Kylie Scott - Taktus (Stage Dive 1)

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte.

Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Könyvmolyképző, 2015

Eredeti mű: Kylie Scott - Lick

A fülszöveg ez esetben is rendesen átvert. Értem én, hogy a könyvet el kell adni valahogy, de...

Fura helyzet, csak úgy felébredsz valaki mellett, pont Vegasban, és hopp házasok vagytok, gondoltam, lesz belőle egy jó kis mosolygós-nevetős könnyed olvasmány, még akkor is, ha a fickó alapból keményfiú, mert ugyebár zenész – és nem a filharmonikusoknál.

Sajnos az ébredés utáni események már nem nyerték el a tetszésem. A történet átment a tipikus amerikai ifjúsági regények sémájába: mondvacsinált problémák, eltúlzott és fölösleges lelkizések, sütött a lelki nyomor, a meg nem értettség és a világfájdalom. A könyv besorolása new adult - bármit is jelentsen az.

Miért kell egy véletlen házasságból akkora, gigantikus problémát csinálni? Szépen csendben elválnak és annyi… de akkor nem lett volna annyi oldal egymás kerülgetése, félremagyarázás és sértődés.

Evelyn és David – a könyv főszereplői – két különböző világból származnak: a lány a puccos felső középosztálybeli családból – neurotikus anya, szakmai sikerekben dúskáló apa, rebellis fiútestvér –, a fiú az ellentéte – szétszakadt család, zűrös szülök, tömény baj. Beüt az alkohol, összeházasodnak és miközben próbálják eldönteni mit is akarnak egymástól és az élettől, megoldják David piciny kis gondját: az ihlethiányt. David újra tud komponálni, ami újabb sikereket jelent a zenkarnak. Komolyan, senkinek nem csengett vissza ez a motívum egy másik könyvből? Például Olivia Cunning – Pengető ujjak-ból?

Szabályszerűen itt is van egy legjobb barátnő, aki mindent jobban tud, mindenbe beleszól és belekavar, és aki – mit tesz a véletlen! – pont ennek a bandának a nagy rajongója. Vártam, hogy mikor fog kettejük közé állni, de végülis nem ő tette meg, hanem David ex-barátnője próbálkozott.

Tulajdonképpen nem is értettem miért nem váltak el vagy miért nem tették semmissé a házasságukat. David megalázta minden lehető módon, ráküldött egy egyész ügyvéd-kontingenst, akik a lányt szabályosan a földbe döngölték, Evelyn pedig megmondta, hogy semmilyen anyagi juttatás/kárpótlás nem kell, csak hagyják békén.

Van benne szex, drog és rock’n’roll, nyelvezete helyenként obszcén – de hát fiúbandáról van szó –, és biztosított a boldog végkifejlet.

Egynek elment, nem ígérem, hogy a sorozat következő részeit is el fogom olvasni… de hát ízlések és pofonok.

Emma Sayle - A maszk mögött

A zártkörű Killing Kittens erotikus klub alapítójának igaz története

Egy hírhedt klub, ahol a titkos partik vadabbak, mint A szürke ötven árnyalata… 

Egy hely, ahol az elegáns álarcok mögé rejtőzve szabadon engedheted legtitkosabb vágyaidat… 

Orgiák, ahol a nők irányítanak…

Emma Sayle átlagos lány: szerető otthonban nevelkedett, boldog gyermekkora volt, és állandó barátja van. Saját vállalkozását irányítja: partikat szervez. Ám Emmának van egy mocskos kis titka: ezek a partik nem szokványos összejövetelek. Dekadensek, hedonisták, és titkos helyszíneken kerülnek megrendezésre; ezek a partik a vágy és bujaság világába invitálnak, és a nők öröme áll a középpontjukban. Ezeken a partikon bármi megtörténhet.

Míg maga Emma szigorúan távol marad az események sűrűjétől, izgatottan látja, hogy minden egyes éjszaka vadabb, extravagánsabb és népszerűbb, mint az előző. Az már biztos, hogy jóhírét kockáztatnia kifizetődött. Ám minden változni kezd – és a következmények katasztrofálisak is lehetnek. Emma ugyanis megtudja, hogy a barátja megcsalja egy klubtaggal. Az élete kezd darabokra hullani… A szenvedély és gátlástalan bujaság örvényében van-e még remény, hogy egy napon rátalál az igazira?

Emma Sayle, a jó családból való úri lány, aki Katalin hercegnével járt egy iskolába, ebben a könyvében őszintén vall arról, hogyan hozta létre Nagy Britannia egyik legnépszerűbb erotikus klubját.

Art Nuveau, 2015

Eredeti mű: Emma Sayle, Suzanne Kerins – Behind the Mask, HarperCollins, 2014

Nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nem azért amit képvisel, hanem azért mert ez egy öntömjénező, magafényező, képmutató önéletrajzi írás – ha egyáltalán  önéletrajznak lehet nevezni. A könyv több mint felét a részletesen leírt ilyen-olyan szexpartik töltik meg, ha nem lennének, az egész történet beleférne egy Harlequin-füzet méretű könyvbe.

Emma Sayle felfedezte a szex-ipar hiányzó szegmensét és azt pótolja. – brávó neki. A Killing Kittens nem kitaláció, létező vállalkozás, be lehet guglizni – én megtettem.

Az elején, amíg tényleg magáról beszél, hogy kicsoda, hogyan lett az aki és főleg miért,  még arra gondoltam, no, ez egy szimpatikus, jó humorú írás lesz. Utána a szexpartik leírása közötti szüneteket a saját szerelmi élete kitárásával tölti és dagonyázik az önsajnálatban, amiért sorozatosan minden pasija kihasználta és elhagyta. Nem vall túl nagy intelligenciára, ha azt képzeli, hogy valaha is el lehet vonatkoztatni attól, hogy ő milyen vállalkozást működtet, különösen, hogy ezt nyíltan felvállalta. Állítása szerint ő csak rendezi ezeket az orgiákat, de sosem aktív résztvevője, s hogy ezt nem igazán hiszik el neki, pech! Ilyen az emberi természet, tele van előítélettel és álszeméremmel.

Hogy a leírt orgiák vadabbak lennének mint A szürke ötven árnyalata erősen kétségbe vonom. Ezek orgiák, és semmi közük nincs az elmített könyvben szereplő szexuális viselkedési formához.

Zavar a kettős mércéje: elítéli a barátnőjét, Miss D.-t amiért arra használja az orgiákat, hogy gazdak pasikat szedjen fel, de azért ő sem különb: minden férfi akivel kapcsolata van dúsgazdag bankár vagy vállalkozó.

Továbbá az is zavar, hogy míg a könyvben szereplők nevét nem írja le – beceneveken futnak identitásuk megőrzése céljából –, addig nyugodtan és többször leírja Kate Middleton-ét. Igen, arról a Kate Middletonról van szó, akinek kinéz a korona. Vele miért tesz kivételt? Mert milyen jól el lehet adni a könyvét, ha szerepel benne egy jócsengésű név?

Emma Sayle létrehozott egy vállalkozást, ahol a nők szexuális igényein van a hangsúly. Ne izgasd magad feleslegesen, nem neked hozta létre, hanem a szépeknek és gazdagoknak… és első sorban a saját zsebének. A könyvet is azért írta....

Újra és újra...

ez volt....

Fecserésztünk a hölgyekkel – könyvekről, milyen megjelenésekre várunk, mivel van tele a hócipőnk, ki mit és főleg hol olvasta...

Ismerős szól, a kiadó újra megjelenteti Borsa Brown Maffia trilógiáját. Nézzük az belinkelt honlapot: szenvedélyesebb, bővített kiadás. Értsem úgy, hogy írt hozzá kötetenként egy-két erotikus jelenetet, lecserélték a borítót és akkor ez most egy új könyv? Az úgy volt jó, ahogy meg volt írva. Pontosan annyi szenvedély és erotika volt benne amennyire szükség volt.

Szó szót hoz, másik ismerős jelzi, hogy az a bizonyos H betűs kiadó, aki olyan romantikus füzeteket ad ki – és néha könyveket is –, újabb Nora Roberts könyvvel rukkol elő és ismét két olyan történet van egy kötetbe szedve, amit ugyanaz a  H betűs kiadó már megjelentetett más-más formában. Ez nem az első eset, hogy elővakarnak már megjelentetett írásokat, párosítják őket kizárólag a kiadó által ismert kritériumok szerint, rácsapnak egy új borítót és újra eladják.

Mennyit akarnak még kipréselni ugyanabból a műből?

ez lesz...

Na persze, rá lehet vágni, hogy más kiadók is elővesznek olyan könyveket, amiket anno már mások megjelentettek. Így igaz. Például a Gabo Kiadó rengeteg olyan könyvet jelentetett meg, amiket sok évvel ezelőtt már a Hajja és Fiai piacra dobtak. Azzal a különbséggel, hogy ezeket a könyveket újra lefordították. Rossz nyelvek szerint azért volt erre szükség, mert annak idején a szerkesztő egy borzasztó prűd ember volt és határozottan kivágott minden erotikára utaló jelenetet.... nem tudom, ha tényleg igaz-e, csak mesélik könyves körökben és jól lehet rajta vigyorogni.

Emlékszem, évekkel ezelőtt Danielle Steele könyvet vásároltam Budapesten egy ismerősnek. Egy év alatt kétszer is. Nem vagyok az írónő rajongója, halvány fogalmam sem volt, hogy mindkét alkalommal ugynazt a történetet vásároltam, csak a kiadó, a könyv címe és a borító színe különbözött: az egyik fehér alapú volt, a másik lila.

Tehát a mai nap bölcsessége: mielőtt könyvet vásárolsz, jól nézd meg amit kiszemeltél, mert lehet otthon már van belőle egy-két példányod másképp „felruházva”.

Soheir Khashoggi - Mozaik

Egy hathetes ikerpár édesanyja, Dina Ahmed azt hitte, mesébe illő házasságban él férjével, Karimmal New Yorkban. Ám egy napon arra megy haza, hogy a férfi Jordániába hurcolta az ikreket, mert ott akarja felnevelni őket. Dina felfogad egy nyomozót, és a közel-keleti államba repülnek, hogy visszavigyék a gyermekeket. Dina tisztában van vele, hogy az USA-ban az ikrek apa nélkül nőnének fel, ahogyan most az anyjuk nélkül kényszerülnek élni.

Reader’s Digest, 2006

Végy három Harlequin füzetet, melynek szereplői barátnők, gyúrd össze, rövidítsd meg és kész.

Nem mondom, hogy rossz volt, mert nem volt az. - lehet azért, mert a téma nagyon is aktuális a bevándorlók okozta helyzet miatt. (nem politizálok!)

Miért “mozaik”? Mert a szereplői olyan színesek, multikulturálisak és különböző etnikumúak mint a mozaik darabkái - muzulmánok, zsidók, színesbőrűek vagy akár fehérek.

A sajnálatos történeten túl a könyvnek azért van egy olyan üzenete is, amin talán érdemes lenne elgondolkozni: különböző etnikumú emberek békés együttélése lehetséges, de nem föltétlenül fog bekövetkezni, még akkor sem ha látszólag működik. És ennek tengernyi oka van….

Egynek elment, nem mondom, hogy az írónő rajongója lettem.

Mellesleg a könyvben szereplő ikrek 6 évesek, nem 6 hetesek, mint ahogy a fülszöveg írja…

Marisa de los Santos - És besétált a szerelem

Attól kezdve, hogy Martin Grace belép Cornelia Brown divatos philadelphiai kávézójába, Cornelia élete örökre megváltozik. Az elbűvölő és lehengerlő Martin, aki megszólalásig hasonlít Cary Grantre, leveszi a lábáról Corneliát, aztán menet közben kiderül, hogy Martin Grace inkább csak a változás előfutára, mint maga a változás…

Eközben a város másik végében, miután egyre furcsábban viselkedő édesanyjának hirtelen nyoma vész, a tizenegy éves Clare Hobbes magára marad. Clare a híres árvák, Anne Shirley, Sara Crewe, Mary Lennox vagy akár Harry Potter életéből merít bátorságot ahhoz, hogy fölkeresse külön élő apját. Amikor együtt megjelennek Cornelia kávézójában, a két lány, Cornelia és Clare váratlanul szoros barátságot köt egymással. Kettejüknek súlyos döntéseket kell meghozniuk, és közben rájönnek: az élet leglényegesebb dolgai között biztos érzékkel eligazodnak, ha tudják, hogy mit szeretnek és miért.

Finom eleganciával írt regényében az Amerikában ismert költő, Marisa de los Santos az élet örömeire és veszteségeire világít rá. A szellemes és eredeti, filmvászonról ismert varázslatos pillanatokban is bővelkedő És besétált a szerelem egy tehetséges regényíró színre lépését jelzi, és bizonyítja, hogy bár a szerelem mindig kiszámíthatatlan – szédítő, bámulatba ejtő – fordulat, nemegyszer olyan közel van az emberhez, mint a saját lakásának ajtaja.

Ekren, 2007

Eredeti mű: Marisa de los Santos – Love Walked In

Csodálatos könyv! Nem azért mert olyan kimondhatatlanul jó és elsöprő lenne a téma, hanem azért, ahogy meg van írva, emberközelien, vulgaritás-mentesen. Ha film lenne, akkor azt mondanám róla, hogy művészfilm.

Cornelia Brown – 31 éves, abbahagyta az egyetemet, egy kávézót vezet, nincsenek nagy tervei és elvárásai az élettől, a mának él és álmodozik a nagy szerelemről. Vonzódik a régi dolgokhoz. Azt állítja magáról, hogy nem film-buzi, de mindenre helyzetet egy film-részlethez tud viszonyítani, kedvence a Philadelphiai történet. Ha nem vagy a múltszázadi klasszikus amerikai filmművészet specialistája, nem tudod ki volt Cary Grant, Bette Davis vagy Katherine Hepburn, ne fogj bele a könyvbe, nem fogsz bizonyos összefüggéseket és utalásokat megérteni és idegesíteni fog.

Clare Hobbes – 11 éves diáklány, gazdag, elvált szülők koravén gondolkodású gyermeke. Bipoláris zavarban szenvedő anyja és érzelmileg sivár apja miatt Clare csak azt akarja, hogy szeressék, hogy fontos legyen valakinek, hogy biztonságot kapjon. Ha nem vagy az  ifjúsági- és gyermekirodalom árvákról, félárvákról és mindenféle lelki és anyagi nyomorban élő gyermekekről szóló könyveinek alapos ismerője – Dickenstől Nancy Drew-ig – akkor ne fogj bele a könyvbe, mert az állandó hivatkozások idegesíteni fognak. Legalább Lucy Maud Montgomery Anne sorozatát ismerned kellene, az Clare kedvence.

Clare és Cornelia története eleinte párhúzamosan fut, bár egy idő után talán elgondolkozol azon, hogy a Corneliának udvarló Martin Grace vajon nem Clare apja? Találkozásuk sorsfordító minkettőjük számára, és kezdetét veszi a közös “utazás” melynek során Clare megtudja mit jelent a szeretet és a biztonság, Cornelia életébe pedig besétál a szerelem. És nem Martin az…

Ha többet mesélnék a történetről, akkor elrontanám az olvasás-élményed. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla – bár nem vagyok sem a múlt századi amerikai film, sem az Anne-sorozat szakértője. Erotika-mentes, érzelemdús könyv, balzsam a lelkednek és csodálatos a nyelvezete. Nekem kedvencem lett.

S ha elolvastad és nem tudnád mi és honnan jön a Tééé-jjjóóó - Téé-ééé-jjóó-óó, akkor ezt hallgasd meg...