pokol!

Bezony! Megjelent Amanda Quick újabb regénye és most sem mondott le kedvenc szavajárásáról. Ezt különben nem én vettem észre, hiszen nem olvastam olyan sok Amanda Quick könyvet, mint például Kövecske, aki felhívta rá a figyelmem (nem írom le a nevét, mert megrúgdossa az ülőkémet)

Ha Amanda Quick, akkor “történelmi romantikus”, és a ködös Londonban játszódik. A cselekmény időbeni elhelyezése nincs pontosítva, de a hölgyek még fűzőt viselnek és legyezőt hordanak magukkal, ki divatból, ki fegyverként – tehát nem véletlenül van a könyv borítóján a legyező, mint ahogy a menyasszony sem, hiszen a fülszöveg már célzott a Vőlegényre, aki fiatal nőket gyilkol. S ha már az időről beszélünk, akkor elmondanám, hogy sejtéseim szerint abban a korban (körülbelül viktoriánus lehet) nem ismerték a rákot mint betegéget… legalábbis nem ezen a néven futhatott. Tehát hiba ezt így emlegetni a könyvben. Ha nem így lenne, bocsi, írjatok és világosítsatok fel. Valamint azt sem hinném, hogy abban a korban a pszichológiai megfigyeléseket – mert kutatásokról nem beszélhetünk még – alkalmazták a bűnüldözésben. A napenergia felhasználását meg jobb, ha hagyjuk…

No, de vissza a könyvhöz, ami bővelkedik eseményekben: sorozatgyilkos, kémkedés, pszichés betegek, képmutató gazdagok, akik a látszatért élnek és a hiper-szuper főhősök, akik mindenhez értenek, minden rejtélyt megoldanak és a végén boldogan élnek amíg meg nem halnak. Mind a négyen. Azért négyen, mert a főhősnő Amity Doncasternek van egy frissen megözvegyült húga, aki papírforma szerint beleszeret a Scotland Yard nyomozójába.

Szerintem egy túlbonyolított történet, túl sok fölösleges elemmel, ami elvonja a figyelmet a történet lényegéről. De mindenképpen olvasható, a műfaj és az írónő rajongói szeretni fogják.

Szokás szerint bajom van a fordítással. Kezdve azzal, hogy nem értem a címet – bár ezért nem a fordító a hibás. Mihez biztosít alibit ez a jegyesség? Mert ez nem alibi, hanem porhintés a puccosék szemébe, azt teszik amit a kor szelleme megkíván: hogy mentsék a nő jóhírét bejelentenek egy eljegyzést, bár a vád, hogy összeszűrték volna a levet a hajóúton nem igaz. Ezzel meg is érkeztünk a másik dologhoz ami zavart: el kellene dönteni, hogy a londoni sznobok krémjét Társadalom vagy Társaság néven emlegeti, mert mindkettő előfordul a szövegben. Többször olvastam már más bloggerektől, hogy kiborulnak a szöveg fordítása miatt, mert az angolul nem így van írva. Minek idegeskedni az angol szöveg fordításán ha olyan banális dolgokat sem használ helyesen mint az ide-oda mutatószavak?

Szóval nem volt nagy dobás a könyv, nem lett kedvenc, olvastam jobbat, szórakoztatóbbat is az írónőtől... de ha a kezedbe kerül ne hagyd ki.

Ez egy spanyol flamenco-legyező. Minden bizonnyal méregdrága, de akkor is gyönyörű!

Boldog nőnapot!