Amity
Doncaster kisasszony izgalmas kalandokon edződött, magányos világutazó, aki
megszokta a kihívásokat. Benedict Stanbridge a technika szerelmese, ám ezúttal
titkok őrzőjeként, a Korona szolgálatában is kipróbálja magát.
A véletlen úgy
hozza, hogy Amity megmenti Benedict életét és egy óceánjáró hajón hazafelé
tartva gondosan ápolja is a férfit. Mire New Yorkba érnek, barátokként válnak
el egymástól, ám a hajón kettesben eltöltött idő a társasági pletykák, sőt, egy
őrült sorozatgyilkos célpontjává teszik a lányt. Az első támadást megússza
ugyan élve, de a szörnyeteg, akit a sajtó csak Vőlegényként emleget, és akinek
rendre „rossz hírű” nők esnek áldozatául, nem tesz le gyilkos szándékáról.
Benedict, hogy védelmezni tudja a lányt, bejelenti eljegyzésüket.
A „jegyesek”
egyesítik erőiket, hogy véget vethessenek a Vőlegény rémuralmának, ám miközben
a kiszámíthatatlan bűnözővel való összecsapásra készülnek, olyan érzésekkel
szembesülnek, amelyek elől nincs hová menekülniük…
Maecenas
Kiadó, 2016
Eredeti mű:
Amanda Quick – Othewise Engaged, 2014
Ördög és
pokol!
Bezony!
Megjelent Amanda Quick újabb regénye és most sem mondott le kedvenc
szavajárásáról. Ezt különben nem én vettem észre, hiszen nem olvastam olyan sok
Amanda Quick könyvet, mint például Kövecske, aki felhívta rá a figyelmem (nem
írom le a nevét, mert megrúgdossa az ülőkémet)
Ha Amanda
Quick, akkor “történelmi romantikus”, és a ködös Londonban játszódik. A
cselekmény időbeni elhelyezése nincs pontosítva, de a hölgyek még fűzőt
viselnek és legyezőt hordanak magukkal, ki divatból, ki fegyverként – tehát nem
véletlenül van a könyv borítóján a legyező, mint ahogy a menyasszony sem,
hiszen a fülszöveg már célzott a Vőlegényre, aki fiatal nőket gyilkol. S ha már
az időről beszélünk, akkor elmondanám, hogy sejtéseim szerint abban a korban
(körülbelül viktoriánus lehet) nem ismerték a rákot mint betegéget… legalábbis
nem ezen a néven futhatott. Tehát hiba ezt így emlegetni a könyvben. Ha nem így lenne, bocsi, írjatok és világosítsatok
fel. Valamint azt sem hinném, hogy abban a korban a pszichológiai
megfigyeléseket – mert kutatásokról nem beszélhetünk még – alkalmazták a
bűnüldözésben. A napenergia felhasználását meg jobb, ha hagyjuk…
No, de vissza
a könyvhöz, ami bővelkedik eseményekben: sorozatgyilkos, kémkedés, pszichés
betegek, képmutató gazdagok, akik a látszatért élnek és a hiper-szuper főhősök,
akik mindenhez értenek, minden rejtélyt megoldanak és a végén boldogan élnek
amíg meg nem halnak. Mind a négyen. Azért négyen, mert a főhősnő Amity
Doncasternek van egy frissen megözvegyült húga, aki papírforma szerint
beleszeret a Scotland Yard nyomozójába.
Szerintem egy
túlbonyolított történet, túl sok fölösleges elemmel, ami elvonja a figyelmet a
történet lényegéről. De mindenképpen olvasható, a műfaj és az írónő rajongói
szeretni fogják.
Szokás szerint
bajom van a fordítással. Kezdve azzal, hogy nem értem a címet – bár ezért nem a
fordító a hibás. Mihez biztosít alibit ez a jegyesség? Mert ez nem alibi, hanem
porhintés a puccosék szemébe, azt teszik amit a kor szelleme megkíván: hogy
mentsék a nő jóhírét bejelentenek egy eljegyzést, bár a vád, hogy összeszűrték
volna a levet a hajóúton nem igaz. Ezzel meg is érkeztünk a másik dologhoz ami
zavart: el kellene dönteni, hogy a londoni sznobok krémjét Társadalom vagy
Társaság néven emlegeti, mert mindkettő előfordul a szövegben. Többször olvastam
már más bloggerektől, hogy kiborulnak a szöveg fordítása miatt, mert az angolul
nem így van írva. Minek idegeskedni az angol szöveg fordításán ha olyan banális
dolgokat sem használ helyesen mint az ide-oda mutatószavak?
Szóval nem
volt nagy dobás a könyv, nem lett kedvenc, olvastam jobbat, szórakoztatóbbat is az írónőtől... de ha a kezedbe kerül ne hagyd ki.
Ez egy spanyol flamenco-legyező. Minden bizonnyal méregdrága, de akkor is gyönyörű!